Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)
1974-11-26 / 276. szám
IS épművelni a jelenben KÖZMŰVELŐDÉSI feladataink között hallatlanul fontos szerep vár népművelőinkre a 1-aliu kulturális színvonalának emelésében. A népművelő a pedagógus egyenrangú segítőtársa. Sőt, bizonyos szempontból annál is több. A kultúrházakban ugyanis nemcsak az js.toLás kariunkat, de a falu apraját, nagyját, a falu egész társadalmát igyekeznek mozgósíta- i i. Faivainik egyhangú életében éppen, a népművelői tevékenység hoz színt, mozgást, életei. Nehéz feladat lenne csupán körülírni is, hogy valójában mennyi mindennel kell foglalkoznia egy igazi népművelőnek, különösen lakéi. Való igaz, hogy a városi művelődési házakban is szorgalmas, összetett munka folyik, de ez a tevékenység aligha hasonlítható össze a falusi népművelés szerteágazó, bonyolult feladataival. Az igazi népművelés, mit tagadjuk, ma is és még sokáig falun történik majd. S hadd tegyük hozzá, szegényes anyagi viszonyok, sanyarú körülmények és nem kevés értetlenség .közepette. Találkoztunk már rosszul fizetett, túlhajtott, magányos harcosként küzdő népművelőkkel az ország különböző részein, akik gondjaikról szólva mégis az értetlenséget említették első helyen. A fal, mely mereven útjukban állt, ha bátran kezdeményezni, kísérletezni, egyszóval tenni akartak. Számúkra ennél csak egy rosszabb érzés létezik: az t rdektelemség, munkájuk lebecsülése. Pe- oíg az igazán jó népművelőt nagyon, de nagyon meg kellene becsülni. Már csak azért is, mert a jó népművelő, aki hivatása magaslatán áll, ritka, mint a mesebeli fehér holló. De becsülni kellene azért is,' mert feladatai ellátásához olykor nem elegendő a nap huszonnégy órája. A népművelésnek nincsenek napszakai. „A Ti,épművelés teü*jes embert követel, — fogalmazta meg egyízben egyikük. S a magánéletet is a cél szolgálatába kell állítani.” Erre az emberre sokan azt mondták, nem kevés gúnnyal, hogy megszállott! Az volt. Megszállott, Sajnos, ez a típus ritka. Azért akadnak szép számmal olyanok, akik sokat teszlek az ügyért. Olyanok, akik rendkívül tudatosan vállalják teendőiket a közösségért. „A népművelőnek egy kicsit mindenhez értenie kell, de'még jobb, ha jói ért minél több dologhoz”. —■ mondta egy alkalommal az egyik kultárház Igazgatója. Igaza vám. Kicsit fotózni, filmezni, táncolni, énekelni, beszélni, színházat játszani. Igaza van, mert, hogyan is lehet megszerettetni bármit másokkal, amihez magunk semmit sem konyi- tunk. Pedig épipen ebből az alapból táplálkozik a falusi ember bizalmatlansága is. Hogyan lehet, — saerinte — hasznos ember az, aki ebbe is belenyúl, meg abba is belenyúl? S Könyvajánlat Koczogh Ákos: Kulturált környezet — modern otthon A szerző könyvében környezetkultúránk társadalmi, erkölcsi, művészi értelmét keresi. Nem nehezen megvalósítható tanácsokat ad, hanem arra tanít, miképpen teremthetünk környezetünkben korszerű és egyéni légkört. Bútoraink, berendezési tárgyaink, háztartási eszközeink anyagaiban — fában, üvegben, porcelánban, műanyagban stb. — a hasznosságot és a szépséget együtt elemzi. Hozzásegít, hogy a szépséget, értéket, értelmet a legszerényebb tárgyban is felfedezhessük, egyéniségünket ezeken keresztül is kifejezhessük. A könyvet pedagógusoknak, könyvtárosoknak, szakkör- és klubvezetőknek, művelődési otthonok munkatársainak ajánljuk, akiknek legfontosabb feladataik közé tartozik az ízlésnevelés, s mindazoknak, akik saját környezetüket szeretnék kulturáltabbá, célszerűbbé alakítani. S nem csak egyhez ért! Támadtak már ezért népművelőket, mintegy alaittomban kikezdve nehezen szerzett tekintélyüket. Szerencsére ma már sok olyan helyi vezető található az országban, aki képes felmérni a népművelők áldozatos és áldásos tevékenységét. Munkájukhoz igyekeznek megadni minél több segítséget. Hogy miből áll ez a segítségnyújtás ? Helyenként változó, de egy dolog elengedhetetlenül szükséges. A szabad tevékenység biztosítására, amely a bizalom, a megbecsülés országútját jelenti Manapság, mint mondják ugyancsak nehéz jói képzett népművelőt kapni a falusi kultúr- hézakba. Az új népművelők már diplomával kerülnek ki az egyetemről. Sajnos, még mindig kevés. S azok sem feltétlenül kötik le magúkat a falvakban, ahol leginkább szükség lenne rájuk. A pesti bölcsészkaron az idén hatan végeztek népművelési szakon. Közülük csak egy ment le vidékre. A többi Pesten maradt. Ez az egy viszont tudatosan vállalja, — ha szorongásokkal is — a népművelői hivatást. A falu, ahová ment, még tamáskodik. Nem pedagógus, — mondják —, csak népművelő. Hát miféle' szakma az? Besorolható-e az értelmiség sorai közé. A falu vezetői viszont bizalommal és örömmel fogadták a képzett népművelőt. S ez bizony sokat lendíthet munkáján. S ami biztató jel: anyagilag is megbecsültnek érzi magát. Mert, hogyan lehetséges népneveim, egy egész emberi életet és munkát fordítani egy közösségre, ha úgy érzik, hogy sem anyagi, sem erkölcsi megbecsülést, elismerést nem kapnak érte a társadalomtól? Bizonyára nincs messze az idő, amikor a népművelő tisztes, rangos, megbecsült, értékes foglalkozás lesz minden községben. ELISMERÉST érdemelnek megyénk népművelői is. A tanácsi intézményhálózatban több mint kétszáz, a szakszervezeti hálózatban közel nyolcvan függetlenített, félállású, vagy tiszteletdíjas népművelő — könyvtáros, művelődési ház igazgató, szakelőadó — tevékenykedik. Többségük becsülettel végzi munkáját, szervezi, irányítja a rábízott intézmény, település közművelődési tevékenységét. De amíg foglalkozásuk . Igazán megbecsült, elismert foglalkozás lesz, addig még hosszú utat kell bejámlok, Az elmúlt évtizedek alatt igaz, sokhelyütt sikerült kellő megbecsülést, tiszteletet kivívniuk. De gyakori az olyan tapasztalát is, hogy többnyire nehéz helyzeben végzik országos jelentőségű munkájukat. Ezért egyik feltétele a falun élők kulturális emelkedésének, hogy a munkafeltételeket, az életkörülményeket tegyük mindinkább elfogadhatóvá a népművelők számára. K. J. A közelmúltban került az Országos Műszaki Múzeum birtokába a 1878-ban Edison által készített fonográf továbbfejlesztett változata, amelyet 1903-ban gyártottak Amerikában. * 19. Nem értem rá válaszolni, mert felettem felbukkant három őz, amelyeket Gregor riasztott meg. Az irányzók nélküli flintával azonnal tü- •zeltem. Egy suta összerogyott, de még bevonszolta magát egy bokor alá. Csörtettem fel Gregorhoz. Szép bak hevert előtte. Nyaklövéssel terítette le. Mit csináljunk a két őzzel? Mindenesetre levittük a Gregorét az enyém mellé. Szépen elfeküdtek a friss havon. Lesz már hús! Amikor jöttünk, láttam, hogy öcsé- mék a repülőtér feletti hegyoldalban szánkóztak. Jó nagy szánkója volt, gondoltam, elszállítják azon az őzeket. Űjrá helyünkre mentünk és kutattunk tovább. Minden bokrosabb helyet alaposan megnéztünk. A német állások a gerincen voltak, a szovjet harcosok a völgyből rohamoztak. Hirtelen megtorpantam! Fiatal cser tövében hóval fedett halmot vettem észre. Ahol a hó nem takarta, kilátszott a zöldes katonanadrág. Kiáltottam Gregomak, ég Petronak. Körülálltuk és óvatosan kezdtem elhúzhi a havat onnan, ahol az elesett katona fejét sejtettük. Jobb oldalán feküdt. Először a keze került elő a hó alól. Tenyere át volt kötve. Alatta találtunk 4 NÓGRAD - 1974. november 26., kedd egy ceruza csonkot. A havat tovább söpörtem, s előkerült egy kihajtott füzet, melynek lapjára kúsza betűkkel eny- nyi volt írva: Anyám! A géppisztolysorozattól talált katona kezébe — miután sebeit bekötözték — ceruzát és füzetet adtak társai, és erejének utolsó megfeszítésével írta le a számára oly drága szót. / A havat szépen lesöpörtem róla a kezemmel. Sapkája nem volt a fején. Köpenyével volt letakarva. Óvatosan a -hátára fordítottam. Hasán és mellkasán szántott végig a gyilkos sorozat: Szépen át volt kötözve, de a vastag kötésen is átütött a vére. Bajtársai rohanhattak tovább, de a halál gyorsan végezhetett vele, és a sűrűben nem találták meg. Fegyverét kivéve minden felszerelése megvolt. Körülötte töltények hevertek szétszóródva. Zsebében megtaláltuk katonakönyvét. Neve. Kudrja Viktor Grigorjevlcs. Némán álltunk felette. Benyúltam zsebembe, és kivettem á két gránátot. Kiblz- tosítottam először az egyiket, majd a másikat és mesz- szire dobtam. Egymás után két dörrenés hullámzott vé-. Biennále nyílt Hatvanban Szomszédos megyénk városában, Hatvanban vasárnap rangos festészeti és ferafikai kiállítást nyitottak meg. a Hatvani Galéria Horváth Mihály utca 10 szám alatti helyiségében. Akik a televízió előzetes híradását és a plakátokat látták, loggal kérdezték r/iért éppen Hatvan, ez a kis vidéki város hallat magáról? Vasúti csomópont Iáról, konzerv- és cukorgyáráról ismerjük Hatvant, de képzőművészet terén különösebb hagyományai nincsenek a városnak. Azonban az utóbbi években több kiállításnak nvúltottak otthont é6 most. a város fel- szabadulásának 30. évfordulója tiszteletére Hatvanba hívtak azokat a festőket és grafikusokat, akik szívügyüknek tekintik a nagy hagyományokkal rendelkező magyar tálfestészetet. Magyar tájak. Ezt a címet viseli a kiállítás, ahol az or-< szág különböző vidékéről, és Budapestről 43 kiállító több mint száz műve látható. A megnyitóra személyesen is eljött azoknak a művészeknek többsége, akik elhivatottsággal vállalják az élet .szépségét. akik művészi módon vallanak a magvar föld szere- tetéről. embert és társadalmat formáló erejéről. A nógrádi tájakat Csohánv Kálmán, Ivánvi Ödön és Lóránt János alkotásai képviselték a rangos kiállításon. A hatvani kiállítás -jelentősége és hatása éppen abban keresendő. hofiv a modern magyar festészet a nagv elődök után újra fedezze fel a magyar tál szépségét, ébreszt- gesse a szülőföld és a haza szeretetét, a művészet és a művészek következetesen vállalják tudatformáló hivatásukat — mondta megnyitóiéban Dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. Vidéki kezdeményezésre, de budapesti és országos segítséggel Hatvanban rendezték táifestészetünk első nagv seregszemléjét. A kiállítás, amely december 8-ig tekinthető meg. szép sikert ígér es bizonyára növeli a maavar táj festők és műveiket értő. kedvelő látogatók táborát. Aranvdiplomával és a helrí szervek munkadíiával tüntették ki Holló László Ko'-suth- díjas. Szurcsik János Munftácsv. díjas festőművészt és Borsos Miklós Kossuth-díjas. kiváló grafikusművészt. Ezüstdio- lomában és munkadílban részesült Patav László Munká- csv-dílas. Kurucz D. Istvá’i Munkácsv-díias érdemes művész. Vecsési Sándor Munka" osv-dílas festőművész és Csohánv Kálmán Munkácsv-díias grafikusművész, Bronzdtólo- mát és díiat kapott: Fűlő» Erzsébet. Csikós András. Be- rényi Ferenc és Redő Ferenc. vagy bál ? Mai tévéajánlatunk 21.25: Thália Társaság A Thália Társaság 1904-ben alakult, fiatal (esztétikusok, írók és színészek kis csoportjából. akik lelkesen hallgatták Hevesi Sándor fejtegetéseit a színház európai forradalmáról. A külföldi színpadokon már diadalmaskodó naturalizmust és impresszionizmust akarták megvalósítani a magyar színpadokon. Ezért alakították a Thállát Bánóczi László. Benedek Marcell, Lukács György. Hevesi Sándor. Márkus László, Forgács Rózsi. Törzs Jenő és felesége Fórra: Róza. Judik Etel (Karinthy Frigyesnél. Somlay Artur — és mások. Már darabokat la választottak, és 'tanultak. de még nem tudták hol fognak játszani — végre a városligeti Feld Színházban kezdték meg előadásaikat. Játszották Heyermans A remény című drámáját —. amelynek elő dásával sokat tettek a szocialista eszmék terjesztéséért. Közönséabázls- ként egyre inkább a munkás- osztályt tekintették. A magyar színi kultúrában úl vonásként olyan munkáselőadásokat tartottak, amelyekhez a közönséget az egyes szakmák szakszervezeteivel karöltve szerveztek. Nem lehet hát csodálni, hogy ja Thália működését a hivatalos hatóságok rossz szemmel nézték, tevékenységüket akadályozták, sőt teljesen lehetetlenné tették. A film forgatásakor még élt Bálint Lajos, aki Daibu- kát Ilonával és Kürthv Sárival együtt nyilatkozik a Thália Társaság küzdelmes négy 1 évéről glg a völgyön. így emlékeztünk Viktor Grigorjevicsre, a katonára. 1945. január 18-án találtuk meg. A kórház így értesítette hozzátartozóit. Holttestét ideiglenesen szintén a bányatelepi halottasháznál pihenő hős mellé temettük, s így már két vörös csillagos fejfa vigyázta örök álmukat. 1971-ben Gulyás Györgyné tanárnőtől (Budapest XI., Ábel Jenő út 20.) kapott egy levelet a itanács, melyben közölte, hogy moszkvai szovjet ismerősének a bátyja Kiste- renye közelében esett el 1945. január 18-án. Tudnak-e róla? A neve Kudrja Viktor Gri- gorjevics. Terenyén akkor már nem eshetett el, mert messze folytak a harcok. Feltételezték, hogy a pesti frontról hozták sebesülten és itt halt meg a kórházban január 18-án. Az igazság az, hogy a mi szülőföldünkért esett él 1944. december 22-én, de január 18-án találtuk meg és ezzel a dátummal értesítették a hozzátartozókat! E munkám készítésekor előkerült jegyzeteimből. Kudr" ja neve. E sorokat elküldöm a tanárnő címére is, hogy értesítse a hozzátartozókat, (Folytatjuk) „Mit mondtál?! Szidod az anyámat?!" S durr, máris csattant a pofon, melyet, a nagyobb nyomaték kedvéért talán, még azon frissiben néhány ökölcsapás kísért. Az ütések elismerést érdemelnek, pontosan ültek az enyhén szólva ittas fiatalember fején és mellén. Aki adta — jól észrevehető buzgalommal — a bál egyik karszalagos rendezője volt. Ügy látszik, nem talált más megoldási módot a feleselő ittas ember leszerelésére. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy nem is keresett. A báli vigalom teljes erővel tombolt az előcsarnokban is: ott ablakot törtek a „víg kedvű" fiatalok. A jobb érzésű résztvevők megütköző óvatossággal húzódtak félre. Amikor ismerőseimtől hasonló báli esetekről hallottam, csak legyintettem. Szóra sem érdemes, ritka és elszigetelt, divatja múlt jelenség az egész — gondoltam. Az utóbbi hónapok megszaporodó hírei azonban, melyek többek között Mátramindszen'.ről, Nóg- rádszakálból érkeztek, no, meg a mostani — Taron történt — személyes tapasztalás nem hagynak nyugodni, s úgy érzem, hogy a történtekről a nagy nyilvánosság előtt is szólni kell. Nemrégiben pedig egy példa nélkül álló eset történi: a fékevesztett bálázók az egyik helységünkben még a művelődési ház igazgatóját is bántalmazták. Ezek után joggal vetődik fel az emberben: vajon' mikor és hol, s egyáltalán lesz-e határa az agresszív cselekedeteknek, a mások megérdemelt szórakozását veszélyeztető, azokat elrojntó bulizásoknak? A kérdés talán kicsit drámai, de jogos. Mert néhány fegyelmezetlen és felelőtlen, agresszív fiatal nem boríthatja fel a közösség rendjét, nem zavarhatja meg mások megérdemelt szórakozását. ' A társas együttélés Írott és íratlan szabályai mindenkire egyformán kötelezők. Szerencsére a fiatalok túlnyomó többsége ismeri ezeket a szabályokat, es ezek szellemében él. De éppen az 6 védelmükben — no, meg mindannyiunkéban is — o hatóságok nagyobb hatása is erőteljesebb lehetne ezen a téren. A rendbontók akkor talán jobban meggondolnák, hogy kifizetődő, érdemes-e nekik a bálból bulit csinálni. —ok— ART KINO előadások A NAP VÉGE Hajdani tettek, ifjúkori emlékek megidézése. INGMAR BERGMAN 1957-iben készült svéd filmdrámája. Szereplők: VICTOR SJÖSTRÖM, BIBI ANDERSSON, . INGRID THULIN és GUNNAR BJÖRNSTRAND Bemutató: Balassagyarmati Madách Filmszínház november 27-én, Salgótarjáni József Attila Filmszínház november 29-én.
