Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-15 / 293. szám
— Miért lett festő? — Miért? Micsoda ötlet! Eszembe se jutott soha. hogy más legyek. Egyébként még most sem hiszem, hogy az vagyok. Amikör az adataimat kell valahol kitöltenem. a foglalkozási rovat előtt mindig egy ütem szünetet tartok magamban. Nekem Egry « festő és Vajda. Hogy én is festő lennék? Hát lehet az?... Szántó Piroska műterméből a Dunára látni. Hintaszékében selyemszőrű macskák alszanak. jóízűen nyújtózkodva. A heverőkön durva szőttes, a székeken kalotaszegi hímzett párnák. Egy tálban kavicsok, zöld köcsögben száraz mákfejek. A falon is elnyúló mákszár: művészetének jellemző motívuma. Raizain életre kelnek a növények: a kukoricák táncolnak, el akarnak repülni, vagy bántják egymást; a rózsa haragos pofát vág. a pitypang szeplősen nevet; a fűzfa ezüst bundában alszik; a mákvirág lenge öröm remegő haldoklás, és a mákgubók koronás hatalmasok, vicsorító koponyák, vagy magvas életek. — Számon tartja-e pályakezdő élményeit? Ö, igen. Három nagy pofon volt A nagyanyámtól kaptam, mert vasalóé zennel telerajzoltam az istálló falát. Mindenkit lerajzoltam; nagyapámat, nagyanyámat, a lovakat, a kutyát és önmagamat .. Az életemről ne kérdezzen, mert csak hihetetlen közhelyeket tudnék mondani. a szegény kis árvalány meséiét, akit eltiltottak a rajzolástól, hogy tisztességes szakmára neveljék. Ettől nem lettem igazán boldogtalan, mert ha nem vettek festéket ceruzát, találtam agyaggödröt a falu végén és az anyagtáblákra már nagyszerűen lehet rajzolni.. 1 Festéknek meg jók voltak a virágszirmok, papírra dörzsölve színeznek. különösen a lila és a piros,.. Szavai egyszerűek, pontosak. kopognak mint a kő. vagy az igazság. Keresetlenül egyszerű, mint kékfestő ruhái. vászon blúzát Minden megnyilvánulásával őszinteségre. a valóság megközelítésére törekszik, mint képeivel. Nagy szenvedéllyel olvas. Állandóan. Mindent. És leginkább a falut szereti. 1944-ben. amikor körözték. Boris néni bújtatta Baióton. A nagyszerű parasztasszonv így hívta magához: ..Kedves Piri! Maga a nipért dolgozik. Nem akarom, hogv megöljék. Gyüjjék el hozzám, olyan dóga lesz. mint szűzmá- rla kötőjtbe.” Bajóton szénát hordott, kapált, aratott még kendert is nyűtt és sokat festett — Megkérem, árulia el nekem magatartásbeli törekvését. tulajdonságát. — Ügy gondolom, hogy önmagámmal mindig ióbakell lennem, ezért megpróbálok következetesen őszinte lenni önmagamhoz. Hazudni nem szabad. A művészetben sem. Lehetőleg másoknak sem. Bár másoknak, sajnos, olykor kell. már csak az irántuk érzett szeretettből is. vagy tapintatból; hogyan mondjam meg valakinek például, hogy buta?... A munkámban szeretek szinkronban lenni a bennem levő és a felém irányuló igényekkel. Ritkán sikerül. Nem tudom azt tenni, ami nem belülről jön... Büszke vagyok. Nem biztos, hogy ez jó. de hát így van. — Művészetében mit tart a legnehezebb feladatnak ? — Nem a szépet — az igazat megfesteni: a rondával és a széppel együtt. Azt szeretném kifejezni, aminek a megfestése nélkül rosszul érez- ném magam. — Munkája öröme és kín- keserve? — Nekem rajzolni festeni manuális élvezet. Ha eev hétig nem jutok munkához, olyan hiányérzetem van. mint amikor az ember éhes vagy szomjas. Ha gyönyörű" dolgokat látok, mint legutóbb a jugoszláv tengerparton, s azt nem lehet azonnal megfesteni, az kin. Legalábbis hasonlít a kínhoz. — Mit lehetne kifejezni abban, hogyan lesz egy élményből kép? — Sokkal több időt fordítok a kép megfogalmazására, mint a gondolat megfestésére. Sokszor megesik, hogy hónapokig gondolkozom egy képen, de amíg teljesen kész nincs a fejemben — nem fogok hozzá. Legtöbbször a könnyező világ adja meg a lökést, mert változatlanul és divatjamúlt módon csudálatosnak tartom mindazt. ami körülöttem van. a nagyszerű új házaktól és gépektől egészen addig, hogy a mákmagból mák nő és a macska mozdul. Rettenetesen érdekel az Egész, és ha van valami fájdalmam a festéssel kapcsolatban azáz, hogy ezt az Egészet nem sikerült igazán megközelíteni, a töredékét is alig. Voltaképpen szeretném a lét minden fájdalmát és örömét belerakni egy-egy képbe. — Mi a legfőbb vágya? — Sose legyek aljas, megalkuvó. Sose hagyjam magam elcsábítani a könnyű megoldásoktól Időt egészséget szeretnék a munkához, és jó képeket szeretnék festeni. Szántó Piroska Munkácsy- dijas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze a megvalósítás szüntelen sürgető kényszerével él: az elmúláson szeretne diadalt ülni nyomot akar hagyni Boris néninek igaza volt: 6 ma Is a .nipért” dolgozik: legnagyobb öröme ma is. ha valaki megáll a képei előtt önody Éva A bábuk korán kelnek TOik-e reggel nyolc órakor telefonálni egy színésznek? — furdalt a lelkiismeret. mikökben tárcsáztam a Bábszínház egyik művészének hívószámát. — A férjem már hat órakor elindult — mondta a feleség. — Vidékre mentek tíz órakor kezdődik az első előadás. Ez a rövid párbeszéd lett Indító gondolata a Bábszínház két művészéveL Kárpáti Gittával és Cser Tamással készült későbbi riportomnak. — A szó: színház — esti hangulatot áraszt Hogyan lehet ezt megteremteni délelőtt tíz órakor? — Legnagyobb konkirrren- ciánk. valóban, a napfény. Sok helyen nem lehet jól elsötétíteni a helyiséget ahol játszunk, és a beszűrődő világosság könnyen elvonja a gyerekek figyelmét — Mi segít ilyenkor a .színésznek? — A mese. A Piroska és a három kismalac című mesejátékkal jártuk az országot — emlékezik Kárpáti Gitta. — Egyik előadáson, mindjárt a kezdetén, leejtettem az egvik kismalacot. Mit lehetett tenni? Az ügyelő bement a nézőtérre, felvette a földről a madacot és kihozta. Egy kisfiú utánaszaladt és rémülten kérdezte: „Bácsi kérem, nagyon megütötte magát a kismalac?” — A mese legyőzhetetlen. ha hiszünk benne. úgy mint a gyerekek. — Színészek számára ml a legnagyobb élmény a bábelőadásokon? — Az őszinte reagálás. Bennünket, a hiedelemmel ellentétben, soha nem zavarnak a hangos megjegyzések. a lárma. A bábdramaturgiához szervesen hozzátartoznak azok a rejtett szünetek. melyeket nevetés, kiáltozás. a gyerekek érzelmeinek hangos megnyilvánulásai töltenek ki Sokkal bántóbb, amikor egy-egy vasárnapi előadáson szülők is elkísérik gyerekeiket. és szüntelen csendreintéssel megfosztják őket az átélés örömétőL •" — Mi a legfontosabb a bábművészetben? — A fegyelem. A paraván mögött, sötétben, kábelek közt lépkedünk, kezünkkel játszunk, közben énekelünk, kellékeket cserélünk. Másodpercekre kiszámított mozdulatok sor* egy-egy előadás. magyarázat, úgysem értené még SaáasaxynKSép, hogy furcsa színűén tűnhetnék fél honfitársaim előtt Es nyílván még azt sem tudja felfogni hogy az útlevelem nem mindenüvé érvényes. , . 0 _ . D e olyan elmélyedő, olyan szenencsetlen voltam akkoriban, hogy vasár-nap délelőtt mégis megjelentem ünneplő ruhámban Százszorszépnél Ott aztán, különös látvány tárulSt elém. A meinyaaeitrol giinlamdosi paipíircsóikok caungtefc libegtek az enyhe légmozgástól Százszorszép pedig antillai ruhájában fogadott sokszínű, könnyű ruhácskában, mely rá- íetízült és még jobban kidomborította erős, hegyes meltecs- kéit, hosszan ívelő combját s a ruhaujjból tüzesen bújt elő két bamáspiiroe karja. De a lebegő girlandok miatt mindig csak egy-egy testrészét láttam. Az azonban csodálatos volt. Még soha. nem tűnt így szemembe Százszorszép, soha nem vettem ésene benne a nőt nem akadt meg pillantásom a melllén, a combján, égőtaarna karján, vastag, formás ajkén es kivilllainó. fehér fogain. Mindig csak jó lelkét láttam és melegen virító párád icsomjait. Dehát mi lehet ez a furcsa, ünnepi készülődés? — Megérkeztünk az Antillákra... — suttogta izgatott, boldog hangon. És látszott rajta, hogy johban örül neki, mint az,, akit magával vitt oda, — Milyennek találja? — szóiWt meg újra, mert én még nem tértem magamhoz ámulatomból. És csak lassan ébredtem rá, miközben a tűzhely fekete lapján futott mór a tekintetem, hogy erre a fényes, drága utazásra szülőföld- j.ére, Százszorszépnek is nagy-nagy kedve támadt, hiszen ő som lepheti meg magát egykönnyen egy ilyen hazarucca- nással. Meg aztán úgy szerette Maroedle-t, s úgy átéreate bánatom... Becsukta lassan a vézna faajtót # d!reteszelte belülről. Aztán odalépett egy üveghez s töltött belőle két pohárkába. — Ez antillai puncs —* ejtette halkan, s ittunk a finorn italból. ‘Egymás mellett állítunk, csak szét kellett nyitni a lombokat, ezeket a paipírgMandokat, s máris előbukkant Százszorszép formás ajka. Egész lassan a számihoz értette és sokáig nem vette le róla. Valami furcsa' érzés döbbent belém. Mintha Marcéi!e vastag, formás ajkát csókoltam volna. És ijedten magamhoz húztam, hogy el ne illanjon, aki egy látomás. Százszorszép bűvösen mosolygott, » akkor i gy, barna szeme is úgy tűzött rám, mint a Maircellé. A puncs illata különösen keveredett az erős francia kölni illatával, és Százszorszép csak nem vette le rólam a száját, szinte elszédültem mór, mintha a tenger simogató vizébe merültem volinai, mely mindenütt simogat, s alkkor mór én is elvesztettem józanságom, s úgy tűnt, hogy valóban az Antillákon, vagyunk. A papírgiírland'ok páfránnyá változtak, mélyén át csodálatosan tűzött a napsugár. S még fokozták látomásom a tűzhely felől áradó illatok, ahonnét valódi antillai fűszerek illata gomolygott. Enni kezdtünk, lassan, szériartástv-il, és mindig ittunk is hozzá. Már nem is tudom hányfélét és miket ettünk. Utána meg a feketét kortyoltuk, akkor mér Másít mámort» fejjel De valahányszor kinyújtottam a kezem, hogy megfogjam Százszorszép kezét mindig azt a kis puncsos pohár kát nyújtotta felém, és mindig innom kellett. Aztán úgy éreztem, mintha rámhajolna, átölelnie, mint a tenger huliM/mai, amelyben mélyen-mélyen elmerülök sovány arcommal és nagy szememmel. Arra ébred,tent hogy a belső szobában fekszem a dlvó- ' nyom, s estébe hajlik már az idő. — Százszorszép! ... — hívtam önkéntelenül Megjelent az aj,tóban, egyszerű, otthoni ruhájában, amilyet az áruházak kínálnak otthoni munkára. Álmategon felkeltem, ő kétívesen mosolygott, a amint átmentem, a nappali szobába, már tette is elém a csésze meleg feketekávét. — Hol" vannak a papírgurtandok,? — kérdeztem csodálkozva. — Milyen girlandok? — nézett rám. — Hát. amik itt lebegtek... — Talán álmodta, Loűis. — És azt is, hogy megcsókolt, olyan hosszan?... — Nyilván azt is, Louis. — És, hogy az Antillákon jártunk? Szép arcára újra kiült az a jósáig, mely fiatalosan is olyan anyássá tette. — Ha úgy érezte, akkor ott volt. Én, is így érzem, néha. És boldog vagyok olyankor. Kell egy kis változás időmként, nem szabad mindig szomonlcod.nl el kell felejtkeznünk kicsit a bajokról'. És az ember mimdiig gondolhat arra, amit szeretne... , Mosolygott, én néztem-néztem rá, próbáltam megérteni. De van úgy, hogy csak érezni lehet a dolgokat mert képtelenek lennénk.megérteni. Hát még egy ilyen primitív, fekete lányt! És megmed vesed ett a szemem. Kezembe adta a kabátom, s egy kis papírcsomagbam a vacsorámat Jöjjön el máskor is, Louis. És majd úgy érzi, hogy elutazott velünk az Antillákra. Kicsit szégyenlősen folytatta: — De erről' ne beszéljen senkinek! Becsukódott az ajtó mögöttem, s a félhomályos estében megindultam, a Bramcion utca felé, a Cambromne utca irányába. Vajon szeret-e Százszorszép, vagy most is ŰVIareelle szeret? Ilyesmiket lehetetlen megtudni Parisban. Nem is beszélek róla senkinek, távoli kis hazámban legkevésbé. M it szólnának hozzá, hogy érvénytelen útlevelemmel az Antillákra utaztam egy fekete lánnyal,'ki- és beutazási vízum nélkül1, pénztelenül, sovány arcommá! és nagy szememmel. Talán meg is irigyelnének érte, akik annyi (Színes álmot, szőnek a világról, És különben se tartozik senkiire, hogy hol töltöm a karácsonyi szünidőmet. Százszorszépnek van igaza. Magánügy. Kárpáti Gitta tizenöt esztendővel ezelőtt egy újsághirdetés alapján jelentkezett a Bábszínházba. Sikerrel felvételizett. elvégezte a kétéves stúdiót, azóta szenvedélyes szeretettel „habozik”. Miért? — Kezdettől izgatott a bábuk technikája, A lehetőség. hogy merev és élettelen bábokkal gondolatokat. érzelmeket fejezzek ki. De legfőbb varázs, talán mimdany- nyiunk számára —. hogy ez a színház nem ismer lehetetlent. Itt minden megtörténhet. Megszólalnak az állatok, táncot lejtenek a virágok, a gyáva nyúlról kiderül hogy — hős. Ezer ötlet teheti a színész számára meg-megúju- ló örömmé az előadásokat. Voltam már pösae sündisznócska gőgö6 rókamama. jóságos leveli béka... Cser Tamás a szerepek változatos lehetőségeit tartja izgalmas feladatnak. Előfordult. hogy délelőtt Shakespeare: Szentivánéji álom című tündérjátékábam a szerelmes Oberont délután egy pórul járt mackóit kellett .alakítania”. — A szerepek értékrendje sem hasonlítható egyetlen színházéval sem — mondja. — Mikor szomorúak a bábművészek ? — Minden ember szomorú akkor, ha semmibe veszik a munkáját. Gyakran előfordul, hogy jéghideg kultúrházba érkezünk. Egyhelyütt. amikor megkérdeztük a gondnokot miért nem fűtöttek be. nevetve válaszolta: ..A bábuk nem fáinak”. — A Bábszínház tagiait. noha igen sok előadást tartanak itthon és külföldön is. név szerint alig ismerik. Lehet-e valamivel ellensúlyozni ért a hiányérzetet? Gitta és Tamás összenéznek. — Ha nő az illető —mondja Kárpáti Gitta feltűnő komolyan — könnyein pótolhatja ezt a hiányérzetet Felöltözik jó feltűnően, végigsétál a Váci úton. mindenki megnézi — megszerezte a sikerélményét — És maga. Tataás? — Ha csuklyában látszunk; mondjuk elfelejtem feltenni a csuklyát így egész előadás alatt láthatnak... Komoly, szép gondolatokat is mondtak, a színház alázatáról. munkaszeretetről a taps öröméről.. í László Don* Ilyen ez a krónika Kí gondolná, hogy egy házasságkötést elhatározás milyen bonyodalmakat okozhat? A napokban ugyanis egy titográdi lakos 'AJTTAKONTVl KIVONATOT KÉRT, •| hogy házasságot köthessen — olvasom a Politika Expressz cintű belgrádi lapban. Alaposan meglepődött azonban, amikor az anya- könyvvezető udvariasan megmagyarázta neki, hogy el kell halasztania az esküvőt, mert nem fizette ki adóját, és mindaddig nem kaphat anyakönyvi kivonatot, amíg nem rendezi adótartozásait. Hasonló válaszokat hallhattak azok is, akik valamiféle más bizonyítványt, igazolványt Itártok a titográdi városházán és ugyancsak hátralékban voltak adójukkal. Ha már az adónál, azaz az adósságnál tartok, hadd folytassam a Daily Mlrror- ban megjelent tudósítással. A johannesburgi brit konzulátus ajtaján bekopogtatott Abia Makahane 28 éves dél-afrikai lakos, és közölte a konzullal, hogy a _ BRIT KORMÁNY ÖTSZÁZ FONTTAL TARTOZIK neki. Felmutatott egy szabályos elismervényt arról, hogy az, ugyancsak Johannesburgban élt apja eladott 107 birkát és ötven kecskét a brit hadsereg egy tisztjének 500 font sterlingért, s mindmáig nem kapta meg a pénzt. Az adásvételi szerződést egyébként hetvenkét évvel ezelőtt, az angol—búr háború idején kötötték A konzul azonban mégis megígérte Makahanének, hogy sürgősen kivizsgáltatja az ügyet és a őrit hadügyminisztérium útján behajtja a tartozást. Ha ugyan még van kitől... Nemcsak a bűnözésre, hanem a BECSÜLETESSÉGRE IS AKADNAK PÉLDÁK ' az Egyesült Államokban. Ralf Cohn bíró a minap tíz percet késett — Írja a müncheni Quick. — A tárgyalóteremben már türelmetlenül várakozott rá, a vádlott, a védőügyvéd, az ügyész és a hallgatóság. A bíró, a futástól még kifulladva, megkérte a jelenlevőket, hogy álljanak fel. Utána önmagát a „bíróság lebecsülésével” vádolta, a vétséget rögtön be is ismerte, majd 50 dollár pénzbüntetésre Hétté magát. Miután befizette a bírósági pénztárba az összeget, megkezdte a tárgyalást. Ezek után egy nem mindennapi esettel u hadd fog- lalkazznm. . , „ TELEFONON MONDTA LS SAJÁT TEMETÉSÉT egy negyvenéves nantes-t munkás, miután a legnagyobb megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a reggeli munkakezdéskor kollégái sápadtan és remegve menekülnek előle. Minden rábeszélőképességére szükség volt, hogy elhitesse velük: nem a túlvilágról érkezett. Hamarosan fény derült a rejtélyre: előző nap három közeli munkatársa ^azonosította holttesté<*, azaz egy közeli csatornából kifogott hullában őt vélték felismerni. Az „életre kelt" áldozat igazi kálváriája még csak ezután kezdődött: meg kellett vívnia ugyanis a helyi anyakönyvi hivatal hitetlenkedő tisztviselőivel is, akik egyszer már bevezették nevét a halotti anyakönyvbe. Az élet azonban nemcsak a félreismert halál esetében, hanem — uram bocsá' — n házasságkötést követő napon is produkálhat rendkívülit. Szokatlan per kezdődik ugyanis hamarosan az amerikai David és Judy Kind- ler, valamint a Hawal-i szigeteken levő Sheraton-Wá- kiki luxusszálló között. A FIATALOK NÁSZŰTJUKAT AKARTÁK az egzotikus nevű szállodában tölteni. Megérkezésük után azonban a főportás közölte velük: távirati előjegyzésüket nem kapták meg, s így nincs szobájuk. Tíz másik szállodában sem kaptak helyet, így hát — jobb híján — a hallban, fotelban bóbiskolták át a nészéjszakát. Most százezer dolláros kártérítést követelnek, s majd a bíróság dönti el, jo- gos-e a követelés ilyen „emocionális kár” esetében... Befejezésül egy hobby- hír: Jean Lerousz belga lakos ÜRES BŐRÖNDDEL UTAZIK szerte a világon. Mint említettem: ez a hobbyja. így teszi lóvá a vámőröket, akik egyszerűen nem tudják elhinni, hogy egy ember üres táskával is utazhat. Órák hosszat keresik bőröndjének titkos rejtekhelyét, amely tulajdonképpen nem is létezik. Révész Tibor ( NÖGRAD — 1974. december 15., vasárnap 9
