Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

Biztonsági kormány w)Wf 3—­Ö6szeütközéskor a gépkocsi, vezető teste tehetetlen tő* megként zuhan a kormány­oszlopra a súlyos sérülése, kért tehát sokszor a kemény' kormánykerék és a merev kormányoszlop a felelős. Ez a felismerés késztette a konst­ruktőröket olyan megoldás kidolgozására, amelyekkel csökkenthető vagy elkerülhe­tő a mellkas összezúzodása. A képen látható biztonsági kormányoszlop meghatározott nagyságú; illetvai erősségű ütésre tengelyirányban har- monikaszerűen összenyomó­dik. s lökésgátlóként mintegy „felemészti” az ütközés ener­giájának egy részét. Napja­inkban már sok olyan gép­kocsi fut a közutakon, amely­nek ilyen vagy hasonló mó­don kiképezett kormányosz­lopa van és műanyagból, ki párnázottan elkészített volán­ja. A nagy autógyárak mester, ségesen létrehozott karambo­lok során „vizsgáztatják le” a fokozott biztonság érdeké­ben készülő konstrukciós meg­oldásokat. A kísérletek köz. ben különleges kamera rögzí­ti a villámgyorsan lejátszó- dó eseményeket, a kormány mögé ültetett bábut érő ha­tásokat. A tapasztalatok alap­ján azután tovább finomítják a technikai megoldásokat. A számok a különböző mérték­ben összenyomódott kor­mányoszlopot jelzik. Patkányirtás — hormonnal Tudomány-technika Magyar gabonafajta világsikere A FAO felmérése szerint földünk lakosságának csupán egyharmada jut tartósan a biológiailag szükséges élelmi­szerek megfelelő mennyisé­géhez, de ezek nagy része sem a kívánt összetételben; a másik harmad kalóriasze- génységben él, míg az embe­riség harmadik harmada éhe­zik. Miután az ezredforduló táján várhatóan a mainál jó­val több, kb. 7 milliárd em­ber élelmezéséről kell gondos­kodni, ez a hatalmas, világ­méretű probléma csak a me­zőgazdasági hozamok nagy­mérvű növelésével/ a minőség javításával, jobb termelési kultúrával, a tudományos eredmények gyakorlatba való átültetésével, a biológiai, ké­miai és műszaki tudományok komplex összefogásával old­ható meg. A kérdés egyik fontos ré­sze .a gabonaszükséglet bizto­sítása, a mennyiségen túlme­nően az összetétel biológiai igények szerinti javítása. Ta­lán ezért is aratott oly' nagy sikert a kecskeméti növény- nemesítők munkája, amely­nek eredményeképpen a búza és a rozs keresztezéséből elő­állított új gabonafajta (a tri- ticale) jött létre. Világszerte azért keltett érdeklődést, mert olyan aminosavat tartalmaz, amely más növényi eredetű élelmiszerben ritkán talál­ható meg. Ez az aminosav a lizin, amelyre az emberi szer­vezetnek is feltétlenül szük­sége van, s amit testünk sa­ját maga nem tud előálítani. Az új fajta több más kedve­ző vonással is rendelkezik: alacsony szárú, hatalmas ka- lászú, egy-egy kalászban 90 —100 szem érik be. A neme­sítő munka napjainkban is nagy' lendülettel folyik, s évente több tízezer kereszte­zett hibridnövény közül válo­gatják ki a legkedvezőbb tu­laj donságúakat. A fényre ke­vésbé érzékeny hibridek sze­lektálásával elérhető lesz, hogy rövid napszakos földrészeken is termeszthetik majd. Ezért pl. már kísérleti parcellákon Mexikóban az ott levő nem­zetközi .kutatóközpontban is megtalálható. Élénk az érdek­lődés az indiaiak részéről is, akik együttműködnek a kecs­keméti intézettel a Himalája környékén való termesztésre alkalmas triticale kinemesí­tésében. Az urbanizáció és az inten­zív agrártevékenység egyre nehezebbé teszi a patkányok elleni harcot. Leszűkül ugyan a patkány élettere, de a nagy mennyiségben felhalmozódó városi és mezőgazdasági hul­ladék még nagyon sok pat­kánynak nyújt „megélhetést”. A zárt települések és istálló­rendszerek kialakítása megne­hezíti az amúgy is rendkívül élelmes, szapora és kiváló alkalmazkodóképességű faj pusztítását. Ezért minden új módszer nagy előrehaladást jelenthet az emberi szem­pontból sem veszélytelen rág­csáló elleni harcunkban. Az angol biológusok új mód­szere reményt keltő. Olyan ivari hormont állították elő, amelynek segítségével a pat­kányok kémiailag sterilizál­hatok. Ez a védekezési mód azért is előnyös, mert megol­dódik a jbatkányellenes harc eddigi f lapproblémája, az ugyanis, hogy az irtást túlélő egyedek a számukra megnö­vekedett élettérben a szoká­sosnál is gyorsabban szapo­rodnak. Az ösztrogénkészít- ményt úgy próbálták ki, hogy két kísérleti patkánykolónia egyikével 8 héten keresztül etették a takarmányba kevert hormonkészítményt, míg a kontrollcsoport hormonmen­tes takarmányt kapott. Fél év múlva a kezelés egyértel­műen kedvező eredményt ho­zott: a kezeletlen, 2 hímből és 2 nőstényből álló csoport 55 állatra szaporodott, míg a hormonnal kezelt csoportban fél év múlva mindössze 2 hím maradt életben, az is zsugorodott ivarmiriggyel. A laboratóriumi kísérleteket szeméttelepeken is ellenőriz­ték. Egy 500—1000 egyedből álló patkánykolónia fél év múlva a felére csökkent, egy év múlva pedig teljesen ki­pusztult. Ahhoz azonban, hogy ez a hormonkészítmény széles kö­rűen alkalmazható legyen a kemosterilizáció útján való patkányirtásra, még átfogó vizsgálatokkal kell feleletet keresni arra a kérdésre is. vajon a hatóanyag hogyan be­folyásolja a patkányok élet­terében velük együtt élő, vagy éppen azokat pusztító állat­fajok élettevékenységét. „Szintetikus" beszéd A Minszki Rádiótechnikai Egyetem kutatói merőben új feladatot ellátó készülék el­készítésén fáradoznak. Azt szere'nék elérni, hogy az er­re alkalmas berendezés — megfelelő program alapján — a memóriájába táplált han­gokból szavakat, mondatokat tudjon összeállítani és el­mondani. Ilyen készülékre elsősorban nyelvfonetikai vizs­gálatok céljára lenne szük­ség, később pedig — sokrétű továbbfejlesztés után — az emberi beszéd elektronikus úton való utánzására. A képen látható beszéd­szintetizátor az orosz és a be­lorusz nyelv 64 hangzóját tá­rolja, amelyek segítségével gyakorlatilag bármely szava- hez nincs szükség számítógép- vihető. A gép érdekessége, kát ki lehet ejteni és ezekből re. a betáplált programokba hogy a memóriájában tá mondatok fűzhetők egybe. A való „beavatkozás”, azok me- rolt hangok felhasználásával készülék könnyen és egysze- net közbeni módosítása min- — nemcsak beszélni, hanem rűen kezelhető, működtetésé- den további nélkül keresztül- énekelni is tud. Léghajó-űrállomás Francia tudósok meghök­kentő terv megvalósítását ha­tározták el. Eszerint 300 mé­ter átmérőjű, hárommillió köbméter űrtartalmú, lencse alakú léghajót juttatnának fel 22 kilométer magasságba. A hatalmas „lencsét” légcsava­rokkal látnák el, amelyeket napelemekkel táplált vil­lanymotorok forgatnának. E légcsavarok — számítógépes földi irányításra — úgy moz­gatnák a léghajó-űrállomást, hogy ne távolodjék el eredeti helyétől. . A különleges objektumot meteorológiai és csillagászati megfigyelésekre, valamint ultrarövid- és tv-reléállomá­sok működtetésére rendez­nék be. Valamennyi felada­tot automatákra bíznák. A számítások szerint 2—4 ilyen léghajó-űrállomás elegendő lenne Franciaország egész területének kiváló minőségű tv-adással való besugárzásá­ra. Ez jóval olcsóbb megol­dásnak ígérkezik, mint a je­lenlegi híradástechnika^ mes­terséges holdakkal történő jel­átvitel. TOZOLT6 ROPOTGCP Á levegőből való tűzoltás! cél­ját szolgáló, az égő objektumot gyorsan megközelítő tűzoltó be­rendezést konstruáltak nyugatné­met kutatók. Rájöttek ugyanis arra. hogy a tűz idejekorán való elfojtása sokszor több nyereség­gel jár — a megmenten emberi életről nem is beszélve —, mint amennyibe < • 'knelt a/ automati­kus szeri /. ’-n-'k p- elkészíté­se és Időnkénti bérei **'?” kerül. A repülő tűzoltó berendezés hossza 4,6 méter, súlya (öt má­zsa oltóanyaggal együtt) 750 kilo­gramm. Tűz esetén több ilyen rakétameghatjású repülő testet kell útjára bocsátani gyors egy­másutánban a tűzfészkek irányá­ba. Miközben másodpercenkénti százméteres sebességei halad, elektronikus vezérlöműve ponto­san a tűz fölé irányítja a „repülő tűzoltót”, amely ott automatikus kioldószerkezete segítségével 20—30 méter magasból a tűzfé­szekre zúdítja a nagy hatású oltó­anyagot. „Küldetése” befejeztével mind­egyik tűzoltóberendezés ejtő­ernyővel földet ér, tehát később újra felhasználható. Rakétaha.iló- művénelt üzemanyaga 8—10 kilo­méternyi távolság megtételére elegendő. A robotgép bármilyen mostoha időjárás esetén „bevet­hető”. Kezdetben főként repülő- géptüzek gyors elfolytására fog­ják felhasználni a robotot« Sebgyógyítás sugárral A lézersugarat orvosi gyakorlatban eddig csak mű­tőkés gyanánt használták. Újabban egy budapesti klini­kán kísérletekkel bebizonyí­tották, hogy nemcsak „seb­okozó”, de sebgyógyító célra cs felhasználható. A vágásra használatos több száz Joule-nyi lézernél sokkal kisebb erősségű sugár, már elégséges ahhoz, hogy meg­gyorsuljon a sebek összegyó- gyulása. A sugarazott 6ebek gyorsabb gyógyulását a kont­roliképpen nem sugarazott se­bek lényegesen, lassúbb átlag­gyógyulása bizonyította. A jó eredményt azzal magyaráz­zák, hogy a monokromatikus fénynek ionizáló hatása, azt az enzimfolyamatot, amely a szövetek kollagén szerkezeté­nek felépítését végzi, meg­gyorsítja. \ feltételezett Vulkán bolygó Már régebben felmerült az » feltevés, hogy nem a naprend­szer legbelső bolygója a Merkur, ha­nem egy még belsőbb bolygó is volna, amelynek feltételesen a Vulkán nevet adták. A Vulkán­nak, éppen úgy mint a Merkur« nak, meteorológiai szempontból az volna a különleges érdekessé­ge, hogy egyiküknek sincsen lég­köre és mindkettő igen nagy intenzitású napsugárzásnak van kitéve. A Vulkán kérdésével igen beha­tóan foglalkozik H. Courten, aki New York államban tevékenyke­dik. Már 1966. óta minden egyes teljes napfogyatkozás alkalmával fényképfelvételeket készített » Nap körüli égboltrészről és az 1970. évi észak-amerikai teljes napfogyatkozás során egy gyanús objektum jelent meg a fényké­peken, jóllehet ezeket három egymástól távol eső helyről ké~ «zítették. A kutatók úgy vélik, hogy * Merkur és a Nap között egy égi­test kering a Nap körül, körülbe­lül egy tized csillagászati egység­nyi távolságban a Naptól. Az említett fényképeken úgy jelenik ez meg, mint egy csillagszerű égitest. Regenerált színesfémek Földünk ásványi eredetű nyersanyag-ellátottsága ma sokat vitatott, izgalmas prob­léma. A szükségletek gyors ütemben — évenként mint­egy 5 százalékkal fokozód­nak. Ha feltételezzük, hogy ez a növekedési arány a jövőre nézve is igaz, akkor a keres­let 14 év leforgása alatt meg­kétszereződik. Különböző sü­tet jóslatok láttak napvilá­got a készletek kimerülésé­ről. De, ha a fogyasztás emel­kedése rendkívül elgondol­koztató is, nincs különösebb okunk a pesszimizmusra. A földkéregben a 2000 méter mélységig található és a ten­gerek mélyén lévő fémtarta­lékok a jelenlegi éves bányá­szati termelésvolumenek több milliószorosát alkotják. Nem közömbös azonban, hogy milyen áron jut majd hozzá az emberiség az érc­kincshez, mennyibe kerül n kitermelt és feldolgozott fém. Már napjainkban is, amikor a viszonylag nagy fémtartal­mú érclelőhelyeken folyik s‘ bányászat, fontos szerepet játszik a fémek újbóli hasz­nosítása, a regenerálás. Tény, hogy ma az Egyesült Államokban felhasznált ólom 50 százaléka, a réz 40 száza­léka, a horgany és az alumí­nium 25 százaléka regene­rált. Még a nyersanyagokban rendkívül gazdag Szovjet­unióban is a szükséglet 30— 35 százalékát fedezik a szí­nesfémek begyűjtésével és a hulladékok feldolgozásával E tendencia nagyon is érthe­tő, hiszen az úh. másodlagos fémben jelentős érték teste­sül meg, amit korábban fel­tárására és kohősítására fordí­tottak. Ha számításba vesz- szük, hogy a másodlagos fém újbóli feldolgozása 2—3-szór kisebb költségeket igényel, mint az elsődlegeseké, és, hogy az emberiségnek a jö­vőben egyre kisebb fémtar­talmú ércekhez kell. nyúlnia, könnyen belátható a színes­fém-hulladékokkal való terv­szerű gazdálkodás szüksé­gessége és előnye. A „megetetett” félelem Ma már ismert tény, hogy az emlékezet speciális mole­kulákhoz kötődik. A megta­nult cselekvés- és viselkedés- mód agykivonattal egyik ál­latból átvihető a másikba. Kí­sérletes úton ma már azt is feltételezhetjük, hogy az agy­velőben kétféle emlékezet van: egy rövid és egy hosz- szabb, tartósabb. Ez utóbbiról feltételezhető, hogy az elrak­tározódó információk bizonyos speciális mekromolekulák- nál sajátos változásokat hoz­nak érte. Már régebben meg­állapították, hogy állatoknál az egyedi emlékezet elraktá­rozásáért az RNS, a faji em­lékezetért pedig a DNS nevű anyag a felelős. Újabban patkányagyvelőből olyan kivonatot állítottak elő, amely sötétségtől való félelmet visz át egyik állatból a másikba. Hasonló hatást lehet kiválta­ni mesterségesen előállított hatóanyaggal is. Ez az anyag kémiai természetét illetően pepiid. Korántsem tisztázott azonban a kérdés, vajon ho­gyan hat a kivonat? Kutatók., valószínűnek tartják, hogy bi­zonyos érzékelők az' idegsej­tekben tárolt információkódot le tudják pontosan olvasni. Erre a feltevésre, azaz ilyen kémiai érzékelők létezéséről a halaknál végzett tanulási kí­sérletek során találtak bri zonyítást. Frankfurtban és Berlinben halbiológusok kísérletezés során megállapították, hogy a nehézvíz (a víz izotóp vál­tozata, amelynek molekulái deutériumból és oxigénből állnak) a hal egész testfelé­pítésében részt vesz. A deu­tériuma tóm ok növekvő ará­nya jobb tanulöképességgel és tartósabb emlékezőképes­séggel jár együtt. Mivel az emlékezetmolekulákban hid­rogénéi idak vesznek részt a molekulaszerkezetben, a ne­hézvíz esetében e hidak hid­rogénjét deutériumatomok helyettesítik. J NÓGRAD - 1975. január 19., vasárnapi 11

Next

/
Thumbnails
Contents