Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-10 / 8. szám

Megyei intézményvezetők az elmúlt év munkájáról (II.)

Mit tettünk a társadalom müvelüdéséért?

Kerekes László, « József Attila Megyei Művelődési Központ igazgatója:

— 1974-ben általános fő célkitűzéseink között szerepelt, hogy tevékenységünkkel tudatosabban és határozottabban vegyünk részt a világnézeti, politikai és erkölcsi nevelés folyamatéban. Továbbfejlesztettük azokat a tevékenységi formákat, amelyek a munkahelyi közösségek, szocialista brigádok aktív művelődő közösségekké válását segítik elő. Szervezettebb és hatékonyabb lett a tanulóifjúság korszerű műveltségének, művelődési szokásainak kialakítását célzó munkánk. Rendezvényeinkkel igyekeztünk megvalósítani az aktuális társadalompolitikai — például ifjúságpolitikai, nőpolitikái — határozatok köz- művelődési feldolgozását. De nem a rendezvények számát kívántuk növelni, hanem inkább a hozzájuk kapcsoló, feldolgozóprogramok meny- nyiségét, például a tárlatvezetések, ankétok számát.

— Az Intézmény belső arányaira, szerkezetére vonatkozóan célul tűztük ki intézményünk hálózati tevékenységének javítását, a helyi és a hálózati tevékenység közötti harmónia kialakítását. .Tó tapasztalatainkat kipróbáltuk és néoszerűsítettük a hálózatban. Több éves vajúdás után kiadtuk színvonalas módszertani-információs füzetünket, a „Mintá”-t. Kapcsolataink mindazon szervekkel erősödtek, amelyek közművelődési feladatot végeznek. Mindezek megvalósításához természetesen szükséges volt az optimális anyagi és személyi feltételek biztosítása, az átszervezések lezárásával olyan légkör kialakítása, amely a folyamatos és kiegyensúlyozott munkavégzést teszi lehetővé. Közművelődési tevékenységünk tervszerűbb, racionálisabb lett. Idei munkánkat a helyes elvi célkitűzések alapján folytatjuk, egyre differenciáltabb szolgáltatásokkal, a feldolgozást segítő, informáló, orientáló munka javításával. Kialakítjuk a munkásmflvé- szeti hetek és a fiatal művészek fórumának programját, s kidolgozzuk a megyei öntevékeny művészeti mozgalom egységes bemutatórendszerét.

Dt. Molnár Pál, megyei múzéumí^azgató:

— A múzeumi munka eredményei — jellegéből következően —- nem olyan gyorsan mutatkoznak, mint más intézményeknél, de azért nálunk is érzékelhető a fejlődés. Az elmúlt; évben például több mint tízezer egyedi, illetve becslés útján megállapítható tárggyal gyarapodott gyűjteményünk, s kiadtuk a Múzeumi Közlemények című kötetünket^ a helyi tudományos tevékenység alapján. A nehézségek — a szécsényi kiállítóhely használhatatlansága, a balassagyarmati Palóc Múzeum felújítása — ellenére többen tekintették meg kiállításainkat. mint 1973-ban. Ez az iskolákban, üzemekben, művelődési házakban rendezett vándorkiállításainknak köszönhető. Erőinket a járási és megyei politikai évfordulókhoz kapcsolódó kiállításokra összpontosítottuk. A járási rendezvények nagy érdeklődés mellett zajlottak le. Remélhetőleg sok érdeklődőt vonz majd a január 21-én megnyíló kiállítás is, amelynek megnyitására a megyei oktatási igazgatóságok helytörténeti tanácskozásának keretében kerül sor.

— Félszabadulásunk 30 éves évfordulója fokozott feladatokat ró intézményünkre. Változatos programmal készülünk a Jelentős eseményre. Ebből az alkalomból nyitjuk meg a szécsényi Forgách- kastélyban a régészeti, a vadászati és vadgazdálkodási kiállítást, Tárlatot rendezünk idős Szabó István, Kossuth- díjas szobrászművész tulajdonunkban levő válogatott anyagából, és berendezünk egy bejáró munkás lakás-lnterieurt, a szécsényi járás jellegének figyelembevételével. Balassagyarmaton állandó néprajzi kiállítást nyitunk, s átrendezzük a többi anyagot is. Az új múzeum elkészültét 1978-ra ígérik. Gyűjtőmunkánkat — már csak ezért is — a 10 kiemelt nagyüzem, a szocialista brigádok és iskolák fokozott bevonásával tovább fokozzuk. Tudományos tevékenységünket múzeumi év*, könyvben mutatjuk be. Másik tervünk: minél többen ismerjék meg anyagunkat, kiadványainkat, szőkébb hazánk értékeit, hogy ezzel is erősödjék az ittlakók egészséges lokálpatriotizmusa.

Dr. Schneider Miklós, a Nógrád megyei Levéltár igazgatója:

— A levéltár alapfeladatát törvény rögzíti: ez a történeti értékű iratanyag átvétele és feldolgozása. A múlt évben restanciánk egy részét sikerült pótolnunk a balassagyarmati levéltári részleg létesítésével. Tárgyi feltételeinknek ez a Javulása a szokásosnál nagyobb mennyiségű anyag átvételét tette lehetővé. A munka túlsúlya erre helyeződött, így kisebb energiát tudtunk fordítani a közvetlen közművelődési tevékenységre. De ebben az időszakban adtuk ki a direktóriumi rendeleteket tartalmazó füzetet, s elkészítettük a megyei és járási tanácsok 1950—1970. közötti művelődési tárgyú iratainak válogatott, 10 Ív terjedelmű kötetét, valamint az 1945. után tevékenykedő községi nemzeti és földigénylő bizottságok névsorát. A középfokú tanintézetek részére kiadtuk* az 1848/49-es forradalom és szabadságharc helyi dokumentumainak iratmásolat-gyűjte- ményét. Ezt újabb füzetek követik majd, évenként egy- eay téma köré csoportosítva. Korlátozott mértékben közreműködtünk a múzeum felszabadulási emlékkiállításainak anyaggyűjtésében is.

— Idei eredményeink a tavalyi munka gyümölcsei lesznek. Az új év nem kezd új tevékenységet, hanem az előző folytatása. Ha személyi feltételeink az elképzeléseknek megfelelően alakulnak, akkor alapfeladatunkat rendszeresen és rendes mederben tudjuk folytatni. Forráskiadványainkkal további segítséget adunk az iskolai oktatómunkához, helytörténeti kutatáshoz. írásos dokumentumainkkal a 30 éves évforduló rendezvényeihez is segítséget nyújtunk. Ebben az évben készítjük el a Nógrád megyei olvasókönyvet és megkezdjük az 1978-os Rákóczi - évforduló méltó megünneplésének előkészületeit.

—ok—

Színházi esték

*4 panyelefánf

Az Aranyelefánt szerzőjének, Alekszandr Kopkovnak neve sokáig ismeretlen volt — szélesebb körben — hazájában, a Szovjetunióban la. Az Ismeretlenségből, a egyúttal a feledésből a halála után jó két évtizedes késéssel, az 1984-ben kiadott dráma- kötet, amely legjobb színpadi müveit gyűjtötte csokorba, emelte ki. Művel ezután jutottak ed az európai assínpa- dokra, többek között a berlini Volksbühne azínpadára. Kopkov hozzánk, Magyarországra az idei színházi évadban érkezett a azolnoki Szigligeti Színház felfedező jóvoltából.

Ki volt Alekszandr Kopkov ez az érdekes rmflvéazegyéni- ségnek magismert, csaknem elfeledett színházi szerző? Bőséges információk híján csak néhány, de jellemző mondatban fogalmazzuk meg válaszunkat. Kopkov a személyi kultusz időszakának szatirikusa, aki a klmavette- tés eszközével kívánta kora, a szocialista építés kezdeti szakaszának lélektani, világnézeti ellentmondásait feloldani, Életműve a szovjet szatírairodalom majakovsakijt, Ilf-Peferov-í, a hozzá hasonlóan több évtizedes késéssel

(7á

Az asszonyok csak sóhajtoztak, ők nemigen kedvelték az Ilyen beszédeket.

Bár ez csak eleinte volt így. Mostanában meg éppen, hogy az asszonyok vannak tele a háborúval; a piacon, a boltban, a templomból jövet, a határba menet mindig az az első, kit hívtak be megint, ki jött haza szabadságra. ki pedig már sose jön haza, mert megkapta a család róla az értesítést. Elrek- virálják a lovakat, teheneket, a németnek, ha orosz világ lesz, bevezetik a csajkarendszert, az asszonyokra is, mert közösen használják az asszonyt.

S ahogy az asszonyoknak megjött a hangjuk, úgy csendesedtek el az emberek.

Lehetséges, azért, mert Parázsó nagypapa meghalt, ö emlegette azelőtt annyit a Doberdót.

Megborzongott a hírre, amikor hallotta a tavaly nyáron, hogy Magyarországra is p’ért a front. Volt ebben a 'jorzongúsban aggodalom is — miiven lesz az. ha dörög majd a sortűz u Gyepszélen, bombázzák a repülők az utcájukat, szuronyt szegezve rohamoznak a Templomsoron a katonák —, de sokkalta több volt benne a kalandok jóleső izgalma.

Ez már igazi háború! Mindig is sajnálta, hogv náluk a ('.•ibi’-nn nem történik semmi. Nagy dolog semmi. Fátraverik a harangot persze, le az d-geti repülők csak elhúznak fölöttük, néha olyan

FEKETE GYUL4:

AFIŰ

MEG A KATONÁK

magaspn, hogy semmit, egy légypiszkot sem látni az égen. Csak a zúgásuk hallatszik.

Lőni se lőnek, bombázni se bombáznak.

Egy képes újságban látta először, milyen az, ha leszórják a bombákat valahol, ösz- szedőlnek még az emeletes, nagy házak is, ketté szakadnak a hidak. Szalad mindenki, bújnak az emberek a pincékbe.

Aztán kiássák a halottakat a romok alól, és lefektetik szép sorban, egymás mellé. Lefényképezik, és beleteszik

az újságba.

Borzóngott ezektől a képektől. De nem félt, csak borzongott.

Ha akt hallotta volna, hogv a szomszéd faluban már dúl a hábórú, talán átszökik, legalább a kertek aljáig. Les- kelődni a bodzabokrok közül.

Később, Miskolc alatt azután félni is megtanult. Amikor kőhajításnyira tőle kilőttek egy tankot, majd egy teljes napig étlen-szomjan, krumpliverembe szorulva hatlgatia. hogy kerepelnek körülötte a géppisztolyok, durrognak a lövedékek. Pergett a Nyakába a föld egy-egy közeli robbanásra.

NÓGRÁD - 1975. január 10., pántok

Sírt a rémülettől, kiáltozott, míg bele nem fáradt. Aztán csak bebújt a nyirkos szalmába. és elaludt. Azt álmodta akkor: háború van. s ez már az igazi.

.. .0 egy tankon forgolódik a gulyalegelőn, körülfogta mindenfelől az ellenség, és a legnagyobbakat az Acsay-féle présházból lőneik rá. a hegyről. ö a tank legtetején lovagol, és egyszerre többfelé is tüzel — nem is tank ez. valósággal hadihajó, amilyet a Magyar Futár-ban látót, meredeknek belőle az ágyúcsövek, a gépfegyvercsövek mindenfelé —. húzgálja a különféle színű zsinórokat, nyomkodja a kallantyút, é® nagyokat pukkannak az ágyúk, kerepel a géppuska, és okádja a tüzet a sole hosszú cső minden irányba, már» olyankor is, ha ö nem húzgál, s nem nyomkod semmit a tetőn...

.. .De hiába működnek olyan jól az ágyúk, ő érzi, hogy nincs rendben, valami. Baj van valami, csak egyelőre nem tudni, micsoda.

.. .Most dől ös'Ze a présház. Csupa füst és láng és porfelhő, mint egy filmhíradón. Felmpredeznek a diófák karéjából a romok, a füstölgő égre.

.. .A beszakadt ablakon cgysze re csak Márti nénje ugrik ki. utána a pesti vőlegény. (”Ez volt volna az *

baj ?”) '•. .mindketten, anyaszült meztelenül, s kézenfogva szaladtak a kökénybokrok közé. („Bolondok ezek. összevissza marja őket a tüske csupaszon. Persze a vőlegény pesti, honnan tudná, hogy az ott kökénybozót, de Mártinak lehetne esze’’.)

.. .Most a nagy dörgésben- csattogásban az apja kiáltozását hallja, de nem látja az apját sehol... úgy van, odabújt a csordáikat mögé. onnan kiabál: „Te! A szőlőre vigyázz!. .. Agyonütlek, te, ha a szőlőt szétlövöd!”

.. .Csakugyan a szőlő-.. majd ad nekem édesanyám háborút... (Akkor meg ez lehetett az a baj.)

•. .Lemászik a hadihajó- tank árbocáról, hogy eligazítsa az ágyúcsöveket. Mert maguktól is lőnek az ágyúk,

csúnya, nagy gödröket vágnak a szőlőhegy oldalába..- s ebben a pillanatban az ő tankját éri találat. Irtózatos dörrenés, füst, korom, telifröcv köli a száját-szomét a puska por. elakad a lélegzete — s felébredt.

Ssseme-szája tele földdel, köpködve forgolódott, S mintha rúgóra járt volna. -»Iván hirtelen felült, amikor a valóságra ráeszméltSötét volt még. Fel-fellob- bantsk odakint a robbanások tüzrózsái. Később elcsendesedett a harci zaj, s ő elaludt megint.

Hajnalban úira elkezdődött a lövöldözés. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal tartott egész nap: nem bírtak egymással a hadakozók.

Elmúlt lassacskán a félelme(Folytatjuk)

Jelenet a darabból

felfedezett bulgakovi vonulatába tartozik, melyet — a József Attilád megfogalmazással élve — az „érted haragszom, nem ellened” keserű, de reményteli indulata fűt.

A fiatal építőmunkás autodidakta módon serdült íróvá. A ’20-as és a '30-as évek fordulóján érdeklődése szinte kizárólagosan a színház felé fordult, s számos színdarabot írt. A most látott, egyéni hangú Aranyelefánt című szatírát 1932-ben. mutatták be a Szovjetunióban, fényes sikerrel. Nyolc évvel később hasonló fogadtatásban részesült Potop cár című drámája. De a folytatásra az élet már nem adott lehetőséget. A háború kitörése után pár hónappal a légvédelem harcosaként halt hősi halált. Egy szép siketekkel induló, ígéretes drámaírói

életmű maradt torzóban,

Az Aranyelefént — dramaturgiai kidolgozatlansága, néhány alakjának vázlatossága ellenére Is — figyelmet érdemlő alkotás. Azzá teszi szocialista tartalma, emberi

igazságossága. A történet egy kis faluban játszódik. Mocsalkin, a Hajnal kolhoz tagja nyomtalanul eltűnt. A tagság, élén az elnökkel — az eltűnt hozzátartozóinak magyarázkodását hallgatva — turpisságot gyanít: Mocsalkin bizonyára az aratás elől szökött meg. De nem, á kóborló hamarosan előkerül egy aranyelefánt „társaságában”. Mo- csalkin a kincs birtokában gazdag, gondtalan életről álmodik, Igen ám, de a kolhoz tagsága is jogot fönnáll az aranyelefántra. Mocsalkin ezért, más megoldást nem találva, a fia által szerkesztett léghajón a magasba száll. Egy hónap múlva azonban a léghajó, töltőanyagának elszivárgása következtében lezuhan. M'ocsalklnnak választani kell: vagy önként visszatér a társai közé, vagy meghal. Természetesen az előbbit választja. A leszállás izgalmában* azonban az arany elefántról megfeledkezik, s az a léghajóval elszáll örökre. Most már nyugodtan mehet az egész kolhoz népe aratni.

Az aramyelefánt tehát jelkép: a gazdagabb, a szebb, a jobb élet lehetőségének szimbóluma. Az aranyéi efá.mt cat biztosítaná „gazdája” számára, munka nélkül, szembefordítva a közösséggel, annak kárára. A közösség, a kolhoz tagsága ezért kéri magának az elefántot, az egyén érdekeit azonban teljesen figyelmen kívül hagyva. Az aramyele- fünt elvesztése. ily módon példázza a társadalmi igazságot: hogy az egyén nem boldogulhat a közösség kárára, és a közösség sem hagyhatja figyelmen kívül az egyén, érdekeit. Az egyes ember és a közösség, az egyén és a társadalom csak együtt munkálkodva érhet el sikereket.

Valló Péter rendezése félreérthetetlenül, sok ötlettel és leleménnyel fogalmazta meg ezt az alapigazságot.. Egyes részletek megoldásával azonban adásunk maradt. Nem mindig sikerült a tömegeit élethű, i illuzórikus mozgatása. A második rész a szánipadi eszközök felhasználása tekintetében pedig túlságosan na- turalisztikus lett (pl. léghajó, kormozott arc). A befejezés — noha ez legalább annyira írói, dramaturgiai probléma, mint rendezői — sem eléggé meggyőző.

A színészek játéka tetszett, s nem rajtuk múlott, hogy az átlagosnál nem jobb az előadás. Több gondosan kimunkált, egyenrangú alakítást láttunk. Ivónyi József Mo- csalfclnja remekbe szabott. Érett színészi eszközökkel mutatja meg a figura emberi — hol szánalmas, hol ellenszenves — esendőségét. Neki elhisszük, hogy alapjában véve Jó ember ez a Mocsalkin, csak a pillanatnyi páratlan lehetőség megzavarta a fejét. Huszár László, az együgyű re rajzolt kolihozélnök szerepében méltó partner. A Mocsalkin család tagjai — Koós Olga, Szabó Ildikó, Ivánka Csaba, Horváth Péter — sikerrel megformált karuk terek. Bó- kay Mária és Czibulás Péter tolvaj házaspárja kitűnő kettős. Emlékezetes jellemet formál Benyovszky Béla. Kürtös István és idős Tatár Endre is, valamint Usztics Mátyás, Han.aa Erika. Najmányi László és Hruby Mária díszleteit, illetve jelmezeit korhűségükért Illeti dicséret.

Sulyok László

Mai tévéajánlatunk

80.00: Hazai esték.

A félidején túl járó kvíz- sorozat helyszíne ezúttal Dunaújváros én Tatabánya. Első szocialista városunkat az eddig már szép sikereket elért szegedi főiskolások mutatják be. Tatabányát az egri főiskola tanulóinak kalauzolásával ismerhetjük meg. Mint ismeretes — ebben a vetélkedőben elsősorban honismeretből vizsgáznak a főiskolások és a városok — de velük együtt a néző is. Hiszen már eddig is sok értékes, érdekes ismeretet nyújtott a Hazai esték — nemcsak az ország t.v-nézöinek, hanem az érintett vár sok lakóinak Is — a hazafi; éi-zések táplálásának égés séges módját választva. A f iskolások kutató munká nyomán értékes kultúrtört netii, történelmi tények, ad tok kerülnek ezúttal is a ké ernyőre. Dunaújváros úgy: nem rendelkezik nagy múltt — mégsem könnyű a bemut tás — vélekednek a szege főiskolások. Hiszen h 20—! évvel ezelőtti esoményekni még sok a szemtanúja, rész vevője. Persze Tatabányán hagyományok és az új alkot, sok megismertetése sem sói kai könnyebb feladat.