Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-30 / 280. szám

NépesesSéspoütskal határozat és anyagi hatása Szerencsevárók ' A párt Politikai Bizottsá­gának a népesedési politika időszerű kérdéseiről szóló elöntéséről, az ezt követő kor­mány- és SZOT-ihatárózatok­ról. amelyek az anyáról, a családról, a születendő gyer­mekről, és az ifjúságról szóló s jkoldalú anyaga, szociális és t íészségügyi gondoskodás hosszú távú célkitűzéseit fog­lalják magukba, csalinem na­ponta tájékozódhatunk. E célkitűzések megivaló&í- t Isában a társadalom minden rétege, szerve talál tennivalót. Az anyagi segítség többségét 3 ogsiaabályaimk leginkább a t irsadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalták. Rendki- v ál érdekes és tanulságos volt !J 3 tájékoztató, amelyet Ba- I oä Pál, a megyei társada- 1 írnibiztosítási bizottság leg­utóbbi ülésén az intézkedések első háromnegyedévi anyagi vonatkozásairól elmondott. Mint ismeretes, 1973. de­cember 31-ig a gyermekgon­dozási sagiéily összege havon­ként és gyermekenként egy­ségesen 650 forint volt. 1974. január 1-től a gyermekgondo­zási segély az első gyermek pián 800 forintra, a második ütán 900 forintra, a harmadik után 1000 forintra emelkedett. 1974. szeptember 1-től pedig mindhárom kategóriában to­vábbi 50—50 forinttal 850, 950 és 1050 forintra növekedett. Háromnegyedév anyagi ha­tását tekintve megyénkben azt jelentette, hogy az 1973. év azonos időszakában kifize­tett 17 223 650 forinttal szem­ben idén szeptember 30-ig 24 900 700 forint, vagyis 7 686 000 forinttal több gyer­mekgondozási segély került Az igazgatónk már igazán túlzásba viszi a dolgokat. A s ezetési módszerei sok kí­vánnivalót hagynak maguk Mán. Nincs nap. hogv mi. kollégák, ne tárgyalnánk er­ről a munkahelyen. Egyszer mar meg kéne mondani az Megnek nyíltan, egyenesen, hogy mi a véleményünk. Igazságunk tudatában felkel­tene világosítani a hibáiról. Igenám. csakhogy ki mondja meg a főnöknek? Ki vállalja a kockázatot, hogy kritikával illesse ezt a nagy tudású, te­hetséges, de sok emberi avar­lósággal rendelkező, sértődés, érzékeny férfiút. Hosszú töp­rengés után, titkos szavazas­sál úgy döntöttünk. hogv Soanger Kálmán, ez a ke- menykötésű. karakán mű­szaki rajzoló alkalmas lesz arra. hogy odaálljon* az igaz­gató élé és alaposan meg­mondja a magáét. — Szó sem lehet róla! — harsogta ingerülten Span- ser. amikor tájékoztattuk a dolgozók döntéséről. — Pont én nyissam ki a számat? Ne- Icem gyermekem van. én nem vihetem vásárra a bőrömet! — Jó. hát akkor mondja meg az öregnek Sortvai Er­nő — döntöttünk egyhangú közfelkiáltással, Sortvai egyenesen a sze­münkbe nevetett: — Majd bolond leszek ki­hívni maga-m ellen a sorsot, Nekem családom van. Két gyermekem. Nem vághatok bele mindenbe hübelebalázs módjára. Keressetek egv más balekot! Teperdi Zsolt végig sem hallgatott bennünket: — Én mondjam meg a2 igazgatónak? Én. akinek négy gyermekem van? Ez túlságo­san kockázatos manőver. s mint tudjátok, én Igazán nem ugrálhatok. Természetesen egyetértek azzal, hogv az igazgatónak meg kell mon­dani. fel 'kell világosítani arról, hogy helytelenek, pnti- demokratikusak a * vezetési módszerei. De erre a feladat­ra olyasvalakit kell kiválasz­tani. akinek nincs gyermeke. Minden szem rám szegező- dött. Nem volt menekülés. Nem tehettem mást. a kol­lektíva kérésére elvállaltam, hogy másnap bekopogok az igazgatóhoz és megmondom neki.,, „Nehéz napom lesz holnap” — hajtogattam masamban idegesen, benyitottam a laká­sunkba. A feleségem csókkal üdvözölt, s máris tálalta elém az ínycsiklandó, aranysárga húslevest. — Miért vagy olyan rossz­kedvű? — kérdezte aggódva. Pont most. amikor... — Amikor? — kiáltottam feszült érdeklődéssel. Irén boldogan mosolygott, aztán hozzám hajolt, és a fü­lembe susogott valamit. — Soha jobb’ror! —- ölel­tem gyengéden magamhoz Irént. Most már tőlem sem kíván­hatja senki, hogy pont ón mondjam meg az igazgatónk­nak. .. Galambos Szilveszter A jövő tápláléka? ' Szolgálhat-e a plankton emberi táplálékul? — ezt ku­tatta Júlia és Doncso Papa- szov, a „Plankton III.” expe­díció során, amelyről a hír- ügynökségek annak Idején világszerte beszámoltak. A bolgár házaspár Bulgáriából indult, 8 méter hosszú, 2,60 méter széles és 1,05 méter magas mentőcsónakkal és Ko- Jumbusz Kristóf útján halad­va tanulmányozta: milyen hatással jár, ha fő táplálé­kuk a hosszú óceáni úton a plankton. A megpróbáltatá­sokban bővelkedő 51 napos út 1974. július 17-én kubai föl­dön ért véget, ahol Santiago de Cuba lakosai hősöknek ki­járó szívélyes fogadtatásban részesítették az érkezőket. Ha­zatértük után az Államtanács az egyik legnagyobb kitün­tetést, a Bolgár Népköztársa­ság Érdemrendet adományoz­ta nekik. A Plankton-program öt rész­ből áll, a három ezekből be­fejeződött. A következő út előkészületei már a kubai út előtt megkezdődtek. Julia és Doncso Papaszov 1976-ban a Csendes-óceánt akarja átszel­ni, 1978-ra pedig világutazást tervez — mentőcsónakban. A „Plankton III.” expedí­cióról Papaszovék elmondták, hogy a csónakhoz finom fém­szitát erősítettek, amelynek falán lerakodott a plankton. Ez alkotta fő táplálékukat. Az emberi szervezet számára normálisan szükséges víz- mennyiség és konzervételek fogyasztását a felére csökken­tették. Mi volt a célja, ennek a kockázatos vállalkozásnak? Julia Papaszov a többi kö­zött ezt mondta: Sikerült be­bizonyítanunk, hogy a plank­ton egy súlyos helyzetbe ke­rült embernek fő táplálékul szolgálhat, s lehetővé teszi,,, hogy hosszú ideig fenntartsa életét, erejét. Ismeretes, , hogy a tengerekben rengeteg a plankton és a tudósok sze­rint ez lesz az emberiség jö­vendő tápláléka. Remélem azonban, hogy nem ebben a formában és nem ezzel az- íz­zel ... Doncso Papaszov hozzáfűz­te: Azt akartuk bebizonyíta­ni, hogy az ember sok min­denre képes, sokkal nagyobb erőkkel rendelkezik, mint .gondolnánk és, hogy az op­timizmus még a legsúlyosabb helyzetekben is helyénvaló. kifizetésire, ami 45 százalék emelkedést jelent. Ismeretes az is, hogy 1973. december 31-ig a . terhes anyák — amennyiben leg­alább négyszeri orvosi vizsgá­laton részt vettek — szülés alkalmával az első gyermek után 700, a második és min­den további gyermek után pedig 600 f'ori-nit anyasági se­gélyt és gyermekenként 4Q0 forint kelengyepénzit kaptak. 1974. január 1-től az anyasági segélyt és a kelengyepénzt összevonva egységesen 2500 forintban állapították meg gyermekenként. Az emelke­dés számottevő, ugyanis az 1973. január 1-től szeptember 30- ig kifizetett 2 255-900 fo­rinttal szemben az idei év azonos időszakában 5 200 000 forint, vagyis 3 953 000 forint­tal több került kifizetésre. További kedvezményt biz­tosít, hogy az 1973, december 31- iig érvényben, volt azon szabályt, mely szerint beteg gyermeke ápolása céljából! az anya a gyermek 2 éves koráig részesülhetett évenként ösz- szesen 60 napig táppénzben, 1974. január 1-től úgy módo­sították, hogy az anya — az anya kórházi ápolása ideje alatt pedig az apa — a’gyer­mek 3 éves koráig évenként 60, hatéves koráig évenként 30 napig jogosult táppénzre. 1974. szeptember 30-ig az erre a célra igénybe vett táppén­zes napok száma elérte a 30 000-et, artyagl ki,hatása az előző év azonos időszakában kifizetett 250 000 forinttal szemben 2 641 500 forintra emelkedett. 1974, január Intői emelke­dett a .családi pótlék összege, gyermekenként 100—100 fo­rinttal. Azt eredményezte, hogy két gyermek után az ipari biztosítottak 400 forint helyett 600 forintot, a terme­lőszövetkezeti tagok és dolgo­zók pedig 300 forint helyett 500 forint családi pótlékot kannak havonta. Az emelés pénzbem kihatása megyénk­ben az 1973. január 1-itől szep­tember 30-ig kifizetett 17 95(i 900 forinttal szemben ez év azonos időszakában 23 651 10O forint. Az állam anyatejgyűjtőkkel és háztól házig szállítás szer­vezésével is igyekszik segíte­ni. 1974. jiamuár 1-től 45 fo­rintról 90 forintra emelte az anyatej árát. Bár a mennyi- féri növekedés nem számot­tevő. a kifizetett összeg vi­szont ak 1073. január 1-től szeptember 30-ig kifizetett 70 374 forintról ez év azonos Időszakában 140 776 forintra emelkedett. Az első háromnegvedévben Nőrrádiban az állam közel 20 millió forinttal tárult hurrá-n családos dolgozóik gondjainak könnyítéséhez. Dr. J. S, Karolina, Karolina jöjj el! — - énekli a táncdalénekes. Játszik a zenekar, vidám a hangulat. Nincs már ülőhely Pásztón a fyovász József Mű­velődési Központban. Asszo­nyok, férfiak, öregek, fiata­lok hallgatják ugyan a Karolináról szóló dalt, de egyáltalán nem a hölgyre kí­váncsiak. Várják a tíz órát, várják a szerencsét! Várják az öt számot, a 48. hét öt bűvös számait Három har­mincért hívták ki a sorsot — a szerencsét. Kegyes lesz-e Fortuna? Egyelőre Győri Már­ta pattogós magyarnótákkal ragadtatja tapsra a szerencse­várókat. A színfalak mögött Ilosvai Gyula főrendező, a sorsolási bizottság titkára serénykedik, utasításokat ad. — Kérem, tizenhat éve dol­gozom az igazgatóságnál, öt éve vagyok főrendező. Ne­kem egyik hely olyan, mint a másik, helyesebben minden hely más-más. Mindenhol álcád érdekesség, sztori. Leg­utóbb például Mosonmagyar­óváron volt a húzás még ok­tóberben és érdekes, hogy a megyéből öt találatot értek eL ) — Hány szelvényt vásárol­nak egy héten? — Nyolcmillió körül forog a szelvényszám, — Nógrádban szeretnek lot­tózni ? —f Szeretnek! Ml ezer lakos­ra számítjuk a szelvényszá­mot és a nógrádiak a megyék közötti rangsorban a 1—3, he­lyen vannak — mondja a tit­kár, és elnézést kér, mert pár perc múlva kezdődik a szá­mok húzása, és a színpadon a helye. Szignál. Részlet a lottódal­ból, pakol a zenekar, jön a zsűri. Elfoglalja helyét dr. Koczka Margit közjegyző is, és Rédei Dezső osztályvezető- helyettes köszönti a közönsé­get, kéri, készítsék elő a be­lépőjegyeket, mert előszűr a számhúzókat sorsolják. Jön­nek is egymás után! Lead­ják a személyit — ebből ír­ják ki az adatokat —, aztán leülnek és szorongatják a lot­tóbabát, várják, hogy szólít­sák őket. Már emelkedik is az első szómhúzó, forgatja a kereket. Varga Ilona tanuló, hasz­nos! diák mondja a számot a nézőknek: 11-es! Moraj a né­zőtéren, majd síri csend Bel­la András pásztói cipész nyúl a gömbbe, és közli: 33-as! — Az egyik szám jó, a fe­leségem száma — súgja szom­szédjának egy kucsmás férfi. Horváth Sándor géplaka­tos az 54-es számot húzza ki. — Az anyját! Zsófi néni egy szerencsés asszony! Nem eltalálta! — kiált egy ken­dős néni. Fekete Istvánná Pásztóról jól megforgatja a kereket. De­rül is a közönség, de aztán csend lesz, mikor bemondja a 38-as számot. Zizegnek a szel­vények, nyitva vannak a no­teszek, a kezekben tollak, ce­ruzák. Még az ötödik szám hátravan. Jön Angel Péterné pásztói háziasszony és már megnyugodnak a kedélyek — kihúzta a 35-öst! A zsűri el­nöke, Rédei Dezső, még egy­szer beolvassa, közli: 11, 33, 35, 38, 54. Egy aktus még hátravan. Sorsolják a tárgynyeremé­nyen részt vevő szelvényeket. A 47. hét szelvény tulajdono­sai böngészhetik majd a nye­reményjegyzéket. Viszik a gömböt, fekete táskába pakolják a golyókat — a számokat. Üres már a terem. Az előcsarnokban és a művelődési ház előtt még áll­nak, j tárgyalják a történteket. — Nyert-e? — kérdezem a fejkendős nénit. — Nem. Ebben az évben nincs szerencsém. — Hánnyal játszik? — Nem mondom meg. — Nem árulom el senki­nek ... — Kilenccel! Pár évvel ez­előtt kitöltött nekem egy Miska nevű ember egy szel­vényt. öt számmal egyet. Nem nyertem. A következő háton nem tettem meg, hát azt hit­tem, megüt a guta, mert ki­húztak négyet. Akkor azt mondta a fiam: — Ne csináljon maga . iz­galmat a háznál, vagy játssza meg a számokat, vagy ne. —' No, azóta játszom mind az ötöt. Hetvenhárom éves vagyok, nem megyek sehová, ez a szórakozásom. Volt már hármasom is! Többször voLt hármasom! — súgja, megszo­rítja kezem, és megy a töb­biek utálj. sz. I. Tanulpágcsokor Tanulják a szólás mesterségét is Megyeszerte megkezdődték a KISZ idei politikai oktatá­sának előadásai. Üzemekben, hivatalokban. intézmények" ben, lakóterületeken, iskolák­ban szervezték a vitaköröket, a fórumokat, az előadássoro- zatokat. Élve az oktatás új formáival, lehetőségeivel mindenütt azt, ami a tagság igényéhez, érdeklődéséhez legjobban közelít. Az első foglalkozások leg­több helyen máris lezajlottak. Levonhatók a kezdeti tapasz­talatok, amelyek, ha nem is az egész oktatási évadra jel­lemzőek, mindenesetre figyel­meztető jelzések. Okulásul, ta­nulságul csaknem valamennyi oktatási kör által megszívlel- hetőek. Tanulságot már az előké­szítési szakasz is szolgáltat. Gyakori tapasztalat, hogy az üzemek, vállalatok nem szí­vesen engedik el a vezető propagandistákat a meglehe­tősen hosszadalmas, 4—6 he­tes képzésre. A képzés eddi­ginél hatásosabb formáját kellene megkeresni az alap­szervezeti propagandisták esetében. A propagandista az oktatási kör kulcsembere, raj­ta múlik a siker java. Felké­szítésébe, oktatásába érdemes nagyobb, hatékonyabb - ener­giát befektetni. Nem ritka jelenség, hogy as alapsaervezet titkára — a propagandistára hagyatkozva — szívesen kiengedd kezéből az oktatást. Pedig az oktatás a fiatalok nevelésének egyik nem is jelentéktelen, formája, figyelemmel kisérése, segítése a titkár fontos teendői között szerepel. Helyenként előfordult;, hogy a titkár egyszemélyiben dön­tötte el; miiről és miből ta­nuljanak az alapsaervezettag­jai az idei oktatási évadban. Hogy mennyire rontja e mód­szer a siker esélyeit, az nem szorul különösebb magyará­zatra. Nem sikerült kigyógyítani miég az oktatást egy ide idült betegségéből, az iskolás mód­szerek alkalmazásából. Pedig hosszú éveken át ostorozott, mindig emlegetett rossz eljá­rás aiz iskolásai játszása. Nem lehet csodálkozni, hogy nem népszerű az oktatás ott, ahol az előadó eldarálja a maga mondandóját, majd a tagság szépen hazaballag. A szó rossz értelmében vett szemi­nárium ez, a menye! messzire lehet ijeszteni az embereket, Még mindig nem elégséges az oktatási anyag besaélgeté- ses, vltaszerű feldolgozása. És itt érdemes meigáltal egy pil­lanatra. Azon munkálkodunk, hogy a fiatalok minél na­gyobb számiban és minél ha­tásosabban vegyenek részt a közéletben, hogy ne féljenek szólni a közélet porondján. Mások érdekét felelősséggel, jól képviselni részben gyakor­lat dolga is: meg keld tanulni magát a szólás mesterségét. Hol van erre jobb lehetőség, mint az alápszeirvezeti élet, mint az oktatás? Miért nem edződnek a fiatalok az okta­tási körök vitáiban? A közéle­ti szeneplj&s nagyszerű iskolái lehetnek a KISZ-szerveaetek, kitűnő alkalmai a vitakörök, fórumok, előadássorozatok. Évek óta ösztönzik az ala-p- szervezeteket a szemléltető eszközök gyakoribb használa­tára. Bár a buzdító szavak nem maradtak teljesen ered­ménytelenek, az első előadá­sok jelzik, hogy a szemlélte­tő eszközök népszerűsítése, kí­nálása az idei oktatási évnek is témája marad. A körök ve­zetői arra hivatkoznak, hogy sok időt elrabol a megfelelő illusztráció kiválasztása, be­szerzése, De vajon mi az ok­tatás célja: az idővel való kí­méletes bánásmód, vagy a fiatalok politikai tájékozott­ságának fejlesztése? Sok oktatási körben már tervezik, hogy a kurzust já­tékos, vidám vetélkedővel zárják, ezzel egyúttal számon is kérik az elsajátított isme­reteket. A szellemi torna va­lóban friss, vonzó módszer. Alkalmazására azonban miért csak az oktatás végén van le­hetőség ? Az oktatási anyag késedel­mes érkezése csaknem vala­mennyi esztendőiben aktuális panasz. Nem kivétel az idei év sem. Az oktatást csaknem egyhónapos késéssel kezdték él a körök, anyaghiány miatt. Meglehet, hogy az idült be­tegségek a kényszerű várako­zás miatti sietségből újultak ki isimét. Orvoslásukra van még lehetőség. Ha a megibí- zatásrandsaert is gyógyszer­ként veszik figyelembe, akkor az eredmény sem lehet két­séges. Sz. M. | NÓGRAD - 1974. november 30.. szómból 5

Next

/
Thumbnails
Contents