Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-18 / 41. szám

/ „Ifirulo országot fogunk itt teremteni!” 1945. február 10 í a» MNDSZ 30. *xiiletéanapja 1945. február 18-án az ak­kori Vilma királynő úton (a mai Gorkij fasorban) néhány, a forradalmi munkásmozga­lomban már tapasztalatokat szerzett nő szinte „rohammal” elfoglalt egy elhagyott villát, és ott megalakították a Ma­gyar Nők Demokratikus Szö­vetségét. Ezekben a napokban a fel­szabadított XIV. kerületben, Zuglóban, már nőgyűlést is tartottak, egy dermesztő hi­deget árasztó moziban. Fái Boris, az akkori kerületi nő- mozgalom vezetője így emlé­kezik vissza a magnószalagon: — Mi hirdettük meg az el­ső nőgyűlést az Angol utcá­ban. Én' beszámoltam, hogy nemcsak a gyermekmentő­akció indult el, nemcsak táp­szert és tejet osztogattunk, hanem kinyomtattuk az első plakátot és röpiratot. A zug­lói gyűlésből budapesti gyű­lés lett. Jelszavakat hangoz­tattunk a fasizmus ellen, az ország újjáépítéséért, a szebb és jobb életért, a gyer­mekek megmentéséért, a nők egyenjogúságáért. Elég sokan eljöttek a gyűlésre. Fűtés nem volt, mindenki kabátban ült az Angol utcai moziban. Budapesten, a kerületekben sorra alakultak meg a nő- bifcottságok, de a Tiszántúlon, a már felszabadult déli és északi országrészeken is. 1945, szeptemberében, lezaj­lott az első dél-magyarországi nőkongresszus Hódmezővásár­helyen. Mi volt az előzménye mindannak, hogy a Horthy-, korszak negyedszázada elmúl­tával azonnal élni é6 hatni kezdtek a forradalmi hagyo­mányok is? Már 1878-,ban, az első szervezett nőkonferen­cián, a jelenlevő munkás- és parasztasszonyok első orszá­gos megnyilatkozásukon olyan világot követeltek maguk­nak, az évszázadokon át jo­gilag, társadalmilag és embe­rileg kisemmizettek, ami 1945-ben valósult meg szá­mukra. Az 1946. április 6-án és 7-én megtartott első MNDSZ- kongresszuson a több mint ezer küldött egyhangú lel­kesedéssel szavazta meg a demokratikus átalakulás kö­vetkezményeit: ,.Akarjuk-^ a magyar nép és ezen belül a magyar nők felemelkedését? Akarjuk-e, hogy a demok­rácia összes vívmányai meg­maradjanak, és a törvénybe iktatott emberi jogokat való­ságos tartalommal töltsük meg? Akarjuk-e a háború helyett az igazi békét ? Akarjuk-e az igazi gondta­lan, boldog családi életet, gyerekeink jövőjének zavar­talan biztosítását? Akarjuk-e viszontlátni mi­nél hamarabb hadifoglyain­kat, férjeinket, fiainkat, ked­veseinket?” S a kongresszus záróesté­jén, a Várod Színház dísz­páholyában parasztasszonyok és bányászfeleségek ülnek. Életükben először. Puccini muzsikája és Petőfi, József Attila verseinek zenéje áradt feléjük — ahogyan az MNDSZ-kongresszus króni kása feljegyezte. S az első sorokban egy falu küldöttsé­ge: az orvos felesége és a volt uradalmi cselédlány, egymás mellett... A múlttal már leszámol­tak, s bizakodva néztek a jövő elé. Ám még a legopti­mistábbak előtt is utópiának tűnt mindaz, amit Fái Boris, az MNDSZ egyik vezetője 1946-os beszámolójában el mondott: — Viruló országot fogunk itt teremteni, gazdag földek­kel, dús kertekkel, tiszta, szép, csatornázott, villanyvi­lágítással ellátott falvaikkal, gyönyörű iskolákkal, kór­házakkal, hatalmas üze­mekkel, nagy, tiszta modern gépekkel felszerelt gyárakkal... Olyan országot fogunk itt teremteni, ahol tényleg boldog lesz a család, és ahol öröm lesz anyának és gyermeknek lenni, de ahol olyanok lesznek az anyák és feleségek, hogy öröm lesz apának és férjnek lenni is, 1975-ből visszatekintve, nem is bizonyult rossz jö­vőbelátónak az MNDSZ első kongresszusának lelkes hangú szónoka. Tóbiás Áron Elment már az utolsó is... Személyes felelősség Anyagtakarékosságért W százalék jutalom t Elment már az utolsó Is, ajz — Alkkor kezdett el befel- útolsó kerékgyártó. legzenl a szakma.!Lak. Mondta 1 Hiába hirdeti a páaiztód Sza- is nekem a bátyám: öcséin! badság utca 96-os számú há- Minden legyél, de kerékgyár- záiriak csörgő eresze alatt az tó ne! Asztalos lettem ón. ütő üt-kopott tábla, hogy itt la- Eiigon dotkodva kaivargatja közük Fekete. László kerék- egy befőtte» üvegben az any- gyáirtómester; nincs ő már vet, s közben arról panaszko- közöttünk. dilik: asztalosnak lenni sem Csak a régi szerszámok, a cikk már. Nein is olyan régen friss szagú gyaluforgács. meg vagy tiaenketten voltaik még az öccse, az Imre, emlékeztet- Pásztóit, de most már jószeri­nek még rá a hajlott hátú vei csak ő van egyedül. Ja- műJhielyiben. S talán valahol, vitásokat végez, néha sort ki tudja merre, az ő kereké- kerít még egy-egy újabb mun- mek abroncsa hagy még nyo- kára, de ez sem az igazi már. mot a homokban, hogy aztán azt is elfújja a szél, Miként az ő lelkét js élrö- pítette, vagy két évnek előt­te. ö volt az utolsó Pásatón, aki utoljára maradit még. Az egyetlen idegen név — nem a hangzása miatt, hisz’ szép magyar az — a Brazda-dl- nasztia között, akik évszáza­dok óta mívelték e mestersé­get itt, az azóta már nagyköz­séggé cseperedett Mátra-alji faluban. Híres mestereik voltak, messze földön. Utolsó meste­rük, a bizony már lassan har­minc éve nem élő Brazda Je­nő mesélte Fekete Imrének, az utolsó kerékgyártó becsé­nek, aki suhanc korában el­járt hozzá esztergát hajtani: „A nagyapám nagyapja, va­lamikor az 1700-as években, bejárta Angliát, s egész Eu­rópát, hogy elég tapasztalatot gyűjtsön a oéhmesteri vizsgá­hoz. Vagy tíz év után jött ha­za, megemberesedive, gazdag élményekkel» ismerve a szak­ma minden csínját-bínját. Aztán, alig hogy egy kicsit megállapodott, mondta is ne­ki a mester: készítse el a zsi­dó temető halottas kocsiját. Megcsinálta becsületesen, cso­dájára is jártak, de a céh- mestennek nem tetszett ám teljesen. Ilyen nehezen kap- ták meg akkoriban a mesteri írást.” A Brazdálknak öt-hat gye­rekük volt, s valamennyi — az apák örökségét folytatva, kerékgyártó lett., Közéjük került egyetlen idegenként Fekete László. Jó keze volt, könnyű homoki bricsikákhoz, kocsikhoz, nehéz tál-szekerek­hez formálta a fát. Ment is az üzlet mindaddig, amíg a fatueaáli ház előtt nem kezd­tek el járn i egyre-másra az automobilok. Elmúlt az asztalos szakma szépsége — tűnődik maga elé nézve, s a gyialut próbálgatja, jó-e még az éle. Aztán munkához lát, röp­pen a forgács. Közben fel- Eelnéz, az ajtóra veti tekinte­tét, kérdőn: miért nem jön senki? Vagy talán a bátyjára gon­dol most, az utolsó kerékgyár­tóra, akinek idejében még egymásnak adták a -kilincset az atyafiak? Csönd van a sötét kis mű­helyben, a mester elmereng­ve dolgozik. S talán észre se vette: elbúcsúztam. K. Gy. Erre az évre másfél millió forint megtakarítását tervez­tük a költségekből — kezdi a beszélgetést Kecskés János, a Páva Fehérneműgyár iá- nosaknai telepének vezetője, maid így folytatja: —- Meg­beszéltük a dolgozókkal. ho°v a régi épületben levő szala­got megszüntetjük. Azok, akik itt dolgoztak, a közpon­ti épületben található szala­gokba kerültek. Ilv módon jelentős mennyiségű áramot, tüzelőt takarítunk meg. nem beszélve az anyagszállításnál és egyéb területeken jelent­kező lényeges megtakarítá­sokról. Az intézkedés előnye jelentkezik majd a termelé­kenység növekedésében is. AKI VELE DOLGOZIK Az asszonyok, lányok sok kellékanyagot használnak fel munkájuk során. A vezetés úgy döntött, hogy megérke­zése után felülvizsgálja a kül­dött kellékanyagokat, amenv- nyiben azok nem felelnek meg az- előírásoknak nem ve­szik át. E gondolatkört bő­vítve azon fáradoznak, hogy konkrét intézkedéseken ke­resztül tovább növeliék a dolgozók személyes felelőssé­gét. — Régebben öt-hatezer gombbal több fogyott el, mint amit a norma előír. Most bevezettük, hogy gom­bot csak az kap, aki vele dolgozik. Átvételi elismer­vényt ad róla. Ennek felhasz­nálásáról később elszámol. Az eredmény máris jelentkezik. Az elmúlt hónaljban ezer da­rab már meg is maradt. Ez azt jelenti, hogy egvre in­kább vigyáznak a gombok­SiLcres év után Jelentős eredményeket ért el az elmúlt évben a Nógrád megyei Textilipari Vállalat: szervezéssel, a munka Inten­zitásának növelésével, és — jelentősen csökkent munkás­létszámmal, több, mint húsz­millió forinttal nagyobb ter­melési értéket értek el, mint 1973-ban. Több, mint 270‘nel kevesebben dolgoztak 1974-' ben, a tervezett létszámtól közel százzal többen mentek el — a termelés szempontjá­ból fontos munkahelyekről is — szülési szabadságra, s százhetvenen vették igénybe 8 hároméves gyermekgondozási időt. ra, nem dobálják szét. nem törik össze. Ugyanígy cselek­szünk a húzózáraknál is. Azóta itt sincs különösebb gond — mondja a télén veze­tő. Az asszonyok, lányok kez­deményezésére szalagonként megválasztották az anvagta- karékossági felelősöket. Ezek felhívják a figyelmet az ilyen jellegű vállalások tellesítésé- re. ugyanakkor feltárták a meglevő lehetőségeket és azok kihasználására ösztö­nöznek. LEHETŐSÉG — VISSZAADJÁK önként adódik a kérdés: lutalmazzáik-e és miként a ta­karékoskodókat. —■ A megtakarított kellék­anyaga értékének 10 százalé­kát megkapják a dolgozók. A Hámán Kató-szalag tagjai be­bizonyították, hogv eav kis körültekintéssel, figyelemmel, gondosabb munkával 40 ezer forintot is meg lehet takarí­tani — állítja határozottan a telepvezető. Ebben az üzemben találko­zunk olyan véleménnyel, hogv a jó minőségű termékgyártás is takarékosságot jelent. Mit tesznek e gondolat megvaló­sításáért? — Tavaly, az év utolsó ne­gyedében különböző elfoglalt­Rpmihónyitaan, az építési ke- rámiagyáir- bam korszerű automata gé­pek préselik, festik, mintáz­zák, égetik a fal- és padló­burkoló csem­ságaink miatt egy kicsit meg­feledkeztünk a minőségről. Az idén ilyesmiről szó sem lehet. Aki összecsapja a mun­kát. annak visszaadja a me- ős. és az ő jelenlétében kell kijavítani, minden ellenszol­gáltatás nélkül. Szükség van erre az eljárásra annak elle­nére. hogy a nagyvállalati át­lagtól termékeik minősége 0,7 százalékkal magasabb, de be kell vallanom azt is. hogv a múlt évben 1973-hoz viszo­nyítva nőtt az osztályos áruk száma —■ folytatja a telepve­zető. w MINDENKINEK Az előbbi gondolathoz kí­vánkozik még egv megjegy­zés. Amikor a takarékosság kerül szóba, sokan magv dol­gokra gondolnak. Pedig nem­csak Ilyenekről van szó. Ezer­nyi apró. kis kezdeményezé­sen. főleg figyelmességen, kö­rültekintésen, alaposságon múlik, hogy hány milliós megtakarítás jelentkezik majd a gyár nyereséaszámlá- ián. illetve az önköltség-csök­kentési rubrikában. Ehhez mindekitnek tenni kell egv keveset! Ehhez a kevéshez keld a nagyobb felelősség, aminek a tulajdonosi felfo­gásban és a cselekedetekben kell majd megnyilvánulni. V. K. péket, emberi kéz csak rit­kán. érinti a kerámiákat. Fürge kezekre van szükség például a csem­pék égetőke­mencébe jut­tatásához, a csempék szá­rítószekrény­be rakásához. Leányok, asz- szonyok végzik itt teendőiket, közöttük Tóth Ilona és Antal Dezsőnél ;— képünkön —, akik a gyorsan szaladó szalagról rakják a falburkoló lapokat a szárítószekrénybe. Tóth Ilo­na 17 esztendős» s mi unkája után gyors- és gépírást tanul. „Azért, ha elvégeztem iskolámat, nem hagyom itt a sza­lagot, a gjárat, megszerettem munkatársaimat, a szocialista brigádot” — jelentette ki elégedetten. — kulcsár — Mai arcok — mai emberek Visszaadni azt, amit az emberektől kaptam... vezetőből közéleti ember lett. lóim is vannak. Elvégeztem A közélet, Magam is jól ismerem immár két évtizede, S a portón arra várok, személyesen is találkozzunk, egy gazdag élet eseményei peregnek le az ember előtt. A múlt után a mára terel­jük a szót. — Számomra a pihenés a legfontosabb. Az élet azon­ban nem áll meg és nem szeretnék kívülmaradni, ott akarok lenni a közéletben. Szeretném visszaadni mindazt amit az emberektől kaptam. Rászolgálni továbbra is a bi* zalomra. A közéleti élet alatt az államigazga- szeretnék sokat tenni az em­Termászetesen — a-z egyéves sportvezetőképzőt tás mellett a pártra unkát so- berekért a megyei tanácsban, amíg és a kétéves tanácsakadémiát, ha sem hanyagolta. 1945-től a járási pártbizottságban, hogy A politikai végzettség terén 1957-ig Nemtiben az alap- Küldött vagyok most is a já­is előbbre léptem. A hathetes szervezet, illetve a csúcsvetze- rási pártértekezletre, hiszen ifjúsági iskola után már tőség tagja — ebből öt éven tagja vagyok a helyi pórt­elvégeztem a két" át az alapszervezet titkára, szervezet vezetőségének. ösz­1967-ben nyújt a történelmi hűséghez maga Kaszás András is. — Saját jól felfogott érde­kem, még inkább a járás egyetemes érdekei is indokol segítséget éves párt-főiskolát. 1957-től a járási pártbizottság szességében azt kell monda­Nemti, Petőfi út 43. Barát­Kaszás András eljutott odó- és annak végrehajtó bízott- nőm, hogy sok mindent visz­ig, hogy elnöke lett a salgó- sági tagja. Közéletiségét bízó- sza kell adni annak a közös­tar jani járási hivatalnak, de nyitja, hogy 1945-től tagja a ségnek, amelyik annak Idején korábbi életének néhány szakszervezetnek, és számos útnak engedett.. , Itthon is mozzanatát is érdemes fel- funkciót töltött be itt is. van mit pótolni. A felesé­ták. hogy nyugállományba idézni. 1936-tól két évig alkal- Kaszás András mindig tud- gémnél, aki megértett a műn- vonuljak. Az 1969-es műtétem ml munkás.- 1938-tól egészen ta, hogy hol a helye. Az el- kámhan, hiszen ő is tudta: 1949. elejéig a bányánál esik lenforradalom idején szinte nagyon szeretem az állam­lés, majd vájár. az elsők között lépett be a igazgatási munkát. Szeretem, _ Itt kapcsolódtam be a munkásőrségbe és tevékenyen mert szép tevékenység. A ta­p ártmunkába, bár igaz hogy vett részt az ellenforradalom nácstagi munka és az ezzel hogy visszanyerjem munkáké- eaen a területen közvetlen a leverésében. Amire pedig na- járó kötelesség, falelősségér­—felszabadulás útóntól tévé- gyón büszke: a pórt- és ál- zet, a közösségért kell, hogy kenykedem. Akkor a megyei lamd vonalon fegyelmi bünte- megnyilvánuljon az ember pártbizottság javaslatára, a jése, vagy figyelmeztetése so- munkájában. Bonyolult óta megromlott az egészségi állapotom, s bár a magam részéről mindent elkövettem — életmódban és másban, sages családi ház. Az udvar pességem, sajnos nem síké csendes. Szinte még a téli riilt. így meg kellett válnom álmát alussza a kert. Gazdája munkahelyemtől, az elvtar- a porta mögötti akácosban saktól, a munkatársaktól, sétál kutyájával. Bot van a Nehéz szavak ezek. Szinte nőké lettem több mint nyolc Munkássága elismerését — kezében, hogy a lejtőt jobban rányomják hatásukat további éven keresztül. Aztán Pásztó- nem babonás — 13 különböző megyei aportfelügyelőség el- ha nem volt. bírja. Kaszás András, a me- beszélgetésünkre. Maga Ka- gyei tanács vb salgótarjáni szás András így vall önma- járási hivatalának egykori el- gáról. Apóm bányász volt, anyám szegény parasztcsa­nöke alig 52 éves korában búcsút, vett munkahelyétől, nyugállományba vonult. A botra is azért van szüksége, mert megromlott az egészségi mellett kitanultam a gépko- utóbb1 években szülőfalum állapota. Hosszú, kemény munka áll Iádból származott. Nekem is hogy 1950 óta tanácstag*va- a bánya jutott. A vájárság gyök. Megvei és járási, az ra kerültem a járási tanács kitüntetés bizonyítja. A sok végrehajtó bizottsága elnöke- közül is legbüszkébb a Műn­ként. 1962-től dolgozom a sál- kás-Para zt Hatalomért ki- götarjáni járás államaoará- tüntetésre, a Munka Érdem­tusának élén. Megjegyzem, rend arany fokozatára. A ki es rendkívül összetett a salgó­tarjáni járás. Ezért kellett tanulnom is. Ez volt a tanu­lás alapja, amit nem önma­gamért.. hanem a közössé­giért végeztem. A megszerzett tudást pedig így, nyugdíjasam is kár lenne véka alá rejtem. esivezető szakmát. ÍVIa viszont már arról számolhatok be. Kaszás András mögött. Az hogv főiskolai végzettséggel egykori vájárból és gépkocsi-. rendelkezem. Szakmai üsko­ban. Nemtiben is. Két ciklu­son át talia voltam a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak. tüntetések mögött 37 éves Más szóval: holnap is tesze árokért, akik annak ide jé utamra indítottak... Somogyvári Lás/ szolgálati idő, ezen belül 25 éves áll’’ m igazgatási tevé­kenység húzódik meg. NÓGRÁD - 1975. február 18., kedd I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents