Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)
1975-01-08 / 6. szám
Infláció (5.) Exportra 184 millió Az inflációs hullám és a gátak Túlteljesítették tervüket A BRG salgótarjáni gyárának egy éve S mit hóz a jövő? Érdemes összefoglalni a legtekintélyesebb hazai és külföldi közgazdászok véleményét. Ennek lényege: vagy sikerül megoldani a világ pénzügyi válságát, amely az egész inflációs folyamat kirobbantója volt, vagy a — szükséges pénzügyi reform csak a második világháború óta nem észlelt mértékű gazdasági válság kijózanító hatására következik be. Félő, hogy ez utóbbi történik. Pedig a pénzügyi kérdések megoldása egyszerűbb lenne és kevesebb szenvedést hozna a világ számára. A főbb jelenségek, amelyekkel számolni kell, körülbelül a következők : Miként arról már esett szó, kiéleződhet a tőkésországokon belüli osztályellentmondás. Szélesednek a sztrájkmozgalmak, növekszik a kormány- válságok száma. Erősödik a versengés az egyes tőkésállamok között. Ami a nyers- anyagárakat illeti, a közgazdászok úgy vélik, hogy a termelés stagnálása csökkenti majd az alapanyag-felhasználást, ezzel esik kereslet, s egyes termékeknél (hiszen spekulációs célból a világon nagy készletek halmozódtak fel) zuhanásszerű áresés is elképzelhető. Ilyen kezdődött például a réz esetében. A gazdasági válság eltérő mértékben érintheti a fejlett tőkésországokat. E tekintetben a gyakorlatilag önellátó Egyesült Államok viszonylag kedvezőbb helyzetben van, mint az exportra erősen utalt Japán és Nyugat-Európa. Az amerikai ipar egyébként is — a sorozatos dollárleértéke- lések nyomán — versenyképesebbé vált külföldön. Árai kedvezőbbek, mint a versenytársaké. Egyes bankok, kereskedelmi és iparvállalatok fizetőképessége kedvezőtlenül alakulhat. Az .árfolyam-ingadozások komoly veszteségeket okoztak máris több nyugati banknak, vállalatnak. Az egyik legnagyobb svájci pénzintézet valutaspekuláción 150 miNió svájci frankot veszített. Fív nagy nyugatnémet bank 800 millió márkát fizetett rá rossz vállalati befektetéseire. Az Egyesült Államok egyik nagy bankját nemrég az USA központi bankjának 1,1 milliárd dolláros hitele mentette meg a katasztrófától. Az 1929- es nagy gazdasági válság tanulságaként nyilván a központi bankok mindent megtesznek majd, hogy hitelekkel, pénzeszközökkel akadályozzák a nagyobb megrázkódtatásokat. Persze, a bankoknak ezt most nehezíti az összefonódott és összekuszálódott nemzetközi pénzpiac. A tőkésvilágot átfogó inflációs hullám hatásai természetesen a szocialista országokat is érintik. Az, hogy a nyers- anyagárak — amelyek 1958. és 1970. között mindössze 8 százalékkal növekedtek — az idén 280 százalékkal magasabbak mint 1968-ban, egyetlen nyersanyagfelhasználó ország (függetlenül attól, hogy szocialista vagy kapitalista berendezkedésű-e) számára sem közömbös. Hazánk például 900 ezer tonna kőolajat vásárolt 1974-ben a* tőkéspiacról. Nem mindegy, hogy ennek az olajnak tonnáját 17 dollárért adják (mint 1968- ban). vagy több mint 100 dollárért (mint az idén). A kérdés csak az. hogy sikerül-e megfelelő védőgátakat emelni az inflációs hullám útjába. Népgazdaságunk sajátos helyzete miatt sokféleképpen kötődik a világgazdasághoz. E kapcsolatoknak alapja, döntő eleme a többi szocialista országhoz fűződő viszonya. Hogy ez mit jelent számunkra, azt talán nézzük meg' az ellenünk talán legjobban elfogult vélemények tükrében. Haberler, amerikai professzor a közelmúltban, amikor szenátusi viták folytak a szocialista országokat érintő, hátrányos kereskedelmi megkülönböztetés feloldásáról, «ajátos érveléssel indokolta, miért van szükség — szerinte — a hátrányok fenntartására. Haberler kijelentette: a szocialista országok „diszkriminációt” alkalmaznak a nyugati országokkal szemben. Mi e hátrányos megkülönböztetés lényege? Haberler így fogalmazott: „A szocialista országok a terveken alapuló külkereskedelmi politika, valamint hosszú lejáratú áruszállítási szerződések következtében egymás közötti kereskedelmükben nem követik a világpiac áringadozásait”. Ez — mondta Haberler, a nagy tekintélyű amerikai professzor — a nyugati exportőrök érdekeit sújtja, hiszen akok — magas áraik miatt — a szocialista piacokon hátrányos helyzetekben vannak. Azt most szinte el is ha-* nyagolhatnánk, hogy milyen sajátos logikával értékeli az amerikai professzor azt, hogy ha a szocialista országok a nyugati piacon jelentkeznek áruikkal, az ott kialakult árakon értékesítik azokat, s ha ugyanezen a piacon vásárolnak, ugyancsak magasabb árat kell fizetniük. (Magyar- országnak például a külkereskedelmi cserearányok számunkra kedvezőtlen emelkedése miatt az importárukért 13—14 százatékkal magasabb árat kellett fizetnie a tőkéspiacon 1974-ben, mint ameny- nyit eladott áruiért kapott.) Koncentráljunk csák az amerikai professzornak arra a megállapítására, hogy különbség van a szocialista és a tőkéspiac között. Az egyiket a hosszú távú tervezés és a nyugalom, a másikat a nagymértékű ingadozás jellemzi. Ez a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor éppen az ármozgás, az infláció fenyegeti legjobban a szocialista népgazdaságot, nyilvánvalóan azt jelenti, hogy hatékony eszközünk van gátépítésre a tőkés világgazdaság válságának hullámai elé. Elsőként említendő a szocialista tulajdonviszonyokra épülő tervgazdálkodás — tehát a tervszerű és arányosan fejlődő hazai népgazdaság, amely a védekezés egyik oldala. Á másik pedig az a tény, hogy hazánk külkereskedelmének mintegy kétharmadát a szocialista országokkal bonyolítja le és ezeket a kapcsolatokat nem érintik a konjunkturális tényezők. Hogy az olajnál maradjunk, miközben a tőkéspiacon vásárolt mennyiség 1974-ben nem érte el az egymillió tonnát, a Szovjetunióból 5,7 millió tonnát importáltunk. Nyersanyagaink túlnyomó többsége szocialista forrásból származik. Ebből természetesen nem következik az, hogy a tőkésvilág egyre nagyobb méretű inflációja nálunk nem érezteti hatását. De miközben a kapitalista országokban 15— 20—25 százalékkal rohannak fölfelé az árak, miközben a munkanélküliség fenyegető réme és e beláthatatlan iramú drágulás szorításában élnek az emberek, a szocialista állam tervszerűen, a különböző hatások figyelembevételével, a gazdaság különböző oldalainak előtérbe állításával, az eszközök váltogatásával csökkentheti és csökkenti is a dolgozó emberre háruló terheket és nem mond le az életszínvonal rendszeres emeléséről. Ennek ipari, gazdasági háttere egyaránt biztosított. K. A. (Vége) Salgótarján felszabadulás utáni fejlődésében • nagy szerepe van az iparnak, mint a város gazdasági bázisának. Az ipar az eltelt harminc év alatt jelentős utat tett meg a. szocialista fejlődés útján. A változások az utóbbi években felgyorsultak, összhangban a megye gazdasági ' szerkezetének szükségszerű átalakításával, a gazdasági hatékonyság növekedésének igényeivel. E jelentős átalakulás szerves részét képezte az új ipari bázisok megteremtése, illetve letelepítése. A IV. ötéves terv időszakában ipar- fejlesztési tevékenységünk kiemelt feladata volt, hogy befejezzük a Budapesti Rádiótechnikai Gyár és aVEGY- ÉPSZER gyáregységeinek építését, amelyek méreteikben sokkal nagyobb jelentőségűek a város gazdaságában, mint a korábban letelepült új ipari üzemek együttvéve. A közelmúlt nagy eredményei között tartjuk számon a két új üzem átadását. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregysége 1972-ben költözött jelenlegi modern üzemcsarnokába. Ebben az évben már 80 millió forint értékben termelt. A termelés azóta rohamosan fejlődött, 1973-ban több mint duplájára, és ebben az évben is várhatóan mintegy 75 százalékkal haladja meg a bázis évet. A legjelentősebb esztendő Mint új üzemnél, természetes, hogy a többlettermelésben jelentős szerepe van a létszámemelkedésnek, hiszen a megye foglalkoztatottsági gondjai közrejátszottak a gyáregység születésében. Örvendetes azonban, hogy a foglalkoztatott létszámot egyre hatékonyabban használják fel, a munka termelékenysége 1973-ban 20, 1974ben körülbelül 30 százalékkal emelkedett. A gyáregység viszonylag rövid életében jelentős esztendő az 1974-eg év. Befejeződött a beruházási program második üteme is, amely mintegy 30 millió forint értékű új állóeszközökkel lehetőséget ad komplett termékek, gyártmányok előállítására. A próbaüzemelések jelentős részben —, a festőüzemben, kazánházban — megtörténtek, a galvánüzemben most van folyamatban. Az elkövetkeÚj Növények ipaozciű rendszerben A Bábolnái Kukoricatermelő '(CBS) Közös Vállalat — mint ismeretes — tavaly más növényeket is bevont iparszerű i'endszerébe. Így került a rendszerbe 250 hektáros alapterülettel a cukorrépa. Termeléséhez a világon jelenleg legjobbnak ismert francia gyártmányú Herriau-gépsort szerezték be. A kedvezőtlen időjárás, a száraz tavasz, a rendkívül csapadékos ősz ellenére — 391,5 mázsás hektáronkénti átlagtermést értek el a 10,5 ezer hektáros területen. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságok előző ötéves átlagukhoz viszonyítva 61,5 mázsával, vagyis 20 százalékkal emelték a hozamokat: számos gazdaság ért el kimagasló eredményt. A Kiskunsági Állami Gazdaság például 534,5 mázsás, a Nagyszentjánosi Állami Gazdaságban 489,3 mázsás, a Gorzsai Állami Gáz- daságban 472 mázsás átlagot takarítottak be. zendő esztendő felületkikészítő munkáit már teljes egészében itt oldják meg. 1974-es terveik között szerepelt, hogy a VRH adó-vevő készülék komplett gyártását a gyáregység biztosítja. Ezt a feladatot teljesítették is. Emellett a gyáregység komoly részt vállal a vállalaton belüli kooperációs feladatokból. Az éves, 860 ezer normaóra 8 százalékával a kecskeméti gyáregységnek segít az MK—25-ös és a sztereó magnetofonok alkatrészeinek készítésében, mintegy 5 százalékával pedig a központi gyáregység szerkezeti munkáit támogatja. A gyáregység 1974. évi termelési terve 256 millió forint volt, ebből mintegy 184 millió exporttermelés. A város üzemei közül a legmagasabb exporthányaddal rendelkezők közé tartozik, a nagyüzemek között e területen az első helyen áll. Kibontakozó munkaverseny A vállalat, a gyáregység dolgozói, brigádjai a kongresszusi munkaverseny során vállalták, hogy a termelést terven felül teljesítik, és jelentős többletet ajánlottak fel a Szovjetunióba menő exportban. A dolgozóknak köszönhető, hogy a termelési tervet várhatóan 24 százalékkal túlteljesíti a gyáregység. Az eredeti szovjet exportot határidőre, december 10-re teljesítették. A többletvállalást mintegy 16 millió forint értékben már leszállították, és 5 millió forintban az 1975-ös évre gyártottak előre, szállítottak a szovjet fél részére. A gyáregység tevékenységében új feladat a nyugati piacra való exporttermelés, amibe a IV. negyedév során kapcsolódtak be. A vállalat- min tégy 400 ezer dolláros exportvállalásának felét a salgótarjáni gyáregység szállítja, távoli országokban hirdetve városunk iparának fejlettségét. A gyáregységben a termelés felfutása mellett gondot fordítottak a jövedelmezőség emelkedésére. 1974-ben mintegy 60 millió forint nyereséget realizálnak, közel 60 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A gyáregységnek nemcsak gazdasági jelentősége nő, társadalompolitikai hatása is nagy. 1974-ben már 644 dolgo- 'zót tartottak nyilván. A munkások 68 százaléka 30 éven aluli, 61 százaléka nő. Lényeges, hogy a gyáregység nem akármilyen munkahelyet biztosít. A leghaladóbb szakmákban nyújt a fiataloknak lehetőséget a tanulásra, az elhelyezkedésre. Nagymértékben gazdagította a pálya- választást a fiatalok és a nők előtt. Fiatalok üzeme A gyáregységben a párt- és a tömegszervezetek a gazdaságszervező és -ellenőrző munka mellett nagy súlyt fektettek a társadalompolitikai kérdésekre is. Szem előtt tartották, hogy az üzem jelentős részben az emberért született. Ezért elsőrendű feladatit.k tekintik a munkássá válás folyamatának segítését, főként, mert sok az olyan fiatal, aki először dolgozik nagyobb kollektívában, ez az első munkahelye. Ezt segítették a párttagok, a' KISZ-csúcsvezetőség és az -alapszervezetek. Azon fáradoznak, hogy a gyáregység valóban ifjúsági üzem legyen, a fiataloké, és a fiatalok minél többet tegyenek ezért. Elkezdődött a gyáregységben a szocialista munkaverseny. A kongresszusi felhívás ezt elősegítette és erősítette. 1974-ben már 19 brigád versenyzett a szocialista cím elnyeréséért. Az eddigiek alapján lehetősége van jó néhánynak, hogy ezt el is érik. Nem lennénk reálisak, ha nem beszélnénk a meglévő gondokról, úgy, mint olyan feladatokról, melyeket meg kell oldani az új üzem még gyorsabb fejlődése érdekében. Műszaki, közgazdasági szakemberekkel erősíteni kell a gazdálkodás irányítását, meg kell teremteni az önelszámoló egység kialakításának feltételeit. A belső tartalékok kihasználásában, az üzem- és munkaszervezésben sok tennivaló akad, hiszen eddig a fő kérdésekben sikerült eredményeket elérni. Bizonyára segíti ezt a központi üzem- és munkaszervezés, a termelés-előkészítés és anyaggazdálkodás gépi programozása is. Javítani kell a munkafegyelmet. A jó üzemi légkör megteremtésében,1 a gazdasági feladatok elérésében jobban kell támaszkodni az üzemi demokrácia adta lehetőségekre. Fontos tennivaló az anyagi erőforrások, a munkások, a dolgozók képességeinek állandó továbbfejlesztése., Ez egyik záloga annak, hogy a következő évben, és utána is a gyáregység eddigi fejlődése töretlen maradjon. Sára János Új szakaszéiba lépett a természetvédelem Jelenleg 120 hektár terület áll természetvédelem alatt az országban, az új évben az Országos Természetvédelmi Hivatal a tervek szerint további vidékekre terjeszti ki oltalmát, a természetvédelem új szakaszába lépett. Korábban apró, néhány hektáros területet vontak védelem alá, amelyeknek élővilágát kerítések, tilalomjelzők óvták a látogatóktól. Most az Országos Természetvédelmi Hivatal arra törekszik, hogy természeti kincsekben gazdag, nagyobb, összefüggő területekre terjessze ki védelmét, és ezeket a nagyközönség is látogathassa. A legnagyobb védett területet, a hortobágyi nemzeti parkot már korábban is sok kül- és belföldi turista kereste fel, de több más védett terület, mint például a Tisza vidéki Mártély környéke várhatóan ezután válik ismertebbé a természetet kedvelők körében. A közelmúltban adták át a nagyközönségnek többek között a különleges növényzetű zirci és alcsuti arborétumot. Jelenleg folyamatban van az ócsai ősturján és a lázbérci , víztározó környékének védetté •nyilvánítása. A Borsód megyei esztromasi barlang páratlan érdekességű köveit is előreláthatóan még ez évben megismerhetik a turisták. Hamarosan a budapesti Martinovics-hegy (Kis- Svábhegy) volt kőbányájának környékét is átadják; begyógyítják sebeit, s kiránduló- hellyé varázsolják, csakúgy, mint a tatai Kálvária-domb elhagyott kőbányáját is. Ez utóbbihoz sétány vezet majd. s feliratok tájékoztatnak a különböző kőzetrétegek koráról, keletkezésének körülményeiről, így a régi bánya geológiai bemutatóterületté válik. | NÖGRÁD -1975, január 8., szerda 3
