Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)
1975-02-04 / 29. szám
\ fLépernyő élőit A jégen könnyebb Gondolom, hogy a múlt héten, Németh László Szörnyeteg című drámájának vetítése előtt sokan jót mulattak Rudiik Júlia kedves bakiján, amikor is kijelentette, hogy „a kedves nézők először az első részt láthatják.” Képzeljük el, mi történt volna, ha először a második részt vetítik, és csak utána az elsőt! (Ámbár nem is lett volna olyan borzalmas, legfeljebb a dráma heppy-end- del, házassággal végződött volna!) Ki gondolta akkor még, hogy tulajdonképpen az egész hét a hasonló bakik és bugyutaságok jegyében fog lezajlani a műkorcsolya Euró- pa-bajnokság jóvoltából. De hát miért általánosítunk: Gyulai István közvetítő riporter jóvoltából. Ismerek kollektívákat, melyek egész gyűjteményt állítottak össze fölösleges vagy értelmetlen, bárgyú vagy szellemtelen megjegyzéseiből, be nem vált jóslatából, s a hiánylistából, amikor például az álszellemesség miatt elfelejtette megmondani, hogy az égig-földig magasztalt versenyző a hányadik helyen áll, s mennyiben esélyes az aranyéremre, lehetnek-e egyáltalán vetélytánsai. (A kiváló versenyző, végül ez is kiderült, pillanatnyilag a tizennegyedik helyen állt!) De hát nem az a célunk, hogy csokrot állítsunk össze az olyan nagyszabású megjegyzésekből, mint például a jégtánc egyik középtájon álló párosa láttán, hosszú hatásszünet után: „A zsűri is nézi őket!” (Ki gondolta volna egyébként! Azt hittük, hogy ők nem néznek, csak pontoznak!) De hát nem óhajtunk tejszínhabbal leöntött kéknek látszani (sajnos a kifejezés nem új, csupán idézet) egyáltalán azért hoztuk elő a dolgot, hogy felhívjuk a figyelmet a sportközvetítések nehézségeire. Itt is differenciálni kell, nemcsak stílusban, hanem a riporterek kiküldésében ts. Vagy pedig a kitűnő sportszakértőt a rideg szakmai kommentálásra kell korlátozni! Tilos legyen szelle- meskedni, mert ha azt ennél a sportágnál és rosszul csinálják, minden más sportágnál bántóbb lehet. Furcsa módon egy más sportágnál, mondjuk a sílefutásnál. sáncugrásnál, ahol nem tudunk annyira azonosulni a versenyzőkkel, s a sport sem olyan intellektuális és részvevők szempontjából individuális, mint a műkorcsolya, elviseljük, ha Radnai János hasonló „erényeket" villogtat szakmai hozzáértés terén, de isten mentsen, ha terven és szakmán felül kell egy mondatot megfogalmaznia. S persze, azt is meg kell vizsgálni, a nézők igényességét mennyiben növeli a tény, hogy a műkorcsolyát valamikor (alighanem közmegelégedésre!) a nagyon sziporkázó és a mindenki által elismert Vitrai Tamás közvetítette. A műkorcsolya Európa- és világbajnokság nem is olyan régen még az egész drszágot lázban tartotta, tippelt és fotózott az egész nézősereg, s várva-várta az esti közvetítéseiket. Ma már csökkent valamennyit a láz, persze, csak annyit, amennyit a tévéláz általában. t elcsúszni Műkorcsolyánál úgy ülünk a képernyő elé, mintha színházat néznénk, bizony itt a kosztüm színe és a „szereplő” civilbeli foglalkozása is érdekel bennünket, még annál is jobban, hogy a hat- esztendős Joákim herceg tapsol-e vagy sem A verseny résztvevői biztosították azonban, hogy szórakozásunk mégis kellemes legyen. Öröm volt látni a csodálatos szépségű számokat és azt a hatalmas fejlődést, amit alig egy évtized alatt a műkorcsolyázás megért. Szinte ott tartunk már, hogy évtizede a legutolsó mostani részvevő i6 bajnok lehetett volna a jelenlegi tudásával. Számunkra azonban a legnagyobb öröm versenyzőink, a Regőczy—Sallay páros, valamint Vajda László sikeres szereplése. Itt nem is csak a pontozással elért eredményeiket említem (köztudomásúan a zsűrizés itt a legszubjek- tívebb, az előítélet úgyszólván törvényesítve van, és természetesnek hat, ha a zsűritag a nemzetbeli versenyzőnek érdemen felüli pontszámot ad!) Nagy szó azonban, hogy pillanatnyilag három olyan élvonalbeli versenyzővel rendelkezünk, akiket alulpontozással sem lehet kizárni az első tíz közül. S ami még rokonszenvesebb volt: nem csaptunk nekik akkora csinnadrattát, mint annak idején Almáéi Zsuzsi dicsőséges vagy kevésbé dicsőséges versenyzésének. Kellemes „sporthét” volt, érdeklődve várjuk a világbajnokságot! (b. t.) tévéajánlatunk Mai 20.25: Csalóka szivárvány Tamási Áron drámai színművének közvetítése a Madách Színház Kamaraszínházából, felvételről. Székelyha- risnyás dürrenmatti tragikomédiának nevezte egyik kritikusa a művet. Nem alaptalanul. A Csalóka szivárvány Tamási Áron színpadi művészetének pazar ajándéka. Az 1942-ben írt dráma a paraszti sorból kitömi vágyó erős egyéniség tragédiáját ábrázolja. Czintos Bálint gazdálkodó, székely kurtanemes úgy akar bosszút állni a világon — vagyis mindazokon, akik műveltségben, vagyonban, társadalmi rangban fölötte állnak —; hogy urat nevel a fiából. E célhoz csak a fia boldogtalansága árán juthat el. Akadályt gördít Kálmán fia és a falusi boltos Zsuzsa nevű lányának szerelme elé —, s maga teszi boldoggá a lányt. Ehhez persze előbb magának is úrrá kell válnia. A történet innen kezdve a mesék és a szatíra világában folytatódik. (28.) ' Mindig attól reszketett az anyjuk, hogy a lányai zabi- gyereket hoznak a lázhoz. Nem is csuda, ha resz^tett: hat lány. Százszor elmondta mindegyiküknek: „Agyonütlek, te, ha nekem felcsináltatod magad ! Aljkor fel is út, le is ut! A küszöbömön többet a lábad be nem teszed!” De akárhányszor elmondta, mégis bekövetkezett a baj: Margit megesett tavaly nyáron. Ö is katonától; persze, hogy katonától. Csak három napra engedték haza előtte való őszszel, szüretkor az udvartól, abból is két napig folyton őrizte Margiíot az anyja. Csak a harmadik este nem tudta végig őrizni, mert Acsay tekintetes úréknál vendégség volt, és segíteni kellett a konyhán. Mária nénje meg kaszírnő volt Nagyváradon, vagyis kurva, őt senki sem őrizte, mégis tudott vigyázni magára. Pedig ő azt csinálja mindennap, ki tudja hányszor, éppen hogy azért fizetik. Mégse lett belőle baj. Eltűnődött ezen, hogy az emberek miért nem elégszenek meg annyival, mint az állatok. Mert az biztos, hogy nem elégszenek meg annyival. Kivé H a katonák. És miben volt olyan ügyetlen Margit, és miben olyan ügves Mária? Az volna a jó, ha mindenki jó előre tudná, kivel kerül össze a végén. A lányoknak is az volna a jó, meg a fiú'-nak is. Már akkor gondolt erre, amikor tavaly az iskolában Póta Rozikával csúfolták. Nem is igen bánta, ha csúfolják, mert szép kislány volna Rozika. Csak persze nem tudni még, milyen lesz asz- szonynak. Mert a lányok többnyire addig szépek, míg lányok, utána meg elkezdenek hízni, lomposodni; a Rozika anyjának is széle-hossza egy. De azért egyáltalán nem biztos, hogy ebben igaza van Parázsó nagymamának: „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” —, miért ne lehetne az a lány asszonynak másforma? Ez csak olyan se füle, se farka beszéd. Asszonybeszéd. Az se igen hiszi, aki mondja. Észrevenni azt később a lányon, milyen lesz asszonynak. Ha most még nem is, de később csak észre lehet venni. Tavaly egy lagzlban sokat táncoltatta Rozikát, azután kezdték el csúfolni őket. Pó- táéknak szomszédjuk .volt a lagzis ház, nekik meg valamilyen rokon; úgy adódott, hogy Rozika lett a legkisebb koszorúslány, ő meg a felszalagozott legények között volt a legfiatalabb, s mint egymáshoz valók, párba kerültek az esküvői menetben. Hát persze, hogy táncoltatta. Az úgy való, hogy a le NÓGRÁD - 1975. február 4., kedd gény azt a koszorúslányt táncoltassa, akivel párba kerül. És ha a nagyobbaknál úgy illik, a kisebbeknél sem illik másképpen. Az biztos, hogy Rozika is szívesen táncolt vele, mert legalább megtanult táncolni. Mert Rozika nem tudott egyebet, csak a csárdást; ő tanította meg a tangóra, a foxra (csak a keringőnél pihentek, azt még ő sem tudta jól). Akkor az egyszer hasznát vette, hogy annyit nyúvasztották otthon a tánccal a nénjei. Nem táncoltak azért olyan túl sokat együtt. Azt már csak rájuk fogták a csúfolkodók. Lehetséges, Rozika még fán- colt volna — örült, hogy tanulhat, megtanulhat még a tánciskola előtt —, de ő vacsora után elhúzódott inkább az öregek asztalához, s hallgatta, miket mesélnek Szibériáról, Doberdóról, Galíciáról. Az igazság az, hogy nem Is igen gondolt Rozikára addig, míg egymáshoz nem csúfolták őket. Azóta meg sokszor eszébe jut: mi lenne, ha csakugyan Rozika lenne a felesége. Szép kislány, az igaz. Jó volna megint egy lagzi, ahol ugyanúgy párba kerülnének. Most végig csak vele táncolna és keringőt is, mert a nénjei- től megtanulta azóta a keringőt. Egy munkás életútja Lassan, megfontoltan ejti ki a szavakat, amikor életének eltelt utóbbi 37 évére emlékezik. Szavai nyomán megfogható közelségbe kerülnek az Inasévek, a háború megpróbáltatásai, a felszabadulást követő időszak hősi építőmunkája. Nagy Béla 1945 óta párttag, a salgótarjáni öblös- üveggyár 6—7-es kemencéjének művezetője. 70-—80 ember munkáját irányítja. — Vékonyka, de szívós gyerek voltam 38-ban, amikor az apám és a bátyám után én is az üveggyárba jöttem dolgozni. Behordónak vettek fel az egyik fazekaskemence mellé. Mindjárt az első nap belekóstoltam a gyári munkába. Mint afféle falusi gyereket sokan húztak, ugrattak a többiek. Ennek ellenére nekem szerencsésebb volt az indulásom. mert apámnak tekintélye volt a munkatársai előtt, és ez valahogy megvédett engem. Nemsokára megoróbál- koztam az üvegfúvással is, de a gépi munka jobban érdekelt. A bátyám mellé kerültem a préselőgéphez. A finomcsiszoló szakmát a háborús évek alatt tanulta ki. A változó viszonyok között ez öt évig tartott. Aztán bevonulás, hadifogság. — Szerettem a csiszoló szakmát, de hazatérésem után ezzel már nem nagyon foglalkozhattam. Az embernek azt kellett csinálnia- amilyen munkát tudtak neki adni. És én megcsináltam mindent, örültem, hogy a család újra együtt volt. — Egyszer sem fordult meg a fejében, hogy más munkahely után nézzen? — Nem. Még az apámtól tanultam meg, hogy a pénzért mindenhol meg kell dolgozni, és aki sokat vándorol, az nem találja meg seholsem a helyét. Ezért tanácsolom a fiataloknak, hogy legyenek kitartóak. Mert megbecsülést csak úgy szerezhet «z ember. ha megismerik, hogy mit tud, mennyit ér. A kemencénél már gépcsoportvezető voltam, Nagyon jó, erős brigád tartozott hozzám. Fiatalok voltunk, kollektív szellemben- jó egyetértésben, hangulatban dolgoztunk. — Aztán csak meg kellett válni a többiektől... — Az ötvenes évek elején beírattak a budapesti műszaki káderkénző iskolába. Amikor visszajöttem, mint művezető, már másik kemencére helyeztek, arra, amelyiken most is dolgozom. A bentlakásos műszaki iskolát kitűnő eredménnyel végezte el. Sokat tanult, mert igazén szerette, érdekelte az, amit csinált. Rendszeresen képezte magát a későbbiekben is. 1965-ben jó eredménnyel érettségizett az építőanyagipari technikum levelező tagozatán. Hogy megérte-e a fáradtságot, a munka utáni éjszakába nyúló tanulás, arra egyértelműen igennel válaszol. Komoly felelősségteljes munka a művezetőé. Biztosítani kell a folyamatos termelést, felelni a műszaki berendezésekért, a dolgozók testi épségéért. szakmai, politikai neveléséért. — A művezető közvetlenül érintkezik a munkásokkal, nap, mint nap együtt dolgoznak. — mondja. — Ezért annyira fontos politikai magatartása, helytállása. 1952- től vagyok propagandista, és mindig igyekeztem élen járni a példamutatásban. Mert . a művezetőnek, a kommunistának, nem azt kell mondani, hogy „menjetek és csináljátok”, hanem azt- „gyertek velem, csináljuk”. — Milyen tulajdonságokkal rendelkezik véleménye szerint a jó művezető?--- Mindenekelőtt szakmai hozzáértéssel és az emberekkel való helyes, következetes bánásmód tudományával. Hat évvel ezelőtt OTP-köl- csönnel központi fűtéses házat épített a Damjanich utcában. A hozzátartozó kertecs- kében megterem a konyhára való. Feleségével ketten laknak a házban. Fia, csak hétvégeken jár haza a katonatiszti iskolából. Boldog, elégedett ember. Az örömmel végzett munka, amelynek szeretető hajotta, vitte előre a megismerésben, kiegyensúlyozott élete tette boldoggá. — ok — , A „Halliatatlaoeág” bemutatója Ulugbek Muszajev 25 éves üzbég zeneszerző Halhatatlanság c. első operáját bemutatta az Aliser Nájov színház. A mű cselekménye Horezmben, Közép-Ázsla egyik nagy történelmi hírű kulturális központjában játszódik. Témája; a szovjethatalom megszilárdulása Üzbegisztánban. Ahmed Dzsabbarov. az üzbég zeneszerző szövetség veze. tője elmondta a fiatal muzsikusról : új művének középpontjába a forradalmi hero- izmusf. a haza témáját állította, amellyel már korábbi műveiben is foglalkozott. Sikerült a klasszikus opera sat- játosságait szervesen egyesíEsetleg haza is kísérhetné tenle Horezm népi zenéjének koloritjával. Ulugbek Muszajev tehetsége korán megmutatkozott: már 16 éves korában — amikor még a taskenti konzervatórium növendéke \mlt — zongora-hegedű szonátájával első díjat nyert a fiatal zeneszerzők össz-szövetségi versenyén. Népszerűvé vált másik diákköri műve: az Aliser Nájov emlékét őrző zongoratrió, amelynek mottójául Muszajev a költő híres verssorát választotta: „Boldog az, kinek nevét őrzik az emberek.” Ulugbek Muszajev elmondotta a TASZSZ munkatársának: ő is e szavakban foglalhatja össze művészi hitvallását. Fő feladatának tekinti azok dicsőségét hirdetni, akik érdemessé váltak a nép emlékeHEMINGWAY- REGENYBÖL BALETT KÉSZÜL Szulhán Clncadze neve« | grúz zeneszerző nyolcadik vonósnégyesét január elején bemutatták Tbilisziben. A zenekritikusok véleménye szerint, a mű a fejlett mesterségbeli tudás és gazdag érzelmi tartalom sikerült ötvözete. Clncadze világhírét hét vonósnégyes alapozta meg; ezeket a Szovjetunión kívül sok külföldi országban játsszák. Cincadze ötvenéves; zenei / képzettségét Tbilisziben és Moszkvában szerezte. Több operát, balettet és kamaraművet írt; sokat játsszák „Huszonnégy preludium zongorára” című ciklusát. Jelenleg balettzenét $ Ernst Hemingway Akiért a harang szól című regénye alapján. Balettjét Moszkvában mutatmost már. Illendően köszönne el tőle f kapuban, nem úgy, mint a katonák szoktak a szeretőjüktől. Romlka nem is engedné azt. Akármi illetlenséggel örökre magára haragítaná. Elképzelte, hogy tíz-tizenkét év múlva már feleségül vehetné Rozikát. (Ha nem hízik el addig, mint az anyja). Men. ne haza szabadságra a frontról és a kapuban várná Rozika. S felmennének a présházba ők is, mint Mártiék tavaly, de ők nem vetkőznének csupaszra — az csak olyan városi mánia lehet —; ülnének egymást átkarolva a sötétben, mindenféléről beszélgetnének Rozika a faluról meg a ház körüli dolgokról, hogy valami hordja a csirkét meg, hogy az ól tövét is tapasztani kéne, kitúrta a malac, ilyesmit Ö elmondaná, mi újság a fronton, s hogy hajkurásszák a katonák a nőket. És hogy ne igen mutogassa magát, ha a faluba katonák szállásolnak be, vagy esetleg a front odaér. És amikor el kellene válni. Rozika is sírna az állomáson, mint a többi asszony. És integetne utána sokáig, peregne a könnye, s integetne, míg csak el nem tűnnék tizem elől a messzi síneken a vonat... Autó dudált kitartóan, s erőszakosan. Nem akaródzott kibújni a jó meleg pokrócból, de félálomban eszébe jutott a felfordult teherkocsi. Hátha keresik azóta a hiányzó dobozokat meg a takarót.. Ahogy kikecmergett a szénából, felugrott a boglya tövéről a kutya, s elszaladt zetére. ják be. ART KINŐ előadások SZERELMEM, ELEKTRA A szabadság és á zsarnokság küzdelme. Gyurkó László nagy sikerű drámája alap.fkn nes magyar film. Rendező; JANCSO MIKI ÓS Főszereplők: TORÖCSJK MARI, MADARAS JÓZSEF, JOBBA GABI t; BEMUTATÓ: Balassagyarmat Madách Filmszínház III. 5, Salgótarján József Attila Filmszínház 1II.7. készült szíCSERHALMI GYÖRGY, balAzsovits lajos; (Folytatjuk) y
