Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
„Vizsgázik” a völgyzáró gät A grúzlai Inguri folyó vizét felduzzasztó 270 méter magas völgyzáró gátat földrengésektől veszélyeztetett területen építik fed. Mivel egy ilyen hatalmas építmény esetleges megrongálódása beláthatatlan következményeikkel járna- a leningrádi Hidrotechnikai Kutatóintézet szakemberei bonyolult modellkísérletekkel is ellenőrzik a szilárdsági számítások, a tervek helyességét Háromszázezer darab (!) különleges műanyagból készült kis kockákból megépítették a vögyzáró gátnak és annak a két hatalmas sziklaSpirálbázas A Szovjetunióban, az Aral- tóba ömlő Amu-Darja egyik mellékfolyóján- a Vahson épül Belső-Ázsia legnagyobb vízi erőműve, a 2700 megawattos nureki vízi erőmű. A Vahs vizének felduzzasztására 317 méter magas gátrendszert építettek a Puliszan- ginszk-szorosban. A gátrendszerbe mintegy 62 millió köbméter földet, követ, agyagot és betont dolgoztak be. Az erőműbe kilenc darab, egyenként 300 ezer kw-os, nagy szintkülönbség hasznosítására alkalmas vízturbinát és 8 hozzá kapcsolódó generátömbnek százötvenszeres kicsinyítésű makettjét, amelyre a gát támaszkodik. A „tég- lácskák” közé másfél ezer érzékelőt is beépítettek, hogy azok a terhelési próbák során a műszerekhez kapcsolva — számot adjanak az alakváltozások mértékéről, a feszültségek eloszlásáról, a várható szilárdsági jellemzőkről. A napsugárzásnak a gáttestre gyakorolt hatását is szimulálták a laboratóriumban, mégpedig úgy, hogy hatalmas lámpákkal világították a modellt és megmérték a hőingadozás hatására előálló feszültségeket és deformációkat. óriás turbinák tort építenek be. A turbinákhoz a víz hat méter átmérőjű (!) ejtőcsöveken át jut el. Teljes elkészülte után a nureki vízi erőmű 12 milliárd kwó villamos energiát termel majd. Az erőműóriás termelte villamos energiát nagyfeszültségű távvezetéken Taskentbe, Andizsánba és az Éhség Sztyeppére vezetik el, de bekapcsolják az országos középázsiai körvezeték-rendszerbe is, amelyen át az európai energiarendszer is részesül belőle. Szeméttelep a tenger mélyén A természetben az anyagok örökös körforgalmát tapasztalhatjuk. A tengerben is érvényesül ez a szabály, s az ott élő állatok, növények és mikroszervezetek anyagcsere- termékei és elpusztult testmaradványai zömében a tengerfenékre hullanak, kisebb része táplálékul szolgálva újra az élelmi-lánc anyagkörforgalmába kerül. Az anyag körforgalmával foglalkozó tudományág’ a biokémia adatai alapján eddig feltételezték, hogy a tengerfenéken felhalmozódó szerves hulladékot a mikroorganizmusok nyomban alkotóelemeire bontják, s ezzel annak feltáródását és újbóli hasznosulását, körforgalmát ismét elindítják, üjabban — mélytengeri kutató búvárhajók segítségével végzett vizsgálatok tanúsága szerint azonban — a mikoorganizmusok lebontó munkája nagyon lassú és gyér, így a szerves hulladékok körforgalma csaknem megakad. Az erre vonatkozó megállapításra az adott lehetőséget, hogy az „Alvin” nevű kutató búvárhajó bajba jutott, s mentése közben 1600 m mélységben sikerült megfigyeléseket végeznie. Kiderült, hogy a tengerfenék a szerves hulladékok olyan szeméttelepének tekinthető’ amelyben a felhalmozódott fehérje- és keményítőtartalmú tápanyagok nagyon csekély mértékben bomlanak el. Ezt az első megfigyelést azután a Woods Hole-i Oceanográfiai Intézet munkatársai tüzetesebb vizsgálatokkal is megerősítették. Ez újabb kérdéseket vet fel a tenger-ökológia területén. A tudományos vizsgálatok e téren megélénkültek. Az Alvin kutató búvérhajó ismét szolgálatba lépett, s most már 1830 m mélységbe sterilizált fát, papírt, keményítőt és zselatint helyezett a tenger mélyére, majd egy év múlva megvizsgálták a mikroorganizmusok lebontó tevékenységét. A laboratóriumba visszavitt minták analízise egyértelműen azt igazolta, hogy a tengerfenéken az anyag háromszor olyan lassan bomlik egy év alatt, mint hasonló atmoszféranyomás és vízhőmérséklet mellett a kontrollként tárolt minta. Az eredmények arra engednek következetetni, hogy a tengerfenékre csak a nehezen lebontható szerves anyagok (kitin, cellulózé) jutnak le, a könnyebben lebontható hulladékok a lassú süllyedési sebesség (kb. 1 km/1 év) miatt a vízben lebegve elbomlanak, vagy felhasználódnak. A tengerfenék ».szemétjének” sorsa feltehetően az ott élő mélytengeri puhatestűek emésztőtraktusára nehezedik. Ezek ismeretében különösen megfontolandók az ipari szennyvizek tengerbe bocsátásának távlati következményei. Tudomán y- techn ika <Bg«iSHMaa>BSZBa*iaRiaHM»csiiBHMMi9a*:a*S5aieBBBai»B9CSH399aiaaMaaBaaMHaMMa*aaM«aaMiMiaiiaMi*M9*ca9e!!esassssss29!99* Lehet-e gyógyítani... a halált ? Moszkvában befejezte munkáját a Nemzetközi Reanimációs Szimpozion. Az esemény kapcsán az APN tudósítója Vlagyimir Nyegovszkij professzorral' a fiziológiaikísérleti laboratórium vezetőjével beszélgetett. — Az orvostudomány fejlődése arra ösztönöz minket, hogy akkor se álljunk tétlenül, ha betegünk kritikus állapotba kerül. Ma már olyan esetekben is győzedelmeskedhetünk a halál felett, amelyekben tegnap még reményünk sem volt. A nagyszámú kísérletek és a gazdag klinikai tapasztalatok megcáfolták azt a halállal kapcsolatos személetét, amely ezt az eseményt Rubiconnak tekintette. Ügy vélték, hogy csak egyszer lehet meghalni. Bebizonyosodott, hogy a halál vlsszofordítható folyamat. Természetesen nem min. den esetben, a hirtelen „alaptalan halálról” van szó, amikor életerős szervezet pusztul el. Még egyéb feltételek is szükségesek, a legfontosabb közülük az azonnali orvosi segítség. Az életből a halálba való átmenet nem pillanatok alatt történik és több szakaszra oszlik. Az első közülük a klinikai halál, amely az utolsó lélegzetvétellel és szívdobbanással áll be. Hat perc az a maximális idő’ ameddig az agy él az utolsó szívdobbanás után. A szívizmok munkáját viszont esetenként néhány óra múlva is újból sikerül megindítani. A természettel szembenálló orvosnak van néhány perce. Erős hatású gyógyszerek állnak a rendelkezésére és különböző fogások, a mesterséges lélegeztetés, a szívmasz- százs... A szív munkájának megindításához még rendelkezésre áll a defibrillator, amely meghatározott impulzusokat bocsájt ki és munka- ra készteti a megállt szívet. Mindezeket az eszközöket már széles körben alkalmazzák a reanimációs központokban, amelyeket minden nagyobb szovjet kórházban felállítottak. A mentőállomásokon sokkellenes brigádokat szerveztek. Különleges berendezések állnak a rendelkezésükre a klinikai halál elleni harcban. Már több ezer embert mentettek meg, akik balesetek és katasztrófák során a halál mezsgyéjére kerültek. A reanimációs módszereket sikeresen alkalmazzák „az első számú halálnemben”, a szívinfarktus ellen. Korszerű berendezések segítik az orvosok munkáját, a szovjet kórházakban az ilyen betegeknek intenzív osztályokat létesítettek, ahol szüntelenül figj'elik az emberi szervezet alapvető fiziológiai funkcióit. Az orvos időben megkapja a vészjelzést, így azonnal megteheti a szükséges intézkedéseket. A felső határ azonban még mindig az a bizonyos öt perc, amely az esetek döntő többségében áthághatatlannak tűnik. Felmerült a kérdés- miként lehetne meghosszabbítani a klinikailag visszafordítható halál idejét. Az ma a legfontosabb kérdés a reanimációs kutatók és orvosok számára. Az ember szervezte egy bonyolult, mégpedig önvezérlő rendszer. Abban a pillanatban, amikor megáll a szív, a szervezet az élet és a halál mesgyéjére kerül, az önvezérlés megszűnik, A szövetek, így az agy szövetei is nélkülözik a működésükhöz szükséges oxigént. Eltorzul az anyagcsere, melynek következtében mérgező savak keletkeznek.' A mérgező anyagokat kiszűrő máj és vese vérellátásának megszűnése visz- szafordíthatatlan folyamatok kezdetét jelenti. Ezeknek a jelenségeiknek a megakadályozása a klinikai halál határainak kitágítását jelentik. E cél elérése érdekében különböző módszereket alkalmazunk. Egy részük még kísérleti stádiumban van, míg másokat már alkalmaznak a klinikák. Az egyik legkidolgozottabb módszer a hi- pothermia, a szervezet lehűtése, vagyis az anyagcsere és ezzel a veszélyes savak keletkezésének lelassítása. Esetenként célszerű különleges búra alkalmazásával a fej, azaz az agy hűtése, ahol a visszafordíthatatlan folyamatok a többi szervnél korábban kezdődnek. A magam részéről célszerűnek tartom a plazmoforézis módszerének alkalmazását» amikor a mérgező anyagokkal túltelített vért lecsapoljuk, kivonjuk belőle a vörösvér- testeket és a fehérvérsejteket; majd ezeket visszavezetjük a szervezetbe. A vérsalaktól való megtisztítás az úgynevezett keresztező véráramoltatással végezzük, egyelőre állatkísérletekben, amikor a klinikai halál állapotban levő állat véredényeihez az egészséges donort kapcsojuk. Egy ilyen ksérlet során sikerült helyreállítani a szervezet összes funkcióját, így az agy tevékenységét is, egy olyan állatnál, amely 20 percig volt a klinikai halál állapotában. Érdekes eredménye-' két kaptunk, amikor az élő donor mellett mesterséges májat, vesét és véráramoltató berendezést kapcsoltunk a kísérleti alanyhoz. Ez még to-' vább hosszabbította a klinikai halál állapotát. A reanimáció további fejlő-' dése az elektronikához és a kibernetikához kapcsolódik,' amelyek segíthetnek nekünk a halál és. az életrekeltés biológiai folylamatainak irányításában. A gépek vezérlésével a szervezet funkcióit a megadott határok között tarthatjuk és ami nagyon fontos,' előre jelezhetjük a reanimáció kimenetelét. A Barnard csillag rejtélyes bolygói Napjainkban egyre több vita folyok a naprendszeren kívüli élet lehetőségeiről. Általában abban megegyeznek a tudósok, hogy az élet elsősorban olyan csillagok körzetében alakulhatott ki, amelyek bolygóval, vagy bolygókkal rendekeznek. Ilyenkor lép- ten-nycumon 6zóba kerül a Barnard csillag neve. Elóször 1968-ban Peter van de Kamp’ holland csillagász publikált mintegy 3000 felvételt a csillagról. Részletesen vizsgálva a Földhöz viszonylag közel levő (5,9 fényév), a Kígyó csillagképhez tartozó csillagot. A csillag mozgásának tanulmányozása közben gyenge rezgéseket észlelt és arra a következtetésre jutott, hogy a Bamard körül egy, a Földről közvetlenül nem észlelhető bolygónak kell keringenie. A Bamard sajátos mozgási adataiból ki is számította a bolyó tömegét. A Jupiter 1,8-szoros tömegével rendelkező bolygó számításai szerint erősen elnyújtott pályán kering a csillag körül 25 éves keringési idővel. Néhány évvel később van de Kamp újabb mérési eredményeket közölt a Bamard- ról és korrigálta előző eredményeit. Véleménye szerint nem egy, hanem két bolygó kering a csillag körül. A két bolygó csillagászati jelölése: B1 és B2. Később két amerikai csillagász szintén — akik ismerték van de Kamp elméletét és erősen kételkedtek abban — tanulmányozta a Barnard csillagot. Bár kevesebb mérési anyaggal rendelkeztek, mint van de Kamp, de modernebb feldolgozási technikát alkalmazva ugyanolyan pontosságú eredményeket kaptak a csillag parallaxisára. A Földről nem látható bolygók alapjául szolgáló gyenge rezgéseket azonban nem sikerült felfedezniük. Az amerikai csillagászok méréseiket ugyanazzal á rádióteleszkóppal végezték, mint van de Kamp, A van de Kamp féle gyenge rezgések keletkezését a rádióteleszkóppal hozták összefüggésbe, és a rezgések elmaradását azzal magyarázták, hogy az évek során a rádióteleszkópok jellemzői megváltoztak. „Csendesen futó" ap.VXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'Í.XXXXXXXVr Az angliai Manchester városában újfajta ,’autóbuszt” állítottak forgalomba. Az 50 Személy szántására alkalmas jármű elektromotorját 165 ólomakkumulátor-cellából álló telep látja el 110 V feszültségű árammal. Az elek- trobusz maximálisan 65 km/óra sebességgel haladhat. Tökéletesen zajtalanul és légszennyeződés-mentesen látja el feladatát, egyelőre csupán „betétjáratként” a csúcsforgalmi időszakokban. Amíg a jármű a végállomáson tartózkodik, akkumulátorát rá. kapcsolják a töltőberendezésre. A „Silent Rider”-nek („csendesen futó”-nak) elkeresztelt elektrobusz aligha fogja egy csapásra kiszorítani zajos és füstgázokat okádó társait. Erre legfeljebb akkor kerülhet majd sor, ha a konstuktőrök- nek az eddiginél kisebb súlyú, dé azonos teljesítményű akkumulátorokat sikerül kifejleszteniük. Ma még ugyanis több mázsa súlyú „holt terhet” kell magával vinnie az elektro- busznak — és mindenféle más akkumulátoros járműnek —, hogy részt vehessen a közlekedésben. Kisegítő járműként azonban még így is megfelel (mint ahogy a kis akkumulátoros személygépkocsik is alkalmasak rövid távú városi közlekedés céljára.) !
