Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)
1975-01-23 / 19. szám
ii felszabadult Núgrád megye harminc éve Politikai, dokumentáció» kiállítás nyílt Salgótarjánban Tegnap nyílt meg Salgótarjánban, a munkásmozgalmi múzeumban több hónapc» előkészítő munka után — széles körű társadalmi segítséggel, a járasd székhelyeken ■tartott felszabadulási emlékkiállítások tapasztalatainak felhasználásával — A felszabadult Nógréd megye harminc éve című politikai, dokumentációs kiállítás. E kulturális rendezvény szervesen illeszkedik be az MSZMP KB agit.-iprop. osztálya által a megyei oktatási igazgatóságok számára szervezett háromnapos emlékülés programjába, de egyben nyitánya a felszabadulás 30. évfordulójára szervezett megemlékezéseknek, kulturális rendezvényeknek. Kiállításunkkal szolgálná kívánjuk az MSZMP XI. kongresszusa irányelveiben megfogalmazott. szocialista hazafiság, proletár nemzetköziség erősítését. Az ellenállási mozgalom, a felszabadulás és az azt követő politikai harcok tárgyai és d okúmén táci ós emlékeinek közszemlére bocsátása, az államosítások irat- és sajtóanyagának kiállítása, a szocialista építést, a szocializmus alapjainak lerakását bemutató fényképek, iratanyagok, igazolványok, nem csupán egy, a magyar nép történetében kiemelkedő szerepet betöltő történelmi időszak megismerését szolgálják, hanem a hősi harcokkal való érzelmi azonosulást is. , Meghatározó szerepének megfelelően kiemelt helyet biztosítottunk a kiállítási anyagon keresztül az MSZMP megalakulását követő közel 18 év politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális eredményednek bemutatására. Ezzel szakítottunk a korábban rendezett ilyen jellegű évfordulós kiállítások koncepciójával, amelyek többségükben megmaradtak a felszabadulás és az azt követő időszak körülményeinek bemutatásánál, vagy pedig a felszabadulás óta megtett út bemutatásánál, a mindenkori mához való közelítésig, a megtett széles frontú áttekintésig nem jutottak el. Kiállításunknál nem megfeledkezve a történeti áttekintés — a kiindulás és a jelen párhuzama — igényéről, elsősorban azt a célt tűztük ki, hogy a fejlődés különböző időszakainak jelölése mellett a szocialista jelen kapjon meghatározó szerepet. A politiikai-dokumentációs jelleg lehetővé tette ugyanakkor annak az igényinek a kielégítését is, amely során bemutatásra kerül az a nagyarányú fejlődés is, amelyet a párt vezetésével a lakosság széles körű bevonásával elértünk megyénk gazdasági életében. Miként váltak a mezőgazdaság elmaradott kis- paircellás kisüzemei egyre modernebb, szakosított nagyüzemi gazdaságokká! Adatokkal dokumentumokkal bizonyítjuk az ipari üzemek életében is bekövetkezett fejlődést, a hagyományos üzemek nagy részénél végrehajtott rekonstrukciókat, az ipar területi elhelyezésének változását, a beruházások volumenének alakulását, az iparban foglalkoztatottak számának növekedését. Amikor a felszabadulás óta eltelt, sikerekben gazdag három évtizedről adunk számot — annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló kiállítótér igen szűk lehetőségeket biztosított — nem feledkezhetünk el a megye lakosságán belül az egyes osztályokban, rétegekben bekövetkezett változások bemutatásáról sem. Számokkal, adatokkal, dokumentumokkal bizonyítjuk: hogyan változtak meg a dolgozók életkörülményei. Miként lett Salgótarján modem ipari várossá, hogyan fejlődött Balassagyarmat, a járási székhelyek, a nagyközségek, de a szocialista falu arculata is? Egész szocialista építésünk szerves része a kulturális és sportélet, az egészségügy. A rendelkezésre állő kereteken belül ismertetjük meg a kiállítás látogatóit a közoktatás, közművelődés, a művészet- irodalom hagyományaival, a sportélet, az egészségügy és a helytörténeti kutatómunka eredményeivel. Kiállításunk — mely kivitelezésében a tartalom és forma egységére törekszik — eredeti dokumentumokkal, termékekkel, makettekkel és modellekkel kíván ja mondanivalónkat még tartalmasabbá, de egyúttal színesebbé is tenni. Dr. Molnár Pál „Hol vagytok ti régi játszótársak...” Ma este 18 óra 45 perces kezdettel, a héten immár másodszor jelentkezik Pásztor Ferenc szerkesztő-riporter műsora ,a ,,Hol vagytok ti régi játszótársak”. A hajdan volt salgótarjáni riporter, a televízió aktuális rovatának jelenlegi főmunkatársa, elemi iskolai társait szólaltatja meg a hét részből álló filmsorozatban. Megelevenednek a már-már feledésbe merülő gyermekkori emlékek, élet- utukra emlékeznek vissza, s mostani énjükről vallanak a megszólaltatottak: a pilóta, a lakatos, az üzemvezető. Gondjaik, örömeik bemutatása mellett bepillanthatunk az azóta megváltozott acélgyár életébe, dolgos hétköznapjaiba is és filmen végigkísérhetjük a megyeszékhely, Salgótarján, újraváltozását. Néhány kivétellel a városban maradtak az egykori játszótársak; ki a kohászati üzemek lakatosaként, ki a ZIM igazgatójaként. A filmsorozat mai részének főszereplője Babják Lajos lakatos, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek lakatosa. A kompresszorok lelkének ismerője, aki órák hosszán át tudna beszélni a gépekről, munkájáról. Ám az adás huszonöt perces időtartama gátat szab a szavaknak. Mégis, olyan emberi közelségbe kerülünk Babják Lajossal, mintha réges-régen ismernénk őt. S amig — szinte a film befejező akkordjaként — el nem hangzik a régi zenekari tag trombitaszólója, a közkedvelt, szép szám, az „II Silenzio”, egy sereg, a hajdan volt iskolatárs által felvetett kérdésre válaszol a lakatos. Bemutatja munkahelyét, s viszontlátjuk otthon, a második munkahelyén. Hiszen Babják Lajosnak a lakásán is van műhelye: javítgatja, újjávarázsolja a kályhákat, zárat, kulcsot készít — egyszóval minden olyan munkát elvégez, amelyre a környékbeli lakóknak szüksége van. Ezért nincs semmi másra sem ideje: csak a munka van és a lakás végleges befejezése, berendezése a gyerekeknek. Kielégíti ez az ember életét? — kérdezi a riporter, s erre is választ kapunk. — Nagy érdeklődéssel várom az adást — mondja Babják Lajos, aki épperi szabadságát tölti. — Soha nem szerepeltem még így a nagy nyilvánosság előtt. S bár egyszer, fönt a Televízióban, a sajtóbemutatón láttam már a filmet. mégis jó lesz újra megtekinteni. S mi, akik ma este látjuk először, érdeklődéssel tekintünk a salgótarjáni emberekről 6zóló sorozat újabb része elé. FEKETE GYULA: A FIŰ MEG A KATOHáK (18.) Közel volt a front a hegyekben, a tüzérek odáig lőttek. Ha rákezdték a Sztálin- orgonával, hányták a keresztet, és hangosan imádkoztak az asszonyok. Éjjelenként, amikor az ágyúzás abbamaradt, egy vakkanás sem hallatszott, mintha kihalt volna a falu. Sem éjjel, sem nappal, még hívásra sem merészkedtek elő a kutyák. Itt az iskolát sebesültek foglalták el. Grisáék házakhoz szállásoltak el. ö Grisá- val és három másik szerelővel egy faluszéli házban lakott. A tisztaszobát foglalták le kettőjüknek a padlón, szalmazsákon ágyaztak. Két öregasszony volt a háznál meg egy totyogó kisfiú. Rongyos fekete nagykendőbe bugyolólva az ágy végénél, egy sarokban kuporgott az egyik asszony; csak a szemüvege meg az ómra látszott ki a kendőből. A másik soványka, őszülő hajú, olyan idős lehetett, mint Parázsó nagymama, vagy talán valamivel idősebb is. Némán, riadtan toporgott előttünk, csak a váratlan magyar szóra lobbant a szemében kíváncsiság. Másnap azután már kérdezősködni is mert: „Tessék mondani, kedves.. ” S csak akkor hagyta abba a tesséke- lést, amikor megtudta róla, hogy csak magyar. De azontúl is magázta, mint otthon a falubeli asszonyok a jegyző, meg a pap gyerekeit. Jóba lehettek a háziakkal. Grisáék két doboz gyufát adtak nekik, meg egy demi- zsonmal eózott benzint. Amikor pedig megsütöttek egy kacsát. Grisa azt sem fogadta el ingyen, 300 hadipengőt adott érte. Levetette most már a rongyos nagykendőt a sámlin kuporgó asszony is, eltette a szemüveget, és megmosakodott; lemosta a kormozást az arcáról. Akkor látszott csak. hogy ő sokkal fiatalabb. Bár a kisfiú nagymamájának szólította, a másikat, az öregebbet meg mamámnak. Lehetséges, ha maradnak még néhány napig, előkerül valahonnan a kisfiú anyja is. Akkor este pirogot sütöttek Grisáék. Olyasfomma, mint a zsídóbéles. csak nem túrót tesznek a közepette, hanem darálthúst. Nem nézhették el az asz- szonyok, hogy Grisa gyúrja a tésztát; a legfiatalabbik kivette a kezéből a sikálót. De a többit azután mind Grisa mesterkedte. Csuda az. hogy mindenhez értett, azelőtt — Pest alatt — is ö szakárakodott legszívesebben. Pesten már nem nagyon, ott abban a nagy bérházban nem teltek olyan jó hangulatban az esték. Orosz é'el ez a pirog, nem is tud'ák volnq az r><s rok úgy elké-zíteni kisütni; sosem próbálták még. ízlett nekik, persze. 4 NOGRAD - 1975. január 23., csütörtök Barcsay Jenő festőművész, Kossuth-díjas: rajzok „Ember és drapéria" című könyvéből Áz antifasiszta küzdelem drámája Feledy Gyula grafikáiról Amint azt Feledy Gyula, Munkácsy-díjas grafikusművész ars poeticájában vallja: „Eszmények foglalkoztatnak elsősorban, nem stílus- eszmények. .. Vászon, papírlap, kő vagy fémlemez előtt állva, engem nem az a kérdés izgat tehát, mindenkitől megkülönböztető hangomat találom-e meg a művészetben, hanem, hogy formázva, alakítva ezeket az anyagokat, sikerül-e nekem is korszerűen értelmes feladatot teljesítenem a dolgozók társadalmában?” őszinte és rokonszenvet keltő vallomás ez, a felelőssegét érző, mélyen átélő művész vallomása. Valójában nincs ellenszenvesebb annál, mint amikor vélt új stiláris eszköztár untalan felhasználása és alkalmazása jelzi csupán egy művésznél az „újat”. A stílusjegyek önmagukért való kutatása és használata így öncéllá válik. Feledy Gyula művészetét ismerve, nem fenyeget ez a veszély. A korszerűséget ő mindenekelőtt a tartalmi szférában keresi, a modernség nála a ma emberét foglalkoztató kérdésekre való válaszadás lehetőségének kutatásában, s magában a válaszadásban rejlik. — Jó azért ez — mondta a fiatalabbik. — Van ebben minden. Az anyja ráérősen csámcsogott fogatlan szájával. — Hiszen meg lehet enni!... — Csendesen tette hozzá később; — Tudod, azért egy kis fokhagymával más volna. Meg aztán... ó, te jóisten, paprika nélkül... Tudják is ezek. Jókedvük volt a katonáknak. Grisa hanmoniikázott. vizespohárból itták a vodkát. Jurij, egy kopaszra nyírt, cigányképű fiú szerezte az italt a születésnapjára. „Válaszait” mélységes felelősséggel fogalmazza, a szolgálat, a tisztázásra való törekvés jegyében. Erre is mindenekelőtt azért van szükség, hogy a szocialista magyar társadalom jelen és jövő törekvései a múlt élenjáró és haladó törekvéseivel, haladó hagyományainkkal összahangban valósuljanak meg. Ez a fajta művészi magatartás napjainkra, a mai magyar grafika előkelő helyen számon tartott művészévé emelte az 1928-ban Sajószentpéteren született grafikust, aki tanulmányait Budapesten és Krakkóban végezte, s aki 1952 óta rendszeresen kiállít. Az 1966- os velencei biennálén is önálló anyaggal szerepelt, s 1969- ben elnyerte a miskolci grafikai biennálé nagydíját. Karancslejtős, 1944 című grafikai sorozata — amelyet a művész Salgótarján városnak ajánlott fel — hazánk felszabadulása harmincadik évfordulója idején ismételten kiváló alkalmat kínál arra, hogy e vészterhes időszak történetét, az antifasiszta ellenállás dicső hagyományait is felelevenítsük, elsősorban a tanulság, s jövőépitő munkánkhoz való erőgyűjtés jegyében. 1944 novemberében a fasiszta hadvezetés a karancsaljai bányászokat lövészárokásásra vezényelte, amelyet megtagadva a bányászok, a karancslej- tősi akna mélyébe húzódtak le. Az illegális kommunista mozgalomban szerepet játszók javaslatára határozták el, hogy az ellenállást válasszák. Ez a történet Nógrád megyében, és az országban ma már az ellenállás tényeit megörökítő történelmi művek lapjairól is ismert, a Nincs élőbb holtjainknál című kötet az esemény minden mozzanatát leírja, s tartalmazza az ellenállás áldozatainak, hősi halottainak névsorát is. Feledy Gyula ezt a történelmi eseményt dolgozza fel grafikai sorozatában, pontosabban: ez az esemény ihlette arra, hogy ily módon is művészi emléket állítson a karancslejtősi ellenállás hőseinek, s tágabb értelemben az antifasizmus hőseinek, tevékeny részeseinek. Jegyezzük meg: döbbenetes erejű emléket. A grafikai sorozatot korábban már bemutatták a Helikon Galériában, s e lapok a művészetkritika és a közönség elismerését egyaránt kivívták. A lapokon látott kompozíciók a vonal és foltokká növő, vastagodó vonal eszközeivel lenyűgöző erővel villantja fel a haláltusa mozzanatait, az ügyért életüket áldozók utolsó pillanatait. A konkrét karancslejtősi esemény kapcsán általánosabb érvényű mondandókat is megfogalmaz, tágabb értelemben áz antifasiszta harc teljes drámáját. A Karancslejtős, 1944 című sorozaton kívül Eric Knight és Hemingway műveihez készült illusztrációkat is látunk a salgótarjáni tárlaton, a József Attila Megyei Művelődési Központ üvegcsamoká- ban. Ezek az illusztrációk szervesen egészítik ki a karancslejtősi sorozatot, hiszen tematikájuk a lényeget tekintve azonos. A kiállítást Kerekes László rendezte. Érdekes megoldásként DEXION-Salgó-elemeket alkalmazott, megfelelő szerkezeti változatosságra törekedve. T. E. Mai tévéajánlatunk ő úgy teleette magát piroggal (a fiatalasszonynak volt igaza. nem hiányzott abból semmi), hogy csak lebújt a vackára, és nyomban elaludt. Hajnalban felébredt ő is a készülődésre, de Grisa megnyugtatta: aludjon csak. Nekik most indulniok kell a frontra, és amíg visszajöhet érte, gondját viselik addig a háziak. Akkor már ágyúztak mindenfelől. Alighogy elmentek Grisáék, az egyik ablakot betörte a légnyomás. Reggelre a németek visszafoglalták a falut. (Folytatjuk) 21.34: Gép indul... Irkulszk. A Gép indul — sorozataim. Azok a színes, jó szórakozást ígérő útifilmek kerülnek képernyőre, amelyeket a Magyar Televízió egy forgatócsoportja készített a Szovjetunióban. Az AEROFLÜT szovjet légitársaság és a Szovjet Televízió hat városban, hat belföldi járat egy-egy nagy állomására kalauzolta a magyar kollégákat. A hatszor félórás műsor keretében a nézők megismerkedhetnek a szovjet utasszállító repülőgépek belföldi útvonalával, a repülőterekkel, a pilótákkal, stewardesekkel, no és persze az utasokkal és úticéljukkal. Ez a film a távoli Irkutszk városát mutatja be. A repülőteret, ahová percenként érkeznek és indulnak repülőgépek, és ahová Moszkvából öt óra a repülőút. Mégis, a Moszkvába délben induló gép éppen délben érkezik meg — mert a két város közötti időkülönbség éppen öt óra. Megismerkedhetnek a modern szibériai város forgalmas utcáival, az Angarapart sétányával, a hangulatos terekkel, parkokkal. S bemutatják a város elsőszámú nevezetességét, a teljesen automatizált irkutszki vízi erőművet, a szibériai erőműcsalád elsőszülöttjét, amely 1959 októbere óta termel villamos energiát.
