Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
De az öregség itt van... TALÄN HOLNAP. Ma nem alkalmas a délután. Ünnepségünk van — mondja a gond- moknő. Hiszen hallja! — Hallom. Kis karácsony, nagy karácsony, kisült-e már a kalácsom? Gyerekek énekük a dalt. Gyerekek az öregeknek. Az ajtón rés van. •Egy pillantás a szobára. Asz- Rzonyok ülnek. Csendben, fáradtan, egymás közelében, öregek. Már várnak, amikor kopogtatok. Meleget ad a kályha, könnyű a beszélgetés Anna nénivel. Friss az emlékezete, bár túl van már a hetvenen. A karácsonyról beszélünk. — Egyedül leszek. A fiam mindig hív, hogy menjek, de minek. Most is telefonozott — Az ünnepekre hívta? — Hívott. Jó fiú, nagyon szeret. Én is szeretem, mert kiskorától én neveltem. Korán meghalt az apja, az uram. — Otthon lesz karácsonykor? — Otthon, az öregházban.. !tt lakom, nem messze, öreg * ház, nagyon öreg, van ezer éves is. — Jó itt a többiek között? — Igen. Beszélgetünk, jól érzem i.tt magam. — Mióta jár ide? — Egy éve lassan. Mindennap itt vagyok. — A városban nincs ismerőse? — Két öreg szomszéd. Nagyon hosszú lesz az a két nap. — Visszagondol az ünnepekre ? — Vissza. Amikor még együtt'voltunk. Nem jó öregnek lenni. Nem jó. Higyje el nekem! Fogom a kezét. Búcsúzom. Nyitom az ajtót Segítek. Visszaülök az asztal mellé. Várom Emília nénit. Talán ő a legöregebb a napközi o t'honosok között. Talán. N am kérdezem, ö kérdez. — Mit gondol, hány éves (vagyok? — Hetven. Esetleg hetvenkettő. — Nem, kedve®. Jövőre leszek hetvenkilenc. Márciusban, ha megérem. — Nem lehet baj az egészséggel Jól néz ki. — Nem így van. Beteges vagyok. A harmincnégy év alatt tizenkétszer voltam rosszul. — Ilyen pontosan emlékszik? — Jó az emlékezetem. Sok a bajom. — Egyedül él? — Egyedül kedves, mióta a nagy bánat rámszakadt. Meghalt a férjem. Szép nagy, derék fiamat eltemettem. Egyedül * maradtam, egyszál magam — mondja, és csuklik a hangja. — Szeret itt lenni? — Ez a mindenem! Már várom a reggelt. Mindig várom a reggelt, hogy jöhessek. — Jóiért jó itt? — Mint a testvérek, szeretjük egymást. Elfelejtjük, ami volt. — besz otthon fenyőfája? — NEM VETTEM. DRÁGA. — Melyik karácsonyra, emlékszik szívesen? — Nagyon régen volt már, mikor az urammal fiammal .. — Van rokona a városban? — Van. Hívnak is: menjek hozzájuk, de minek? Jó nekem egyedül, meg messze is laknak tőlem. Fönn, a hegyen. Lemez van az asztalon. Karácsonyi lemez. Bing Crosby mosolyog a borítóróL Merry Christmas — olvasom. Karácsony. Segít az idő is. Hull a hó. Az ablakon át látom, Rózsi nénire figyelek. — Sok a bánatom. Beteg vagyok, öreg vagyok, és ráadásul egy ember van a nyakamon egy albérlő, akit nem tudok kitenni a lakásból — Valamikor, csak magához vette? — Bekéredzkedett Azt mondta: majd megy, csak rövid időre adjak hajlékot. Adtam, s most az a sorsom, hogy járok jobbra-balra, mert szidalmaz, olyan durván beszél velem, hogy szégyellem kimondani miket mond. — Nem tud vele beszélni szép szóval? — Nem lehet azzal. Iszik, durva, lelketlen ember. Mit tegyek? Váratlan a kérdés. A beszélgetés sem ünnepi hangulatot. áraszt. Nézem a leveleket. Rózsi néni 73 éves, s most pereskedik, idegeskedik. — Egyedül lesz karácsonykor? — Egyedül, — Otthon, az albérlővel? — Nem, fogom a kistás- kám, teszek bele kenyeret élelmet, kimegyek az állomásra. Ott fogok ülni, gondolkodni. — Mehetne máshová? — Mehetnék. Hív egy Itteni társam. Jöjjek, legyek vele — mondja. Nem megyek. Azt tartom, nem ülök ünnepkor idegen asztalához. Az önérzetem nem engedi. Egy pillantás a szobára. Asszonyok ülnek. Csendben, fáradtan, egymás közelében, öregek. — Egy évben 160 ezer forinttal gazdálkodunk. ' Brigádok jönnek, úttörők. Nem az ajándék a fontos. Inkább a látogatás. Érezzék azt, nincsenek egyedül — mondja a gondnoknő, KÖNYVET OLVASTAM mielőtt idejöttem. Dénes Zsófia új kötetét, visszaemlékezéseit. ö írja: „De az öregség itt van, jelen van, nem mozdul el, inkább csak sűrűsödik minden letelt nappal” Boldog karácsonyt! — mondja Rózsi néni Mulasson jól fiam — teszi'hozzá. És visszamegy a többiek közé. Székács László Karácsonyi tv-ajánlatunk A karácsonyi televíziós műsorban mind a gyerekek, mind a felnőttek megtalálják a számukra kellemes szórakozást. December 25-én délelőtt jelentkezik a gyerekeknek szóló tarka műsor, a Diákabrak. A Bruno unatkozik című rajzfilmsorozatból Az unatkozó kutya című részt láthatják. Bábfilm is lesz a műsorban: Leó a fényképésznél, öveges professzor játékos magyarázatának „szemléltető je” ezúttal Heki, a rezonancia kutya. Csehszlovák mesefilmben ismerkedhetnek meg a Szomorú királylánnyal, aki minden kérőt elutasít. Királyi atyja elhatározza, ahhoz adja feleségül, aki megnevetteti. Melinda együtt él »édesanyjával és nagynénjével. Édesapját korán elvesztette. Egy nanon kiderül, hogy Melinda édesanyja férjhez megy. Melinda nem tudja elképzelni, hogyan is lesz az életük ezután, egy idegen ember közelében. Erről szól az Intőköny- vem története, amelyet 25-én délután láthatnak. December 26-án délelőtt jelentkezik a Csak gyerekeknek szóló filmösszeállítás, amelyben rajzfilm szól a Tizenkét hónapról, valamint két bábfilm nyújt kellemes szórakozást: a Mézeskalács házikó és a Meteor a ringben. Nagy könyvsiker volt Tran Dang Khoa-nak, a vietnami kisfiúnak a verseskötete, amely tavaly Jelent meg. A Pengető műsorában, amelynek címe: Udvaromtól az égig, Vitai Ildikó megzenésítésében hallhatják a verseket. December 25-én, 20.05-kor a televízió Hunyady Sándor: Téli sport című regényéből készült tévéfilmjét mutatja be, amely az író szociális érzékenysége nélkül csak idill lenne. A film a gyönyörűséges tátrai tájon játszódik, ahol egy szegény tisztviselőlány, Olga keres gyógyulást tüdőbajára. A szanatóriumban, amely egyben luxushotel, két ember ismeretségét nyeri el Egyikük Dóri, a gazdag gyáros leánya. A gazdag lány mutatja be Olgát sítrénerének, Egonnak, akivel egymásba szeretnek. A szegény és a gazdag lány barátsága, a szerelem ábrázolása kapott megejtően lírai hangsúlyt elsősorban Esztergályos Cecília alakításában, aki Olgát testesíti meg. Mihályfi Imre rendezése hű felidézője Hunyady Sándor világának. Annak a világnak, amelyről így ír Illés Endre: „Az ő világa éppen az átvilágított anyag, a romló test kitárt leikével válik rokonszenvessé. Hőseit úgy tartjuk kezünkben, mint kedves ismerősünk pulzusát.” December 26-án este 20.00 órakor a nemrég elhunyt szovjet író, Vaszilij Suksin elbeszéléséből láthatnak tévéfilmet, Málnay Levente rendezésében. Szibériában, ’a messzi tajgán, mint egy valóságos erdei manó él egy öregember, Amolyan erdészeti felügyelő ő, sok száz kilométeren át húzódó erdő egyedüli ura. Mínusz 40 fok hidegben alig nyitja rá valaki az ajtót. Pedig az öreg igazi, mély emberszeretettel, bölcsességgel viseltetik az emberek iránt Egyszer egy fiú téved az öreg kunyhójába, ö is szereti az életet, csakhogy másképp. Élni szeret, élvezni a mindennapok örömét, magának élni, a mának élni, mindegy, mit hoz a holnap. Találkozásuk nem csupán két ember, két generáció találkozása. Találkozás két szemléletmód között; az önmagáért és a másokért élő ember találkozása. Az élet szerelmese — ez Suksin művének címe. Az öreg: Páger Antal. a fiatal: Koncz Gábor. 1974. december 27., péntek. 20.30: Város, esti fényben. Bárány Tamás érdekes regényéből Katkó István dramaturg és Gaál Albert rendező készített tévéjátékot. Az író-főhős mindössze néhány napot tölt egy új szocialista városunkban, Fűzfőpatonán, ahol emberek múltjával, jelenével ismerkedik. Fúzfőpa- tonát hiába keresnénk a térképen — mégis valóságos modellje az új szocialista magyar városoknak, amelyek az ötéves tervek során épültek. A regény televíziós változata szociográfiai hitelességgel ábrázolja a város lakóinak életét. Természetesen nem egyszerű dokumentumokat illeszt egymásba a szerző, hanem kitűnően megrajzolt típusokat, sajátos életutat bejárt emberi sorsokat. Főszereplők: Toma- nek Nándor, Ráday Imre, Bihari József, Nagy Attila. .1lagyarorazágért harcoltunk (8.) Ne legyen kényes kérdés! r „Érjük el, hogy mind többen. folyamatosan művelődjenek, vegyenek részt általános és szakmai oktatásban, továbbképzésben, önképzésben. Fejlesszük a kultúra területén is a közösségi formákat.” (MSZMP KB irányelvei a párt XL kongresszusára.) A fentebb idézett gondo- l; cnak nem az újszerűség ad- j i az értékét. Hiszen ez fo- g ilmazódott meg oly’ sokszor a brigádmozgalmat szív- i tyűknek tekintőkben, a Közművelődési szakemberek- fc?n és a társadalom mind s élesebb rétegeiben. Ezt elemezte a közművelődésről szóló párthatározat is. Értékessé a: teszi, hogy megerősíti benti ink: ez igen fontos feladat! Nemrég a Salgótarjáni Köti saati Üzemek egyik ifjúsági s ocialista brigádjának né- híny tagjával beszélgettünk a művelődés több kérdéséről. A villanyszerelők műhelyéből kifelé ballagva az egyik fiatalember elmesélte egy kuli nős élményét. A nyáron fent voltam Sal- g n, KISZ-vezetőképző táti írban. A továbbképzés fő témája a közművelődési határozat volt Kaptunk olyan feladatot is, hogy magnóval készítsünk „interjúkat”, szólaltassunk meg néhány embert saját művéfódési lehetőségeiről Nem hittem volna, hogy ez ilyen kényes kérdés: sokan azt mondták, inkább körbefutják a várost, mint hogy erről nyilatkozzanak... A Nógrádi Sándor brigádban ezt nem javasolta senki. Javasoltak viszont sok hasznos dolgot Pataki Katalinnak, amikor a Kohász Művelődési Központ képviseletében eljött a műhelybe. — Bővíteni lehetne a kiállítások körét a házban. Így többször mehetnénk el együtt is, értelme, témája lenne egy- egy vitának, beszélgetésnek például a művészetről. Szeretnénk azt is, ha több jó filmsorozatot indítanának. Nem mindenki tud bent, a központban el járni moziba, akármennyire érdekli is egy film — mondja Bata László bri- gádvezető-helyettes. — A sportolók, a sportot kedvelők nevében kértem, legyenek sportoló-sportbarát találkozók, élménybeszámolók. Biztosan lenne közönsége egy Ilyen rendezvénynek! Igaz, a mi kollektívánkból csak én foglalkozom aktívan a testedzéssel, a Kohász NB II-es kosárlabdacsapatában játszom, de a többieknek is tetszett az ötlet — folytatja Juhász Béla. — Jó akcl6 volt, érdemes tovább folytatni, hogy a nagy ünnepekre magnós műsorösz- szeállítást készítettek és a brigádök reggeliszünetben le- játszhattálCi Ezekből kértünk többet — fűzi hozzá a brigád vezető, Valet József. A közösség ebben az évben jubileumot ünnepelhet: tíz évvel ezelőtt alakult meg. Az alapítók közül öten ma is itt dolgoznak. Nagy értéket jelentenek a közösen töltött évek: mindig tudják, milyen problémák foglalkoztatják a társakat, miben lehet segíteni. A költözködéstől a lakás berendezéséig, a beteglátogatásig sok területen adnak tanácsot, segítséget egymásnak. Nemrég lett tizenöt tagú a. brigád — egyik munkatársuk közlekedési baleset áldozata lett. Családjának igyekeznek mindenben segíteni. Ez az összetartás, együttes tevékenység a szabad időben, a művelődésben is fel-felbuk- kan. Rendszeres hallgatói a TIT-előadásoknak, többen járnak különböző politikai tanfolyamokra. Sokszor az egyéni hobbyk Is kapcsolódnak a kisebb, vagy nagyobb közösségekhez: Balogh László fényképezőgépével megörökíti a brigádélet eseményeit is. Juhász László a bélyegkor titkára. A nemrég bekerült fiatalok közül többen törzsvendégei a kohász ifjúsági klubnak. — Ami a sport mellett a legkedvesebb időtöltésem, az olvasás, az sokunkra jellemző, az üzemi könyvtár mellett a megyeibe is járunk. Persze, nem véletlen a könyvek szeretet«, hiszen négyen érettségizettek, négyén pedig most járnak levelező, Illetve esti • tagozaton középiskolába. A szakmai könyveket és a szépirodalmat egyaránt szeretjük. A jövő évben tervezzük, hogy beindítunk egy N épszabadság-olva sőkört. Minden hétfőn „sajtószemlét” tartunk. Maga Juhász Béla, az ötlet atyja — még kollégista korában csinálta ezt, nagyon hasznosnak tartja. A brigádvezető elmondta, ez jó példa a kulturális vállalások új rendszerére is. — A jövőben magunk választjuk meg, milyen kulturális tevékenységet folytasson a brigád. Hiszen nem az a cél. hogy bizonyos számú előadást meglátogassunk, hanem hogy az érdeklődési köröknek megfelelően jól gazdálkodjunk a szabad időnkkel. Ez az egyén: és a közösségi formákra egy aránt érvényes. Ha élnek ezzel a lehetőséggel a brigádok, nem lesz olyan kényes kérdés a kulturális vállalás! G. Kiss Magdolna Párbaj a Ferdinándokkal NÖGRÁD - 1974. december 25., szerda Másnap átvezényeltek bennünket a Balaton és a Velencei-tó közötti területre. A hitleristák ott indítottak új támadást a 3. Ukrán Front csapatai ellen. Üjabb harckocsikat és Németországból átdobott friss erőket vetettek be. Elkeserede'i. harcok bontakoztak ki, amelyekben az ellenség sokszor 500 páncélosa is részt vett egyszerre. A következő kis epizód csak egy volt a nagy csatában, méghozzá akkor, amikor a fasiszta támadás kezdett kifulladni és a 3. Ukrán Front csapatai védekezésből támadásba lendültek. Az út a nádas szélén vezetett, mögötte már süpped ékes láf) és víz, jobbról meredek parti Megkerülni sehol sem lehet. Két önjáró Ferdinánd • típusú fasiszta löveg tűz alatt tartotta az útszakaszt. A gyalogságot a földhöz szegezték tüzűkkel. A szovjet páncélosok nem tudták fedezni a katonákat, mert ezen az útszakaszon nem jutottak át Három harckocsinkat már eltalálták, fekete füsttel égtek. Az égő tankoktól néhány 6záz méterre légvédelmi ágyút állított fel a legénység. Két- három perc, és megkezdődik tüzéreink és a Ferdinándok párharca. A lövészezred megfigyelő állásáról minf dent világosan láttam. Figyeltem a légvédelmi tüzéreket, de nem tudtam segíteni, mert elfogyott a'lőszerünk, és az utánpótlás csak 2—3 óra múlva ért oda. Csattant az ágyú első lövése. Kék villanás vakított egy pillanatra, s mint a villám, végighasított a levegőn a páncéltörő lövedék. Válaszul négy lövedék csapódott be a löveg mögött. Üjabb torkolattűz a bokrok mögül és a válasz. A megfigyelőállásból jól láttuk, hogyan találta el az egyik ellenséges lövedék ágyúnkat, magasra vetvén a földet. Még füstölgőit a lövedék vágta tölcsér, de a légvédelmiek kicsit feljebb, újabb ágyút vontak lőállásba. Erre Is ugyanaz a sors várt. Csak két lövést tudott leadni, és eltalálták a németek. A megfigyelőpontra megérkezett a hadosztály- parancsnok. Arca sápadt volt és feszült A helyzet kritikus. A két Ferdinánd egész hadosztályunk támadási tervét veszélyeztette. A tábornok felém fordult: — Idefigyelj, főhadnagy, te tüzér vagy! Ott, a domb mögött van még egy 17 mm-es ágyú. Kilőhetnéd ezt az átkozott két Ferdinándot! — Megpróbálom, tábornok elvtárs. — Sok szerencsét! — mondta a hadosztályparancsnok és barátian hátbaveregetett. Egy pillanatra megálltam a gránáttölcsémél, ' ahol nem sokkal ezelőtt ágyúk voltak. Nekitámaszkodtam az útszéli fiatal fának. Kutyául éreztem magam. Nem hiszem, hogy megijedtem volna: 20 éves korban ritkán gyáva az ember. Ma bizonyára jobban megijednék, hiszen az évek múlásával az ember egyre Inkább óvja magát. Nem arról volt szó, hogy inamba szállt a bátorság. csak — gondolom, megértik — szörnyű volt arra gondolni, hogy még néhány perc és éppúgy semmivé válsz, mint a légvédelmi tüzérek; az út szélén újabb tölcsért vág a lövedék robbanása és legjobb esetben vérbe fagyva visznek sátorlapon a kötözőhelyre. — De hogy tudták olyan gyorsan kilőni az ágyúkat? Ez a gondolat kínzóit A titkot gyorsan meg kellett fejteni. Lázasan dolgozott az agyam. Hirtelen, mint a villám, újra magam előtt láttam az ágyúk torkolattüzéti A torkolattűz alapján lőtték be magukat a németek, ezért találtak szinte tévedés nélkül — világosodott meg az agyamban. Megkönnyebbültem : be kell csapni a németeket. A megfigyelőáüósról távozóban magammal vittem Viktor Duskint. Elküldtem az ágyúért, én meg az égő páncélosok felé indultam. Ott, a harckocsik mellett, pontosabban mögöttük, a sűrű füst fedezetében akartuk felállítani az ágyút. Duskin 15 perc múlva megérkezett. Óvatosan odakúszott hozzám: — Látja? — kérdezte súg-, va, mintha meghallhatta volna valaki. — De még mennyire — feleltem. — És minden álcázás nélkül állnak! — Egészen elszemtelenedtek! Na, majd egy kicsit megpiszkáljuk őket. — Vagy ők minket — gondoltam magamban, de az őrmesternek azt mondtam:, — Itt állítjuk fel az ágyút. Az út mentén futóárkot kell ásni. Érted? (Folytatjuk). Tolbuhin, a Szovjetunió marsallja (jobb odalt), Zsoltot) vez ér ezredes és Ivanov altábornagy a dunántúli harcok idején i
