Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-29 / 279. szám

Kötelez az adott szó A KISZ kb 1974. április 17-i határozata felhívta a fi­gyelmet arra, hogy nagyobb gondot kell fordítani a KISZ- tagság testedzésére, tömeges sportolási alkalmak szervezé­sére. A KISZ Nógrád megyei bizottsága az 1974/75-ös mozgalmi évben, az ifjúmun­kás év jegyében meghirdet­te az Ifjúmunkás Kupa tö­megsportakciót. Az akcióval. szeretnénk hozzájárulni ahhoz. hogy minél több fiatal kedvelje meg a testedzést, találjon le­hetőséget a sportolásra: hogy Klapszervezeteink honvé­delmi és sportprogramjaik­kal tegyék tartalmasabbá az ifjúmunkás év eseménysoro­zatát. Az Ifjúmunkás Kupa kere­tében 1974. április 4. — 1975. éorilis 4. között minden alapszervezet szervezzen leg­alább 12 honvédelmi és sport- versenyt! Rendezzenek vil­lámtornákat asztalitenisz­ben, sakkban, kispályás lab­darúgásban, kézilabdában, lö­vészetben, mezei futásban. Szervezzenek túrákat, kirán­dulásokat Nógrád megye munkásmozgalmi emlékhe­lyeire. A legtöbb fiatalt mozgósító alapszervezeteket a KISZ Nógrád megyei bi­zottsága sportszer jutalom­ban részesíti. Ehhez szervesen kapcso­lódik a KISZ központi bi­zottság által meghirdetett tömegsportakció a Felszaba­dulási Sportzászló verse­nyek. Az akcióban részt ve­vő KlSZ-alapszervezetek- nek 1974. október 15-t61 1975. április 4-ig összesen hat (3 kötelező, 3 szabadon válasz­tott) sporteseményre, ren­dezvényre, versenyre, túrára, testedzési alkalomra kell mozgósítani, szervezni tag­ságát. A verseny kötelező előírá­sai a következők: a Felsza­badulási Mérföld (1945 mé­ter) legalább egy alkalommal való teljesítése; a felszaba­dító Vörös Hadsereg útján alapszervezeti túra, kirándu­lás lebonyolítása: részvétel a felszabadulási lövészver­senyen. A 3 szabadon válasz­tott sportolási alkalmat, a tagság igényének, és a helyi lehetőségeknek megfelelő­en kell kiválasztani. A hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulóját szimbo­lizáló sportzászlót, és az ez­zel járó 1000 forintos sport­szervásárlási jutalmat azok az alapszervezetek nyerhetik el majd amelyek tagságuk legnagyobb százalékát mozgó­sították a hat sportesemény­re. A Felszabadulási Sport- zásalő versenyek sportese­ményein való részvétel bele­számít az Ifjúmunkás Kupa tömegsportakcióba. A két tömegsportakció az alapszer­vezetek mozgósításával más szervek által meghirdetett versenyeken (pl.: munkahelyi spartakiád, üzemi házibaj­nokságok, emléktúrák, HKL- versenyek, mezei futóverse­nyek) is teljesíthetők. A Magyar Ifjúság című hetilap folyamatosan figye­lemmel kíséri a tömegsport- akciót. A beszámolók mellett rendszeresen közöl módszer­tani jellegű írásokat, ame­lyekkel segítséget kíván ad­ni alapszervezeteinknek a tömegsportakció feltételei­nek teljesítéséhez. Az alap­szervezeti teljesítménylap az 1974. november 1-1 számban jelént meg. A teljesítmény­lapot az akció befejezése után a járási, városi KISZ- bizottsá gokra kell bekülde­ni értékelés céljából. A tömegsportakciók kere­tében már eddig is több si­keres sporteseményre került sor. Többek között november 22-én Salgótarjánban közép- iskolásaink rendezték meg a Felszabadulási Mérföld fu­tását. Csaknem 1400 fiatal tel­jesítette a követelményeket, ezzel is népszerűsítve az at­létikát. Ä tömegsportakciók jó lehetőséget teremtenek a KlSZ-fiataloknak az egyéni sportvállalások teljesítésé­hez. Llpták Sándor. a KISZ megyei bizottságá­nak munkatársa Mai fiatal Bajos Több mint félezer diák jár a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépészeti és Géo- gyártástecnológlal Szakkö­zépiskolába. Alig akad kö­zöttük lány. A fiúk harcol­nak azért, ha ki akarnak tűnni, ha észre szeretnék vétetni magukat, s ha csak egy kicsivel Is, szeretnének többet mutatni társaiknál.' ■\ lányok biztató szava njéa- inkább buzdít (Mag hat. hi­szen „kiváltságos” szemé­lyek. • Magas, szőke haiú fiú. Jövőre érettségizik Király­hegyi Gyula. A saját neki­buzdulásai hatnak reá leg­jobban. Amit négy év kö­zösségi és KISZ-munkában elért, az nem szemléltethe­tő. Nem lehet úgy bemutat­ni. mint egy épülő házat, vagy az őszi erdőt. Lelke­sedése nem kézzel, de ésg- szel fogható. \ Farmer, köpeny, s a jó­kedv jellemzi, mint más tizenhat-tizennyolc évest, „Mellesleg” pedig az iskola lilSZ-titkára. — Elsőben bedobtak a mély vízbe, azóta úszom. Hol nagyobb sebességgel, hol lassabban. — Akkor osztálytitkár voltam, utána a KISZ-szervezet titkára­ként indítottam a vertikális szervezeti formát. Az osz­tály. azt hiszem nem tart strébernek, mert dolgozom. Elgondolkodik. Mintha azon töprengene, jól mond- ta-e? Papírt morzsol az ujjai között. Zavarja, hogy nem másokról, nem az is­koláról, s nem is a KISZ- ről kell beszélnie. Kicsit bemelegszik, elpirul, foly­tatja; f — Már „tökmag” korom­ban ás ..bandafőnök” vál­tam. — Mintegy magyará- zóan teszi hozzá: — Nem dicsekvésből mon­dóm. Már akkor is szeret­tem társaságban lenni, mi­nél több, igazi barátot ke­resni. Élvezem, amikor meg­ismerkedhetek valakivel, amikor egy-egy szép. vagy jó emberi tulajdonságokkal rendelkező vitapartnerre le­lek. Pedig csalódtam az igazi barátságban. ' Termé­szetemnél fogva optimista vagyok. Három csoportra osztom az embereket; szim­patikus. kevésbé szimpati­kus és ellenszenves. A leg­többen a szimpatikusok kö­zé tartoznak. A komoly életfelfogás, nem nedig a romantika mondatja vele ezeket a sza­leszek, vakat. Cseppet sem él az ábrándoknak, inkább a va­lóságot boncolgatja. S eb­ben hasonlít a vele egyko­rú akhoz. Kutat, keres, vágy­va az újat. a megismerést. — Talán azért, mert sze­retem az újat. az ismeret­lent, talán másért, rettentő­en szeretek utazni. Ezért je­lentkezem januárban a Köz­lekedési és Távközlési Fő­iskola hajózási szakára. És mert ott is úszni kell a „mély vízben”. Ha sikerül, én leszek a világ legboldo­gabb embere. Ha nem. el­megyek vándorzenésznek. Gitárral. De a zene után az olvasás következik. Azt is szeretem. Elmosolyodik, aztán ne­vetve folytatja: — Azért nem vagyok tel­jesen. tökéletes, nekem is van hibám. Egy kicsit ha- tározottabbnak kellene len­nem. Hogy miben? A fel­adatok végrehajtásának kö­vetelésében. Általában a napi hat-hét óra mellett ki­csit nehéz. Viszont annyira megszoktam a KISZ- és a közösségi munkát. hogy szinte hiányzik, ha egy hé­ten kevesebbet kell végez­nem a szokásosnál. A szokás hatalma már négy év óta kísérti. AKISZ- táborokban. ahol volt be­osztott. vezető is. az építő­táborokban, az iskolában. Az effajta munka hozzá­nőtt életéhez. Talpraesetté, kezdeményezővé tette. Olyan vezető, aki ráhangol-' ja társait a hasznos dolgok­ra. aki hatni tud rájuk. Rá­termett. Megbecsülik. — Nehéz a srácokat ösz- szefogni, mert a tanítás után nem lehet őket rábír­ni, hogy maradjanak benn. Érthető, hiszen így is há­rom-négy óra. mire hazaér­nek. Sok a vidéki. Ha tár­sadalmi munkáról van szó. szívesen vállalják. Igaz. eb­ben benne van. hogy akkor nincs tanítás. 'Legtöbbjüket azért a segítőkészség jel­lemzi. Nekem ce»k az a fel­adatom. hogy ezt használ­jam. T obé-kevésbé sikerül. Ha ne.,i, az én hibám is. Aztán beszél a nyárról, amit végigdolgozott a kü­lönböző táborokban, és a termelési gyakorlaton. Kö­zösség és munka. Nyári szünetben, tanévben, min­dig. Nincs csüggedés. nincs megállás. Csak kedv és akaraterő. Ha kell. órák után. sőt estig. Hosszú a huszonnégy óra ... Batki Ildikó Megjelent a Béke és Szocializmus novemberi siáma Ezekben a napokban Mon­gólia két nevezetes évfordulót ünnepelt. Fél évszázada, hogy Összeült a Mongol Népi For­radalmi Párt III. kongresszu­sa, >és kikiáltották a Mongol Népköztársaságot. A történel­mi évfordulóik jelentőségét mái tatja cikkében Jumzsagijn Odebbal- a Mongol Néni For­radalmi Párt KB első titkára. Napjainkban a nemzeti kér­dés éles formákban jelentke­zik államközi konfliktusok­ban, egyes országok és népek, nemzeti csoportok életében. Különösen. fontosak tehát azok a tapasztalatok, amelye­ket a nemzeti kérdés megol­dásában a Szovjetunióban szerezitek. Vlagyimir Scserbic- kij, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, az Ukrán Kommunista Párt KB első titkára ismerteti őket a folyó­iratban, Aarne Saarinen, a- Finn Kommunista Párt elnöke azt mutatja be cikkében, hogyan lett a Finn Kommunista Párt a demokratikus átalakulások és a békeszerető politika ve­zető ereje. „A társadalom tudományos Irányítása és a szocialista de­mokratizmus” — erről a sokakat foglalkoztató témáról írt mag­vas cikket Viktor Afamaszjev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja. All act asszony a gép mel­lett, és olyan figyelemmel né­zi a forgását, hogy ésare sem vesizi: mólé álltam. Mert csodás egy alkotmány •az eszterga: kiköveteli, hogyha megy, felejtödjön el a külvilág, csak vale foglal­kozzon az ember. All az aszony mellette, ken­dős fejét előrehajtva követi a forgó munkadarabot: remegve kígyózó forgácsspirált hánt le az acélról a kés, jajdud egyet néha, s szikrafiak pattannak, ahogy gyürkőzik egymással a két kemény anyag. Feszülten figyel az asszony. A másodipercefcre összpontosí­tott cselefcvőkésizség mozdu­latlanná tette testét, csak ke­ze rezdül egyet, a kapcsoló fo­gantyúján. Most! Végigszaladt a mun­kadarabon a kés, mozdult a kar, s mintha sosem forgott volna, lecsillapodott a gép. Könyökével törli végig hom­lokát az asszony, s ezt nyújtja köszöntésre is. Mert hát, csak attól felfelé nem olajos. Romgycsomóba törli a kezét, s ez a mozdulat már masabb, mint a többi: háziasszonyok törölgetik így lassú, puha vagy vándorzenész Í aminlíhan ran is olyan résen az cl |)UU is UuU adott sző becsületéről irtunk. Ebben arról számoltunk be, hogy a ZIM salgótarjáni gyárában éppen az adott szó becsületéért — ami kötelez is —, ho­gyan dolgoznak a szocialista brigádok. Ez­úttal másról van szó. Arról, hogy a tanácsok munkáját mennyiben és hogyan segítik azok a vállalatok, intézmények, amelyek ebben az esetben Salgótarján fejlődését, az új létesít­mények megvalósítását hivatottak segíteni. Nagyon rosszak a tapasztalatok. Hivatalos tárgyalásokon, jegyzőkönyvekbe foglalt köte­lezettségvállaláskor tervezők, kivitelezők ar­ra tesznek ígéretet, hogy egy-egy objektumot határidőre megvalósítanak. Felelős emberek, vezetők írják alá ezeket a jegyzőkönyveket, azt is mondhatnánk, hogy kötelezettséget vállalnak feladatuk maradéktalan végrehaj­tására. Az adott szó pedig kötelez! A terve­zők, a kivitelezők arra, hogy egy testület — ebben az esetben a Salgótarjáni városi Ta­nács, illetve annak végrehajtó bizottsága — előtt is felelősséget vállalnak egy-egy beru­házás határidőre történő megvalósítására. Az adott szó kötelezne. Különösen akkor, ha a szó papíron Is rögzítve van. De ml a hely­zet? Kiragadott példáink ma már bosszantják a város' vezetőit, még inkább Salgótarján la­kóit. Tegyük első helyre a 21-es út új nyom­vonalának építését. Az UTIBER főmérnöke először á városi tanács vezetőinek ígérte, hogy az út új nyomvonalának építését ez év szeptemberében megkezdik. Mi több, lapunk hasábjain megjelent nyilatkozatában a nyil­vánosság előtt ígérte az építés október végi, november eleji indítását. Most „isten bizony­ra” újabb ígéretet tett a városi tanács veze­tőinek, hogy a munkálatokat december kö­zepén megkezdik. Vajon ki hisz neki? Hoz­zátartozik ehhez, hogy a Salgótarjáni váro­si Tanács mindent elkövetett a terület átadá­sáért. Már tavaly hetven lakást szanáltak az új nyomvonal területén. A tanácsra háruló más munkák is rendben vannak. Az vi­szont, hogy még ma sincs komplett terv a 21-es út új nyomvonalának építéséhez, ar­ról már a városi: tanács nem tehet. A mun­kálatokat azonban mindenképpen meg lehe­tett, sőt, meg kellett volna kezdeni, hiszen erre az évre is több millió forint felhasznál Lására nyílt lehetőség. Másik példa. Az Arany János utcában a 31-es jelű épületben 75 lakás átadásáról len­ne szó. Sok-sok ígéret hangzót^ el arra, hogy az építkezést 1975-ben befejezik. Hosszú az elhúzódás, a tervtől való lemaradás és ma már arra sincs bztosíték, hogy műszakilag is befejeznék az építkezést. Pedig az épület átadási ideje ez év közepe lett volna. No­vember 15-re ígérték az SZTK új székházá­nak átadását. Sajnos, az adott szó itt sem valósul meg. Az új gyógyintézet üzemelteté­se a legjobb esetben jövő év második felére várható. Folytassuk a sort azzal, hogy az állami építőipar a IV. ötéves tervhez viszonyítva 189 lakást nem ad át az idén. A Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a Malinovszkij úton kétszer 19 lakásos épületet készít. A szerződés szerint szeptemberre kellett volna átadni. A vezetők ígérték, hogy az egyiket már májusban átadják rendeltetésének. A májusból október lett. Soroljuk csak tovább az adott szó teljesí­tésének elmaradását! Nem állítunk fel sor­rendet. ■ Az Arany János utcában 1975-‘ben kellene indítari az új iskola építését. Közben kiderült, hogy az építkezéshez nem készül el a terv. A városi tanács új székházát is a jö­vő év második felére vállalják a kivitelezők. A Mérleg utcai építkezés megkezdését jegy­zőkönyvben 1975 második negyedévére ígér­ték a kivitelezők. Most már 1976-os indítás­ról szólnak az építők. Talán még két példa. A garzonház úgynevezett lepényrészét már tavaly át kellett volna adni rendeltetésének. Az építkezés még ma sincs befejezve! És ami talán a legszégyenteljesebb a megye­székhelyen: a sportcsarnok építését 1971-ben (!) kezdték meg. Az 1975-ös átadás ennek el­lenére még ma sem biztos. (!) Igaz, hogy sok esetben vagy a tervek kés­nek, vagy a beruházások előkészítése nem megfelelő. Ez azonban korántsem azt je­lenti, hogy labdázzunk a felelősséggel, es egymásra „passzoljuk” át a tennivalókat. Hi­szen már régen megállapított tény: szegény érv az, ha másban keressük a hibát! Vala­hogyan azt kellene érzékelni tervezőnek, be­ruházónak, és kivitelezőnek egyaránt, hogy az adott szó kötelez. Akár leírták, akár tár­gyaláson hangzott el. Ismert tény, hogy a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat és a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Válla­lat építési kapacitása csökkent ebben az év­ben, de különösen csökkent Salgótarjánban. Erre azonban aligha lehet magyarázatot ta­lálni. Gond, hogy egyes esetekben rosszak a tervek, s ezek késleltetik a kivitelezési mun­kálatokat. Ismeretes a hatósági engedélyek késői beszerzése, az anyagbeszerzői gondok, mindez azonban nem adhat okot arra, hogy adott szavunkat bármikor megszegjük. Aftmnrlolfflll!-» megfontoltabb ter­üiwonaoiiaDD, vekre nem hite_ getésre van szükség. Mert a határidőre ígért útra, lakásra, óvodára*. üzlethelyiségre, sport- csarnokra — ebben áz esetben a megyeszék­hely lakosságának van szüksége. Ezt a muri: kát pedig sok tízezer ember figyeli. Ezért is lenne jó, ha a nyilatkozó, a, jegyzőkönyvet aláíró, az adott szó végrehajtását kötelesség­nek érezné! Somogyvárl László Szó sincs arról, hogy Nög- rádszakálon csupa látványos dolgot készítenek. A Fővá­rosi Műszaki Kefegyár tele­pén azonban számos olyan termék készül, melyek nél­kül sokat kellene bosszankod­nunk, A szerszámok nyelé­től kezdve a különböző ecset- féleségekig, a súrolókefétöl a diódaráló faalkatrészeinek, készítéséig szállítanak meg-* rendelőinek Nógrádszaká l ­ból. Még Angliába és Lib ­ába is eljutnak a súrolóke­fék. Nemrég 180 ezer da­rabot küldtek külföldre belő­lük. A fából készült árukat aprólékos ügyességgel készí­tik a főleg leányokból, asz- szonyokból áló dolgozók, akik az üzem létrehozásával ké­nyelmes, jó kereseti lehető- séghez jutottak. Képünkön: A diódaráló mit sem ér, ha nincs nyele. Kő­műves Vilmosné ezeket ké­szíti esztergagépén. Egy asszony a gép mellett mozdulatokkal az üvegpoha­nat. Mert hiába áll immár hato­dik éve az esztergagép mel­lett Hendrik Józsefné, azért mégis látszik rajta, hogy nem olyan régtől munkásas&zony a gyárban. — Tényleg a fakanál mel­lől jöttem. Otthon dolgoztam addig, amíg megtudtam so­ka dn„agammal: új gyár épül Diósjenőn, a VILLTESZ-é. El­jöttem hát ide. Mert, bár ott­hon sem tétlenkedik az em­ber, mégis elvégzi azt más munka mellett is. Soha nem látott még más ipari termelőgépet; az eszter­ga volt az első, amibe bele­botlott. Szó szerint. — Körülvezettek a gyárban, nézegettünk, mik is ezek a csodamasináik. Nem tudtam még előtte, hogy ilyenek is vannak a világon. Belebotlot­tam, s rácsodálkoztam az #egyitere: ez meg miféle? Az esztergagép volt. Meg­tetszett neki, s maradt mel­lette. Lám, milyen paradox hely­zete'-et teremt esetenként az óliei< .. — Egy-két napig volt csak furcsa a gép. Féltem is tőle: egy mozdulat, és felhődül a motor, több ezres fordulattal pörögni kezd a tofcmámy, hogy a szele is meglobogtatja a munkaruhát. De gép ő; nem is sok idő után megtanultam: azt teszi, amit én akarok. Milyenek voltak az első munkanapok? Felszegek, fé­lénkek, szorongjak, mint mini­dig, amikor az újabb életet kezdi az ember. — Megszoktam azóta, s meg­szerettem a gépet. Esztergá­lyosnak vallom magamat, ugyanúgy, mint aki ekként in­dult neki a munkának. Min­dent mag tudok már 'csinálni rajta: ezerféle alkatrészt gyál- tok, ebből is tanulok, abból is, úgy érzem a fogásokat, mint­ha mással sem foglalkoztam vo-lna ellőtte, csak ezzel. Megbecsült dolgozó lett az asszony, s keres annyit, mint egy férfi, 2590 forintot vitt haza nemrég, múlt havi fize­tését, de erre a négy hétre is megkeres ennyit. örülnek otthon, s boldogan néz rá a családja, meg a pici emberke; lányának fia: a kis­un oka. — Jól érzem magam. Nem is csinálnék mást, újabb munka­helyre sem kívánkozom — szól, és másik munkadarabot fog be. Egy mozdulat csak. s éle­tet lehel a gépbe. Felaúg a motor, és a kés belevág a fénylő acélba. Áll az asszony a gép mögött. Kendős fejét előrehajtva, s észre sem veszi: elbúcsúztunk. Karácsony György ] NÓGRÁD - Í974. november 29., péntek 5~

Next

/
Thumbnails
Contents