Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-25 / 250. szám

M nő és a munka A szocíhHsta országok nemzetközi nőtalálkozójának tapasztalatai He várjuk naeg' a balesetei Nagy érdeklődés mellett tartották meg Moszkvában a szocialista 1 országok nemzet­közi nőtalál kozó .iát. amelyen p. nők világkongresszusának előkészítése volt a téma ab­ból az alkalomból, hogy az ENSZ a nők nemzetközi évé­nek nyilvánította az 1975-ös esztendőt. A magyar delegá­ció vezetőjével, dr. Magyar Lajosné közgazdásszal beszél­gettünk a tanácskozás tapasz­talatairól, — A viták és tapasztalat­cserék „A nők' részvétele a társadalmi-termelő munká­ban és a nők munkavállalá­sának mai teltételei” téma köré csoportosultak. — Ml volt a magyar kül­döttség beszámolójának lénye­ge"? '— A nők helyzetének tör­ténelmi szempontú érzékelte­tése. Hazánkban a felszaba­dulás előtt a munkaképes ko­rú nők mintegy 25—30 szá­zaléka állt munkaviszonyban, nagyobb részük a mezőgaz­da Ságban dolgozott, sokszor ugyanolyan nehéz fizikai munkán, mint a legerősebb férfiak. A 30-as évek Magyar- országán ezenkívül kerek számban kétszázezer nő dol­gozott háztartási alkalmazott­ként ... A társadalmi mun­kamegosztás fejlődésével a nők egyre több területen he­lyezkednek el: gyakorlatilag a munkaképes nők csaknem mindegyike dolgozik. A szo­cialista fejlődés eredménye­ként ma már az összes ke­reskedők 43 százaléka nő. Azt is elmondottuk, hogy a menv- nyiségi mutatókon belül még szembetűnő aránytalansá­gok vannak. Amíg például a diplomás nők száma az el­múlt tíz év alatt két és fél­szeresére nőtt, s ezzel az öss-z- diolomások 34 százalékát ad­ják. addig az összes szakmun­kásoknak mindössze 18 száza­léka nő, — A moszkvai találkozón mindegyik ország hasonló részletességű beszámolót adott? — Igen, hiszem így tudtunk az egyes tíknák körében ál­talános következtetéseket le­vonni. Elsősorban az volt a feltűnő, hogy 1970-től meny­nyire meggyorsult a fejlődés. Az országok nagy részében például gyakorlatilag megva­lósult a teljes foglalkoztatott­ság. csupán azok a nők ma­radtaik a háztartásban, akik negyven éven felüliek, szak- kéozetlene^, valamint a ki­sebb, elszórt települések asz- szonyai, ahol nincsen megfe­lelő munkaalkalom. — Milyen tanulságok követ­keztek ebből? — Az, hogy amíg az egyik oldalon a szocialista társada­lom elismeri a mői egyenjo­gúságot a munkában, a nők szervező és vezető képessé­gét — mindennek gyakorlati megvalósítása nem automati­kus folyamat, hanem a kom­munista és munkáspártok, va­lamint a kormányok tudatos társadalom- és gazdaságpoli­tikai intézkedéseinek eredmé­nye. Általánosítható tapasz­talat: a nők egyenjogúsága a családon belül is fejlődik. Eh­hez hozzájárul az a tény, hogv a családi jövedelemből a nő keresete mind nagyobb rész­arányt képez. Fontos téma volt a szolgáltatások korsze­rűbb minősétgi és elterjedtebb, mennyiségi fejlesztése is. — S a szociálpolitikai kér­dések? — Nagy figyelmet keltett a magyar delegáció beszámoló­ja a gyermekgondozási se­gélyről. a gyermekek után já­ró pótszabadságról, a fizetett szabadnapokról, a gyermek­ápolási táppénzről, általában mindazokról a családot érintő és segítő intézkedésekről, amelyek nálunk illetik meg a női munkavállalókat. — Milyen érdekesebb kuta­tási vagy tapasztalati témák kerültek felszínre a tudomá­nyos tanácskozáson? — Főként a szovjet delegá­ció terjesztett elő fontos Té­mákat. Így például: Milyen legyen a jövőben, a tudomány és a műszaki színvonal gyors változásával a női munkavál­laló helyzete, szakképzésének milyen módozatai lehetsége­sek? A gépesítés, a kemizálás következtében felgyorsult me­zőgazdasági termelésben, mi­lyen szerep várhat a negyven éven felüli, jelenleg szakkép­zetlen falusi nőkre: A nők át­lagéletkora mintegy nyolc év­vel magasabb a férfiakénál: miiként lehet biztosítani, hogy az idősebb nők gazdasági, társadalmi, politikai aktivitá­sa megmaradjon? — Hogyan hasznosítják a moszkvai tanácskozás tapasz­talatait? — Októberben éppen Buda­pesten ült össze a szocialista országok nőmozgalmainak 1974. évi munkakonferenciá­ja. Itt beszélték meg a viták, eszmecserék már összefoglalt tapasztalatait, és egyeztették a tennivalókat annak érdeké­ben, hogy a szocialista or­szágok minél alaposabban ve­gyék ki részüket a nők nem­zetközi évének, s a nők világ­kongresszusának előkészüle­teiből. Tóbiás Áron Közlekedési ügyben kere­sett meg minap egy középko­rú asszony Salgótarjánból, a nagyállomás környékéről. Panasszal élt, elmondta: ta­vasz óta nem festették fel a gyalogátkelő helyeket a Rá­kóczi útnak ezen a szaka­szán, és szerinte: nagy a balesetveszély! Tehergépko­csik jönnek, mennek a nagy­állomásra., ugyanakkor igen sok idős ember és iskolás gyermek lakik ezen a kör­nyéken. Megemlítette: szólt már illetékes helyen, jelzett a tanácsnak, de intézkedés még nem történt. Amikor egy-egy balesetről írunk felsoroljuk azokat az okokat is, anielyek előidéz­ték a tragédiát. A gyorshaj­tás, az elsőbbségi jog, a kö­vetési távolság, az előzési feltétel hiánya mellett azon­ban kevés szó esik az úgy­nevezett mellékokokról, ame­lyek ugyancsak veszélyfor­rások. Azokról, amelyek for­galomszervezésből adódnak, a gyalogátkelő helyeken tör­ténnek — éppen a zebra hl-, tónya miatt —, vagy ki nem helyezett jelzőtábla is oka lehet a balesetnek. Ha Salgótarján belterületét vizsgáljuk, elégedettek lehe­tünk. Igen, így kell, minden rendben van! Távolabb, a külterületeken azonban nem éppen rózsás a helyzet. Kezdjük a táblahiánnyal. Elsőbbségadás kötelező — jelzőtábla kellene a Zója út és a Ságvári út, a Móricz Zsigmond körút, és a Ker- cseg út, de a Zója út és a Damjanich út kereszteződé­séhez is. Soroljuk tovább: ugyanígy a Dimitrov út és a Mártírok út, a Dimitrov út és a Május 1 út, a Május 1 út és a Rudas László út, valamint a Felsáabadulás út keresztező­Ember és a hivatal Egy hasznos vizsgálat Az ügyféláramlást vizsgál­ták a közelmúltban a salgó­tarjáni Társadalombiztosítá­si Igazgatóságnál, és a balas­sagyarmati kirendeltségnél. Számos érdekes megállapítás­ra jutottak. A vizsgálat célja az volt, hogy az államélet és a szocialista demokrácia fej­lesztésére vonatkozó pártha­tározat szellemében hivatali tevékenységüket hatékonyab­bá tegyék. Vizsgálták, hogy a feltételek biztosítottak-e a lakossági igények színvona­las kielégítésére? Az információk összegyűj­tése érdekében tíz kérdés- csoportot tartalmazó kutató­lapot szerkesztettek, amelyet ez ügyfelek töltöttek ki. Az információkat feldolgozták, és a kapott adatok alapján a szükséges elemző munkát el­végezték. Kíváncsiak voltak arra, hogy mi az ügyfelek vé­leménye az ügyintézésről és a félfogadásról. Tapasztalat, hogy az ügyfelek túlnyomó többsége elégedett a társada­lombiztosítási szervek munká­jával mind Salgótarjánban, mind Balassagyarmaton. Pa­nasz zömmel a nyugdíjosz­tályra hangzott el, főleg azok részéről, akiknek a kérését jogszabályi rendelkezés miatt nem lehetett teljesíteni. Az ügyfelekkel való foglal­kozásra továbbra is nagy súlyt helyeznek. Tekintettel vannak arra, hogy többnyire beteg és idős emberekről van szó, akik türelmet, megértést igényel­nek. Az ügyfélforgalom mérté­kének további csökkentése érdekében — bár 1971-hez vi­szonyítva napi 40 fővel ala­csonyabb — további kifizető- helyek létrehozására töreked­nek. Fehér foltok e vonatko­zásban az ipari és mezőgaz­dasági szövetkezetek. Ezeket nem lehet kötelezni a kifize­tőhelyek létrehozására. E jog­szabály módosítását javasol­ják. A nyugdíjosztálynál is le­hetne csökkenteni az ügyfél- forgalmat, ha a különböző munkahelyeken a nyugdíj­előkészítő albizottságok aktí­vabban foglalkoznának a nyugdíjba vonuló dolgozók ügyes-bajos dolgaival. Gon­dot jelent, hogy a nyugdíj- jogszabályok bonyolultak, és viszonylag gyakran változ­nak. Vizsgálati tapasztalat, hogy az azonos ügyben visszatérő ügyfelek száma kevés. To­vábbi csökkentése az ügyin­tézés, a tájékoztatás színvona­lának emelésével érhető el. Az ügyek intézésének folya­matosságát biztosítják. Sem Salgótarjánban, sem Balassa­gyarmaton nem korlátozzák az ügyfélforgalmat, a munka­idő egész tartalma alatt fo­gadják az érdekelteket. Ada­tok igazolják, hogy a hét minden napján arányosan je­lentkeznek az ügyfelek, na­gyobb torlódás tehát nem keletkezik az ügyintézésben. Szabad szombatokon az ügy­intézők fele is elegendő a ten­nivalók ellátására. Az adatok alapján számos olyan, eddig ismeretlen összefüggésre fi­gyeltek fel, amely útmuta­tásul szolgál az ügyviteli munka javításához. Leszűr­ték, hogy az ügyfélforgalmon kívül sokan telefonon és le­vélben kérik ügyük elintézé­sét. Az igazgatóság vezetői ügyelnek arra, hogy a felmé­rés adatait helyesen értékel­jék, és ne vonjanak le elha­markodott következtetéseket. A szerzett tapasztalatok segí­tik feladataik színvonalasabb ellátását, a társadalombizto­sítási ügyintézést. (r. i.) déséhez. Hiányzik ugyanez a tábla Zagyvapálfalván, a régi 21-es út és az állomás felé vezető út, de a Budapesti út és a 21-es út keresztező­désénél is. Azért — hirtelen jöjjünk vissza a centrumba r— a városi tanáccsal szem­ben levő Mérleg utcához is elkelne egy elsőbbségadás kötelező jelzőtábla. Más helyen a növényzettől nem lehet látni a jelzőtáblá­kat. Illetve várni kell egy kicsit, amíg beköszönt a tél és eltűnik a növényzet. Így van ez a Faiskola út és a Csizmadia út kereszteződésé­nél, a Móricz Zsigmond kőr­útnál, ahol a gyümölcsfáktól és az aljnövényzettől nem lehet rálátni a vasúti sínek­re. Helyes lenne egy táblát elhelyezni a Dimitrov út és a Móricz Zsigmond körút, vala­mint a Kemerovo körút csomópontjában is. Több gépkocsivezető kérte, hogy Zagyvapálfalván a Tükrös előtt, a Csokonai Mihály úton indokolt volna egy vá­rakozni tilos táblát elhelyez­ni. Indokolt már csak azért is, mert, itt is több baleset történt. Figyelmet érdemelne az is, hogy Kazár és Salgó­tarján között a rossz út mi­att alig van forgalom, ugyan­akkor egy másik úton a Somlyó—Salgótarján vonal igen forgalmas. Mégis, az el­sőbbségadás kötelező jelző­tábla Somlyó bánya felől van kitéve. Feltétlen meg kelle­ne cserélni! Változatlanul balesetveszélyesek a Salgó- kapunál és a művésztelepnél levő helyijáratú autóbusz- megállóhelyek. A Malinovsz- kij úti iskola mellett levő megállót lentebb helyezték, s azóta nincs is semmi baj — megszűnt a balesetveszély. Jő lenne, ha az említett két megállóhely áthelyezése is megtörténne. Íme néhány baleseti forrás Ne várjuk meg, míg bekövet­kezik a baleset ezek miar.. Megszüntetésük csak figyel­messég kérdése. (sz. l.> % Tisztelet a népművelőnek A Kulturális Minisztérium lap'ja: a NÉPMŰVELÉS ok­tóberi száma kétoldalas kép­riportot közöl a művelődési otthon-mozgalom megindulá­sának huszonötödik évfordu­lójára rendezett nagyszabású békési jubileumi ünnepségről. Az egyik fénykép a jubileu­mi emlékérmet ábrázolja, ami nekem ugyancsak isme­rősnek tetszett... Láttam mar valahol, tűnődtem. Hát, per­sze. a kedves ARATÓ JÁ­NOS bácsi Patvarcrol is iíyet kapott. Maga mutatta nekem, amikor visszajött Békésről, lelkesen mesélt a fényes ün­nepségről, a szívet melengető találkozásokról, hiszen az egész országból voltak ott meghívottak, ünnepeltek. Nóg- rád megyéből is ketten utaz­tak oda, Kelemen Józsefről időközben egy szép riportban is megemlékezett a NÓGRÁD. ARATÓ JÁNOS bácsiról most készül egy szerény tollrajz, tiszteletadásból — sose ké­sőn! Idősebb ARATÓ JÁNOS neve nemcsak az iskolai in­dexekből, tanügyi iratokból, hanem — színházplakátról is ismerős. — Ó, ez az utóbbi már na­gyon régen volt! Még fiatal tanítókoromban történt, ami­kor magánháznál tizenöt Ön­kéntes „színésszel” előadtuk a Cigány című színművet. A színjátszás, a rendezés ma Is érdekel, szívesen csinálom, ugyancsak szépre változott és jobb körülmények között, mint évekkel ezelőtt, bár már a nyugdíjazás küszöbén állok. Kiváló ember János bácsi, ezt is jól tudjuk, mi,' akik gyakran találkozunk vele kö­zös munkánk közben. Bizo­nyítják ezt a kitüntetések Is — hogy csak egyet említsek: 1956-ban Huszonkilenc köz­ség közül a patvarci kultúr - ház nyerte el a párt és a KISZ VÖRÖS VÁNDORZÁSZ- LÓJját színjátszó, ének es tánc produkcióiért. A rádió is készített velük riportot, mert, mint szlovák nemzeti­ségi község, szépen dolgoztak és dolgoznak most is. — János bácsi valóságos polihisztor —mondom— ami­kor beleolvasok a patvarci klubkönyvtár rendezvény­naptárába: könyvtárkölcsön­zés Arató Jánosnál, szülők akadémiája: vezető Arató Já­nos, Röpülj páva kör: szerve­zi Arató János, kertbarát- szakkör kirándulását vezeti: Arató János. —' Nemcsak én csinálok minden^ — tiltakozik —, akadnak lelkes segítőtársaim, legtöbbje a tanítványaim kö­zül verbuválódott, hiszen jó­formán az egész falut én ta­nítom évtizedek óta. Nagyon szeretem Patvarcot. Itt szület­tem, és rövid segédtanítósko­dás után itt nyertem kineve­zést, majd lakást is — a csa­ládalapításhoz. Négy peda­gógust adtam — a közokta­tásnak — a közművelődésnek, mert minálunk ez egyet / je­lent. Az elmúlt negyedszázad alatt nemcsak a művelődési otthonhálózat nőtt kulturá­lis életünk rangos tényezőjé­vé, hanem a falusi művelődé­si otthonok, klubkönyvtárak vezetői is tekintélyt. rangot vívtak ki szellemi életünkben. Ezt példázza idősebb Arató János jubileumi kitüntetése is. Elekes Év» Befejezéséhez közeledik Salgótarjánban a Malinovszkij út építése. A végső munkálatokat — az aszfaltozást __ az e gri Közúti Építő Vállalat végzi. Kalácska Lajos művezető elmondotta, hogy ha az időjárás nem szól közbe — te­hát megszűnnek az esőzések — e hét végére, vagy a jövő hét elejére befelezik a munkálatokat. 14 fővel, napi 12 órai mókával igyekeznek befejezni az aszfaltozást, nem kis örömükre a Malinovszkij A ton lakóknak és az arra köz­lekedő gépkocsiknak, illetve gyalogosoknak — Bábel László felv. — < 1 Fáklya 21. száma Harminc éve szabadult fel a fasiszta megszállás alól Uk­rajna. A Fáklya október 20- án megjelenő 20. száma ez al­kalomból felidézi a harcok emlékét és körképet ad a mai Ukrajnáról. Ugyancsak jubi­leumot ünnepel Moldávia: az országrész 1924-ben vált a Szovjetunió autonóm köztár­saságává, 1940-ben pedig ön­álló szovjet szocialista szö- vets_gi köztársasággá. Foly­tatódik Fomin ezredes had­történeti krónikája, amely ezúttal magyar földre kalau­zolja az olvasót. Gazdagon illusztrált, színes, képes összeállítást olvasha­tunk Moszkva mindennapi életéről, eseményekben gaz­dag történelméről, távlati terveiről. A szovjet főváros­ban jelenleg évente 120 ezer új lakás épül: ezek egyikét kereste fel a lap riportere, a Kalinvin sugárúti új torony­házban. A tudományos rovat a szov. jet biológia víruskutatásai­nak legújabb eredményeiről számol be, egy szociológiai ta­nulmány pedig azt elemzi, ho­gyan befolyásolja korunk tu­dományos-technikai forradal­ma a lakosság strukturális összetételének alakulását. A kulturális rovat a panto­mim két jeles képviselőjét, a berlini VIT-díjas Natalija Kirjuskinát és Oleg Kirjus- kint mutatja be, a sportrovat pedig az olimpiára készülődő szovjet főváros nagyszabású sportintézményeivel ismerte­ti meg az olvasót. Keresztrejtvény, mozíka- lauz, a Szovjet Kultúra és Tu­domány Háza esedékes prog­ramba egészíti ki a számot, amely ezúttal — melléklet­ként — egy kérdőívet is köz­read, hogy az olvasók vélemé­nye, tanácsai, javaslatai ala’' ján a jövőben még szín sebb, még érdekesebb legye a Fáklya. ] NÓGRÁD — 1974. október 25., péntek 5 i 0

Next

/
Thumbnails
Contents