Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
T Rámwn volíaS: * g#t«r. az — Bfl, az Sm — mondta — a «ro*Sros Üfflí meg, odapefh: előmunkás és a nyaralóven- a gátűr — a hetedik ház in- derítette gépét a falhoz és fé|. A gátőr negyvenhét eves, neu. kérdőn nézett a másik kettőtudatefcos ember, hatósági A grafikus csak annyit kér- re. A gátőr meg az eiőmun- szamély, kék tekintettel és dezett: kás bólintott kis. barna svájcisapkával, ami — Ébren van már? — Aggyisten. 'lesimította vékonv szálú, gyér Csak úgy zengett a hajnali — Ggyisten. haját, s szabaddá tette két falusi utca a kettőjük neve- A grafikus idegenül állt a nagyra nőtt fülét. Az előmun- tésétól. Hogy az öreg fent sok gumicsizmás, svájcisaokás kás rafinált, kerek képű em- van-e? Talán már haza is ember közt. De valahogy a bér. nagynevetős, hirtelen ke- jött a határból. Megálltak a társalgásba kapcsolódott Va- r.ű, de amúgy dolgos és igen ház előtt. Az élőmunkán gya- laki a kezébe nyomott egy barátságos. Harmincnyolc korlott kézzel nyitotta a rig- féldeci törkölyt, hörpentésvé- esztendejével tapasztalt sze- lit. A bicikliket a kerítésnek gett mélydségnek számított és tu- támasztották — a grafikusé — A Gerendás a nincs lajdonképpen az is volt. A kétszer feldőlt — aztán be- gomba — szögezte le kemény aralóvendég volt a legfi- mentek az udvarra. Az öreg nyen a kancsal ember — a fitaiabb. egy nagv orrú. har- d'sznót etetett Vederrel a ke- Mitrovicsnak van igaza, mincnégy éves grafikus, aki zében várta őket hátul, az — A Mitrovicsnak? — szólt semmihez sem értett, de sej- ólaknál'. Konyuló bajusza, közbe egy másik — az még ^NNVXXXXXXXXXVXXN^XXVSNXXXXXXXXXXXXVvXX\XVVXXXXXXXVXXXXXXXXV^XX>>XXXV\XVV\X\>XX\VO' Kampis Péter: C s i b e s z e k ^X^^XV^^XXX>^^^NXXXV^^XX\^^>^lXV>^X^XXXX^^X^XVyXXVÄX^^XX^\VOvXXVC»^X\X^>ÍV>^^NX^XXXXV• lelmes megjegyzéseivel a se- mozgékony, apró szeme volt akkor se árulná el, hogy hol kattudó ember benyomását és roppant készséges, szedte a vargányát, ha kimis— A Gerendásnál menjetek karolnák. A Gerendáson én is keltette maga körül. Tisztelték, mert nem tudták errefelé pontosan, mit is jelent: grafikus? Kedden este a tanyahajón kártyáztak. — Női ám a laskagomba — mondta egyszercsak a gátőr. Ezen elgondolkoztak. — Elmehetünk reggel — tűnődött az előmunkás. — Kilenckor? — kérdezte a grafikus. Lecsapták a lapot, úgy nevettek azok ketten. — Kilencre már rég itthon leszünk — világosította meg a gátőr a dolgokat — három- mondta tömören. be a lénián — magyarázta reszketős, öreg hangon — s a magaslesnél át a patakon... A grafikus is bólogatott, mintha értett volna valamit is az egét ,L — Egy nörpentést — hozta elő Sodó a pálinkásüveget a tornácról — törköly, tavalyi.. Hörpentettek egyet hát, út- ravalónak, X A falu közepe táján a gátőr megállt. — A Brunyics is tudja — szedtem a múltkor.. — Az á múltkor volt — intette a beszélőt egy feltolt kalapos ember — de most? — Az öreg Sodó — mondta a grafikus és csend lett. De a grafikus csak nyelt egyet és újból csak annyit mondott.. 1 — Az öreg Sodó... És homályosan mindössze csak annyit érzett, hogy a több pártra szakadt emberiség közül neki. most ki kell mennie. 35 TTT kor kell indulni. Beharangozták az asszonyoknak : laskagomba lesz másnap ebédre. A gátőr felesége hümmögött. — Mint a múltkor? A gátőr fojtott hangon válaszolt. — Ugyan, fiam. A vendég akar menni... Az előmunkésác hamar megegyeztek. — Nékem gombát ne hozz, de ha iszol, hát haza se gyere. A grafikusaié kétségbeesett. — Tudod, hogy tízkor tejért kell menned a ialuba... S amikor megtudta, hogy a grafikus éjjel háromkor indul gombát szedni, bevett két szem belloidot Mentek a Brunyícshoz. Éppen pálinkát ivott. — A Gerendásnál? — csöMagaean járt a nap; nrolc óra is elmúlt. Hárman dülöngéltek elő a kocsmából: a gátőr, az előmunkás és a nyuválta a fejét — hát csak ralóvendég. Az utóbbi gyak menjetek, ha békarokkát ran csuklóit. Szótlanul bá akartok szedni. De ha gombát, akkor a juhhodálytól kanyarodjanak az urak balra, ott az irtáson... 1A Brunyicsnál hármat hörpentettek. X Alig kaptak fel a biciklire, amikor két másik karikázolt velük szemben. — Aggyisten. — Ggyist — mondta a gátőr. — Hova? — GombéznL X — A Mitrovics most Jött haza az erdőből, hozott is Szépen pirksdt. Madár szép vargányát, csergett valahol, odalenn, a — Megnézzük? — fordult folyón nagy csobhanással re- hátra a gátőr, bolt egy balin. Gombóc, a te- — Mek- . jeskávészinű korcs, izgatot- A gomba szép volt. Fiatal, tan loholt a dúlőúton három húsos tönkű. kemény kalapú. bicikli után. Füle mint két Hörpentettek hát egyet a szárny, lebegett. A bicik’ik megérkezésre, egyet a gombá- csomagtar tóján garabókosa- ra, egyet a jó gombás he'y- rak. Csöndben taposták a pe- re. ami, igaz nem a Gerendáit, csak a kutya vakkan- dásnál. nem is a juhhodályrhultak falhoz támasztott kerékpárjaikra, az üres kosaraikra. — Gomba — mondta a grafikus égyezerosak. Csakugyan. Az úton egy kocsin, vesszőkosárnyi gomba állt. — Hé — mondta a gátőr és odament — kié a gomba? Borostás paraszt jött elő a kocsmából. — Laska ez — tapogatta a gátőr — mennyi? És egy ötvenesért megvásárolták. az egészet. Bámultak a gombára, zavarodottan. — Nagy csibészek vagyunk — ismerte be a gátőr örömmel. Aztán a grafikus szólalt meg — Tán hörpentenénk egyet A sajtó nagyhatalom Azután jött személyesen * főszakács és elsírta, hogy az SZTK nem utalja be Hévízre, pedig ő „munkaköri ártalomból kifolyólag indokolt”. A főszakácsot követte a kukta, majd a pénztárosnő, a csapos, a konyhalány, a takarítónő és adminisztrátor, aki kisegített egy füzettel, hogy legyen, mibe írnom a OlSÉ a nagy étteremben, FI őadja, hosszan, részleteenni szeretnék. sen, hogy szövetet vásárolt, Eltelik vagy fél óra, már három métert, s mire a szamindenki ebédel körülöttem bóhoz elvitte, csak kettócsak én integetek, kiáltok, nyolcvan volt. Az üzletben könyörgök hiába, a serény hiába reklamált, azt mondták, pincérek ügyes testcsellel el- biztos a szabó vágta le, de a húznak mellettem. Hát env- szabóért ő tűzbe teszi a kenyire látni rajtam, hogy csak zél. egy sertéspörköltet szeretnék Még be sem fejezte pana- anni céklával, 6 utána pohár szát, már beszél a kis köpcös szódavíz. , aki termetét meghazudtoló megírni valókat. Hangosan korog a gyom- fürgeséggel siklott el mindig — Remélem szerkesztő úr rom, az éhségtől káprázik a az asztalom mellett. — szólt végül az üzletvezető szemem, amikor megjelenik ___ Egy közönséges hokked- —•* nem maradnak jegyzetfüa sztalomnál Csemetke Páli, üt, vagy ha úgy tetszik, zetében ezek a fölháborító régi jó barátom. Kérdezi, le- konyhaszéket nem kap az sérelmek, amelyek az én álülhet-e mellém. Mondom, ha ember, kérem tisztelettel. Ezt dozatkész dolgozóimat sújt" *"“* 11,1 tessék megírni! — Három napja nincs víz a házunkban, mert a félemeleten csőrepedés van és a ,.__... , _ _ , ... házkezelőség a füle botját " »a»«* - MboroB asztalt verve a harmadik pincér, akiről ez idáig azt hittem. hogy egy sértett lord, alti Angliából disszidált hozzánk. Szorgalmasan jegyeztem a panaszokat a papírra, amit Csemetke barátom tolt elé- bem nagy kacsingatva. Azután, hogy kifogytak a szóból _ ...... , , ni 'v, tu ,, a Pincérek, szerényen elő- nem a. A} JV’ J3*;2“ utóbbi cikkéhez. Jo megadta hozakodtunk étkezési óha_ ha mi két-három deka annak a sulycsonkító bitang- junkkaL ök türelmesen meg- 4husf\, kietlenül kevesebbet nem nagyon éhes, csak üljön, talán belőle többet néznek ki a pincérek. — No várj, csak* — mondja, miután várakozásom törmeg hallgatta. — Olyan kiszolgálásban lesz részünk perceken belül, hogy nocsak! Evvel föláll, eltávolodik, majd két perc múlva, amikor három pincér sürgölődik a közelben, asztalomhoz törtet. ■— Á, szerkesztő úr! —harsogja — ön itt? Engedje meg, hogy gratuláljak a legják. Különösen és ismételten fölhívom szíves figyelmét a Ford Taunus szélvédő üvegére. Arról tessék egy jó cikkecskét operálni az Autóker- nek! — Kérem, én igyekezni fogok, de meg kell mondonom, hogy nem csak tőlem függ, mi jelenik meg...— válaszoltam őszintén, mert nem szeretek a vak világba ígérgetni. — No, igen, értem én! — kiáltott föl az üzletvezető, az Autókért, meg az SZTK-t nak. Megengedi, hogy leüljek? Mire magamhoz térek a váratlan trükktől, ,már ott tolakodik asztalomnál a három pincér. — Azt a súlycsonkítási históriát én is ovastam — szólal meg a magas harcsabajuszú, akiről eddig azt hittem, hogy süket, vagy legalábbis nagyot üzletvezető hall. — Persze mesélek én hogy egész hallgattak minket és aztán elfutottak. — Hiába, a sajtó nagyhatalom! — szólt fölényesen Csemetke és nyalta a szája szélét jelezve, hogy milyen jót fog enni hamarosan. Valóban, alig telt el másfél perc, már ott állt előttünk az és elpanaszolta, Pesten nem tud teszünk a kedves vendég tányérjára, rögtön átszerkesztenek. Evvel dühösen elvonult a főnök. Nemsokára hozta a három pincér az ebédünket. Az én pörköltemben volt... De ngm írom meg, mert még azt mondaná szegény üzletvezető, hogy „bezzeg.. A Ford Taunus szélvédőjére ugyanis azt mondta a főszerönnek különbet, megírni. azt tessék kapni szélvédő üveget a Ford kesztőm, hogy nem közérdekű Taunusára. téma. Sólyom László Kilimandzsáró hava lőtt időnként. Három óra előtt néhánv perccel indultak a gátőrháztól. Mielőtt felszálltak volna a biciklire, a gátőr megszólalt: — Tán hörpentenénk egyet. És hörpentettek egyet, törkölyből. nál. hanem a Lapos után a negyedik hídnál volt, dehát az már igazán mindegy. Aztán hörpentettek egyet a Mitrovics boldogságára, mert a felesége két napja szökött el valakivel, aztán elbúcsúztak, a Búcsúzónak is hörpentettek. Törköly, a tavalyiból. A falu szélén az előmunkás íiittventett. X Megálltak. — Meg kellene kérdezni az Hej. de komoly, férfias zsi- ö eg Sodót — javasolta — vaj hallik a kocsmából! Ki mondták, hogy tegnap volt az tud egykedvűen. elkerekezni a erdőn és sok gombát lelt... nyitott ajtó mellett? Először KALDI JÁNOS: Fúdd el, jó szél, fúdd el Fúdd el, jó szél, fúdd el a röpke levelet, virágszép hazámat kerüljék a telek. A nagyvilág fölül hessentsd el a varja' tépd el a szárnyait bajnak, zivatarnak. Teríts derűt, békét városra, tanyára nőjön óriásra a csönd aranyága. Mintha anyám lennél, avagy édestestvér, elvesző utamon nekem is segítsél. Fúdd el, jó szél, fúdd el egemről az árnyat — ahová indultam, végül eltaláljak. 8 NÖGRÁD - 1975. joouór 1„ szerda ZMÁJŰAK T? égen, sejtem, hogy sok a rosszmájú ember, azonban minderről teljes bizonyossággal csak a lacházi Szellemi Termékeket Kiszerelő Vállalatnál győződtem rríeg. A legjobb barátomnál kezdődött Megsúgtam neki bizalmasan: „Pajtikám, nagyon szeretem a főnököt. Jobb embert nála nem láttam eddig a foldkerekén.” Kebelbeli jóbarátom erre úgy nézett rám, mintha tükörfalas találkahelyet tartanék fenn a minoriták kolostorában. Kénytelen voltam megerősíteni: „Én ezt nem csak a háta mögött sumákolom, pajtikám, hanem meg merem mondani a szemébe is. Szeretem a főnököt és kész.” Mire a barátom: „Ó, te címeres ökör!” Mármint én. „Miért?” — kérdem én. „Lehet, hogy csa/k napszúrás” — mondja ő. Falbukkant akkor lelkem békés tavából: „Pajtikám, lehetséges, hogy te nem szereted a főnököt?” „De szeretem” — mondja ő, ahogyan én szoktam a feleségemnek, mert arra legjobb mindent ráhagyni. „És miért szereted?” — kérdem én. „Mert szigorú, de igazságtalan" — mondja ő, és úgy otthagy, mintha én lennék a nemeai oroszlán, a lernai hydra és az erümanthoszi vadkan együttvéve Így kezdődött. Jön egy nap azután a Viszkendi Edömér, hogy: „Ez a főnök, ez a főnök, bort iszik és vizet prédikál.” Micsoda tömény rosszindulat! Kénytelen voltam korrigálni: „Kikérem magamnak az efféle vádaskodást. A mi főnökünk egy kor- tyocsika bort sem iszik, legfeljebb konyakot és cseresznye- pálinkát. De azt már nem issza, hanem vedeli. Ezen nincs miit csodáik ódzni, mert alulról jött. A földszint 11-ból, a Lipótvárosból.” Azt mondja erre Viszkendi: „Próbálnál meg konyakozni te munkaidő alatt! Megtanulnád, hol terem a szocialista demokrácia Lacházán.” Mondom neki: „Ő a főnök. Neki reprezentálnia kell.” Nagyot röhög ezen Viszíkendí: „Csakhogy a főnök nem a vendégekkel, hanem Cicababával, a titkárnőjével konyakozik.” „Valakivel csak gyakorolni kell” — mondom én. Erre Viszkendi akkorát nyerít, mint a részeg ló a tizenötödik korsó sör után. „Te marha! Hiszen a Cicababa harmadik éve a főnök szeretője. Több reprezentációs konyak lefolyt a torkukon, mint amennyi víz a Níluson. Most alkar a főnök szakítani Cicababával, mert szemet vetett a boldog házasságban élő Vöröskői Albertnéra. Alighanem átjátssza Cioahaibát Gacsos Ákosnak, annak az öntett báj- gúnámak.” „Honnan veszed, hogy a főnök és Cicababa” — kérem számon tőié — „tan te tartótod a gyertyát?” FeSbőg erre Viszkendi, mint a csiklandós tehén: „A gyertyát nem tartottam” — mondja — „de minden kedden és péntekem én adom át nekik a vállalati üdülő kulcsát” Mondom neki: „Egy lakatkulcsnak, pajtikám, semmi köze a népszaporulathoz.” Fölordít Viszkendi: „Még csak annak van, hapeikám. Sok kis kéglikulcs és dagályba csap, a demográfiai hullám!” Jókedvében kis híján megfulladt. Törvényen kívüli röhögésétől még fél óra múltán sem tudott kapcsolni a telefonközpontos, pedig ő a harmadik épület pincéjében teljesít szolgálatot ráadásul nagyot is hall. Szerencsére összefutottam Rézteleki CsöpSkéveü, aki vállalatunknál a számvizsgáló bizottság elnöke és az erényesség önkéntes őre. önzetlen lány. Ingyen, társadalmi munkában vigyáz mások erényeire. Mondom neki: „Aranyos Csopi- ke! Sose hittem volna, hogy az a Viszkendi olyan gonosz, rosszmájú ember. Azt állítja, hogy a főnöknek Cioaibabával viszonya van.” Csöpike sűrű barázdákba ráncolta alacsony homlokát: „Ez a gyanúsítgatás egy félreértésen alapul” — mondta. — „A főnök egyszer annyira berúgott, hogy mindenféle butaságot összefecsegett. Többek között akkor mesélte azt is, hogy a sofőrt elküldte ibolyát szedni és 6 ott maradt kettesben Cicababával, a Mercedesben.” Mondom neki: „Ez legfeljebb annyit jelent, hogy a főnök kedveli az ibolyát” Megértőén bólintott. „Ügy van. Egyeseket megtévesztett azonban, hogy mindez karácsony előtt két nappal történt és félméteres hó fedte a tájat. Sőt félreértelmezték a főnök további kijelentéseit is. A főnők ugyanis az mondta,. . engedje meg, hogy szó szerint idézzem... így mondta : „Cioabaibának az ibolyaszedéstől a füle is kétfelé állt és napokig a seprűnyelet is édes főnöknek szólítottau” „Ezt mondta?” „Ezt” — hagyta helyben Csöpike. — „Persze, ez a részeg ember értelmetlen fecsegése. Hiszen Cicababa füle már akkor is fétfele állt, mielőtt beült volna a Merőibe.” „Tehát” — véleményeztem én. — „Viszkendi egy rosszindu- tú ember.” Csöpike helyeselve bólintott. „Tudja, nekem mit merészelt a szemembe mondani? Hogy engemet csak azért választottak meg a számvizsgáló bizottság elnökének, mert nálam butábbat nem találtak. Mert engemet úgy ejtenek át, ahogyan akarnak. Engem! Persze, emögött Böhönye Kázmér áll. Ö bujtogat ellenem és a főnök ellen.” Mit tesz isten: a folyosókanyarban éppen Böhönye Káz- mórral találkoztam. „Cint a sors sodorta elemi — néztets 1
