Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-27 / 277. szám

Aki mindenkel) benne van Somogyi Anna, a kistere­nyei_ gimnázium negyedik •osztályos tanulója. Kiváló út­törőként került a KISZ-be, még elsős korában. Az iskola KlSZ-titkárának véleménye szerint ő az, aki mindenben '-enne van, s ezt a „mindent” lói is csinálja. Alapszervezeti KTSZ-titkár, sportol, szavai, 'jó tanuló és még sok minden elmondható róla. — Most megy a legjobban, mikor már hamarosan abba kell hagyni, hiszen itt az érettségi. Magam sem tudom, hogyan jut idő mindenre. Nem „hajtok”, és mégis min­dent el tudok végezni. Talán mert könnyen megy a tanu­lás. Pedig van mit. hiszen mar az előkészítők is folynak. A matematika—fizika előké­szítő mellett még ott a rajz- 1 szakkör. Ez is kell, az is, mert építőipari főiskolára szeretnék jelentkezni. — Amilyen nehéz volt a imádét, olyan könnyedén megy most minden. Jelenleg röplabdázom, szavalóverse­nyekre készülök, és végzem a KISZ-munkát. A házimun­kában is segítek, mert anyu betegeskedik, s otthon van még egy öcsém is. Ez a sza­bad időm. Sokat köszönhetek a szüleimnek, mert önálló­ságra neveltek. Soha nem vagyok- fáradt, nem érzem, hogy feladataim közül bármi is kényszer Lenne. Anyu sze­rettette meg velem a verse­ket. Jó közéjük menekülni néha. Nem a problémák elől, hanem egy kicsit feloldódni. Emlékszem, amikor hatodi­kos koromban el akartam szavalni József Attila Kései sirató című versét, azt mond­ták a tanáraim, hogy én eh­hez még fiatal vagyok. Azóta egyik kedvenc versem. Nyá­ron építőtábort jutalomként az NDK-han voltam, Balas­sagyarmaton szaktáborban, úgy, hogy nagyon, színesen teltek el a diákéveim. Csak pgy a baj: gyorsan! Szeretek vitatkozni, filozófál- gatni. Legtöbbet a barátnőm­mel. Szókimondó természete van, s mert véleményemet nem rejtem véka alá, sokan cinikusnak tartanak. Persze csak azok, akik nem ismer­nek. Örülök, hogy talpraesett vagyok. így könnyebben tu­dok felelni. A szavalás pedig segít abban, hogy a nyilvá­nosság előtt sem jövök zavar­ba. Viszonylag könnyedén be­szélek. Számomra természe­tes. Így szoktam meg. Bár szüleim tanárok, én nem me­gyek pedagógusnak. Még kis­gyerekeket eltanítanék, de olyanokat, minit mi, már nem. Engem az úgynevezett szárazabb téma érdekel. A matematika és a fizika! Va­lamivel lehetne nagyobD szorgalmam. Amire szüksé­gem van, azt megtanulom. Munkámat elismerik — kel' ennél több? Csak egy: a lendület és a munkaszeretet ne fejeződjön be a középiskolai tanulmá­nyokkal, hanem folytatódjék további munkájában, egész életében, — bl — Kollektív összefogással a közösségért A kollektív összefogásnak, a napi termelési feladatokon túl vállalt és végzett társa­dalmi munkának ragyogó példáival naponta találkozik íz ember. Az üzemek környé­kének rendezése, szépítése, kulturális, szociális létesít­mények fejlesztése dicséri az összefogást. Az utóbbi hetek­ben, napokban az árvíz el­leni küzdelem, a bajba jutott mezőgazdaság megsegítése rendkívüli társadalmi össze­fogást igényelt. Megyénk munkásai derekasan kivették eüből is részüket. A nemes célok érdekében az idén különösen megszapo­rodtak a kommunista műsza­kok. Az ezért járó ‘ bérből jut Vietnamba és kerül a bölcsődék, óvodák fejlesztésé­re. A Lampart ZIM salgótar­jáni gyárában a legutóbbi kommunista műszak bérét tíz község gyermekintézmé­nyének megsegítésére fordít­ják, ahonnan a legtöbb bejá­ró dolgozójuk van. Mindezt önzetlenül teszik a munká­sok. A gyárakban, üzemkben a csociallsta brigádok jelentős iársadalmi munkára tettek ’kiajánlást az év elején. A kongresszusra, illetve felsza­badulásunk évfordulójára va­ló készülődés kifejezésre jut ebben az áldozatvállalásban is. Valahogy szebb, csino­sabb lett a legtöbb üzem kör­nyéke, tisztábbak a műhelyek. Meggyorsult egy sor olyan dolog, amihez eredetileg ke­vés pénz állt rendelkezésre, de szükség volt rá, a munka­helyi körülményeket javította. A társadalmi munka kibőví­tette a rendelkezésre álló anyagi alapot, illetve segített megrövidíteni a határidőt. — Szívesen végzünk mi társadalmi munkát, ha lát­juk, hogy nemes cél érdeké­ben cselekedhetünk — mond­ta Nagybátonyban az egyik munkás. Azt Is hozzáfűzte: — A társadalmi munka azon­ban nem lehet fedezete az üzem- és munkaszervezés la­zaságának. Annak, hogy a termelés feltételeit nem biz­tosítják folyamatosan, anyag­ellátási gondok vannak, és ennek következményeit a tár­sadalmi munkások nyakába varrják. Az utóbbi időben egyes helyeken mintha előre számításba vennék, hogy az elmaradást pótoljuk társa­dalmi műszakkal. Nem • ar­ról van szó, hogy rendkívüli dolog nem fordulhat elő, de csak erre alapozni nem lehet — mondta. A társadalmi munka rang­járól van szó. Arról, hogy jellegénél fogva Sem lehet ily módon következmények nélkül törvényesíteni a túl­óráztatást. Sok esetben ma valahogy elmosódnak a hatá­rok a társadalmi munka és a túlóra között. A munkások áldozatválla­lása, tenni akarása, a kong­resszusi készülődés közben egyre fokozódik. A legszebb kifejezője ez a párt politi­kájával való egyetértésnek. A társadalmi munka viszont olyan célok megvalósítását kell. hogy segítse, amelyekhez egyébként ma még talán nincsenek meg a feltételek. Erre nem nehéz mozgósítani, mert a kitűzött célt mérlege­lik a munkások. Valóban tár­sadalmi munka-e az amit el kell végezniük? Legyen az mindenütt, és ne mááok mu­lasztásainak pótlása, helyre­hozása. A kongresszusi .verseny az éves tervek valóra váltásáért folyik. (b.—j.) A megye egyetlen, de korszerűen felszerelt tüdőszanató­riuma Núgrádgárdonyban működik. A gyógyítás hatékony­ságát növeli a klíma, mely az évszázados fák tövében, környezetében kialakult. Az orvosok szakmai tudása, tudo­mányos felkészültsége ugyancsak adott. Sajnálatos, hogy Nógrádgárdonyban az öt orvosi státuszból csak négy a betöl­tött, mert a most végzettek közül kevesen vállalkoznak a tüdőgyógyász »hivatás elsajátítására. Dicséretes azonban, hogy a megyei egészségügyi osztály ösztöndíjasaként bel­gyógyásznak készülő dr. Gyáré Zsuzsanna felcserélte el­képzeléseit a tüdőgyógyászattal, így újabb orvossal gyara­podott a gárdonyi szanatórium. — kulcsár —! Ha csak az lett volna a cé­lom. hogy megrajzoljam egv ember udvariatlanságát, nem írtam volna meg az elbeszé­lést. Szerintem fez a szatíra közvetlen feladata: leleplezni, közszemlére tenni és kipel­lengérezni. Nem tehetem, nem vagyok szatíraíró... Arról van szó. hogy a lel­kem mélyén lírikus vagyok. Nem rendelkezem se nagy. se mérges haraggal. Az én fegy­vertáramban csupán egy halk. mosollyal ízesített beszéd ta­lálható. Ez az egyetlen, ám korántsem félelmetes fegyve­rem. Minden reggel pontosan nyolc óra tizenöt perckor fel­szállók a trolibuszra, amely összeköti lakótelepünket a vá­ros központjával, és beutazom munkahelyemre, a tudományos kutatóintézetbe. Majdnem mindig velem száll fel a trolira egv komor tekintetű. nyúlprémsapkás. műszálas felöltőbe öltözött fi­atalember is. A múlt héten ez a Nyúl (így fogom hívni), ahogy for­golódott a szűk ajtóban, rá­taposott durván a lábamra. Ránéztem annak reményé­ben, hogy elnézést kér. de semmi ehhez hasonló nem történt. A Nyúl nyugodtan állt. dús oldalszakállát simo­gatta és hangtalanul fütyöré- szett. valamit. — Polgártárs — szóltam halkan — a lábamra lépett az imént. — Lehetséges — felélte a Nyúl. — No, és fel sem merül ön­ben a gondolat, hogy bocsá­natot kérjen — Ami azt illeti, egyelőre nem. — Nagyon sajnálom — mondtam. — Pedig tudja, hogy semmi sem olcsóbb, és mégis olyan drága, mint az ud­variasság. Ha bocsánatot kéme. azzal nagyot nőne a szemem­3U&3 ualfisul) meg? A végrehajtás négy esztendeje Ötödik „születésnapjához” közeledik a nőpolitikái hatá­rozat. öt esztendő, fél évti­zed nagy változásokra ele­gendő idő. Az ötéves kisgyer­mek már verset mond, szá­mol, a pályáját öt éve kez­dett fiatal már a szakma ezermesterfogásait kóstolgat­ja. Intézkedési terv Vajon mi lett a sorsa a csaknem öt esztendővel ez­előtt megjelent nőpolitikái határozatnak? Hatása, követ­kezménye méltó-e ahhoz. a felelősség súlyához, amely- lyel fogalmazták? A kérdé­sekre a választ egy kifejezet­ten nőj üzem, a Nógrád me­gyei Textilipari Vállalat pél­dáján keressük. A nők helyzetének javítá­sára 1970 novemberéiben in­tézkedési tervet készített a vállalat. Idén augusztusban megállapíthatta: a tervben rögzített feladatok teljesül­tek, itt az idő, s a lehetőség az újabb, immár magasabb szintű tennivalók megfogal­mazására. Nincs a ruhaiparnak tra­díciója sem a városban, sem a megyében. Nincs tehát szak­munkásgárdája sem, a válla­latnak magának kellett létre­hoznia. Mégpedig múlhatat­lanul kellett, mert szakmai f iűveltséget nélkülöző mun- ásgárdával csak egyhely­ben toporogni lehet. A. dolgozó nők szakmai mű­velésében nagy dolgok tör­téntek a vállalatnál el­múlt négy év alatt. A felnőtt dolgozók közül 140-en, a szakmunkástanulók közül több mint 100-an tettek szak­munkásvizsgát. Most minden második mpnkás — az arány valamivel még jobb is — szakmunkás. Gondol a válla­lat az utánpótlásra, bővíti a szakmunkásképzés lehető­ségeit. A vállalat jobbágyi te­lepén már harmadik éve in­dítják a 30—35 fős osztályt. Nagy segítsége lesz a vál-. lalatnak, dolgozói szakmai műveltsége emelésében a Salgótarjánban kezdődött ru­haipari szakközépiskolai kép­zés. A képzés a vállalat kez­deményezésére indult, s vje- lentősen segíti a továbbkép­zési célok megvalósítását. Tanulni kell A vállalat vezetőségének gond, hogy megteremtse dol­gozóinak a tanulás feltéte­leit, de marad bőven a beis­kolázás utánra is. Az okta­tásban való részvétel, a vizs­gázás jelentősen növeli a ter­melésből kieső órákat, napo­kat. A termeléskiesés az idei beiskolázás miatt -csaknem 2 millió forint. Számottevő vállalati költségnövekedést okoznak az iskolai kedvez­mények és a szakmai tanfo­lyamok. Es — bár nem fo­rinttényező — nem elhanya­golható az sem, hogy a ta­nuló dolgozók munkatársai­nak, vezetőinek mintegy lel­ki készenlétben kell állniuk. Biztatni, buzdítani az isko­lába járót, hogy ne hátrál­jon meg az első nehézségek, családi problémák közbejöt­tékor, hogy ne legyen túlságo­san nagy a lemorzsolódás. A textilipari vállalatnak nem csekély áldozatába ke­rül tehát a dolgozók tanulá­sa. De minél tanultabbak az embereit, annál nagyobb a le­hetőség arra is, hogy a veze­tő posztokra felkészült, mű­velt dolgozók kerüljenek. A vállalat női mivolta a vezető posztokon is tükröződik: a vezetés különböző szintjein a női vezetők vannak több­ségben. A termelésirányítók, a szalaavezetők, a csoportve­zetők valamennyien nők. A művezetők kétharmada, az osztályvezetők 80 százaléka szintén nő. Az osztályvezetők egyete­mi, főiskolai végzettséggel rendelkeznek, az érettségi­zettek most tanulnak főisko­lán. A termelésirányítók, mű­vezetők iskolai végzettsége azonban kevés kivételtől el­tekintve alacsony. A vezetők számára a vállalat különböző tanfolyamokat szervez: mű­vezetőit, műszakit, középve­zetőit. A váUalat nőpolitikái intéz­kedései között talán legjelen­tősebbek azok, amelyek a munkahelyi körülmények ja­vítását célozzák. Még 1971- ben valamennyi telepen át­álltak a két műszakra. Hogy mit jelent a nőnek, édes­anyának az éjszakai műszak megszűnte, az nem szorul kü­lönösebb magyarázatra. A jobbágyi telepen dolgozo, bejáró nők kedvezménye az, hogy az elmúlt esztendőtől bérelt autóbusszal utazhat­nak munkahelyükre. A job­bágyi üzem korszerűsítése egymagában hétmillió fo­rintba került, bevezették az üzemi étkeztetést. Rekonstrukció Megkezdték a géppark re­konstrukcióját. Ennek kere­tében Salgótarjánban telje­sen új a géppark, Jobbágy ­ban 70 százalékban, Balassa­gyarmaton 50 százalékban 1 >- cserélték a már évek óta „nullára” leírt, de a kény­szerhelyzet miatt még üze­melő gépparkot. Hozzálátott a vállalat a salgótarjáni re­konstrukcióhoz, az új üzen építéséhez. Jobbágyiban és Salgótarjánban üzemorv..; rendel. A dolgozók igény ú alapján megszervezték a szo’- gáltatásokat, s felvették a kapcsolatot az illetékesekkel a kereskedelmi ellátás javí­tása ügyében is. bár ez utób­binak még késik az eredmé­nye. Nőket foglalkoztató villa­lat a textilipari. A nők élet- és munkakörülményeinek ja­vítása alapvető. A nőknek termeléssel, jobb munkával kell megteremteniük a hatá­rozat végrehajtásához szük­séges anyagi eszközöket. A határozat további, magasabb szinten való végrehajtása is csak úgy lehetséges, ha a dolgozó nők maguk is csele­kednek érte. i — szendi — Borisz Lászlóm A KYŰt Nem felelt. Szótlanul a ke­zébe temette arcát, A következő reggel ugyan­olyan friss és tiszta volt. Amint felszálltam a trolira, szemem rögtön a Nvulat kc- . reste. és hamarosan felfedez­ben. és úgy gondolnék önre. troliról, de nem a hídnál, ahol tem. Felhaltott gallérral és hogy ön egy jól nevelt, ud-. szokott, hanem két megálló- szemébe húzott sapkával ült. vanas ember. val előbb. a szomszédja, egy kisfiú át­A Nyúl ironikusan rámné- Másnap reggel észrevettem, adta helyét nekem J*** amikor megjelentem a _ KüäröniV _ mondtam< — Sokáig fogsz még erről trohn. a Nyúl gyorsan elfor- ég leültem a Nvúl mellé a témáról zümmögni? “u“­— Szeretném felhívni a fi- Amikor mellé értem. így gyeimét arra — szóltam — szóltam: hogy a „zümmög” ige nem — Jó reggelt! Milyen csoda. m ta rokonértelmű a ..beszél” igé- szeb ho esett ma- Tegnap azonnal — mondtam. — Jó vei. Pontosabban, közelebb áll nem egyeztünk meg. Az em- rengett.... a „zajong” igéhez. Holott én bér lelkében van egv. titokza- egyáltalán nem zaiongtam. El- tos húr. A Nyúl összecsapta a ke­zét. — Be tudod csukni a szá­dat? — Hogyne. A csukott szál. hogy úgy mondjam, termé­Egy Ideig szótlanul utaz­tunk. — Nem ismertem meg lenkezőleg. elég finoman mondtam önnek, hogy a lá­bamra lépett... A Nyúl a homlokát rán­colta. — La-la-la... Jól forog a szetes helyzete a sááinak... nyelve, úgy látom nincs ben­ne csont. — Igen! Ilyen értelemben — Üdvözlöm! — felelte a Nyúl. és szemöldökét össze­vonva így szólt: — Elnézést kérek a történtekért... El­nézést kérek,.. — Hogy gondolja? — Véletlenül a lábára lép­tem a múltkor, de nem akar­a k-xk tam. Maga is tudja, hoav reg­A.^,a homlokara bokott gél tolongás van. sokszor az ember azt sem látlá hova lép. Kérem tehát, hogy bocsásson meg nekem. Szavamat adom. hogy többé nem fordul elő. Szavamat adom. Kész. Vége! Felkelt. " ■ — Még korai lesz leszáll­nia — szóltam. — Nem azért .álltam fel — az ujjával. — Szállj le rólam barátom, nem vagyok kivétel. A nyelv és menj a rendelőintézetbe! mint ön is tudja. Izomból ál- — Meghat az aggódása — ló szerv, amely az élelem mondtam — de erre nincs megrágásában és lenyelésé- szükség. A lábam már nem ben nyújt segítséget. De ez fáj. még nem minden... — És a fejed? — kérdezte — Oh. még nem minden?... a Nyúl és arcára ismét fáj­Na, rajta, rajta!,., dalmas kifejezés ült. — Az embernél, az állattal — Ne nyugtalankodjék, na- világosított fel a Nvúl. — ellentétben, a nyelv a beszéd gyón ritkán fáj a feiern. De Latja, egy nő? ő áll. én pe­létrejöttében is részt vesz... térjünk vissza ahhoz, amiről dig ülőik, tehát át kell adnom — Most már elegem volt beszéltünk... a helyem. Polgártársnő! Ul­belőled! — mondta szigorúan — Hát nem lehet lerázni té_ jön le. kérem. Érezze magát a Nyúl. ged? — nyöszörögte sírós otthoni... Köszönöm a fi­— Elnézést kérek, de nem hangon a Nyúl. — Sokáig gyeimét!... hagyta, hogy befejezzem a fogsz még kínozni?... gondolatot. . Megvontam a vállam. Megemelte prémes sapkáiét. és határozott léptekkel a ki­— Mit akarsz tőlem? — — Ha jól értem, ieazsácta- járat felé indult, kérdezte idegesen a Nvúl. lanságának beismerése okoz Észrevettem, hogv ismét — Az arca szenvedést mu- önnek szenvedést. Ennek na- nem a hídig ment. hanem tat — mondtam. — Ez arra gyón örülök. A szenvedésen egy megállóval előbb szállt enged következtetni, hogv keresztül eljut az igazság fel- le. megbánást érez. de teljesen ismeréséhez. Minden törvény- Fordította: érthetetlen számomra, hogv szerű, ugye? Juhász László miért nem akarja elismerni? ' A Nyúl sapkájával megtö- i ^ ___ , , rölte az arcát és leszállt a I NOÖRAD • 1974« no^smaer 27., szerda J 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents