Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)
1975-02-21 / 44. szám
rólam Salgótarjáni järäsi Ének száll a kemencéktől (Folytatás az 1■ oldalról.) fokozását. A fiatatok és nők munkássá válásának sokirányú segítését, a muníka- és életkörülmények rendszeres javítását Az új üzemek határidőre elkészültek A gazdasági építőmunká- vai kapcsolatiban a beszámoló foglalxozott a pártszervek, -a rapszer vezetek gazdaság- szervező tevékenységével. Megállapította, hogy a járási pártbizottság, vállalati, üzemi és községi pártbizottságok, cqiücsvezetőségek és az alap- szurvezetek kiemelt módon foglalkoztak a gazdaságpolitikai kérdéseikkel. Munkájukban központi feladatnak tekintették a X. kongresszus és a járási pártértekezlet által megszabott feladatok teljesítését. A járási pártbizottság testületéi magasabb szinten, elemzőbben és következetesebben jelölték meg a határozatok végrehajtásának konkrét feladatait. Sikerült megteremteni az elivi és operatív irányítás helyes összhangját. A járási pártbizottság gazdaságszervező munkájában jobban koordinálta az üzemek tevékenységét és hatékonyabb ellenőrzést folytatott. Eredményesen lépett fel a gazdaságpolitikát tévesen értelmező szemléletek ellen, A politika eszközeivel sikerült megértetni a termelési struktúra változásának szükségességét. Az elmúlt évek nehéz feladatainak megoldásában mindig aa kommunisták voltak a kezdemányezőak. Javult a határozatok helyi megvalósítása. A vállalati, üzemi, szövetkezeti pártszervek nagyobb önállósággal és felelősséggel dolgoztak. Ugyanakkor több üzemünknél az objektív feltételek és a vállalatok irányításában jelentkező szubjektív hatások miatt nem sikerült a tervet maradéktalanul teljesíteni. A települt üzemek fejlődésével kapcsolatban a beszámoló megálliliaipá'totta, hogy a járás történetének legnagyobb arányú iparfejlesztése valósult meg az elmúlt négy év során. A termelés nagyságát és a fagtelkaatatottak számát tekintve is jelentős üzemmé vált a FŰTÖBGR nagybátonyi gyára, a Gamz-MÁVAG mát- ranováiki gyáregysége, ( a nagyfbátonyi harisnyagyár, a jánosaknad ' fehérneműüzem és a kazári kötottáruüzem. Az új üzemek határidőre elkészültek. Ennek eredményeként ma már korszerű üzemépületekben folyik a termelés. Üj üzemeinfcben eredmények mutatkoznak a technikai, a korszerű gépeit és berendezések bátrabb alkalmazásában. A könnyűipari üzemek gépparkját szinte teljes egészében újaikkal cserélték ki. A minőségi változás mutatja, hogy az üzemek új termékeket fejlesztettek ki, és ezek jelentős résiae exportértékesítésre kerül. A letelepült üzemeinik párt-, társadalmi és gazdasági vezetői jelentős erőfeszítéseket tettek a dolgozók munkássá válásának elősegítésére. Ezt bizonyítja a szocialista bri- gádmözga lom fejlődése és a társadalmi * rendezvényeken való aktív részvétel. A beszámoló az elért eredmények meHett arf is megállapította, hogy é területen is lassú a szakmunkásképzés üteme, ezenkívül az elmúlt években zavarta az egyenletes termelést a nem kielégítő kooperációs kapcsolatrendszer és a hiányos anyagellátás. Egyes helveken nem javult kellően a munkafegyelem, a gépek és a munkaidőalap kihasználá- sa^ a minőség színvonala, a normák rendszeres karbantartása. Stabilizálódott a szénbányászat helyzete Az ipar fejlődéséin belül a beszámoló részletesen foglalkozott a szénbányászat helyzetével, a visszafejlesztés tapasztalataival. Megállapította, hogy a termelés lehetősége több évre biztosított. Ennek ismeretében a vállalat már intézkedett a műszála fejlesztés fokozására. Az elmúlt években modem, nagy teljesítményű gépeket szereztek be és pozitív szervezési intézkedéseket tettek. Gyorsították a feltárási és elővájási munkákat, a korszerű, gépesített technológia megvalósítását szorgalmazzák. A beszámoló elemezte az elmúlt évek tapasztalatait, és hiányosságként említette meg, hogy az utóbbi időben nagy gondot jelentett a széntermelési előirányzatok bizonytalansága-. A helyzetet súlyosbították a különböző szintű vezetési hiányosságok is. A feltárásokat a perspektivikus aknáikban sem szorgalmazták. Ez volt az oka, hogy a vállalat a csökkentett széntermelési tervét sem teljesítette rendszeresen. A mellék üzemi tevékenységgel kapcsolatban megállapította a beszámoló, hogy az segítette a foglalkoztatási gondok megoldását. Termelési arányuk ma már magas. Eredményesen dolgoznak, az itt képződött nyereség csökkenti a széntermelés veszteségét. Gondként jelentkezik e téren, hogy a melléküzemi tevékenységek nem eléggé koncentráltak. ’A korszerűtlen gépek és berendezések miatt alacsonyabb a termelékenység. Nem javult kellő mértékben a munka- és üzemszervezés színvonala sem. Javult az életszínvonal A X. kongresszus határozatai végrehajtásának eredményeként tovább javult a lakosság életszínvonala. A bányászat visszafejlesztése mellett sikerült biztosítani a családi jövedelmek szín ten tartását, illetve emelését. Javult a munkásság jövedeiemszint- je, a bérfejlesztés aranya, a négy év al-att a szénbányáiknál 26,4 százalék, de a többi ipari üzemiben is jelentős. Az elmúlt időszakban csökkent a bérezésiben a nők hátrányos megkülönböztetése, a női üzemek dolgozói differenciált módon magasabb bérfejlesztésben részesültek. Mindezek mellett még hátrányosan befolyásolja a nők jövedelmét az alacsony szakképzettség. A régi és új üzemekben egyaránt lényegesen javulták az ipari dolgozók munkakörülményei, nagy elégedettséget váltott ki a dolgozók körében a munkai.dő-csökkentés kiszélesítése, javultak a szabad idő hasznos eltöltésének feltételei és a lakosság életkörülményei. Néigy év alatt a . gépkocsik száma megháromszorozód ott. Emelkedett a lakosság betétállománya. Nőtt a tartós fogyasztási cikkek vásárlása. A magándrőből épített lakóházak kényelmesebbek, jobban felszereltek. Az életszínvonal fejlődésében differenciáltság is tapasztalható. A sokgyermekes családok életszínvonala — a szociálpolitikai intézkedések ellenére — kevésbé fejlődött. A járásban tovább nőtt a nyugdíjasok magas aránya. Az új és regi nyugdíjasok nyugdija között naigy a különbség es ez feszültséget okoz. » Fejlődött a párttagság eszmei színvonala Az írásbeli beszámoló, valamint a szóbeli referátum is részletesen foglalkozott a járás ideológiai, kulturális életével, a szocialista közgondolkodás fejlődésével. Ozsvárt Ferenc elvtárs külön, hangsúlyozta, hogy az elmúlt négy év során tovább erősödött a párttagság körében a marxizmus—leniniizmus eszméinek befolyása. A tudat- formálásban eléírt eredményeik kapcsán a dolgozó emberek körében jobban tudatosodtak eszméink, a szocialista magatartás normái, mélyült a társadalmi felelősségérzet. A járásban az elmúlt évek során sokat fejlődött a politikai élet, erősödött az ideológiai kérdések iránti érdeklődés, es nőtt a pártszervek, -szervezetek, a kommunisták aktivitása az elméleti kérdések feldolgozásában. Tervszerűbbé vált a marxizmus—lenlnizmus terjesztése, amely jpl segítette a párt politikájának helyes értelmezését és gyakorlati megvalósítását. Kedvezőbb feltételek teremtődtek a szociális,ta erkölcs, a közgondolkodás és a közösségi magatartás szélesebb körű elterjesztéséhez. Egyre inkább tapasztalható, hogy a közszellem és a közerkölcs kérdései nagyobb figyel-, met váltanak ki, érzékenyebb a reagálás a negatív jelenségekre, s mind magasabb követelmények fogalmazódnak meg. Egyre gyakoribb, hogy a közösségi magatartás és a végzett munka alapján ítélik meg az embereket. Eredményesnek bizonyult az a törekvés, hogy a munkásosztály vezető szerepének megítélésével kapcsolatos kérdések az eszmei, politikai, nevelő munkánk középpontjába kerültek. Egyértelműen állapíthatjuk meg, hogy járásunk lakosságának magatartását, tevékenységét a munkások politikai állásfoglalása, szemlélete, öntudata, fegyelme és odaadó munkája pozitívan befolyásolja. A beszámolót élénk vita követte, amelyben részt vettek: Nagy Albert vájár, Tőzsér Istvánná meó-vezető, Juhász József, a járási pártbizottság fegyelmi bizottságának elnöke, Bakos kj. István marós, Velki Gyuláné műhelyfőnök, Búzás Miklós művezető, Schmidt Andrea általános iskolai igazgatóhelyettes, Nagybakos István lakatos, Oláh Anna varrónő, Gergely Sándor tsz-elnök, Tőzsér Albertné hegesztő, Kovács János, Kistere- nye nagyközségi partbizottsági titkár, Takács Iván műhelyvezető, id. Tőzsér k. János nyugdíjas, Matúz József, a megyei pártbizottság titkára, Csegöldi Sándor vájár, Kenyeres Pál, a Nagybátany nagyközség tanácselnöke, Oravecz József, a KISZ salgótarjáni jáfási bizottságának titkára, Pothomik József, a Központi Bizottság tagja, Gyenes Lászlóné, a járási hivatal művelődési osztályvezetője, Vass János hegesztő. A vitában elhangzottakat Ozsvárt Ferenc foglalta össze. Ezután került sor a járási pártbizottság, a fegyelemi bizottság, valamint a megyei pártértekezlet küldötteinek megválasztására. A pártbizottság első ülésén megválasztotta a 11 tagú végrehajtó bizottságot, amelynek tagjai Ozsvárt, Ferenc, dr. Szomszéd Imre, Kovács László, Bakos kj. István, Czene József, Godó György, Gergely Sándor. Mede Lászlóné, Nagy Ferenc- né, Szászt Sándor, Szomszéd gy. István. A járási pártbizottság első titkárává ismét Ozsvárt Ferencet választották. ,.DE SOKAT is gürcöltem már életemben. Apámnak öt gyereke volt, meg öt hold földje; jutott volna ugyan egyőnkre valamicske belőle, de hát azon gazdálkodni és abból megélni, egyenlő lett volna a lassú éhhalállal. így, miután a katonaságtól leszereltem, bizto-, sabb munka után kellett nézni, Mehettem volna az uradalomba, de nemigen fizettek ott; bejöttem hát ide, a Loyd Kerámiagyárba dolgozni. Pengő ötvenet meg két pengőt kerestem naponta, megéltünk belőle valahogy az asszonnyal és a két gyerekkel. Anyagot mozgattam. Gürcöltem, kínlódva emelgettem, zsákoltam, tizenhét-tizennyolc éven át De micsoda évek voltak... Naponta háromszáz mázsát is arrébb raktam; gondolja csak el, Hogy éreztem magam, amikor a műszak végét fújták.” Elgondolkodva törli meg homlokát Szlezák Ferenc, mért forrón csap arcul a ventillátor kavarta levegő, és szeme, az a két huncut, még mindig mosolygós szeme megpihen valahol, a kérdező háta mögött. Áll most ő is, vagy két perce, egy helyben, de sehogy sem akarózik néki a semmittevés: fél szemmel oda-odapillant a csempéktől magasodó kocsira. Követem tekintetét, s mikor látja, észreveszem, szinte restelkedve mondja: — Nem állhat meg miattam a munka egyetlen percre sem. Mert Feri bácsi most is ott van, ahol kijut a dolog nehezéből. Égetésre váró csempéket tol a megrakott kocsikon, egyik-egyik súlya is közel a húsz tonnához, naponta vagy húszat, a kemencék forró torkába. — Bár könnyen gurulnak ezek már. Golyóscsapágy vagy mi a csuda van a tengelyük végén, s csak a megmozdítá- sukhoz kell az erő. Futnak az" tán szinte maguktól a sínen. Emberöltőnél is többet dolgozott már itt, Romhányban, a szinte naponta meg-meg- újuló épífcésikerámia-gyár- ban. Mert a harmincnégy évnek súlya van: meggörnyeszti a hátat, visszafogottá, lassúbbá teszi a mozdulatokat. X.r rajta nem látszik még az ötvenkilenc év, s annak izmot keményítő fáradtsága ‘ sem. Irigylésre méltó fürgeséggel tesz-vesz, s ha ideje engedi, beszél életéről. $ „Csináltam én már mindent itt a gyárban. Ahová tettek, mindenütt hamar ma-, gaménak éreztem az új munkát; nem tudom, de szinte bennem vannak a fogások, a mozdulatok, - könnyen tanultam ezt .is, azt is. Emlékszem, öntöttük még akkoriban a kályhacsöveket. Nehéz volt, sokat kellett emelgetni, hát nem csoda, hogy kevesen maradtak meg ott. Mondták egyszer: No, Feri, álljon csak oda, nézegesse, lesse el. hogy csinálják a többiek! Figyeltem egy naoig, de aztán nem bírtam a tétlenséget, s másnap már ugyanúgy ráálltak kezemre a mozdulatok, mint a régen vele foglalkozóknak.” SZERETTÉK, meg ig becsülték. „Amikor 1951-ben megkezdték a leépítéseket, mond-, ták is: a Szlezákot nem lehet elküldeni, ő tud dolgozni.” Kiváló dolgozó is lett a rá következő mindhárom évben. „Csak hát, régen volt már. Egyébként elégedett vagyok mindennel, a pénzem is megvan úgy három és fél ezer körül, de azért néha bosszankodom rajta: elfelejtettem volA korongoscsiszolóban A salgótarjáni öblösüveggyár korongoscsiszoló üzemrésze már évek óta kitüntetéssel büszkélkedhet: munkájuk jutalmaként elnyerték a Szocialista munka műhelye megtisztelő címet. Két műszakban dolgoznak az üzem szocialista brigádtagjai, ösz- szesen 130 fő, akik közül 37- en párttagok, 20-an pedig meg leap ták a Kiváló dolgozó címet. Kormánykitüntetett is található a brigádtagok között. Hegyi Antal művezető fogja össze az egyik műszakot, művezetőként már 1946- tól tevékenykedik a gyárban. A felszabadulás óta párttag, s több száz fiatal tanult szakmát a kéz» alatt. Képünkön Hegyi Antal Gátszegi János- névail, aki kiváló dolgozó, és szakszervezeti bizalmiként Í6 tevékenykedik. — kulcsár — na jól dolgozni? Vagy feledkeztek el ?” Azt mondja, jól érzi magát itt a gyárban. „Mps otthon is megvan mindenem. Még 1956-ban kezdtük el építeni a házunkat, fel is húztuk egy év alatt. Bár megakadtunk egy-; szer, akkor, októberben. Azt mondta a kőműves: No, nem dolgozunk tovább. Kérdem, miért? Hát, nem hallották, mi van Pesten? Attól az életnek csak mennie kell, te —■ beszéltem le akaratáról —. és laknunk is csak kell valahol. Gondolkodott egy sort, maid rábólintott: igaz. Aztán hál’ istennek, hamar rendet raktak a nagylegények kö-j zött...” Hamar elszaladtak az évek, úgy, hogy némelyikre nem is nagyon emlékszik már. Csak a főbb történések jutnak eszébe, azon is töprengeni kell: mikor volt, hogyan volt, kivel? „Sokat dolgoztam a szak* 'szervezetben. Megválasztottak üzembizottsági tagnak és bizalminak is, voltam népneve-, lő, jártam agitálni a téesz- szervezéskor. Mozgalmas élet az enyém. Sose jutott idő hosszú mélázásokra, ölbe tett kézzel ücsörgésekre. Mindig tettem valamit, szüntelenül mentem, fáradoztam. Nem is teltek el hiába az évek. Olyan jó most végignézni . a gyárunkon: tudjuk, hogy mi építettük, mi raktuk le az alapot a szocializmusnak.” Olyan magától értetődő természetességgel mondja ezt két más gondolat között, hogy vallomásnak is vehetné az ember. Vallomásnak a műn* káról, a jelenről. „Meg énekelni szerettem én, nagyon. Volt a gyárnak egy kórusa, ott daloltam harminc évig. De sok szép nótát megtanultunk, s fújtuk, fújtuk teli tüdőből. Csak tudja, .mit sajnálok? Már úgy a vé* ge felé, — mert felbomlott aztán a dalárda —, elkezdtük tanulni Verdi Nabuccójának egyik részletét, aztán csak nem lett belőle semmi. Pedig, de csudaszép!” ZAVARTAN körbenéz * csempehegyek között, nem látja-e valaki, eres, kidolgozott kezét rásimítja a kocsira és halkan szép, bariton hangon énekelni kezd. Csattognak, zúgnak az automata gépsorok, meglágyul az öreg arca és a kemencéktől valamilyen megmagyarázhatatlan érzés közepette, felszáll az ének: „Mint a fecske, repülj messze földre...”Karácsony György ANKÉT A SZERKESZTŐSÉGBEN Ma a ZIM salgótarjáni gyárának két fiatal dolgozója. Boros Hona és Bálint Ároád amatőr képzőművészek baráti beszélgetésen találkoznak a szerkesztőség KlSZ-fiataliai- val. Az amatőrök az Ifjú-' munkásév művészeti pályázatán díjat nyertek alkotásaikkal. . Munkásarcok Fél évig megtakarított üzemanyaggal A 31 éves Zatykó Gyula az FI 41—49-es rendszámú ZIL vezetője. Egyben pártcsoport- bizalmi, és a 14 tagú szocialista brigád vezetője. Mióta vezet gépkocsit? — A honvédségnél 1964-ben kezdtem. Ott személykocsin, itt a Nógrádi Szénbányáknál 1967-től teherkocsin, ZIL-en dolgozom. A brigád 14 gépkocsija közül fele-fele a Csepel és a ZIL. ÍTó kocsik ezek. — Bftondja, miért félnek általában az utakon a ZIL-ek- től? „ — Nem tudom, bár hallottam, hogy az út ördögeinek tisztelik ezt a típust.- Talán a felépítésük, erős motorjuk, fürgeségük, vagy a nagy hangjuk parancsol tiszteletet. Kétségtelenül, rövid tengely- távolságuk miatt veszélyes üzemű kocsik. Bravúrozni nem szabad velük, nagyon is oda kell figyelni a vezetésre. — Volt-e már balesete? — Nem volt. A 250 ezer kilométer balesetmentes közlekedésért már megkaptam- a kitüntetést. Az elmúlt évben nem volt baleset a brigádnál. Munkaterületünk az igényektől függ. Most követ szállítunk útépítéshez. Az ősszel jártunk az árvíznél is, Borsodban. Nyújtott műszakban reggel 6-tól este 10-ig szállítottuk a szenet Ormosbányáról Berentére. A mezőgazdaságnak is szállítottunk. Fuvar mindig van. Főleg fiatalokból áll a brigád. 1972-ben szerveződött. Van köztünk hét párttag és öt munkásőr. Jó a -kollektív szellem. Reggel, indulás előtt mindig megbeszéljük a tennivalót, kicseréljük a tapasztalatainkat, és ha valami baj van segítjük egymást. Éppen tegnap volt gumidefektem, és a csavarok annyira rászorultak, egyedül nem boldogultam velük. Segített a többi. — Úgy halottam, tavaly nemcsak eredményesen, hanem takarékosan is dolgozott a brigád. — Valóban így volt. Én tavaly 43 083 kilométert tettem meg. A gépkocsinormám, billentéssel együtt 48 liter, száz kilométerre. Egy év alatt benzinből 1010 litert, motorolajból 289 litert takarítottam meg. Lukács Géza, a brigádtársam, több mint 53 ezer kilométert tett meg tavaly, és benzinből 2997 litert, olajból 261 litert takarékoskodott. A brigádban voltak túlfogyasztó gépkocsik is, de ezek ellenére megtakarítottunk 12 574 liter benzint, és 1435 liter motorolajat. Ez azt jelenti, hogy egy tehergépkocsi több mint fél évig megtakarított üzemanyagon futhat. — Volt-e erre megfelelő anyagi ösztönző? — Nálunk minden gépkocsira külön költségszintet számolnak, és a hatékonyságtól függ a kereset. Az üzemanyag- megtakarítás is ebben jelentkezik. bár még sok minden tartozik hozzá. A javítás, gumikopás, fődarabcsere és egyéb. Gondolom, az idén az üzemanyag-megtakarítást talán jobban ösztönzik. — Véleménye szerint mivel lehet a megtakarítást elérni? — Sok összetevője van ennek. Milyen a vezetési technika. Fontos á gyújtás jó beállítása, a rendszeres karbantartás. Az üresjáratások megszüntetése. Ügy is mondhatnám, jó( fül is kell, hogy a hibát azonnal észrevegye az ember, és kijavítsa a kocsit. Sok minden kell tehát ahhoz, hogy csökkenjen az üzemanyag-fogyasztás — mondta Zatykó Gyula, a brigádvezető. B. J. NÓCRÁD — 1975. február 21., péntek 3
