Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

■ S P O R T = Csak két kapufára téliéit SBTC—Ferencváros 0.0 Lassan gyülekeztek a né­zők az SKSE-stadionban, ta­lán azért is, mert az idő rá­ijesztett a szurkolókra. Eső­felhők gyülekeztek a pálya felett, fújt a szél, hideg volt az idő. A tartalékok az SBTC salakos pályáján - léptek pá­lyára és tárjáni szempontból biztató volt a kezdet. Szőllő- si góljával Szalay Miklós csapata 1:0 arányban nyert. Már melegítettek a „nagyok”, amikor az SKSE rendezésé­ben lebonyolították a Simkó Rudolf emlékverseny 3000 m- es futamát, a kupáért folyó küzdelem idei utolsó III. for­dulóját. Varga János, az SKSE ifjúsági válogatott at­létája biztosan nyert 9:08-cal. Fegyveres (SKSE) 9:18 és Szőke (SÜMSE)-. 9:29 előtt és ezzel a vándordíj védője lett az összetettben, mögötte két SKSE-atléta, Fegyveres és Szabó végzett. Marton játékvezető sípjelé­re 7000 néző előtt a két együttes a következő össze­állításban kezdte a játékot. SBTC: Magyar — Gecse, Kmetty, Varga, Vertig, — Horváth, Répás, Kajái, Szoó, Kovács, Dudás. Edző: Dávid Róbert. Ferencváros: Géczi — Mar­tos, Bálint, Mucha, Megy esi — Nyilasi, Juhász, Takács — Pusztai, Kelemen, Máté. Ed­ző: Dalnoki Jenő. Hűvös volt az idő és na­gyon rossz1 talajú pályán kez­dődött a játék, sajnos, nem sok eseménnyel. Mindjárt a 10. percben cserére kénysze­rült a Ferencváros, mert Ta­kács orrvérzés miatt lejött és helyére Szabó állt be. Az SBTC valamivel többet bir­tokolta a labdát. Horváth és Dudás lőtt magasan kapu fölé, majd a 11. percben Kmetty elcsúszott, Pusztai el­vitte a labdát, középre vágta és Gecse nagyon szép be­csúszással mentett szögletre Szabó elől. Nem sokkal ké­sőbb a .fiatal ferencvárosi csa­tár a jobb sarok mellé küld­te a labdát, majd Nyilasit engedte el a partjelző lesről, Magyar azonban kifutva láb­bal védett. Az SBTC táma­dásaiból hiányzott a tervsze­rűség. A Ferencváros táma­dásai veszélyesebbek voltak. Nagyon rossz volt a pálya talaja, de ez sem menti a játékosokat, mert egyszerűen nem lehetett, eseményt felje­gyezni, helyesebben a két 16-os között folyt a játék. Végre a 28. percben láttunk egy formás támadást. Dudás szerezte meg a labdát a fe­lezővonalon, ügyesen előre­tört és Kovács elé dobta, aki egy testcsellel tisztára ját­szotta magát és pompásan futtatta Szoót. A szélső csú­nyán fölé küldte a labdát. „Elfelejtettek ezek lőni?” — dörmögte egy néző és mintha Varga meghallotta volna, mert előretört és 18 méterről nagy bombát küldött Géczi kapujára. A labda a jobb felső kapufát érintve hagyta el a játékteret. A tarjáni ka­punál is volt egy meleg pil­lanat, amikor Szabó a jobb oldalról két csel után közép­re küldte a labdát és az elő­relopakodott Bálint combjáról a kapu fölé pattant. A második félidőt mindkét oldalon lendületes rohamok vezették be, de a lelkesedés csak pár percig tartott, mert utána maradt minden a régi­ben — a két 16-os között „haj­tottak” a csapatok. A 60. percben Répás he­lyére Básti állt be. Lendüle­tesebb lett a játék, az SBTC rohamozott, de a támadások­ban nem volt paprika, hiány­zott a tervszerűség, az össz­hang. A 67. percben Básti két csel után 18 méterről nagy erővel Géczi kapujára küldte a labdát. A vendégek kapusa nagy bravúrral a léc alól tor­nászta szögletre a labdát. A 68. percben Pusztai helyett Ebedli II. jött be. A hajrá érdekesen alakult, mert mindenki belenyugodott a döntetlenbe, amikor az utol­só két percben majdnem itthon tartotta a két pontot az SBTC. Valósággal kapujá­hoz szegezte a tarjáni csapat a Ferencvárost. Meleg pilla­natok egész sora tűzbe hozta a közönséget — záporoztak a lövések. melynek során Kajdi 10 méterről a jobb felső kapufát találta el. Közepes iramú és színvona­lú mérkőzést vívott a két csa­pat. A döntetlen igazságos, mert mindkét együttes csak mezőnyben jeleskedett, a kiapu előtt tehetetlen vole. Kevés lövés ment a kapuk­ra, a csatárok nem igen tet­ték próbára Magyart és Géczit. Talán az utóbbi éve­ket figyelembe véve a leg­gyengébb Stécé—Fradi mér­kőzés volt a szombaton le­játszott találkozó. Kétségte­len, kedvezőtlenül hdfott o mély talaj, a hideg, szeles idő, de ez sem mentség a mutatott játékra. Az SBTC végeredményben értékes pon­tot szerzett az élmezőnyben f.elyet foglaló zöld-fehérek­től és ez a tény a szurkolókat is kielégítette. Az más kér­dés, hogy változatlanul gyengén megy a játék és fel­tétlen további javulásra van ozükség, hogy a hajrában pontgyűjtésre legyen képes az SBTC. A tarjáni csapatban a hát­védsorra nem lehet panasz. Erőteljes volt Gecse. igen megbízható Kmetty, sokat dolgozott Varga, de helyt állt Vertig is. Répás meglepően nagy területen játszott, kár hogy sérülés miatt cserélni kellett. Básti jól illeszkedett az együttesbe. Elöl Kovács a szoros őrizet mellett is igye­kezett. A Ferencvárosban Bálint végig megbízható volt, Mucha sokszor tört előre. Juhász volt ezúttal is a csapat kar­mestere. Szabó színt vitt a támadósor játékába. —sz. I.— Cipó nélkül? Mezítláb futni a homokon, különösen a tengerpart fö­venyén nagyszerű dolog, ki­tűnő érzés, amikor a kéthetes vakáció alatt az agyonsanyar­gatott láb végre cipő nélkül „üdülhet”. Előfordul, hogy a boldog két hét után a cipő már nem passzol a láb méretéhez. Mindezt Adi Dassler a vi­lághírű nyugatnémet sport­cipőgyáros mondotta, aki azt is természetesnek tartja, hogy például a finnek miért futnak olyan szívesen az erdők fe- nyöfa-tülevelekbőt készült ru­ganyos szőnyegén, ahol a láb, illetve az izomzat végre ter­mészetes körülmények közé kerül. A világ legnagyobb sport- cipőgyárosa a továbbiakban természetesnek tartja azt is, hogy az 1959-es atlétikai Eu- rópa-bajnokságon az 5000 mé­teres távon győztes angol Bruce Tulloh mezítláb futott. Sőt, a twist táncolása közben a botanikusok szintén a me- zítlábosdit ajánlják. Bruce Tullohnak olyan jól és ügye­sen kellett mezítláb futnia, hogy elkerülje társainak lá­bát, melyeken szöges cipők voltak. Mégis megkockáztatta ezt a veszélyes futási módot, sikerrel. Ma már ruganyos műanyag pályákon, s nem salakon fut­nak az atléták. Azonos a helyzet a labdarúgásnál is. Még egy olyan kitűnő gyep­pályán is, mint a londoni Wembley-i, az erő egyharma- da „elvész” e talajon, amely- lyet a vádliban keletkező fájdalmak is jeleznek. A gyors fordulatok, ritmusváltások —, amelyek a futball természe­tes velejárói — szintén sérü­léseket okozhatnak a földes, vagy gyepes talajon. Külön tudomány, hogy az egyes já­tékosok lába, milyen hosszú bőrszeget (stoplit) igényel. Ta­pasztalat szerint a játékosok általában 19 milliméterest szeretnek. Ezzel szemben Gerd Müller, a „nemzet bombázója” csak 16 milliméteres stoplival játszik és ontja a gólokat — mondotta Adi Dassler. Érdekes módon egy világ­hírű sportcipőgyáros a me­zítlábas futás mellett kardos­kodik. Ha tézisei gyakorlat­ban beválnak és azt alkal­mazzák, vajon miből fog megélni?... (Adorján L.) Aranyjelvényes sportoló „Nem szerelek csalódni” neki. Számára csak a győze­Mozdulatai tétovák, arcki­fejezése megilletödöttségéről árulkodik- Nehezen indul a beszélgetés. „Rutintalan” nyi­latkozókra jellemzően erősen meggondolja, hogyan is kezd­je, mit is mondjon magáról. — Talán essünk túl a for­maságokon — ajánlom segí­tésként. — A nevét már tud­juk: Torják Ágota. Születési helye, ideje? — Salgótarján, 1960. már­cius 27. — Magassága? $ — 158 centiméter. — Súlya? — 50 kilogramm. Aztán már nem is kell kér­dezni, sorolja tovább az ada­tokat. Megtudjuk, hogy a Madách Imre Gimnázium el­ső osztályos tanulója, az SKSE Sí. versenyzője. Edzője Vertich Tamás. — Vallatóra fognám. — Nem válaszol, de szája, szegletén bujkáló kedves mo­soly, a zárt pillantás, a hall­gatás beleegyezést jelent. Lassan felémfordítja tekinte­tét, és várja a kérdéseket. • — Mi kell ahhoz, hogy va­lakiből jó vívó legyen? Rövid szünet. Az értékes gondolatokat tömör monda­tokban formálja meg, kicsit. akadozva, de a vívásra nézve nagyon is telitalálóan. — Az akaraterő igen fon­tos. .. A tudatosság, a gyorsa­ság úgyszintén.. A jó kon­díció pedig egyenest elenged­hetetlen. Verseny közben tud­ni kell pillanatokon belül dönteni. A vívónál nélkülöz­hetetlen a tartós figyelem. — Torják Ágota ilyen té­ren hol tart? — Mosolyog. Tudja, érzi, mik az erényei, hibái, de nem akarja, szavakba önteni, majd szerényen csak ennyit mond: — Gyorsaságban, állóképes­ségben lehetnék jobb. Vertich Tamás edző szerint sok mindent tud, de verseny közben mindig csak egyet akar. A vívóteremben, az is­kolázás közben megcsinálja a gyakorlatokat, de a páston nem mer kockáztatni. Sok versenyzéssel ez kiküszöböl­hető. — Mit tesz a javulás érde­kében? — Az igazság az, hogy az edzésidőt 70 százalékosan használom ki. A hibáimon vi­szont igyekszem javítani. Ha még meggyőzőbben dol­gozna Torják Ágota, adottsá­gai folytán akár a váloga­tott kerettagságig eljuthatna. Van egy kedvező tulajdonsá­ga. A vereség nem veti visz- v/.a hanem hajtóerőt jelent lem természetes. — Hogyan lett vívó? — Kezdetben tonásztam. Az unokatestvérem beszélt ra, hogy vívni tanuljak. — Milyen volt a kezdet? — Az alapok elsajátítása, fárasztó, de nem hátráltam me§. Egyre felszabadultabban be­szél. Kezdem azt hinni, előre felkészült a kérdésekre. Nem erről, csupán természetes fel­oldódásról van szó. — Mikor volt az első ver­senye? — 1973-ban. Egerben, a IV. osztályú női tőrversenyen mutatkoztam be. Hatodik, és ezzel együtt III. osztályú ví­vó lettem. Elmondja, hogy Özdon a II. osztályú versenyen az esélytelenek nyugalmával lé­pett a pástra. Klubtársával, Somogyival vívott felejthetet­len asszót. 4:2-re nyert, s a középdöntőbe jutott. Ott az ózdiak üdvöskéjét Kun Zsu­zsát győzte le. A döntőben 7. lett. Ez jelentette az arany­jelvényt számára. — Tanulás? — Jól megy — válaszolja lakónikus rövidséggel. — A tanulás, a sport mellett, ke­vés idő jut szórakozásra. Ki­engedni nem is nagyon lehet, mert a vívás is rendszeres, koncentrált életmódot kíván. — Célja? — Nem szívesen beszélek erről — mondja halkan — nem szeretek csalódni. Erőm, úgy érzem, van elég, a vég­rehajtásra, de.. De előfordul­hat, hogy mégsem sikerül va­lami. Elképzeléseiről nem akart beszélni Torják Ágota. De szavaiból érezni lehetett, hogy életét a munka és sport egy­ségére építi. Meddig, és mi­lyen mélységig? Az évek majd választ adnak rá. Adorján László NEMCSAK AZ EGYESÜLET ÜGYE Sok veszélyt rejt az a szemlélet, amikor valaki a tradíci­ókra hivatkozik és közben karbaitett kézzel figyeli az esemé­nyeket, nem vesz tudomást arról, mi történik körülötte ■ a világban. Ugyanilyen veszélyes és mellékvágányra viszi az embert, ha csalhatatlannak érzi magát, hem fogadja el má­sok tanácsát, mint a strucc, a homokba dugja a fejét és azt gondolja: jól csinálom én, majd meg leszünk valahogy... Kevesen tudják Nógrád sportbarátai közül, hogy me­gyénk nagy múltú egyesülete, az 1901-ben alakult SKSE ta­valy az országos egyesületi rangsorban a 135—142. helyet foglalta el és összesen 9 pontot gyűjtött össze az olimpiai sportágakban. A kohász olyan együttesekkel volt együtt, mint az Ajkai Alumínium, a Kalocsai VTSK, az ELZETT és — félreértés ne essék — a Pásztói KSE. Igen, a pásztói bir­kózók is annyi pontot szereztek egyesületüknek, mint a tar­jáni atléták, vívók és birkózók együttvéve. 'Még szomorúbb a kép ha megnézzük, hogy ojyan egyesületek is megelőzik a tarjáni klubot, mint a Tiszafüredi Gimnázium, az Óbudai Tsz SK, a Kábái MEDOSZ, vagy említsük meg a Szobi Gim­názium és a Petőfibányai Bányász csapatát. Ha a papírformát nézzük össze sem szabadna hasonlítani ezeket az egyesülete­ket az SKSE- vel, legalább is ami az anyagi ellátottságot, a báziskérdést illeti. Mégis ez a helyzet! Sőt, halvány jele sincs annak, hogy előbbrelépne az SKSE, hogy kritikusan elemezné a helyzetet, leszűrné a tanulságokat és kilépne a jelenlegi állóvízből. Alii egy kicsit bejáratos az SKSE-nél, jól tudja, baj van az egyesületnél. Nem fejlődik, sőt visszafejlődik a kapcsola­ta a sportkörnek az irányító szervekkel, a város egyesületei­vel. Egyszerűen nem fogadnak el semmiféle tanácsot a Ko­hásznál! Ügy is mondhatnánk a gyárkapun kívülre nem, hogy nem látnak, de nem is akarnak látni az egyesületnél. Vezetési hibák miatt leállt az élet, vegetálnak a szakosztá­lyok, tartalmi munkáról nem beszélhetünk. Ha nincs egye­sületi vezetés, beszélhetünk-e, szakosztályi munkáról ? Egyértelmű a válasz: nem! Beszélhetünk-e nevelő munkáról ? Nem! A szakosztályok „önálló életet” élnek, senki nem el­lenőrzi a munkát az elnökség részéről. A gondok nagyon is régiek. Az atlétáknál változatlanul nem tudnak előbbrelép­ni, a színfalak mögött folyik a torzsalkodás. (És ezen, ha valaki távol marad a versenytől egy kilátásba helyezett fe­gyelmivel sem lehet segíteni.) A birkózóktól éppen most ké­szül távozni az egyik edző. A vívóknál úgy ahogy megy az élet, de az elnökségnek vajmi kevés beleszólása van, hogy mit, miért tesznek. A síelőknél is hamarosan „kenyértörés­re” kerül sor. Nyugtalanító hírek ezek, s ha hozzá vesszük, hogy évek óta hajszál" menti meg az NB 11-es kosarasokat és sakkozókat a kieséstől, akkor képet alkothatunk az egyesületnél folyó tartalmi munkáról. Pedig nem igaz, hogy nem akarnak segíteni az SKSE-nek, csak hát az egyesület­nél a „ne bánts köreimet” mondás járja, kötik az ebet a ka­róhoz, nem és nem engednek utat a segítőszándéknak, a jó szónak. Külön fejezetet érdemelne asz .anyagi ellátottság. Egyet­len egyesület sincs úgy „elengedve” anyagilag Nógrádiam, mint az SKSE. Kihasználják-e a kedvező pénzügyi lehetősé­get? Ahelyett, hogy pezsgő sportmunka folyna a szakosztá­lyokban, lassul az élet, nincs semmiféle kezdeményezés, amely előbbre vinné az egyesület szekerét. Igazán nem le­het panasz a létesítmény ellátottsága sem. Épül az új edző­pálya is, azaz csak épülne, ha felhasználnák azt a több mint egymillió forintot, amelyet az egyesületnek átutaltak. De még a pénz sem kell! Lehet ennél többet mondani? Vagy ki ne mérgelődne az elektromos eredményjelző-tábla miatt? Ott feketélik elárvultán a klubház fölött. A pénzt már régen átultaltá'k a javítására. Javítják? Ugyan kérem, veri az eső, lassan szétmarja a rozsda. Egy év és aztán 1976-ban jubileumot ünnepel az SKSE. Az egyesület alapításának 75 éves évfordulóját. Ritka dá­tum, jelentős jubileum. Illenék a rangnak megfelelően ün­nepelni, ott ahol ma nyolc szakosztályban 750-en sportolnak, és ahol 27 edző irányítja a munkát. Egy ilyen nagy- múltú egyesülettől — nem elsősorban a közelgő jubileum miatt — joggal várnak többet a sportbarátok. Érezni kelle­ne, hogy többet kell .letenni az asztalra, mint a többieknek, mert az SKSE-re figyelnek, éppen múltja, patinája miatt, ismerik az egyesületet, nemcsak a megyében, de a megye határain túl is. Minél előbb fel kellene ébredni a mesebeli álomból, hogy az egyesület újra betölthesse vezető szerepét Nógrád minőségi sportjában. Ha nem megy magától az éb­redés — márpedig nem megy — elő kell segíteni mestersé­ges eszközökkel. Hogy hogyan? Jól tudják ezt a Kohásznál ía • • Szokács László Mai sportműsor RÖPLABDA NB II. Nők: Kelet: Salgó­tarjáni BTC—Egri Dózsa, Sal­gótarján, Bolyai Gimn. 11.30 óra. SAKK OB II. Keleti csoport: St. Kohász—Ganz-Villany, Salgó­tarján, Salgó út 44. 9.00'óra. VÍVÁS SKSE I. oszt. Országos Női tőrvívóversenye. Mártírok úti Általános Iskola, 8.00 óra. LABDARÚGÁS NB III. Északkelet. Nagy- bátomyi Bányász—Hajdúbö­szörmény. v.: Bocskai. Nagy- bátony. Megyei I. osztály: St. Bá­nyagép—Palotás, v.: Sütő. BSE —Szügy, v.: Rajnai. Öblös- üveggyár—Karancsiapujiö. v.: Lőcse, Mátranovák—Kazár, v.: Kakuk, Pásztó—S. Volán. v.: Cseh, Somos—B. Volán, v.: Miskei, Hugyag—Síküveggyár, v.: Tórák. Dejtár—ZIM, v.: Szabó M. II. osztály Keleti csoport: Karancskeszi—Szurdokpüspö­ki, v.: Klement, Szőnyi SE —Méhkas, v.: Baráth. Nógrád- magyer—Litke, v.: Dóra L„ Mi- hálygerge—Etes, v.: Sebők. Karancsberény—Báma. v.: Hoffmann, Kt. Mezőgép—Egy- házasgerge, v.: Balázs II. Mát- raverebóly—Vizslás, v.: Csáki. Nyugati csoport: Jurisits SE—Vörös Cs. SE, v.: Nagy I„ Nőtincs—Űrhalom, v.; Dudás S., Herencsény—Kalló. v.: Bóta F., Nagylóc—Széosény v.: Pobori L., Erdőkürt—Ri- móc, v.: Surányi F„ Nógxád- sáp—Mohara, v.: Káposzta A., Szendehely—Romhány. v.: Saár J. Járási bajnokságok. Salgó­tarjáni járás, ötvözet MTE— Rákóczi-bányatelep, v.: Gyurr kő. Rónafalu—Tamavölgye, v.: Kristóf. St. Síküveggyár— Salgóbánya, v.: Sándor. Ka- rancsalja—Szúpatak, v.: Deák. Mátraszele—Cered, v.: Rátóti. Lucfalva—Mátramindszent, v.: Galamb. Balassagyarmati járás: Ma­gyarnándor—Csesztve. v.: Tú­róért J„ Csitár—Nógrádmar- cal, v.: Bozány I. Rétsági járás: Kétbodony— Rétság, v.: Ruzsányi. Horpács —Tereske, v.: Balassagyarma­ti játékvezetőik. Nézsa—Alsó- petény, v.: Godavecz. Diósje- nő—Nagyoroszi, v.: Kovács. Bánk—Berkenye. v.: Dudás, Tolmács—Borsosberény, v.: Hídvégi, Legénd—Keszeg, v.: Kucsera. Szécsényi járás.: Hollókő— Szalmatercs. v.: Puruczki. Nógrádsipek—Karancsság. v.: Gyarmati. Ipolytamóc—Nóg­rádmegyer, v.: ifj. Pingiczer, Endrefalva—Nógrádszakál. v.: Tóth, Ságújfalu—Magyargéc, v.: Gergely. Az elől álló csapatok a pá­lyaválasztók, valamennyi mér­kőzés kezdete 13.30 óra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents