Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-16 / 13. szám

Szerkesztői üzenetek H. Károly (Salgótarján): Kérdé­sére levélben kültdtüik el az ön által megadott címre válaszun­kat. Levelünket a posta „címzett ismeretlen” jelzéssel visszahozta. Ha mégis igényt tart tanácsunkra, ügy kérjük, közölje valós tartóz­kodási helyét, címét, hogy újból megkísérelj ük a levél továbbítását. M. B-né (Varsányi: Az egyéves­nél idősebb, de háromévesnél fia­talabb gyermek ápolására éven­ként 60, a 3 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb gyermek ápo­lására évenként 30 napig jár a táppénz. Az egyedülálló szülő há­romévesnél idősebb gyermek ápolására is 60 napig kaphat évenként gyér mek ápolási táp­pénzt. Az említett évenkénti 60, illetve 30 napi gyermekápolási táppénz gyermekenként jár, Így például, ha a dolgozó nőnek két 3 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb gyermeke van,, egy éven belül mindkét gyermek megbete­gedése esetén 30—30 napra, ha egyedülálló 60—60 napra jogos ült gyermekápolási táppénzre. S. R-mé (Sámsonháza): Az anya­sági segély Összege 1974. január 1- től gyermekenként 2500 forint, ha a szülő nő terhességének ideje alatt négyszer — koraiszülésnél egyszer — terhességi orvosi vizs­gálaton részt vett, és az első, il­letve az egyszeri terhességi or­vosi vizsgálat a terhesség kezde­tétől számított 20 héten belül volt. Egyébként az anyasági segély összege — ha a szülő nő legalább egyszer részt vett terhességi orvo­si vizsgálaton — gyermekenként 1000 forint. Megjegyezzük, hogy a szabályok értelmében nem jár anyasági segély annak, aki a ter­hesség tartama al'att terhességi orvosi v i zs g á lat o n * egyszer se m vett részt. AZ OLVASÓK FÓRUMA Jó kenyeret Szondának ! Levelezőink jelentik Galambok és ember e k B. F. (Patak) : Az érvényben levő jogszabályok a születés hó­napjára nem biztosítanak családi pótlékot. így családi pótlékra igé­nye a szülést követő hónap első napjától nyílik még. Egy újságcikk margójára A NÓGRÁD január ll-l számában megjelent Elismerés helyett... című cikk olvasása társadalmi nézetből késztet hozzászólásra. A cikknek be­vezető része máris a méltány­lás érzetét keltik az ember• ben. Fogadószobán kívül is teljes mértékben egyetértek a cikk írójával. Magam, de ta­lán a várakozás előtt álló dol­gozótársaim is a szocialista elvekkel összeférhetetlen je­lenségeket az értelmetlensé- l get, vagy ha úgy tetszik ba- sáskodást vélik felfedezni X — dolgozó nő esetében. Felszabadulásunk 30 éves távlatában az egyre hatéko­nyabb szocialista gondolko­dásmód száműzte a feudális szemléletnek minden marad­ványát. Helyenként, vagy időnként az esetre viszonyí­tottan mégis felüti a fejét. Munkásosztályunk társadalmi • helyzetéből kiindulva ezt egyedi helyzetre is vetítve, senki nem érezheti a „szanált’ ság” keserű emlékeit. Szembe kell néznünk a hatalom má­morában, vagy figyelmetlen­ségből elkövetett antidemok­ratikus intézkedésekkel. De­mokratikus munkastílus hem lyett, hibátlanul végzett ad­minisztrációs intézkedés, most mór az Mt. paragrafusa ke­seríti meg a panaszos napja­it. A megengedett utolsó szó jogán szólva, szocialista poli­tikánk humanizmusára ala­pozva bízom abban, hagy az illetékes párt- és helyi szer­vek vezetői, ügyintézői méltá­nyolják a sorsfordulását élő dolgozó nő helyzetét. T. Oy. A délelőtti napsugár barát­ságosan simogat a Kohász Művelődési Központ kiállítási termében, ahol a fűtőberende­zések is meleget árasztanak, de a belső légkört legjobban fűti a galambok és emberek meghitt, békés mozgolódása, duruzsolása. A Magyar Galambtenyész­tők 105. sz. egyesülete most rendezi az immár hagyomá­nyos díszmadár és galamb kiállítását a Kohász Művelő­dési Központ vezetősége és a Nógrád megyei Tanács VB mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya segítségével. A kiállításon közel 400 galamb és díszmadár gyönyörködteti a látogatókat, s a tenyésztők­nek pedig szakmailag nyújt hasznos látnivalót. Figyelemre méltó a fajta­változatok nagy száma, 31 féle galambfajta, díszmadár és díszbaromfi, ezen belül sok rajz és szín változat. Az egye­sületi .vezetők közül Barcs István. Szegedi István és Haverla Tibor nagy igyekezet­tel készítették elő a kiállítás technikai és adminisztratív részét, s ez a kiállítás szín­vonalán meg is látszik. A budapesti bírálók, Orosz Antal és Takács Pál szakmai szigorúsággal pontoztak, s mégis tizennyolc galamb ka­pott fajtagyőztes minősítést. Az „egri kék” fajta galambok fajtagyőztesei lettek Molnár István és Szabó Imre gyön­gyösi tenyésztők egy-egy szép galambbal. A „magyar szarka keringő” fajtánál Benkő Já­nos salgótarjáni tenyésztő ga­lambja lett fajtagyőztes. A „debreceni pergő” fajtánál Alattyán József salgótarjáni és Borbás István pásztói te­nyésztők galambjai lettek faj­tagyőztesek. A „temesvári bukó” fajtánál Barcs István salgótarjáni tenyésztő galamb­ja lett fajtagyőztes, míg a „jemeni ugató” fajtánál ugyancsak Barcs István ga­lambja érte el a fajtagyőztes szintet, továbbá a „lengyel papsapkás” fajtánál — amely az országban egyedülálló — szintén Barcs István barna és sárga színváltazatú galambja lett a fajtagyőztes. A „Blon- dlnetta” fajtánál Haverla Ti­bor salgótarjáni tenyésztő fe­hér és fekete’ tükrös színvál­tozata ért el fajtagyőztes szintet. A „kínai sirályka” fajtánál Lakatos Ferenc sal­gótarjáni tenyésztő fehér színváltozata lett a fajtagyőz­tes. Az „angol indus” fajtá­nál ugyancsak Lakatos Ferenc fekete szinváltozata a győz­tes, az „angol vegyes” fajtá­nál Czupper Gyula salgótar­jáni tenyésztő kék és fehér színváltozata. A „Strasszer" húsgalamb fajtánál Markó Pál pásztói tenyésztő vörös, a „francia mondain” fajtánál Vajvoda Gergely karancslapujtői te­nyésztő sárga, a „King” hús­galamb fajtánál Botos János salgótarjáni tenyésztő kék, és Kohári Pál pásztói tenyésztő sárga színváltozata lett fajta­győztes. A fajtagyőztes galambokon kívül még nagyon sok szép galambot mutattak be: Ka- rancslapujtőről Telek Gyula, Novák Tamás tenyésztők, Sal­gótarjánból Ponyi Imre, Ko­vács József, Tóth János és Vertig Géza tenyésztők, Pász­toréi Ludányi István, Horváth Kálmán, Bagó Ottó és Alapi István tenyésztők, Ceredről dr. Gál József, Rákóczi- bányatelepről Hep Ferenc te­nyésztők. A röpdékben élve­zetes látványt nyújtott Péter Boldizsár nagylóci tenyésztő „Budapesti koszorúsnyakú keringők” fajtaváltozata és Haverla Tibor salgótarjáni tenyésztő „Szatinetták” fajta­változata. A kanári madarak bemuta­tói: Angyal József, Angyal István, Kovács József és Po­nyi László salgótarjáni te­nyésztők voltak. A díszpintye­ket: Kígyós Sándor, zagyva- pálfalvi tenyésztő mutatta be. A diszfácánokat és dísz- baromfikat: dr. Verebélyi Gyula salgótarjáni tenyésztő mutatta be. A kiállítás jól reprezentálta az egyesület nagyarányú fejlődését. Dudás Pál Erősödő vasúti kapcsolatok Az. elmúlt év során a Köz­lekedés-tudományi Egyesület keretein belül — melynek megyei szinten szakcsoportja is működik — Salgótarján állomásról mintegy tízfős küldöttség járt Csehszlovákiá­ban.' Fülek vasútállomáson. Tapasztalatszerzés céljából kétnapos program keretében ismerkedtek az elegyrendezés, továbbítás módszereivel, va­lamint Zólyom vasútállomás utasvédelmi berendezéseivel. A salgótarjániak viszonzá­sul a kétnapos programban a közös megbeszélésen kívül a salgótarjáni öblösüveggyár, Szolnok rendező pályaudvart mutatták be a füleki küldött­ség tagjainak. Mint arról Salgótarján állo­máson tájékoztattak, a szak­csoport 1975. évi terve alap­ján, a füleki vasútállomáson kívül Lengyelország Varsó— Krakkó közötti új vasútvonal megtekintése is szerepel. A cél mindkét részről a ta­pasztalatcsere, amely azért is hasznos, mert ebben az esz­tendőben ezt Csehszlovákia után Lengyelországra is ki­szélesítik. Szűcs Ferenc Hatvan Ne tépjük le„* Tél van, hideg van. Talán éppen ezért figyeltem fel a következőkre. Salgótarjánban ugyanis nagyon sok helyijárat megállójából hiányzik a me­netrend. Pedig nem mindegy, hogy ott van-e. vagy nincs! Az ember talán könnyebben viseli el a hideget várakozás közben, ha megtudhatja a menetrendből, hogy mikor jön az a busz, amelyikre ő vár. Talán egyik-másik menet­rendet az Időjárás tette ol­vashatatlanná. Ezeket időn­ként pótolni kellene. Viszont sok olyan is van, amelyik után ott látszanak a tépés nyomai. Ezeket nem szabad­na letépni, hiszen a mi érde­künkben rakták ki az illetéke­sek, hogy könnyebbé, kultu­ráltabbá tegyék számunkra a közlekedést. Deák László Etes Eltűnt, mint a hámjor Mostanában sokan keressük a boltokban a sósborszeszt, de nem találjuk, pedig ebben a rendkívüli téli időben vár­ja és igényli a közönség a kipróbált házi gyógyszert. A fájdalmas testrészek bedör- zsölésén kívül az influenza ellen is hatásos — mondják sokan. — Kérdezzük, miért hiánycikk, amikor a boltok túlságosan telítve vannak pálinkákkal, likőrökkel. Alap­anyag tehát van bőven, talán a haszonkulcs alacsony a Di­anánál?, vagy a kereskede­lem szándékosan csökkenti a sósborszesz árusítását, ne­hogy az alkoholisták rászok­janak a gyógyszernek minő­sített. tehát olcsóbb itóka fo­gyasztására? Talán túlzott feltételezés ez, de így remél­jük, hogy a Kőbányai Likőr­gyár állandóan gyártja és fo­lyamatosan ellátja a kereske­delmet ezzel a keresett cik­kel. Talán az orvosi rendelők zsúfoltságát is csökkentheti, ha enyhébb megfázás esetén kéznél lehet a közkedvelt Diana-sósborszesz. H. Gy. Orbán Salgótarján Panaszoslevelet kaptunk Szandáról, amelyet Csordás Pál, a község lakói érdeké­ben. intézett hozzánk. Segít­ségünket kérte, azt írta, néz­zük meg, milyen a kenyérel­látás náluk, mert hosszú idő óta a szandai lakosság nem jut friss kenyérhez. Ami pe­dig a minőséget illeti, az is igen sok kívánnivalót hagy maga után. A közérdekű bejelentés nyomán Szandára utaztunk. A község vezetőit kerestük meg: — mit tudnak, hogyan látják a község kenyérellátá­sának helyzetét? Beszélgeté­sünkbe bekapcsolódott Bala­toni János, a pártalapszerve- zet csúcstitkára, aki így fo­galmazott: ' —. Hosszú idő óta megoldat­lan panasz Szandán, Szanda- váralján és Terényben is a kenyér minősége. Erről már a legkülönbözőbb fórumokon is tárgyaltunk, jeleztük, de ed­dig mindhiába. Hogyan lehetne jellemez­ni mégis a már teljesen ak­kut kenyérhelyzetet? — Erre nem is lehet pél­dát találni. Tudvalevő, hogy a kenyeret a három község a balassagyarmati sütőüzem­ből kapja. Itt az egyik rész­leg jót, a másik részleg rossz kenyeret süt. Ezt kapjuk mi. Ez a kenyér olyan, hogy egy­szerűen nem lehet megenni. Megbotránkozik az ember, ha arra gondol, hogy országszer­te jó minőségű és sikértartal­mú búzát takarítottunk be. Hogyan lehet akkor az, hogy a megyeszékhelyen, de a kör­nyező községekben és sütö­dékben is kiváló minőséget tudnak belőle előállítani, csak itt nem! Tehát elsősorban a minő-. seggel van a baj. Olyan a ke­nyér, hogy labdát lehet gyúr­ni belőle. Nem csoda, ha a lakosság úgy vélekedik, hogy amit nem tudnak másutt el­adni, azt hozzák ide. Ez nem így van! Sokszor fordul elő, hogy szikkadt kenyeret ka­punk, de a friss sem jó. La­pos, szalonnás, égett és mond­jak még mást?! Még egy do­log, ami nagyon fontos. Egy ilyen két kilogrammos kenyér ára 7,20 forint. De mi nem ezt a kenyeret kapjuk, mert a kenyér barna, olyan, mint korábban a 6 forintos kenyér színe volt. Fogalmazhatok úgv is, hogy nem a kenyér tűnt el, az ára tűnt el. — Falu­nak minden jó, elv alap­ján? Nem egyszer fordul elő, hogy a boltos jegyzőkönyv­vel visszaküldi, át sem ve­szi. Akkor pedig a vásárló látja kárát. Az ÁFÉSZ vegyesboltjá­ban Majoros Jánosné bolt­vezetőt kérdeztük. — Valóban igaz, hogy a környező községek boltjaiba szép kenyér érkezik. Ide leg­inkább szikkadt, repedezett és barna kenyér Jut. Sajnos, ennek a boltos issza meg a levét, muszáj átvenni amit hoznak, mert, ha nincs ke­nyér, az is baj. Megnéztünk több szerdán sült kétkilós kenyeret. A címke szerint a 27. számú üzem I. csoportja sütötte. Fe­hér kenyéri Nem úgy nézett ki. Nem azonos az ismert fehér kenyérrel. Külsejéről pedig tanúskodjon e fénykép- felvétel. így aztán az sem véletlen, hogyha ismételjük önmagun­kat: — Jó kenyeret Szandá- nak!- íj ­Közérdekű panasz a Bajcsy utcában Felhívó» Úttörőcsapatok, figyelem! A 123. számú Dózsa György Üt­törőcsapat hasznosanyag gyűjtési versenyt hirdet, TAKARÉKOS­KODJUNK! jelszóval. Csapatunk kisdobosai, úttörői, a csapatveze- loség és az úttörőtanács előzetes megbeszélése alapján elhatároz­ták, hogy az iskolában naponta felgyülemlő papírhulladékot rend­szeresen összegyűjtik és átadják a MÉH-nek. Szerte a világon takarékosságra szólítanak bennünket, mi így pró­bálunk segíteni a népgazdaság­nak. Elképzelésünket a követke­zőképpen szeretnénk megvalósíta­ni. A MÉH Vállalat biztosít szá­munkra zsákokat, ezekben tá­roljak az összegyűjtött papírhul­ladékai, és bizonyos időközök­ben a vállalat ezt elszállítja is­kolánkból. Tanév végére ez je­lentős értéket lesz majd ki, Szeretnénk, ha a megye többi úttörőcsapata is csatlakozna kez­deményezésünkhöz, és részt ven­ne ebben a versenyben. Az ered­mények közlésére pedig a NÖG- RÁD-ban visszatérünk. Pajtások! Amennyiben részt kí­vántok venni ebben a hasznos versenyben, úgy minden hónap utolsó napjáig írjátok meg cí­münkre az addig gyűjtött egy fő­re jutó mennyiséget. A verseny állásáról az újságból értesülhet­tek. 1975. június 1-ig tart a szor­gos munka. A győztes elnyeri a „Felszabadulási hasznosanyag gyűjtési kupát.” Munkátokhoz sok sikert, ered­ményes gyűjtést kívánunk: Szentesi Tünde úttörőtanács-titkár Balassagyarmat rAKAREK05K0D3UH 5PIH HULLADÉKOT IDE ÄZ EGYEB SZEME­IDÉ A salgótarjáni Bajcsy .utcá­ban az új 21. számú út várost érintő szakaszának fogadására az előközművesítési munká­latok az Ő6z beálltával meg­kezdődtek. A lakások előtt ásott gázvezetékárok több­nyire még takaratlanul rejte­gette a baleseti veszélyeket", amikor egy másik munkához fogtak. A keresztben és hosz- szában felbontott úttest nehe­zen viseli a kettős terhet. A munkálatok következtében a részben kövezett út, járda elviselhetetlenül eliszaposo­dott, sárossá, járhatatlanná vált. A lakók testi épségüket kockáztatva Eperjes-teleptől a Bajcsy út hosszában ható­ságilag tiltott helyen, a vasúti 6Ínek töltésein közle­kednek. Teszik ezt azért, hogy az utcában a mesterséges aka­dályokat leküzdhessék, az iszonyatos sártengert elkerül­jék. Rendezetlenül fekvő csövek hátán, támfalakon, itt-ott megmaradt kerítéssövénybe kapaszkodva veszik az aka­dályokat. Megbénult a közle­kedés. Az akadályokat jelző berendezések sem üzemelnek, ami alapvető követelmény a baleseti veszély csökkenté­sére. Most némi javulást az útfelfagyás eredményezett, amit átmenetileg élvezünk. Nem ismerem a munkaidővel, illetve a munkaerővel való gazdálkodás kérdéseit, ez nem is a mi „asztalunk”. Äz ért­hetetlenség abban rejlik, hogy hol dolgoznak, hol nem. Munkástelepülésű lakossá­gunk megérti a város formá­lásából fakadó közös gondo­kat. Éppen ezért társadalmi összefogással jelentős érték­ben csökkentettük a tanácsi költségvetés területünkhöz mért kiadásait. Figyelmet ér­demlően gyarapítottuk és ápoltuk a „Húszezer munka­napot Salgótarjánért” mozgal­mat az elmúlt évben is. Ez­ért nem nyugtat meg bennün­ket olyan szemlélet, hogy a munkák csak most kezdődtek, és a meglevő állapdtoknál még rosszabbak is lesznek. A lakosság aktivitását sorvasztó mellékhatások ellen a mun­kálatokat végző vállalatok többet tehetnek az eddiginél. E gondolatok jegyében sze­retnénk a figyelmet az MSZMP KB kongresszusi irányelveiben megfogalma­zott tézisére irányítani, amit gyakorlatilag a szervező munka színvonalának javítá. sában. fegyelmezettebb mun­kavégzésben kell m?gv-’ 'ti­tánunk! Tóth Gyula Bajcsy út 51. összeállította: Tóth Jolán NÓGRÁD - 1975. január 16., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents