Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-15 / 267. szám

A tag kérdez — a vezetők válaszolnak Szügyiek év vége előtt A szügyi termelőszövetke­zetben túl vannak az őszi munkák nehezén, még a mély­szántás a feladat. Időközben a tagság közgyűlésen döntött a nógrádmarcaliakkal való egyesülésről. Az utolsó „ön­álló” év előtt állnak a szü­gyiek. A tagok között gyako­ri téma az idei esztendő gaz­dálkodásának alakulása. Cser- venák Mihály traktoros de­rekasan kivette részét a mun­kákból, közvetlenül az „első vonalban” állt helyt. Mi foglalkoztatja különö­sen? — Azt látjuk, hogy szép a termés, de érdekelne: miként értékelik a vezetők a hoza­mokat a növénytermesztés­ben és állattenyésztésben egy­aránt. Arra is kíváncsiak va­gyunk* hogy az egyesülés után milyen változásokra szá­míthatunk? Bár a zárszám­adó közgyűlésig néhány hó­nap még hátravan, szeretném tudni a jövedelmek alakulá­sát. Kérdéseire az „illetékesek”, a szügyi termelőszövetkezet vezetői válaszolnak: — A növénytermesztés ered­ményei a vártnál jobban alakultak: búzából például 24.3 mázsás hektáronkénti átlagot terveztünk, s 36,5 mázsa termett. Az árpa, a rozs, a cukorrépa hozama is magasabb a tervezettnél. Csu­pán a repce termése maradt el a. várttól — sorolja Gál György üzemegységvezető. A harmadik negyedév mér­legéből a szükséges számo­kat Dikasz Istvánná, a gazda­ság főkönyvelője böngészi: — A búza árbevétele 355. a rozsé 185, a feketeribizlié 176 ezer forinttal magasabb, mint amiire számítottunk. A repce gyenge termése miatt 242 ezer forinttal nem szá­molhatunk, ez azonban nenj jelent különösebb gondot. A harmadik negyedév végéig egyébként a 15,4 millió fo­rintos árbevételi tervből 12,7 millió forintot teljesítet­tünk ... Az állattenyésztésben szarvasmarhával, juhhal és sertéssel foglalkoznak. Ku- kucska Lajos üzemegységve­zető fejből adja a számokat: — Százötven tehén, átla­gos tejhozam 1900 liter. Na­gyon gyenge! Állategészség­ügyi problémák akadályoz­ták, hogy élőbbre lépjünk a tejtermelésben. A marhahíz- lalás viszont terv szerint ala­kult. Még 45 darab hízó el­szállítása van hátra. ígéretet kaptunk, hogy decemberben elviszik. — A juhászat? — Az anyalétszám 320, az állomány ennek duplája. Fő­ként pecsenyebárányokat ér­tékesítettünk, a jerkéket vi­szont visszahagytuk a juhá­szait fejlesztésére. A sertéshízlalás nem szá­mottevő, 406 darab hízó érté­kesítését tervezték, s 335 da­rabot már le is adtaik. Cservenák Mihályt, aki ala­pítása óta tagja a termelő- szövetkezetnek, nem vélet­lenül érdekli, hogy mi lesz az egyesülés után. A bizonyta­lanság nem „doppingolja” a termelést. — Mindenki munkájára számítunk — mondja Lotha­Jó az ellátás Érsekvadkerten mintegy 4050 ember él. Eddig gondot okozott a lakosság, és a közttletek tüzelő- ellátása, mert nem volt TÜZÉP- telep a községben. Ezért a la­kosság évi tüzelőjét az állami erdészettől szerezte be. Emellett a környező TÜZÉP-telepeken, Ba­lassagyarmaton, Rétságon, Rom- hányban. Végre 1974-ben sikerült Érsekvadkerten az ÁFÉSZ keze­lésében egy TÜZÉP-telepet léte­síteni. A telep szén, tűzifa, fűtőolaj és propán-butángáz árusításával fog­lalkozik. Emellett a legfontosabb építőanyagokat árusítja. A telep a második fél évben 3800 mázsa kányási szenet rendelt, melyből 600 mázsa megérkezett, 110 mázsa szén szállítása novemberben vár­ható. Az eddigi megrendeléseket kielégítették. A fűtőolaj-tároló f eltöltése fo­lyamatos. A második fél évben eddig 60 ezer liter olaj került el­adásra. Ebben az időpontban 3100 gázpalackot cserélt a lakosság. A lakosság tüzelőellátását javítja a helyi termelőszövetkezet. Évente kétezer mázsa tűzifát ad tagjai részére és ezen kívül a lakosság ellátására mintegy ötezer mázsa tűzifa kerül eladásra. A tüzelő szállítása biztosított, mert az ÁFÉSZ és a termelőszövetkezet a nála rendelt tüzelőanyagot ház­hoz szállítja. C — ridesz Ferenc tsz-elnök, akit az egyesült gazdaság elnök- helyettesének már megválasz­tottak: — Nagyabb tsz —na­gyobb lehetőségek. Látják a tagok is. Módunk lesz sza­kosodásra, magasabb telje­sítményű gépek vásárlására, azok jobb kihasználására. El­képzeléseink még nem végle­gesek, de szeretnénk a bur­gonyatermesztéssel nagyobb területen' foglalkozni, hiszen a marcaliak már zárt rend­szerben termelték aiz idén is. Az állattenyésztésben első­sorban a szarvasmarha és ju­hászat fejlesztését tervezzük. A sertésről lemondunk, nem kifizetődő s a feltételek sin­csenek meg. Alapvető válto­zás lesz az üzemszervezés­ben. „Fejest” ugrunk az ága­zati rendszerbe — sorolja a szügyi termelőszövetkezet el­nöke, aki nemrég érkezett vissza Balassagyarmatról. Egy vagon kálisóra lenne szükségük, ez ügyben járt. — A tagokat érdekli, hogy jövedelmük miként alakult? — Egész évben a bér nyolc­van százalékát fizettük. A bennmaradt húsz százalékot megkapják. Ha nem jön köz­be semmi, akikor részesedés­ként annyit fizethetünk, mint tavaly. A főkönyvelőasszony köz­ben kigyűjtötte Cservenák Mihály idei keresetét. — A kilenc hónap alatt 21 ezer 837 forint volt a bére — mondja. A vezetők válaszoltak a tag kérdéseire, de az elnök még hozzáteszi: — Becsületes munkát vég­zett mindenki: traktorosok, szerelők, növénytermesztők és állatgondozók, szakembe­rek egyaránt. Az őszi kedve­zőtlen időjárás próbáját ki­állták. Komoly segítséget je­lentett a Budapesti Finom­kötöttárugyár balassagyar­mati gyáregységének, a Sza­bók Kisipari Szövetkezeté­nek, a Mezőgazdasági Szak­középiskola és a Balassi Bá­lint Gimnázium közreműkö­dése. A munkások, diákok energiája is benne van az eredményekben... A szügyiek — a jelek ar­ra mutatnak — jó évet zár­nak, s a mezőgazdaság sajá­tosságaiból fakad, hogy már a folytatáson törik a fejüket. Sz. Gy. Hangulatot, véleményt formáén! Lovász Károly: — Jó dolog, hogy a tag­gyűléseken, a pártcsóport-ér- tekezleteken részt vesz min­denki. A politikai és a szak­mai képzés is jónak mondha­tó... A politikai aktivitás­sal azonban nincs minden rendben. Nemcsak arról vau szó, hogy a taggyűléseken, a szemináriumokon esetleg nincs aki véleményt mond ... Ma még elég gyakran megtör­ténik, hogy a párttag hallgat, ha körülötte kényesebb poli­tikai, vagy gazdasági kérdé­sekről vitatkoznak az embe­rek ... Nem akar szólni, vagy nem tud magyarázatot adni a kérdésekre, a kétségekre ... Lovász Károly, s a vitában felszólaló kommunisták. Ba­log László, Csatlós János, Harmos Valentinmé, Zsidai István, meg a többiek mind a közömbösség, a nemtörő­dömség ellen hadakoztak. Lovász Károly „civilben” villanyszerelő, vezérlőszekrényt állít össze. Bata Lászlóval Szó és a tett A Salgótarjáni Kohászati Üzemek karbantartó üzemé­ben hat pátresoport tevé­kenykedik. A kommunisták az elmúlt napokban adtak számot egymásnak, önma­guknak az egyesztendős mun­káról. Kedvező kép Lovász Károly, a villamos központ pártbizalmija, gond­dal, felelősséggel készült a számadásra. Alapos vizsgá­lódás után mondott véle­ményt a csoport, a párttagok munkájáról. Hiszen nem mindegy, hogyan értékeli munkájukat az alapszervezet legmagasabb fóruma, a párt­taggyűlés. Mint kiderült, a kollektívának nincs szégyen­keznivalója. Dicse András, a karbantar­tó üzem vezetője: — Szakmai és gazdasági gondjaink nincsenek... Sor­ra teljesítjük terveinket, és a kommunisták az elsők a munkában. „ A karbantartó üzemben há- romszáznyolcvanan dolgoz­nak, és ebből háromszáznegy­ven a szakmunkás. Pártta­gok hatvannégyen vannak, de, a munka, amit a gyár­ban végeznek ennél több embernek is becsületére vál­na. , Szilágyi Dezső, a nagyüze­mi pártbizottság titkára: — A villamos központ mun­kásai, a kommunisták keze- nyoma ott van minden gépen, villamos berendezésen ... Hogy a gyár eredményesen dolgozik, sok esetben a vil­lanyszerelők, a karbantartók lelkiismeretes munkáján mú­lik. Politikai és társadalmi aktivitásuk is sokat javult. Három munkásőr van a kol­lektívában. A szocialista bri­gádok tagjai rendszeres tár­sadalmi munkások is. Iskolá­kat, óvodákat segítenek... A pártcsoportban tizenöt kommuíiista dolgozik. Az el­múlt egy év alatt két fiatalt javasoltak, s vettek fel párt­tagnak. Közülük Galicza Já­nosnak, a pártcsoport-össze- jövetelen adták át tagköny­vét. Szülei régi párttagok, a gyár megbecsült munkásai. Pártmegbízatása, hogy sike­resen fejezze be középiskolai tanulmányait. Csatlós János az információs csoport -tagja,, Szilágyi Dezső, a KISZ-ben hasznosítja tapasztalatait, Balog László pedig a tömeg­szervezeteket segíti. A közömbösség ellen i S itt, a pártmegbízatások, az eredmények sorolásánál akár meg is állhatott volna Lovász Károly. Mert mita­Az okokat kutatva sokfél« észrevétel hangzott el a párt- csoport-értekezleten. Az alap­vető az volt, fel kell készíte­ni a párttagságot arra, hogy megértsék és érthetően adják tovább a párt politikáját az országos* a helyi állásfogla­lásokat. Csatlós János: — Elvégeztem az esti egye­temet ... Tapasztalataimat, szívesen közreadnám, ha tud­nám, hogyan . .. Korábban: gazdaságpolitikai szemináriu­mot vezettem. Az idén me­gint ide osztottak be... Hall­gatónak . .. Zsidai István: — A vidéki dolgozók okta­tását, képzését is rendezni kell... Régi jó módszer, ér­demes feleleveníteni: a bejá­ró dolgozók otthon, a falujuk­ban tanuljanak ... Lovász Károly: — Jó volna, ha a taggyű­lések előtt a pártcsoport meg­bízná a témában jártas elv- társat, hogy a kollektíva vé­leményét összegezze, és en­nek adjon hangot a taggyű­lésén is ... Természetesen ez nem zárná ki azt a lehetősé­get, hogy bárki elmondja ta­pasztalatait, gondjait. . Balog László művezető, az alapszervezet vezetőségé­nek tagja: — Jó volna, ha a pártcSo­portban dolgozó kommunis­ták annyira hallatnák szavu­Az idegen rácsodálkozik a :eVi -ígre: a nagyközség :gyik része városiasodé, a násik hamisíthatatlan falu. Girbe-gurba utcácskák, ala- sony, földhöz lapuló házak órai szaladnak a síkról a legyek felé, tyúkok kapir- áínak a járdaszegély sará" ian. Nagykendős öregassza- iyok álldogálnak a bolt előtt, alamit élénken tárgyalgat* án, egy fiatalember tehenet •ezet az úton. Idillikus falusi kép, ame- vet — itt már megszokott — ionirasztként, emeletes épü- etek szabályos tömbjei zár­iak le: a bányaváros színes, zenire is tetszetős épületei. S bárhogy is nem ilyen mngulatot keltenek a par- :ok fáira erősített, köteleken záradó fehérneműk, a falu- •égből városszél lett már. Szépen fejlődik Nagybá- o.iv. — Látja — int kezével a lomboldal felé Szabó Imre, a kivitelezést végző Nógrád negyei Állami Építőipari Vállalat építésvezetője —, itt már egy újabb, nyolcvan- it lakásos ház alapozását cezdtük el. Újabb és ú.iabb földszeleté- :et nyesnek !e a meredélyből i munkagépek: új vonásokat faragnak, a nagyközség ar- :ulatára. — így megy ez, szép sor­ában — tekint szét az épi* ésveiető. — A bányaváros Sisterenye felőli részén hat, jgyenként tizennyolc lakásos ráz befejező munkálatain serénykednek a brigádok, az Faluvégből ­út, mellett két, száznégy csa­ládnak otthont adó épületen dolgozunk, mögöttük az újabbat alapozzuk. Mutatós kép tárul majd az ember szeme elé: széles ut­cákkal, parkokkal szabdalják szellősre a lakónegyed kő­tömbjeit. / — Igyekszünk minél előbb végezni a munkákkal. A szél­ső hat házból háromban már Laknak, és a legutolsó kulcsa­it is szeretnénk átadni a tulajdonosoknak még ebben az évben, úgy december tize­diké körül. Lehetséges? — méri fel a szem a munkaterületet, de kérdezni sem kell. mert Sza­bó Imre, aki tizennégy éve építésvezető, és egész sor je­lentős beruházás munkálatait rányította már, felkiált az egyik emeleti ablakba: — Jóska! Minden rendben megy? — Rendben — hangzik elébb a szó, majd az ember •s megjelenik. — A Kaszaláék brigád veze­tő-helyettese. Szilinyi József, — mutatja be az építésveze­tő. Hallottam már róluk. A központban jártam és Nagy József, a szakszervezet tit­kára, a kongresszusi munka­versennyel kapcsolatban el­sőként említette a nevüket. Szót is váltanánk most a bri­gádvezetővel, csakhát nem lehet. Mert nincs itt. — Csehszlovákiában dolgo­zik iópár magával, merthogy ő kiváló munkás, — magya­rázza Szilinyi József. — Ad­dig én helyettesítem. — A jó munkában is? — Abban is.. Az egész bri­gáddal. Más szájából talán dicsek­vésnek hatna a beleegyező bólogatás, de nekik nem ke­nyerük a széptevés. — Rá sem állna a szánk — gyűrögeti sapkáját Szilinyi József. — Dolgozunk helyet­te, az beszél önmagáért is. Hibátlan munkát végeznek. A kongresszusi, felszabadulá­si munkaverseny tiszteletére pedig írásban is szavukat ad­ták: amit egyszer elvégeztek, ahhoz még egyszer nem kell hozzányúlni. — Utánunk nem is javít­gatnak, — mondja csendesen a brigá'dvezető-helyettes. — Eddig sem igen kellett, most, hogy vállaltuk is a hibamen­tes munkát, még jobban ügyelünk minden mozdula­tunkra. Mert náluk nem kampány, nem hetekig-hónapokig tartó akció a vállalás. — Már régebben is egész sor beruházói dicséretet kap­tak — bólint rá az építésve­zető. Egy brigád csak a nagybá- tonyi építkezésen dolgozó öt kőművesbrigádból Kaszala Jánosé, mégis nagy részük van abban, hogy egyre többen költözhetnek a bányavárosba. A két. ötvenkét lakásos ház egyikén már az utolsó simí­tásokat végzik, a másikkal a jövő év márciusára végeznek. Igyekeznek a munkával, mert tudják: a szorospataki bá­nyászkolónia lakói, akik ide költöznek, nagyon várják az új lakást. — Dolgozóink minden tő lük telhetőt megtesznek, . és ha netalán mégsem költöz­hetnének be határidőre, hát az nem rajtuk múlik — sum­mázza a látottakat Szabó Imre építésvezető. — Kicsi a vállalat festőkapacitása; a hármas jelű épület átadása is ezért húzódott el, mert két hónapig egyetlen festőt sem tudtak odaküldeni. S bár mostanában a munka szerve­zettségét össze sem lehet ha­sonlítani a néhány évvel ez­előttivel, azért még mindig van tennivalónk. Még jobban, hibamentesen dolgozni. Ez az építőipariak törekvése. Hogy gyorsabban nőjenek ki a házak a földből, s kap­janak városias, egészségesebb arculatot településeink. Ügy, mint Nagybátonvban. K. Gy. Balog László művezető fiatal szakmunkásokat tanít. Cser- zsovszki Sándorral és Galicza Jánossal mérésgyakori tokai végez — kulcsár telv. — gadás, van pártcsoport és -alapszervezet a gyárban is, ahol a politikai, társadalmi aktivitást azzal mérik, hogy a párttagok többségének ál­landó pártmegbízatása van. Néhány évvel azelőtt talán a villamos központ kommunis­tái is megelégedtek volna ennyivel. Csakhogy ez ma már kevés. Most világosan látják, hogy a munka a lé­nyeg és dolgozni, a pártmeg­bízatásokat teljesíteni sok­féleképpen lehet. kát az üzemben, mint ami­lyen lelkiismeretesen dol­goznak ... Hangulatot, véle­ményt kell formálnunk .ion­ban, mint eddig. Nem nagy dolgokról van szó . i. Mind­össze1 arról, hogy a raártfaioiv véleményt mondjanak a mű-, káról, a bolilikáról, arról, ami ránk tartozik... Hogy a karbantartó üzem­ben egység legyen a kommu­nisták szavai és tetíei ko­zott. (Vinezc István»«) NÓGRÁD - 1974 november 15., pórilek ÍJ i

Next

/
Thumbnails
Contents