Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-12 / 264. szám

Ebéd a „menedékházban 99 A szőlőtóblák között ka­nyargó úton tépésben halad az autóbusz. Hiába a műút, az ütött-kopot.t jármű nagyon erőlködik, pedig csak az ebé­det viszi a tsz-dologozóknak, és segítőknek. A „meoedék- háznak” kinevezett ' kőépü­let előtt a pásztói termelő* e tó vetkezet Tyereskova Szo­cialista Brigádjának tagjai várják az étkezési időt. Nem türelmetlenkednek. akad dolguk elég. A körtét fele- z k. Kiemelik a magházat, eltávolítják a beteg részeket. A konzervgyár sürgette a gazdaságot, hogy már csak pár napig veszi át a kompod­nak vallót. — Ki nem kapott, még asszonyok? — kérdezi Kele­men Józsefné. a brigádveze­tő. aki porciómérőnek is tel­ess pott. Jól íelöltözitek. A Mátra alján csípős a szél. A bércek tetején már hófoltok árulkod­nak: a mezőgazdaságban az idén kevés munkanapot lehet teljesíteni. Az ezüstkoszorús brigád tagjai pedig szemé­lyenként 180 napot vállaltak. — Hol van az már — mondják két falat között. Hetvennyolc asszony dol­gozik a gyümölcsösben. Sző­lő. körte, ribizli, málna sőt még fűzfavessző is .,érett” a nyáron kezük munkája nyo­mán. A brigádban nyegy- vennyolcan vannak. Január másodikén nyúltak először a tőkékhez. Metszettek. A szállingózó hópihék ruhájuk­ra fagytak. Azóta nap-mint nap találtak tennivalót. Ami­kor néhány hete megkezdő­dött a szüret, tőlük eshetett az eső. Szőlőszemekkel teltek a kádak. — Magukat mikor lehet megállítani? — kérdezte Kár­páti István ágazatvezető. — Majd pihenünk, ha min­den ren.dben lesz — hangzott a pásztói asszonyok válasza. — Azt mondták. nincs a piacokon csemegeszőlő. Ad­ni a városnak, hogy legyen a dolgozók asztalán — ez hajtott bennünket — magya­rázta Kelemen Józsefné. Ülnek és csendben ebédel­nek. De csak addig, amíg a kollektíva vállalásai nem ke­rülnek szóba — Fejenként húsz óra tár­sadalmi munkát vállaltunk. — A pártkongresszus tisz­teletére elhatároztuk, hogy az ágazat árbevételét a ter­vezettől öt százalékkal maga­sabbra teljesítjük. — Járunk polibkiai okta­tásra — sorolják egymás szavába vágva. A brigád tagjai szinte ki­vétel nélkül anyák is. Az emberi érzések egyik leg- szebbike szólalt meg ben­nük. amikor egy tragikus sorsú kisfiút, Szlobodnyik La­cikát „örökbe fogadták”. A fiú időközben felcsepei-edett, most mezőgazdasági gépsze­relőnek tanul. — Szeretettel nevelgetjük. Magunknak, a termelőszövet­kezetnek — mondják nem kis meghatódottságga). Vállalásaik túlnyomó ré­szét teljesítették. Az árbevé­tel ötszázalékos növelése ma már tény. Annak ellenére, hogy az időjárással külön meg kellett küzdenie a Tye- reskova brigádnak. Hozzá­szoktak már, hiszen legtöbb­jük több mint tíz éve dol­gozik itt. Ök telepítetitek a szőlő javát, a füzest, ők ül­tették a körtefákat. A brigád legidősebb tagja, Jakubovics Sándomé már huszonkettedik éve tsz-tag. Nyugdíjas, de nem tud ott­hon megmaradni. Az évek összekovácsolták a brigádot, nehéz a közösségből kisza­kadni. — Nem csak a munkában tártunk össze. Az idén is voltunk kirándulni a főváros­ban. Tavaly Csehszlovákiá­ba látogattunk — mondja Kelemen Józsefné. — A vezetők megbecsülik munkájukat? — Elégedettek vagyunk a keresettel. Amikor elértük az ezüstkoszorús fokozatot, kap­tunk kilencezer forint jutal­mat! Az ebédidőnek lassan, vé­ge. Az asszonyok újra el­foglalják helyüket. Ki a pa­rányi helyiségben, amelynek falához mázsasizámra öm­lesztették a körtét, ki pedig kinn a szabad ég alatt, ahol hely jut. A kék rekeszek­ben gyűlnek a félbe vágott körték. Most ez a legnagyobb munka. Mindig a soron kö­vetkező. . . Az autóbusz döcögve indul visszafelé. — Korábban gyalog kellett kijárnunk. Oda-vissza tíz kilométer — jegyzi meg a brigádvezető, miközben ő is beáll a többi közé. Sz. Gy. Váláskor és válás után Családjogi új irányelv a Legfelsőbb Bíróságtól Á Legfelsőbb Bíróság a családjogi törvény tavasszal történt módosítása után most — egyéb témák nor­matív rendezésén kívül — a házassági vagyonjogi igé­nyek rendezéséről szóló irányelv közreadásával se­gíti egységessé tenni a jog- gyakorlatot, azaz a bírósá­gok munkáját. Az irányelv — mint a Legfelsőbb Bíró­ság teljes ülése által al­kotott jogi norma — a bí­róságokra kötelező. Abból indul ki a szóban forgó irányelv, hogy a csa­ládjogi törvény a házastár­sak vagyoni jogviszonyai rendezésének alapjává — a teljes egyenjogúság elvének megfelelően — a házastársi vagyonközösség intézményét teszi. Ebből következik, hogy a házastársak vagyoni jogviszonyainak rendezésé­nél a közös vagyon védel­mét fokozottan szem előtt kell tartani. Az életközösség átmeneti jellegű megszakadása — ha vagyonmegosztás nem történt — a vagyonközössé­get nem szünteti meg, ezért a házassági vagyonjo­gi igények rendezésénél a vagyon közösségi egységes­nek és folyamatosnak kell tekinteni. Ha a felek a kö­zös vagyont az életközösség megszakadásakor megosz­tották, az életközösség hely­reállításakor visszavitt va­gyontárgyak tekintetében altatóban azt kell vélelmez­ni, hogy azokat a felek a közös vagyonba visszautal­ták. Abból a magatartásból, hogy a házastársak a há­zasságkötés előtti élettársi együttélésük során a közö­sen. szerzett vagyontárgya­kat továbbra is közösen használják és kezelik — el­lenkező megállapodás hiá­nyában —, arra kell követ­keztetni, hogy azokat a há­zastársi vagyonközösség részévé kívánták tenni. A vonatkozó fontos elvet — házastársi vagyonközösségre teljes egyenjogúság, a közös vagyon fokozott védelme, stb — a közös vagyon és a különvagyon közötti megté­rítési igények elbírálásánál is érvényesíteni kell. A há­zastársi közös vagyon meg­osztásánál nem lehet figyel­men kívül hagyni a vagyo­nok vegyülésének időpont­jában elhangzott nyilatkoza­tokat, illetőleg' nem lehet mellőzni annak a szándék­nak a vizsgálatát, amely a házasfeleket a vagyoniak te­lelett! rendelkezésben vezet­te. A házastársi vagyonkö­zösség megszüntetése során a megtérítési igények elbí­rálásánál általában az élet- közösség megszűnésének időpontjában tennálott va­gyoni helyzetből kell ki­indulni, a közös vagyon megosztásáig terjedő időben történt értékváltozást azon­ban figyelembe kell venni, ha ez nem vezethető vissza a felek tevékenységére. Megtérítésénél, úgyszintén a különadósság rendezésére a közös vagyonból felhasznált összeg megtérítése tekinte­tében is. A megtérítést igénylő házastársat terheli a bizonyítás abban a tekin­tetben. hogy hiányzó külön­vagyonát megtérítésre ala­pot adó módon és célra használták fel. A házassági vagyonjogi perben — a Legfelsőbb Bí­róság irányelve értelmében — valamennyi igény együt­tes és végleges rendezésére kell törekedni. (MTI) Partcsoportok szamiieS^se NOVEMBERBEN — decemberben sor ke­rül Nógrádban is az alapszervezetek beszá­moló taggyűléseire. Ezúttal — mint ismere­tes — az elmúlt négy év távlatában kell megvizsgálniuk, hogyan hajtották végre a X. kongresszus határozataiból rájuk háruló nagy jelentőségű feladatokat. A beszámoló taggyűlések előkészítését min­dig jól szolgálták az azokat megelőző pá'rt- csoport-megbeszélések. Elmondhatjuk, hogy a pártmunkában immár nélkülözhetetlenné váltak a pártcsoportok év végi számvetéfeei. Van tehát múltja, előzménye a most sorra kerülő pártcsoport-megbeszéléseknek, ame­lyek feladata ezúttal a négyéves munkát ér­tékelő taggyűlések előkészítése. A megyei ta­pasztalatok kedvezőek: Kisterenyén csak­úgy, mint Kazáron, vagy Balassagyarmaton és Salgótarjánban. A pártcsoportbizalmiknak három — szo­rosan összefüggő terület — problémáival kell foglalkozniok e megbeszéléseken. Az egyik a párttagok munkájának, magatartásának személy szerinti értékelése. A másik a párt­csoport egészének tevékenysége, a működési területén folyó gazdasági, politikai, mozgal­mi munkában elfoglalt helye, az emberek nevelésében, formálásában betöltött szerepe. Végül szükséges, hogy a pártcsoportbizalmi összegezze a pártvezetőség munkájáról szer­zett tapasztalatokat, véleményeket, hogy ez­zel is segítse a vezetőség felkészülését a be­számoló taggyűlésre. Vegyük sorra — a teljesség igénye nélkül — azokat a mérlegelésre váró kérdéseket, amelyeket figyelembe kell venni minden párttag tevékenységének megítélésekor. El­sősorban értékelni kell, mennyire rendszeres részvétele a pártéletben, a pártcsoport-érte- kezleteken és a taggyűléseken. Számba kell venni, milyen volt aktivitása, véleményfor­málása, hogyan teljesítette pártmegbízatását, hogyan tett eleget munkaköri kötelességei­nek. Milyen hatással volt környezetére mun­kafegyelmével, szorgalmával, munkája ered­ményességével, hogyan befolyásolta, for­málta környezetének politikai hangulatát; hogyan képviseli, terjeszti a párt politikáját, miként száll szembe a párt politikáját tor­zító, vagy támadó nézetekkel. Ez éppoly fontos része az értékelésnek, mint az, ho­gyan gyarapította politikai ismereteit, mar­xista műveltségét, milyen eredményességgel vett részt a pártoktatásban, mennyire ismeri a napi politikai eseményeket és hogyan segí­ti megértetni az események lényegét kör­nyezetével. Végül az sem mellékes, milyen a családi és magánélete, a kommunista erkölcs normái szerint él-e. Felmerülhet a kérdés: hogyan szerezzen a pártcsoportbizalmi megbízható és pontos ismereteket az egyes párttagokról? Azt ajánl­hatjuk, hogy mindenekelőtt a pártcsoport tagjairól év közben szerzett tapasztalatait, is­mereteit összegezze. Ha valamely kérdésben nincs eléggé megalapozott ismerete, tapasz­talata, joga és kötelessége érdeklődni, véle­ményt kérni azoktól, akik megbízható infor­mációval szolgálhatnak. Megkérdezheti pél­dául az illetékes állami, intézményi, gazda­sági vezetőket, mi a véleményük az illető párttag munkájáról, magatartásáról, fegyel­méről. A társadalmi szervezetekben tisztsé­get viselők esetében az illetékes tömegszer­vezeti vezetőktől kérjen véleményt, politikai érdeklődéséről, vitakészségérol. Tekintse ót a pártvezetőség által vezetett „Emlékeztető - két, mert ezekből képet kaphat a taggymé; si felszólalásokról, sőt, az esetleges fegyelmi ügyekről is. Vegye számba a pártmegbízatások teljesí­tését, de nézze meg azt isj hogy a végreha1- tásnak milyen konkrét politikai baszna, eredménye született. Ha pedig a pártcso­port tagja magasabb párt-, vagy társadalmi szervekben tölt be választott funkciót. a pártvezetőség segítségét kérje ahhoz, hogy munkájáról ez esetben is megfelelő infor­mációt kaphasson. Hosszan lehet még sorolni a lehetőségeket, amelyekkel a pártcsoportbizalmi megbízha­tó ismeretekhez juthat az alapos és felelős­ségteljes értékelés elvégzéséhez. Meggyőző­désünk, ha a pártcsoportbizalmiak körülte­kintően vizsgálják valamennyi párttag tevé­kenységét, magatartását, az értékelések ala­posak és objektivek lesznek. Az elmúlt években a pártcsoportok érté­kelése, javaslata alapján nagyon sok pártta­got név szerint dicsértek meg a beszámoló taggyűléseken. Az elismerés mindig jólesik, és egyben újabb feladatok megoldására sej­ken t. Ne feledkezzenek meg most sem az eredményesen működő párttagok tevékeny­ségének elismeréséről! Tegyenek javaslatot a vezetőségeknek a taggyűlésen történő név szerinti dicséretekre. Ugyanakkor a pártcso- port-értekezleteknek most is feladatuk név szerint bírálni azokat a párttagokat, akik munkájukkal, magatartásukkal arra rászol­gáltak. Erre volt több példa Balassagyarma­ton. Ha szükséges, határozottan figyelmeztet­ni kell a hanyag munkát végzőket. A pártcsoportok együttes tevékenységének értékelése a működési területen folyó gazda­sági, politikai, mozgalmi munkában betöltött szerepéből tevődik össze. Jó gyakorlatnak tartjuk a pártvezetőségi tagok részvételéj; a pártcsoporl-megbeszéléseken. Egyrészt azért, hogy tolmácsolják a pártvezetőség vélemé­nyét a pártcsoport munkájáról, másrészt, hogy konkrét tapasztalatokat gyűjtsenek a vezetőség beszámolójának elkészítéséhez. A megbeszéléseken a párttagok számára feltétlenül biztosítani kell a jogot és az időt is arra, hogy kifejthessék Véleményüket az értékelésről, a bizalmi és a pártvezetőség te­vékenységéről! örvendetesen aktívak, konk­rétek, kritikusak voltak a megyében a ta­nácskozások. Helyes az a gyakorlat, hogy a vita lezárása után az újabb pártmegbízatá­sok elosztásában is állást foglaltak. A párt­csoportbizalmiak a vita alapján összegezték a tapasztalatokat, a vezetőség tevékenységéi­ről szóló észrevételeket, és továbbítják eze­ket a pártvezetőségnek, hogy a taggyűlések beszámolóiban hasznositani lehessen. MINDEBBŐL kitűnik, milyen nagy szere­pük van a pártcsoportoknak az éves munka értékelésében. Meggyőződésünk, hogy ahol a pártvezetőségek ténylegesen segítik és ösz­tönzik a pártcsoportbizalmiakat a megbeszé­lések színvonalas megtartására, ezzel 'a be­számoló taggyűlések sikerét is jelentősen elő­segítik. Közvetítő a svéd üzemekben Ez évtől kezdve a svéd üzemek dolgozói „biztonsági ombudsmant” választanak. Feladatkörébe tartozik, hogy a helyszínen leállítson min­den olyan gépet. amely megítélése szerint veszélyes a kezelőszemélyzet egészsége és biztonsága szempontjá­ból. A vállalatvezetőségnek tisz­teletben kell tartania az ombudsman döntését, leg­alábbis addig, amíg bizton­sági ellenőr meg nem vizsgál­ja a szóban forgó gépet. Ezeknek a svéd „közvetítők­nek” a hatásköre meglehető­sen széles körű. A gtitterok ontják a fű­részárut, a készterméket. A készlettéren osztályozzák mo­rét szerint és minőségileg. Itt uolgozik Králik József szo­cialista brigádja. — Naponta 35—40 köbmé­ter készanyagot, fűrészárut kell a hattagú brigádnak ki­válogatni, vagy, ha úgy tet­szik, meózni és bemáglyázni. Általában kettő válogat, négy pedig máglváz. Ezt újabban felváltva csináljuk, minden­kinek értenie kell az osztá­lyozáshoz. Nem is volt rek­lamációnk az utóbbi időben — mondja Králik József, a brigádvezető. — Elismert ember az üzemnél. A pártalapszerve- zetnél a termelésfelelős tiszt­ségét bízták rá. Mindössze 34 eves, már 19 éve van a vál­lalatnál. — Az apám bányász volt és 9-en voltunk gyerekek. A nyolc általános iskola után felvettek a mérnökségi dol­gozók mellé figuránsnak. Ott kezdtem azután, ahogy wő­A máglyázók bri gáti vezetője södtem, úgy kerültem csa­patra csillésnek. Csigaakná­ban később csatlós lettem. Megszűnt a bánya. Sok vá­lasztás nem volt, ide helyez­tek a fűrészüzemhez. Később letettem a hegesztővizsgát is, de a szemem valahogy nem bírta. Az szakmunka lenne, ez meg, amit most végzünk, betanított munka. Meg kell fogni a dolgot, de nem p$i- naszkodhatom. A kereset is eléri havonta a három és fél ezer forintot. Nem szíve­sen mennék máshová — mondja. — Mindig egyforma a mun­kájuk? — Állandóan, bár előfor­dul, hogy itt az átvevő, és nem végzünk műszak végére, ilyenkor természetesen to­vább maradunk, mert az üzem érdeke úgy kívánja. — Űjabban a szombati, va­sárnapi rakodásokat kell szor­galmazni. Köztudott, hogy ke­vés a vasúti kocsi, a szállítá­si feladat meg nagy, Jiat ezért kell minden lehetősé­get kihasználni. Üzemérdek is, hogy amikor a gatterok nem termelnek, a rakodás folyamatos legyen. Mi is be­járunk rendszeresen vasár­napi rakodásra. — Mindig a szabadban dolgoznak? — Itt, ha esik. ha hideg van és havazik, akkor is dol­gozni kell. Megszoktuk. Jó az összhang a brigádban. Egyébként a családból három fiútestvér, és a |húsom is itt dolgozik, ö a női felmérő­brigádba tartozik. Varrnak idősebbek is a brigádban. Ügy osztjuk be a munkát, hogy ők is bírják, és megta­lálják a számításukat. Nincs is vita közöttünk. — Itt laknak Kisterenyén? — A többiek itt laknak, és én is itt születtem, de Pász- tóról járok be dolgozni. Oda nősültem, mert ahogy emlí­tettem, nagy volt a mi csalá­dunk. Most már megvan a külön lakásunk, és van egy másodikos kisgyermekünk is. Megszoktam már a bejárást. — Elégedett a munkahelyé­vel? '— Igen. Teljesítményben dolgozunk, nálunk köbméte­rekben szabják a normát. Ezt hosszú idő óta mindig túlteljesítjük. Ettől függ a kereset is. Jó lenne, ha gépe­sítenék a munkát, mert így nehéz körülmények vannak. A kisgépesítés fokozására len­ne szükség véleményem sze­rint — mondja a brigádveze- tö. B. J. A Zománcipari Művek salgótarjáni gyárában NSZK ex­portra gyártják a Bocker típusú villanytűzhelyt. Egy mii- szakban száz-százhúsz darab tűzhely kerül le a szalagokról. Képünkön: Juhász Aranka. Simon Zsuzsa, Zámbó Júlia és Szpevák Jánosné a tűzhely végső szerelését végzik. Bábel László felv. NÖGRÁD — 1974. november 12., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents