Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-15 / 12. szám

Szécséttyi tapasztalatok fiz őllamélel és a szocialista demokrácia fejlődése Biztonsággal, tervszerűen „AZ ALAPVETŐ osztályoknak és rétegek­nek, mindenekelőtt a munkásságnak és a pa­rasztságnak a jövedelme arányosan növeked­jék. .. Differenciált bér- és jövedelemszabá­lyozással biztosítani kell a jó munka meg­érdemelt anyagi elismerését. A legalacso­nyabb keresetek — javuló teljesítmények alapján — az átlagosnál gyoreaibb ütemben emelkedjenek.” Ezt olvashatjuk a kongresz- szusd irányelvekben, taggyűléseken és ma­gánbeszélgetések során sok szó esik erröL Mit is jelent az idézett tömör megfogal­mazás? Azt, hogy tervszerűen folytatjuk gaz­daságii, kulturális céljaink megvalósítását, pártunk továbbra is emelni akarja az élet­színvonalat. Az MSZMP KB december 5-i üléséről kiadott közleményből tudjuk, hogy az alacsony nyugdíjakat júliustól fel kell emelni, ennek egyévi kihatása 1,7 milliárd forint, központi béremelésekre 450 millió fo­rintot, állami költségvetésből további 400 millió forintos támogatást hagytak jóvá. Az idei népgazdasági terv szerint 90 ezer lakást kell építeni. Az egészségügyi ellátás javítása érdekében hazánkban 2500 újabb gyógyin­tézeti férőhelyet létesítenék, központi és helyi erőforrásokból folytatják a bölcsődei és az óvodai férőhelyek számának növelését. A program nagyszerű, ezért érdemes dol­gozni, mert valóban a lakosság széles réte­gét érinti. Am időnként és itt-ott akadnak kétségek, hogy vajon sikerül, valóra tudjuk váltani? Az aggályokat többnyire nem kis­hitűség és nem bizalmatlanság kelti, hanem az a megfontolás, hogy nehéz esztendő után és kedvezőtlen nemzetközi körülmények kö­zött tervezzük jövőnket. A nehézségekkel számoltak. „A Központi Bizottság úgy I ítéli meg, hogy az 1975. évi népgazdasági terv és állami költségvetés fő előirányzatai teljesít­hetők, az eddigiekhez közel álló fejlődési ütem biztosítható, ezzel megalapozhatjuk az életszínvonal további szolid növekedését.” Gazdaságpolitikánk változatlan törekvése, hogy az életszínvonal a lehetőségek arányá­Megnyugtató és további jó munkára ösztön­ző az a tudat, hogy megyénkben az idén 2900 lakás épül. Ezzel a negyedik ötéves tervre előirányzott 9000 helyett 9700 lakás épül Ez azt jelenti, hogy öt év alatt min­den nyolcadik család új otthonba költözhet Takarékoskodnunk kell, de a legfontosabbak­ra jut. Megyénk vízellátásának, csatornázá­sának javítására 37 millió forintot, egészség­ügyi és szociális ellátásra az idén 52 millió forintot szánnak. A kulturális ellátás növe­lésére 87 millió forintot fordítanak, 300 óvo­dai férőhely létesül. Ezzel nemcsak Salgó­tarjánban, hanem Bercelen, Szügyön, Dré- gelypalánkon és Varsámyban is sok család gondját megoldják. A felsorolás korántsem teljes. De a kira­gadott országos és megyei adatok bizonyít­ják, hogy a kongresszusi irányelveknek a társadalmi viszonyok -továbbfejlesztésére, a gazdasági építőmunka javítására, az életszín­vonallal az ideológiával és művelődéssel kap­csolatos feladatok az embert szolgálják. Ezért és ilyen értelemben meggyőződéssel mond­hatjuk, hogy pártunk politikája továbbra is embercentrikus. TERMÉSZETESEN a családi, a vállalati tervek és a párt politikájának megvalósítása is jelentős mértékben függ a munkától, a termeléstőL Gazdasági fejlődésünk nagy tar­taléka a termelési szerkezet átalakításának gyorsítása. Minden gazdálkodó egységben az eddiginél is jobban fel kell használni a belső tartalékokat. Fegyelmezettebben, jobbén kell dolgozni. Ahhoz, hogy jobban élhessünk, országos méretekben nemcsak millióikra és miliiárdokra van szükség, hanem arra is, hogy mindenütt és mindenki takarékoskod­jék az anyaggal, energiával és a munkaerő­vel. Ne tűrjük meg a pazarlást, a mulasztást és a közömbösséget. A közös ügyért fogjunk össze és hatékonyan,, fegyelmezetten dolgoz­zunk. A politikai feltételek és terveink jók, még erősíteni kell a párt és a tanácsok irá­nyító, ellenőrző tevékenységét. F. L. ban biztonsággal és tervszerűen emelkedjék. • • rr ÁLMODJUK AJOVOT? Pártunk X. kongresszusa er­ről a fontos kérdésről az aláb­biakban szólt: „Az államélet, a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztése, a szocializ­mus teljes felépítésének egyik központi feladata. Ezt úgy kell megoldani, hogy erősödjön a központi hatalom, fokozód­jon a kormányzati szervek munkájának hatékonysága, és ugyanakkor növekedjen a he­lyi szervek önállósága, a ta­nácsok önkormányzati tevé­kenysége, és mind aktivabb legyen a lakosság részvétele a tanácsok és más állami szer­vek és testületek ban”. munkájá­Közvetlen kérdésekben A feladat tehát az volt, hogy a tanácsok hatásköré­be kerüljön a döntés mind­azokban a kérdésekben, ame­lyek csak az adott terület, il­letőleg település lakosságát, érintik, és amelyeket a jelen­leginél jobban csak a taná­csok oldhatnak meg. Oly módon kellett tovább­fejleszteni a tanácsok mun­káját, hogy erősödjön a nép- képviseleti, önkormányzati jellegük, államigazgatási funkciójuk. Az eltelt négy év alatt e téren a fejlődés szá­mottevő. A népképviseleti jelleg erő­södését leginkább az jelzi, hogy a tanácsok összetételé­ben kedvező változás állt be. A X. kongresszus óta megtar­tott két tanácstagi választás során ebben jelentős előreha­ladás történt. A tanácstagok között olyan összetétel ala­kult ki, amely a társadalom mai rétegződését tükrözi, ily módon a tanácstagok képvi­selhetik a választók vala­mennyi rétegét. A választás­sal jelentősen nőtt a taná­csokban a munkások, a nők és a fiatalok aránya, emel­kedett iskolázottsági színvo­naluk. Az 1973-as választá­sokat követően, a női tanács­tagok száma 30 százalékra, a 30 éven aluli fiataloké 20 szá­zalékra emelkedett. Az ösz- szes tanácstagok 38 százalé­ka munkás, 23 százaléka tsz- tag. Egyetemet végzett 7 szá­zalék, érettségizett 17 száza­lék. A népképviseleti jellegből adódóan a tanácstagok felelős­séggel tartoznak az őket megválasztó állampolgárok­nak. Végzett munkájukról kötelesek beszámolni. Ennek a kötelezettségnek többsé­gükben eleget is tesznek. Erre példa, hogy az 1973-as ta­nácstagi beszámolások idején a járásunk területén megvá­lasztott 378 tanácstag 79 szá­zaléka tartotta meg beszámo­lóját, ahol összesen 5424 vá­lasztópolgár jelent meg. Az el­hangzott 1020 hozzászólás megerősítette a tanácstago­kat eddigi tevékenységükben, és bírálták ahol nem tartot­ták megfelelőnek munkáját. A demokratizmus fejlődé­sét jelenti, hogy az 1973-as tanácstagi választások jelö­lő gyűlésein járásunkban 378 választókerületben 12196 vá­lasztó jogosult vett részt. Ez a létszám a választói név­jegyzékbe felvettek 58,6 szá­zaléka. Ez a megjelenési arány nagyon kedvező. A jelölő gyű­léseken 1757 hozzászólás, ja­vaslat hangzott el, az abban szerepelt felvetések anyagi hatása 236 millió forint. Eb­ből községi tanácsaink ir­reálisnak minősítettek 19 mil­lió forintot, megvalósítható­nak tartottak 217 millió fo­rintot. A felvett javaslatok közül a negyedik ötéves terv­ben előreláthatólag megvaló­sul 17,8 százalék, ami 34 mil­lió forintot jelent. A tanácsok önkormányzati jogának bővülése, a helyi ügyekben való önálló döntés joga kedvezően hatott a ta­nácsi munkára. Növekedett a vezetők felelőssége. Bővült a testületek és a szakigazgatá­si szerv hatásköre. Szinte minden olyan ügyben, amely a lakosságot közvetlenül érin­ti, ma már a tanácsok jár­nak el, és ennek intézéséhez a 'hatósági jogkör biztosított részükre. Az önkormányzati jog többet jelent a gazdasá­gi önállóságnál. A tanácsok lehetőséget kaptak helyi szer­vek létrehozására, saját intéz­ményeinek vezetőit önállóan nevezik ki, tanácsrendeletet alkothatnak. E jogok gyakor­lása a kezdeti bizonytalansá­gok után eredményes taná­csi tevékenységet hozott lét­re. Falugyűlések Az új tanácstörvény a szo­cialista demokrácia szélesí­tése érdekében új jogintéz­ményt is bevezetett. Ilyen többek között a falugyűlés, amelyet a lakosság vélemé­nyének megismerése, tájékoz­tatása végett hív össze a he­lyi tanács. Tapasztalataink ezen a téren kedvezőek. A la­kosság a rendezvényeken szí­vesen vesz részt. Elismerik a tanácsi munkát, és azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a községek társadalmi, gazda­sági és egyéb ágazati terület fellendítéséért tesznek. Szól­nak a hibákról, jelzik az igé­nyeket. A nyílt községpoliti­ka jegyében ezen a fórumon lehet a lakosság véleményét, javaslatait, ötleteit kérni a te­lepülés fejlesztése, a taná­csok munkájának javítása ér­dekében. Ez nagyon kedvező, mert a tanácsok mintegy orientációt kapnak a további munkákhoz, a fejlesztésben és javaslatokat, sokszor bírála­tot a további munkát ille­tően. Példa erre, hogy az 1974- ben megtartott falugyűlésen megjelentek közül 122 részt­vevő kért szót. és 59 javasla­tot tettek. Ezeket a tanácsi vezetők a további munkavég­zés során figyelembe vették, és munkájukban, valamint a legközelebbi falugyűlés alkal­mával visszatértek a megvaló­sításukra. A jól előkészített falugyűlé­sek segítették, hogy a lakos­ság közvetlenül tudomást sze­rezzen a község ügyeiről, ter­veiről, a feladatokról és véle­ményével részt vegyen a dön­tések előkészítésében, de tá­jékozódjék is a korábbi elha­tározások megvalósításáról. Erre a legjobb példa a ház­tartási tüzelőolaj-ellátás ren­dezése. A lakosság kérte, a tanácsok az ÁFÉSZ-szel közö­sen gyorsan hat helyen léte­sítettek tárolókat, és ennek kapcsán a járás lakosságának mintegy 60 százaléka rend­szeresen ellátott lett. Ugyan­ezt mondhatom el a gázcse­retelepekről. De létesült járá­sunkban közös fenntartású óvoda, és működik közös fenn­tartású művelődési intéz­mény is. A demokratizmus erősödé­sét jelzi a tanácsi bizottságok munkájában bekövetkezett fejlődés. A korábban meglevő bizottságok szervezésének el­veit a tanácstörvény megvál­toztatta. így lehetőség nyílt arra, hogy nem tanácstagokat válasszanak ezekbe a testüle­tekbe. Járásunkban ez oly­képpen érvényesült, hogy a választások alkalmával 235 tanácstag mellé 124 nem ta­nácstagot választottak bizott­sági taggá. Lehetőség nyílt ily módon arra, hogy ezek a bizottságok hozzáértőbben, felelősségteljesebben végez­zék munkájukat. Szakosodott előadások Az államélet továbbfejlesz­tését, a korszerűbb igazgatá­si munka megszervezését bi­zonyítja az is, hogy az 1971- es választásokkal egyidőben több, korábban önálló tanács közös tanáccsá szerveződött, de a testületekben a társköz­ségek arányos képviselete megfelelően biztosított. A la­kosság alaofokú ellátása min­den községben megoldott. A székhelyközségek szakigazga­tási apparátusát úgy alakí­tottuk ki, hogy a korábbi sok­oldalú, de kis létszámú ügy­intéző helyett, az államigazga­tási munka színvonalának emelkedését, de a testületi munka minőségi javulását is eredményezte. Ma már befeje­zettnek mondható a tanácsi szervezet korszerűsítése a já­rásban. Továbbra is arra van szük­ségünk, hogy erősödjön a ta­nácsok és a lakosság kapcso­lata. De erősíteni kell a ta­nácstagok és a választók kap­csolatát is. A tanácsok tagjai legyenek a helyi közélet ak­tív részesei, és a közösségi érdekek figyelembevételével teljesítsék választóik megbí­zatását. Mindezekhez a taná­csi apparátusnak minden te­rületen a szükséges segítsé­get meg kell adni. Dr. Győri Sándor a szécsényi járási hivatal elnöke Ugye mindenkivel elő­fordult már, hogy megpró­bálta elképzelni a jövőt? Ki ne gondolt volna már arra, hogy milyen js lesz ez a város, ez a község 20—25 év múlva? Vajon milye­nek lesznek az új házak? És az üzletek, a közlekedés, a szórakozás? Manapság nem ritka, hogy néhány év alatt szinte teljesen átala­kul a környezetünk. le­bontják a régi, földszintes házakat, aztán —, hogy rohan az idő — épületko­losszusok magasodnak a helyén, szinte el is felejtjük hogy a mostani csupa üveg ABC helyett nem is olyan régen még abba a kis fű­szerüzletbe jártunk vásá­rolni. Amikor néha-néha a jö­vőt próbáljuk átélni, fel­idézni, az ilyen összefogla­lóknál megrekedünk. Azt még elképzeljük valahogy, milyen sok új ház, üzlet sorakozik majd errefelé, bizonyára sokkal több em­ber is él e tájon — de, ho­gyan látnánk a jövőnek azt a részét például, hogy mi­lyen új gyár üzem kerül szomszédságunkba? És, ho­gyan élünk itt 15—20 év múlva, hová járunk vásá­rolni, dolgozni, szórakozni? Lesz-e elegendő kenyér, jut­csődei-óvodai hely, tante­rem az iskolásnak? Amikor idáig jutunk bizony meg­reked a képzelőerőnk. Majd csak lesz valahogy, hiszen a jelenben is van elég töp- rengenivaló. Pedig már vannak, akik, azt mondják, hogy a jövő­ről álmodozni szép, de csak ennyit tenni érte könnyel­műség. Tervezni kell a jö­vőt, előre kiszámítani, hogy akár csak egy félemberöltő múlva is hányán élünk e tájon, tervezni nekik, az újaknak az óvodát, az isko­lát, a mozit, a munkahelye­ket, az üzleteket. Vagyis a ma tennivalói közé tar­tozik a jövő építése. Egyedülálló e tekintet­ben Bács-Kiskun megye. Hogy mit tettek? Nos, ez a hivatalos címe: A demog­ráfiai tényezők alakulása 1990-ig és várható hatásuk. Ez a meglehetősen száraz mondat fedi azt a hatalmas munkát, amellyel a megye vezetői, szakemberei, nem­csak megálmondják, ha­nem meg is tervezik a jö­vőt. Érdekes és tanulságos, érdemes megismerkednünk vele. A megyében 1990-ben nem él több ember, mint napjainkban, sőt valame­lyest csökken is a lakosság száma. A városokban élők aránya viszont a külterüle­ten, községekben élők­höz viszonyítva jelen, ősén emelkedik. Megváltozik a megyén belüli egyes váro­sok, községek lélekszáma is. Kecskemét lakossága mintegy 20 ezerrel. Baja csaknem 10 ezerrel. Kis­kunhalas mintegy 3—4 ezerrel több embernek ad otthont 15 év múlva. Lé­nyegesen kisebb mértékben fejlőd’k Kiskőrös, Kiskun­félegyháza, Bácsalmás. A tervezett ipartelepítés a helységek környékbeli vonzása pontos képet ve­tít előre. Tény az is, hogy jelentő­sen i— mintegy 60 ezerrel —csökken a külterületeken élő emberek száma. S ha a tervezésben ezt az első lé­pést megtették, önként adódnak a kérdések: kik fognak élni a megnöveke­dett településeken, miről kell idejében gondoskodni számukra? Nos, a demog­ráfiai tényezők, a népesé-; déspolitikai határozatok ha­tárát figyelembe véve 1990-re csokikén a bölcső- dés, az óvodáskorúak szá­ma, emelkedik viszont az általános-, és középiskolá­ba járó diákoké. Ég jelentős mértékben nő az 55—60 éven felüliek száma, míg a munkaképes korú lakos­ság aránya némileg csök­ken. Lépjünk tovább a terve­zett jövőben. Tizenöt év múlva a jelenleginél több ember dolgozik majd az iparban, építőiparban, a közlekedésben, a hírközlés­ben, a kereskedelemben. Lényegesen kevesebben a mezőgazdaságban, az erdő-, a vízgazdálkodásban. És ez bizony figyelmeztető jel, hiszen ma a megye mun­kaképes lakosságának csak­nem fele dolgozik a mező­gazdaságban, az erdő-, víz- gazdálkodásban, — ez az arány 15 év múlva az égy- harmadot sem éri el. Pon­tosan megállapították a legnagyobb, a kiemelt te­lepülések m u nkaeröf óriá­sának lehetőségeit, és a foglalkoztatható munka­erők számát, vagyis azt, hogy egy-egy városban, községben mennyivel lesz majd több a munkahely és mennyivel lesz több eh­hez a munkáskéz. Játék ez az összehasonlí­tás a számokkal, a jövő­vel?! Világos, hogy nem, hiszen ez a jövőt tervező építőmunka alapja. Ponto­san tudják, minden hely­ségben, hogy mennyivel több iskola, tanterem kell majd 15 év múlva. Módsze­resen tervezhetik a lakos­ság számának gyarapodásá­hoz igazodva a lakásokat, üzleteket. Idejében felké­szülhetnek az idősebb kor­osztály, a nyugdíjasok meg­felelő egészségügyi, és szociális ellátására. Egyedülálló ez a kezde­ményezés, de jogosságát, hasznosságát, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy már többen érdeklőd­tek utána, s Békés, Fejér ég Győr-Sopron megyében követik is a Bács-Kiskun megyei példát; a tanács tervet készített h távlati népesedési prognózisra. e minden csöppségnek böl­A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete új laboratóriummal bővült. Számos jól felszerelt, minden igényt kielégítő laboratórium áll az intézet munkatársainak rendelkezésére, hogy kisérleteikkel meghatározzák a leg­hatásosabb munkavédelmi eszközöket. fi. Gy NÚGRAD - 1975. január 15., szerda 5

Next

/
Thumbnails
Contents