Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)
1975-02-23 / 46. szám
,.Szép és fölséges színészet...” Százhuszonöt éve született Jászai Mari Az első Éva Az ember tragédiába paradics »mi jelenetében. (1883.) Az imént ültem vissza íróasztalomhoz. Óvatosan tettem helyére egy felbecsülhetetlen értékű hanglemezt, melyről a Jászai Mari hangja szólt évtizedek távolából hozzám. Októberben lesz negyvenkilenc esztendeje, hogy örökre elbúcsúzott a színpadtól, az élettől. A Komárom megyei Ászáron született 1850. február huszonnegyedikén. .,1850"' ben voltam kénytelen megérkezni a földire — írta ő maga —. ebben a zord formában, mely én vagyok. Haragban nemzettek. Szerencsétlenségek és országos csapások idején érlelt meg az anyám, a túlságosan érző szíve alatt: 1849—50-ben a sza- . badságharc . leverésekor hpr- uott magában. Ott éltem már benne, mikor a menekülők hírül' hozták a városi katasztrófát. Ott rázott meg a sírása, mikor a szent Tizenhárom kivégzéséről értesült”. Szánalomra méltó, gyötrel- mes, ínséges volt Jászai Mari gyermekkora. Anyja korán elhalt, és nyolc árvát hagyott maga után. Apja, a hatalmas szál ácslegény, különös nagy ember volt. Hajnaltól éjfélig dolgozott nyolc kis gyermekére, de a legkisebb ok miatt vitzes kötéllel verte mezítelen hátukat. A ridegtszívű mostoha, aki az édesanyja halála után beköltözött az ácsilegény házába, csak jobban szította a hirtelen haragú ember kirobbanó düheit gyermekeivel szemben. Jászai Mari már ötéves korában elkerült a szülői háztól; szolgáló pesztonka Tett belőle, aki úri gyermekek csizmácskáit pucolgatta; szennyes szalmán hál, éjfélkor fölkeltik a másnapi nagymosás miatt, patkányok rémisztgetik, belemarnak hosz- ezú hajába is. A munkában elfáradt perceiben mégis valami csodálatos történik vele, amikor odakuporoöifc a falusi küszöbre. Olvasni tanul, s egyszer örömmel kiáltja a nagyvilágba : — Tudok olvasni! Tudok olvasni! Majd Győrben egy úri ház cselédkéje. A család üveges folyosója tele van magyar írók és művészek arcképeivel. Maga Jászai Mari írja: ,.Hogyan történt, ki tudja, de megszólalt bennem az ősi színészösztön. Az úrigyeinekek kitalálták, hogy ha egy képre rámutatnak és azt mondják: ,.Nézd Mart ez meghalt!” hát én rögtön egy sirató jelenetet játszottam el a kép alatt, téptem a hajam és patakzott a könnyem. A többi gyerek is bőgött, amíg csak valaki közbe nem szólt és egy másik képre mutatott: No, ne sírj, Mari. nézd csak ez még él! Erre rögtön átcsaptam a legnagyobb örömbe, ugráltam, táncoltam és csakhamar velem táncolt és ujjongott az egész gyerekhad. Elektrát játszottam tíz éves toromban! És a színháznak ekkor még csak a hírét sent hallottam!” Az osztrák—porosz háború idéjén. 1866-ban egy markotá-, nyos cselédje. Piszkos istállókban. katonai táborokban, az út saraiban alszik. Kőmigratz után. a visszavonuláskor ön- feládozásával sebesültek százait menti meg. Kap is ezért, .„háromszáz forintokat” Bécs- ben, s szélnek eresztik. Jászai Mari az első nagy summából ruhákat vesz, kiöltözködik. s most már visszavonhatatlanul a szír,rád felé sodródik. Székesfehéryárott Hubai Gusztáv vándortársulatához kerül; A peleskei nótárius egyik némaszerepében lép fel először. Tizenhét esztendős ekkor. Csakhamar Budára érkezik; már húsz forint a havi Pzeibése Bényei társulatánál. Még mindig sokat éhezik, "-■’Hson latoik, krumplin és az utcán fölszedegetett sajthéjon él. Az ünnepelt komikus, Kassai Vidor veszi pártfogásába. Feleségül megy Kassaihoz, együtt szerződnek Kolozsvárra 1869-ben. Útja itt már gyorsan emelkedik; híre eljut Budapestre. 1872- ben a Nemzeti Színházhoz hívják. Maga az intendáns utazik érte Kolozsvárra. 1872. április 3"án lépett először a Nemzeti Színház színpadéra; ettől az időtől kezdve egészen haláláig ő a legnagyobb színésze<gyénisége az ország első színpadának. És a szerepei? Felsorolásuk szinte egyenlő a lehetetlennel. De ha rövidre fogjuk,, Ide kell írni, hogy ő volt az első Éva Az ember tragédiájában, Gertrudis királynő a Bánk bán-ban, volt Elektra, Phaedra. Lady Macbeth. Erzsébet királynő, a Stuart Máriában, Medea, Kleopatra. Shakespeare III. Richardjá- nak Margit királynő szerepében. (MTI -reprodukciók) Jászai Mari nemcsak korának első színésznője, hanem kiiiváló versmondó is volt. A pódiumon, is hatalmas egyéniség. Irt könyveket és cikkeket is. Ha nem színésznő, nagy író lett volna belőle. A színészetről így vallott egyik könyvében: „Szép és fölösleges színészet, amely megengedi nekünk, hogy mindig a széppel foglalkozzunk, hogy a remekműveket a mi ajkunk közvetítse és a nagy költők pro- metheuszi lángjánál melegedjünk és fényesikedjünk — én hódolattal, alázattal, hálává) szeretlek és büszke vagyok a színész névre!” Százhuszonöt esztendővel ezelőtt született. S nem hunytéi 1926. október 5-én. Élete egy színészzseni fell.obba- nása. szárnyalása, a halhatatlanság felé. Él. hiszen féltve őrzött hangját, lélekzetvételét az imént hallottam. És most,, amikor befejezem e sorok írását, becsukom az írógépet. Még egyszer előveszem Jásza.; Mari-hanglemezemet, hogy halljam őt. A felejthetetlent. Révész Tibor fi heFytlsrteneti kutatások és a magyar munkásmozgalom AB helytörténeti kutatá- sok eredményeit az elmúlt években mindinkább felhasználta a közoktatás, a közművelődés. Ezt a törekvést erősítette az állami oktatásról, a közművelődés továbbfejlesztéséről szóló párthatározat is. A helytörténeti kutatások, amellett, hogy új ismereteket nyújtanak, erősítik az emberek kötődését a szülőföldhöz. Ezért jelentős funkciót töltenek be az ideológiai nevelés közvetlen eszközrendszerében, a propagandamunkában és a kutatások eredményei jól hasznosíthatók a magyar munkásmozgalom oktatásában. A helytörténeti kutatás szerepének hangsúlyozását nemcsak a helytörténeti munkában rejlő nevelési lehetőségek indokolják. A megyében létrehozott kutatóbázis olyan lehetőséget kínál, amelyet érdemes a korábbinál jobban kihasználni. A gyűjtemények gyarapodásával, szinte párhuzamosan- alakult ki —, az intézmények tudományos dolgozóiból, pártmunkásokból, tanácsi dolgozókból és a középiskolai tanárokból — a helytörténeti kutatógárda. A helytörténészek — mindenek előtt a nagy történelmi évfordulókhoz kapcsolódva, a megyei pártbizottság, a tanácsi szervek döntésére alapozva — már az 1960-as évek elején több önálló helytörténeti, munkásmozgalmi tanulmányt, monográfiát készítettek. Ezekre az előtanulmányokra építve, felszabadulásunk 25. évfordulójára — a, megyei párt-végrehajtóbizottság határozata alapján — széles körű társadalmi segítséggel elkészítették Nógrád megye történetét, a honfoglalástól a szocializmus alapjainak lerakásáig. A szerzők ezzel megalapozták, hogy a pártoktatásban a megye munkásmozgalma is oktatható legyen. A pártoktatásban mindenekelőtt a káderképzésben, a különböző tömegpropaganda tanfolyamokon jól élnek azokkal a nevelési lehetőségekkel, amelyek a helytörténeti kutatóbázisban, a kutatógárdában, a kiadványokban és a kiállításokban rejlenek. A szakosító tanfolyamokon például a háromórás előadáson egy órában mindig helyi jellegű témáról kapnak tájékoztatót a hallgatók, természetesen a tárgyalt történelmi korszaknak megfelelően. Előadásra került így Nógrád megy© proletáráátttsá- nak osztállyá szerveződése, ennek speciális vonásai, Nógrád megye munkásságának harcai a Tanácsköztársaság védelmében. Szinte valameny- nyi alkalommal foglalkoztunk a Horty-fasizmus hatásaival a megyében, a partizánmoz* A cikk kivonata annak a korreferátumnak. amelyet a szerző január 22-én mondott eü a Feíls'ziaibadulít habáruk 20 éve címmel. Salgótarjánban megrendezett történelmi emlékülésen. galommal, a felszabadulást követő politikai harcokkal a Nógrád megye története című kiadvány 3. és 4. kötete alapján. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a hallgatók nagy érdeklődéssel kísérték az ilyen előadásokat, és az osztályfoglalkozásokon a megyei témából kijelölt korreferátumokat. Ügy értékeljük, hogy a helytörténeti jellegű anyagok sok új ismeretet nyújtanak a hallgatóknak, és emellett segítik a hallgatók szocialista személyiség-jegyeinek kialakulását is. A káderképzés más formáiban — esti egyetem általános tagozata, pártiskola — az előadások során ugyancsak hasznosítjuk a megyei tapasztalatokat. Arra törekszünk, hogy az általános érvényű országos tanulságok mellett elemezzük a helyi sajátosságokat is. Ez az esetek többségében egy-egy konkrét történelmi esemény tárgyalásánál az országos gyakorlat megyei hatásának bemutatását jelenti. Igen kedvező lehetőséget nyújtott erre a Horty-konszakban az 1926- os éhségmenet, az 1929-es sztrájk, a felszabadulás után a széncsata és az 1945., 1947- es országgyűlési választásokon Nógrád megye munkásainak osztárharcos helytállása. Kísérletet tettünk arra Is, hogy a különböző káderképző tanfolyamokon feldolgozzák a Nógrád megye története című monográfiát, valamint a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum forráskiadványait. Ajánlásaink azonban csak kezdeti eredményeket hoztalk. Jól sikerültek viszont azok a tanulmányi kirándulások, amelyeket a megyei oktatási igazgatóság szervezett a Nógrád megyei Munkásmogal- mi Múzeumban, id. Szabó István Kossuth-díjas szobrász- művésznek a bányamunkásmozgalom történetét feldolgozó szoborkiállítására és Salgótarján város történetét bemutató állandó kiállításra. Lehetőséget találtunk arra is, hogy a kiállítások során a helyi és az országos politikai, gazdasági, társadalmi viszonyokra is felhívjuk a hallgatók figyelmét. Ugyancsak nagy élményt jelentett a hallgatóknak a karancsberényi Nógrádi partizáncsoport emlékmúzeumának megtekintése. Igen hasznosnak bizonyult az a gyakorlat is, mely szerint az oktatási igazgatóság kérésére a munkásmozgalmi múzeum kamarakiállításokat készít és juttat el az iskolákhoz. A Képek Nógrád megye munkásmozgalmának történetéből, Salgótarján város története és a Politikai plakátok 1945.—1948. című kamarakiállítások hasznos ismereteket nyújtottak, és megfelelő milliót is teremtettek a magvar munkásmozgalom oktatásához. / iBH z eredmények nem lebe- csülendők annál is inkább, ment jára,tiara, az út. Az erőfeszítések ellenére sem merítettük ki azokat a lehetőségeket, amelyek a történeti kutatómunkában rejlenek, amelyeket jól hasznosíthatunk az új ismeretek megszerzése és a szocialista embernevelés folyamatában egyaránt. Egyértelmű a megállapítás, hogy a helytörténeti kutatás eredményeinek felhasználása az oktatásban még nem áll arányban a megyében elért eredményekkel. Ennek oka többek között, hogy elméletileg ugyan elfogadtuk a helyi anyagok felhasználásának szükségességét, azonban ez nem vált a munkásmozgalmi oktatás szerves részévé a gyakorlatban. A vizsgálódás során az is kiderült, hogy a helytörténeti forrásmunkák csupán kiegészítő jellegűek az esetek nagy részében, amelyek a központi, általánosított tapasztalatok helyi példáit szolgáltatják. A helytörténeti kutatások eredményeinek hatékony felhasználását gátolta az is, hogy nem sikerült megoldani a propagandisták ilyen irányú képzését. Sem szakmai, sem módszertani útmutatást nem kaptak ahhoz, hogy hatékonyabban éljenek a helyi anyagok felhasználásával. Gondot okozott az is, hogy nem mindegyik propagandista ismeri eléggé a megyei helytörténeti irodalmat, annak bibliográfiáját. Ügy gondolom, semmiképpen sem elégedhetünk meg azzal, hogy felsoroljuk a helytörténeti kutatás oktatását gátló tényezőket. Foglalkoznunk kell azzal is, hogy milyen lehetőségei vannak eddigi eredményeink továbbfejlesztésére.' Erre nem csupán a helytörténeti munkák, a helytörténeti kutatóbázis kialakításában tett erőfeszítéseink köteleznek, erre ösztönöznek kedvező oktatási tapasztalataink is. Annál is inkább szükség van erre, mert a lehetőségek ismertetésével segíteni szeretnénk más megyéknek is, s a tevékenység során a lehetőségek jobb kihasználása mellett, néhány országos intézkedésre is szükség van. Megérett a helyzet arra — és a párttörténet oktatásának továbbfejlesztése is követeli ezt —, hogy a forradalmi magyar munkásmozgalom országos története mellett intézményesen oktassuk az összegyűjtött megyei kutatások eredményeit is. Ez központi állásfoglalást kíván, mint ahogy központi koordinálásra van szükség a szakmai, a módszertani feltételek megteremtése, a helyi lehetőségek jobb felhasználása tekintetében. Ugyancsak központi ösztönzést kíván a megye munkásmozgalmát összefoglaló tankönyvek megírása. Mindenképpen hasznos lenne az oktatás eddigi tapasztalatainak szélesebb körű megvitatása, a tanulságok összegezése. Célszerű lenne az általánosított tapasztalatok összesített anyagát megküldeni a magyar munkásmozgalmat oktató tanároknak, a megyei oktatási igazgatóságVatikáni hadifoglyok 1870-ben az olasz hadsereg rohamosztagai bevonultak Rómába és véget vetettek a pápa világi hatalmának. 104 évvel később, 1974. december 24-én a Szentszék szolgálatában álló 72 svájci gárdista parancsnoka, báró Franz Pfyffer von Altishofen, aki Kari von Clausewitz porosz tábornok stratégiai tanainak leghívebb követője, megbosz- szulhatta a régi sérelmet. Tekintettel arra, hogy a karácsonyi pápai misét a televízió is közvetítette, a Vatikán nappali megvilágítást akart biztosítani a szertartás idejére a Szent Péter Bazilikában. Ehhez speciális villanyszerelőkre lett volna szüksége, akiket az olasz hadsereg készséggel bocsátott a pápa rendelkezésére. Es ekkor kezdődött a bonyodalom. Amikor a 60 egyenruhás villanyszerelő megérkezett a Vatikán elé, Franz Pfyffer von Altishofen kijelentette: nem tűrheti, hogy a lateráni szerződéseket megsértve „idegen hadsereg törjön be a Vatikán területére”;. Önérzetesen kijelentette: „Megesküdtem és még az életem árán is megakadályozom, hogy idegen katona lépjen a vatikáni állam területére.” Andrea Deskur, a Vatikánban magas tisztséget betöltő lengyel püspök kétségbeesetten kereste fe a pápát dolgozószobájában,, hogy tanácsot kérjen a kényes ügyben. VI. Pál tanácstalannak látszott. Az a rendkívül egyszerű megoldás senkinek sem jutott eszébe, hogy jobb belátásra bírják Pfyffert. Végül Des- kurnak remek ötlete támadt: „Szentatyám, esetleg foglyul ejthetnénk az olaszokat. Így eleget tennénk a formaságoknak, és a svájci gárda parancsnokának becsületén sem esne csorba”. A pápa mosolyogva bólintott és csak eny- nyit mondott: Ámen. Elővigyázatosságból azonban az olyasz villanyszerelő katonákkal nem ismertették a helyzetet. Pfyffér elfogadta a Deskur javasolta megoldást, és a genfi egyezmények a hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozó előírásai értelmében jegyzőkönyvbe vette a foglyul ejtett olasz katonák adatait (név, keresztnév, rendfokozat, alakulat). A svájci gárda hivatalos lapjának december 24. számában hírül adták 60 olasz katona foglyul ejtését, majd a következő napon is megjelent egy hír arról, hogy a pápa rendelete értelmében a foglyokat szabadon bocsátották. Miután a „hadifoglyok” elvégezték a villanyszerelési munkát, visszatértek egységeikhez. Ügy tűnik, hogy az olasz hadügyminisztérium mit sem tud az eseményről, vagy csak józan megfontolásból napirendre tért fölötte. Ha ugyanis bebizonyosodnék, hogy az elfogott katonatisztek és közkatonák meg sem próbálták használni fegyverüket, mielőtt megadták magukat, az olasz katonai törvények értelmében még hadbíróság előtt végezhetnék! nak, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága propaganda- és művelődési osztályának, valamint a járási és a város: párt- bizottságoknak. Mindezzel az volna a cél, hogy a propagandisták képzésével és a tömeg* propaganda-munkában is felhasználhassák az összegyűjtött tapasztalatokat. A helytörténeti anyagok felhasználásával kapcsolatos, módszerek tanszéki viták ugyancsak sok segítséget adnak a munkához. fgfjl visszaemlékezések, az önéletrajzok, a memoárok hasznosításáról ugyancsak szólni kell. hiszen mint történeti forrásoknak fontos szerepük van az érzelmi hatások erősítésében, hangulat- teremtésben. A jegyzőkönyvek a statisztikai adatok, a hivatalos jelentések és egyéb források általában tényeket rögzítenek. Csak kevesen gondolnak arra, hogy az intézkedések mögött a dolgozó emberek élete húzódik meg. A jól megírt, korhű visszaemlékezések, életrajzi közlések, egyesv témához kötődő élmények hasznosítása, közvetítése a hallgatókhoz, aktív cselekvésre ösztönző érzelmeket váltanak ki. Csak erősíti ezt a tényt, hogy a nagy történelmi sorsfordulókat átélt emberele lassan-lassan itthagynak bennünket és így az emlékek összegyűjtése, hasznosítása egyre nehezebbé válik. Ebben az évben különös gondot kell fordítanunk a fel- szabadulásunk 30 éves évfordulójával összefüggő anyagok hasznosítására. A Nógrádi szemle és a Palócföld, valamint a NÓGRÁD már 1974. végétől közöl — és ezt a munkát 1975-ben is folytatja — résztanulmányokat, cikkeket, Nógrád megye 30 éves fejlődéséről. Az MSZMP Nógrád megyei Oktatási Igazgatósága, a megyei múzeumi szervezet, a KSH megyei igazgatósága, évkönyvet, illetve tanulmány- kötetet jelentetett meg az évforduló alkalmából. A felszabadult Nógrád megye 30 éves fejlődéséről szóló politikai dokumentációs kiállítás számos új lehetőséget nyújt az ismeretek bővítéséhez és fel- használásához. A kiállítás anyagának egy részét a megyei oktatási igazgatóságon is elhelyeztük azzal a céllal, hogy megtekintése, tanulmányozása segíti a hallgatók ismereteinek gyarapodását, nevelését. A 30 éves évforduló alkalmából a munkásmozgalmi múzeum átrendezi és kibővíti az ellenállási, a partizánmozgalommal összefüggő éj a felszabadulási állandó kiállításokat. A tervek között szerepel az is, hogy két kiállítóteremben a karancslejtősi ellenállási mozgalomról, és a felszabadulást követő három évtized eredményeiről készült rézkarcsorozattal bemutatja: hogyan ábrázolják művészeink a legöntudatosabb munkások harcait. Mindezek kitűnő lehetőséget, biztosítanak ahhoz, hogy bővüljenek a munkásmozgalmat tanuló hallgatók ismeretei. gPH ár a magyar munkás- mozgalom oktatásának tematikája, programja és irodalomjegyzéke eléggé zsúfolt, mégis a kötelező és az ajánlott irodalomban — esetenként a központi témák rovására is — megyénknek lehetőséget kellene biztosítani bizonyos helytörténeti témák önálló beiktatására. így az előadásokban szereplő, helyi vonatkozású ismeretek tanulmányozása tudományosan feltárt és hozzáférhető helyismereti anyagokkal biztosítva volna. Ugyancsak szükségesnek látszik a propagandisták szakmai és módszertani felkészítése. Sok segítséget adhatnak ehhez — a tanévi munka mellett a — különböző tapasztalatcserék is. Ma az a legfontosabb, hogy a szemléletben érjünk el változást abban, hogy a helytörténeti kutatások eredményeinek felhasználását ne csupán példákra, adalékokra korlátozzuk, hanem az egész tananyag részeként, szerves tartozékaként fogjuk fel. Dr. Molnár Pál | NÓGRÁD - 1975. február 23., vasárnap
