Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)

1974-12-29 / 303. szám

/ SPORT Középpályás az SBTC-ből Beszélgetés Marosok Jánossal — Most érkezett az edzés­ről. Nein fáradt? — Most már nem, belerá­zódtam. — Nehéz volt az átállás? — Az NB II-ből, az SKSE csapatából kerültem az NB 1-be. Az elején nehéz volt. Mások voltak az edzések, új volt a környezet. Két hónap nlatt sikerült a beilleszkedés. Segítettek a társak. Különö­sen az idősebb játékosok, Bás- 11 és Jeck, de mondhatom azt, mindenki. Gyorsan összeba­rátkoztunk. < — Látszik, jó hangulatban v an. — Talán az ünnepek miatt. No, meg a névnap, hiszen Já­nos vagyok. De bevallom, leg­jobban azért, mert jól megy u csapatnak. — Kár, hogy nem a baj­nokságban mutattak ilyen jó játékot. — A csapatban már eddig Is több volt. Most a Téli Ku­pában minden bejött. Nagyon együtt vagyunk, s ami a leg­fontosabb, egységes a csapat­játék. Sajnálatos, hogy most, í>mikor jó sorozatban voltunk, h döntőt elhalasztották ja­nuár 26-ra, — Ügy érezzük, a Téli Kupában nagyon igyekezett bizonyítani. — Igyekeztem a bizalmat meghálálni. És, hogy ment a játék, az nagyon jó érzés VOltj — A bajnokságban Is vol­tak biztató pillanatok. — Eddig még nem sokat játszottam. A bemutatkozás nem valami jól sikerült. A Kába ETO ellen csereként áll­tam be. Első ÍNB I-es mérkő­zésemen 2:0-ra kikaptunk. Az . Üjpest ellen következett szél­ső kilencven percem. Arái ed­dig nem sikerült a Stécének, az akkor bejött. Talán meg is ijedtünk a lehetőségtől, hogy itt még nyerhetünk is. Kétszer vezettünk ezen a ta­lálkozón. de az eredmény 5:3 lett a Dózsa javára. Ezen a mérkőzésen gólt is lőttem. — Tavasszal a folytatásban több lehetősége lehet — Szeretnék élni a lehe­tőséggel. Még több, még ala­posabb munkára sarkallnak az eddigi eredmények. Fizikai­lag most kezdek megfelelő állapotba kerülni. — NB I-es játékos lett. Jó érzés, hogy sokan ismerik? — Ezt nem tagadom, de én ugyanolyan akarok maradni, mint amilyen korábban is vol­tam. A nagyképűség távol­án tőlem. Hogy közvetlen maradjak nem én, hanem azok teszik nehézzé, akikkel találkozók. Hogy m«nt a já­ték, hívtak ide-oda. Nem men- tem, megsértődtek. Nem értik meg, hogv nem lehet* kimn- radoznl. Persze, ha rosszul játszanék, biztos megkapnám a szidást tőlük. — Bal,szélső volt. Most a középpályán játszik. — Ezen a poszton többször találkozók a labdával, állan­dóan játékban vagyok. — Az a szurkolók vélemé­nye, hogy lát a pályán. — Szeretnék úgy játszani, mint Básti, csak valamivel keményebben. Ügy érzem, még nem nyújtottam teljeset. Azt hiszem, gyorsabban kelle­ne csinálnom á dolgokat a pályán. Hozzá kell tennem, fizikailag és technikailag is még sokat kell javulnom. Az edzéseken, a mérkőzéseken minden tőlem telhetőt megte­szek. Előfordulhat, hogy nem megy a játék, de hajtani azért kell. És, ha az embernek van akaratereie, az átsegíti a ne­hézségeken. — Közhelynek hat, de mégis kimondom. A futball- nak egyszer vége szakad. Gon­dol a jövőjére? — Villanyszerelő szakmám van. Most végzem a gépipa­ri szakközépiskolát, esti tago­zaton. A feleségemtől sok se­gítséget kapok, ugyanis ta­nárnő. — Nemrégen nősült. Kedve­zőbb így a helyzete? — Azt válaszolhatom, igen. Az NB I-ben magasabb a kö­vetelményrendszer és lazí­tásra nem is gondolhatok. Minthogy megnősültem, az edzések, a mérkőzések után még jobban igyekszem haza, hiszen otthon várnak. Most már nemcsak magamért va­gyok felelős. Igaz. keveset le-* hetek együtt a feleségemmel, mert ő az SBTC-ben kosa­razik. — Most szünet van, de nemsokára kezdődik az alapo­zás. — Lélekben is felkészültem rá. Ezért aztán a szilvesztert is otthon töltjük, tévénézés lesz a program. Nem szeret­ném az alapozást fáradtan kezdeni. — NB I-es labdarúgó tett Mit vár ezekután az újév­től? — Mikor az SBTC-hez ke­rültem, sokan azt mondták, minek megyek. Lesz-e elég erőm ehhez? Én éreztem ma­gamban annyi önbizalmat, hogy nekivágjak. Elhatároz­tam, ha törik, ha szakad, NB I-es futballista leszek. És ez csak rajtam, az életmódomon és a munkámon múlik. Sze­retném ott folytatni, ahol a Téli Kupában abbahagytam. Megalapozni a helyem a csa patban, és mindenekelőtt sok kai jobb helyezést várok az együttesemtől a bajnokság­ban, és nagyobb biztatást a szui-k olótáboruntotói — mond­ja végezetül Marosok János, az SBTC 24 éves labdarúgó ja. Adorján László Félévi bkonyílvúny a megyei I. osztályban 10. Karancslapujtö 15 6 ^ 7 25; 18 16 Többet vártunk, főként a táma­dásoktól, hiszen 6 mérkőzésen gólképteden volt a csatársor. öt mérkőzésen nem kapott gólt, és négy találkozón is csak 1—-1-et. Dejtár ellen kezdtek 2:0-ás győ­zelemmel, ezt négyes vereség kö­vette: Síküveggyár (0:3), Bgy. Volán (0:2), Kazár (0:1), és még a ZIM ellen is c»ak 0:0-át értek el. Bizony nem ezt vártuk a La- vajjal újra meg erősödött támadó- sortól. Ezután feltámadt a csa­pat, Szügyöt 3:0, Palotást 9i0, arányban legyőzték. Ez volt az őszi sze~jn ler i gyobb győzelme s/.ámukra. Su Bányagép ellen 1:1 és a nagy meglepetés az egyetlen i:0-ás vereséget mérték a Bgy. SE csapatára, az ősz folyamán. Kette« vereség követte a sikert: Öblösüveg 1:3, Pásztó 1:3. Záró­akkordként legyőzték Somost "li­re, Hugyagot 4:2-re, Legalább 80 jó gólhelyzetet hagytak ki. A szakvezetés 21 játékosnak adott jogot a játékra. Juhász I. és Ju­hász II. mind a tizenöt mérkőzé­sen játszott. Barta, Juhász III., lantos, Lavaj F., Telek S., Tóth S. 14—14, Bodor és Gordos 13—-13, Osgyánd 10, Telek Gy. 7 alkalom­mal Jutott szóhoz, míg mások, ki­lencen csak egyszer, kétszer vagy háromszor kaptak JátékJó&ot. Ju hász IT. 7, Bodor 6, Lantos. Ju­hász m., Telek S., Tóth S. 5—5 Gordos és Juhász IIL 4—4 ízben játszottak jól. A hagyományok­hoz híven nem teljesítették « megszokott követelményt. A gól lövést illetően Tóth S., a házi gólkirály is csak hét gólt lőtt, Juhász III. és Osgyáni, valtamint Lavaj 4-szer, Juhász I. két alka­lommal volt eredményes. Két já­tékos kényszerült idő előtt el­hagyni a játékteret. Hazai mér kőzéseik nézőszáma 1500 volt. (Tortezky) Az 1914-es év szép sikereket hozott a Pásztói KSE birkózó Inak. Az eredményeket azon­ban nem adták ingyen. Keményen, szorgalmasan dolgoztak a fiatalok. A versenyidősza­kot követő rövid szünetben sem tétlenkednek. Illés Rudolf edző irányításával nagy oda­adással készülnek az elkövetkezendő feladatokra Beszélgetés egy fekete mellett Aki cgjszer Papp Lászlót helyettesítette Ahányszor esak a Népsta­dion melletti kétemeletes épü­letben járok, ahol jó néhány magyar sportszövetség vezér­kara tevékenykedik, a pillan­tásom megáll egy , névtáblán. „Fehér Lajos ügyintéző.” Ez a hajdan népszerű versenyző napjainkban az ökölvívó-szö­vetségben dolgozik. Fáradha- tatlanuL Nem ismer lehetet­lent, ha az ökölvívásról van szó. Egy fekete mellett beszél­getek vele, két ügy intézése közben. Az Olimpiai Csarnok büféjében kedvenc sportágá­nak múltja, a „régi szép idők” kerülnek szóba, amelyek moz­zanatai nemcsak szórakozta­tónk, hanem tanulságosak is. Fehér Lajos a negyvenes esztendőikben érte el legszebb eredményeit Kemény öklű versenyző volt. A mérkőzései­nek 80 százalékát kiütéssel nyerte. Amikor megjelent a szorítóban, ellenfelét a néző­térről máris figyelmeztették, a „szakértő” bekiabálók: — Vigyázz, mert jön a bal felütés!... Vigyázz a gyom­rodra! ,Nem használt a tanács, a figyelmeztetés, mert kivéd­hetetlenül jött Fehér külön­leges bal felütése. Kellő távol­ságból és időben indította öklét. Olygn biztosan és véd- hetetlenül, mint ahogy an­nak idején Takács II., a „kis Taki”, úgy csavarta a szöglet­rúgásnál a labdát, hogy az a hálóban kötött ki. Rengeteget 1 Még négy eszíen’dő választ tel bennünket a következő lab- tíarúgó-vi' -ígbajnoltóáglól, a tapasztal..! azonban azt bizo­nyítja, hogy egy ilyen világ- versenyre nem lehet iúejeko- (rán felkészülni.' A Numzetközi LaSdarúgÖ Szövetség vezetői nemrégen azért utaztak „hfetűznézőbe” Argentína fővárosába, Buenos Airesbe, hogy meggyőződjenek arról: Argentína képes lesz-e a nagyszabású találkozó meg­rendezésére? Igaz, hogy Dél- Amerika a labdarúgás egyik fellegvára, de ez önmagában még nem biztosíték arra, hogy a felkészülés alatt végre tud­ja-e hajtani azokat a felada­tokat, amelyeket Joao Have- lange. a FIFA új elnöke ma­ga elé tűzött. E kérdésre kí­vánt tehát választ kapni a FIFA 9 tagú bizottsága. Dr. Helmut Käser, a FIFA svájci főtitkára még az elindu­lás előtt kijelentette: a legala­posabban vizsgálják meg, hogy megkezdődtek-e már az elő­készületek az 1978-as labdarú­gó-világbajnokságra és ha igen, azok milyen stádium­ban vannak. „Az első nehéz­ség — mondta a főtitkár — Ilssztűzii éz^bcii” a XI. VB színhelyén abban rejlik', hogy sikerül-e a személyi kérdéseket megol­dani; Eddig azt tapasztaltuk, hogy a kormányváltozás alkal­mával a szövetségen belül is személyi cserékre került sor és az utóbbi időben ezen a té­ren szerencsés javulás tapasz­talható”. A másik fontos kérdés, amit a bizottság a legalaposabban meg akart vizsgálni, hogy milyen elhelyezési lehetőségek várják a csapatokat? — „Az egyik legfontosabb szempont, — mondta a fő­titkár —, hVgy biztosítva le­gyen a telefon-, rádió-, távíró­éi télevíizió-öisszeiköttietés, amely nélkül ma egy VB el­képzelhetetlen”. Joao Havelanget, ’a FIFA el­nökét, az országban látottak meggyőzték arról, hogy Argen­tína alkalmas az 1978. évi XI. VB megrendezésére — ..Lát­tam itt néhány olyan stadiont, = mondta — amilyennel kc; vés erurópai város büszkél­kedhet. Így az 1978. július 25- én Buenos Aires-i River Plate stadion mint a VB-döntő szín­helye még a legkényesebb igé­nyeket is kielégíti.” Dr. H. Käser, a FIFA fő­titkára a látottakról már sok­kal diplomatikusabban nyilat­kozott. Véleménye szerint az argentinok még nagyon mesz- sze vannak a felkészüléstől. „Nagyon sok minden hiány­zik még, — mondta, — de én hiszek abban, hogy az argenti­noknak addig még sikerül ezen problémákat megoldani- ok”. Sokkal pesszimistább hangu­latban tért haza Hermann Ne- uberger, az NSZK .labdarúgó- szövetségének alelnöke, a VB szervező bizottság tagja. — „Nagyon csalódtam! — mond­ta — Nem sokat vártam, de még annál is kevesebbet kap­tam. A technikai kérdések, mint például a rádió-, tv- közvetítések érdekében, amely nélkül egy modem labdarúgó- VB-t nem lehet elképzelni, még jóformán semmiféle elő­készületet nem tettek. E téren tehát a kormánynak még je­lentős anyagi támogatást kell nyújtania.” A XI..VB új fejezetet nyit a labdarúgás történetében, hi­szen az előjelek szerint először küzd majd 20 csapat az arany­éremért. Míg az NSZK-ban a legutóbbi VB-n 38 mérkőzést játszottak, Argentínában 44- szer kell pályára lépni a csa­patoknak. Míg az idei VB-n hat mérkőzést kellett egy csapatnak lejátszania, 1978- ban az új lebonyolítási rend­szerben 5 mérkőzés után jut a két legjobb csapat a döntőbe. Mindent egybevetve, bár az' illetékes szakvezetők nyilatko­zatai eléggé vegyes érzelmeket keltettek a labdarúgó-sport- közvéleményben, annyi meg­állapítható: Argentína az elő­készületeket illetően egyelő­re még erősen az „alapozás” időszakában tart, minden re­mény megvan arra, hogy az 1978-as VB-t, mint a világ legjobb csapatainak „csúcsta­lálkozóját” impozáns keretek között rendezze meg. (S. I.) gvakorolta, így még ha ál­mából felkeltik, akkor is tud­ta volna. — És a legnagyobb sikerét hogyan érte el? — 1947-ben történt. 1. Dub­linben az Európa-bajnoksá- gon bronzérmet nyertem. Er­re a versenyre nagy szorga­lommal készültem. Három mérkőzést vívtam, kétszer kiütéssel győztem, majd ve­reséget szenvedtem az Euró- pa-bajnoktól. Bár akkor én úgy éreztem, sőt, Zsiga bácsi is úgy nyilatkozott nekem, hogy nem vesztettem el a méx-kőzést Nyertem, de pon- tozófoítnókinál nem lehet tud­ni soha, hogy mit hoznak ki. Az Európa-bajnokságot a svéd Krüger nyerte meg, én pedig harmadik lettem. — Sokan emlegetik a Tor­ma IL elleni mérkőzését... — 1951-ben Csehszlovákia —Magyarország ökölvívó- mérkőzés volt a Sportcsarnok­ban. Itt a Torma II. olimpiai bajnokkal mérkőztem, ami a számomra is nagy erőpróba volt, ugyanis a mérkőzés előtt pár nappal erre a mérkőzés­re Papp Lászlót jelölték ki, de közben megbetegedett, ami miatt a mérkőzést nem vál­lalta. Ekkor én odamentem a Zsiga bácsihoz, és mondtam neki, hogy szívesen megmér­kőzöm az olimpiai bajnok Torma II-vel, Zsiga bácsi azt delelte, hogy ne hülyéskedj, te Pacal, hát te lényegesen köny- nyebb vagy Torma II-nél. Vállaltam ezt a mérkőzést, ugyanis már legyőztem Tor­ma I-et. akinek híres jobb­kezes ütései voltak, de nyer­tem már Torma III. ellen is. Mondom, a Torma családból egyedül csak ő van, akit le keli győznöm... A mérlege­lés a mérkőzés előtti nap volt az Astoria Szálló egyik szo­bájában. Mérlegelésre szólí­tottak, majd utána odajött hozzám Tonna II. és felpöc­költe az orromat. S az ő fölé­nyes modorával jegyezte meg: „Az első menet után add fel a mérkőzést!” Erre azt felel­tem: „Nézd, Gyula, én a csa­ládot félig már megvertem, most már csak te vagy hátra egyedül, akit le kell győz­ni”. S erre kacagni kezdett... Zsiga bácsi közölte vele, hogy ez így van, és ne neves­sen. Többit majd meglátjuk a mérkőzésen. Másnap, én a szo­rítóban, a ring mellett Ádler Zsigmond. Az első menet után olyan fáradtad estem be a székbe, hogy azt kellett, mondanom: „Zsiga bácsi, én úgy ki vagyok, mint a bol­gár szatyor”. Zsiga bácsi mo­solyogva azt válaszolta: „Te Pacal, a Gyuszi készen van!” Én vettem a lapot'rögtön, és akkor kapcsoltam, hogy ő mit ígért nekem a szállóban. Ha az első menetet kibírom; ak­kor adjam fel a mérkőzést. Becsülettel harcoltam tovább­ra is. A második és a harma­dik menetben, sikerült őt el­találni gyomron Is egy ke­mény bal felütéssel. Kínos mosollyal válaszolt. Ekkor lát­tam azt, hogy sikerült belop­ni egy kemény, rázós ütést, A mérkőzés végén, amikor Tor­mát kihirdették győztesnek, nagy füttykoncert fogadta győzelmét. Engem pedig él- jenzett a közönség, miután kibírtam a három menetet Tormával szemben. Ügy érez­tem, hogy a nagy tudású ver­senyzőtől nagyon sokat tanul­tam, bár még egyszer mér­kőzhetnék vele. Torma Gyula szépen nyilatkozott. Art mond­ta, hogy magyar versenyző vele szemben még Ilyen dere­kasan nem állta meg a he­lyét. — Ml különbség az akkori és a mai ökölvívás között? — Akkor a mi időnkben egy jól begyakorolt, külön­leges ütés elég volt a mérkő­zés eldöntésére — hangzik Fehér véleménye. — Ma vi­szont sokoldalúbban, színe­sebben kell, hogy felkészül­jenek a versenyzők, fizikai­lag, technikailag és taktikai­lag lényegesen, többet kell tudni. Napi négyórai edzés kell ahhoz, hogy az élvonal­ban tudjon maradni. Akár­csak egy-két edzés kihagyása is elegendő egy fontos talál­kozó elvesztéséhez. Bizony sokszor mondja ezt Papp La­ci a tanítványainak. Ki gondolná, hogy Fehér Lajos pályafutása valaha, 1943-ban a szájharmordkázás- sal indult. Elvitték egy vidé­ki útra, mert szépen tud mu­zsikálni. Hadd szórakoztas­sa, Csontost, Homolyát, Szi­getit és a többieket. Majd, ha már úgyis ott volt, gyerek létére bemutató mérkőzést ví­vott és nyert meg kölcsön mezben, trikóban és nadrág­ban. Azóta csak a szorftók világában érzi otthon magát. M. K. Mai sportműsor Asztalitenisz. Országos ifjúsági, serdülő- és iíjonever­seny. (Elődöntők, döntők.) Salgótarján, Malinovszkij üti Ál­talános Iskola, 8.30 óta. NÓGRAD - 1974. december 29., vasárnap Jl t i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents