Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-31 / 255. szám

I Megtakarított milliókból — megvalósuló tervek Eredményes a járási hivatalok tevékenysége Beszélgetés dr. Körmendi Józseffel, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkárával A Nógrád megyei Tanács legutóbbi ülésén megvitatta és elfogadta a megyei tanács végrehajtó bizottságának já­rási hivatali működéséről szóló jelentését. A tanácsülés után munkatársunk beszélgetést folytatott dr. Körmendi Józseffel, a végrehajtó bizottság titkárával, a járási hiva­talok működéséről, tevékenységéről. Kereken fél évszázada an­nak, hogy a világ takarék- pénztárai 1924-ben Milánó­ban tartott értekezletükön elhatározták, minden év ok­tóber utolsó munkanapján világtakarékossági napot ren­deznek. Ezen a napon vala­mennyi kontinensen fokozott figyelmet fordítanak a taka­rékosság eszméjére, a takaré­kosság egyéni és társadalmi jelentőségére. A takarékosság eszméje nem ismer országhatárokat, óceánokat és lényegében min­denhol ismeretes! Takarékos­kodik a kapitalista a maga sajátos módszereivel, a dolgo­zók munkabérének leszorítá­sával. Takarékoskodik a szo­cializmust építő népünk is az egyéni, de egyszersmind az egész társadalmunk közös céljai elérése, életszínvona­lunk szüntelen emelése érde­kében! Hogy milyen, különb­ség van a kétfajta takarékos­ság eszközei és céljai között, azt az idősebb korosztályok még a saját keserű tapaszta­lataikból, az ifjabb generáció azonban már csak a történe­lemből ismeri. Hazánkban is jelentős év­forduló az idei VTN. Immár 10 esztendeje annak, hogy ok­tóber utolsó napjaiban évről évre több szó esik a sajtóban, rádióban és a tv-ben a taka­rékosság eszméjéről, jelentő­ségéről, gyakorlatáról, elő­nyeiről. És nem is eredmény­telenül ! Amíg például 1950 végén még csupán 488 ezer forint volt megyénk lakosságának ta­karékbetét-állománya, addig 1960 végén már 76 millió, napjainkban pedig meghalad­ja az 1,2 milliárd forintot! Ez utóbbi azt jelenti, hogy me­gyénkben az 1 lakosra jutó át­lagbetét 5000 forint. Ezek a számok — úgy. hisszük — mindennél beszédesebben ér­zékeltetik mindennapi életünk megváltozott körülményeit. Bármennyire sokat mondóak is azonban ezek az adatok, mégis egysíkúak maradná­nak, ha nem hoznánk érzé­kelhető közelségbe, ha nem néznénk jobban a számolt" mö­gé. Tanulóifjúságunk 90—95 százaléka rendszeresen taka­rékoskodik az iskolákban. A kézzel fogható megtakarítá­sokon túl az a nagy jelentő­sége, hogy e betétfajta segít­ségével nevelik beosztásra, takarékosságra az iskolás kor­osztályt. Tovább nő az ifjúsá­gi takarékbetét népszerűsége. Ennek a legfőbb célja az, hogy közelebb vigye a 14—30 éves fiatalokat lakásproblémájuk megoldásához, illetve anyagi bázist teremtsen az önálló élet megindításához, folytatásá­hoz. Népszerű a gépkocsi- nyereménybetét is. Megyénk­ben az eddigi sorsolásokon összesen 172 darab különbö­ző típusú személygépkocsit nyertek. A nagyobb létszámot fog­lalkoztató üzemek, munka­helyek kedvéit „házi bankja” a KST. Megyénkben jőlenleg a KST-k száma 109, a taglét­szám pedig több mint 16 000 fő. A lakosság takarékossági céljai természetesen igen kü­lönbözőek, hiszen 86 ezer be­tétkönyv van a megyében. Ál­talánosságban azonban megál­lapítható, hogy ma legtöbben korszerű lakásra, modern lakberendezésre, gépkocsira, költségesebb külföldi utazás, ra és egyéb meg nem hatá­rozott célokra gyűjtenek. Nap­jainkban szinte már ismeret­len a létbizonytalanságtól való félelem miatti takaré­koskodás, mivel társadal­munk minden rétege számára biztosított a nyugdíj, az ingye­nes orvosi ellátás. A lakosság tervszerű, folya­matos megtakarításai és az Országos Takarékpénztár hi­telezési tevékenysége nagy­mértékben elősegíti a különfé­le célkitűzések mielőbbi meg­valósítását. Elsősorban a sa­ját otthon megteremtését se­gítik kölcsönnel, azokat, akik a szükséges készpénzt össze­gyűjtötték. De sokan veszik igénybe az áruvásárlásra és egyéb célokra rendszeresített kölcsönöket is. A világtakaréjvossági nap fél évszázados nemzetközi és egy évtizedes magyar jubileu­ma jó alkalom arra, hogy is­mét elgondolkodjunk-a taka­rékosságról. Biztosak vagyunk abban, hogy az előző évekhez hasonlóan, a világtakarékossá­gi nap most is tovább növel a jól gazdálkodó, a beoszt! életmódot folytató, takarékos emberek számát. Két es/.i er,d övei ezelőtt tartotta alakuló ülését a Ganz-MÁVAG mátranoválci gyárának ifjúsági Béke bri­gádja. A4 közösség 26 tagja a daruszerkezetek kisegítő alkatrészeit készíti. Szabad ég alatt dolgoznak, sokszor télen, fagyban is. A brigád főnöke, motorja Koroknyai Oszkár. Nem kez­dő a brigádmozgalomiban. hi­szen korábbi munkahelyén, a kisterenyei MEZÖGÉP-nél is brigádvezető volt mór. — Jelent-e minőségi válto­zást egy brigád megalaku­lása? Miben különbözik ez a brigád más. kapocs nélküli társaságtól? — Sókban. Főként az ösz­szetai'tás nagyobb közöttünk. Akármilyen rendezvény van a gyárnál vagy a faluban, közülünk tízegynéhányat mindig ott látni. Összefűzi az embereket a közös cél is. Amióta brigád vagyunk, még soha nem kellett szé­gyenkeznünk a brigádver­senyben elért helyezés miatt. Nem dicsekvésképpen mon­dom, de az elmúlt évben is. amikor alig tudtuk még. mit jelent az: brigádnak lenni, egy második, egy harmadik és két negyedik helvet sze­reztünk a több mint húsz brigád közül. A kongresszusi verseny kezdete óta gyáregy­ségi szinten egy első és egy második helyet csíptünk el. — A Béke brigádban ezek szerint nem okoz gondot a versenyben helytállni? — A végrehajtó bizottság, és most már a megyei tanács ér­tékelése is az, hogy a járási hivatalok megyénkben is fon­tos szerepet töltenek be a ta­nácsi munkában. Önálló ha­tásköreiket, igazgatási fel­adataikat folyamatosan nö­vekvő színvonalon és ered­ményességgel látják el. Össz- tevékenységük is fejlődést mu­tat. Egyre eredményesebben tesznek eleget az olyan fel­adatoknak, hogy segítsék a községi tanácsi tevékenység fejlődését és eredményesen működjenek közre a községi testületek tevékenységének törvényességi felügyeletében. Munkájukban előtérbe kerül, hogy jó együttműködést ala­kítsanak ki más szervekkel a községi lakosságot érintő fel­adatok végrehajtásának segí­tésében. Itt mondanám el, hogy az országgyűlés októberi ülésszakán értékelte a tanács- törvény alkalmazásának gya­korlati tapasztalatait. Ennek során a járási hivatalok mun­káját illető értékelés az volt, hogy jelentős szervezeti válto­zást jelentett a hivatalok ki­alakítása, és az átállás nem okozott lényeges zökkenőt a tanácsi munkában. A járási hivatalok tevékenysége egé­szében megfelelő. Legfonto­sabb feladatok továbbra is a községi munka önállóságának és kellő színvonalának előse­gítése. — Milyen megyei tapaszta­latokról tud beszámolni? — Most már a megyei ta­nács és a végrehajtó bizott­ság álláspontját tudom tol­mácsolni. Elmondhatom, hogy megyénk járási hivatalainak munkájában lényegében meg­találhatók azok a pozitív vo­nások és gondok egyaránt, amelyék országosan is je­lentkeznek. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a hiva­talok működését kiemelt fi­gyelemmel kísérte. Irányító jogkörében tervszerűen ellen­őrizte a hivatalok munkáját, vezetőit rendszeresen beszá­moltatta, tennivalóikat átfo­góan és hosszabb távra, vala­mint szükség, szerint rész­feladatokban is meghatároz­kánk-oin múlik, gond azért mégiscsak van. Két év alatt például nem alakult még ki igazságos pontrendszer. Mon­dok rá példát. Május elsejé­re képzőművészeti kiállítást rendeztünk a saját magunk munkáiból. Van köztünk fa­faragó, több brigádtag fest, jómagam a linómetszetek iránt vonzódom. Hoztunk a tárlatra kovácsoltvas-figurá­kat, dísztárgyakat, összejött vagy háromszáz kiállítási tárgy. Nem kell különöseb­ben ecsetelnem, hogy renge­teg munkát adott az előké­szítés, szervezés. A vendég­könyv tanúsága szerint a ki- állitást 800-an nézték meg. -Ezért ugyanúgy két pontot kaptunk a versenyben, mint­ha elmentünk volna beteg­látogatóba. Hát hol tükrözi ez igazságosan a befektetett munkát? Azzal sem értek egyet, hogy a tanulásért já- ' ró pontokat 20-ban maxi­málták. És ha tőlünk töb­ben tanulnak? Annak nem lehet nyoma a versenyben? Tudom, hogy a brigádlét­szám közötti különbségeket is éreztetni kell, de lehetne talán más módszerrel is. — Ilyenkor megy fel a „pumpa” a brigádvezetőben? — Ilyenkor még nem. Az már egy következő fokozat. Mondok valamit. Az ember nem biztos, hogy rajong a munkájáért. de valamiféle becsület-tisztelet feltétlenül ta. A végrehajtó bizottság úgy látja, hogy az irányítása összességében hatékonynak bizonyult. E kérdés kapcsán feltétlen szólni kell a hivatalok és a községi tanácsok és szerveik együttműködéséről. Alapvető megítélés, hogy a járási hi­vatalok sokrétű és összetett tennivalóik alapján hozzá­járultak a községi tanácsok népképviseleti és önkormány­zati jellegének fokozatos ki­bontakozásához. Jól segítet­ték és segítik e jellegük he­lyes értelmezését, és főként annak megértetését, hogy e helyi önállóság nemcsak a gazdasági, hanem a társadal­mi, közéleti, kulturális és egyéb területeken is nagyobb felelősséget, több kezdemé­nyezést igényel. így ma már egyre ritkább az önállóság félreértése, félremagyarázása. — Hogyan érvényesül a szakigazgatási tevékenység irá­nyítása a községi tanácsok­nál? — A szakigazgatás terüle­tén a járási hivatalok mun­kájában általában nagyobb erőfeszítésre van szükség a saját, valamint a községek úgynevezett; ágazati felada­tai végrehajtásában. Sokré­tűbb szervező és koordináló munkát kíván a lakosság: szolgáltatások javítása, bőví­tése, annál is inkább, mert néhány településen az alap­vető szolgáltatási formák sem kielégítőek. De megkülönböz­tetett figyelmet és tennivaló­kat igényel a társadalompoli­tikai jellegű határozatok, így a munkásosztály, a fiatalok, a nők helyzetével, a népese­déspolitikai feladatokkal, to­vábbá a közoktatással és köz- művelődéssel foglalkozó hatá­rozatok végrehajtásának szer­vezése. Mindezek tekinteté­ben gyorsabb ütemben kell fejleszteni a községi tanácsok kezdeményező ^készségét, ön- tevékenységét és együttmű- ködését a nem tanácsi szer­vekkel, a községpolitika ki­bontakoztatására, a települé­sek öntevékeny fejlesztésével, a helyi tartalékok feltárásá­a világot u kialakul iránta. Reggel tehát azért jön be a gyárba, hogy dolgozzék. Csakhogy ' előfor­dul, hogy nincs anyag, hogy hiányzik ez, az, amaz... Igyekszünk .valami munkával áthidalni a zavart, de ez csak afféle tűzoltás. Lehúzza a brigád teljesítményét is. Nem csoda, ha lilában látom a világot. Meg arra is volt már példa, hogy fellángol­tunk, lelkesedtünk. aztán ugyancsak lehűtöttek. _ ?.., — A Láng Gépgyár felhí­vásáról van szó. A Láng Bé­ke brigádja a tévében szólí­totta fel az ország összes Bélre brigádját, hogy csat­lakozzanak kongresszusi, felszabadulási emlékverse­nyükhöz. Másnap összeül­tünk, elküldtük . vállalásain­kat. Felajánlottuk, hogy az emlékverseny legjobb Béke brigádját a mi közösségünk különdíjjal jutalmazza. Az ehheiz szükséges anyagi esz­közöket is mi magunk te­remtenénk elő. Négy hónap­ja, hogy elküldtük a leve­let, de bizony mégcsak nem is válaszoltak. Nem akar­tunk mi a Láng Gépgyár fölé kerekedni, nem is tudnánk milliós felajánlásokkal az él­re rukkolni. De a magunk kis eredményével hozzájárul­hatunk a verseny sikeréhez. Mit mondhat áz ember egy ennyire visszhamgtalan fel­ra, az anyagi eszközök hu!-*, konyább felhasználására. E tekintetben ugyanis az előre­lépés több helyen lassúbb az indokoltnál. Szükséges, hogy a járási hivatal 'ösztönözze a községi tanácsokat arra is. hogy éljenek anyagi eszkö­zeik kiegészítésének olvan lehetőségeivel, mint a maga­sabb községfejlesztési hozzá-, járulás kivetése, valamint a lakosság, a szövetkezetek ön­kéntes hozzájárulásának sze"- vezése. A megyei tanács é« a végrehajtó bizottság megíté­lése szerint a járási hivata­lok eredményesebb közremű­ködésére van szükség a köz­ségi tanácsok egymás közötti, valamint a községi és városi tanácsok közötti együttmű­ködés fejlesztésében. — A jelentés, de a szóbeli előterjesztés is foglalkozott a települést fejlésztő társadal­mi munkáról. Mi ebben a já­rási hivatalok szerepe? i— Erről röviden annyit, hogy az utóbbi időben a já rási hivatalok közreműködé­sével a községekben felien, dűlt a társadalmi munkavál­lalás és -végzés. Megyénk községeiben a XI. kongresz- szus, valamint hazánk felsza­badulásának 30. évfordulója tiszteletére 37 millió forint értékű társadalmi munka vég­zését vállalta a lakosság és az üzemi kollektívák. — Végezetül, hogyan ítéli meg a járási hivatalok sze­mélyi feltételeit? — Ezzel összefüggésben azt szeretném hangsúlyozni, hogy a járási hivatalok munkája általános továbbfejlesztésé­nek alapvető feltétele a poli­tikailag, szakmailag felké­szültebb apparátus kialakítá­sa. Valamennyi járási hivatal­nál gondot jelent ugyanis a tanácsi munkához értő és gya­korlattal rendelkező szakem­berek — műszakiak, közgaz­dászok, jogászok, orvosok és pedagógusok — hiánya. Több intézkedés történt a tanácsi dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülésére, élet- és műn- kakörülményeinek javításá­ra. összességében tehát az állapítható meg, hogy a jobb munka végzéséhez nem na­gyobb létszámra, hanem fel­készültebb járási és községi apparátusra van szükség — mondotta a beszélgetést befe- jezve dr. Körmendi József. ajánlásra?... Mi továbbra 1« vállaljuk a. versenyt. — Kedvét szegi a csaló­dás? — Az a szerencsém, hogy konok ember vagyok. Izga^ a dolog, persze, de azért nem vonok le belőle szélsőséges konzekvenciát. és főleg eszembe sem jut. hogy fel­adjam. — Mi a briigádvezetö örö­me? — Ha sikerül el ka ónunk egy első-második helyezést. Érái az ember, hogy ho­norálják az igyekezetét. Nagy a rivalizálás a brigá­dok között, és ki nem sze­ret győzni? Meg aztán kis pénz is jár a helyezéshez, annak is van helye a bri­gádkasszában . — Mi érdekli ? — Röviden: minden, ösz- szeszedtem már vagy nyolc szakmát, csak a kisterenyei MEZÖGÉP-nél ötöt. Nem min­degyiket igazolja dokumen­tum, de két-három éves- gya­korlatot mindegyikben le­húztam. Jó, ha több minden­hez ért az ember. Régi vá­gyam, hogy a közgazdasági technikum mellé a gépiparit is elvégezzem. Idén már a másodikba járok, ez is meg­lesz tehát. — Még egy kérdés: hogy érzi magát a Béke brigád élén? — Köszönöm, jól. Szeretek dolgozni, szeretem a brigá­dot. S ha még gyakrabban, sikerülne megtalálni a közös hangot másokkal, bizonyára még, jobb lenne a közérze­tem. Télen is építkeznek Tapasztalt öregek azt mondják, hogy az idén kemény télre szá­míthatunk. Mire alapozzák megállapításukat? Jóslat, megérzés ez, vagy inkább sok éves megfigyelésekből leszűrt józan következtetés? Kétségtelen, a rendkívül szeszélyes tavasz és nyár, valamint ilyen esős ősz után nem sok jót várhatunk. Nem szükséges merész jóslat, sem valószínüségszámítás ahhoz hogy több feltűnően enyhe tél után zord decemberre, januárra gondolunk. Vajon hogyan készül erre az építőipar? Sok a munka, az emberek télen is keresni akarnak, a legtöbb építkezést télen is folytatják. Nem most, hanem jóval korábbiul er­re készültek. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat idejében elkészítette idei teljesítési tervét, azt a vállalatvezetés és a szakszer­vezeti bizottság megvizsgálta, elfogadta. Az elmúlt napokban Klonka József főépítés vezető vei beszélget­tem. Harminc évvel ezelőtt, a felszabadulás évében ö kőmüvestanu- 16 volt. Akikor Mátraverebélyből hetente gyalog járt Gyöngyös kör­nyékére munkába. Télen reménykedve várták, hogy tavasszal ta­lán újra akad munka. Vékony kenyérre telt, áztak, fáztak. Akkor ki törődött ezzel? Az idén a legfontosabb lakásépítkezésen végleges távfűtés mel­lett dolgoznak. Különösen vonatkozik ez Salgótarjánra. És ahol még nem kötötték be a távfűtést? Addig is nagy teljesítményű Sirokkó kályhákkal fűtenek, a kisterenyei felvonulási épületbe GF—251 típusú gőzfejlesztőt terveztek, a salgótarjáni diákotthon belső kőművesmun­káit folytatni akarják, ezért télen gőzkazánnal és ventillátorokkal fű­tenek, a nagybátonyi lakásépítkezésekhez hőlégfúvót és olajkazánt szereztek, Balassagyarmaton, a Nógrádi Sándor lakótelep építkezésén hőlégfúvóval és olajosboylerral fűtenek. Feltétlenül szükséges, hogy ne csak az építőiparban, % és ne csak a legfontosabb munkahelyeken, hanem minden üzemben és munka­helyen vizsgálják felül az öltözőket, fürdőket, az ajtókat, ablakokat és a fűtőtesteket, kályhákat. De a vizsgálat csak az első lépés, ezt a hiányosságok írásbeli rögzítése, az intézkedésért felelős személy és a határidő megjelölése kövesse. És valóban intézkedjenek, késedelem és magyarázkodások nélkül. A téli munka nehezebb, nagyobb erőfeszítést kíván az építőipar­ban, a kohászatban, az üveggyártásban, a közlekedés, a kereskedelem és szinte minden ágazat dolgozóitól. Gyakran elhangzik a panasz, hogy kevés a munkás, sokan felmondanak ilyenkor, elmennek. A munkaerő megtartásának, a teljesítmények növelésének egyik leg­jobb módszere, ha idejében és minden rendelkezésre álló eszközzel gondoskodnak az emberekről. F. L. Szendi Mária NÖGRAD - 1974. október 31., csütörtök 3 Somogyvári László Hogy érzi magát ? ...Ha lilában láiom — A helytállás a mi mun-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents