Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

I

A Gépipari Technológiai Intézet egyik fontos tevékenysége a különféle műanyagok elterjesztése a gépiparban. A főosztályon készülnek a többi között a szélsőséges időjárási viszonyok között is jól dolgozó parabola antennák mintadarabjai.

Egy brigád — félmilliós megtakarítás

Lelkes és eredményes . is Ménkesen a Sziklai • Sándor nevét viselő szocialista brigád. Már harmadik éve az arany jelvény tulajdonosai, és a következő állomás bizonyára a Vállalat Kiváló Brigádja cújn elnyerése lesz. Iparosok, a bányászok segítői, az aknaüzem kisgaígálói. Sok múlik rajtuk, Munkájuktól függ a gépek, berendezések zavartalan üzemeltetése. Javítás, felújítás, szerelés az életük. Igazi komplex brigád ez 81 taggal és nyolc szakma egyesítésével.

Hogyan sikerült a múlt év n brigád életében? A kérdést Bakos Albert brigádvezetőnek tettük fel.

— Jól, mert valamennyi felajánlásunkat túlteljesítettük. A mi eredményünk kapcsolódik az üzeméhez. Ezenkívül 20 újítást is ígértünk és 36 lett az elfogadott javaslatunk. Danyi Balázsért el az újításban legjobb eredményt. 13 elfogadott javaslata volt. Újításokkal és egyéb anyagtakarékossággal, gépek, berendezések felújításával tavaly 683 ezer forint megtakarítást értünk el. A társadalmi munka is több volt az ígért- nél. összesen 1326 órát töltöttünk társadalmi munkán. Az oktatásban, szakmai képzésben való részvétel is megvolt

— mondja a brigádvezető.

— Milyen a brigád összetétele, iskolai végzettség tekintetében?

Közöttünk 13 érettségizett van, és 12 technikumi érettségivel rendelkező. Ezek közül 11 olyan, aki esti iskolán, illetve levelező tagozaton szerezte meg az érettségi végzettséget. Az általános iskolai végzettség is megvan. Politikai oktatásra most is 70 jelentkező van, a többiek — mert sok fiatal került hozzánk és 81 tagú már a brigád

— állami és szakmai oktatásban vesznek részt.

— Az idei felajánlás is elkészült már. Erről mit hallhatnánk?

— Az idei felajánlásunkban is vállaltuk a bánya fokozott

kiszolgálását javító-fejújító munkával. Mindezt a balesetek további csökkentésével együtt kívánjuk elérni.

A társadalmi munkából ezer órát vállaltunk és ebből 300 órát a lakóhelyen töltünk el. Ugyanis Nemtiben és Dorog- házán az iskolát is patronáljuk. Közös rendezvények, kirándulás is szerepel a brigádunk tervében.

— Majdnem a végére hagytam a legfontosabbat. Az MSZMP Központi Bizottsága decemberi állásfoglalása alapján mi is a takarékosságra fordítunk igen nagy gondot. Vállaltuk 500 ezer forint megtakarítását. Ezt a brigád reális célnak tartja, ugyanis ennél csak több lehet.

— Elképzeléseik szerint ezt a megtakarítást mivel tudják elérni?

— Több dologgal Számba vettük például az újítási lehetőségeket is. Végül a felajánlásban 30 újítás kidolgozását vállaltuk. Ebből is lesz megtakarítás. Anyagellátásban bizonyára nem lesz rózsás a helyzet, vagyis gondokra kell

számítanunk. Ezt egy kicsit szeretnénk megelőzni csillealváz javításhoz például nem új anyagot használunk majd fel. hanem a selejtezésből visszanyertet, illetve felújíthatok Ezt a gyakorlatot eddig is követtük, de még inkább általánossá tesszük. Ha a selejtezésre jobban odafigyelünk, sok olyan anyagot, alkatrészt megmenthetünk, ami vei újat helyettesítünk.

— A bányafát beszállító karoscsilléket például Tatabányán gyártják. Egy-egy új csille ára 20 ezer forint körül van. Mi viszont a selejtezett alvázak felújításával készítünk annyi ilyen pályakocsit, amennyire az aknában szükség lesz. Van rá lehetőség, és ha szükséges, erre társadalmi munkát is fordítunk. Egyébként így csak 90—100 forint bérköltség esik egy pályaker csira.

— Egy másik példát is említhetnék. Az M—20-36 csavar-anyából például rengeteg ‘kell a bányánál és beszerezni

nehéz. Selejtezésnél eddig lángvágóval daraboltuk az anyagot és ezek a csavaranyák is mentek az ócskavassal. Most lecsavarjuk és összegyűjtjük a csavaranyát. Már van vagy négy-ötezer darab, amivel újat helyettesítünk. Talán nem tűnik nagy dolognak, de takarékoskodni legjobban az ilyenekkel lehet.

— Az újításokról már volt szó. Januárban három, vagy négy elkészült, és több kidolgozás alatt van. Februárban brigádon belül újítási hónapot szerveztünk. Ezzel is a takarékossági szemléletet szeretnénk erősíteni. Ha ez sikerült, még több tartalékot tudunk feltárni és hasznosítani — mondta Bakos Albert, a brigádvezető.

Valami új dolog kezdődött a ménkesi iparos brigádnál? Nem, hahem inkább egy korábbi egészséges folyamat fokozódott. és a takarékosság szemlélet vált uralkodóvá aminek njáris er^^v» van Bodó János

Terveséstől az átadásig

Határidőre, az előírt kölísé^el

JÜNIUS .‘itt-KA a szerződésben vállalt határidőre elvégezzük az építési és szerelési munkálatokat a Zagyva III. építkezésén — állítja határozottan Kohánka István, az építkezés vezetője, majd kisvártatva így folytatja: — A befejezés kezdő szakaszán már túl vagyunk. Lezajlott a szerkezetépítés, a beruházó kívánságának megfelelően biztosítottuk a munkaterületet a technológiai szerelési munkálatokhoz.

Későlbb kiderült, hogy bizonyos részhatáridő-eltolódé- sok előfordultak, mert a leszállított pillértégla nem felelt meg az előírt követelményeknek. Amíg az újabb kifogástalan szállítmány megérkezett. addig bizony más, nem nagyon sürgős munkát végeztek. Rendszertelenül szállított a Fémmunkás Vállalat is. Pedig mindannyian — kivitelező, beruházó, különböző szállító vállalatok — az építők nagy családjához tartoznak, egy minisztérium felügyelete, illetve irányítása alaft tevékenykednek. Mimd- gzekét figyelembe véve így szói az építésvezető: — Nem hiszem, hogy a technológiai szerelésnél jelentkező esetleges lemaradást ezután a mi nyakunkba vamja a beruházó.

ükről gzó sáncsí Efet a beruházást a tervező, a kivitelező és a beruházó kölcsönös együttműködése, baráti segí- tőkészsége jellemzi. Jelentős előnyt biztosít továbbá az, hogy a beruházó helyben van. Elég egy telefon, vagy néhány perces beszélgetés, máris megoldódik a felmerülj kisebb műszaki gond. Kéz-" detben, és az építkezés kritikus időszakaiban hetenkénti tervezői művezetéssel zajlott az építkezés, később a kivitelezőknek már jóval kevesebb tervezői segítségre volt szükségük.

— Gsak jót mondhatok a tervezők munkájáról. Lényegesen jobbak voltak a mostani tervek, mint amilyenekkel korábban dolgoztam. Ezeket a műszaki egyetem ipari és mezőgazdasági tanszékének tervező kollektívája!; Simonfi Dénes, Harasta Miklós. And* neanszky Imre — biztosította. Nem szakaszosan kaptuk a terveket, hanem egyszerre. Az előbb említett alapos tervezés mellett isi előadódtok apróbb hibák, amit közösen és gyorsan megoldottunk. Nem ismertük azt a felfogást, és gyakorlatot; ez nem az én asztalom. Még ilyen felfogás és gyakorlat mellett is megtörtént, hogy bizonyos vitás kérdéseket — elsősorban pénzügyi következményekkel járókat — egymás közt nem tudtunk megnyugtatóan elintézni. Emiatt azonban nincs harag, sőt az együttműködés tovább erősödik.

— Két - jó kőműves brigáddal segítettem ki a síküveg-,

gyár vezetőit, akik a kapott

szakembereket a kemence építésénél foglalkoztatják. Ez a két kollektíva február végéig dolgozik ott. Átadtam

őket, pedig tudnék nekik

munkát biztosítani a MüM iskola építkezésénél, ahol kevesebb a létszám a szükségesnél. De az ember 60ha

sem nézhet hátra, hanem

csak előre, ha felelősséget

érez munkájáért.

FEBRUAR VÉGÉRE az

ország különböző üveggyáraiból ide sereglenek majd az építő szakemberek, hogy ne legyen fennakadás a technológiai szerelésben.

— Nekünk legalább olyan érdekünk, hogy határidőre elkészüljön a Zagyva III:, mint az üzemeltetőnek. Pedig a több százmilliós beruházásból, mi közvetlenül csak 110 millióval részesedünk. Ebből az összegből kijövünk, így hát a. mi munkánk nem drágítja a beruházást. De a technikai szerelésnél és a kemence építésénél sok importanyagot is felhasználnak. Hogy ez mennyibe kerül, erre csak a beruházó tudna válaszolni.

Előnyt jelent az építkezésnél. hogy a kivitelező vállalat csak egy alvállalkozóval; az Országos Szakipari Vállalattal áll munkakapcsolatban. Ök végzik majd el a padló burkolását. A vállalt feladat 20 százalékával már végeztek. Az építés vezetősége közölte a vállalattal azt a szándékát, hogy egy irányító szakember mellett saját erőből elvégzi ezt a feladatot. A kérés teljesítése élői a vállalat szakemberei elzárkóztak mondván; ezt csak ők csinálhatják meg.

így válaszollak, amikor a vállalt határidő már 1974. októberében lejárt.

— De nem vagyok elégedett a fémmunkás dolgozók tevékenységével sem. Még szép tőlük, hogy elismerték

gyenge munkájukat. Nem vettem át. így hát az általuk ideküldött két részleg, — gyártó és szerelő — dolgozói megegyeztek, hogy egymás között tisztázzák a rossz munka kiküszöbölésének

anyag következni ínyeit —■ hangsúlyozza az építés vezetője.

— Hol tartanak az építők'’ — Az építőmesteri munkák zöme már kész. Jelenleg a homlokzáráii munkálatokat végezzük. Hátra van még a csapadékcsatorna, a kerítés, és a támfal megépítése. Az épület belső részén a festő és mázoló munkák nagy részét is magunk mögött tudjuk. A víz, a fűtés és szellőzési munkák közül most csak azokat végezzük el, am:k nem akadályozzák a .techro ógiai szerelést. Újabb szerződéskötés van kilátásban, mert terven kívül két üvegleeresztö medencét is építünk majd. Elkészítését az év végére kérte a beruházó. Ahogy munkaterületet tudnak biztosítani, azonnal megkezdjük a munkáié toká t

SZÓ VAN ARRÓL, hogy

tovább épül majd a gyár.

— Nekünk ez nagyon jól jönne, mert akkor nem kellene levonulnunk. Ha időben megtudjuk az igent, akkor sok olyan mustkát elhagyhatunk. amire csak a végleges befejezéskor lesz majd szükség — mondja Kohánka István.

Biztosat a gyár vezetői csak a második fél évében tudnak közölni.

V. K.

Karaj — kagylóból

Á fehérje-termelés óriási és szinte kimeríthetetlen tartalékai az óceánok. E készletek hasznosítása eddi? csak bizonyos hal- és kasrylófajták feldolgozására korlátozódik, mé?pedi? a szárazföldek közelében.

Napjainkban kísérletek folynak, hogy különböző, eddi? érdektelennek tűnt halfajtákból. ka?y- Iókból és csigákból készítsenek fehérjét.

E kísérletek terén t-en?yelor- szá? vilá?viszonylatban is előkelő helyet fo?lal el. A lcn?yel tudósok műhelyeiben előállított fehérje ízetlen és szagtalan, köny- nyen ízesíthető és színezhető. Éppen ezért szinte korlátlanok felhasználási lehetőségei. Az ilyen fehérjéből e?ész sor olyan élelmiszercikk készíthető, amely színre, sza?ra, ízre, táperőre. külsőre nézve semmit sem különbözik az eredetitől*

Automata fáróg'p

az öblööüveggyáibun

Automata üvegfúvó áéoet vásárolt a Salgótarjáni Öblös- üveggyár a Német Szövetségi Köztársaságban, amelyen csil- lárbúrákat gyártanak maid. A berendezés felszerelése után február közepétől kezdik meg a termelésit. Az új gépnél 40 százalékkal növelik a csillárbúra ‘gyártásét. Az automata üvegfúvó berendezést rövidé-' sen NDK gyártmányú csiszológépekkel és festő automatával egészítik ki. Az így kialakított zárt ciklusú részlegben naponta 14 ezer csillár- búrát fognak előállítani. A fejlesztésre a gyár 18 millió forintot költött.

Ki kér szót ?

As egyik munkás est mondja :

— Én naponta negyven dianab alkatrészt esztergálok. A műveletet úgy hívjuk: nagyolás. Néha sikerül negyvenötöt megcsinálnom, de van úgy, hogy csak harmincnyolcat. Olykor azt mondják állásidőt adinalk mert nincs anyag. Ilyenkor mérgelődöm, mert kevesebb a pénzem. Hogy megkérdeztem-e már brigádgyűlésen, termelési tanácskozáson, mitől van az akadozás? Kérem én nem vagyok beszédes ember. Meg aztán úgy is tudom a választ, mindig azt mondják tó szűk a kapacitás. *

Megbeszélések, tanácskozások, összejövetelek. Unalma« beszámolók, érdektelen hozzászólások?! Az értekezlet utón viszont heves vito zajlik az öltözőiben, az utcán, a kisvendéglőben. Mindenkinek van valami ötlete, elképzelése hogyan kellene jobban, okosabban csinéli a dolgokat.

— Miért nem mondtad el a gáténak? — kérdezi valaki

— valakitől. r.

Az illető legyint. Miinek? Az okosok az igazgatósági épületben eldöntik, hogyan legyen, mint legyen.

Jogos-e az ilyen vélemény? Oka van-e gyári munkás ismerősömnek, hogy azt higyje rá csak a napi negyven darab alkatrész tartozik?

Próbálkozunk ezael-azzal, de semmi eredmény — panaszkodott egy gyárvezető. — Embereimet semmi más nem érdekli csak az a kis kör, ahova tartoznak. Hogy lesz-e prémium, osztanak-e nyereséget.

Valóban ennyi lenne az egész? S, ha így van, rráétrt van így? Vajon mitől élénkül fel az észtergályos, a lakatos az öltözőben s miért hallgat a termelési tanácskozáson?

Napjaink sókat vitatott témája az üzemi demokrácia, annak szélesítése, térhódítása. Gyáriigazgatók, főmérnökök, üzemvezetők százai, ezrei jönnek rá, hogy tervet készíteni, végrehajtani, nyereséget elérni, korszerű módon termelni nem lehet másként, mint azoknak tevékeny részvételével, közreműködésével', bevonásával, álcák — közgazdasági nyelven szólva — a termelési javakat létrehozzák.

De vajon érzl-e a napi negyven alkatrészt esztengályo- zó munkás, hogy részvétele, szarva, gondolkodása, hogy,an

olvad össze értékes,, közös, hasiznos javaslatokká, amelyek mind-mind népgazdaságunkat, iparunkat fej,lesztek, erősítik? (

A munkásosztály felnőtt.- Érzi a problémáikat, érzi'a felelősséget, soha nem látott okosabban, tisztábban mint manapság'.

Azok az üzemi, vezetők, akik ezt nem érzik, akik erre nem tómasakodnaJk, akik őszinte szó helyett a problémák bagatelizálásával, az eredmények tiitkolgatósával „operálnak”, előbb-utóbb magukra miaradnak, kudarcot vaibapak.

A népgazdasági problémák megoldásának másik kulcsa a meglevő tartalék — belső tartalékok — feltárása. Araikor munkás is hozzá tud' tenni a maga erejéből, elképzeléséből, fantáziájából. Nagy szükség van erre minden üzemben, vállalatnál. A vezetőnek viszont tudomásul kell vennie, hogy nemcsak kérnie kéül, hanem adni is. És nemcsak jutóimat adni, hanem őszinte szót, a valóság hű ismertetését. Bizalomért — bizalom. E nélkül minden formálissá válik, amit az üzemi demokráciáról hangoztatunk. Az üzemi demokrácia nem lehet jelszó, nem szerepelhet csak papíron. Nélküle tartós sikert elérmji nem le-het.

— Ki kér szót? — ha ez a kérdés brigädgyfffläsien; térni elés! tanácskozáson, s bárhol másutt a gyárban elhangzik ez annyit kell, hogy jelenítsen, ki akar tevékenyen részt venni napjaink hétköznapi küzdelmeiben.

De nemcsak beszélni kell róla, hanem tenm is azért, hogy a saótfcérők száma egyre több tegyen.

B. L

NQGRÁD — 1975, január 28„ kedd