Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-16 / 13. szám

V Comes bejelentése Angola november IMöl független Angola, Portugália legna- je kedden sajtóértekezleten irányozza a szakszervezetek gyobb és leggazdagabb gyár- ismertette a megállapodás fegyveres erőinek fokozatos mata november ll'én nyeri néhány részletét. A szóvivő összeolvadását és az angolai el függetlenségét — jelentet- úgy nyilatkozott, hogy a nemzeti hadsereg létrehozá­te ki szerdán hajnalban Fran- volt gyarmatot a függetlenség sát, a hadseregben az átme- cisco da Costa Gomes por- elnyeréséig elnöki tanács irá- neti időszakban portugál ka- tugál elnök. A portugál ideig- nyitja majd; e testületben he- tonák is részt vesznek. Por­lenes kormány és a három lyet kap mindhárom felsza- tugália angolai főbiztosa he- angolai feleszabadító mozga- baditó mozgalom képviselője, lyet kap mind az ideiglenes lom között létrejött megálla* Az ideiglenes kormánynak kormányban, mind pedig a podást szerdán este írják alá. nem lesz miniszterelnöke, ezt hadsereg irányítását ellátó A legkisebb felszabadító a tisztséget az elnöki tanács vezérkari főnökök tanácsában, szervezet, az UNITA szóvivő- tölti be. A megállapodás elő- (MTI) Kongresszusi akcióprogram Budapestre érkezett Joseí Kempny (Folytatás az 1, oldalról.) amatőr művészeti mozgalmá­nak szélesítése, a mozgalmi és népi kultúra felkutatása, ápo­lása, és terjesztése — az if­júmunkás kulturális szemlék rendszerének továbbfejleszté­sével. Tovább kell növelni a KISZ-szervezetek politikai fe­lelősségét az ifjúsági klubok programjának összeállításá­ban, a klubtevékenység egé­szének irányításában. Politi­kai, szakmai, módszertani anyagokkal kell támogatni a megyében működő ifjúsági klubokat a hatékonyabb ne­velőmunka megvalósítása ér­dekében. Célszerű formának ígérkezik a klubvezetők rend­szeres. megyei szintű tapasz­talatcseréjének megszervezése, A Kiváló Ifjúsági Klub cím elnyeréséért hirdetett pályá­zat eddig is népszerű volt, a pályázatot a következő moz­galmi esztendőben ismét meg­hirdetik. Ugyancsak az ifjúság vala­mennyi rétegét érinti és érdek­li az Edzett ifjúságért nevű akció. Keretében továbbfejlesz­tik a hagyományos megyei honvédelmi és sportrendezvé­nyeket, az ODOT-ot, a diák- ifjúsági haditúrát, a diák mesterlövők bajnokságát, a FIN-kupát. Idén decemberben megrendezik a Nógrádi Sán­dor megyei emléktúrát Ka* rancsberényben, a megelőző versenyeken győztes csapatok részvételével. Az alapszerve­zetek önálló kezdeményezés­ként felszabadulási gyalogos és kerékpáros—motoros túrá­kat, valamint egyéb sportver­senyeket szerveznek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására kedden Bu­dapestire érkezett Josef Kempny, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára. Kíséretében van Vladimir Micka, a Központi Bizottság osztályvezetője és Rudolf Ne- tik, a CSKP Kelet-szlovákiai kerületi Bizottságának titká­ra. Joseí Kempnyt és kíséretét Budapestre érkezésekor Né­meth Károly, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Párdi Imre, a KB osztályvezetője, Káplár Jó­zsef és Szűrös Mátyás, a KB osztályvezetőhelyettesei fo­gadták. Jelen volt dr. Václav Moravec, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Megvédik a Daimler-Beuz et a külföldi tőke elieu A nyugatnémet Flick-cso- port és a Deutsche Bank AG közös közleményben bejelen­tette: az utóbbi átveszi a Flick-csoporttól a Daimler- Benz részvényeinek újalbb 29 százalékát. A bank ezzel 54 százalékos abszolút rész- vónytö'bbeégJiez jutott a Da­imler—Bsnz-nál. A Deutsche Bank ezt a lépését a bonni kormány jóváhagyásával tet­te meg abból a célból, hogy megakadályozzák a külföldi érdekeltségek túl nagy része­sedését az NSZK második legnagyobb autógyárában. Ké­pünkön: Friedrich Karl Flick, a Fliok-csoport elnöke beje­lenti a tranzakciót ÉK SÁNDOR 1902-1975 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy hosszan tartó betegség után január 15-én elhunyt Ék Sán­dor elvtárs, Kossuth-díjas grafikus és festőművész, a párt-, a magyar és a nemzet­közi forradalmi munkásmoz­galom régi, kiemelkedő har­cosa. Elhunyt elvtársunk temeté­se január 20-án (hétfőn) dél­után 2 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmoz­galmi Panteonjában. Ék elv­társ volt harcostársai, barátai, művésztá rsai és tanítványai délután fél 2 órától róhatják Le kegyeletüket a ravatalnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Magyar Partizán Szövetség a Kulturális Minisztérium a Magyar Képzőművészek Szövetsége. Együtiműködési megái apodás Szó vjcí—ausztráliai egyezmény Szerdán Moszkvában aláír­ták a Szovjetunió és Ausztrá­lia tudományos-műszaki és kulturális együttműködési megállapodását. Az okmányt Alekszej Koszigin szovjet és Gough Whitlam ausztráliai mi- niszterelnök látta el kézjegyé­vel. (MTI) Megbízólevél átadása Halász József, a Magyar' Népköztársaság Jugoszláviá­ba akkreditált rendikívüli és meghatalmazott nagykövete szerdán Belgrádba átnyújtotta megbízólevelét Petar Sztam- bolicsnak, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság elnöksége alelnökének. Ebből az alkalomból Petar Sztambo- lios és Halász József beszédet mondott. Etiópia ébren V. Ahol aratott az éhhalái A gép, amelyen Wolló fő­városába. Dessiébe igyek­szem. nem közvetlenül a tar­tomány központjában száll le, hanem egy hözeli városka, Kambolcsa határában. Azaz Dessié még huszonhét kilomé­ter! Vendéglátóm, a három­milliós tartomány egyetlen állami kórházának magyar sebész főorvosa vér a repülő­téren. Egy Renault 10-essel vágunk neki az útnak, éle­tem legveszélyesebb útjának. Az alig több mint 20 kilomé­teres szakaszon több mint kétszáz kanyar, hajtűkanya­rok. az út hatalmas hegytöm­bök oldalán kapaszkodik mindegyre feljebb, egyre ma­gasabbra, egészen 2800 méte­rig. A tetőn kicsit megszelídül az út. Arra leszek figyelmes, hogy a zöldellő pázsitban el­szórtan. itt is, ott is kis kő­kupacok fehérlenek. — Sírok — mondja ven­déglátóm. Ide hozták ki a vá­rosból egy részét azoknak, akik tavalyelőtt a gyilkos szárazság idején éhen, szom- ian pusztultak. Temető nincs? — kérdem. Van, de korántsem oly nagy, hogy va- lamenvi halottat el lehetett 'mlna helyezni benne. Tízezer holttestnek kellett volna hely. — És a kövek? — Csupán azért rakják őket a sírra, hogy a szél ne hordja el onnan a földet. S közben, ahogy haladunk, az egyik fáról lomhán felre- püí egy hatalmas testű dög­keselyű. — Ide szoktak tavaly a hul­lára — mondja orvos isme­rősöm ^ s azóta itt is ma­rad talc. Gépkocsink ráfordul Dessié főutcájára. Kétsávos út, már olymodon, hogy ketté osztot­ták. Középütt valami sziget­féle. De így is nehezen ha­ladunk. Az egylovas, kétke­rekű kocogó garik — dessiéi taxik — amelyeken a hajtó mellett ott ül a bakon az utas is. méghozzá hatalmas eser­nyőt tartva a feje fölé, mert így védekeznek a nap szúrá* sa elien, állandóan lefékez­nek lendületünkben. A város­nak egyáltalán nem nevezhe­tő település főútjának két ol­dalán apró kis kuckófélék so­rakoznak, alig valami kü­lönbség köztük, ajtajuk fe­lett: Bár, Bár, Bár. Sorba egymás után. Élet, mozgás nem látszik bennük. Bezzeg este és éjszaka! — mondja Póczik doktor. Általában ol­csó szórakozást kínálnak. Az ital. amit mérnek, többnyire csempészáru. S a lányok is, egy-egy bárnak három-négy törzstagja van, s már potom egy dollárért nyújtják az örö­möt. A nyolcvanezres város­ban ugyanis alig akad műn, ka. egyetlen egy üzemecske dolgozik, az is automatizált ásványvízüzem, ahol a Tossa készül. A mi Mohai Ágnes- vizünkhöz hasonlít, alig drá­gább, mint a tiszta víz. Egy üveg Tossáért 35 centet fize­tek. a múlt esztendei száraz­ság idején egy liter tiszta viz 30 centbe került. Dessié amharául: én örö­mem. Amit látok azonban, inkább lehangol, semmint jó­kedvre derít. Legfeljebb a császár trónörökös fiának, a jelenleg Svájcban betegeskedő Asia Wossennek telhet öröme a piszokfészekben. Dessié ugyanis az ő birodalma — volt. Palotája van a főúton, bár jó, ha évente egyszer el­látogatott-ide. Miért is jön­ne? Adószedői hűségesen vég­zik a dolgukat. S a házbérek­ből befolyó összeg rendszere­sen vándorol a herceg zse­bébe. Még most, a változá­sok után is neki fizetik a la­kók a lakbért. De már az átmenetnek is megvannak a jelei, olykor mulatságos formában. Orvos ismerősöm révén hivatalos vagyok a felcserképző iskola növendékeinek diplomaosz­tására. Megjelennek a helyi notabilitások, s az első sor­ban ott ül maga a tartomá­nyi kormányzó is. Elkezdő­dik a hivatalos ceremónia. Kötelező ünnepi beszédek, majd az eskütétel következik. A fő dresszőr előmondja az eskü szövegét, és a szokás szerint a leendő dresszőrök el­ismétlik a szöveget. „Én” — kezdi és a többiek kórusban ismétlik: „én”, majd ki-ki a saját nevét mondja, ám ek­kor hirtelen megakad az es­kü. A fő dresszőr nem foly­tatja. Nem tudni miért? Elő­ször arra gyanakszunk, hogy valamiféle szellemi rövidzár­lat következett be. Aztán mégis folytatja: „a felséges császár hűséges alattvalója”, de itt már nem tudja megáll­ni: elneveti magát. S akkor kitör a hallgatóságon is a ne­vetés. Nevetni kezd a kór­ház direktora, folytatja a vá­rosi tanács elnöke. majd á rendőrfőnök, s végül a kor­mányzó, aki pedig szigorú embernek látszik ... S csak miután jól kinevették magu­kat, akkor folytatódik az ün­nepélyes ceremónia. Hát, igen! Már új szelek fújdogálnak, s a szellem is új. ahogy mondanánk. De, lám a szöveg, az mée a régi! Valkó Mihály (Következik: Élet a táborban) 2 NÖGRAD - 1975. január 16., csütörtök Egy wollói falucska főterén, bal oldalt egy bár. Washington és az „olajdiktatúra" A világpolitika színfalai mögött óriási arányú küzdelem folyik. A tét: lehetőséget kap-e az Egyesült Államok a fej­lett tőkésvilág olajstratégiájának meghatározására. A küzde­lem ezekben a napokban kezd voltaképpen kibontakozni. A Közös Piac kilenc országának pénzügyminiszterei London­ban január második hetében csatáztak azon, milyen állás­pontot foglaljanak el az amerikai követelésekkel szemben. Az olajtermelők szövetsége, az OPEC pedig január 24-én Al­gírban tart konferenciát az ellenstratégiáról, A szokástól el­térően ezen már nemcsak az olajipari és pénzügyminiszte­rek, hanem a tagállamok külügyminiszterei is részt vesz­nek. Az Egyesült Államok már 1973 végén, az olajválság ki­robbanásának pillanatában, a nagy tőkés fogyasztó orszá­gok blokkja, az úgynevezett „fogyasztói kartell” létrehozá­sára törekedett. Ezt követelte Kissinger amerikai külügymi­niszter hírhedtté vált londoni beszédében 1973 karácsonyán az akkor Brüsszelben tanácskozó közös piaci csúcsértekez­lettől. A fogyasztói kartell megalakítása mögött kettős ameri­kai elgondolás húzódott meg. Az első: Washingtonnak az a meggyőződése, hogy az olajexportáló országokkal, s ezen be­lül mindenekelőtt az arab államokkal szemben a nagy fo­gyasztók csak úgy állhatnak meg a lábukon, ha szigorúan összehangolják a maguk olajpolitikáját, és szinte katonai fegyelmet tanúsítának. A stratégia másik ága, hogy egy ilyen fegyelmezett blokk óhatatlanul nemcsak az olajpoliti­kát érinti — hanem a politikát általában! A „fogyasztói kartell” megalakítása tehát voltaképpen egyik formája an­nak a törekvésnek, amellyel az Egyesült Államok meg akar­ja szilárdítani az utóbbi évtizedben kérdésessé Vált poliíi- kai vezető szerepét Nyugat-Európával és Japánnal szemben, s újra meg akarja erősíteni az ellenőrzést ezeknek az or­szágoknak önálló külpolitikai kezdeményezései felett. 1973 karácsonya és 1974 decembere között hullámzó harc folyt a „fogyasztók kartelljét” követelő amerikai javaslat körül. A viszonylag független nyugat-európai álláspontot a leghatározottabban Franciaország képviselte. Párizs a fo­gyasztók kartelljének létrehozása helyett háromoldalú olaj­konferenciát követelt, amelyen a nagy tőkés fogyasztók, az olajtermelő és -exportáló országok, valamint az olajválság által rendkívül erősen sújtott, olajjal nem rendelkező fejlő­dő államok vennének részt. Ezt az elvi álláspontot Franciaország azzal párosította, hogy kétoldalú tárgyalásokat kezdett az olajexpx>rtáló orszá­gokkal (Algériától Iránig), és nagyszabású gazdasági megál­lapodásokkal igyekezett gondoskodni olajellátásáról. A töb­bi nyugat-európai ország és Japán a hárauis konferencia ügyében nem képviselt ilyen határozott álláspontot. A két­oldalú kapcsolatokat azonban ők is felvették a termelőkkel. Tavaly decemberben azonban — kihasználva a tőkés­világban egyre jobban élesedő gazdasági válságot — az ame­rikaiak ellentámadásba mentek át. Ez az ellentámadás rész­ben sikerrel végződött. Párizsban a fejlett tőkésországok leg­nagyobb gazdasági szervezete, az OECD úgy határozott, hogy létrehozzák az amerikai által követelt Nemzetközi Energia- ügynökséget. Az amerikai győzelem kettős volt. Először is: Washingtonnak sikerült elérnie, hogy a létrehozandó ügy­nökségben a szavazatokat az olajfelhasználás arányában osz­tották el. így 16 ország 148 szavazatából az USA egymaga 51 szavazathoz jutott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ha csak egyetlen számottevő szövetségesre (például: Japán, az NSZK, vagy Anglia) tesz szert a vitában, már diktálhat a Nemzetközi Energiaügynökségnek, vagy megakadályozhat­ja neki nem tetsző döntésejc létrejöttét! A párizsi szavazás mindenképpen az első nagy lépés a „fogyasztók blokkjának” megvalósítására. Franciaország megtagadta a csatlakozást. Ily módon azonban elszigetelődött a többi vezető tőkésor­szágtól, s éppen ez volt az amerikai offenzíva második si­kere. A szembenállás feloldódott Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök és Ford amerikai elnök martinique-szl- geti csúcstalálkozóján. A kompromisszum lényege az volt, hogy Franciaország „beáll a sorba”; csatlakozik a Nemzet­közi Energiaügynökséghez. Ellenszolgáltatásul viszont az Egyesült Államok beleegyezik a Franciaország által eredeti­leg javasolt hármas értekezlet (nagy fogyasztók, olajexport- őrök, fejlődő országok) megtartásába. Azóta — éppen a legutóbbi napokban — kiderült, hogy ezt a kompromisszumot a két fél eltérő módon értelmezi. Franciaország inkább a háromoldalú konferencia megtartá­sát sürgeti. Az Egyesült Államok viszont hivatalosan kije­lentette, hogy csak akkor megy el erre az értekezletre, ha előbb létrejön a „fogyasztók kartellje”. S hogy a helyzet még bonyolultabb legyen — közben az összes vitatkozó résztvevők folytatják kétoldalú megbeszéléseiket a terme­lőkkel, hiszen mindegyik biztosítani akarja saját energia­ellátását. — i—e Adatok a lökés országokban mutatkosö munkanélküliségről A bonni gazdaságügyi, mi- elmúlt év végén a kővetkező nisztérium adatai szerint a volt a munkanélküliség ará- tőkés világ 14 országában az nya: 1973. évi átlag legutolsó adat NSZK 1.2 százalék 4,2 százalék (december) Belgium 3.7 f* 4.8 »» (november) Dánia 2.5 >r 7.Ú ** (október) Franciaország 2,3 r> 2,2 w (augusztus) Nagy-Britannia 2.7 2.8 yf (november) Írország 7,2 »» ’ 8.1 »» (október) Olaszország 3,5 »» 2.8 (július) Hollandia 2,7 ,, 3,8 (november) Norvégia 0,8 »♦ 0.8 M (november) Ausztria 1,6 1,7 *» (november) Svédország 2,5 1,7 ,, (november) Kanada 5,6 ** 5,1 ,, (november) USA 4,9 >» 6,2 »» (november) Japán 1,3 »» 1,4 „ (október) Kuvait csökkenti a kőolaj- kitermelést Kuvaiti lapjelentés szerint Mahmud Al-Adaszani, a pénzügy, és olajiparügyi mi­nisztérium államtitkár-he­lyettese közölte, hogy Kuvait elhatározta a kőolajtermelés napi mennyiségének 2,5 mii. lió barrelről 2 millió barrelre történő csökkentésit. Megfigyelők szerint a ki­termelés újabb csökkentése növelni fogja a British Pét. roleum és a Gulf Oil külföldi olajtársaságnak eladott kuva­iti nyersolaj árát. E két kül. földi olajtársaság tulajdona* ban van a Kuvait Oil Com. pany (KOC) részvényeinek 40 százaléka. (MTI) ft

Next

/
Thumbnails
Contents