Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-05 / 233. szám

Palóc napra emlékezünk r Néhány héttel a nagy tömegeket mozgató, jelentős me­gyei kulturális rendezvény után, még ma is sokak beszéd­témája, mind Nógrád, mind Heves megyében, de különösen Kisterenyén — ahol az idei palóc folklórfeszüvált megren­dezték — és környékén a palóc nap. Heves és Nógrád me­gye közös rendezvényén, amelyen jélszáz amatőr művészeti csoport mutatta be műsorát, Pest és Komárom megye meg­hívott képviselői is részt vettek. Képsorunkat most egyfor­mán szánjuk azoknak a szereplőknek és nézőknek, akik je­len voltak a rendezvényeken, és azoknak a kedves olva­sóinknak is, akik nem vehettek részt a palóc napon. Ugye szép a vizslád főkötőt Pergő szoknya, táncos lábak. Hevesi fiatalok menettánca. Viszik a menyasszony ágyát, a palóc ágyat (Sturman Béla felvételei) Ma nyílik Nógrádiján a múzeumi és műemléki hónap Takács Géza üveg tervező kiállítása Balassagyarmaton Az ' iddi múzeumi és műem­léki honlap ünnepélyes meg­nyitásárai Nógrád megyében ma kerüli sor Balassagyarma­ton, Ebből az alkalomból nyit­ják meg a felújítás alatt lévő Palóc M úzeumban Takács Gé­za üveglervező kiállítását. Az iparművészeti tárlatot a Nóg­rád megyei Múzeumok Igaz­gatósága rendezte. A megnyi­tót Kelemen István, a Balas­sagyarmati városi Tanács VB művelődésügyi osztályának munkatársa mondja. Takács Géza iparművész nem ismeretlen Nógrád me­gye. sőt, az ország érdeklődő közönsége előtt. Az évek so­rán több kiállításon mutatko­zott be Budapesten, vidéken egyaránt. Tevékenységét nem­zetközi sikerek is jelzik. Ba^yasalján született 1924- ben, a salgótarjáni üveggyár­ban 1939 óta dolgozik. Üveg- csiszoló segédként dolgozott itt 1950-ig, ezután lett a min­tázócsoport vezetője. A terve­zőrészlegnél Mánczos József Munkácsy-díjas iparművész mellett 1951-től dolgozik. Az öblösüveggyárban vég­zett napi munkán túl érdeklő­dése elvezette 1945-től 1953­ig, a Baglyasalján Bóna Ko­vács Károly helyi festőművész által vezetett „Munkás Kép­zőművészeti Szabadiskolába”, amelynek növendékéként bő­vítette ismereteit 1957-től minden hazai és külföldi ipar- művészeti kiállításon szere­pel munkáival. A brüsszeli vi­lágkiállításon 1958-ban elis­merő oklevelet nyert űveff tárgyait 1969-ben Bio-Djubja- nában, 1909-ben Jablonecben szintén elismerő oklevéllel jutalmazták. A vállalat ugyan­csak messzemenően elismeri munkásságát, 1963-ban és 1969-ben megkapta a Kiváló Dolgozó jelvényt és oklevelet. 1987-től csoportvezető. f Közben tapasztalatszerzés céljából számos európai or­szágban megfordult. Járt Csehszlovákiában, Belgium­ban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Franciaor­szágban, hogy tanulmányoz­za az üvegtervezés irányait,. Balassagyarmat közönsége o kiállításon Takács Géza mun­kásságából ízelítőt kaphat. Iparművészeti üvegtárgyai kö­zött butéliákkal, poharakkal, változatos formavilágú tálak­kal, vázákkal stb. ismprked -, hetnek meg a látogatók. Egy­úttal — természetesen — a salgótarjáni öblösüveggyár ter­mékeivel találkozhatnak. A ki­állítás, amelynek anyagát ma­ga Takács Géza állította ösz- sze, nem ad teljes képet tevé­kenységéről, de jelzi azon tö­rekvéseket;, amelyek jegyében Takács Géza dolgozik. A láto­gató e kiállításon pompás szí­nekkel. változatos formákkal kerül kapcsolatba, megismer­kedik az üvegművészettel. A Palóc Múzeum egyébként még nem nyitja meg kapuit. Takács Géza kiállítása a mú­zeum első emeleti helyiségé­ben nyílik meg, amelyet erre az alkalomra elkészítettek. Ugyancsalt a mai napon és itt kerül sor a néprajzi, nyelv­járási és helytörténeti pályá­zatok eredményeinek ünnepé­lyes kihirdetésére. A pályáza­tot — hagyományosan — min­den évben meghirdetik, s eredményeit a múzeumi és műemléki hónap során köz­ük. Ebben az évben a pályázat­ra összesen tizenöt pályamun­ka érkezett. Ezek közül tíz munkát jutalmaznak több mint. húszezer forint érték­ben. A pályaműveket peda­gógusok ég diákok készítet­ték. Különösen eredménye­sen dolgoztak a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola tanulói. A néprajzi és a nyelvjárási pályamunkák egy-egy példá­nya a Magyar Néprajzi Mú­zeumba kerül. A helytörténeti pályaműveket Salgótarján­ban a Nógrád megyei Mun­kásmozgalmi Múzeum adat­tárába helyezik. A múzeumi és műemléki hónap esemé­nyei során e hónapban kiál­lítások nyílnak, előadások hangzanak el, s egyéb ren­dezvényekre is sor kerül, melyekről majd a továbbiak­ban számolunk be. (T.) Hangszóró: í^ádiótHűsov-afánlat „Akkora a nyüzsgés a pá- lván, hogy már szinte nincs szabály: a megrendelők egy mást gáncsolják, s ezzel sen­ki sem jut előbbre”. — Így jellemezte a vállalati lakás- építkezések helyzetét Vun- dele György, a SZOT munka­társa a „Több munkáslakást” cimű sorozat legutóbbi adá­sában. E sorozat azt kutatja, miképp építhető fel még eb­ben az ötéves tervben az a 7—8 ezer lakás, amelynek építé­sét részben, vagy egészben az ország kisebb-nagyobb gyá­rai vállaltak magukra. A nagy építőipari vállalatok az állami megrendeléseken dol­goznak (helyesen); a kisipari szövetkezetek, tanácsi válla­latok kapacitása már eleve kisebb feladatokra szabott — így óriási kivitelezőhiánnyal kell szembenézniük, a mun­kásaik lakásépítését támogató nagyvállalatoknak is. A kis vállalatokkal pedig végképp nincs, aki szóba álljon — hi­szen 6k „csak” 20—40 lakást rendelnek.,. Pénz van — nincs, aki építsen. Hogyan lehet ebből a helyzetből gyorsan kilábalni? Ezt kutat­ja a sorozat riporter-szer­kesztője Kelemen Kata, a hétfői, október 7-i adásban, a Kossuth rádióban 16 óra 25 perces kezdettel. Érdemes a műsorra odafigyelni, hiszen ötletet, megoldási - javaslatot is hallhat a lakásra váró, a nagy vagy kisvállalati ügy- intázó és a területi tanácsok is a szervezéshez. őszi utazások a vörös au­tón. A műsor Krúdy regé­nyét idézi. A riporter Nagy Piroska — postakocsi helyett — természetesen — autóval járja be — ebben a szép őszi hangulatokat is megragadó műsorban a hajdani Ecsedi láp vidékét. Mit fejlődött,' hogyan gyarapodott kultúrá­ban, lehetőségekben ez az egykor szegény vidék. Ko­csordon, Szatmárcsekén, Mátészalkán fordul meg a riportemő. A szatmári épü­let nélküli múzeumigazgató így festi a liozeli múlt törté­néseit; „...85 szatmári te­lepülésnek nem volt egyet­len múzeuma sem. A nép­művészet remekeit, a régiek tárgyait a kiskereskedők vá­sárolták össze, s vitték mesz- szire innét, szép pénzeket keresve..A többi közt ar­ról is hallhatunk ebben a riportban, hogy az ilyesféle üzleteknek miképp véthet véget — egy múzeum, a táj egyik közművelődési köz­pontja. .. A múzeumigazgató mellett természetesen még sok-sok szatmári ember megszólal a műsorban — körbe-körbe a régi láp körül — sok-sok szí­nes történettel... Értékes, vasárnap délutáni időtöltést Ígér ez a műsor: október 13-án, vasárnap, a Petőfi rá­dióban 15 órakor. Nagy­Britanniában a Báoyász kórus A salgótarjáni Bányász fér­fikórus tizenkét napos fele­lősségteljes útra Angliába in­dult. Nagy-tíritannia azon ré­szébe utaztak, amelynek népét „Éneklő nemzet” néven isme­rik a világon. Nem nehéz te­hát kitalálni: WalesrŐl. van szó. Walesben mától rendezek meg a nemzetközi dalos fesz­tivált. ahol nem kevesebb mint 60 kórus mutatja be műsorét. Ebben az erős me­zőnyben hazánkat a Bányász férfikar képvisel. A patinás múltú együttes a minősítésen kívül — amely Cardiffban. lesz — még öt városban léo fel önálló műsorral. Ez a ténv Is lelkesíti a fél évszázados jubileumát ünneplő öntevé­keny csoportot. A készülődés során a kó­rus sűrítette, a próbákat és számos alkalommal még va­sárnap is daluktól volt han­gos a Bányász Művelődési Ház. Kissé megilletődötten in­dult el a többnyire kétkezi munkásokból álló egvüttes, hiszen tisztában van küldeté­se jelentőségével. Erős me­zőnyben kell helytállni, kép­viselni a mi dalkultúránkat. Ez pedig nem könnyű feladat. Útjukat sokan nagy figyelem­mel kisérik. nem véletlenül. A negyventagú együttest Virág László karnagy készí­tette' fel erre a rangos .erő­próbára. Arra törekszenek, hogy Kodály Zoltán, Bartók Béla és a többi nagy magyar zeneszerző műveit a meste­rek nevéhez méltóan mutas­sák majd be az igényes, ze- neértó közönségnek. Reméljük, hogy a férfikar példásan eleget tesz küldeté­sének, és október 15. után részletesen is beszámolhatunk a csoport walesi sikersoroza­táról. Mai tévéajánlatunk 20.00: Dajkamesék hölgyeknek. Amerikai film. A televízió e film műsorratti* zésével a könnyű szórakozást ked­velőknek nyújt kellemes estét. A nemrég még mozijainkban is Ját­szott film története a francia ttl- viérán, milliomosok villáiban, kertjeiben előkelő éttermekben, kaszinókban játszódik. Ebben a fényűző, gazdag világban, él a megnyerő külsejű szélhámos. — exuralkodónak adva ki magát — aki sorra hódítja meg a gazdag özvegyeket, lányokat. Dajkame- sébe illő szomorú történeteivel szánalmat, rokonszenvet keltve maga iránt megjelenik a rivális szélhámos is. De végül saját csap­dájába esik. A hadirokkant sze­lepét játsza egészen addig, amíg egy hölgy ezt el nem hiszi —* s ennek beláthatatlan következmé­nyei lesznek,. . A főszerepeket a férfias külsejű Marion Brando, David Niven és a bájos Shirley Jones játsza. ’ FELICE CHILANTI: Három sássiót Salvatore Giulianónah 29. A kapukra és a falakra má­zolt fekete kereszt a maffia hagyományos figyelmeztető jele, ha halálos csapásra ké­szül A fiúk Badalamenti vezeté­sével keresztülvágnak a nagy­birtokon: a két Tinervia test­vér kézen fogva megy, mint az ijedt gyerekek. Egyikük a két Buffa fivérhez fordul, Antóniához és Vincenzóhoz. — Mit mondott a sógorotok, Rosario Candela? Hová visz­nek bennünket?' Ám a Buff a fivérek se tud­nak semmit. Valaki Motisihez fordul. , 1 — Mit mondott a húgod fér­je, Mannino? Mért visznek a halálba? A csapatkapitányok közben a Pizzuta hegy lejtőjéhez ér­tek a dzsippel és lerakták a fegyvereket. Folytatódik a kegyetlen tréfa a maffiave­zérrel. — Te ezzel fogsz lőni — mutat .Mannino egy géppus­kára. — De hát nem tudom ke­zelni. Nem értek a fegyverek­hez. — Megtanulod. Majd én megmutatom. Giuliano int az embreknek, hogy hallgassanak el, aztán Pisciottával elindul a hegyre, a Por.tella lejtőjére vezető ös­vényen. A két városkában egymás után nyílnak a kapuk. Asszo­nyok jönnek elő, sietve be­gyújtanak a kemencébe, ke­nyeret sütnek. Az öregek mi­sére mennek. Minden házban elő van már készítve a lá- nyok-fiúk ünneplő ruhája, szeletelik a szalámit is, meg­töltik a borosfiaskókat, az is­tállóban derékig meztelen fiúk csutakolják lovukat. Kinyitnak a parasztszövet­ségek székházai, zászlók, transzparensek jelennek meg a bejárat előtt. A muzsikusok trombitákat és puzonokat fényesítenek. Valaki észreveszi a keresz­teket a házakon. Egyik szak- szervezeti vezető azonban megnyugtatja az embereket: — Ránk akarnak ijeszteni, de mi már szavaztunk. — A választási kampánynak vége — mondja valaki tréfál­kozva. — Elfordították a Garibal- di-képet. — A szél lehetett. San Giuseppében egy ron­gyos csavargó-asszony, akit mindenki boszorkánynak hív, megy keresztül a városkán és mintha magában beszélne, sö­tét jóslatot motyog. — Menjetek csak, menje­tek, és a Jato patakban vér folyik majd, nem víz... Men­jetek csak, menjetek, most énekeltek, de sírva jöttök majd vissza. Egy asszony alamizsnát ad a boszorkánynak, frissen sült, meleg kenyeret. Giuliano és Pisciotta közben kiválasztotta az állást a fegy­vereknek: a nyolc golyószórót a hegyoldalban állítják föl, minden fegyver mögött egy bandita foglal helyet. Badalamenti följebb vezeti embereit a Portellára néző hegyoldalon, majd félkörben felsorakoztatja őket, mint _ a támadásra készülő katonákat. Mindenkinek ugyanazt a parancsot adja: — Akkor kell lőni, amikor Giuliano lő. És oda kell lőni, ahová Giuliano lő. Giuliano .magának a gép­puskát választotta, s a golyó- szórók meg a fiúk arcvonala közt, a csapat, közepe táján helyezte el. A néma csöndben csak Pis­ciotta köhécselése hallatszik, aki egyik amerikai cigarettát a másik után szívja. A Portella dölla Ginestrá- nak nevezett zöldellő völgy­szorosba már megérkezett két kocsi és vagy tíz fiatal, akik tüstént fel is állítják az emelvényt a május elsejei ün­nepséghez. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents