Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
MI Á. D A G U Sidld Ferenc Madach-szobra Balassagyarmaton. A hajdani „nemes Nígrld Ä költő, aki égetőnek nagy vú'rn-gye” északi részének részét a „görbe országnak” **>» * felé, fekszik Alsósztregova, ahonnan különösen napos halhatatlan költőnk kis szü- időben messzire szállhat a lőfaluja. A falu előtti kis ma- tekintet és a „felcsiklando- geslaton kéttornyú kastély zott képzelem”, mindig szépemelkedik, amelyet latin nek találta ezt a vidéket nyelvű felirata szerint még „Dalforrás” című versében a Mátyás király idejében épí- szülőfölddel eggyéforrt költő tettek. vallomása szól: „Ha^fombfetőről nézek ifjú hajnalt, S virág-kelyhekből száll az illatár, Mint áldozat, ragyog a játszi harmat, S üdvözletét danol a kismadár: Nem is tudom már, lelkem hol végződik. Avagy hol van a hajnal kezdete, Csak azt tudom, hogy oly édes szeretni Szívünknek, hol minden szeret vele.” A család a köaépnemesség- nek ahhoz a rétegéhez tartozott, amely múltja és vagyona szerint közeláll az arisztokráciához. Az ősök között emlegették Radon Zólyom megyei földbirtokost, aki 1241-ben IV. Béla király oldalán vitézül harcolt a tatárok ellen, Madách Lászlót, aki Mátyás király seregében szerzett érdemeket ég jelentős birtokot kapott ajándékba. A XVII. században élő Madách Péter Thököly híve, s annak .oldalán részt vett 1682- ben Kassa elfoglalásában. A nemes ősök között több költő is akadt: sztregovai Madách Gáspár, a XVII. században Nógrád megye alispánja, vagy a XVIII. században élő Madách János, akinek magyar, latin és szlovák nyelvű költeményei és zsolozsmái maradtak fenn. A költő nagyapja, Madách Sándor, neves ügyvéd, a megye tiszti ügyésze, aki a Mar- tinovics-pörben vállalja tizenhárom magyar jakobinus védelmét. A költő édesapja sztregovai és kelecsényi Madách Imre császári és királyi kamarás. Tekintélyét nem kis mértékben gyarapítja az a hozomány, amelyet Majthényi Annával kötött házassága után mondhat magáénak. A család kezén levő birtokok 6000 holdra tehetők. A költő édesanyja kesselőkeői Majthényi Anna 1810-ben ment férjhez id. Madách Imréhez. Ebből a házasságból született ötödik gyerekként 1823. január 21-én Imre, „Emiké”. A g'-ermekok a kor-szellemének megfelelő legjobb nevelést kapják. Van házinevelőjük, rajz- és tánctanáruk, a latin mellett német és francia nyelven kötelesek társalogni. Imre már négy-öt éves korában jól olvasott és írt magyarul s alig hatéves korában kifogástalan francia nyelven írt levélben köszöntötte fel édesapját. A jó eszű fiú még nincs nyolcéves, amikor a váci piaristáknál jeles eredménynyel vizsgázik a gimnázium első osztályának anyagából, majd félévenkénti vizsgázással 14 esztendős korában kezében az eminens bizonyítvány, a gimnázium hat osztályának elvégzéséről. Id. Madách Imre 1834-ben meghalt, elviszi annak a vidéknek félelmetes betegsége, a köszvény, illetve a nyomában járó szívbaj. Ettől kezdve a gyermekek neveltetésének minden gondja a „főkö- tős nagyasszony” vállára nehezedik. 1837-ben a nagyasz- szony Pestre viszi gyermekeit, külön lakást bérelt és rendezett be nekik a Széna téren (ma Kálvin tér), gazda- asszonyt is fogadott melléjük. Ettől kezdve gyakran fordul meg a kocsi Sztregova és Pest között a szükséges élelemmel. Imre, mint a legidősebb szemmel tartotta a háztartást, megírta, ha valami kifogyott az éléskamrában, véleményt nyilvánított a háziasszonyról. „A gazdasszony nem a legjobban főz, de azért meglehetősen és becsületes.” özvegy Madáchné féltőer vigyáz, hogy fia „rossz” társaságba ne kerülhessen, óvja az esti kimaradásoktól, mire a fia keserűen mentegetőzik: „016 életre szentel ém magam, olvastam, mennyit lehetett, s erköltsöm ellen tán sehol senki ki nem állhat. Óh mi fájdalmas ezen öntudattal a bizalmatlanság, hogy egy anya őtet úgy szerető fiára gyanakszik, ha hat órakor otthon nintsen. Óh, édes Mamám! s ha meg az mondatik, hogy kóbor vagyok... 8-tól 11-ig iskolában lévén, délután ismét 2-től 4-ig, s haza jövök, mestereimnek is eleget tenni, s ha este nem látok majd dolgozni, akkor is tilos nékem barátaim körökbe mulatni néhány percet... Valóban gyakran gondolom ilyenkor, nem lenne-e jobb nem lennem, — s az ég hatalma ellen vétkezék. Mind meglegyen, sohasem megyek hazulról el ezentúl, mind hová kell, hogy essen életem mentül hamarább áldozatuk meg- menekedve a földi szenvedésektől. Mutatja úgyis mellem s egészségem, hogy nem oly igen hosszú lesz a földi pálya”. Társai megbízásából 6 mondja el az egyetemen a búcsúbeszédet, amelyben Vi- rozsil professzortól elköszönnek. Elítéli benne Kossuthék törvénytelen bebörtönzését, megköszöni a tanítást: „Te az emberiséget állítád élénkbe egész szentségében, s embertársaink jogaiban önnön jogainkat tanítál tisztelni... Elvet adtál, mellyel az élet nem lehet céltalan bolyongás egy pályán, melyen a pór eltiporja pályatársait, de törekvés egy kitűzött szent cél után, mely mindnyájunkat egyesít, mely túl van a világ badarságainál”. Á hazatérő fiút csúz és köszvény bántja, ezért Pös- tyénbe utazik, hogy a fürdőben gyógvkezeltesse magát. A baj azonban makacs, nem engedi, hogy tanulmányait nvilvánosan folytathassa. A kivetkező évben Teplicen találjuk, ahonnét „Trencséni. másként teplici fürdők” címen be Is számol a Regélő c. lapban az ott folyó életrőL 1841 őszén befejezte jogi tanulmányait: '„Tegnap előtt tettem éppen exament a politikai, oeconomlai és finan- ciából igen jó sikerrel. A roppant pecsétes levér is már kezemben van” — írja anyjának. Jogi gyakorlatra mint patvarista, Balassagyarmatra került, Sréter János második alispán mellé. Sréter János nagy műveltségű ember, ki-/ tűnő tisztviselő, emellett szép könyvtára van és sokat foglalkozik az irodalommal. Ma- dáchot magához veszi és tehetségét felismerve lakóhelyéül azt a szobát jelöli ki, ahol a könyvtára van. 1842ben letette az ügyvédi vizsgát is, és tiszteletbeli aljegyző lesz a megyénél. Errät a funkciójáról azonban egészségi állapotára való hivatkozással lemond: „Nagy volt keblemben a vágy megfelelni e hivatalnak, de kicsiny az erő, kicsiny a hatáskör, tettekkel érdemelni meg a csak jó remény fejében előlegezett bizalmait... torkom gyakori gyengélkedése leköszönni késztet”. Huszonegy éves korában megkapja a Nógrád vármegye táblabírája címet, és a megyegyűléseken a centrumpolitikus harcosságával küzd a megyei élet fonákságai és konzervativizmusa ellen. Timon álnév alatt rendszeresen küld 1844—46-ig tudósításokat a Pesti Hírlapnak, amelyet ekkor Szalay László, majd Csengery Antal szerkeszt. Megyegyűlési felszólalásai és ezek a tudósítások bizonyítják, hogy ő a liberális eszmeiség híve. Politikai elveit legtisztábban a „Válasz a nyílt levélre a centralizáció ügyében” c. cikkben fogalmazza meg: „A megye csak saját kis érdekét tekinti és tekintheti csak. Természetesen, hogyan indulna ki országos szempontokból? hogyan bírna áttekintéssel az, egész haza érdekében, s ha ez saját erejével összeütköznék, hogy áldozná fel azt másokért?” Törvényhatósági Tudósításaiban és az Esküttszék mellett című írásában szinte lapról lapra előfordul tiltakozás a börtönviszonyokkal szemben, a jogtipró ítéletek kipellengérezése és elítélése. Azt vallja, hogy „a megrögzött gonoszság és ravaszság igen ritka”. Ezért elviselhetetlennek tartja börtönállapotainkat, „hol húszán is vannak összezárva elítéltek, letartóztatottak, s hibásak s vétkesek valóságos bűn és egészségtelen barlangjai”. Hadakozik az ősiség, a botbüntetés, az iparvédelem, a nem nemesek hivatalviselése érdekében. Számos cikkében találkozunk a közvéleményre való hivatkozással. E hivatkozás a néptömegek kétségkívüli elismerése. „Amit a közszellem feltart, az jó, ha nem, a jó is összedől.” Sokat foglalkoztatják a népnevelés kérdései — az esküdtszékek rendszerében is a népnevelés fontos eszközét látja — és ez azt is jelenti, hogy Madách szerint a nép közéleti tevékenységének a műveltségszerzés, az erkölcsösödés és a népnevélés legyen a feltétele. 1846-ban kinevezik katonai főbiztosnak. Ez a cím a kinevezés időszakában még csak afféle ugródeszkának számító rang, tréfás elnevezése szerint „szalmakomiszár” arra jó, hogy 300 pengőforint jövedelmet biztosít és, mint listán szereplő járható út az alispánt cím elérése felé. Hogy a családban voltak ilyen elképzelések Madách- csal kapcsolatban, azt annak a szatirikus epigrammagyűjteménynek darabja is mutatja, amelyet Szontágh, Pulszky Ferenc és Madách állították össze „Nógrádi képcsarnok” címmeL Ebből idézzük: „Madách Imre főbiztos Most liberális vagy, van nexusod ét tudományod Oly magasan hordod kis pisze orrod azért. Várjunk csak kis időt, míg léssz Nógrádban alispán, Elpárolog elved, s megmarad a magas orr.” Zichy Mihály illusztrációja: A párizsi Min. 1844 farsangján Ismerkedett, meg az alispán unoka- húgával, Fráter Erzsébettel. Erzsiké tizenhét esztendős, amikor feltűnik a nógrádi nemesi társaságban. Szerette a jókedvet, a vidám társaságot, az úri életet, hiszen Cséh- teleken, Bihar megyében eladósodott apja házában ritkán volt része hasonló jókban. A lány nem szép, ennek ellenére mégis nagy hatással van a költőre. „Hol kezdjek írni ezen minden vonzó és minden álnok, minden jó és minden könnyelmű, minden lelkűiét és minden cynizmus mikrokosmosúról?” — kérdi Szontághnak irt levelében. Fráter Erzsikét „lidérckéveü” hasonlítja össze, „mely éjjel ég, bolyong, örvény fölé csal és megfoghatatlan”. özvegy Madáchné nem szívesen látja fia udvarlását. Elsősorban a lány hiányos műveltsége ellen van kifogása — egyes állítások szerint írni is alig tudott —, de nem nézi jó szemmel azt sem, hogy a lány protestáns val- lású. A Fráter család azonban, akik szívesen vennék, ha zilált anyagi viszonyaikat ilyen előnyös házassággal megerősíthetnék, amennyire tehetik, előmozdítják a fiatalok közeledését. Az első szerelmi fellángolásból születnek a „Vadrózsák” ciklus versei: „Vajh, mi az, mi úgy hozzád varázsol? Más tetszik, ha ez s az rajta szép. Rajtad arc, haj és szemek világa. Nekem bájos, merthogy a tied. Oh, talán bűn is, ahogy imádlak. Keblem oltár, melyen képed áll. És kívüle az egész kebelben Semmi, semmi más helyt nem talál" (VIIJ Az esküvő 1845. július 20- án Csécse község katolikus templomában történik, a vőlegény 23, a menyasszony 18 esztendős. A fiatal pár Cseszt- vén rendezkedik be, ahonnét Madách a közéletben is jobban tud szerepelni. A fiatal párnak nem sok gondot okozott a csesztvei gazdaság. Azt ellátta helyettük Matolcsy György, aki a gazdatiszti teendők mellett a háziorvos szerepét is betöltötte. Madách Imre ifjú feleségével H-ki- járt a gazdasághoz tartozó pusztákra, különösen a szép fekvésű miklósvölgyi pusztát kedvelte, a falut környező dombokra, amelyek közül az egyiket „messzelátó- nak” nevezte el, minthogy innen nemcsak az Ipoly-völgy szelíd vidékére, hanem a Selmecbánya felett emelkedő Szitnyára is elláthatott Boldogan élnek és a költő a csendes vidéki életet a „Legszebb költészetnek” érzi: „Ah, megnyugodtam én is kebleden hölgy, Elhallgatott dalom. — Mit ú zenegjen? Amit csak sejte, mindaz most valót ölt, — Mit szó nem bíra, bírom kedvesemben, S keblére hajtva forró homlokom. Legédesebb regéit hallgatom. 8 NÓGRÁD - 1974. október 6., vasárnap Az első dívkiadás címlapja. Ennek a csendes boldogságnak betetőzése, hogy 1848. január elsején megszületik Ma- dáchék első gyermeke, Aladár. Madáchot ki-kiújuló betegsége akadályozza gyakran az aktívabb közéleti tevékenységben, de figyelme, tájékozódása révén megmarad annak az embernek, aki eleven nen őrzi eszményeit, a szabadság, egyenlőség, testvériség megvalósításának szép célkitűzését. Szontághhoz írott leveleiben nemcsak azért örül, mert barátja tevékenyen részt vesz a politikában, mint Libetbánya követe és rendszeresen tájékoztatja is az eseményekről, így Madách tud arról, hogy
