Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-26 / 251. szám

\ Egy ív-riporter naplójából A pénteki adás előtt két órával felhívtam a sz....i csa­patot, s megadtam az utolsó instrukciókat. Mondhatnék úgy is, hogy . 'tulajdonképpen ennek a csapatnak már csak biztatásra volt szüksége. Mon­tom: csak amolyan formális voligoikat kellett még megbe­szélnünk. Icusomék nagyon izgultak, holott tudták, hogy nem kell izgulniuk, hiszen alaposan .fel­készültek, a legapróbb részle­tekig kidolgozták a „haditer­vet”, Aba Novak freskója előtt pandául órák hosszat próbálták azt a „na'gv jelene­tet”, amelynek során a kedves nézőknek vizuálisan is le kel­lett írniuk, mi mindent • lát­hatnak a lemeszelt képen. Egyszóval, ez a szokásos tűz­keresztség drukkja volt. Köz­ben kiderült, hogy miattam is izgultak. Ez igazán szép tő­lük, bár azt hiszem — tisztes­ség ne essék szólván —, hogy az utóbbi néhány évben rit­kán nézhettek tévét. Nem akarom egyáltalán rossz szín­ben feltüntetni Icusomékat, de valahogy úgy néz ki a dolog, mintha nem tudnának arról, — hogy. is mondjam — bizo­nvos gyakorlattal mór rendel­kezem a játékvezetést illető­en. , Vége az adásnak. Nehéz, de igazságos csata volt! Először féltem, hogy túlságosan profi ízű riportokat készítenek majd, aztán jön a sajtó... No nem azért, mintha sokat ad- hék a kósza hírekre, de jobb ez így: objektív, reális és szín­vonalas küzdelemben szerez­tek érvényt a sz. ..iák Aha No vaknak, a fábiáni és Sebes­tyént búcsúnak. Ami a társadalmi zsűri munkáját illeti, lett légyen mondva, egészen újszerű volt. Eddig egyetlen vetélkedő so­rán sem alkalmaztuk, s talán nem is volt rá szükség. Ez alkalommal azonban-' nélkü­lözhetetlennek találtuk: iga­zán ideje mór, hogy a kísér­letezések korában mi Is új módszerekkel, eljárásokkal te­gyük színesebbé — reálisabbá — vetélkedőinket. Egyébként Szíveméknek is ez volt a vé­leménye. Érdekes, hogy a győzelem ellenére majdnem óvási nyúj­tottak be. (Idusom, Icusom!) Az esett nekik rosszul, hogy a villanyszavazást nem képmag­nóról játszottuk be, mint ahogy ezt a korábbi adásaink során tettük. Azt akarnék ez­zel mondani, hogy Icusomék — számomra egyébként telje­sen érthetetlenül — túlságo­san korainak találták, hogy a szokásostól eltérően már öt perccel az adás befejezése “'ott megtudhatták a társa­dalmi zsűri és a villanyszava­zás eredményét. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ezt a formális ellenvetést sze­rénységük, s ugyanakkor hal­latlan precizitásuk megnyilat­kozáséként könyvelhetjük el. •ló. színvonalas és igazságos k üzdelem volt. Most .-az inter­vallumban ugyan törhetem a fejem, hogy kiket hívjak meg e társadalmi zsűribe, no meg azon is, hogy a fábiáni és se- fc>»styéni búcsú helyett, milyen népszokásokkal rukkolhat elő .. .1 csapat — felszabadu­lunk évfordulója jegyében —. ez azonban már csak rá­juk tartozik. (s. A.) Amatőr f ziniátszók megyei bemutatója A Salgótarjáni József Attila f egyei Művelődési Központ­ban október 27-én rendezik meg a megye színjátszó cso- p írtjainak és irodalmi szín­padjainak bemutatóiát. Hét együttes nyújtotta be szerep­lési kérelmét. így: Balassa­gyarmatról a Pitypang gver-' mekszínjátszó együttes, a Ma­dách Imre és az Ex Libris Irodalmi Színpad, a salgótar­jáni Gong és a vanyarci Ve­res Pálné Irodalmi Színpad, valamint a kallói színjátszó- csoport. Egyébként a vasár­napi megyei bemutatón dön­tenek arról, hogy a fellépő csoportok közül, melyik ket­tő. illetve kiemelkedő telje­sítmény esetén, három együt­tes képviseli megyénket a decemberi balassagyarmati országos színjátszó napokon. 5?rsfl!35fs»r|önS tapsisztcBBaVoílc A lazsálok, a tiszteletbeliek és más gondok... Amikor a KISZ központi bizottság április 17-i határo­zata megjelent, a fiatalok­ban, ifjúsági vezetőkben egy • gondolatot keltett: nagyszerű dolog, ami oenne van, most már csak azon múlik, mennyire értik meg az alapszervezetek. Azok tehát, akikárt, akiknek szól. Tudják e betűje mögött olvasni szellemét? Értik-e lényegét, hogy^ gyorsabban halad előre a kocsi, ha töb­ben, erősebben húzzák? S hogy meg kell már végre szüntetni a kocsi mellett munkátlanul haladók hadát? Nem könnyű dologra vál­lalkoztak az alapszervezeti titkárok, amikor kiálltak a ‘tagság elé a határozatot is­mertetni, magyarázni. Nem kevesebbet, mint azt kellett a fiatalokkal megértetni, hogy a jövőben mindenkinek tennie kel] valamit a közös asztalra. Hogy amit eddig az aktív mag csinált, azaz öt—tíz ember, azt ezentúl az egész tagságnak tennie kell. De nemcsak annyit, lehetőleg többet is. Maguk a titkárok is érez­ték feladatuk súlyát. Sokan túl súlyosnak is tartották, igyekeztek könnyíteni rajta. Ügy, hogy elsősorban az in­téző bizottsági határozatról, azaz a szervezeti kérdésekről beszéltek a fiataloknak. Könnyebben megfogható, megérthető dolgok ezek, és szervezeti kérdésekről min­dig könnyebb szólni, mint a tartalmi vonatkozásokról. A megyeszékhelyen észlelt tapasztalat az is, hogy a ko­rábban, még nyár elejen megtett egyéni vállalások általában kiegészítésre, mó­dosításra szorultak. Általá­nosságok szintjén mozgó vál­lalások ezek, csakhogy a fi­atalok akkor még nem igen tudták, értették, hogy ez így nem jő, kevés lesz. Sok helyütt a feladatvállalásokat, mint eszközt nem tudják a közösségforinálás céljába ál­lítani. Szükséges rosszként, adminisztratív intézkedés­ként kezelik, s főképp egyet értékelnek benne: aki nem teljesíti a dolgát, aki lazsál, azt most már minden teke­Sok kicsi, sokra megy Telefoninterjú egy újítási feielőssel A KOMAROV Szocialista Brigád naplójában olvastam, Urbán Tibornak a neve mel­lett. hogy ötletét az újítási felelős elfogadta, a tmk kivi­telezte, és már sikerrel alkal­mazzák iá az Ipoly Bútorgyár szécsényi új fényező műhe­lyében. Eszmei díja 1000 fo­rint. — Mit talált már ki me­gint? — kérdeztem ettől a kedves, „nyugtalan ember­től”, akiben tudom, nemcsak lelkes munkásszív dobog, de olyan ész is, amelyből na­gyobb családja, a bútorgyár is él... A kérdésre telefonon vála­szolt Izsák Pál újítási felelős, aki nevetve ismerte el. hogy valóban Urbán Tibor egyike azoknak a dolgozóiknak, akik­re mindig, mindenben lehet számítani. Ö Is azok közé tartozik, aki mindig valami jón. hasznos dolgon töri a fejét. — Volt már máskor is ja­vaslata. ötlete Urbánnak? — Igen. de kivitelező híján nem került be a naplóba. És most sikerült végre. Ad­dig törte a fejét, hogy egy jól sikerült, levegőszennye­ződést szűrő szerkezetet ké­szített, olyan légtisztítót, amely a nitrófesték okozta port, az egészségre is ártal­mas szennyeződést kiválóan megszűri, és a huzatviszonyo­kat is csökkenti. SZécsényben alkalmazták, szívesen fogad­ták. jól bevált, ezért kapott ezer forint jutalmat is. — Van még más úiító is a KOMAROV -brigádból ? — Másik büszkeségünk Zó­lyomi Ferenc művezető újítá­sa. Ez még Urbánénál is na­gyobb jelentőségű, különösen most, az olajválság idején. — Hogyan? — A bútorokat poliészter lakkal vonjuk be. ennek egyik komponense az úgyne­vezett „aktív” alapozó. Ez az, ami hiánycikk, sehogy sem, vagy nehezen beszerezhető alapozóanyag. Zólyomi művg^ zetőnk is addig törte a fejét, és lapozta a szakkönyveket, míg végre „kitalált”, előál­lított valami olyat, hogy a külföldről, nehezen beszerez­hető alapanyag nélkül is le­het poliésztert önteni, hasz­nálni. Ezt csak mi, bútorgyá­riak tudjuk igazán értékelni. Ügy gondolom nemcsak a milliós megtakarítások, és nagy újítások jelentősek, ha­nem a kisebbek is. Mert sok kicsi, sokra megy. s Zólyomi művezető és Urbán asztalos újításai és ötletei is segítik a gyárat, népgazdaságunkat. Elekes Éva tória nélkül ki lehet tenni a szervezetből. Salgótarjánban is dolgoz­nak nehéz körülmények kö­zött KISZ-szervezetek. A legnagyobb bajban ők voltak hogyan vállaljanak, hiszen a rossz körülmények miatt egyszerűen nem tudnak ter­vezni? Erre hivatkozva per­sze nem lehet kilógni a sor­ból. De ezekben a közössé­gekben gyakorta olyan sem­mitmondó vállalások szület­tek, amelyek akár vannak, akár nincsenek, nem sok vi­zet zavarnak. És több helyen megkérdez­ték azt is: mi lesz a kiöre­gedő KISZ-esekkel? Hiába a korhatár eltörlése, tény, hogy az idősebbek afféle tisztelet­beli KISZ-tagnak tekintik magukat, s ennek megfele­lően nem is igen törték ma­gukat szervezetük előbbre- jutásáért. Kényelmes szemlé­lődök ők, az „öregek” sem maradhatnak. így hát sokan közülük már most hajlanak arra, hogy tavasszal meg­szüntetik tagságukat. Nehéz elképzelni, elhinni: nem akad számukra „testhezálló” fel- ‘adat? A sokszorosított megbízatá­si lapokon három csoportba sorolták a feladatokat: szer­vezeten belüli, szervezeten kívüli megbízatások és az ön­képzés. Nem mindenütt si­került megértetni a szerve­zeten kívüli megbízatások lényegét. Ezért aztán gyakor­ta hangoztak el ilyen. fel­ajánlások: én brigádtag va­gyok X brigádban. Holott ez így édeskevés. Egészen ’másként fest a dolog, ha a brigádtagság mögött komoly, értékelhet« munka húzódik ’meg. Salgótarjánban a fiatalok korábbi vállalásaikat leg­gyakrabban önképzésükre vo­natkozó újabb felajánlással egészítették ki. A legörven- detesebb tapasztalatok közé tartozik ez. A művelődés, az önképzés a legszebb vállalá­sok együke, hiszen a sokol­dalúan művelt ifjú nemze­dékből lesz a műveit felnőtt társadalom- Kár, hogy a KISZ-szervezetek tagjai a művelődést gyakran csak szervezett keretek között kép­zelték el. Holott önképzésre a szervezett oktatás keretein túl is bőséggel nyílik alka­lom. Művelődés a színházlá­togatás, a könyvolvasás is. Igaz, ezek számonkérése, ér­tékelése nem egyszerű. De inkább érjék be a fiatalok a számonkérés nem egészen tökéletes módszerével, mint­sem lemondjanak a művelő­désnek e kötetlenebb, értékes formájáról. — szendi — Mai kommentárunk Megéri a fáradságot IXplianv kete arról beszélgettek a ter- melőszövetkezetekben, hogy le­het-e még súlyosabb a helyzetük? A tovább tartó esőzés azt jelenti: igen. A legnagyobb gondot a búza vetése okozza, de még jelen­tős a betakarításra váró termény is. A me­zőgazdaság segítésére megmozdult a társa­dalom. Valamikor a hatvanas évek elején több fő­városi üzem patronálta megyénk termelőszö­vetkezeteit. Ezekben a napokban csörögnek a telefonok, jelentkeznek a patrónusok, akik­ről bizony néhány gazdaságban már el is fe­ledkeztek. A harmadik kerületi munkások, KISZ-fiatalok Erdőkürtön, Bujákon, Ma- gyarnándorban s lehet sorolni még, hogy hány gazdaságban szedték a szőlőt, almát, cukorrépát. Megyénk gyárainaK aoígozói az első hívó szóra jelentKeztek, diákok százai vállaltak önkéntes munkát, sokszor még az esővel is dacolva. Bár a tsz-ek á teljesítmé­nyek ellenértékét kifizetik — nem pénzért jöttek dolgozni, hanem társadalmi munkát vállaltak. Ma már ritkán fordul elő, hogy kinn a föl­deken több száz ember dolgozzék. A gépek munkáját helyettesítik most az emberek, s fontos a róluk való gondoskodás. Amikor Pásztón a járási pártbizottság tit­kára ismertette, hogy a mezőgazdaság alkal­mi munkásainak szállást, meleg étkezést kell biztosítani, a legtöbb tsz-elnök riadtan kap­ta fel a fejét: hogyan? Jogos a kérdés, mert a termelőszövetkezetek nem rendelkeznek munkásszállással, kevés a kisvendéglő, üze­mi konyhát pedig alig találni. Ennek ellené­re sikerült megoldani a problémákat. Pász- lón tornateremben, Palotáson az irodákban helyezték el éjszakára a fővárosi dolgozókat. Tereskén a termelőszövetkezet elnöke azon töri a fejét, hogy ha jönnek a segítők, mi­ként oldja meg az étkeztetésüket. Ott van a varsányi példa, ahol a szécsényi diákok és a termelőszövetkezet tagjai részére szükség­konyhát állítottak fel, ebédlőnek pedig a ki­ürített műhelycsarnok egyik sarkát „nevez­ték” ki. Tény, hogy nem kellemes a csípős hideg­ben, metsző szélben kinn lenni a földeken. Az ujjak elgémbeijednek, a test átfázik. A Pásztói Állami Gazdaságban olajkályhával felszerelt, mozgó „melegedőkocsi” forró teá­val, meleg vízzel, állt a dolgozók rendelkezé­sére. A mezőgazdasági munkát segíteni igyek­vőkről való gondoskodás azonban korábban kezdődik. Vannak olyan helyek, ahol csak csizmában, megfelelő szerszámokkal lehet eredményesen ténykedni. Van azonban még ettől is fontosabb dolog. Az AGROBER megyei kirendeltségének szo­cialista brigádjai panaszkodtak, hogy kom­munista szombatjukon, szüretelés közben, fe­léjük sem néztek a gazdaság vezetői. Igaz, nem vártak különösebb fogadtatást, mégis néhány közvetlen szó, vagy csak . egyszerű „köszönöm” jobban esett volna, mint egy pohár bor. végén, ha az időjárás végre kegyei­be fogadja a mezőgazdaságot, újra benépesül a határ. A diákok, munkások, ka­tonák önzetlen munkájához a zavartalan fel ­tételek megteremtése minden termelőszövet­kezet alapvető feladatú. Még akkor is, ha ez néha nehézségekkel jár. Mindenképn megér, a fáradságot Sz. Gy. v4 kéthoríifttgi „jómban \. Padár Magdolna és Juhász Erzsébet a legfiatalaübakat kép­viselik. Egyikük 15 esztendős létére 2000 forintot visz haza havonta fizetésként Álmodni sem mertek a leá­nyok, asszonyok evekkel ez­előtt arról, hogy otthon, Két- bodonyban is találnak majd maguknak könnyű, jól fizető munkát. Az Üjpesti Gyapjú­szövőgyár kezdeményezésére — négy esztendeje — a ter­melőszövetkezetnek sikerült az egykori gazdasági épüle­tekben egy melléküzemágat létrehozni, ahol a pesti anya- vállalat megrendelésére úgy­nevezett cérnázó tevékenység folyik. Petrás Jánosné, a háziasszo- Bacskó Erzsébetnek a legmo- nyi teendőket hagyta ott az derncbb gépekhez is kell ér- üzemért tenie Sokan járnak ide fi környékbe1 i falvakMI is, így Kiss Pál­nét Szentéről hozza naponta az üzem saját autóbusza Ratios Piroska és a többi fiat «1 leány már nem ismeri a ré­gi fonót — az uj üzemben is ugyanolyan jókedvük van, mint elődeiknek amott Kulcsár József képriportja ] NóGRAD ~ 1974. október 26., szombat 5 n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents