Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-12 / 239. szám

Jubileumi ülésén , 7T ■■ ■■■ FF ■ r f/1 Az üveg jovojeroi mi unm a W százalékos A salgótarjáni síküveg­gyárban a Szilikátipari Tudo­mányos Egyesület helyi cso­portja jubileumi ülést rende­zett szovjet vendégek részvé­telével, a szovjet—magyar tu­dományos-műszaki együttmű­ködési megállapodás 25. év­fordulója alkalmából. A több mint félszáz szakember, és a meghívott vendégek: . Igor Szergejevics Prourzira, a Szovjetunió magyarországi nagykövetsége' gazdasági ta- nácsapparátusának főmérnö­ke, Moszkvából M. M. Ba- ransenkov, a Szovjetunió Építőamyagipari Minisztéri­uma építőanyagexport osztá­lyának alelnöke, valamint több szovjet és magyar meghívott (Iván Mihajlovics Mafcov, a Szovjetunió Építő- anyagipari Minisztériuma építőanyagexport osztályánajt helyettes vezetője, Leonyid Petrovics Prepák, az oroshá­zi szovjet üvegszakértő cso­port vezetője, a Szilikátipari és Tervező Intézet munka­társai, az Üvegipari Művek Központjának: szakértői, a megyei MTSZ képvise­lői és a művek több gyár­egységének igazgatói érdekes, s nemcsak az üvegipart, de a nagyközönséget is érintő dinamikus, színvonalas elő­adásokban ismertette meg a sík-üveggyártás fejlődését, jö­vőjét. Juhász Gyula, a síküveg­gyár igazgatója megnyitójá­ba«: az elmúlt huszonöt év műszaki-tudományos kapcso­latát méltatta. Hangsúlyozta, hogy a szovjet—magyar együttműködés példaként áll­hat a világ államai előtt, mert nemcsak baráti segítsé­get jelenít az országnak, ha­nem egyenrangú kapcsolatot is biztosít. A Szovjetunió tá­mogatása az elmúlt 25 évben rendkívül nagy jelentőségű volt az üvegipar újjáépítésé­ben és fejlesztésében, mint­egy 300 szakember képzését, új üvegtermékek technológiá­ját, gyártó berendezések so­rát jelentette. A salgótarjáni síküveggyárban például a Zagyva II. húzóüzem sií-k- üveghúzógépeit. A napjaink­ban felavatott orosházi sík­üveggyárban a technológiai berendezések egész sorát, melyek teljes; üzembe helyezé­se után megkétszereződik ha­zánk síküveggyártó kapacitá­sa. S mindezeket nem az üzleti cél, hanem a baráti se­gítőkészség, a jól végzett kö­zös munka jellemezbe. Leonyid Petrovics Krepak részletese«-, elemezte az orosi- házi düzni nélküli síküveg- húzási módszar műszaki je­lentőségét és minőségi elő­nyeit, amit a jelenlevők nagy érdeklődéssel fogadtak. Szőke Mi-klós, a salgótarjá­Régén megérlelődött a gondolat Egyesülési közgyűlés Hé l százö tv en egy termelő­szövetkezeti tagnak marad emlékezetes 1974. október ö-e. E napon tartották alapsza­bályjóváhagyó és vezetőségvá­lasztó közgyűlésüket Rétsá- gon.'az Asztalos János Járási Művelődési Központban a két- bodonyi „Egyesült Erő”, a romhányi „Rákóczi” és a te­reskei „Búzakalász” Termelő­szövetkezetek. Az egyesülés gondolata nem volt új a. tagok előtt.; Á fo­lyamat már évekkel ezelőtt megindult. Elsőként Tereské­hez Pusztaberki és Szátok csatlakozott, majd Kétbodony egyesült Szentével és Kis­ecsettel. A tagok jól tudják, hogy helyesen határoztak ak­kor is, és most is. Közismert, hogy mily nehézségekkel küz­döttek az egyesülés előtt az elaprózott, a nagyüzem felté­teleinek nem megfelelő kis gazdaságok. A koncentráció, a nagyobb üzemi keretek és jobb gazdálkodás tette lehető­vé, hogy az egyesülések után pár évue már kiváló szövet­kezetté lett Kétbodony, majd 1973-ban Tereske is. Érezték a tagok ez évben is, hogy kezd szűk lenni a meglevő üzemkörét, ezért kezdemé­nyezték az újabb egyesülést. A közgyűlésen részt vettek « járás párt- és állami szer­veinek, valamint a tsz-szövét­ség képviselői is. ­Varga Raffael tsz-tag, mint Változások Az energiaszolgáltatás el­engedhetetlen feltétele a ter­melésnek. Igv van ez a ZIM salgótarjáni gyárában is. Ah­hoz, hogy az öntöde formázó- gépei üzemeljenek, a kúpoló- kemence olvasztani tudjon, a zománcozóban dolgozhassa­nak, sűrített levegőre van szükség. Másutt gőzre, vízre, Mindezt a gyárban egy 79 ta­gú részleg biztosítja., Ók üze­meltetik a központi kazántele­pet, a kemencéket, a komp­resszorokat. a vízlágyító mü­vet. Űk ellenőrzik a műsze­reket, és javítják is. A -gyári rekonstrukció lé­nyegesen megváltoztatta az energiaszolgáltatást. A kor­szerűsítés megkönnyítette az ott dolgozók munkáját; Meg­szűnt többek között az egész­ségre ártalmas generátorte­lep. ahol korábban naponta több vagon szenet kellett be­lapátolni, a salakot kilapátol- ni. elszállítani. Szennyeztél? a város levegőjét, ugyanakkor a gyárat csaknem elöntötte a kátrány. Korábban csaknem 95 szá­zalékban volt szilárd tüzelés. Ezt váltotta fel az olajjal mü­a közgyűlés elnöke köszöntöt­te a résztvevőket. A napiren­di pontok elfogadása után az előkészítő bizottság elnöke, Törnek Jenő tett jelentést. Be­számolójában elmondotta, hogy az egyesült termelőszö­vetkezet összes területe 4444 hektár lesz, melyből a szántó 2789, rét 319, gyümölcsös 167, legelő 407, az erdő pedig 690 hektár, A tagok száma 751 fő, melyből, nyugdíjas és járadé­kos 430 fő. Az alkalmazottak s'záfna 263. A termelőszövet­kezet közös vagyona pedig 86 millió. A szarvasmharha 1300 darab, melyből a tehén 448, a juhállomány 2720, ebből az anya ezer darab. Az erőgépek száma meghaladja az ötvenet, gabonakombájnból pedig 11 darab van. Ismertette a fejlesztési terv főbb célkitűzéseit, mely sze­rint a fő tevékenységet to­vábbra fs a mezőgazdasági alaptevékenység jeleníti. El­sősorban a növénytermesztés­ben van dinamikus fejlődésre lehetőség. Főleg az árunövé­nyek arányának, valamint az átlagtermések növelésével. Tízmillióval növelhető a nö­vénytermelés árbevétele, ha az egyesített gazdaság egész területén eléri a tereskei ter­melőszövetkezet 1973. évi, egy hektárra jutó 8800 forintos növénytermelési árbevételét. Az állattenyésztésen belül fő a ZIM-ben ködő központi kazántelep. Itt már a dolgozóknak a nehéz, fizikai munka helyett a mű­szerfalat keLl figyelni és kap­csolórendszerrel irányítani a kazántelep munkáját. Az új berendezések azonban na­gyobb szakértelmet követel­nek a dolgozóktól. Az el­múlt években balesetmentes volt munkájuk. A gyár vezetősége korábban tárgyalásokat kezdett ■ a KISZ- bizottsággal, mivel a KISZ védnökséget vállait az ener­giatakarékosság felett. Egyéb­ként is gondokkal küzdenek az energiaszolgáltatók. Szin­te állandó a létszámhiány. Ráadásul az elöregedés ve­szélye is fenyeget. Az összlét- számnak több mint 60 száza­léka a nyugdíj-korhatárhoz közel áll. Hogy mégis zökke­nőmentesen biztosítják az üze­mek részére' szükséges ener­giát, abban igen nagy része van a Kandó Kálmán és a Kun Béla, a Vállalat kiváló címet is elnyert szocialista brigádoknak, továbbá a Pus­kás Tivadar nevét viselő szo­cialista kollektívának. Molnár István seleftcsökkentés mögött 7 ni síküveggyár szervezési osztályvezetője hozzászólá­sában a termelő folyamatok rendjéről, a munkahelyi szervezésről beszélt. Forgó Károly főtechnológus pedig a düzni nélküli és a fourcault síküveghúzás gyártási ismér­véit mérlegelte. Befejezésként Juhász Gyu­la, a gyár igazgatója átfogó­an mutatta be előadásában a síküveggyártás fejlődésének elmúlt huszonöt évét. és majd 2000-ig, az elkövetke­zendő huszonöt év fejlődési irányvonalát Az üveggyártás a továbbiakban forradalmi változásokon megy keresztül, a különböző gyártási eljárá­sok szintéziseként olyan gyártási módszer alakul ki, amely az üveg felhasználási területét nagy mértékben ki­bővíti, és kielégíti az összes műszaki-esztétikai igényeket Mindezt az üveg felhaszná­lási területei követelik meg, mert nemcsak nyílászáráéra, hanem az épületek burkolá­sára, térelválasztására, jár­műipari karosszériára és az építőanyag-ipar más terüle­teire is használhatóvá válik. Az üveg az átlátszó műanya­gok versenyétől szorítva te­hát legyőzi törékenységéből származó korlátáit, és a jövő építkezésének egyik alapele­mévé válik. Hátságon feladat a szakosodás, az állo­mány koncentrálása. Az elnöki beszámoló után került sor az alapszabály is­mertetésére. A vitában tizen- ketten kértek és kaptak szót. A hozzászólók helyeselték az egyesülés létrejöttét. A köz­gyűlés ezután határozatban elfogadta az alapszabályt. En­nek megfelelően az egyesült termelőszövetkezet székhelye Romhány, neve pedig „Rá­kóczi Mezeje”, Sor került a vezetőség és a közgyűlési bi­zottságok megválasztására. Elnöknek Törnek Jenőt, el­nökhelyettesnek Varga Raf- faelt, az ellenőrző bizottság elnökének Oravecz Józsefet választották. A nőbizottság elnöke Kiss Sánaorné, a dön­tőbizottság elnöke pedig Ga­lambos Péter lett. P. L. — Helyrejöttünk, túlórák nélkül teljesítettük, sőt túl is szárnyaltuk az első háromne­gyedévi tervet. Elmaradtak a reggeli szokásos viták. Igaza volt a vezérigazgatónknak, amikor azt mondta: — Ha je­lentősen csökkentjük a selej- tet, akkor nem lesz gondunk a terv teljesítésével — Indít­ja a beszélgetést Szőke Dezső, a Kőbányai Porcelángyár ba­lassagyarmati telepének ter­melési osztályvezetője. Az energikus, szakmáját jól értő, és azt szerető fiatalem­ber, hosszú ideig kereste a megoldás útját. Örökös gondot jelentett számára, hogy a dél­előttös műszak dolgozói el­dugják az anyagot a délutá- nosok elől, és fordítva. Emiatt baj volt az anyagelszámolás­sal, a selejt pedig sehogy sem akart 25 százalékról lentebb csúszni. Sőt volt, amikor a 30 százalékot is elérte. Ennek eredményeiként márciusban a tervet is csak 65 százalékra teljesítették. Ez volt a mély­pont a vállalat életében. Ezért nem kapott egyetlen vezető sem dicséretet, sőt a vezér- igazgató kerek-perec kimond­ta: a balassagyarmatiak miatt veszett #1 sok pénze a válla­latnak. Az ezt követő alapos fejmosás után következett be a fordulat. — Nem tettem mást, mint új módon szerveztetp meg a művezetők tevékenységét. Míg korábban a teljes mű­szakért — minden technoló­giai részfolyamatért — felel­tek, most csak a feléért. Mi ezt úgy nevezzük, hogy egyik a fehér, a másik a színes ol­dalért. Délután nincs műveze­tő. Helyettük az áruátvevők látják el az előbbi szervezési séma alapján a vezetői felada­tokat. — Mi lett a hatásuk? — Ma már nem tudja egyik művezető sem a másikra há­rítani a felelősséget. Egyértel­műen és világosan kitűnik, hogy ki, milyen eredményes munkát végzett, hol követett el esetleg hibát. Ha jól em­lékszem, május óta — ekkor vezették be — élesebb szóvál­tásra csak egyszer került sor, de akkor sem termelési, ha­nem személyi kérdésben — állítja a termelési osztályve­zető, majd hozzáfűzi: — ugyanakkor a selejt 25 száza­lékról 15 százalékra csökkent. — Mit jelent ez pénzben ki­fejezve? — Háromszáz-négyszázezer plusz bevételt, illetve a terv teljesítését. Új üzemvezetőnk. Rozsnyai István sem változta­tott ezen a szervezési sémán, mivel eredményesnek ítéli meg. — Nehéz volt elfogadtatni, bevezettetni ? — Nem! Tetszett a műveze­tőknek. Nemcsak ők, hanem a dolgozók is azon voltak, hogy bebizonyítsák az új szervezés életképességét. Most nagyon' jól együtt van a kollektíva. «Sokán elmentek, de volt aki már visszajött. A törzsgárda viszont maradt. Ügy is fogal­mazhatok: jelenleg a munká­sok legjava dolgozik itt. Elég csak annyit mondani: lányok egy kicsit hajtsatok rá. Mire a műszak vége letelik, addig­ra például a burkolok az elő­írt 10 ezer darab helyett 18 ezret csinálnak, jó minőség­ben, Ha szükség van xá, az áruátvevő is leül és besegít. A hangulat is jó, a kereset sem rossz. Ritka az olyan hó­nap, amikor az ügyesebbjei 3000 forint alatt visznek haza. — Egyedül és kizárólag az új munkaszervezésnek kö­szönhető minden? — Erről szó sincs — mond­ja Szőke Dezső. Az ő szavait erősíti meg Filó Sándorné: — Nőtt a begyakorlottság, lényegesen javult az anyagel­látás. Ma már nyugodtabban dolgoz .nk. A kiadott techno­lógiai utasításokat be tudjuk tartani, s ezt be is vasalják rajtunk. Az új módszer fo­kozta a felelősséget is. A mellette ülő Suth István­ná is elsősorban a iobb minő­ségű anyagellátást hangsú­lyozza. majd így folytatja: — A korábban válogatásra fordított időt ma már terme­lésre fordítjuk. Fekete Ist­vánná is lényegében ezeket! mondja, csak más kifejezések­kel és nagyobb részletességgel. — Miként vélekednek a művezetők? — Bárcsak előbb kezdtük volna el. Sokkal több nyugodt hónapunk lett volna. Nagy fe­lelősséget vállalt magái-a a termelési osztályvezetőnk, amikor felrúgta a korábbi szervezési sémát — mondja a kedves, közvetlen, megnyerő külsejű Kalász Ilona. Az ugyancsak közvetlen, szimpa­tikus, figyelmes Barna Sán­dorné. vagy ahogt itt szólít­ják: Márta, így foglalja össze tapasztalatait: — Alaposabban tudunk el­lenőrizni, jobban tudunk segí­teni, mert kisebb területet kell átfognunk. — S ami igen jólesett szá­momra — vasai vissza a szót Kalász Ilona —, hogy a dol­gozók is elfogadtak bennün­ket. vezetőjüknek, sőt velünk együtt drukkoltak, és min­dent megtettek, hogy ne le­gyen lemaradás. Én a beveze­tés időszakában betegállo­mányban voltam. Az áruátve­vő kollégáim minden nap el­jöttek és elmondták, miként haladunk. Nem tudom elfelej­teni nagyszerű segítőkészségü­ket. Ez hát dióhéjban a címben említett változások története. Reméljük, a jó kezdést még jobb folytatás követi. v ír ...Cigánygyerek vagyok... Munkásból művezető Le se tudná tagadni. Sű­rű, erős szálú, koromfekete haja van, sárgásbarna az ar­ca. élénk a tekintete. sűrű, fekete, borostás az álla. Mond­ja is: — Cigánygyerek va­gyok. Megkérdem tőle. ha így írom, ahogy mondja, nem sértődik meg? Miért? — néz rám vissza kissé megütközve. Sohasem tagadtam, hogy ci­gány vagyok — mondja ha­tározottan. — Zenész a mi családunk. Én is annak készültem. Csak akkor derült ki, hogy nincs hallásom, amikor a zeneis­kolába jelentkeztem. Az érett­ségi után javasoltak főiskolá­ra. de nem mehettem, mert édesapám nyugdíj előtt állt,’s odahaza még három testvé­rem vdlit. A katonatiszti oá- lyátólg pedig elvették a ked­vem. Ilyen előzmények után kötöttem ki a vasutasszakmá- ban. — Megbánta? — Egyelőre nem. Géöinari technikumi végzettséggel jöt­tem a gyárba. Végigjártam a szamárlétrát. Gépmunkásként kezdtem, később gépbeállító lettem, majd több ajánlat kö­zül válogathattam. Anyagi okok miatt a művezetői be­osztást vállaltam. Kezdetben nehéz volt beilleszkedni a kollektívába. Az első minősí­tésemben a többi között szó­vá tették.’ hogy vetkőzzem le kisebbségi érzésemet. -Ezt há­— Sikerült. — Kiik segítették, és kiik akadályozták ebben? — Bevallom, hogy kezdet­ben kevés volt a szakmai gya­korlatom, kisebb, vagy na­gyobb kollektívák vezetésére. Ügy éreztem, hogy akkori fő­nököm se nagyon akarja ér­vényesülésemet. Jelenleg nem pan asxkodhatom. Üj főnököm felülbírálta elődje álláspont­ját. és az én javamra meg­változtatta. Ennek köszönhe­tem a béremelést is. Oláh Gusztávról van szó. aki a ZIM salgótarjáni gyá­rában a sajtóié üzemrészben művezető. Korábban 30—35 dolgozó munkáját irányította, volt felelős a termelés folyá- m a t osságának biztosításáért, két hónapja, az újabb szer­vezés következtében. 20 dol­gozó irányításáért felelős. Zö­mében nők tartoznak hozzá. Hallgatnak iá. mert iól ötvö­zi munkatársai és a vállalat érdekét. Akaratlanul is kikí­vánkozik a kérdés. — Nem bántották meg? — De igen. Nemrég az egyik dolgozó azt mondta, hogy majd ő megmutatja, ne­ki nem parancsol egy cigány. — Rosszul esett? — Nem. Azt néztem. ki mondja. Ha a művezetőskö- désem elején kapom ezt a hidegzuhanyt, akkor nagyon rosszul esett volna. De így túltettem magam rajta. — Akkor most mást mon­danék. Én nagyon iól érzem itt magam. Nem is tudom életemet másutt elképzel ni. Mióta itt vagyok, műhelyt sem változtattam. Ott dolgozom, ahol kezdtem. Csak most na­gyobb a fizetésem, mint in­dulásikor. Havi 3000 forintot kapok. 1 . . — Elégedett ezzel ? —Lehetne magasabb. Nem­csak az enyém, hanem a töb­bi kollégámé is. — Talán tudatos, talán vé­letlen volt az előbbi válasz, de mint később kiderült, nyo­mós okai vannak mostani vé­leményének. — Nyolcvanötezer forintért vásároltam egy lakást. Öt­venezer forint kamatmentes kölcsönt kaptam az QTP-től, 10 ezer forintot adott öt esz­tendőre a vállalat. Az esedé­kes részletek visszafizetése nem könnyű dolog, mért két gyermekem is van. Feleségem beteg, emiatt nem dolgozik. A művezető azok közé tar­tozik. alá nem akart megre­kedni a putrik világában. Ta­nult, igyekezett bebizonyítani, hogy többre képes, mint sok más hasonló társa. Eddig si­került neki. Büszke is erre. Hogy nem méltatlanul esett rá a választás, eddig ezt két kiváló dolgozó jelvény, vala­mint a vállalat kiváló brigád- ,tagja kitüntetés is fémjelzi. Együtt jövünk le a műveze­tői irodából és megyünk át a sajtoló üzemén, amelynek betonján vastag az összeállt olaj. Aki nem vigyáz, az ha­mar megcsúszhat. Közben megkérdem: miként ítéli meg a kormánynak a cigányok ér­dekében tett intézedéseket. — Aki szakítani akart ré­gi életmódjával, annak ko­rábban is, bár kisebb mér­tékben. de megvolt a lehető­sége. Én ahogy a magam gaz­dája lettem, más életet vá­lasztottam. a köaség'be köl­töztem. Mostani lakásomat is ott vettem. Jelenleg na­gyobbak a lehetőségek, mint korábban. 1 .> — Helyesli ezt a nagyará­nyú támogatást? — Az ésszerűség' határain belül igen, de csak addig, amíg jobb munkára ösztönöz. Úgy látom, hogy sokan téve­sen értelmezik ezt a segítsé­get. Elkényelmesednek. Ez viszont nem jó. Minden em­bernek meg kell hagyni azt az érzést, amit. a küzdés biz­tosít számára a jobbéi;!. Csak a nagyon elesetteken kell messzemenően segíteni — mondja szerényen, de hatá­rozottan. majd felém fordul­va megkérdezi: — Igazam van? Azt hiszem, igen. A túlzá­sokat. az ellenérték nélküli támogatást néhol visszafogni, hogy megmaradion az embert nemesítő, a saját munkát te­vékenységet megbecsülő, ér­tékelő. nagyszerű emberi é"- z-é^. ami újabb tettekre t küzdelmekre ösztönöz. V. K. rom évvel ezelőtt írták. — Most mi a helyzet? — Semmiféle tüske nem , _ maradt magában? | NOGRAD - 1974. október 12., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents