Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-29 / 279. szám

Tegnap történt Ilázátadás — liiba nélkül Ez lenne az ideális min­dig, valahány alkalommal új lakásokat adnak át. Am a gyakorlat — sajnos — az esetek túlnyomó többségében más; megtörtént az átadás, beköltöznek a lakók és ész- revezik: ez is rossz, az sem működik, hiányzik még amaz is. Ss elindul a lavina, a bosz-^ szúságok, apró, ám ideget őr-' lő hiányosságok hosszú sora, ami kellemetlen a tulajdonos­nak, kivitelezőnek egyaránt. Nem lehet ezen változtat­ni? Nincs mód arra, hogy hi­bák, hiányosságok nélkül ad­ják át a lakóházakat? De igen! S jó példát lát­tunk erre tegnap. Az OTP megrendelésére, a Nugrád megyei Beruházó Vál­lalat irányításával, hiba nél­kül adta át a Salgó úti — a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek dolgozóinak készült — "ötszintes. 42 lakásos házat a kivitelező: a szécsényi ÉP- SZÖV. Űjszerú kezdeményezésről van szó, amelynek lényege a gondos előkészítés, a különbö­ző vállalatokkal történő, szo­cialista szerződésekben kötött, együttműködés, és az „igazit” megelőző házi átadás. Ennyi hát a recept a hibát­lan munkavégzésre, amely szó szerint az: a hivatalos átadá­son megjelent szervek — a TIGÁZ, ÉMÁSZ, a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű ' Vállalat, a városi tanács mű­szaki osztálya, a megrendelő, a beruházó és a kivitelező — képviselői egyetlen hibát sem találtak! Az átadás után akár azonnal be is költözhettek vol­na az új tulajdonosok. Pedig nem volt egyszerű munka, hiszen a szécsényiek először végeztek ilyen, gáz­szereléssel is egybekötött épí­tést. De a vállalatok közötti jó együttműködés, <5 különösen a szocialista brigádok össze­hangoltsága, meghozta a ki, vánt eredményt. Ami — reméljük — nem marad egyedi példa! Mert nemcsak az új lakók szeret­nék, hanem a NOMBER szak­emberei is arra törekednek: mind kevesebb legyen átadás után a panasz. Nemcsak a la­kóházak, hanem az ipari lé­tesítmények átadása után is. — K — A Nógrád megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat új vízáteme­lő telepet létesített Salgótar­jánban. A telep a Kemerovo körút vízszükségletét elégíti ki. Jelenleg a próbaüzemelte­tés folyik, az új létesítmény végleges átadása decemberben várható. A közel 12 millió fo­rintos létesítmény kivitelezé­sét a KÖZMŰ Építőipari Vál­lalat végezte. Képünkön: Szládik Zoltánné telepkezelő munka közben. — bábéi — S*«*i Holnapután Jöjjünk? — kérdik Drógelypalánkon NEM MA TÖRTÉNT. Van mar egy hónapja is. Két MTZ típusú traktor állt a műhelyben. Műszaki vizsgára kellett felkészíteni a szerelőknek. Ügy tűnt, nem lesz a dologból semmi. A sze­relők már belenyugodtak, hogy az egyik vasárnapról a másikra kérik a műszaki vizs­ga halasztását. , — Sürgősen kell a gép. gye­rekek! — erősködött Csósza •János, a traktorosok brigád­vezetője. — Nyakunkon a ve­lős, minden gép számít... A drégelypalánki termelő­szövetkezet szerelőinek a te­kintete összevillant. Éjjel tíz­tizenegy óráig is benn ma­radtak a műhelyben. Az eredméi^-: sikerült á. műsza­ki vizsga! A szerelők és a traktorosok közötti jó kapcsolat kiala­kulásának csak egy láncsze­me volt a fenti eset. Koráb­ban előfordultak heves viták. Mindenki a másikat tartotta hibásnak. Nem megy a gép, gyakori a hibásodás. A trak­torosok négy éve szocialista brigádba tömörültek. Az idén a szerelők is elhatározták: nem maradnak el mögöttük! Alighogy megalakult a bri­gád, máris a közelgő párt- kongresszus és a felszabadu­lás 30. évfordulójára meg­hirdetett munkaverseny-moz- galomhoz csatlakoztak. A két egymásra utalt kollektíva kö­zött nemes verseny kezdődött. A szerelők nekiláttak a ki­selejtezett gépek bontásá­nak. A használható alkatré­szeket félrerakták. — Hasznát vesszük még en­nek —• biztatták egymást. Nem tévedtek! Ha olyan, gép kerül a műhelybe, amely­hez már nem gyártanak al­katrészt, vagy kínos besze­rezni, a. szerelők ötletért nem mennek a szomszédba. Min­dig találnak kielégítő műsza­ki megoldást. — GYORSAN röppen, a mun­kaidő. A szerelők és traktoro­sok azonban mintha nem vennék észre — bizonygatja Gaspari István gépcsoport- vezető. — Nem a pénz hajtja őket, hiszen legtöbbnek, szin­te megvan mindene: lakás, bútor, kocsi. Jól étnek ... Mélyebben kell keresni a sokszor önfeláldozó munká­juk mozgatórugóját. A szem­lélet sokat változott az utóbbi időben. A műszakiak érzik fe­lelősségüket, mennyi minden múlik rajtuk. — Az egyik DT típusú erő­gép darabokban hevert a mű­helyben. Szombat volt, s keddre a siló tépéséhez kel­lett. Kérdeztem az emberek­től, kész lesz-e időre — említ egy esetet Csósza János. A brigádvezető háta mögött Bódi István szervezkedett. Simák Istvánnal, és társai­val vasárnap „belopóztak” a munkahelyre, s összeállítot­ták a gépet. Egy nappal ko­rábban, mint kérték. A hasonló példákat nosz- szan lehetne sorolni. Csósza József traktoros például va­sárnap délután ..bütykölte” a gépét. Nem tudott nyugodni, amíg nem, talált mindent rendben. A palánk!, szerelők és traktorosok ilyen embe­rek. — Nincs ünnep nálunk, ha munka van a határban — s nem panaszként említik. Hoz­zászoktak, hogy mindig men­nek. Annyira a vérükben van, hogy penteken este már ma­guk kérdezik a munkahelyi vezetőktől: — Holnap, holnapután jöj­jünk? Kongresszusi vállalásuk leg­fontosabb része: minden mun­kát időben elvégezni! Ez a magyarázata az elszánt igye­kezetnek. A traktorosok már kilenc vasárnapot töltöttek a földe­ken. Szántottak, vetettek. Két­százezer forintra becsülik az összeget, amivel több lesz a közösnek. Emellett a csitáriak- nak is segítettek. Akinek ide­je volt, Nagyorosziban ásta a cukorrépát. — Az emberek csak egy­szer beszeltek a vállalásról, amikor tették. Azóta egyfoly­tában cselekednek. A brigád- mozgalom annyira vonzó, hogy a brigádon kívüliek is mind többen szeretnének csatlakoz­ni — dicsekedik Csósza Já-< nos. A DRÉGELYPALÁNKI szö­vetkezet szerelői és traktoro­sai semmi látványos dolgot nem csináltak. Szavukat ad­ták, hogy a kongresszusi mun­kaversenyben tett felajánlá­saikat teljesítik. Ezért az éj­szakai műszak, a vasránapi szerelés,, az üzemanyag- és alkatrész-takarékosság, a tár­sadalmi munka. íme, a ma­gyarázat, hogy mi hajtja őket. Sz. Gy. Cserhátsurányban év vége előtt Szorgalmas munka, megfontolt vezetés CSERHÁTSURÁNYBAN » termelőszövetkezet 'tagsága és vezetősége bebizonyította, hogy az egyesített gazdaság életképes, ha megfontoltan szervezik a munkát, és a tag­ság fegyelmezetten dolgozik. A surányi üzemben mind a két feltételt biztosították és a harmadik negyedévi értéke­lésből kitűnik — mint azt az illetékes pénzügyi szervek is megerősítették —, hogy az eredményességi mutatójuk harminc százalékkal emelke­dik az idén. A korábbi esztendőkben meglevő helyzetüket sem sza­bad felejteni. Különösen ne­héz napokat éltek át az egye­sülés után. Ennek okaként a vezetés tapasztalatlanságát, nem utolsósorban a kedve­zőtlen környezetet, a bonyo­lult termelési szerkezetet szokták megjelölni. Benkő László, a tsz elnöke ehhez még hozzátette: a vezetésen belül is egyenetlenség volt. fgy igaz, és a termelőszövet­kezet tagjainak. vezetőinek éppen abban van a legna­gyobb erényük, hogy a ne­hézségekkel szembenéztek, a soraikat bátran rendezték, hogy a völgyön élő emberek­ről hírnevükhöz méltóan be­széljenek. Egyetlen olyan gazdasági eredményről szeretnénk szól­ni. amely meggyőzően bizo­nyítja: a tagság, a vezetőség alkalmas arra, hogy a nagy- üzerhi mezőgazdálkodást ma­gas szintre emelje. Amikor a kormány meghir­dette a zöldségtermesztési programot, a tsz vezetősége — Benkő László elnökkel az élen — kötelességének tartot­ta megvizsgálni, mivel tud­nak ehhez hozzájárulni. Egy tsz-toen egy programot való-, Gondolnak a jövőre Amikor a salgótarjáni 16. számú óvoda szülői munkakö­zössége felkereste a Páva Női Fehémeműgyár jánosaknai telepét, jó helyen kopogtattak. Az óvoda vezetőinek ugyanis régi vágya, hogy megoldják a gyermekek délutáni higié­nikus fektetését. Nemrégi­ben megkapták a szükséges pénzt a párna- és takaróhu­zatok megvásárlására, -■visjpönt a varrás gondot okozott. Ezen a gondon segítettek a jános- aknaiak. Szocialista Szerző­dést kötött az óvoda és az üzem. A jánosaknai szocia­lista brigádok vállalták, hogy elkészítik a huzatokat — ösz- szesen 260 garnitúrát —, ez­zel elősegítik, hogy a régi óhaj teljesüljön. A-kis óvodá­sok pedig időnként megláto­gatják az üzem dolgozóit, és műsorukkal színesítik a ren­dezvényeket. Visszakapta a íuvarköllscgct Lengyelország—Magyarország Vegyipari együttműködés Meddig kell még várakoz­ni. .. címmel lapunk július 11- i számában közöli ük Ker­tész János borsosberényi olva­sónk panaszát, amely arról tudósított, hogy egy meghiú­sult szállítási fuvarköltséget nem képes visszakapni, hosz- szas, bonyolult levelezései folytán sem. Kérte, legyünk segítségére abban, hogy pén­zét mielőbb visszakapja. A Volán 2-es számú Válla­lat bévé tel ellenőrzési osztá­lyán megtudtuk, hogy a kellő dokumentálás bizonyítását igazoló okmányok beérkezése után, azonnal inii '"sdtek a visszautalás iránt. Olvasónk megkapta a részére jogosan visszajáró összeget. Az 1971-ben megszervezett lengyel—magyar vegyipari együttműködés, amelynek lé­nyege a ‘műszákpari gyártás- szakosítás, az elmúlt évek so­rán rendkívül előnyösnek bi­zonyult. Ezért a két fél úgy döntött, hogy együttműködé­süket az elkövetkező években nemcsak folytatják, de bővítik is. A tervek szeriint az 1976— 1980-as években Lengyelor­szág 4000 tonnától (1976) 10 000 tonnáig terjedő (1980) poliész- terszát-szállítmányokat küld Magyarországra. Ennek elle­nében a magyar fél ellátja lengyel partnerét poliaikriitadt- ril-szállal (1976-toan 3000 ton­na, 1980-ban 10 000 tonna), va­lamint évente 600 000 tonna poliamideelyem-szálial. Az előirányzatnak megfelelően 1980-ban a szállítmányok ér­téke mindkét fél részéről 8 millió í’ubel lesz. A tervekben szerepel a be­ruházások összehangolása is. Az 1978—1985-ös lengyel be­ruházási tervek figyelembe veszik a magvar fél poliészter- seliyemszá 1 -azükságle tel t. Eb- bőd’ á műszálból Lengyelor­szág az említett időszakban évente 8000 , tonnát szállít majd Magyarországnak. A magyar beruházások tervei vi­szont tekintetbe veszik a len-- gyei igniéyeket, az úgyneve­zett szuszpenziós és magas • szilárdságú PVC iránt. Az 1979—1985-ös években a ma­gyar fél minden esztendőben 50 000 tonna PVC-t szállít Lengy elországnak. A tudományos és műszaki együttműködés gyümölcsei szintén beértek. Á polietilén úgynevezett hálón yomásának magyar technológiája — ame­lyet Lengyelország átvett — lehetővé teszi a Coca-Cola és a Pepsi-Cola szállítóberende­zéseinek előállítását a bienini üzemben. A lengyel—magyar vegyipa­ri együttműködés rövidesen újabb eredményekkel gazda­godik. A magyar tapasztalatok leIhasan áfásával Len gy elor­szágiban a szuperfoszfát bázi­sára támaszkodó, több kom­ponenst tartalmazó műtrágyát előállító üzem épül. Eredményesnek ígérkeznek a magyar és a lengy el ipari üzemek, valamint tudományos intézetek közvetlen kapcsola­tai is. ra váltani nem egyszerű, ha­nem nagyon is bonyolult do­log. Ilyennek bizonyult a zöldségtermesztési program­hoz való csatlakozás is. Egyetlen kiinduló pontia volt a határozaton kívül: Cserhát- surány vidékén hagyományos a sárgarépa-termesztés. Mert ők erre vállalkoztak, nagy­üzemi módon. v A MEZŐGAZDASÁGI üzem­ben az elnök mellett nélkü­lözhetetlen a többi mezőgaz­dasági szakember. Szabó Im­re növénytermesztési ágazat­vezető személyében ezt meg­találták. Vele közösen kijelöl­ték a termesztésre alkalmas legjobb területet. Számítást végeztek a termelés mennyi­ségének, minőségének lehető­ségéről. Tanácskoztak a ta­gokkal. részletesen ismertet­ve a célt. A tagság az elgon­dolással egyetértett. És ekkor kerestek kapcsolatot a Duna­keszi Konzervgyárral. Létre­jött a szerződés, a tsz az idén már hetven vagon sárgarépát termelt, amelyet a konzerv­gyár maradéktalanul megvá­sárolt tőlük. Ez a realitás, de nyitva ma­radt a kérdés, mi ösztönözte a tsz vezetőit erre a lépésre? Azt mondta a tsz elnöke: — Ez több mint egymillió forintot jelent a tsz-nek és foglalkoztatottságot az asszo­nyoknak ... Ennek a lépésnek a tszTre vonatkozó jelentőségét az el­nök utolsó szavai adiók meg. Néhány évvel ezelőtt a köz­gyűlés az asszonyok panaszá­tól volt hangos, mert nem tudtak dolgozni. Elfoglaltságot kértek! A tsz vezetősége, ami­kor a sárgarépa termesztésé­re vállalkozott, altkor kikötöt­te. hogy a feldolgozást is kéri. A gyártól felszerelést kaptak és a termesztés mel­lett konzerválásra készen ad­ják át a terméket. A közös is. a tagság is jól járt.' a nép- gazdasági igény kielégítéséhez is hozzájárultak. Tehát lét­rehozták az érdekazonossá­got. Mezőgazdasági üzemeink többsége hasonlóan gondolko­dik és cselekszik. A cserhát- surányiak munkájának értéke, hogy szorosan a kormány­programhoz csatlakozó. Anya­gilag megbecsülik munkáiu- kat. mert az év eleién arról kötöttek szerződést, hogy az árut kilónként 1.30 forintért adják a gyárnak. Az év vé­gére a kölcsönös előny és megegyezés alapján 2.70 fo­rintot fizetnek a répáért. Nem áremelkedésről, hanem arról van szó. hogv a tsz feldol­gozási készségét a gyár külön segíti. Még annyit a sárgarépa- termesztésről. hogy az idén az ezzel foglalkozó tsz-tago- ka,t próbára tette az időjá­rás. A kora tavaszi szárazság miatt a gyomirtó nem hasz­nált. aztán a sok eső kedve­zett a gaznak. A tagok vi­szont talpon voltak. Minden elimerés megilleti őket. Igaz. anyagilag az elismerés kifeje­ződik, hiszen napi száz forin­tot biztosítottak részükre, nem is szólva más ösztönzőkről JÓ TERMÉS VOLT az idén Cserhátsurányban. Ami meg­termett. az már biztonságban van,, maradéktalanul betaka­rították. A tsz anyagi helyze­te ebben az évben nagv lé­péssel szilárdult. Ezt. ielenli a vezetők megfontolt, bátor döntése és a tagok szorgal­mas munkája. B. Gy. A BAM ifjú építői A Bajkál—Amur vasútvonal építői ideiglenes járdát építenek készülő szálláshelyükön — valahol a szibériai őserdőben.

Next

/
Thumbnails
Contents