Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-22 / 299. szám
Árulkodik a sorrend Magy«r»ra%ágért harcoTtunh (fi.) TERMÉSZETESEN nem anyagi haszonról akarunk szólni. Bár nem érdektelen az sem, hogy Pásztó felnövekvő üzemeiben mennyit ért a vezetők szemében ez a felszabadulása, helytörténeti vetélkedő. Felásmerték-e. hogy ilyesmire érdemes betenni a közös kalapba, és hogy egyáltalán van ilyen közös kalap. Egymással összefogva iobban megtérülnek a kultúrára szánt forintok. így az ötezer is. amit közösen adtak a vetélkedő szocialista brigádok iutalma- zására. Ebben sem az anyagi oldal tehát a döntő, hanem a szemlélet. December 16-án délután hat brigád mutatkozott be- a Lovász József Művelődési Központ nagytermében. az elő- és középdöntők során legjobban szereplő hat csapat. Sok mindenről árulkodik a végső sorrend. Az első három helyet a MEZŐGÉP gárdái foglalták el. őket követte az ÁFÉSZ egy. és az Üvegipari Művek szerszám- és készülékgyárának két csapata. Az első és a hatodik helvezettet csupán tíz pont választotta el egymástól. A Legnagyobb kiugrási lehetőséget, a brigádot bemutató magnószalagok jelentették — a felkészülést mindegyik csapat nagyon komolyan vette. Nem véletlen a MEZŐGÉP sikeres szereplése: ebben az üzemben régóta jellemtő. hogy nagy gondot fordítanak a művelődési lehetőségek biztosítására. Tudják, hogy ez megtérül: a jó munkahelyi közérzetben. a munkássá válás meggyorsulásában, a szakképzettség, a hozzáértés magasabb színvonalában. Itt a többi üzemmel való vetélkedést egy nagy közönséget vonzó, jó színvonalú háziverseny előzte meg. És nem utolsósorban: alapos felkészülés. Sokan megvették saját részükre is a Nógrád megye története köteteit — ez legtöbb esetben a már meglevő pásztói helytörténeti monográfia mellé került a polcokra. EZ IS HASZON. De ahol igazán lemérhető a vetélkedő értéke, az az üzemek és a közművelődési intézmények egyre szélesebb körű és egyre tartalmasabb együttműködése. Elsőként a könyvtárról kell szólni. A döntőt megelőző játékokat egy könyvtáros vezette, összeállítottak egy ajánló bibliográfiát is a felkészüléshez. Szerepelt ebben sok munkásmozgalom-történeti munka, de a képzőművészet és a sport alaposabb megismerését segítő könyv is. Sűrűsödtek a könyvtárlátogatások, sokan beiratkoztak, rendszeresebben kölcsönöztek. Túlzás lenne mindezt a vetélkedő hatásának tulajdonítani. hiszen a jó kaocsolatnem egyik napról a másikra alakul ki. De a tudatosabb könyvtárhasználat, az adott lehetőségek jobb • megismerése. és ez a verseny, összefügg egymással. Ugyanezt mondhatjuk a művelődési házzal kapcsolatban is. Főleg azok jártak be többször a rendezvényre, akik eddig sem zárkóztak el a színházi' előadások, vitafórumok látogatása elől akik érdeklődéssel figyelték, a programot. Mégis jobban látják, mit várhatnak, mi az. amivel a brigád többi tagjának az érdeklődését is fel lehet kelteni. A vetélkedőt a nagyközség felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére rendezték. A kérdések ielentős része Pásztó közelmúltjával és jelenével foglalkozott. Mindazzal. aminek létrehozásából a versenyzők is kivették részüket. Bátran leírhatjuk: a könyvek böngészése, a beszélgetések. az egész felkészülés és a vetélkedő az idetartozás tudatát is erősítette. Politikai szempontból és egyénileg is ez gazdagodás, igazi haszon, EZ A VETÉLKEDÖSOROZAT lezárult. Az első helyezett Bánki Donát brigád képviselői részt. vehetnek maid a iö- vő évben Salgótarjánban megrendezésre kerülő megyei versenyen. De nemcsak ez lesz a folytatás, a továbblépés: szeretnék bekapcsolni egy hasonló versengésbe a nagyközség többi üzemét is. Azokat, ahol csak most alakulnak a szocialista brigádok, ahol a munkássá válás még csak elindulóban van. Hasznos tapasztalat, sok ió ötlet született, a következő sorozat méa gazdagabb, eredményesebb lehet az elsőnél. Az üzemek már várják a folytatást. G. K. M. Nemzetgyűlés az Oratóriumban. Az Ideiglenes Kormány megalakulásának évfordulója. Szél Júlia műsora, (december 22.. vasárnap» Kossuth rádió. 18.38). Az egykori debreceni események felidézése nemcsak a rádió tiszteletadása a harminc esztendővel ezelőtti nagy jelentőségű történelmi eseménynek. A műsor egyszersmind a város mai arcával is szembesíti a históriai pillanatot. S oly hosszú szünet után súlyos balesete óta első ízben ismét Szél Júlia tartja a kér- dezőmikrofonit. ő mondja műsoráról: — Hazamentem és megkérdeztem a városomat.. Megkérdeztem azokat, akik resztvettek a nemzetgyűlésen, és azokat, akik később továbbformálták Debrecent. Szalay Sándor atomfizikus egyetemi tanár például nemcsak a 30 év előtti napokról beszélt, hanem a város további sorsát idézve: az Atommagkutató Intézet alapításáról is. A történelmi váltás nevezetes álRádióműsor-ajánlat iomása volt az Áranv Bika Szálló portája. S ott is av legnevezetesebb Nándi bácsi, a portás. Nándi bácsi, alias Messingen Nándor, aki harminc éve magyarosította a nevét Margittaira. mert nem győzte eleget mondani a jövevényeknek. hogy sohasem volt német őt is mikrofonvégre fogtam hát... Bekerült a műsorba egy másik főszereplő: az építőmunkás Mile Lajos, aki egymaga vagy tízezer lakás építésében vett részt. .. .Adásba kerül a kis- debreceni ..belháború”. amely 15 (!) kivágott nyárfa körül dúl. Elhangzik a hajdani Oratóriumban rögtönzött püspöki ima hiteles szövege, s a mai püspök vallomása is... Szót váltottam természetesen a fiatal tanácselnökkel, dn. Ács Istvánnal Debrecen ielenéről. terveiről... Nemcsak az évfordulóról. nem is csak a harmincadik évről szól tehát a műsor, hanem dióhéjban harminc évről, s e harminc esztendő megteremtőiről. A. Vihrev: Jenyőfi Jelen időben. A magyar ezüst. Riporter: Kondor Katalin (december 22., vasárnap. Petőfi-rádió 18.10). A sorozat újabb adása is a közgazdasági gondolkodás ..leien idejét”: a realista gazda- ságszemléletet kívánja szorgalmazni és terjeszteni. A tényekből kiinduló magatartást tehát, amely nem elégszik meg a ..közhiedelemmel” vagy akár a „köztudott” is méretekkel. Ez esetben a műsor címében is említett „magyar ezüst”, vagyis a bauxit a téma. e fontos nyersanyagunk jelene és jövendője. Vajon valóban az-e nekünk az aluminium, ami másnak az eáüst — kérdezi a riporter az illetékesektől, a Magyar Alumíniumipari Tröszt szakembereitől és a bauxitbányászoktól. Szó esik arról, milyen. reményeket fűztek ehhez a nyersanyaghoz, s arról is: elegendő-e a feldolgozó-kapacitásunk. s mennyire van fogytán a bauxit. Nem herdálunk-e el kézen-közön — túl sokat az értékes anyagból. S legfőképpen: hogyan alakul e sajátos bányászréteg további sorsa? — a Jelen időben sorozat új műsora teháit ez alkalommal is mintegy „társadalmi megrendelésre” készül: emberek sorsáról kérdez, mai és holnapi munkájuk érdekében. — Mi ez, fiam, fenyőfa?i — Miért, maga szerint micsoda? Szomorúfűz? — Fenyőfa... Hm! Miféle ez?! Hol van róla a tű? — Hogyhogy hol van a t&? Itt... meg itt... meg itt... Csupa tű az egész! — Tű... Hm! Miféle tűk ezek?! Azelőtt akkora tűk voltaik a fenyőn, hogy majdnem felnyársalták az embert! Ezen meg itt nem is tű van, hanem valami zöld csíra... Szégyen, gyalázat! — Ne akadályozza az árusítást, papa! Ha nem akar vásárolni, ne zavarjon másokat. — Árusítás... Hm! Miféle árusítás az ilyen?! Talán inkább lazsálást akartál mondani? Azelőtt bezzeg volt ám vásár! Lárma, alkudozás, nyüzsgés. .. — Utoljára mondom, papa, vagy vesz valamit, vagy... vagy elhordja az irháját! — Irha... Hm'! Talán manapság lehet valahol valódi irhát kapni?! Hej, micsoda irhabundák voltak régen... — Mondja, papa, maga fenyőt jött venni, vagy a memoárját akarja felolvasni? — Hogy jössz te ahhoz, hogy kötekedj velem, mi?! Tudd meg, hogy igenis vásárolni jöttem, fikuszt akarok venni, érted, fi- kuszt! A fenyődre meg nem vagyok kíváncsi! Világos? Oroszból fordítottá: Zahemszky László NÓGRÁD - 1974. december 22,, vasárnap Aztán elcsendesedett minden. Hosszú harcok után a város néma volt. mintha még nem hinné, hogy vége van. Katonáinkkal felmentünk a Gellérthegyre, és először láttuk meg az egész Budapestet. A szépséges/ város romokban hevert. A Duna fölött számyszegett madárnak látszottak a fasiszták által fölrobbantott hidak roncsai. Ügy tűnt, nincs erő. amely felélesztené a várost. De ez csak látszat volt. Az emberek kijöttek a pincékből, a szovjet katonák is segítettek megindítani az életet, a gyárakat; élelmiszert adtak. (Folytatjuk) Az utolsó csata Budapesten .Zeneinek” a Katyusák Budapest utcáin Budán február 12-re virradó éjszaka zajlott le az utolsó csata. Teljesen véletlen, hogy részvevői között mi is ott voltunk. Előző napon két pihenőnapot kapott egységünk, hogy rendbe tegyük a felszerelést. A Fillér utcában állomásoztunk, és nekiláttunk a munkának. A gépészek javították az autókat, ellenőriztük a sorozatvetőket. Koskin őrmester a raktárból felvételezte és kiosztotta a téli' ruházatot, amire addig nem jutott idő. A harcosok fürediek, rendbe tették a holmijukat, levelet írtak, azt tették, amit a katonák szabad idejükben szoktak. Este két géppuskával megerősített őrséget állítottunk, magunk meg egy tágas villában gyűltünk Ö6sze, udvarán két Katyusa állt A másik két sorozatvető a szomszéd ház udvarán volt. A tágas hall egyik sarkában, aihol a híradósok tanyáztak, katonák gyűltek össze és vitatkoztak. Galimzjan Kaszi- mov éles hangját többször is hallottam, láttam, hogy Vo- Logya Anyiszimov élénk kézmozdulatokkal magyaráz. Galimzjan forrófejű, keleti karakteréhez illően végül legyintett, vállára dobta köpenyét és kiment az utcára. — Mi történt? — kérdeztem Viktor Duskínt. — Semmi különös., Galimzjan és Vologya összeszólalkozott az, ifjúság nevelésén. — Micsodán? — Hát az apák, és a gyermekek problémáján — magyarázta Viktor. — Galimzjan azt mondta, hogy a háború után ez a probléma megszűnik. Egyszerűen nem lesz. Az emberek annyi mindent átéltek a háború alatt, hogy a fiatalok is. az öregek Mai tévéajánlatunk 20.10: Ficzek úr. Tévéfilm Hidas Antal regényéből. Hiéas Antal regényciklust írt (Ficzek úr, Márton és barátai) a századfordulóról, a háborúkról és a forradalmakról. A Ficzek úr 1937-ben Moszkvában orosz nyelven jelent meg, s a századforduló Magyarországának általános körképét, az első világháború kitörését megelőző hónapok eseményeit ábrázolja. Az önéletrajzi fogantatású történet egy szegény susztercsalád életén és küzdelmein keresztül bontakozik ki. (Hidas Antal is nagycsaládos cipész gyermeke) Ficzek úr a jó képességekkel, üzleti érzékkel megáldott cipész, csodálatos álmokat akar megvalósítani. De tervei félresikerülnek, vállalkozásai összeomlanak, csupán szegénysége marad. A vidám és szomorú, a hahotára ingerlő és tragikus Ficzek úr sürög-forog, elbukik és felkel, s közben villanásnyi képekben ismerjük meg századunk első évtizedét. Főbb szereplők: Haumann Péter, Schütz Ha, Ambrus András, Bakó Márta. E műsorral a 75 éves írót is ünnepli a televízió. Képünkön: Jelenet a „Ficzek úr” című tv-játékból. December 22. — vasá-nap — 20.10 h. Is meg akarnak pihenni. Meg nem is lesz rá idő, hiszen mindent feldúlt, szétrombolt a háború és építeni kell majd. — És Vologyának mi a véleménye? — Azt bizonygatta, hogy ez a probléma mindig éh és minden újabb nemzedéknél felvetődik. Vologya azt mondta, hogy az ősi egyiptomiak is szidták a fiatalokat, hogy semmirekellők, és biztosan elpusztítják a világot. Furcsa volt hallani ezt a katonáktól. Hiszen még mind abban a korban voltunk, akiket a fiatalok kategóriájába sorolnak. Koskin őrmester, aki a 40-es éveket taposta, öreg embernek tűnt a szemünkben. Igaz, nem feledkeztünk el arról, hogy a háborúban, elsősorban a fronton a fiatalok szellemileg különösen gyorsan érnek. Egy háborús évet össze se lehet hasonlítani egy békés esztendővel. A vitának azonban akkor nem jutottunk a végére. Meg se lepődtünk, amikor valahol, lövések csattantak és Galimzjan Kaszimov berobbant a házba: „A németek! Megint jönnek!” Ez volt Budapesten. az utolsó csatározás. A fasiszták, akik érezték, hogy közel a vég, azon az éjszakán, még egy elkeseredett kísérlettel megpróbálták áttörni a bekerítés gyűrűjét Az egyik csoport a mi ütegünk irányéiba támadott. Golyószóróink és géppisztolyaink heves tüze fogadta őket. Nehéz bármit is mondani erről az összecsapásról: nem volt szükség parancsnokra, mindenki tette a dolgát. A harc szinte egész éjszaka tartott, hol csitult egy kicsit, hol meg újult erével tombolt. Egy hitlerista csoportnak sikerült valahogy kijutnia Budáról, de hadseregünk egységei hamar leszámoltak velük. Ezekben .az ütközetekben egyébként vállvetve harcoltak a szovjet hadsereggel a Budai önkéntes Ezred magyar katonái. Bátran, jó katonaként küzdöttek, hogy segítsék a város felszabadítását.
