Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)

1974-12-07 / 286. szám

Mi volt a legnehezebb ? ÖTVEN ÉVE SZÜLETETT . ELEK TAMÁS Elei Tamás Budapesten raffietett fttvwi évvel ezelőtt, 1024. december 7-én. Szülei a fasiszta üldöztetés és a gazdasági bizonyta­lanság miatt még a húszas évek végén, el­hagyták az országot és Párizsban. találtak otthonra. Elek Tamás még jóformán gyermek volt, ■mikor kátört a második világháború, majd Franciaországot és szeretett Párizsát is náci csizmák taposták. A Francia Kommunista Párt vezetésével még 1040 nyarán megindult ellenálláshoz azonnal csatlak óztak a Francia­országban élő magyar kommunisták és más antifasiszták is. 1041 májusában megalakult az FTPF (Franc Tineurs et Partisans Fran­cais), amely később az összes náciellenes erőket tömörítő Nemzeti Front fegyveres szervezete lett. Ebben a szervezetben kezdi meg harcát a fasiszták ellen, a- még alig 17 éves Elek Tamás. A fiatal partizán első önálló akcióját, ahol ■ „tűzkeresztségen is” átesett, Párizs egye­temi negyedében, a Sorbonne közelében haj­totta végre. Felgyújtott egy német könyves­boltot. Ezt követően egymást érték azok a cső poros akciók, amelyekben oroszlánrészt ■vállalt. Csak néhány az ismertebbek ■ köziül: 1943 márciusában gránátokkal támadtak egy németekkel telt vendéglőre, május 1-én pe­dig az egyik metróállomáson 70 fős német csoportot robbantottak szét. 1943 nyarán át­került egy másik magyar, Boczor József vasútrobhamió csoportjába. Ismereteink sze­rint 8 jelentős robbantásban vett részt, közü­lük is legjelentősebb volt a Mame folyó part­ján végrehajtott akció. A németek valóságos hajtóvadászatot indítottak a robbamtócsopor- tok alien, s az üldözés során 1943. novembe­rében Elek Tamást és társát, Boczor Józse­fet is elfogták. 1944 februárjában 22 társá­val (3 magyart, 8 lengyelt, 5 olaszt, 3 fran­ciát, 2 örményt, 1 spanyolt és 1 románt) had­bíróság elé állították. A Gestapót a perrel kettős cél vezette: megfélemlíteni a hazafia­kat és a franciákat szembeállítani a „beván­dorolt idegenekkel”. Elek Tamás bátran állt vérbírái elé. Az ügyész azon kérdésére; „miért emelt fegy­vert a németekre, hiszen a magyar kormány szövetségese a németeknek?” Etek így vála­szolt: ,.En, és minden magyar hazafi, amikor fegyvert fogunk Hitler és a nácik ellen, ha­zánk felszabadulásáért harcoltunk.” ítélet — halál 1944. február 21-én, 22 társával együtt a nácik kivégezték. A fiatal Elek Tamás és társai emlékét mindörökre megőrzi a francia és a magyar nép. Párizs felszabadulása után az Ivry te­metőben díszsírhelyre temették a* mártíro­kat, s Elek Tamás és társainak hamvai előtt a magyar Petőfi század tisztelgett és a fran­ciák százai helyezték el a kegyelet virágait. r. l Taggyűlés előtt Amíg a terveset véglegessé válik Korán reggel volt, A nagy­ba tonyi gépüzem szokott éle­tét élte. Az egyik emeleti iro­dában az igazgatási párt- alapszervezet vezetőségi tag­jai gyülekeztek. A beszámo­ló-tervezet megbeszélése volt a feladatuk, Dérer István, alapszervezeti titkár csak néhány hónapja látja el fele­lősségteljes megbízatását, ö emelkedett szólásra. A be­számoló-tervezet. és feladat­terv ismertetése előtt hang­súlyozta. hogy nem végleges beszámolóról. hanem nyers fogalmazványról van szó. A vezetőség tagjai nyilvánítsa­nak bátran véleményt, di­csérjék és bírálják, egészítsék ki. Így is történt Kollektív munkát végzett az igazgatósági pártvezetésé«. Miért? Ennek több magyará­zata van. Körültekintően ké­szítették el ő a beszámoló tag­gyűlést A hat pártcsoportban foglalkoztak először a négy­éves miunkával. A pártvezeté­sé« reszortfelelősei ezután összegyűjtötték a véleménye­ket. egy-egy mozaikot készí­tettek a beszámolóhoz. A tit­kár feladata volt. hogy eze­ket eggyé ötvözze. Ezután ke­rült a tervezet a vezetőség elé. Kendőzetlen véleménye­ket hallottunk. Fontos gondolatot feszege­tett Orosz Jánosné. a párt- vb-tagja. Leszögezte, hogy az alapsziervezet a párthatároza­tok szellemében, megfelelően végezte munkáját. De nem fukarkodott a bírálattal sem. A reszortmesbízottak még tölbb segítséget adhattak vol­na a beszámoló-tervezet ké­szítéséhez! Jobban fi «Telembe vehették volna, hogy az alap- szervezetben. a nagymértékű fluktuáció miatt az összefor- rottság korántsem volt töké­letes. Javaslatában szóvá tet­te. hogy a dolgozók ügyeinek bürokráciamentes intézése bekerülhetne a beszámolóba. Mákos Maréit nőfelelős sem maximalista kéréssel állt elő. A nőpolitikái határozat helyi végrehajtásának tapasztala­tait árnyaltabban kellene elemezni — vélekedett Ja­vasolta. hogy a feladattervbe vegyék be: az elkövetkezen­dő esztendőben erősítsék a nők politikai és szakmai to­vábbképzését mert kevés nő van a gépüzemlben vezető be­osztásban,. Konkrétabb is lehetne a be­számoló-tervezet — hangsú­lyozta Huszár László KISZ- titkár. Hiányolta, hogy az if­júsági parlament lényege, eredményei hiányoznak be­lőle. de nem hallott a véd- nöikségvállalás tapasztalatai­ról sem. Fodor Tibor elsősorban az alapszervezet munkáidnak fogyatékosságaira hívta fel a figyelmet. A konkrét. bírála­tot hiányolta. Dérer István alapszervezeti titkár e kér­désre reagálva viszont úgy vélekedett, hogy a beszámo­ló-tervezet eléggé kritikus és önkritikus. Ezzel kapcsolat­ban parázs eszmecsere bon­takozott ki a vezetőségi ülé­sen. Tóth László gazdasági felelős azt mondta hogy. a felgyülemlett gondokat már az új vezetőség megválasztá­sa előtt meg kell oldani. Szóba került a tagság ak­tivitása is. Miért van. hogy pártcsoportüléseken rendkí­vül aktívak a tagok, taggyű­lésen viszont már kevésbé. Ezzel kapcsolatban is számos megszívlelendő következtetés­re jutott a vezetőség. Három óra hosszán át tar­tott a tanácskozás. Alapos munkát végeztek. Az észre­vételek megszívlelésével még reálisabb számvetést készít­het négyéves munkájáról az alapszervezet. A beszámoló taggyűlést december 11-én tartják meg. r. i. „Megmentett” Néhány éve még viaiszár­nyias-paradicsomként tartot­ták számon a fő út melletti területet Mocsár, volt, nádas, s ha az Ipoly kilépett medré­ből. hosszú hónapokig az út töltését: áztatta a víz. A szé- csényi termelőszövetkezet a Káprások alatti ingoványos rétet a haszontalan területek ■közé sorolta. Legelőre azon­ban egyre nagyobb szükség volt, mert a szarvasmarha- állomány fejlesztése megkö­vetelte a takarmányellátás ja­vítását is. — Kár lenn« a szántának való területeket fűtermelésre „■pocsékolni”! — beszélgettek róla a vezetők, s megszületett az elképzelés: lecsapolják a pangóvizeket, hogy összefüg­gő, 500 hektár nagyságú gyepterületet nyerjenek. A te,gok nem mondani, hogy lelkesedtek a tervért. — Az ablakon dobjuk ki a pénzt... — A víz úgy is elvisz min­dent — mondogatták a ko­rábbi tapasztalatok alapján. Nehezen képzelték el, hogy azon a részen valamikor glé­pek dolgozhatnak, hiszen még csizmában sem tudtak be­menni. A réten „termett” csáté, nád takarmánynak természe­tesen használhatatlan volt. Első feladatnak azt tűzték, ki a szécsényi vezetőik, hogy a vizet elvezessék, s ha az Ipoly ki is önt, legalább utat biztosítsanak a víz levo­nulásához. Irdatlan nagy munka kezdődött, a természet erőivel szemben. A KÖVIZIG munkásai a SzenÜálek-patak medrét rendezték, az Öreg­árkot is a célnak megfelelően alakították. Nehezen boldo­gultak a gépek, az ősgyepek makacsnak bizonyultak. Speciális munkákat kellett tele Binros Béla: Néhány hónap alatt eltűnt a víz. elvégezniük. a hozzávaló szerkezetekkel. A vízelveze­tést úgy oldották meg. hogy a rét, ha szükség kívánja, önztöahebö legyen. — Tavaly 50—55 hektárnyi gyepet telepítettünk a már megmunkált, előkészített ta­lajba. Az idei fűhozam meg­haladta a 400 mázsát hektá­romként. Más területeinkhez képest rendkívül jó az ered­mény. s jelentős a minőségi javulás — magyarázza Boros Béla, a termelőszövetkezet elnökei A gyeptelepíibés befejezését 1975 végére tervezik. Elkép­zeléseik valóra váltásával a ki használatlanságtól „meg­mentett” területen az állaté­ülés nyésafcésí ágamat takarmány­szükségletét maradéktalanul kielégíthetik. Nem volt olcsó „mulatság”’, — Több mint egymillió fo­rintba került a fejlesztés, s ennek jelentős részét a me­gyei tanácsitól kaptuk. ősszel az Ipoly ismét áradt. Érezték a szécsényi. gazdaság vezetői, hogy elér­kezett a próba ideje: vizs­gázik a vízelvezetés rendsze­re. Az új telepítés, s az a rész is, ahol földmunkákat végeznek, teljesen víz alá ke­rült. Naponta mentek figyel­ni: mikor húzódik vissza a folyó medrébe. Már a tsz- tagok is aggodalommal f- gyelték. mert amikor látták a harát-réti telepítést, az üdén ziöldiellő gyepet, rádöb­bentek, hogy helyes volt a döntés. — Néhány hét alatt eltűnt a víztömeg, míg a rendezés előtt egy ilyen áradást kö­vetően hónapokig tavaszig, s nyár elejéig állt víz alatt a rét — mondja a tsz-eleök. A kérdésre, hogy mi volt az idei gazdálkodás legnehezebb feladta, amit sikerrel oldot­tak meg, nem véletlenül hangzott el a válasz: — A gyeptelepítés... Túl vannak a munka nehe­zén., tapasztalatokkal ren­delkeznek a folytatáshoz. Né­hány gyűjtőútat már létrehoz­tak a szállítás könnyítésére: Jövőre még a hiányzó hek-i tárokba is fűmag kerül. — Jelentős területünk szabadiul fel a Káprások alatti rét hasznosításával, ahová gabonát, egyéb árunö- vétnyt vethetünk — jegyzi meg Boros Béla. Megérte a befektetést, be­bizonyosodott. Ezt az év si­kerének vallják... Sz. Gy. Környezetünket védik Á Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem mezőgazdaság­tudományi karának kutatói szennyvíztisztítási modellkí­sérleteket folytatnak» A kí­sérletek célja az úgynevezett kommunális szennyvizek tisztításakor érvényes bioló­giai törvényszerűségek meg­határozása. Erre a célra 0.8 köbméteres térfogatú, nyi­tott, polietilén fóliával bélelt betonmedencAe* építették, amelyekben városi ülepítőből szennyvizek nyersanyagának bomlását vizsgálták komplex kémiai-biológiai módszerekkel. Megállapították, hogy a tisz­tulás folyamatában résztvevő mikroszervezetek mennyisé­ge és fajösszetétele nem függ döntő mértékben a meteoro­lógiai tényezőktől. A bakté­riumok számát elsősorban a vízben oldott oxigén kon­centrációja, másodsorban, a tápanyagok arányai korlá­tozták. A kutatók megállapí­tották azt is, hogy többszöri fajkicserálődés után a lebom­lási folyamat végére a szennyvíz eredeti baktérium- flórája eltűnt és az algák váltak uralkodóvá. A kutatási eredményeket elsősorban a Balaton vízvé­delmében tudják hasznosítani. (Hairmtew érve* ezeWtt — 1944. december 7-én —, Ipoly- tamdonál lépett hazánk, s egyúttal a megye földjére Nóg­rádi Sándor partizáncsoportja. Alábbiakban részletet közlünk a szerző 1961-ben megjeleni Emlékeim című könyvéből.) flj z egyik éjszaka a Tűrje Polye (Túrmező) közelé­ben levő Hrabőa-pusztán ke­rültem negyedmagammal szo­rongatott helyzetbe. Ez a ta­nyán töltött második éjszaka történt, ahol azért maradtam egy második éjszakát, mert Tánya is, én is lázas betegek voltunk. Influenzát kaptunk. Csapatomat a törzsparancs­nok vezetésével egy Suhé Brezovo közelében levő vízi­malomba előre küldtem azzal a paranccsal, hogy ott vár­jon meg engem. Velem ma­radt Tömpe András, a komi­szár és Molnár Jani. Ügy gondoltam, hogy jócskáin be­szedve aszpirint, majd kiiz­zadjuk valahogy a betegséget, es a harmadik éjszakán elér­jük a tőlünk mintegy tíz-ti- zenkét kilométernyire levő ví­zimalmot. A németek áthúz­ták számításomat. Valaho­gyan megneszelték, hogy a ta­nyán partizánok tartózkod­nak. Azt is tudniuk kellett, hogy kevesen vagyunk, és ta­lán még azt is, hogy betegen fekszünk. Gyanúnk később a tanya egyik gyengeelméjű cselédjére esett. Mindenesetre a németek éjjel tizenegy órakor táma­dást intéztek a tanyai ház ellen, számításom szerint egy rajnyi erővel, vagyis tíz-ti­nsQGRJ EMLÉKEIMBŐL zenkét emberrel. Ezek eláll- ták a ház kijáratát az udva­ron, és a kapu előtti teret Más kijárat nem volt. De meg úgy látszik, nem is akar­ták teljesen elaprózni erejü­ket. Zseblámpával az udvar­ról bevilágítottak a lakószobá­ba, ahol tartózkodtunk. Ez a bevilágítás azonban nem szemből jött, hanem ferdén az ablak csücskéből, nehogy lö­vés érje őket. Tömpe száza­dos az egyik ablakon keresz­tül állandóan figyelte az ud­vart, mindaddig, amíg én magamra nem húztam este kimosott és még nedves fla­nelt alsóruhámat, és fel nem öltözködtem. Molnár a kony­haajtót biztosította belülről. Egyszerre csak egy kézigrá­nát robbant az udvar felőli falon. Ez az ablaknak volt szánva, de nem találta el. A tanya gazdája, egy hetven kö­rüli idős ember, ekkor kilé­pett az udvarra, és szlovákul kiáltott: „Kik vannak itt?” Egy lövés dördült el, és a hangját nem hallottuk többé. Már megérett bennem a döntés, hogy erős géppisz­tolytűz fedezete alatt a kony­haajtón és utána a kapun át kitörünk. Ekkor jött segítsé­günkre Tanya jó megfigyelő­képessége. Általában a ta­nyai házaknak a kertre, vagy a földekre nyíló hátsó abla­kát nem lehetett kinyitni, beépítették a falba. Ebben a házban azonban másképp volt. Tánya észrevette, hogy itt a kertre nyíló ablakon rigli van, vagyis kinyitható. Fel­hívta a figyelmemet rá Ne­kem sem kellett több. Oda­léptem, és óvatosan, nehogy egy sorozatot kapjak, kinyi­tottam az ablakot. A kertből semmilyen nesz sem hallat­szott. A politikai biztos pilla­natok alatt döntött: — Elsőnek ugrik a pa­rancsnok, másodiknak a rá­diós, harmadiknak a politikai biztos, negyediknek Molnár. így is történt. Először egy kis tornácra, onnan a kertbe ugrottam. Balra, körülbelül egy méter kilencven magas kerítés állta utunkat. Ezen átvetettük magunkat mind a négyen, mintegy hat-nyolc má­sodperc leforgása alatt. A ka­pu előtt álló ellenséges cso­port ezt azonnal észrevette, a ház sarkából, mintegy ti­zenöt-húsz méterről, és más irányból is, bőségesen kap­tunk géppisztolytüzet, amit rögtön viszonoztunk. Közben a felszántott földön az erdő felé futottunk, és meg-meg­állva tüzeltünk. A németek talán száz méteren át üldöz­tek bennünket, állandóan tü­zelve ránk, de azután felad­ták a harcot. Közülünk sze­rencsére senki sem sebesült meg; hogy a németeknek volt-e halottjuk, vagy sebe­sültjük, azt nem tudtuk meg. Átkozottul nehéz . helyzet­ben voltunk. Valóságos egér­fogóból szabadultunk. Tánya leleményessége mentette meg talán valamennyiünk életét Később elgondolkoztam azon, helyes volt-e előre küldeni csapatomat, és megfelelő biz­tosítás nélkül Hrabca-pusztán maradni. Arra az eredmény­re jutottam, hogy nem volt helyes. Ebben az elhatározás-' ban szerepet játszott az elbi­zakodottság, ami soha nem vezet jóra. De ennek a rossz­nak is volt egy jó oldala. Meggyőződtem róla, hogy jó a szellem csoportomban: har­cosaim higgadtak, nehéz hely­zetben is pompásan megáll­ják a helyüket Ez később is beigazolódott A vízimalom a középső volt három közül a brezovói fo­lyócskán. Tulajdonosa szlo­vák ember, a felesége Békés megyei magyar asszony. Két nagy lányuk közül az egyik mór elvált asszony. A sok partizán talán életük legna­gyobb élménye volt ebben a vadregényes magányban. Há­rom napon át legyeskedett körülöttük egy félszázadnyi vidám legény. Azon a napon, amikor már én is köztük vol­tam, a gazdasszony megkér­dezte embereimet, mit főzzön ebédre. A többség a mákos tészta mellett döntött Volt hát mákos tészta jó néhány tállaL Csak az estére vártam, hogy tovább mehessünk, öt óra után indultunk innen utunk- ra. A fiatalasszony és húga vigasztalhatatlan volt a bú­csúzás pillanatában. Este tíz óra tájban már Alsó-Sztre- gován voltam, nagy írónk, Madách Imre szülőfalujá­ban. A bíró házába tértem be. Embereim meleg tejet, szalonnát, kenyeret kaptak vacsorára. Megkérdeztem, mi van a Madách-kastéllyal, megvan-e még benne a mú­zeum. Nem tudták biztosan, ott van-e a múzeum anyaga, vagy elvitték valahová a né­metek. A kastélyban már ré­gen nem voltak, mért a ne­metek előtt a szlovák csend­őrség tartotta megszállva. A csoport az Ipolynál érte el a magyar határt. Három napig felderítést végeztettem az Ipolyon való átkelés elő­készítésére. A hidakat a né­metek mindenütt jelentős erő­vel őrizték, helyenként az Ipoly mentén húzódott a nagy háború arcvonala. Meguntam a kapirgálást, és siettem is a salgótarjáni medencébe. Megbeszéltem a politikai biz­tossal, a törzsparancsnokkal és a felderítők parancsnoká­val, hogy harccal ' foglalunk el egy hidat, és úgy kelünk át az akkor bővizű Ipolyon. Lapsov, a törzsparancsnok aggályoskodott, azt javasol­ta, hogy a támadással várjak még egy napot; éjjel ő sze­mélyesen fogja a felderítést vezetni. Helyt adtam a ja­vaslatának, és igaza lett ne­ki. Harcálláspontomból jó­val északabbra, Ipolytamóc mellett talált egy őrizetlen hidat, ami csak azért nem volt megszállva, mert a né­metek azt az ipolytamóci vas­útállomásról nappal belát­ták, és éjszaka két-három per­cenként géppuskatűzzel pász­tázták végig. gy látszik, létszámuk­ból nem tellett az állo­másra is, és a hídra is. Elég az hozzá, hogy két ilyen vak- tába pásztázás között kel­tünk át a hídon, megintcsak a németek orra előtt. NÖGRÁD — 1974. december 7, szombat-1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents