Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-16 / 268. szám

Hulladékot gyűjtöttek /Rádióműsor-ajánlat Salgótarjánban, a Gagarin Általános Iskolában hulladékgyűjtőnapot szerveztek. A gyerekek 12,5 tonna papírt, és közel 13 mázsa rongyot gyűjtöttek. Az Iskola a hulladékokért 9500 forintot kapott, melyet a gyerekek nyári táborozására, Ju­talmazásokra, és — a tanulók nem kis örömére — asztalitenisz-asztal vásárlására fordítanak. — Bábel László felv. — Életmód és a szakszervezetek Mi _az életmód? Általános megfogalmaaás- t ,i nem más, mint „az emberi élettevékeny­ségnek az a módja, ahogyan az emberek az adott es meghatározott társadalmi feltételek, keretek között tevékenykednék, amilyen mó­don e rendelkezésükre álló kereteket kitöl­tik, ahogyan életüket élik, újjá termelik ön­magukat, formálják társadalmi viszonyai­kat ...” Fordítsuk le a' mindennapok nyelvére e tudományos meghatározást! Az életmód nem más, mint a munka- és életviszonyok jellemző formáinak, a kölcsö­nös emberi kapcsolatoknak az összessége, más szóval azt jelenti: ki hogyan, mi mó­don él, testi és erkölcsi, szellemi és anyagi vonatkozásban. Az életmód, a szocialista gondolkodás és magatartás tehát alapvető társadalmi kérdés, s egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy napjainkban oly sok szó esik róla a legkülönbözőbb fórumokon. Az életmód, amely mindig az adott gazdasági-társadal­mi valóságban gyökerezik, annak egészét a hatja, a társadalmi fejlődés következmé­nye és feltétele egyszerre. A szocialista épí­tésnek — magától értetődik — ahhoz, hogy az emberek úgy élnek, gondolkodnak és vi­selkednek, mint azt tapasztaljuk, egy bizo­nyos fejlődési utat kellett bejárnia De nyilvánvaló az is, hogy ennek az útnak még «.sale az elején járunk, s ezen mindenkép­pen tovább kell haladnunk. Mert amit ma tudunk, az kevés a holnap eredményes épí­téséhez, társadalmi célkitűzéseink pontos, maradéktalan megvalósításához. Változnunk kell tehát; tudatosan és tervszerűen építe­nünk magunkban a tudást, a jót, a szépet, a'. erkölcsöst, a legmodernebb társadalom­hoz illőt. Nem akarunk nagy szavakkal fő­ig almazni, de való igaz, hogy a ma embe­rének tudásban, műveltségben, gondolkodás­ban és magatartásban egyaránt fejlődnie kell, fel kell nőnie a szocializmus építésé­nek nagy feladataihoz. A társadalom ennek feltételeit biztosította. S a szakszervezetek egyik fontos feladata t >pen ebben rejlik; tudatosítsák tagjaikban e feltételek megteremtődését, nevelő, szer- v 'ző tevékenységükkel járuljanak hozzá a s ocialista erkölcs normáinak széles körű t terjedéséhez, alkotó erővé válásához. Az életmódnak ugyanis az anyagi — lakás, au­tó — mellett van egy tudati oldala is, amely meghatározó. Az embereket meg kell taní­tani a lehetőségekkel való helyes élésre, az értelmes, tartalmas emberi életre, a kultu­rált életmódra; meg kell tanítani őket szé­pen élni! Ez természetesen nem megy má­ról holnapra. A szocialista életmód is (a dialektika törvénye szerint) a szocializmus egész időszakában fejlődik, változik, s csak a fejlett szocializmus idején, a kommuniz­mus viszonyai között érik be. Az élefmod ás a társa^lmi haladás között egyenes az ará­nyosság, egyértelmű a kölcsönhatás. Ízért szükséges mindannyiunknak, egyénenként is külön-külön magasabbra állítani a mércét. A szocialista életmód kialakításának, fej­lődésének segítése — a szakszervezetek mel­lett — a munkahelyi vezetők kötelessége is. A központi és helyi döntések, a sajátos hely­zet ismeretében konkrétan kell meghatároz­niuk a közművelődési feladatokat. Nemcsak a termelésért felelősek, hanem azoknak az embereknek a politikai, szakmai és általá­nos képzettségéért, művelődéséért is, akik­kel dolgoznak. A gazdasági vezetőket ne csak a termelő ember érdekelje, foglalkoz­tassa, hanem az egész ember, a sokoldalúan és harmonikusan fejlett ember eszménye. A szocialista 'brigádok — amelyek már a mozgalom megalakulásának Idején, az öt­venes évek végén is többek voltak egyszerű termelői közösségeknél — jelentik ennek az embereszménynek a legfőbb közegét. Ezek. ben a közösségekben alakul, formálódik a legintenzívebben, a legfigyelemre méltóbban a ma szocialista embere a jövőnek is meg­felelni tudó emberré. Művelődésük biztosítá­sa, kulturális vállalásaik eszmei és gyakor­lati segítése, a valódi értékek népszerűsítése — ideológiábah, erkölcsben, viselkedésben, kultúrában —, általános vezetői követel­mény. A szakszervezetek sajátos lehetőségeik és eszközeik felhasználásával arra törekedje­nek, hogy a szocialista életmód, a modem, a szocialista ember jellemző jegyeit minél töb­ben sajátítsák el, mert ez a társadalomba való beilleszkedés megkönnyítésével az egyén boldogulását is szolgálja. S a szocia­lizmus lényege éppen ez: a társadalmi és egyéni boldogság harmóniájának megterem­tése. iii —ok— Mai tévéajánlatunk 15.50: Föld. Szovjet film. A szovjet és a világ film­művészetének kiemelkedő alkotás® Dovzsenkó 1930-ban készült Föld című némafilm­je. A Föld — a szocialista át­alakulás filmkölteménye. Már az első _ képsor poézise magával ragadja a nézőt. Érett gyümölcsöktől terhes almafák alatt —• az örökifjú természet és a termékeny anyaföld költői jelképei — haldoklik a vén apó. Élettől duzzadó ifjúság — gyermekei, unokái — veszik körül. S a halál szomorúsága helyett az örökké megújuló természet felemelő pátoszát fejezik ki a lassan, méltóságteljesen váltakozó képek. Ez a költői prológus indítja el a témát, a föld népének átalakulását, a magányos — földművelőből szovjet kolhozparaszttá. E filmben, amely Dovzsenko művészi pályafutásának csak a kezdetét jelenti —- már az az igazi népi költői hangvé­tel jelentkezik, amelyet a hangosfilm korában emelt művészi magaslatra. A han­gos- és színes film gazdag lehetőségeinek felhasználá­sával később új filmben, a Micsurin-ban éleszti újjá Dovzsenko a Föld című film­jének nagy témáját: a termé­szet, a szovjet föld átalakítá­sát. A film után 17.25 perc­kor a szovjet filmművészet születéséről hallhatunk ér­dekes beszélgetést. — Elbert János irodalomtörténész, Ko­vács András filmrendező, és Nemeskürty István filmeszté­ta közreműködésével. Fenyvesi Józsefi FALÜ A FÖLD ALATT 11. r Eléjük lökdösött az Ober­leutnant, s megszólalt magya­rul a katona (valószínűleg va­lami sváb lehetett): láttak-e egy kerékpáros férfit, és mer­re ment? Hirtelen úgy érez­tem, hogy felemelkedek a le­vegőbe örömömben. Ezek nem minket akarnak elkap­ni! Mindketten láttuk külön­ben a kerékpárost. Láttam — szóltam óvatosan —, hogy a Csárda irányába ment az or­szágúton. A sváb szólt a fő­hadnagynak, az gyorsan ki­ment, valószínűleg a kerék­páros üldözésére. A Csárdá­nak mehetett is! Minket el­engedtek. Az Izgalomtól még kicsit reszketve buktam be menyasszonyomék lakásának ajtaján. Akkor megfogad­tam, hogy ilyen nyíltan többé nem sétálgatok. Hogy ki volt a kerékpáros, azt nem tudom. Idegen, de az bizonyos, hogy a fasiszták el­len harcolt! December 5-én Erdőtarcsa környékén elérték megyénk határát a szovjet csapatok. Akkor mi ezt nem tudtuk, de a front zaja nagyon fölerősö­dött, és a Vörös Hadsereg bombázói községünkben is megkezdték a fasiszták vere- tését. ' A kis-kastélyban lévő lakás veszélyessé vált, mert tele NŰGRÁD - 1974. noyembtr 16., szombat Volt az épület németekkel. Sógornőmet, Erzsébetet és há­rom kisgyermekét, anyóso­mat, valamint menyasszonyo­mat kiköltöztettük a bánya­telepen lévő Tordai lakásba, ahol megfelelő pince is volt. Nyugodtabbak lettünk, és ' megszüntettem csatangolá- saimat a községben, mely ve­szélyessé vált a hemzsegő tá­bori csendőrök miatt. A vadászatokat azonban nem hagytam abba! Fegyver­táram gyarapodott két kézi­gránáttal, és egy jobb pisz­tollyal, mint a 7,65-ös. Egy ködös napon hatalmas, szürke lovon egy fáradt, le­tört német érkezett a telepre, Éppen kiléptem a menyasz- szonyomék új lakásának ka­puján, amikor lecsúszott a lováról. Valamit kérdezett, talán azt, hogy hol a kórház. Látszott rajta, hogy beteg. Azt hiszem az idegei mentek tönkre! Minden második sza­va „Alles kaputt!” volt. Civil foglalkozása zenész, olasz származású volt és Karinak (Carlo) hívták. Honnan jött, hová imént? — nem tudom. Kódorgott össze-vissza. Undo­rodott a háborútól és Hitler­től. Volt egy új Walter pisz­tolya, két tölténytárral, és két gránátja a zsebében. Más felszerelés nem is akadt ná­la. A 7,65-ösért — mely kü­lönben nem ismételt, mert rossz volt — ideadta piszto­lyát, gránátjait. Kapott még 30 pengőt és jóanyám meg­sütött neki két csirkét. December 8-án öcsémmel — ki akkor 11 éves múlt — jókor reggel elindultunk va­dászni. A puskát zsákba dug­tam, s a réten vágtunk át Kaparópusztái g. Jól körül­nézve, átmentünk az ország­úton. A völgyben már bizton­ságban voltunk. Átballagtunk a szomszédos völgybe, ahol foltokban fiatal fenyvesek, voltak. Ott mindig akadt őz. Amikor a két völgyet elvá­lasztó dombra értünk, a nap is kisütött. A cserbokrok le­velei megbámulták. A nagy fák csupaszán álltak. Közel­ben csend volt, de északot kivéve már körös-körül mo- rajlott a front. Sírok környé­kén akkor volt a nagy tank­csata a fasiszta Tigrisekkel, nyugaton pedig a szüntelen dübörgés és bombák robaja jelentette, hogy megindult a harc Balassagyarmat felsza­badításáért. Álltunk ' csend­ben, s hallgattuk a csatazajt. (Folytatjuk) Polpresszó (november 18. — hét)6, Kossuth rádió, 17.55). — 1970-ben indult ez az Ifjú­ság társadal m 1 -poLltikai -erköl­csi kérdéseivel foglalkozó vi­tasorozat, s kisebb-nagyobb megszakításokkal jelentkezett újból és újból — mondja Ip- per Pál. — Jókora szünet utón most ismét adásba kerül, mert a hallgatók, s a Rádió vezetői egyaránt úgy véleked­tek: hiányzik ez a fiataljaink érett gondolkodását és vita­kedvét dokumentáló közéleti műsor. S noha a .szerkesztő kitűnően előkészíti munkámat, a Polpresszó házigazdatiszt- je olykor felér két 168 óra szerkesztő-műsorvezetői teen­dőivel. A szó szoros értelmé­ben még szemmel is irányíta­ni kell a beszélgetést, s ugyancsak szemekből olvasva Ur^l megérezni, hogy vagy 40 fiatal közül ki fogja helyesen továbbmozdítami a vitát. Sépp ezért vállalom aztán végül is mindig a házigazdaszerepet: ebben a legnehezebb pillanat^ ban rendszerint a vártnál is okosabb véleményeket hallok. Sokszor meglepődöm, mennyi­re tájékozott és önálló véle­ményű iíjúságréteg készül az eljövendő feladatokra. Amikor aztán hallom a teljesen hamis és sommás nézeteket ifjúsá­gunk egészének állítólagos fe­lelőtlenségéről, értetlenségéről: nem aggódom. Minden ilyen beszélgetés meggyőz róla: jó nemzedék veszi majd át a sta­fétabotot. — A most adásba kerülő Polpresszó fiataljai négy asz­tal köré ültek és asztalonként vállaltak egy-egy témát. A tárgykörök: 1. Hogyan nevelik az ifjúságot a felnőttek (vagy­is: a generációkérdés). 2. Á fiatalok morálja (nemcsak a szexuális erkölcs, de természe­tesen az Is.) 3. Karrier, karri- er izmus, munkahelyi demoir- rácia. 4. Művelődés, önműve­lődés. — Bizonyára sokan ér­deklődéssel hallgatják majd u vitánknak azt a részét is, amelyben arról beszélgetünk: szabad-e a villamoson csóko- lózmi... Kutatóváros a tajga mélyén (november 19. — kedd, Kos­suth rádió, 17.45). A Szibéria kincseit bemuta­tó sorozat első részéről mond­ják a szerkesztők Egyed Lász­ló és Simonffy Géza: „A no- vosziblrsdki repülőtérről fél órát kellett szásculda- nunk, hogy feltűnjék előt­tünk a táj gá ban épülő város. Hat-tíz emeletes lakó­házak, klubok, áruházak, pos­ta, szálloda kutatóintézetek hatalmas blokkjai — és a há­zak. utcák között az érintetlen, erdő. Tizenhét évvel ezelőtt határozta ed a szovjet kor­mány a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatá­nak megalapítását. Elsődleges célja, hogy az új tudományos központ segítse a természeti kincsekben) oly gazdag hatal­mas szibériai és távol-(keleti vidékek Iparágának és mező- gazdaságának fejlesztését... Folytatásos útibeszámolónk e műsorában a geológiai intézet munkálat mutatja be. Szó esik a jakutiai gyémántmezőkről, őslénytani kutatásokról és még jó néhány olyan gyakorlati hasznú munkáról, amely a ml gazdaságunkat, iparunkat is érinti, s bizoranyaT még in­kább befolyásolja majd a Jö­vőben”. Érdekes hobby Csicseri borsó bablencse nyomában... — Olyan nincs is! — ki­áltotta haragosan az egyik nyolcadikos kislány. — De igenis van, ha nem hiszed, meg is mutatom — replikázott egy másik, s hogy szavainak nagyobb hitelt adjon, a régi pénz­es jelvényesdobozából elő" halászott két furcsa alakú piszkos fehér színű babfé­leséget. — Ezek azok — mutatta diadalmasan. Híresek ám — magyarázta —, ezekkel nyert első díjat dr. Ember Lajosné a kertbarátok or­szágos kiállításán Párnázom' Tőle kaptam, és tőle tu­dom, hogy a csicseri borsó azonos a bablencséveL' Dr. Ember Lajosné, aki­ről 6zó van, Balassagyarma­ton a Klapka utcában la­kik. Amióta nyugdíjas, több ezer tojást festett tele szép palóc motívumokkal. Ezek­nek egy része maradt csak helyben, az Iskolák tárlói­ban, vagy kiállítási anyag­ként, a többi himestojással szerte az országban lehet találkozni, sőt még külföld­re is eljutnak a Hungaro- coop útján. Embemét egy idő óta nemcsak „pingáló” Györgyinek, hanem „babos” Györgyinek is becézik Gyarmaton. Okkal, mert újabban „babgyűjtés” a hobbyja. — Gyűjtök, cserélek és termelek! — kezdi a be­szélgetést. — Olyan babfé­léket, amelyek nagyüzemi termelésre nem alkalmasak, viszont bőven termők, kis­kertben előnyös fajták, nagyon ízletesek. Valóságos vitaminforr ások. Meg aka­rom őket menteni a fele­déstől, és az étlapunk is gazdagodhat velük. A fe­hér asztali és a kertészörö­möket egyaránt jelenti ne­kem. A babbal való foglal­kozás újabban bővül, a gyűjtőkörömbe a borsó és a lencse is belefér. — Miért gyűjt és hogyan? — A kertünkben nem ler , hét 86 féle babot termelni. Jelenleg ennyi babfajtám van. Kutatok öreg padláso­kon, kamrákban. Jó szom­szédok is találnak mindig valamit nekem, és az ország távoli vidékeiről is hozott a posta már babszemet. De kutatok magyarországi, szlovákiai, hollandiai emlé­keim között is. *— Babbal kapcsolatos helyi hagyo­mányokról, népi szokások­ról, termesztési módokról és elnevezésekről feljegyzése­ket készítek, hogy el ne fe­lejtsem őket idővel. — Hallhatnánk néhány érdekességet? — Van például lóbab. Szelídgesztenyeként készít­hető el, nagyon finom be­lőle a püré. Van gyűjtemé­nyemben gerslibab ás ká­vébab. Az utóbbit az első világháború után megpör­költék és kávé helyett hasz­nálták. Gyűjteményemben található úgynevezett „egy- szembab” is. A karósbab —• karos bab nemcsak szójá­ték, mivel érett hüvelye 60—80 centiméter hosszúra is megnő. Az inségbab, gyalogbab elnevezés a régi szegényparaszti életet idé­zi. Régen a földeket gya- logbabbal választották el. Ismerek még baka, me­nyecske, cifra, kifejtő — és még sokáig sorolhatnám — babot , — Pomázra 82 babfajtá­val utaztam, és nemcsak a csicseriborsó bablencséért, de az egész kollekcióért kaptam az első díjat, ta­valy pedig Balassagyarmat város különdíját. Sok ér tékes, hasznos kertbarátság is született már a babok­ból. Nemrégen negyven miskolci kertbarát járt ná­lam babnézőben. Búcsúzóul ültetni való bab helyett egy sztorit ké­rek inkább. — Van egy idős ismerő­söm Balassagyartnátori — meséli. — Yel néninek hív­ják, 86 éves, aki az első vi­lágháború óta még ma is kávébabból és nem babká­véból készült kávét iszik. Azt állítja, ez a hosszú élet titka. Lehet, hogy igaza van?! E. ÉL J N / 1 t L

Next

/
Thumbnails
Contents