Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

SZABÓ ISTVÁN RABM Homlokodon szennyháború, gondja a bakancsodon nehéz fémvígyor fény terhedet ámyköpeny takarja a szemeid vak lágerablakok. Szomorú vagy, csüggedt, bús és komor bronzzá vált örök válaszraváró panaszok égnek néma ajkadon a múltat ismétlők, mára vágyók — Értünk szenvedtél, mi most teérted, mert hiába fényünk, s betűnk aranyba vésve fémmé vált eclógád örök időkig kérdez: — Ertjük-e itthon a hexammetert? — • Az agyongyötört költót harmin« érrel ezelőtt, 1914. november (—10-e között lőtte agyon egy SS-katona. A KISZ-titkár vallomása Szép dolgokért élsz... Mottó: ..Érezzék egy kéz* fogásból, hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy, s egy tekintetük elhitesse voled, szép dolgokért élsz, és érde­mes élned”. Egy vanyarci vezeti óvónő, községi KISZ-titkár. KISZ* bizottsági és irodalmi szín­padi tag jelmondata. A tiszt* tégek egy személyre vonat­koznak: Vályi Nagy Ilonára, Derűs, jókedvű, tele lelkese­déssel és 22 éves. A pásztói járási KISZ-bdaottság véle­ménye: az egyik legjobb, legszorgalmasabb és legfel* készültebb KlSZ-vezetőnk —■ mondta róla Holló Imre, a járási KISZ-bizottság mun­katársa. — Mit takar az elismerés? — Két éve jöttem Va- nyarcra. Borsod megyéből. Először óvónő, gazdaságve­zető voltam, majd kinevez­tek vezető óvónőnek. Az óvo­da az otthonom. Itt lakom, itt dolgozom. Hogy miért let­tem óvónő? Nagyon szere­tem a gyerekeket. Szeretem bennük a mindent tudni aka­ró kíváncsiságukat, ami so­sem elégül ki, a gyámolta­lanságukat, hogy segítségre szorulnak, hogy nevelhetők. Egy kicsit a saját képmása­immá is válnak. Ha gyere­kekkel vagyok nem . érzem magam egyedül. Bár elkerül­tem a szüleimtől és nagy a távolság, úgy érzem, megta­láltam a számításomat. A körülmények nem hasonlít­hatók össze a képző óvodá­jával, a megvalósíthatót azonban igyekszem a tőlem telhető legjobban elvégezni. — Hogyan jut emellett ideje « töbht tisztség ellátá­sára? — Nem mondom, hogy bő­vében vagyok a szabad idő­nek. de azért amire kell, ar­ra mindig van szabad per­cem. A KISZ jelenti a kö­zösségi életet, a szabad időt. Az irodalmi színpad a ki- kapcsolódást, a szórakozást, így a munka is kedvenc idő­töltéseim közé tartozik. Ma­gánéletre kevés idő jut, rit­kán járok haza a szüléimhez. Egy-egy „üres” szombaton. Ha megkérdeznék, hogy mit csináltam egész héten, nem tudnék pontosan válaszolni. Mindent! Jó a közérzetem, mert dolgoztam. — Milyen tervei vannak? — Nem tervezek. Jobban szeretem a spontán, ötletsze­rű dolgokat. Egy valamit szeretnék elérni: a JKivóló óvónő” címet. — Hogyan lett KISZ-tit- kár? — Tavaly ősszel olyan KISZ-tiitkárt kerestek Va- nyarcra, aki húsz éven fe­lüli, huszonötön aluli, értel­miségi, rendelkezik bizonyos adottságokkal és nő. Ez va­gyok én. A kezdetnél sokat segített a vezetőség, s mivel már előtte is „aktíváskod- tam”, nem volt nehéz bele­szokni a munkába. Ezen, és a színpadon keresztül ismer­tem meg a közösséget. Olyan „szaka dekát ugró” féle volt az iskola, a tanulás, és a munka, az önállóság között. Van harminc gyerek, egy alapszervezet, és egy falu. — Mivel foglalkozik szíve­sen? — Nagyon szeretem a ver­seket, s gyűjtöm is. Újságok­ból, folyóiratokból vágom ki azokat, amelyek csak így je­lennek meg. így találtam rá a mottómra, ami egyben a tükröm is. Erre gondolok, ha jókedvű vagyok, s akkor is, ha nem megy minden zökke­nőmentesen. Mindig akarok valamit, valami kicsit, ami elérhető. Van valakiért és va­lamiért élnem. És ez a közös­ség. a KISZ, a gyerekek. Ha erről beszélek, mindig Sarka- di Imre „Gyává”-ja jut az eszembe. Éva, aki megmerte enni a kukacot! Én is va­lahogy igy vagyok. Ha egye­dül vagyok, gyávának érzem magam, közösségben orosz­lánnak. Ami a vallomásból kima­radt: Bár a Kiváló óvónő cí­met még nem nyerte el, a KISZ Dicsérő Oklevelét már igen. Bátkj Ildikó Tovább gazdagodik Salgótarján Séta Morvái Ernővel, a városi tanács elnökhelyettesével EGYETLEN NAP sem te­lik el eseménytelenül a me­gyeszékhelyen. Hol átadnak, hol megkezdőnek építeni egy- egy létesítményt a városban. Más szóval, tovább gazdagodik Salgótarján. Hogy mi épül most. mit adnak át rendelte­tésének jövőre, erről beszél­gettünk Morvái Ernővel, a Salgótarjáni városi Tanács el­nökhelyettesével. — Kezdjük a sétát a zagv- vapálfálvi városrészen. Ér­demes azért is innen indul­ni, mert sok újat lehet lát­ni. A város szélén épül a szennyvíztisztító második üte­me. Ezt a m un Icát december­re befejezzük. Alig hogy fel­jebb haladunk, lát juk a Gor- kij-telepen az A 7-es épüle­tet. Ebben 22 lakás készül el. Ha a bányatelepi részre me­gyünk, a Hársfa úton. az új eszpresszó, a Gelka szerviz, a Patyolat és cipőjavító és fel­vevőhely és a fodrászat az, amelyik a lakosság igényeit elégíti ki. A Zöldfa úton is új lakásokat láthatunk. Az úgynevezett 2-es, 3-as és a B 2-es jelű épületben 126 bol­dog család lel új otthonra. Ha most a séta során a 21- es út — amelynek építése to­vábbra is húzódik — nyom­vonalán, jönnénk, a BRG mel­lett láthatjuk a MÜM-lntézet új falait fölfelé emelkedni. Ez a megyei tanács beruhá­zása. Haladjunk beljebb a vá­rosba. A garzonházban már megnyílt az étterem és a bisztró, de rövidesen átad Iák a Patyolat szalont, az Ezer­mester- és az édességboltot. Ha már a Rákóczi úton köz­lekedünk. akkor ne feledjük el azt sem, hogy itt 300 mé­ter hosszban építettük meg a szennyvízcsatornát és az ivó- vízvezetéket. A garzonháznál kellett volna említenem, hogy befelé haladva a városba, bal­ra láthatjuk az új mozi épü­letét Most a külső bur­kolási munkálatokat végzik, a falakon' belüli a szakipari munkák haladnak jó ütem­ben. A vasúton túli részen ugyan már ünnepélyesen le­raktuk a vásárcsarnok alap­köveit. sajnos azóta sem foly­tatják az építők a munkát. Lassú ez az ütem. A vasúti támfal mellett az új pavilon­sor épül. Átadása december­ben lesz. ELHAGYVA a városi taná­csot. mindjárt jobbra az új üzletház bontakozik ki a szemlélődő előtt. Az Arany János utca sarkáról is látható az a munka, amely a hegyol­dalban folyik. Kezdeti stádi­umban van a Számviteli Fő­iskola és az 5Ö0 személyes kollégium építése. Ezt láthat­juk innét az Arány János utcá­ból. ahol a 29. és a 30. ielű épü­letben 160 lakást adunk át rövidesen. Ne menjünk be a kohászati üzemek lakótelepé­re, de elmondhatom, hogv itt is 38 új lakás épül. A Salgó úton 42 új lakás építése be­fejezéshez közeledik. Itt a kórház mellett balra ugyancsak megyei beruházás­ból épül az új rendelőintézet. Ez itt a Sebaj-telep. Ta­nácsi és lakásépítési szövet­kezet. az OTP épit lakóháza­kat. Több mint 110 lakást adunk át még ebben az év­ben a boldog tulajdonosok­nak. Itt említem meg. hogy a Kemerovo-lakótelepen is 83 lakást adnak át az idén Lépjünk még egy kicsit a város szélére. Az idén bőví­tettük az úttörő váltótábort és a strand fölött elkészült a TIT oktatási bázisa is. Nagy­jából ennyit az új létesítmé­nyekről Ezt a sétát úgy summáz­hatnánk, hogy az idén 589 új lakást adunk át, amelynek több mint 60 százalékát fia­taloknak juttatjuk. Az 1974- ben fejlesztésre felhasznált összeg meghaladja maid a 200 millió forintot. A városi tanács elnökhe­lyettese azt javasolja, hogy a séta után vegyük elő a vá­ros makettjét és azon mu­tassuk be az 1975-ben átadás­ra kerülő létesítményeket. — A városközpontban több mint 230" lakást építünk. Foly­tatjuk a Gorkij-, a Sebaj- és a Kemerovo-telepi ' lakóházak építését. ÜJ otthonokat adunk át a Zöldfa úton. Tanácsi; szövetkezeti és OTP-lakás mintegy 600 épül meg lövőre Salgótarjániban. A városközpontban. az Arany János utcában épül meg a 150 személyes óvoda, a 30 személyes bölcsőde. Remél­jük. hogy nagyobb késedelem nélkül elkészül a 3-as számú üzletház és a távolsági autó­busz-pályaudvar. Birtokukba vehetik á sportolók az ú I sportcsarnokot is. TÖBB MAS beruházás mel­lett elkészül a Gorkij-teleni mentesítő ivóvízvezeték és tá­rozó, ugyancsak Itt a csapa­dékcsatorna. A déli csomó­ponton a garzonháznál befe­jezzük a közművesítést. A Kemerovo-lakótelepnek új színfoltja lesz a Bajikál teázu. Ezen a lakótelepen több üzle­tet is nyitunk. Elkészül maid az ABC-áruház, a fiókposta, a fodrászat, a Patyolat és Gelka-felvevőhely. Ideiglenes jelleggel óvodát is létesítünk. Elkészül majd a körzeti Párt- helyiség is. Végezetül pedig a Zöldfa utcában gyermekkör­zeti orvosi rendelőt létesí - tünk. A jövő évi feladatainkat úgy fogalmaznám meg. hogy több mint 200 millió forin­tot kell a fejlesztési feladat­ból végrehajtanunk. A baj ott van, hogy több pénzünk van. mint amennyit kivitele­zői kapacitás hiányában fel tudunk használni. Az a véle­ményem. hogy ezeken a gon­dokon mielőbb segíteni kel!, s hogy Salgótarján egyre lob­ban fejlődjön, nem lehet az építési kapacitás függvénye. Hiszen az a célunk, hogv évről évre szebb legyen a me­gyeszékhely. Somogyvári László Hamar kell kezdeni 1 „Másfél esztendős kicsinek is visznek tőlünk képesköny­vet, ő számít talán a legfiata­labb olvasónknak!” — büsz­kélkedtek Balassagyarmaton, a gyermekkönyvtárban. In­nen is látható, hogy a könyv- szeretetet jóformán már cse­csemőkorban meg lehet va­lósítani, így aztán három­esztendős Kőházy Krisztina már magától értetődően válo­gat a képes, rajzos kiadvá­nyok között, a könyvtár pol­cain. ötezer kötetnyi könyv, és sok-sok folyóirat várja Ba­lassagyarmat legifjabb olva­sóit, akik élnek is a lehető­séggel, és nem csupán köte­lező olvasmányaikat viszik haza, hanem jócskán más ifjúsági regényt is. Balkó Gabriella és Kocsis Andrea a Bajcsy-Zsilinszky Endre úti iskola negyedikesei is rend­szeres olvasói a könyvtárnak, alkalmanként Nagy Zsolt Csabáné és Balogh Zsuzsa könyvtárosok is segítenek nekik könyvet választani. — kulcsár Ä lejtős udvaron egy-’ magában áll a kis há­zacska Akár egy vlkend. tanya, elkülönítve a lakó­épületektől, Takarosán ki­festették. Az ablakkeret, az üveg fénylik. A tekintetnek függöny állja útját És csend van. Csak az esőcsepp per­gett a hegyoldali fák her­vadóba forduló levelein. A falu túlsó fölén a Mátra tarkállik. A színek teljesen összekeveredtek. Még a bú­ba fordult időjárás sem tud­ta megrontani a színorgiát A felső ház ajtaján jósá­gos arcú idős asszony te­kintett ki. Szokatlan az ud­varban az idegen járás. Vlsz- sza is húzta fejét és az aj­tó halkan becsukódott. De csak egy percre, mert egy meghajlott hátú ember állt ki a nyitott tornácra. Ettől kezdve azután pergett az esemény. Az asszony is fel­bátorodott — Jól van aranyom, köl­tőm már. Éjjel volt... — a tekintetével fejezte be. Kettőt ha koppantott, nyílt a nyári ajtaja, ahol könnyű pizsamában, elta­posott papucsban akkor éb­redezve mondta: — Éjszakás vagyok, nap­pal alszom — mintha elre­pült volna az álmosság a szeméből. Mindig ilyen Jókedélyű. Talán egyszer, amikor egy üzletben találkoztunk, ak­kor volt arcán halvány bo­rú. Gyerekholmikat vásá­rolt. Legvégül egy futballci- pőt. Forgatta a kezében, de látszott, nem a stoplist, ha­nem a fiát látja. Mindig pi­ros arcát, ügy tűnt; elhagyja a színe. Sóhajtás, tekintet a pult forgatagára és magá­hoz tért. Annyit mondott a cipőre mutatva: — A gyereknek..; Már tizenkét éves a fiú, és távol, valahol Ajkán él az anyjával. Különváltan élnek, ö azt mondja, az asszony miatt. Nem ériették meg Földszinten és föld alatt egymást. Pedig mindenük megvolt. Sándor István, a bányász, szorgalmas ember. Innen a szülőktől, ahol most él, lekültöztek a falu bejá­ratához. Hosszú, ötablakos volt a ház, amit megvett Berendezte, akár egy kas­télyt. Vett egy motort is. Járták az országot, mert a munka után ez a szenvedé­lye. És egyszerre felbomlott minden. Az asszony, a gye­rekkel együtt elment. Esz­tendőben kétszer eljön hoz­za a fia, akkor adja oda az ajándékot is. Hangos lesz a hegynek kapaszkodó udvar. Apával véget nem ér a já­ték, amitől az idős szülők is felüdülnek. — De ez esztendőben két­szer — remegett meg Sán­dor Pista ajka. Azt tartja, hogy egy em­bernek sok mindent ki kell bírni. Micsoda nehéz idők szakadtak őrá is, amikor magára maradt. Van egy ra- gadék neve, ami megkülön­bözteti nagybátonyi névro­konaitól. Mert elég sokan vannak hasonló nevűek. Ez a ragadék így hangzik: Füs­tös. Nincs jelentősége, mert a haja gesztenye, a szeme zöldes, az arca piros, g leg­szebb férfikorban van. így mondták neki: „Füstös, mi lesz teveled ...” Aggódik egymásért a munkásnép. Visszaemlékezve azokra a napokra, nem tagadja. — Nehéz volt. A munka feledtetett... Annyi bizonyos, amit ő végez, nagy figyelmet igé­nyel. Szorospatakon, lent a bányában, ahol valamikor lovak vontatták a csilléket, ott járt ő a Diesellel. Másfél * kilométeren a föld alatt vi­szi az üres csilléket a mun­kahelyre és hozza a teliket a felszínre, ö ott az össze­kötő a külszín és a mély kö­zött. Itt nem lehet csak tel­jes figyelemmel dolgozni. Amikor a vontatóra akaszt­ják a negyven rakott csil­lét, vagy amikor műszak- váltáskor szállítja az embe­reket le a mélybe, egészen be a Mátra gyomrába, nincs idő mással foglalkozni. Ügy mondják, hogy Füs­tős gyakorlott motoros. Huczka Jánosnak, az idős gépésznek a tanítványa. Még akkor tanulta a szakmát, amikor Nagybátony és Szo­rospatak között közleke­dett a kisvasút. Hegyre föl, völgybe le úton vezetett a sínpár. A mozdony mögött teli csillék, és emberek is a szerelvényen. Akit erre a sínpályára engedtek, annak tudnia kellett bánni a gép­pel. Elmúlt néhány esztendő mögötte, minden baj nél­kül. Így esett rá a választás, amikor a föld alatti szállí­tást rábízták. Érezte a fe­lelősséget. Különösen akkor, / amikor megtudta, hogy ko­rábban baleset is történt. Azt mondták, akik vizsgál­ták, hogy a féltés megfeled­kezve az elővigyázatosságról, a két csille közé bújt, ami­kor a szerelvény görcsre sza­ladt. A cérnaszálat könnyebb kibogozni, mint ezeket avas- csilléket. A motorvezető nem látta mit csinál a fékese, mert egy kanyar elzárta a kilátást és ráhúzatott abban a hiszemben, hogy helyre ugranak a csillék. Jól ösz- szetörte a fékesét. Azóta is nyomorék. Ez a történet mindig ott motoszkál Sándor Pista fejében, amikor dolgo­zik és oktatja a kondoktor- ját. a fiatal Bocsek Gyurit. — A cúg közé ne menj. csak ha jelzek... Ide. a munkára koncentrá­lódott Sándor István Füstös minden figyelme, és lassan belenyugodott abba. hogy az asszonya elhagyta. Az éjsza­kák múltak, nehezebben, ami­kor otthon volt. Akkor minduntalan eszébe jutott minden. Azokról az éjsza­kákról mondja. — Átkozottak. Mindig a gyereknél kötöttek ki a gon­dolataim ... Az idő viszont a legjobb orvosság. Ez már akkor is kitűnt, amikor most a nap­pali pihenőjéből felébredt, és a konyhába beszélget­tünk. A kívülről idős ház­nak takaros a belseje. Min­denféle gép található ott a házi munkához. A belső szó.- ba ragyog az újtóL Innen szemben, a szülők szobája is nyugalmat biztosító. Ba is vonult oda a két szüle. Pista mintha kialudta volna magát, glancba öltözött és ébresztgette a közös emlé­keket. De akkor volt igazán elemében, amikor a naptár­ra tekintett. — Másfél hónap múlva, a téli szünetben itt lesz a fiú... Előszedte a játékokat, a stoplist is, és halkan, mint­ha félne, hogy kitudódik tit­ka, mondta: — Akkor kapja meg — és jóízűen, ahogyan csak ő tud derülni, felnevetett Amikor este elcsendesedett az öreg falu fényes utcája. Sándor Pista Füstös komó­tosan indult a munkába, ki a Mátra alján, Szorospatak­ra, a,föld mélyébe. Bobál Gyula NOGRAD - 1974. november 10., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents