Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-08 / 287. szám
A „Budapest néptáncegyütte s” külföldi vendégszereplésre indul. Műsorukat Angliában, az Egyesült Államokban és Kanadában mutatják be. Képünkön: Jelenet a műsorból. (MTI Fotó — Benkő Imre felv.) Carlo Mandxonit Képeslap Firenzéből Veneranda úr megállított az utcán egy járókelőt: — Bocsánat... — szólt — nem kapott ön képeslapot Firenzéből? — Mit óhajt...? — csodáV kozott a járókelő, mintha nem jól értette volna. — Azt kérdeztem — ismételte Veneranda — hogy nem kapott ön képeslapot Firenzéből ? — Miért kaptam volna képeslapot Firenzéből? — Azt én nem tudom... — felelte Veneranda úr — talán van ott ismerőse, vagy. ami még jobb. valami rokona. — Sem ismerősöm, sem rokonom Firenzében! — Akitor éthető, miért nem kapott képeslapot Firenzéből. Az lenne aztán a furcsa, ha kapott volna, amikor se ismerőse. se rokona nincsen ott! — De az ördögibe is! — kiáltott fel amaz — mondja meg végre, mit kíván tőlem? — Én? Egyáltalán semmit! — felelte Veneranda. — Egyszerűen csak érdekel a dolog. Végül is, nekem teljesen mindegy, hogy ön kaoott-e képeslapot Firenzéből, vagy sem! — Hát akkor... — hülede- zett az ismeretlen, és alig jutott szóhoz — mire valók ezek az ostoba kérdések? — A kérdések olyanok, mint a kérdések — válaszolt nyugodtan Veneranda — és semmi ostobaság. Ön tehát Firenzéből nem kapott képeslapot. Akkor miért csinál ebből olyan nagy tragédiát? Ha annyira szeretne képeslapot kapni Firenzéből, küldijön oda valakit! — De a fenébe is.. .1 — akart valamit mondani az ismeretlen. de Veneranda úr a szavába vágott: — Ebből elég! — kiáltott fel — törődjön a salát dolgaival és ne játszón az idegeimmel ! Mérgelődve indult útjára, valamit mormogott maga elé és a fejét csóválta. Fordította: Antalfy István Vasárnapi jegyzet Közművelődési bizottság Nógrádiján A közművelődési tevékenység folyamatában jelentős állomáshoz érkeztünk el a minap Nógrádiban is. Salgótarjániban, a megyei tanácson megalakult a megyei közművelődési bizottság. Az MSZMP Központi Bizottsága márciusi közművelődés-politikai határozatát követően megyénk pántszerveiben is rendkívül intenzív munka folyt a közművelődés érdekében, minden szinten. A KB határozatának megvalósítása jegyében az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága idei június 27-i ülésén fogadta el a megyei feladatokat tartalmazó határozatát. Nagyon fontos állomás volt a megyei tanács ülése is. amely meghatározta a feladatokat. Elkészült a feladatterv a megye közművelődésének fejlesztésére. E feladattervben is hangsúlyozzák: ,A szocializmus teljes felépítésének követelményei szükségessé teszik. hogy a közművelődés hatékonyabbá, magasabb szintűvé és szélesebb hatókörűvé váljék, hogy a szocialista ember formálásában nagyobb szerepet töltsön be megyénkben is. Közművelődésünknek tudatosabban kell kapcsolódnia a jelentkező politikai. társadalmi, gazdasági és művelődési feladatok megvalósításához.” Az eredményes végrehajtáshoz, közművelődési tevékenységhez — többi között — szükségesnek látszik az irányítás hatékonyabbá tétele is. A köz- művelődés közvetlen irányítása természetesen mindenekelőtt állami feladat. ez a megyei aktíván is elhangzott. s megfogalmazták a megye közművelődésének fejlesztését tartalmazó feladattervben is. Egyében tűk e koordinálásban, a különböző szektorok közművelődési munkájának összehangolásában találhat rendkívül fontos tevékenységi területet a megyei tanácsi bizottságként működő köz- művelődési bizottság. A bizottság mindenekelőtt kettős feladatot lát el. Egyrészt segíti a köz- művelődés állami irányításának koordinálását. a már említett, a tanácstörvény szerinti tanácsi bizottsági jogkörrel. Jogos igény: megyénkben is ösz- szehangoltabbá kell tenni a közművelődési tevékenységet. ennek érdekében szükségesnek látszik az együttműködés formáinak és gyakorlatának kialakítása a különböző szervek, intézmények között is. A bizottság másik fontos feladata tehát, hogy összehangolja a különböző szervek közművelődési tevékenységét. A megyei közművelődési bizottság alakuló ülésén megvitatták az 1974—75. évi munkatervjavaslatot is. Ezután kéthavonként tartanak ülést. Ügy tűnik, igen változatos és tartalmas munkaterv készül. Csak példaként említünk — kiragadva a sorból — néhány témát. Például sor kerül maid a megyei köz- művelődésiintézmény-há- lózat fejlesztése programjának megvitatására. Feladattervet beszélnek meg a tíz nagyüzem munkásműveltségének fejlesztésére. Szóba kerül a beiáró dolgozók művelődésének segítése. a szocialista brigádok szerepe a munkásművelődésben. összefüggésben a szocialista életmód, életforma kialakításának lehetőségeivel is. A témákat még sorolhatnánk. Amint azt a Központi Bizottság határozata is hangsúlyozza, a közművelődés-politikai. ideológiai tevékenység. Megyénkben is elmondhatjuk: a kulturális forradalom ielentős eredményei ellenére sem csökkenthetjük e munka ütemét, hiszen a lakosság kulturált színvonalának folyamatos és állandó emelése a szocializmus magasabb szintű építésének feltétele. A feladattervben is megfogalmazták: „A lakosság műveltségi színvonalának állandó emelése elősegíti a szocialista ember kialakítását, a dolgozók közéleti aktivitását és közösség iránti felelősségének növekedését. Növeli a szocialista demokrácia kiszélesítésének lehetőségét, ezért dinamikus fejlesztése politikai érdek.” A közművelődési tevékenységben éppen ezért annak is fontos szerepe van, hogy a tevékenység során mennyiben leszünk képesek mind racionálisabb munkamegosztás kialakítására. s az ennek megfelelő munkára. E szempontból is jelentős állomás a megyei közművelődési bizottság megalakulása. működése. Az itt végzett munka éppen ezért egyenrangú lehet bármelyik más pártmegbízatással. Tóth Elemér mm mm m ■ * « na rran| • Az uj arcú szelíd szülőföld (Balassagyarmat) K város felszabadulásának M éves évfordulójára. Bizony ötven, sóit több mint ötven... Süvít a gyors idő fölöttem. Az emlékezet kihagy néha ráhull a napok omladéka, egy hét? — már mérföldre a mától. De — bár fedi a múlt tört bokra — vakít a GYERMEKKOR ragyogva fél évszázadom tévolábóL A KOSSUTH LAJOS UTCÁT látom, macskaköveit, fiénykeretben. A „Pefrovics-ház” udvarában kósza sorsomra itt születtem, iitt eszmélteim rá önmagáimra, ismerkedtem, mevetve-fájva az élettel, egy vén szabócstea — Jamcsovics Ignác — unokája. Belőlem fut le az Ipolyira a kanyargós kis Templom utca, volt napjaimat körbefolyva félragad, tengerekbe futna. A BETŰKRE Jeszenszky Margit néni tanított, mutogatva: „i”-nél az ujj a szájhoz illik. „z”-nél a levegőt kavarja. Olvasni egyre jobban tudtam, de mutogatni semmiképpen, A gondolat szárny volt alattam S röpültem már a messziségben. csak távolból hallottam néha: „Mutasd!” s ez mindig visszarántott. Aztán hagyott már. — Olvass szénen! S én elolvastam a világot, MÁSODIKBAN Erdélyi Sárt néni emelt még magasabbra. Szépség. rajongás, (földi, égi. ..) mind tőle van... és hogy a gyatra kopott szó hirtelen világít. — nála láttam. Beleszerettem (nyolcévesein, s ez kísér máiig felettem rezgő fényjelekben. Ö vitt először nagyközönség elé a zsúfolt megyeházban, A megszólalás részegségét éreztem. Súgta: Karcsi, bátran! S én fújtam, amit megtanultam, bízva magamban és őbenne... (Biztatását ma melyre hűül tan hallani néha de jó letnme. AZ ELSŐ VERSET harmadikban írtam. Az igazgató úrnak mutattam. Bele is pirultam, minit kitt pucéron megbámulnak. Megdicsért. Ezzel indított el szárnyalások és zuhanások kínjának. S mint. Ki parazsat nyelt, mindenem sziporkázni látszott. MINDENSZENTEK (1928) (EMLÉK) Mint két aipró, törpe ember. hajlongtunk a hús november délután ján nagyanyáimmal, s szedtük-szedtük garmadával a krizantém kócos, árva fejét a ruháskosárba. Kicsik voltunk mind a ketten. Talán azért is szerettem olyan nagyon, mert hétéves korban felértem feléhez, s nem nyújtottam, mégis éppen vele egyformákat léptem. gyűjtöttük a sok virágot. Akkor eslte lila álmok lengték kinn a temetőben, gyertyalángok lebegőben. és ezer kis mécs világa mutatott a másvilágra. MgyMtem a halottat, hogy ilyen sok virágot kap. és már akkor megfogadtam: Nőjijek csak meg nagyra, nyomban meghalok, csak a virágért, a gyertyák lobogásáérfc. Mert kiskorom óta mindig engem a pompa bolondít. és mint a gyertyák lángja lobban életem e szűk sorokban, el is égek egyszer este gyertyamódra, sisteregve. AZ Ó-VAROS TÉREN bolyongok, zeg-zugokan a szűk folyóiig. Újra hallom a furcsa hangot, félénk, bús pajeszos zsidóit éneklő beszédük... A saktert lestem, gyors kése mint világít. — Gyermek idegen — Csak szívem vert. titkon, lopództaim be a házig. Hol vannak már a kövér, kedves asszonyok? Telt keblük tűnilk fel. a rőt szakállas kóser hentes. Bodorék. ruhaüzletülőket Pajtásaim édes szülői, simogató kezüket érzem..! Ugyan, hol égették el őket egy szörnyű nyáron, negyvennégyben? I. ÄLMOS, szendergő unalommal gőzölgő szennyvíz-pocsolyákat csorgató vátros, — teródád vall szülötted. Űj életre támad benne a Selmeczi-cukrászdia — lányok ültek itt kacaráíszva — a Nagyliget libeg kitartón. a bordélyház az Ipoly-partom: házakhoz adott, lekopasztott szegény lányok, békés bolondok, csendes rabok, csíkos ruhában piacon árulják a borsót... A régi. fényes állomáson (bomba verte szét negyvennégyben) — hogy mindenki — mindenkit lásson párok korzóznak. erre éppen szobámon, emlékemen át... Várják a cigánymuasikát. A Kisligetben teniszpálya, szedem a labdát cukorért. A kisasszonyt egy hadnagy várja. — izzad tan számolom a bért. A Nagyligetben, „old-boy meccs” van. Rónai Pisti ott nevet. — csupán 10 fillér egy menet —. Litániára készülődünk. rajtam, a ministrásrurta. a füstölőt pörgetve lépünk a kis sékrestyékapuba. De néha vásár van. Az utcán harsány árusok sereg rigmusókat kiáltozik: Lám. ..Kisasszony, nagyság, ezt vegye!” „Aki vesz, annak lesz. Aki nem vesz, beteg lesz!" Gyermeki övei szédülök tőle a forgatag magába van Pár fillért kapok fütyülőre. Ó, „ipoly-parti Párásom!” Aztán megint csönd. Kihalt város, csak egy nyikorgó nagy sízekór (más tájra vonuló bazáros) s csörgés, mi házunkig elér. Hol van? Hová tűnt ez a múlt? A megyeház, zsinóros hajdúk? A kulcsra-zárt. széles kapuk? A titkot rejtő zárdaajtók? Az a rejtelmes, csodaszép, harmonikus és lágy gyermekkor ? Szakállam váltja már színét, fehér, mi barnám borzolt egykor. Elsüllyedt minden, s már csak én úszom az idők felszínén. HL Ahogy közeledem hozzá, balról a vágóhíd a régi. de jobbról egy házcsoport elnémít Ez Gyarmat? Alig ismerek rá! A régit átszövi merészen az új. Modem, épületek, könnyed térek... Áimulva nézem. És iskolák, és üzemek... Messzire zengő üzenet hirdeti, hogy e félholt. dermedt tájon aratott győzelmet a Kor. Itt, ahol dói táj ban az utcára menni nem illett: „Az ilyen senki, semmi. miféle povalyacs lehet?” — Autók zúgnak és dömperek Délben! Edénycsörgós helyett. Rőt fény villant az égre fönt. a testepedós, kín visszahőkölt. Felkelt a város, s most köszönt az új arcú. szelíd szülőföld. Ki ébresztett fel? Szunnyadó! Ki rázott fel. hogy nekilódulj. Már betakarít a dunna hó. s tűz-méin, horkant az istállóból. és vadul dühöngött a föld.. . Ettől ijjeditél fel már végre? Hallottad, hogy gránát üvölt? s láttad a mindenséget égve... Mindegy! Már nem a régi vagy. Friss rezgéseket érzek benned. Hajdani hangod bár kihagy, az új vált kedvessé fülemnek. Kórusaid hallgatom. palócdalokat. versmondókat. Pezseg az élet Gyarmaton, készül egy ifjú. robbanó had teremteni maga körül betonból, vasból palóeföldet. (Értelmem egy fele örül, a más a régiért pörölget.) S álmaim táján dübörög — amin lassún már semmivé lett — átlép holt emlékem fölött ez a harsány és győztes élet. III. Fogadd be csavargó fiad! Visszatér ringató öledre. Ne szidd sok botlása miatt, simogasd mindent elfeledve. És ha már nagyon, fái a lót. megkínzottan eléd'be térdel, csitítsd le lázongó szivét, s takard be a földed melegével. Budapesten, 1974. november 29-én Jobbágy Károly
