Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-10 / 237. szám

Burminc éve történt Elsősorban leányoknak, asszonyoknak Finom kelmék, gyúrtelenített szövetek készülnek majd azokból a fonalakból, melyek fel­dolgozásából, előkészítéséből ak kéibodonyiak is kiveszik részüket. Az Újpesti Gyapjúszövö- gyár hozott itt néhány esztendeje létre egy telepet, melyet a helyi termelőszövetkezet melléküzemágként hasznosít. Mintegy száz fő részére tudnak munkalehetőséget biztosíta­ni. s elsősorban leányoknak, asszonyoknak, akik 2000—2500 Ft-os havi keresetre tehet­nek szert. A népesedéspolitikai határozat nyomán született kedvezmények az itt dolgozó 1 édesanyákat is érintik — természetesen —, így közel negyvenen gyermekgondozási sza­badságukat töltik. A megüresedett helyekre újabb női dolgozókat várnak. A szövésre va­ló előkészítésnél dolgozik Bagyal Józsefné és Bulejka Mária— képünkön — akik az üzem legeredményesebben dolgozói közé tartoznak fl közös becsületéről... Tegyük a szivünk­re a kezünkét: va­lahogy nem becsül­jük eléggé a közös értékeket. Olyan családok, melyek otthon ké­nyesen és apróléko­san vigyáznak a rendre és tisztaság­ra, nyugodt lélek­kel gázolnak át a parkon. Pedig mel­lettük az út. Az autós, aki pá- tyolgatva becézi a kocsiját, szarvas- bőrrel törülgetif és nagyon csúnyán néz arra. aki netán erő­sebben csapja be a kocsi ajtaját, min­den lelkiisineretfur- dalás nélkül püföli és vagdossa a hiva­tali, vagy a nyilvá­nos telefonkészülé­ket, ha az nem ad nyomban vonalat. A házfelügyelők a megmondhatói, mi mindent szórnak el a Lévcsőházakban. a liftekben. Pedáns és kényes háziasszo­nyok egyszerűen ki­hajítják az erké­lyen át a szemetet, almahéjat, sőt. nem egyszer az ételma­radékot. Sokszor láttam összekarcolt falakat. kiégetett lifthívó be­rendezéseket, eldu­gult szemétledobó- kat... Mert az min­denkié, és majd meg­csináltatja, akire tar­tozik. Évente sok ezer forintot költ a ker­tészet virágok, fa­csemeték, gyep és sövények pótlására. Hasonlóan kidobott pénz az összetört utcai lámpabúrák és égők pótlása . .. Arra nem ■ kell vi­gyázni? A múltkoriban az egyik utcában köz­lekedési táblára do­báltak célba a gye­rekek ' kővel. Egyet­len felnőtt sem akadt, aki rájuk szólt volna. Végül egy idősebb társuk zavarta el a rendetlenkedöket. Az összevagdalt huzatok. elgörbítet4 kanalak. hazavitt „jogyóeszközök”, mind-mind bizo­nyítják: nagyobb be­csületet érdemel a közös, az, ami min­denkié . .. Mert lényegében a mi zsebünkre megy u játék. — csatai — Szike helyeit kalapáccsal Az eső csendesen áztatja a központi gépműhelyt és kör­nyékét. Tisztára mossa az újonnan érkezett rendfelsze­dő gépet, a javításra várakozó traktorokat. A szerelők a tó­csákat kerülgetik. Olajos ru­hájukról a víz könnyedén le­pereg. Benin a száraz alatt, a csarnoknak éppen nem mond­ható épületben, a munka a szokott ritmusban, folyik. Mi­lyen ez á „szokott” ritmus? — Kora reggeltől egészen a munkaidő végéig jár a ke­zünk. Az agy sem pihenhet, hisz’ sokszor nemcsak csavar­ra, hanem csavaros észjárásra is szükség lehet — mondja Földi József, a nagybátonyi közös gazdaság rutinos szere­lője. A csavaros észjárással a nagy szakértelemre céloz, az olyan hibák felfedezésére és kijavítására, amit szerelő le­gyen a talpán, aki véghez visz. Azt m ond jak magukról: olyanok ők. mint az orvosok. A műhely a kórház, a gépek a betegek. Milliós érték van a kezük alatt. A különbség, hogy az injekciósul és a szike he­lyett kalapáccsal, csavarkul­csokkal dolgoznak. Földi József már nem Is emlékszik pontosan, mikor je­gyezte el magát a szakmával. Eredetileg autószerelő és la­katos volt, most csak annyit mond magáról: — Szerelő... — s ebben benne van minden. Amíg beszél, keze s szeme a megkopott munkapadon fekvő differenciálműin nyugszik. Iz­gatja a szerkezet, hogyan le­hetne minél előbb „helyrepo- fozni”? A saját jelszavát még annak idején, a gépállomáson megtanulta: minél kevesebb állásidőt! Most az őszi beta­karítási munkák idején külö­nösen nagy a szükség erre. A jó állapotban levő gépekkel gyorsan megy a munka is. ’ — Nincs különösebb zavar, ha csak azt nem számítjuk, hogy a gépállomány nem á leg­fiatalabb. Kapunk újakat, de az öreg masinák is jól szolgál­nak — magyarázza a szerelő. A kombájnokat és az „ap­róbb” munkagépeket neró szá­mítva 28 erőgép van az öt nagybátonyi szerelő keze alatt. Legtöbb bajuk a Dutrákkal volt. Bizony, előfordult, hogy a műszaki hibákat túlhajtás- felelőtlenség, nem megfelelő karbantartás okozta. Földi Jó­zsefek az ilyen jelenségeket nem hagyták szó nélkül. — Akad még ilyen eset? Válasz helyett tagadóan ráe- za a fejét. Az egyesülés óta sok minden megváltozott. A gépműhely dolgozói, s velük -»gyűlt a traktorosok is na­gyobb felelő ( éget éreznek a közös vagyon iránt. Nyáron nem volt ritka, hogy éjszaka is benn maradtak, hogy reg­gel zavartalanul folytatódhas­sák a munka. A termelőszö­vetkezet vezetői nem felejtet­ték <^1 az akkor vállalt áldoza­tot. Amikor Uhlár László elnök­től a legjobban dolgozók iránt érdeklődtem, az állattenyésztő Fazekas Lőrincné előtt Ozs- várt Istvánt, a traktorost és Földi József szerelőt említet­te. Sorolhatott volna többet is. A tagok és alkalmazottak pró­bának szánták az idei évet. — Ügy érezzük, léptünk egyet előre — jegyzi meg tö­mören a „próbával” kapcsolat­ban a szerelő. A Dutra 4400-as erőgépre mutat: — A kedvencem! Az előbb még azt mondta: ezzel van a legtöbb gond. A két mondat csak látszólag el­lentmondásos. — Sok mindenre képes, sha szakértő kézben van. hegyeket lehet mozgatni vele — magya­rázza. Amikor az első ilyen érke­zett, ő is úgy viselkedett mint a kisgyermekek, ha valami újat látnak. Körbejárta, must- rálgatta. összehasonlította a prospektust a látottakkal. El­ismerően csettinfett egyet magában: Létrejött a két munkáspárt egységokmánya K\ mikor a Vörös Hadse- reg 1944. szeptember végén magyar földre lépett, kedvezővé váltak a feltételek ahhoz, hogy Magyarország is kövesse szomszédjai pél­dáját; szakítson a náci Né­metországgal. Horthyék — bár ingadozva, még mindig vissza­felé tékintve — megtették a szakításhoz vezető kezdeti lépéseket: fegyverszüneti de­legációt indítottak a Szovjet­unióba, és kapcsolatokat ke­restek azokkal a politikai csoportokkal — köztük a kommunisták által befolyá­solt Magyar Fronttal —, és olyan főtisztekkel, akik a há­borúból való kilépésben meghatározó szerepet játsz­hattak volna. A Kommunista Párt — mi­közben a Magyar Fronton ke­resztül — maga is kereste a kapcsolatot a nácikkal való szakítást latolgató horthysta csoportokkal, azt is világo­san látta: a tömegek, min­denekelőtt a munkásosztály mozgósítása, támogatása nél­kül nem lehet sikeresen szem­befordulni a hitleri Német­országgal. Ezért nem értett egyet a Magyar Fronton be­lül azokkal a kisgazdapárti és polgári politikusokkal, akik a tömegmozgósítás ellen, csu­pán Horthy ígéreteiben bíz­va, a várakozás politikáját hirdették. A KP 1944 őszén a Magyar Fronton belül e csoportok elszigetelésére és a szervezett dolgozók mozgósí­tására rendkívül fontosnak tartotta a két munkáspárt közös fellépését. A háború alatti antifasiszta harcban elért eredmények — a kará­csonyi Népszava, a különbö­ző antifasiszta megmozdulá­sok. a Magyar Történelmi Emlékbizottság, 1942. már­cius 15-i tüntetés, 1944-ben a Magyar Front létrejötte — csak a kommunisták és szo­ciáldemokraták közös fellé­péseként jöhetett létre. Erre az együttműködésre és ennek pontos körülhatárolására mindennél nagyobb szükség volt nemcsak a háborúból va­ló kiugrás, hanem az új, de­mokratikus és független Ma­gyarország megteremtése ér- dekéberi is. hatatlan frontot, melyhez bi­zalommal csatlakozhat a ma­gyar nép túlnyomó többsé­ge”. A Szakasits Árpád körül tömörült baloldali szociálde­mokraták kedvező válasza után Rajk László és Kállai Gyula szeptember végén el­készítették a két munkáspárt akcióegységéről szóló terve­zetet. Majd megkezdődtek a tárgyalások is. Sikerült a szakszervezetek vezetőit is be­vonni a megbeszélésekbe. A tárgyalásokon a KP-t Rajk és Kállai, az SZDP-t Szaka­sits Árpád, a szakszerveze­teket pedig Kabók Lajos és Bán Ántal képviselte. Alá­írásra várt a tárgyalások so­rán véglegesített és a szak- szervezetek, valamint az el­lenállást támogató ifjúság feladatait is meghatározó egységokmány. Sajnos. az aláírás napján a szakszerve­zetek vezetői visszaléptek, így az aláírók kénytelenek vol­tak a „Záradékában rögzí­tett, a szakszervezetekre és az egységes szocialista-kom­munista ifjúsági szövetségre vonatkozó megállapodásokat törölni. Ez természetesen csökkentette az egységok- mány értékét, éreztette ha­tását az ellenállási mozga­lomban. Az október 10-én aláírt dokumentum ennek el­lenére alapvető, történelmi jelentőségű okmánya a ma­gyar munkásmozgalomnak. Szakasits Árpád és Kállai Gyula által aláírt dokumen ­tum előírja, hogy a két mun­káspárt messzemenően együtt­működik a náciellenes harc­ban és gátat emel minden olyan mesterkedésnek, amely a Hitler-ellenes erők táborán belül a kommunisták elszi­getelésére irányulna. A ha­tározat kimondja: a háború gyors befejezése és az új demokratikus Magyarország megteremtése csak „a mun­kásosztály harcos, forradal­mi egysége, határozottsága és vezetése” által biztosít­ható. megállapodás egyik, ta- ** Ián legfontosabb poni.ja a magyar munkásosztály eg> - séges forradalmi pártjának megteremtéséről szólt: „Az SZDP és a KP megállapítja — olvasható a határozatban —, hogy a magyar munkás­osztály harcos, forradalmi egységének továbbfejlesztés? szükségessé tenné a két párt egyesülésével az egyseges és egyetlen forradalmi szo­cialista munkáspárt mega!’- kítását”. Az aláírók azon­ban helyesen látták, hogy az adott helyzetben ez nem reá­lis és ez zavart keltene a szö­vetségesek táborában, gá * - ná a legfontosabbat, az an• fasiszta harcot, ezért úg" döntöttek, hogy „a két párt az egyesülés kérdésének meg­oldását a háború utáni idők­re halasztja”. A két munkáspárt megál­lapodása nagy hatással volt a szervezett dolgozókra. Meg­erősítette őket abban, hogy támogatni kell a Magyar Front akcióit, siettette a kom­munista és szocialista mun­kások egységes küzdelmét a nyilas uralom ellen, a külön­böző német- és nyilasellenes megmozdulásokban. Az egy- sésokmény az ország felsza­badulása után a oeveri megalkuvó politika gyors visz- szaszorításának alapja lett. és kiindulópontja a munkás­osztály egvséges. forradalmi pártja megteremtésének. gy lett 1944. október 10-e nemcsak az új, szü­lető demokratikus Magyar- ország, hanem a magyar munkásmozgalom egységének helyreállításában és az egye­düli marxista—leninista for­radalmi munkáspárt megte­remtésében is fontos dátum. Pintér István I Lj létesítményünk Évíorduló a „FÜTŐBER" nagybátonyi gyáránál A Kommunista Párt szep­tember végi kiáltványában külön felhívással fordult az illegalitásban dolgozó szo­ciáldemokrata párthoz és a még legálisan működő szak- szervezetekhez. Felszólította őket arra, hogy „haladékta­lanul teremtsük meg a szo­ciáldemokrata és a kommu­nista munkásság szoros, har­cos és szervezeti egységét”, mert csak így „tudjuk kiala­kítani azt a szilárd, megbont­— Ez igen! Ha az ember olyan gépet javít, amit szeret, a munka szinte szórakozássá válik. Föl­di József így van a többivel is. Amikor beáll a gép, mint egy sebész állapítja meg a di­agnózist. A konzultálásra, — mert erre is szükség van időnként — ott vannak a sze­relőtársak. Ott segítenek egy­más munkájában, ahol tud­nak. Az egyik Zetor alatt szögvasakból hegesztett kocsi áll. Földi József „találmánya”. — Hiányzik az emelőcsiga. A motort a kis kocsin szerel­jük és szállítjuk. Sok minden hiányzik még a nagyibátönyi gazdaság közpon­ti gépműhelyéből. Kevés a le­hetőség a műszeres ellenör?é- sekre, zsúfolt a műhely, s le­hetne tovább sorolni. Egy do­logban azonban nem szenved­nek hiányt: a szakértelemben. E mellé szorgos munka páro­sul. — A gépek javítása már ré­gen nem kampány. Egész éves feladatunk. Megvan minden­kinek a maga része. Nekem a szerelés, a traktorosnak a szántás, szállítás. Ha egy csa­var meglazul ebben a gépe­zetben, mindenki megérzi — mondja Földi József, s még hozzáteszi: Ezért kell szoros­ra húzni azokat. Előtte a nádon fekszenek a sa varhúz ók „bevetésre” ké­szen. Szabó Gyula A vonaton Nagybátonyba érkező utas figyelmét meg' ragadják a környező ipari létesítmények. Közülük ki­tűnik az új gyár, a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregysége. Modern, csupaüveg és be­ton üzemépületek, portala- nított széles utak, virágok­kal tarkított zöld-gyepes te­rület. E létesítményt me­gyénk egyik legnagyobb beru­házásaként tavaly augusztus 24-én adták át rendeltetésé­nek. Épületgépészeti termé­keivel nemcsak hazai építő­iparunkat szolgálja, hanem a külföldi megrendelők, igé­nyeit is kielégíti. Az idén 260 millió forintos termelési terv — az előző évi 160 millióhoz viszonyítva — nagy feladatok elé állítja a gyár kollektíváját. Az első fél évet értékelték és a következő időszak ten­nivalóit határozták meg a legutóbbi értekezleten, me­lyen a vezetőkön kívül mű­vezetők, csoportvezetők, szo­cialista brigádvezetők és a törzsgárda képviselői is részt vettek. Ruga Mihály főkönyvelő elmondta, hogy az első fél évben a termelési értékterv teljesítése 96 százalékos volt. A lemaradást szakmunkáshi­ány, alapanyag- és alkatrész- hiány okozta. Ezzel szemben a nyereségterv teljesítése a vártnál kedvezőbben alakult, ami a munkaigényes termé­kek gyártáséinak túlsúlyából adódott. Több olyan termék gyártása megvalósult, amit eddig a vállalat budapesti üzemei készítettek. A hegesz­tési és festési technológia­módosítások, a gyokorlottabb munka eredményeként tovább javult a gyártmányok minő­sége. Ez különösen jelentős, hiszen a felhasználók igényei egyre növekednek. A létszám- gazdálkodásban is fejlődés mutatkozik. Jelenlegi létszá­muk már megközelíti a 900 főt. A termelés további emel­kedésének megfelelő arányú munkáslétszám-fejlesztés az év második felében gondokat okoz. A távollakók szállítá­sára autóbuszokat állította s be. Ezek Bujákról, illetve Karancsságról kiindulva szál­lítják a dolgozókat. A szak­munkáslétszám biztosításá­ra különböző tanfolyamokat szerveztek. A bérgazdálkodási felada­tokat maradéktalanul teljesí­tették az első fél évben. A munkások átlagos órabére 14.40 forintra növekedett. Fo­lyamatosan bevezetésre kerül a szocialista elosztási elvek­nek leginkább megfelelő da­rabbérezés. Üjabb 1.7 százalé­kos bérfejlesztést hajtanak végre a gyáregységnél. Műszaki fejlesztés révén to­vább javult a termelő beren- üezések színvonala. Modern forgácsoló- és hegesztőgépek, új anyagmozgató és szállító­gépek érkeztek. Prouza Tibor gyáregység- igazgató elemezte az eltelt időszak versenymozgalmát. A gyáregységnél jelenleg 20 brigád 298 fővel vesz részt a szocialista versenymozga­Sornban. Szinte valamennyi brigád fontos vállalást tett a 30. évforduló és a pártkong­resszus tiszteletére. Három újabb brigád alakult. A kong­resszusi versenyben tett ko­rábbi vállalásokon felül augusztusban több brigád potfelajánlást tett. Az érte­kezleten Szotlár György ezüstkoszorús brigádvezető, társai nevében felhívást in­tézett a gyár valamennyi dolgozójához, és egy napi munkabérüket a felsőpetényi gyermekotthon részére ajáni- iák fel. Azóta ez már meg­valósult. A gyáregységben a terv teljesítése jelentős erőfeszí­téseket igényel. A fél évet követő júliusi és augusztu0’ hónapok termelési eredm ' nyei a terv túlteljesítő0 hez kedvező alapot terem nek. Lonsták Vilmos NOGRAD — 1974. október 10., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents