Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-19 / 270. szám

Egy délután „Úttörők” Mátramindszenten a rétsági hétközi kollégiumban i A csöngetésre egy kislány nyitott kaput. Magától ér- t idő otthonossággal kísért L ennünket az igazgatói szo­bába. Az otthonosság csak az első pillanatban volt fel­tűnő — az itt töltött délután •során még sokszor találkoz­hattunk vele. Természetes, mert a diákok magukénak érzik a rétsági hétközi kol­légiumot. + — Jól sikerült az első év. A szülők és a gyerekek már másként kezelik a bentla­kást. Ősszel hatvankettővel többen jelentkeztek. mint ehány férőhelyünk volt. így r' egvalósíthattuk, hogy a fi­zikai dolgozók tehetséges, jól tanuló gyerekeinek az ottho­nává tegyük a kollégiumot. Persze, a családi körülmé­nyeket, az anyagi helyzetet is figyelembe véve döntöt­tünk a felvételről. A kívánt t anulmányi átlag sem túl ma­gas: 3,0. Jelenleg 77 diák lakik az épületben, közülük 17 gimnazista. Ősz óta az ál­talános iskoláknál egyetlen esetben sem volt lemorzso­lódás, Himes Piroska tanárnő r zokat a pedagógiai problé­mákat sem hallgatta el, me­lyekkel nap mint nap talál­koznak. — Előfordul, hogy egy- egy délután Indokkal haza­engedünk egy gyereket, és nem jön vissza, nem jelzi, miért maradt otthon. Leg­többször igazolt a hiányzás, mert beteg a tanuló, de még­is jobb, ha tudunk róla. So­kan otthon nem szokták meg, hogy maguk körül rendet tartsanak, hogy rendszere­sen tisztálkodjanak. A jó :§ekások, kulturált életmód k ialakításában sokat segít­het az itt töltött idő! — Milyen délutáni, esti fog­lalkozásokra van lehetőség? — Fél háromtól fél hatig hírt a szilencium — ez a ta­nulás ideje. öt csoportban dolgoznak a gyerekek, kor­repetálásra is van lehetőség. Igaz, ennék korlátái is je­lentkeznek: kevés a helyiség, lent például a két csoportot csak egy függöny választja el egymástól. A nagyobbak többször panaszkodtak, hogy szeretnének hangosan tanul­ni. biztosítsunk erre lehetősé­get. A szilencium egy részét n gimnazisták a szobájukban 1 ölthetik, ott tanulhatnak. Esténként vannak a szakkö­rök: matematika, orosz, mo­dellező, kézimunka. illetve barkácsszakkör. Sokan jár­nak délutánonként az iskolai r zakkörökbe is. Ezenkívül gyerekeink is bekapcsolód­hatnak minden olyan ren­dezvénybe, ami Rétságon el­érhető és a korosztályuknak való. Ma délután például t öbben moziban vannak, nemrég író-olvasó találkozó* Fehér Mária és Vastag Ilona szabad Idejében subaszőnyeg­készítéssel foglalkozik ra mentünk az irodalmat leg­inkább szerető fiatalokkal. * Tyekvicska Árpád egyike azoknak, akik legmesszebb- röl kerültek a kollégiumba. Legéndre jár haza szomba­tonként. Tizennyolcán van­nak legéndi legények és lá­nyok. Árpi nyolcadikos, 6 a diáktanács titkára. —- Hogyan telik el egy dél­utánod, estéd? — A suli után legtöbbször leszaladunk a pályára fo­cizni, vagy pingpongozunk szilenciumig. A kollégium­ban számtan-, orosz és bar- kácsszakkörbe járok, az is­kolában honismeretire. En­gem a természettudomány érdekel leginkább: vagy csil­lagász, vagy fizikus szeret­nék lenni. — Mi a diáktanács felada­ta? — ősszel alakult. Mi be­széljük meg, milyen progra­mokat lenne jó szervezni, be­leszólhatunk a döntésekbe, személyi ügyekbe. A térítési díj megállapításától a jutal­mazás és büntetés kiosztásáig sok témában képviseljük a diákokat. ★ Hogyan érzik magukat a gimnazisták? — Jól! —> ez az egyöntetű válasz. — Panasz? Kívánság? Csökkenteni kellett a hangos tanulást — idegen nyelvet, történelmet, földraj­zot pedig sokan így tanu­lunk — a lámpaoltás túl ko­rán van. Kilenc órakor még nem szívesen hagyjuk abba a beszélgetést, tanulást. Igaz, nekünk megengedték, hogy a tanulóba« maradjunk tízig. — Sokszor nincs meleg víz. — Szövődnek-e barátsá­gok? Milyen az általános és középiskolások kapcsolata? — Gyakran ketten me­gyünk haza hét végén. Köl­csönösen meglátogatjuk egy­mást. A kisebbekkel jól va­gyunk, esetenként sűrűn be­jönnek hozzánk a hálóba be­szélgetni. Antretter Mária III-os, ő már tavaly is itt élt. Neki kellene talán a legmesszebb- ről bejárnia, ha a kollégium nem lenne. — Hont húsz kilométerre van Hátságtól. Ha minden­nap jönnék, reggel négykor kellene kelnem. Ha jól tu­dom, még csak egy fiú csi­nálta ezt, vagy három éve. Egyébként Balassagyarmatra és Vácra mennek inkább kö­zépiskolába. — Milyen szórakozási le­hetőségek vannak Rétságon? — Mozi... a gimnázium klubja... a könyvtárban sok­szor van író-olvasó találko­zó.., az ÁFÉSZ népi tánccso­portjában táncolunk... Ez utóbbi éppen próbára szólítja kettejüket. Elbúcsú­zunk, készüljenek a holnapi leckék. Egy esapatnyi kis­lány kísér, még integetnek is. De utána futás vissza, várja őket a pingpongasztal, a tévé és nemsokára kész a vacsora. G. Kiss Magdolna Az ünneplőbe öltözött fér­fiak és nők fokozott várako­zással ülték körül az asztalt. Pedagógusok. népművelők. egészségügyi dolgozók, mező- gazdasági szakemberek, taná­csi vezetők voltak, akik éle­tükben már számtalan eset­ben. kerültek hasonló hely­zetbe. megszokhatták az ün­nepi. nyilvános szereplések sajátos atmoszféráját. Ezúttal a megszokottól eltérő alka­lomra gyűltek össze: a mát­ramindszenti falusi TIT alap- szervezet és TIT klub meg­alakulása alkalmából. A kivé­teles várakozás ennek szólt. Fálusi TIT alapszervezet, falusi TIT-klub! Fülünknek még szokatlanul csengenek a szavak. Érthető, hiszen me­gyénkben — de a hozzáértő szakemberek mondták: orszá­gosan is — a napokban meg­alakult mátramindszenti az egyetlen kisközségi tudomá­nyos ismeretterjesztő csoport. A városokban, a több ezer lel Ivet számláló nagyközségek­ben régebbtől működnek ha­sonló alapszervezetek és klu­bok. Ott azonban az anvagi és személyi feltételek — rész­ben. a település nagysága és gazdaságszerkezete folytán — könnyebben megteremtődtek, s minden bizonnyal kedvezőb­bek is, mint az alig másfél ezer lakosú kisközségben. Eb­ben az esetben más a lényeg. Az, hogy Mátramindszenten. a helyi tanácsnak és a megyei TIT-szervezetnek sikerült a körzet értelmiségi lakói ösz- szefogása, a közös célok meg­valósítására való mozgósítás. Mátramindszenten — és a körzet másik négy községé­ben — már a korábbi évek­ben is sikeres ismeretterjesz­tő munkát végeztek. Az el­múlt esztendőben például eb­ben a körzetben tartották a salgótarjáni járás .ismeretter­jesztő előadásainak negyedét. A környékbeli községek kö­zül Mátramindszenten a leg­nagyobb a TIT-tagok száma. Mindezek együttesen jelentik a mátramindszenti falusi alapszervezet megalakításá­nak előzményeit és indokait. Létrehozásának hasznossá­gához nem fér kétség. A tu­dományos ismeretterjesztés a párt művelődéspolitikájának szerves része, jelentős hely il­leti meg benne.! Ez termé­szetes. hiszen a tudomány egyre növekvő szerepet lát­szik a társadalom építésében és fejlődésében. S ezzel pár­huzamosan növekszik a vele szemben támasztott társadal­mi Igény. A marxista—leni­nista világkép kialakítása és formálása, a szocialista élet­mód, gondolkodás és maga­tartás általánossá tétele a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat fontos feladata, a korszerű ismeretek közkincs- csé tétele és népszerűsítése mellett. A TIT szakmai, moz­galmi jellegének erősítése is modern követelmény. Jelenti egyfelől az elméleti megala­pozottságot és biztonságot, a folyamatos megújulást, más­felől a lakosság egyre széle­sebb körű bevonását az is­meretterjesztő tevékenységbe. A falusi TIT-alanszervezet megalakítása a célok megva­lósítását szolgálja. Az alao- szervezet 30 tagja a művelő­dési ház klubjában rendsze­resen találkozik egymással. Kicserélik módszereiket. ta­pasztalataikat, ötleteket. ta­nácsokat adnak egymás mun­kájához. A klub tehát a he­lyi műhely feladatát is hiva­tott betölteni. Csomós Sándor iskolaigazgató, az alapszerve- zet titkára örömmel fogal­mazta meg: a művelődi 1 házban végre a közművelő­désnek lesz egy igazi köz­pontja, irányító, szervező, és végrehajtó bázisa. Mert a klub programjában, nemcsak előadások szerepelnek, hanem kiscsoportos foglalkozások is. A klub égisze alatt működik például a könyvbarátok köre. a néptánccsoport. Az alapszervezet, a klub megalakulásával a tervezés és a szervezés időszaka lezárult, így a gyakorlati munka, a feladatok gondos és tervszerű megvalósításának időszaka következik. A decemberi prog­ram tartalmas és változatos. Ügy véljük, a mátramlndszen- ti körzet ismeretterjesztése újabb, eredményekben még gazdagabb szakaszához érke­zett. —ok— I Hitek Kemerovóból I / A3 Állami Egyetemet meg­nyitották a Kuznyecki.me- áence megyeszékhelyén. E2 Kemerovo megye hete­dik felsőfokú intézménye. A hét közül a legrégebbi a Novokuznyecki Tanárképző és o Szibériai Kohászati Főisko­la. A legfiatalabb a kemero- vói Ipartechnológiai Főiskola, és a Népművelési Főiskola. A Kuznyecki-medenee Műsza­ki Egyetemének és a kemero- vói Orvostudományi Egye­temnek az életrajzát még csak néhány éve írják, ★ A kusmyecki gépgyárban befejezték az önjáró fúróbe­rendezések szerelését. Ez a széria a szocialista országok részére készült. A fúróberen­dezéseket, gépeket, rakodókat nemcsak a Szovjetunióban, hanem Magyarországon, és más országokban i$ jól isme­rik. A kuznyecld gépgyáriak termékeit, melyeket 20 or­szágba exportálnak, a szerke­zet minősége és a gépek biz­tonságos működése jellemzi. Mai tévéajánlatunk 9.40: Varázsolló, A gyerekeknek készülő képzőművészeti műsor szer­kesztője Szabó Márta, rende­zője Jeles András mondják négyrészes sorozatukról. — Az ismert módszerek — rajzolás, festés — mellett szá­mos technikai lehetőséggel is megismertet a Varázsolló cí­mű műsor. Papírból, rongyból sokféle, kavargó, színes figu­ra készíthető. Ám nemcsak vágunk, tépünk, darabolunk, de varázsollónk egyúttal a képzelet ollóját is jelenti. Játszunk árnyékunkkal ké­szítünk babákat, állatfigurá­kat, s közben — szinte észre­vétlenül — azt is megtudjuk, mi a kollázs, a montázs, a fronttázs. Minden adás végén elhang­zik a felhívás a néző gyere­kekhez: „csináljátok utá­nunk”. S a legjobb munká­kat külön műsorban értékelik, díjazzák. (A sorozat követke­ző adása vasárnap 10 órakor kezdődik.) * 20.00: A főkomomyik. Az 1964-ben készült francia filmet a könnyű szórakozó tt kedvelőknek ajánljuk. A meg­lepő fordulatokban bővelke­dő film krimielemeket tar­talmaz. A tisztesnek látszó fökomornyikról kiderül, hogy az alvilág „főügyésze”, s számos kaland résztvevője, irányítója. Van a filmben kincsrablás, véres kaland, szerelem — és másfél óra pehelykönnyű szórakozás. i Egészségünkért Háromnapos fog- és testápolási bemutatót tart a nagybátonyi Bányász Művelődési Házban no­vember 19—21. között a Nógráü megyei Tanács kereskedelmi és egészségügyi osztálya, a Magyar Vöröskereszt menyei szervezete és a Bányász Dolgozók Szakszerve­zete. A rendezvény ldeie alatt különböze egészségügyi előadáso­kat hallhatnak az érdeklődők, én megtekinthetik a fog- és test­ápolási kiállítást. Az előadók a megyében élő szakemberek: űr, Lukácsy Ida, dr. Cseolák Gvörgv. dr. Marton Tibor és dr. Nagy István főorvos. 13. Ahol a bányai síneken véget ért a vagonok sora, több cso­mag paxitot ástak a sínek alá. Elhelyezték a gyutacsot ts a gyújtózsinórt földdel ta­karva levezették a rétre. A helyet könnyein meg lehet kö­zelíteni a szénosztályozó melletti fatelepről, a kis pa­tak gátjától fedve. Felváltva tartottak megfigyelést. Végre jöttek a szovjet, bombázók. Az öreg Márkus volt figye­lőben, Meggyújtotta a zsinórt és sietett a rakodó felé. Ott­honról figyeltem a gépeket. Alacsonyan szálltak és bom­báztak. Terhüket az állomás kornyékén szórták le. Az iparvágány melletti hegyol­dalban és a réten is rob­bantak a „csomagok”. Csak­nem velük egyidőben rob­bant a paxit isi a sínek alatt. Hatalmas tölcsért vágott! Elszakította a vágányokat. Máig is azt hiszik — akik utána a helyszínen vizsgálták az esetet, — hogy' bomba esett pontosan a vasútra. Sem idő sem ember nem volt. aki a síneket újra megcsinál­ta volna. Megindult a menté­si munka. Az öreg vájárok mellett nem kis szerepet ját­szott ebben Tóth Béla, aki nem vonult el a tarjám tisztviselőkkel, hanem lejött a kistérenyei üzemhez. A bá­nyairoda egyik helyiségében lakott családjával, tudott a csendőrség minden lépéséről, a fronthelyzetről, s ennek megfelelően irányította a munkálatokat. A bánya — mely annyi ret­tegést okozott a bányász­családoknak, s mely mégis a mindennapi keserves, so­vány kenyeret jelentette — most sötét vágataiban, víztől csepegő ereszkéiiben otthont készült adni a gépeknek, a bányászoknak, családjuk­nak és a bújdosőknak. Heroi­kus munka kezdődött. A fő­táróm keresztül bekerültek a gépek a tordasi rész mélyeb­ben fekvő egyik vakvágatá­ba, kiszedték az öregek az ácsolatokat, a vágat össze­omlott és a föld befogadta a gépeket. A főtáró bejáratánál 150— 200 méterre jobbra — vágat vezetett a II. számú lejtakna szellőztetőjéhez. A szellőző­aknától tovább folytatódott, kissé balra, a vágat. Ide is sok gép került, és a légakná­tól nem messze omlasztották össze a vágatot, mely takar­ta a „kincseket”. 4 NÓGRAD - 1974. november 19., kedd ___ A munkálatok után az ol­dalvágat bejáratát ácsolatok- kal elzárták. Csak keskeny rés maradt két ácsolat között — szinte észrevétlenül — me­lyen csak úgy be. lehetett fér­ni, oldalt fordulva. A mun­kálatokkal egyidőben elkez­dődött a „föld alatti falu” ki­építése. A főtáró 'bejáratá­tól 500 méterre kezdték kiala­kítani a vájárok a tárna ol­dalához támaszkodó deszka- darabokat, - melyekből egész utcasorok keletkeztek a föld alatt. .Mélyebben levő elága­zásokban óriási lakótermeket készítettek. Ilyenekben több család is helyet kapott. Tehe­nek, háziállatok kerültek a föld alá. 800 méter mélyen a főtéből tiszta viz csörgött vastag sugárban, biztosítva az ivóvizet. Apám a mi „lakásunkat” a II. számú lejtakna szellőz- Jetője előtt állította fel. Ma­gányosan állt a deszkakuny­hónk, jól elrejtve és őrizve az omladék mögötti gépeket. Hátránya az volt, hogy távol estünk a többiektől. De vé­dett mindem veszélytől, mert a szellőzőaknán nyomtalanul el lehetett tűnni. December 10 után megkez­dődött a beköltözés a föld alá. Bujdosóknak, szökevé­nyeknek már hetekkel ezelőtt is menedéket adott a bánya. A telep lakói lassan fogyat­koztak, benépesült* az új fa­lu, a föld alatt. Mi nem si­ettük el a dolgokat, látszot­tunk a veszéllyel. Sógornő- mék ugyanis úgy határoztak, hogy nem jönnek le a bányá­ba, Nagy bátorságra vallott, mert tisztikörben egyetlen lakó siem maradt, mind el­mentele, hiszen ott laktak a „fejesek”. Ök azonban nem féltek. Apámmal azután in­gajáratban közlekedtünk a mi lakásunk és sógornőmék lakhelye között. Így vigyáz­tunk rájuk! Tömve volt né­metekkel a telep. A főmér­nöki és igazgatói lakásokban székelt a náci parancsnokság, Megint az ajtónkban áll­tam, amikor a repülőgépzú­gást meghallottam. Magányos szovjet vadászgép , jelent meg a telep felett. Nem lőtt, csak mélyrepülést végzett a tiszti­kör fölött. Kié német négy­csövű gépágyú (flik-flak) szórta rá a tüzet, de a gép ügyesein manőverezett és tá­vol robbantak tőle a lövedé­kek. Nem telt el sok idő a gép távozása után, amikor méltó­ságteljesem repülve, feltűnt egy nebézbombázó Hatvan irányából. A falu felett for­dult a bányatelep felé. Egye­düli gép, nem gondoltam semmire. Azt is tudtam, hogy a lakások nincsenek veszély­ben. a szovjetektől. Amikor a tisztikor fölé ért, úgy láttam, hogy sok száz röpcédulát dob ki. Lassan libegtek, hirnbá- lództak a levegőben. Néhány pillanat múlva azonban eltűn­tek. és iszonyú süvöltés töl­tötte be a levegőt. Bombák voltak és nem röpcédulák. Néhány másodperc múlva ha­talmas detonáció-sorozat hal­latszott. Rohantam, mint az ’ eszeveszett menyasszonvomék lakása felé. hiszen a tisztikor szélén, laktak. A lakás telje­sen ép volt, csak néhány ab­lak tört be. A szoviet bom­bázó jól célzott, a vadászgép, megfigyelése nyomán. A tisz­tikörben pánikba esteli a fa­siszták. Szaladoztak össze­vissza. Bár több 200 kg-os bomba az épületek közelébe, az üvegházra esett vagy a kertbe, de kis reuesz- és gyújtóbombákkal jól megszór­ták a náci parancsnokságot. Égett a padlás, egy kis mel­léképületet telibe kapott a bomba, német támolygott ki belőle. Rövidesen el is hagy­ták’ a számukra veszélyes he­lvet. A szovjetek több bom­bát oda nem dobtak. Vigyáz­tak a lakosságra. A Kossuth- adó ezt megmondta és a le­dobott röpcédulák is az igaz­ságot hirdették. Mindezekről a valóságban győződtem meg! Az utolsó időkig tártam a lassan téliesre forduló erdőt. Magamra maradtam. 'Nem volt már társam. Tiboréfc is leköltöztek december 12 kö­rül a bányába. A németek védelmi vonalat építettek a uusztamárkházi dombokon, s a Krakópuszta felé vezető út feiett (Folytatjukt J

Next

/
Thumbnails
Contents