Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)

1974-12-29 / 303. szám

i. Szabó Gyula: IJSZAKAI r — öcsi NE UGRÁLJ ELŐT­TEM, mert a bütyködre lé­pek! — hessegette arrébb Vi­rág Zoli a fiatal targoncásíiút. Hetek óta ilyen kötekedő ked­ve volt. Négy hónapja hagyta ott n termelőszövetkezetet. Új elnök került a gazdaság élére, akinek első dolga volt, hogy az üzemegységekből a köz­pontba vonta össze a gépe­ket. — A közös, érdeke kívánja így. Tűrhetetlen, hogy a trak­torosok akkor kezdik a mun­kát, amikor kedvük szottyan, és akkor fejezik be, amikor jólesik — magyarázta Barta Tamás elnök, a termelési ér­tekezleten, mert azt is beve­zette. A gépműhely dolgozói­nak havonta tartott eligazí­tást. Értékelte a munkát, di­csért és osztogatta a tüskéket. — Mindenki munkájára szá­mítunk, de, ha valaki el akar menni, nyitva a kapu — mond- la. • — Nem lesz ennek jó vé­ge, elnök elvtárs — súgta óva­toskodva Virág az egyik han­gos beszélgetés után: — Az emberek nem értenek meg egyszerre mindent. — Majd elválik...' — vála­szolt röviden az elnök. Elsőnek az egyik szerelő ment el, őt követte Virág Zoli. Nem tudott elszámolni nyolcvan liter üzemanyag­gal. Levonták a béréből. — A szentségit! Nem elég, hogy látástól-vakulásig me­gyek? Még a benzint is én fi­zessem meg? Ebből nem ké­rek — s megírta a felmondó- levelet. — A maszek fuvarokra nincs lehetőség. A gyárban ledolgozom a nyolc órát, és sikta — győzködte otthon az asszonyt elhatározása helyes­ségéről. A többiek hiába marasz­talták, hajthatatlan maradt. — Nem sajnálod a tíz évet? —• kérdezte tőle Bakos Ignác, a brigád vezetője. — De..; — mondta csende­sen, s másnap reggel már anyagmozgatóként állt mun­kába a megyeszékhelyen. — Megértem a helyzetedet, de te is értsd meg az övéket. Légy szíves, most tedd félre a személyes dolgaidat, ne jálszd a sértődöttet nekem! Mégy, vagy nem? — szegezte a kérdést türelme fogytával — Megyek — hangzott a bi- zpny tálán válasz. — Jól van, pajtás — vere­gette meg vállát barátságo­san az idős kommunista. Másnap hajnalban Zoli, mint tíz éve megszokta már, kibandukolt a műhelybe, ott kellett jelentkezhiük. — Jó reggelt! — köszönt az egymás után érkező traktoro­soknak, akik már tudtak érke­zéséről. — Szervusz, Zoli! — rázta meg kezét Bakos Ignác. ­Jött az elnök is. — MAGUK NAPPAL MEN­NEK MAJD a Csipkés-dűlő­be, öt emberünk éjszaka is vetett — magyarázta. — Ez mindig ilyen korán kel? — kérdezte suttogva Vi­rág a brigádvezetőtől. — Le sem feküdt talán. A rövid eligazítás után rög­tön indultak. Az éjszakai mű­szakosok épp a fülkéből ká­szálódtak ki. — Itt a géped, öreg — mondta kedélyesen Virágnak az álmos szemeit dörzsölgető Győri Bandi. Az MTZ motorja lassan járt. Tavalyelőtt vették, Vi­rág kapta, aki most minden különösebb bizsergés nélkül lépett a gázpedálra. — Négy hónap kiesés sem­mit sem jelent — gondolta, s a forgó után nekivágott a lan­kának. Elől a nyomot, a tü­körből a fasort tartotta szem­mel. Indultak a többiek is a reggeli csípős szélben. — Még ezt sem vették le — esett tekintete a jobb ol­dali ajtó lemezére. Annak ide­jén ő ragasztotta oda a Ké­pes Üjság címlapját. Csak délben álltak meg rö- videbb pihenőre, leszámítva a tartály töltésére fordított időt. — Nem felejtetted még el, Zoli? — kérdezték tőle tár­sai. esztendő alatt dolgozott 6 már harminc órát is egyfoly­tában. — Nem engedhetem, hogy egészségét és g. gépet kockáz­tassa.. Még valami baja esik. — Nekem? — ezt úgy mondta Virág, mintha leg­alább öt munkavédelmi őr vi­gyázna rá. — Rendben van. Marad­jon még egy kicsit, s ha fá­radtnak érzi magát, menjen szépen haza — egyezett bele végül az elnök, mert látta: fölösleges minden további til­takozás, vita, a traktorosból lett traktorost keményebb fá­ból faragták annál, mintsem szándékán egyhamar változ­tasson. Félórás ellenőrzést tartot­tak. Rendben találták a cso- roszlyákat, a boronát, s a Ze- tort is. A tompított fény he­lyett a reflektor széles, ölel­kező csóvái vetődtek a táblá­ra. Ahogy le-fel dolgoztak, messziről parányi csillagok­nak tűnhettek. — Szépen haladunk — ál­lapította meg Virág Zoltán, miközben üzemanyagot vett feL Éjfél körül szemei nehezed­ni kezdtek. Oldalt a sötétség feneketlen mélységnek tűnt. Keze s lába alig engedelmes­kedett. Ügy érezte, mintha ezer apró tűvel bökdösnék. A fordulóban meleg teát Ivott, az felfrissítette. Nem ringat­ta már a zötyögés, éberen tar­totta, túl volt a ' holtponton. Egy óra tájt aztán újra fel­tűnt az elnöki autó. — Bírja még? — kérdezte Barta, miután kiszállt a kor­mány mögül. Gépkocsiveze­tőjét három napja nélkülöz­te. Kombájnosként segít a ku­koricabetakarításban. ,— Igen — válaszolt Virág Zoli. Azon tétovázott, hogy mondja, vagy ne mondja? Vé­gül elkezdte: — Elnök elvtársi Szeretném visszacsinálni a dolgot Mégis jobb itt a termelőszövetkezet­ben. Lehet róla azó? Az elnök fáradt arcára mo­soly ült, s csak annyit mon­dott: — Megleszek én nélkületek is — mormogta magában, de most a negyedik hónap után kutyául érezte magát. Meg­volt a pénze, de a gép — az, nagyon hiányzott neki. A fürdőből kifelé menet is' ezen törte a fejét, amikor Ráczi Lajos, az alapszervezet titkára lépett hozzá; — Pocsék ősz van a mező- gazdaságra, Zoli! — Az. — Tudod-e. hogy a városi bizottság kérte: írjuk össze a gyárban, kik voltak koráb­ban traktorosok? — Na, és? — Neked is az a szakmád, ■nem? — Igen. — A vetésnek éjjel-nappal mennie kell. Kevés az ember a két műszakhoz. A faluba is kérnek három traktorost. Jó lenne, ha egy hétig te is se­gítenél nekik — fűzte tovább a szót Rácz. „Hát, innen fúj a szél! Baj­ban vannak a fickók” —gon­dolta magában Virág Zoltán. — Hogy gondoljátok? Nem azért jöttem el, hogy vissza­menjek. Kiröhögnek a többiek — mondta. — Annyi a munkájuk, hogy még levegőt venni sincs sok idejük. i — Küldjétek mást! — A határt tőled jobban kevesen ismerik, nem beszél­ve a gépekről, emberekről. Nem szívességet kérünk. A párt küld, a jövő évi kenyér­ről van szó — érvelt a párt- titkár. Vitáztak egy negyed­óráig. - - _ ;— Mennvl van hátra? — kí­váncsiskodott válasz helyett. — Ötszáz hektár. — Sok.;; — mondta ma­gában. — Még akkor is, ha Ih'en emberek dolgoznak a földeken. A délután eseménytelenül telt el. Sűrűn néztek az ég-e a traktorosok. Borult volt, de nem esett. Tapasztalatból tud- Ták. így marad éjszakára is. Mióta rákényszerültek az éj­szakai vetésre, az emberek, furcsa lázban égtek. Virág­nak szokatlannak tűnt anaev igyekezet, meg is kérdezte, amikor hat előtt néhány nerc- cel kiszállt a vezetőfülkébe: — Sok premcsit tűztek ki? — Egv fillért se, a veté««-! így is, úgy is végezni kell! A válaszon nem törhette fa­iét, piert az, elnök Volgája á-. kezeit, Barta Tamást és a vál­tást hozta. — Köszönöm a munkák v- kat, derekasan dolgoztak. Reggel újra számítok ma­gukra — fordult a gyáriak­hoz. Aztán Virágra nézett. — Virág elvtársi Arra ké­rem, a gépét vigye a mű­helybe. Váltótársát, Győrit al­katrészért küldtem, ki tudja mikor ér haza! így éjjel csak a négy ' a megy. — Vis'.i a fene! — mordult egyet a traktoros. — Kinn maradok én éjszakára is. Nem ördöngős dolog csillagok alatt vetni. Csináltam már nem egyszer. — Pihenésre van «züksége — tiltakozott az elnök. — És a vetés? — vágott vissza amaz, s már döntött, ha törik, ha szakad, az éjsza­kát is itt tölti. Az eimúlt tíz — jui vau, Z.OUI maju, na kipihente magát az éjszakai műszak után, beszélgetünk róla. Remek traktoros, miért ne dolgozhatna nálunk? Nem haragszik magára senki... VIRÁG KOSZONÖMFELET MOTYOGOTT, aztán felült a gépre. — Jó éjszakát! — azt hit­te, hogy elbúcsúzott az elnök­től. ,pedig csak magában gon­dolta. Felkattintotta a ref­lektort, s gázt adott A Kossuth Könyvkiadó új­donságai között találjuk Marxnak, Engelsmek és Le­ninnek a nőkérdésről és a családról írt, e problémakör­rel kapcsolatos cikkeit, meg­jegyzéseit. A szemelvénv- gyűjtemény mellékletként részletet közöl Clara Zetkin: Visszaemlékezések Leninre cí­mű Írásából is. Az MSZMP ffe Társadalomtudományi In­tézetének gondozásában jelent meg — Böhm Antal tollából — A középrétegek helye a társadalomban. Herbert Mar­cuse és a harmadik erő filo­zófiája címmel a lengyel Jó­zef Forgosz veszi marxista kritikai bírálat alá Herbert Marcuse tanait. A Szépirodalmi Könyvki­adó az Olcsó könyvtár soro­zatban jelentette meg Kaffc-ca Margit három kisregényét, Két nyár címmel; a kötethez Bodnár György- írt utószót. Kenyeres Zoltán tanulmány­kötetének címe: Gondolkodó irodalom. Megjelent Kis Er­vin regénye, az Origenesz, Módos Péter: Lecke fiúknak című regénye; Molnár Gál Péter tanulmányokat, portré­kat közlő kötete, az Izgága színház: Kondor Béla ver­seskötete, a Jelent hagyni és Kis Ferencne, a Munka és Virágcsendélet (Mohácsi Regős Ferenc grafikája) Ki ne mondd hogy nem érdekel az élet mert semmit nem adott, ki ne mondd. — Apád még él és apáik, is éltek —■ hogy nem érted, s jövődért, ki ne mondd! Ki ne mondd, hogy itt nem éltek hősök, s az élők mind gyávák, ki ne mondd. — Vérűk beléd is átöröklődött —, hogy te ezt nem érzed, ki ne mondd! — Ha akarsz bármilyen magasan repülhetsz — hogy nem akarsz szállni, ki ne mondd! Ki ne mondd, hogy a pénz az igaz isten mert bárkit megvehetsz, ki ne mondd. — Igaz, élnek még páran ilyen hitben —, hogy köztük vagy te is, ki ne mondd! Ki ne mondd, hogy soha nem szeretett, s gyűlölsz minden lányt íi ne mondd, ogy nem érvényesülhetsz tért mindenki elnyom, :i ne mondd! ki ne mondd. Elhagyott igaz de el nem felejtett, hogy én súgom — lesz más—, • ki ne mondd! Szabó István ÍJ KÖNYVEK szerelem; utóbbihoz Juhász Ferenc írt bevezetőt. Iroda­lomtörténeti kuriózum Gárdo­nyi . Géza Titkos naplója, melyhez Z. Szalai Sándor irodalomtörténész irt beveze­tést és utószót. A Magyaror­szág felfedezése sorozat 12. köteteként látott napvilágot a Molnár Géza pesterzsébeti szociográfiai riportjait tartal­mazó Külvárosi barangolás. A Magyar remekírók sorozatban jelent meg Móricz 'Zsigmond nagylélegzetü történelmi re­génye a Tündérkert, A nagy fejedelem és A nap árnyéka trilógiát tartalmazó, Erdély. Most került a könyvesboltok­ba a Szabó Lőrinc naplóját, válogatott leveleit és cikkeit ismertető kötet; ezt Kabdebó Lóránt irodalomtörténész rendezte sajtó alá. A Corvina Kiadó képzőmű­vészeti újdonságai között ta­láljuk a Barcsay Jenő élet­művét, művészetét bemutató, színes reprodukciókkal il­lusztrált albumot, melynek szerzője Péternyi Katalin. A karácsonyi könyvvásárra 3. kiadásban látott napvilágot Kömer Éva művészettörté­nész Derkövits Gyula művé­szetét bemutató albuma. A művészet kiskönyvtára soro­zat legújabb kötete Csizmra Gyula festőművész életútját mutatja be, Haulisch Lenke tollából. Megjelent Német La­jos művészettörténész tanul­mánykötete, A XIX. század művészete a historizmustól a szecesszióig címmel. Kovács Éva könyve az Árpád-kori ötvösséget mutatja be. számos illusztráció kíséretében. Az Építészeti hagyományok soro­zatban Kelényi György kötere a Kastélyok, kúriák, villák. Szabolcsi Miklós érdekes ta­nulmánykötetének címe: A clown mint az művész öruarc- kéne. A Gondolat Könyvkiadó Társadalomtudományi Könyv­tárának új kötete a Történe­lem és filozófia; ez a mű a szovjet filozófiai kutatások legfrissebb törekvéseit mutatja be, Huszár Tibor válogatásé ban, A Világjárók sorozatá­ban látott napvilágot Ignácz Rózsa és Vámos Magda útle­írása, a Tűzistermő Hawaiban egykor és most. A Szemtől szemben sorozat legfrissebb kötete Federico Fellini, ,Ne- meskürty István tollából. Moszkva könyvtarai Moszkva délnyugati részén, egy új lakótelepen, ahol több akadémiai intézet is működik, áll a társadalomtudomány i alapkönyvtár. A könyvtár polcait 7 millió kötetnyi tör­ténelemtudományi, filozófiai és közgazdasági mű tölti meg. Az olvasótermekben egyide­jűleg 700 személy tanulmá­nyozhatja a könyveket. A’ kölcsönzőhelyiséget liftek és elektromágneses posta köti össze a könyvtárakkal. Ugyanebben a kerületben fog állni a kétmillió kötetes orvosi könyvtár épülete is. Több mint 40 millió köny­vet őriznek Moszkva 1400 köz- könyvtárában, melyek közt van a világ legnagyobb könyv-* tára, a Lenin Könyvtár. Eb­ben 27 millió könyv találha­tó, a föld 200 különböző nyelvén. A közkönyvtárak gazdája az állam vagy a szak- szervezetek. A könyvtárak lá­togatása ingyenes. I NÓGRÁD - 1974, december 29., vasárnap 5

Next

/
Thumbnails
Contents