Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-22 / 247. szám

Liu a íollsepjül! ,í> Jegyzetek egy őszi taggyűlésről KSaséleti emhereh Nem a tapasztalatok „lelő­helye” a legfontosabb. Érde­kesebbek ennél maguk a ta­pasztalatok, amelyek ezúttal igencsak sok hasonlóságot mutatnak a konfekcióban ké­szült inggel. Azzal az inggel t_-hát, amelyet sokan maguk­ra húzhatnak. Egy KISZ-szervezet őszi taggyűléséről van szó. /Ezt <# taggyűlést a megye vala­mennyi KISZ-szervezete meg­tartotta., Ki több. ki kevesebb Sikerrel- Azért adtak és ad­uik találkozót egymásnak a szervezetek tagjai, hogy meg­beszéljék a KISZ központi bizottság 17-i határozatát, az egyéni feladatvállalásokat, s tűtől lehet, értékeljék a meg­bízatások eddigi teljesítését. * A KISZ-szervezet titkára fiatal lány. Titkári múltja míg néhány hónapos. A ha­tározat ismertetésére nagyon maposan felkészült. Az előt­te levő asztalt vastag hal­mokban borítják a különböző papírosok, nyomtatott és kéz­zel írott sorok Legkevesebb két estéjébe kerülhetett, amig mindezt összehozta. a.z ismertetésbe mégis be­csúszott egy kis hiba. Az ugyanis, hogy a titkárlány csupán felolvasta mondandó­ját. A némi drukkal ledarált szöveg nem adott módot a hallgatóságnak az elgondol­kodásra. a vélemény alapozá­sára. Igaz, voltak azért hoz­zászólások. Azok jelentkeztek, akiket a „külön szeretettel köszöntjük” formula után szoktak bemutatni. Azaz a yecidégek, a pártol apszerve- zet jelenlevő titkára és a KISZ-bizottság kiküldött kép­viselője. A KISZ-tagok azon­ban, akikért-akiknek a ha­tározat készült, nem szóltak. A szervezet tagjai még májusban vállaltak külön, személyre szóló feladatokat. Félidőben tartunk, hasznos a közbeeső értékelés. Titkár: Tamás, te vállaltad, hogy segédkezel a rendezvé­nyeken. Ezt lényegében telje­sítetted is. (Tamástól ez a vállalás ki­csit kevés, nagyon általános es mindenképpen megfogha­tatlan vállalás. A számonké­réstől való tartás, vagy a kényelem tartotta vissza a komolyabb feladattól?) Titkár: Gábor a túra szer­vezésében való segédkézéit ajánlotta fel. Túra még nem voit, a vállalás tehát értékel­hetetlen. (Október vége felé járunk. A túrához való jó idő elsza­ladt már. Kár volt az alkal­mat kihagyni...) Titkár: Na. és itt van a sportfelelősünk. Hogy egészen rövid és velős legyek, a sport nálunk sehogysem áll! Sportfelelős: nerrj is fog! Itt egyszerűen nem lehet ösz- szehozni semmit! Talán ha a klub beindul... (Miért, a klub talán csoda­szer?! Egyébként a sarokban ott szomorkodik egy porlep­te asztalitenisz-felszerelés. Elő egy toliseprűt! Az asztalt csak leporolni, összeszerelni kell, és máris pattoghat a kaucsuklabda! A megbízatások végrehaj­tásának értékelése nem járt ragyogó eredménnyel. Igaz, ez az értékelés még csak afféle figyelmeztető számon­kérés. az elmulasztottak pót­lására van még idő. Maguk a tagok is érezhet­ték. hogy az eddigi feladat­vállalások kicsit kényelmesek, lazák, mert szinte meglepő lelkesedéssel ajánlkoztak pót- vallalásra. — Szeretném a faliújság szerkesztését „pluszba” elvál­lalni. Azonkívül szeretném az üttörőház kisdobosklubját új­ra vezetni. Egy időben a főnököm nem járult ehhez hozzá, igaz. a beosztásom is nehezen engedte volna. Az­óta változás történt, újra szí­vesen csinálnám. — Én szívesen lennék az ifjúsági újságok felelőse, ter­jesztője. — Én pedig könyvtárfelelős, beleértve az új könyvtári ta­gok beszervezésének felada­tát! —<• Korábban támogattuk a közeli óvodát Megszűnt, vagy csak nyáron szünetelt? Keres­sük fel ismét az óvodát! Esedékes az őszi nagytakarí­tás, az udvar rendbe hozatala, néhány új játék is elkelne. Kár, hogy hiányoztak a közéleti szereplést segítő vál­lalások. Nem esett szó a gazdasági munka segítéséről sem. pedig ez is kínál jó né­hány feladatot a fiataloknak. Nem történt említés a KISZ- oktatásban való részvételről, pedig az oktatási év meg­szervezése már a legaktuáli­sabb feladatok közé tartozik. Lehet, hogy e sorok hang­vétele kissé szigorú. A KISZ központi bizottság április 17-i határozata azonban olyan gazdag lehetőséget tár a fi­atalok elé, amelyet nagy hiba lenne csak töredékében ki­használni. Különösen akkor, ha a képességekből sokkal többre is futná... Sz. M. Szükség van az emberre mm Öregek a gyerekekért „Nem jó fnegöregedni.” Jó­kai Mór kezdi ezzel a mon­dattal egyik regényét. Igaz­ságát, azt hiszem, nem kell bizonygatni. Közhellyé kop­tattuk, aktualitása azonban, sajnos, megmaradt, bizonyítja ezé az a sok magányosan élő öregember, akikkel, nyáridőben a parkokban, né­ha-néha / találkozhatunk. Azért csak' néha-néha, mert legtöbben, otthonülőkké lesz­nek, 6 ha nincs, aki rájuk nyissa az ajtót, elmúlásukat is az újságkihordó veszi ész­re a megtelt levélszekrény­ről. Nem jó pedig a magány, az életet rövidíti meg. Nagyon sok helyen, Salgó­tarjánban. is működik öregek napközije. Akik ide jönnek, azok többnyire egyedül élnek, vagy ha a családjukkal együtt is, a fiatalok nappal dolgoznak, csak este ül össze igazán < a család. S akkor sem biztos, hogy örömre. Túl az ötödik-hatodik X-en már nehéz beilleszkedni új szo­kásokba, új rendbe, nehéz el­fogadni, hogy a mosógép jobb lehet, ' mint a teknő, hogy a takarításhoz nem lúgos víz kell, hanem szőnyegtisztító hab, hogy más ma az élet, mint régen volt. Pszichológu­sok megállapították, hogy a tétlenség csökkenti az élet­kedvet. Régi szokásokkal, modern körülmények között tétlenségre kényszerülő öre­gek. Vajon amikor elsiratják őket, gondolnak-e rá a meg­maradók, hogy egy kis tevé­kenység, valami kis feladat mennyivel megnövelte volna az eltávozott életkorát... Az öregek napközijében, amit azok, akik nem látogat­ják, sokszor ajkbiggyesztéssel emlegetnek, talán társítva a gondolatot a polgári jóté­konykodás szegényházával, kellemes körülmények kö­zött, nyáron virággal teli gyönyörű kertben üldögélnek, foglalatoskodnak, télen jól fűtött szobában televíziót nézhetnek, zenét hallgatnak rádióból és hanglemezekről, újságokat olvasnak. Látogatói ik is érkeznek, nem is ritkám. A BRG Hámán Kató Szocia­lista Brigádja nem áz egyet­len, amely „gondot visel” az öregekre. Szocialista brigá­dok, középiskolai osztályok csoportjai látogatnak ide. Valami tevékenység, hasz­nos munka hiányzott. Hogy az öregek érezzék, rájuk is szükség van, az ő emberségük sem fölösleges, tudnak még Örömet szerezni... Az öreg ujjak között már nem olyan ügyes a tű, mint amikor annak idején a sta- fírungot hímezték. Újra, mo­nogrammokat varrnak ki, mint akkor, tenyérnyi párna- huzatocskákat öltögetnek, araszos kabátkákat. A Bem utcai Petőfi bölcsőde har- mincegynéhány babáját, ma­ciját „öltöztetik fel.” Az anyagot a Textilipari Válla­lat hulladékából kapták, a gombok, egyebek kikerültek ottani varródobozokból; rég nem hordott, szétfeslett ru­hadarabokról. Mikor a rán­cos kezelt egy-egy macira rá­gombolják a ruhácskát, a szemek talán a kisunokát látják, aki valahol az egyete­men van már. Szinte simo­gatják a kabátkákat, sap- kácskákat. Előre érzik a bölcsőd ések örömét, mikor meglátják a sok felöltöztetett játékot. Köztük ül Abonyi Jőzsefné, akinek egyetlen hozzátarto­zója sincs Salgótarjánban. „Nem ig. tudom, mi lenne ve­lem, talán beteg lennék, ha nem jöhetnék ide” — mond­ja, miközben ujjai tétovái) gombolgatják egy nagy alvós- baba mellénykéjét. Nem. 6 az egyetlen, akinek családja, mindene, ami még az emberi világhoz köti, ez a napközi. „Nem jó megöregedni.” De az öregség is része az életnek. Az öregek az utánuk jövő nemzedékek javára élték le az életüket, s megérdemlik, hogy minél szebbé tegyük életük alkonyát. Budapesten öregek hetét szerveztek... Talán nálunk is sor kerül rá. De az lenne az igazán szép, ha mindennap „öregek nap­ja” lenne egy kicsit. — gáspár — Negyedszázad párisii Bankában Az utcán ismerősként kö­szönti mindenki. Ha valaki­nek valami gondja, baia van, úgy érzi, tudnia kell róla. Az üzletből valami hiányzik vagy a zöldségesnél silány az áru, épnein úgy megszólítják, mint amikor valamelyik emberrel otthon a családban baj van. Meghallgatja a panaszosokat, véleményt mond, tanácsot ad, segít, ahol csak tud. Párttit­kár Jakubovics Lajos Szoros- patakon, és ezt a tisztséget immár egy negyedszázada töl­ti be. — Hogy is kezdődött? — Negyvenötben lettem párttag. A MADISZ-ban. ké­sőbb titkár Mátraverebélyen. Kőműves volt a szakmám. Hatan fiatalok, jelentkeztünk Budapest újjáépítéséhez. A Hold utcát hoztuk helyre. Szombaton fizettek, de sosem volt elég a következő hétre.' Egy idős néninél laktunk. Ahogy a pénz romlott, úgy emelte a lakbért, amivel so­ha nem jöttünk rendbe. Ha­zulról kruplit, lisztet, egv kis zsírt vittünk, és amit főztünk, a háziasszony is azt ette. Csiz­mát, még egy sapkát akar­tam venni, de nyolc hónap alatt sem jött össze az ára — mondja a párttitkár és ne­vetve hozzáfűzi: — Valahogy így kezdődött. — A szorospataki bányába 1946. januárjában kerültem, csillésnek^ Ebben az évben megnősültem. A féleségem idevaló, és 45-ös párttag. Se­gédvájár — majd ’43-ban már vájárként dolgoztam. Akkor már a pártvezetőségben szak- szervezeti összekötő voltam, rá egy évre párttitkámak vá­lasztottak meg. — Azóta itt egy helyen tölti be ezt a tisztséget? — Nem! Először 1953-ig voltam itt titkár. A pártha­tározat szerint akkor végre­hajtott kádercsoportosítás so­rán kerültem Tatabányára. A megyei pártbizottságtól Do­rogra irányítottak. A VlII-as akna párttitkára lettem, maid később a X-es akna pártbi­zottságának titkára. Itt tar­tóztattak le az ellenforrada­lomkor. November 19-én már újjáalakítottuk a pártszerve­zetet 32 taggal, és munkához láttunk. Az -intéző bizottság elnökének engem választot­gjp; ' . tak. Decemberben meg a já­rási rendőrkapitányságra ke­rültem helyettesnek. Itthon voltam szabadságon, és hív­tak haza. Az igazat megvall­va mi is vágyódtunk vissza. Azóta végzem itt Szorospata­kon újra a párttitkári mun­kát. — Eltelt, elszaladt az idő és az én fejem is megfehére- dett. Gyors volt a tempó, és nem véletlen, hogy 1945-nél kezdtem. Így visszapillantva csak azt mondhatja az em­ber. megérte, népi volt hiá­bavaló a fáradozás. Ügy ér­zem, ezt nem nehéz bizonyí­tani, bár sokszor szükség van rá még ma is. — Mennyi most a napi mun­kaideje? — Nem nyolc óra. van ami­kor 13—14 órát is kitesz. Mi­kor mennyi a munkám. Sze­retek bányát járni, de elő­fordul, hogy itt kint. annyi az elfoglaltság, hogy nem iu- tok le. Máskor 4—5 alkalom­mal is lemegyek ä mu-pka- helyemre egy héten. Van amikor délután, vagy éjjel jutok le. Műszakváltáskor ál­talában az öltözőben és a fel­olvasóban tartózkodom. Ott, az emberek között érzem jól magam. Persze, a párti rod a ajtaja ts nyitva van, a pártta­gok és pártonkívüliek előtt. — Négy éve decentralizál­tuk a pártmunkát. Akkor négy alapszervezetet hoztunk létre és a csúcsvezetőséget. Jól bevált ez a módszer, kö­zelebb került a munkahelyek­hez a pártmunka. Egy-egy rendezvényen korábban öt— hat párttag mondott véle­ményt, most viszont általában 40—45 felszólaló van. A ter­melési kérdésekről, legutóbb a közművelődési határozatról volt élénk vita. Nálunk 126 dolgozónak hiányzott az ál­talános iskolai végzettsége. Már tavaly 34 Vizsgázott. A/, idén eddig 37 jelentkező van. és a jövő héten itt. az Isko­lában kezdődik a tanfolyam. — A szorospataki b&nvánál 263 párttag Van. Nagv erő e/.. Az alapszervezetekkel eevütt 37 vezetőségi tag. 36 bizanu . és 72 munkásőrünk van. Én is megalakulástól kezdve munkásőr vagyok. A szak- szervezetben. társ'adalmi szer­vekben dolgozó kommunisták munkája is nagv figve'n i igényel. Van tehát kivel es mivel foglalkozni a párttit­kámak. — Mi az, ami esetleg ide­gesíti ? — Amikor úgy érzem. ho«v nehéz szót érteni. Ha a te ­metés akadozik, és nincs me ; az összhang. A műnkből; i vezetőket okolják, a vezetők meg a munkásokat. Ha a fe‘ - tételek hiányáról hallok. í z végtelenül idegesít. Mert sz t kell érteni az emberekkel, -s lehet is. ha azt keressük, hogy közösen mit kell tennünk. Az utóbbi időben sok gond. öli volt a termelésben és ez fe­szültté tette a hangulatot. Ügy látszik, most már sike­rül úrrá lenni a gondokon, és ez az emberek közérzeté­re is kedvezően hat. Szere­tem viszont a nyílt, őszinte véleményt, ami előre viszi a munkát. Ha kertelés nélk il feltárják a hibákat, könnye - ben kijavíthatok. A vélemé­nyemet én Is megmondom, de azért emiatt tudomásom szerint nincs haragosom —1 mondta a párttitkár. A járási pártbizottság tagja.' A telepi pártszervezetet Pat­ronálja. Rendszeresen eljár a fiatalok közé a klubba. — Van-e valamilyen hob­byja? — Már 23 éve vadász va­gyok, a társaság elnöke. A heti fáradalmak után felüdü­lést jelent számomra az er­dő. a természet. Azután van egy 3 és fél éves unokánk. Szeret nálunk lenni, jön a Jaku-papához. Ha itt van, nagy az öröm a házinál, meg­követeli, hogy vele foglal koz­zunk. Szívesen teszi az ember — mondta Jakubovics Laios. B. J. Segítség a földeken Megbeszélést- tartottak a rétsági és tolmácsi ipari üze­mek gazdasági és szocialista brigádvezetői. Megszervezték a tolmácsa termelőszövetkezet betakarítási munkáinak segí­tését. Ennek eredményeként már szombaton száz üzemi munkás dolgozott a cukorré­paföldekén; a Csiszolókorong- és Kőedénygyárból ötvenhe- ten, az Erdőkémiai Vállalat­tól huszonnyolcán, a költség- vetési üzem dolgozói közül huszonötén segítettek a ter­melőszövetkezetben, a béta-ka-- rítás meggyorsítása érdeké­ben. ★ Az őszi munkák dandárjá­ban igen nehéz körülménye­ket teremtett a csapadékos időjárás. Országszerte állami és társadalmi szervek sietnek a mezőgazdaság segítségére. Erről kaptunk értesítést Nagyoroszi községből is. A csúcsvezetőség és a párt- alapszervezet kezdeményezé­sére nagy megértésről tettek tanúságot az ipari és szövet­kezeti, állami és társadalmi szervek vezetői és dolgozói, hogy segítséget nyújtsanak a helyi termelőszövetkezet beta­karítási munkáiban. A hon­védség KléZ-szervezete 120 fővel vett részt az akcióban, a Vegyesipari Ktsz. a FAVO­RIT Ktsz és az ÁFÉSZ dolgo­zói egy napi munkájukat ajánlották fel. Részt vállaltak a munkában a KlSZ-alapszer- vezetek, a többi tö-megezerve- zet és a szocialista brigádok. A tanács és az irodák dolgo­zói, vezetői az elkövetkezen­dő napokban ugyancsak a ha­tárban találhatók meg. Még nem késő! , A pásztói járás termelőszövetkezeteinek vezetői pa­naszkodtak az elmúlt hét végén, hogy nehézkes a me­zőgazdasági munkát segíteni érkezők étkeztetése, ellátá­sa. Kicsi az ÁFÉSZ-ek konyhai kapacitása, úgyszólván meghaladja erejüket a jeladat. A varsányi tsz-vezetok szerették volna az általános iskolások burgonyabetakarításban végzett munkáját leg­alább egy csomag cukorral meghálálni. Hiába járták be azonban a környező üzleteket (melyek üzemeltetője a szécsényi ÁFÉSZ) nem tudtak hatszáz csomag édességet szerezni. Máshol is akadlak hasonló problémák. Nem is olyan régen még kereskedelmi napokat tar. tottak megyénkben. A kereskedelem szakemberei és dol­gozói sok mindenből ízelítőt adtak. Az őszi mezőgazda- sági munkák során azonban nem kisebb feladat hárul ■rájuk, mint a „külső munkaerők” ellátása. A gazdasá­gok vezetői úgy gondolták, hogy ebben nem lehet komo­lyabb fennakadás. A jelek szerint azonban néhol igen. E problémákat könnyen meg lehet előzni. Nem ártana az ÁFÉSZ-eknek kapcsolatot teremteni azokkal a gaz. daságokkal, ahová a napokban munkások, katonák, diá­kok érkeznek a betakarítás segítésére. Az igények fel­mérése után szinte gyerekjáték gondoskodni a sokszor önfeláldozó munkát végző, alkalmi mezőgazdasági dol­gozók ellátásáról. Erre az érdekelt ÁFÉSZ-ek azonban maguktól is rájö­hettek volna. Még nem késő! sz. gy. j NÓGRAD - 1974. október 22., kedd 5 l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents