Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NOORAD ■ D ViGVH BÍZÓI' XXX. ÉVF., 301. SZÁM ARA: 1,40 FORINT ■t í'íí iiS’i - l e j a 1974. DECEMBER 25., SZERDA KARÁCSONYI FÉNYÖGALLYAK A meglepetés nem meglepetés töíhbé. A díszbe öltöztetett fenyőfa alatt ma bi- teonyosan. ott hevernek az ajándékok, de az ajándékozás okozta magas hőfokú boldogságból mára már a csitult öröm forrása buzog. Együtt a család. Az ünnepet előző készülőid és szívesen vállalt hajszája a családi összetartozás meghittségében oldódott fel. Ti iába ragyogtak a fények este az utcán, Képtelen volt valamennyi. Karácsony sosem volt a kifelé fordulás ünnepe. Otthonába vonul vissza a család, hogy örüljön a maga és mások szerezte örömnek, s megpihenjen kicsit az ünnep békességes szigetén. Mert karácsony minden időiktől fogva a békéé. A békéé, amely az ember ősi, elementáris vágya, legbensőbb, legiigazabb lényéből inkádé. Békét teremteni és - megőrizni csak hittel, szívvel, őszintéin, szabad. Ék -erős kézzel, erős akarattal, mert legszebb kincsünk »■/.. elherdálja csak a kishitű, a gyenge. Keskeny ösvényen, vigyázva lép a békét vágyó ember. Dalolva járja útját. Mily erős, mily határozott, szép a dala! Mily rendíthetetlenül fújja a nótát! Miiért hát, hogy lába oly gyakran botladozik?... „Békesség légyen földön embereknek; És jóakarat mindenféle népnek, És nemzetség+ aek.” Fényességesem szép a gondolat, siaívet-ér- telmet egyformán megragadó. Szándéka kői- ■ tőket, művészeket ihletett. Mondjuk valamennyien, és hisszük is teljes hittel, hogy ez az gyedüli ami emberhez méltó. De kevés a szó, amikor tettekre van szükség. Évezredek történelme a bizonyság rá, hogy szép szólammal békét csinálni-őrizni lehetetlen, meddő vállalkozás. Hiába szaval békét, akinek szívé-karja gyenge a tettekhez. A vágyat formáiba öntő szép szavak mellé bátor, e világi -tettek kellenek. És nem jövőre, nem Í6 holnap, hanem ma, ha már a tegnapot elmulasztottuk is. Ma, most, sürgősen! Mert kevés aiz, ha karácsonyunk cstak a békesség szigete az esztendőben. Gyönyörű céljainkat, úgy érhetjük csak el, ha az esztendő minden\egyes napja a béke hétköanaooá szelídült ünnepe lesz. Az emiber, aki oly erős, oly tudós; aki «n indent elérni és legyőzni akarásával már a világűrt ostromolja; aki képes immár arra, hogy ura legyen a földgolyónak, amely hordozza; az ember ne lenne képes létének elemi feltételét, a békét megőrizni? Ha képes megküzdeni az egész világmindenséggel, éppen a békével gáládul bánók ellen lenne gyenge kiállni? Karácsony a béke mellett a szeretet és a humánum ünnepe is. Nem viharos, demonstratív ünnepe, hiszen rossz szeretet, ál- humánuim az, ami mindenáron megmutatni akarja magát. j Hajdanvolt karácsonyok rossz ízű emléke ma már a tüntető, édeskés mosollyal kísért jótékonykodás. A karácsonyra időzített adakozás azoknak, akiket mindenből kisemmiz- tek. Pár szem szaloncukor, egy meleg ruhadarab, fensőbbség-es és nagylelkűnek látszani akaró vállveregietés, a magamutogató jóság szólamai a szegényeknek, hogy karácsonykor még jobban, még fájóbban érezzék: ez az övék a világ gazdagságából, nem több. Ma, a mostani teljesítőképességünk szerinti bőségkosárból mindenki vehet. Annyit, amennyit a hétköznapok terhéből, gondjából magára vállal. Nem az már a része, amit mások kénye, hatalmi pozíciója kiszab számára az egészből. Rajtunk, nap naip után újrakezdődő és folytatódó hasznos, alkotó cselekvéseinken múlik, mi kincset tár fel a bőség-kosár, hogyan valósul meg szocialista jövőnk szép ígérete. Jelenünkben tárul fél Igazán, az adakozás lehetősége. Mert az ad igazán, aki egyenlő lehetőséget ad mindenkinek az egyre szebb, teljesebb élethez. Hogy senki előtt ne zárja le sorompó a boldogulás útját, hogy mindenkin magán múljék csupán életének kiteljesedése. Földgolyónk mérhetetlen bőséggel kínálja kincsét, melegét az emberiségnek. Mégis: sokan fáznak és sokan, csupán álmodnak finom,, illatos ételekről, Karácsonyi pihenőnk békességes csöndjében gondoljunk arra- is: ünnepünk akkor lehet csak igaz és teljes, ha mindenki ünnepe lesz. Mint ahogy határainkon, szocialista világrendszerünkön- belül már azzá vált. Szűkebb családunk egy egészen nagy család közegében lélegzik. Legyen hát célunk az, hogy minden egyes családiban ün- neoi asztalt teríthessenek, hogy a karácsony egyetlen otthonban se legyen többé a szomorú, íázós, egymást vigasztaló összehúzódásé. Karácsony az esztendő utolsó hónapjára esik. Természetes hát, hogy miközben megpihenünk, gondolataink a jövő felé futnak. Természetes azért is, mert a mi társadalmunkra nem a máról holnapra élés felelőtlensége jellemző, hanem a gondos, oko6, reális tervezés. Kell, hogy ne érjük be azzal, amit a ma nyújt. Tudjunk örülni neki, becsüljük rangjához illőn, hiszen, kezünk munkája teremtette javainkat. De ne legyünk önelégültek, tervezzünk a holnapra többet, szebbet, mint amit a mától kaptunk. Szaibadsáigunk 30. születésnapján joggal elmondhatjuk, hogy megküzdöttünk m-mar a ken-yértelensegge 1, az elmaradottsággá!!. Nehéz volt a harc, mert erős volt az ellenfél. Ma már a földkerekség legmagasabb teüjasált- ményeihez méregetjük a magunkét, azokat akarjuk mind jobban megközelíteni, mind gyorsabban elérni. Fantasztikus vágyálom ez? Nem. Milliók lankadatlan szorgalma csodákra képes. Valósítsuk hát meg a magunk csodáját! Képesek vagyunk rá, bizakodnunk és cselekednünk kell érte. G zobánik sarkában ott áll a gyantaillatú fenyőfa. Gallyain az ünnepi csillag- szórók végiigégtek már, szórták pazarul a ragyogó csillagokat. A várakozás feszültsége az ünnep békésségévé oldódott már. E nyugalmas napon a szép külsőségek mellett gondoljunk a karácsonyi ünnep igazi tartalmára. A maira, és aurai amilyen a jövőben lesz majd. így legyen a karácsony kellemes, boldog ünnepünk! Emléktáblát avattak Salgótarjánban Palóci Imre tér a megyeszékhelyen — Kemerovói vendégeink a párt megyei vezetőivel találkoztak Elutaztak a szlovák küldöttség képviselői Bensőséges kis ünnepségre került por Salgótarjánban, a garzonház előtt. Palócz Imre re, a városi pártbizottság 1973. októberében elhunyt első titkárára emlékezlek. Ott volt az ünnepségen Géczi János, a megyei pártbizottság első titkára, Ozsvárt József, a városi pártbizottság első titkára, a párt és a tanács több dolgozója. Emléktáblát avattak a megyeszékhelyen. A megemlékezést Fekete Nándor, a városi tanács elnöke mondotta. A többi között így emlékezett egy nagyszerű, fiatal, alkotó emberre: — A mély gyászból ocsúdva azonnal megszületett a gondolat is, megfordítani a megfordíthatatlant, uralkodni, felülkerekedni az elmúláson, megörökíteni Palócz Imre elvtárs emlékét. A párt városi bizottsága kezdeményezésére tanácsunk végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy ezt a teret Palócz Imre térnek nevezi el. Ügy véljük, döntésünk találkozik a város közvéleményének akaratával. Ez a tér még nincs készen. Tervezése, kialakítása évekkel ezelőtt kezdődött, majd megindult a most is itt álló épületek építése. E munka szervezője Palócz Imre elvtárs volt. Bátorított, amikor magunk is kételkedtünk a merész tervek megvalósíthatóságában, segített, amikor a munka közben gondokkal találkoztunk. Velünk együtt örült, de szerényen visszavonult akkor, amikor az eredményeket ünnepeltük. Ez a "tér Palócz Imre elvtárs hatalmas, betonból, acélból, és csillogó üveg- bői készült emlékműve. Ezután leleplezték az emléktáblát, amelyen ez áll: „Palócz Imre, 1931—1973. ».. .Itt vitathatatlanul , az ember maradt felül« Salgótarján város Tanácsa, 1974. december 24.” Az emléktábla előtt a megyei, a városi pártbizottság és a tanács képviselői álltak, majd elhelyezték a kegyelet koszorúját. Salgótarján felszabadülásá- nak 30. évfordulójára a megyeszékhelyen tartózkodó delegációk közül a besztercebányai vendégek hétfőn á kéÉő éjszakai órákban elutaztak Salgótarjánból. Testvérmegyénk, Kemerovo küldötteit tegnap reggel a megyei pártbizottság székházában fogadta Géczi János, a megyei pártbizottság első titkára. Az elvtársi, baráti beszélgetésen részt vett Ozsvárt József és Fekete Nándor. A megyeszékhely vendégei még a délelőtt folyamán látogatást tettek az öblösüveggyárban, majd városnézés szerepelt a programban. Szibériai vendégeink tiszteletére tegnap délután fogadást adtak a Salgótarjáni városi Tanácson. Kemerovo város küldöttei ma reggel elutaznak Salgótarjánból. A Ferihegyi repü lőtéren Medved Károly, a vá rosi pártbizottság titkára é: Herczeg István, a ZIM satgó tarjáni gyára pártbizottságó nak titkára búcsúztatja ked vés vendégeinket. í
