Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
Műveli munkások legyenek — AZ ELZETT Zár. és Lakatgyár szécsényi gyáregysége kollektíváinak a közművelődéssel is többet kell foglalkozniuk — mondta Széplaki Péter, a szerszámműhely művezetője a taggyűlésen,, amely a közművelődés helyi vonatkozásait tárgyalta meg a tudatosság és a felelősség teljes vállalásával. Valóban — ismerték el többen is — a kultúra eddig egy kicsit kiesett érdeklődésünk fókuszából. Ez a reagálás is bizonyítja, hogy időben jött a határozat. Szocialista társadalmunk fejlődése elképzelhetetlen az emberek gondolkodása, magatartása, szocialista tartalmának fejlesztése nélkül. A szécsényi ELZETT-gyáregyséig alapvető problémáit a munkásság összetételének haterogenitása jelenti. A dolgozók többsége olyan leány és asszony, aki nem rendelkezik ipari előképzettséggel, és nem is dolgozott termelő- egységeknél. Számukra a megélhetést korábban az otthon, a férj. a családfenntartó biztosította. A feladatok sorában tehát természetes, ha az ő gondjaik megoldásával foglalkoznak elsősorban. A közművelődési munka vezérfonalát az MSZMP Központi Bizottságának és a helyi pártbizottságoknak a határozata adta. A változó valóság állandó és tudatos elemzése határozza meg a feladatok konkrét irányát és tartalmát. A közművelődés kérdéseivel való foglalkozás nem jelent teljesen új dolgot. De nem is jelenthet, hiszen ezekkel a kérdésekkel a öártbi- zottságok és a pártalapszerve- zetek korábban is foglalkoztak. Az ettől való eltérést alapjában, elvi meggondolások magyarázzák: soha nem volt még ennyire alapos, átgondolt és tudatos a közművelődés, az egész lakosság előtt álló feladatok tárgyalása és .határozott megjelölése, mint most. éopen napjainkban a technika. a tudomány forradalmának. idején. A feladatok konkrét meghatározása előtt nézzünk néhány számadatot. A szécsényi ELZETT-gyáregység munkásainak összlétszáma 590 dolgozó. Ennek a létszámnak mintegy 28 százaléka — főleg női munkaerő — nem rendelkezik a nyolc általános iskolai végzettséggel. Pozitív jelenségnek tekinthető viszont, hogy ennek a mennyiségnek a kétharmada 40 éven felüli dolgozókból tevődik össze. A politikai végzettség tekintetében ugyancsak egyharmados a végzettségi hányád. A párttagságnak tehát ezen a térén is van tennivalója bőven. mint ahogy további feladatok várnak ránk a szakmai műveltség további fejlesztésében is. Ezek ismeretében a párt- alapszervezet az általános műveltség, miint minden további ismeret gyarapításának az alapját, közeljövőben! átgondolt fejlesztését határozta meg. A legtöbb hozzászóló is ehhez a kérdéshez volt. Velenczei Antal, a szakszervezeti titkár, a helyi kihelyezett általános, iskolai oktatás bevezetését szorgalmazta. Ez már a elmúlt esztendőben is „asztalra” került, de a nagyközség szellemi kapacitása megszervezését nem tette lehetővé. Ebben az esztendőben az eddigi tárgyalások alapján úgy néz ki, hogy sikerül az elképzelések megvalósítása, és a gyár munkásai helyben, jó körülmények között végezhetik el az általános iskola hiányzó osztályait. A PROBLÉMÁK TELJES megoldását azonban — nagyon helyesen — nem kizárólag az iskolától várják. Széplaki Péter művezető a közművelődés más területeire is felhívta a figyelmet hozzászólásában. A kollektíváknak. a szocialista és munkabrigádoknak a műve- lődés közösségi, társadalmi jellegét kell erősíteni, és alkalmakat kell találni a társas szórakozás, a közös színházi és mozielőadás látogatására, a televízió és rádió előadásainak megbeszélésére, az olvasási kultúra fejlesztésére. A közművelődésnek az eddigieknél tudatosabban kell szolgálnia nemcsak a korszerű ismeretek terjesztését, hanem a közösségi gondolkodás és magatartás kiteljesedését. a szocialista eszmékkel való értelmi-érzelmi azonosulást. a hazafias és internacionalista nevelést, a szocialista demokrácia alapjainak megteremtését. Matuszka Mihály párttitkár szóbeli előterjesztésében külön hangsúlyozta a művelődés komplexitását. Szembeszállt azokkal a téves nézetekkel, amelyek a műveltséget pusztán gazdasági érdekkel mérik, és csak a szakmai műveltséget tartják fontosnak. Elutasította azt a felfogást is. amely a műveltséget a humán kultúra — hagyományos — birtoklásával, méri. A mi értelmezésünk szerint — hangsúlyozta és fogadta el a pártalapszervezet ülése — a munkásművelődés a politikai, általános és szakmai műveltség egységét jelenti, művelt munkásnak pedig az tekinthető, aki' osztálya tagjaként tudása és képessége szerint a legmagasabb szinten oldja meg feladatát A közművelődés gyakorlatának megerősítése a gyáregységnél alapvető fontosságú: a politikai, gazdasági és kulturális feltételek kialakulatlansága folytán, a munkássá válás folyamatának erősítése céljából több segítséget és támogatást kell adni a munkásművelődésnek. Kulcskérdésnek számít, hogy a gyakorlati nártmunkában érvényt tudnak-e szerezni a határozatokban megfogalmazott álláspontnak, sikerül-e megvalósítani és elfogadtatni, hogy a közművelődés fejlesztése a szocializmus építésének alapvető feladata és feltétele. A PÁRTALAPSZERVEZET a feladatok meghatározásában a mindennapok tapasztalatából, az. eddigi eredmények számbavételéből és továbbfejlesztéséből indult ki- A feladatok konkrét meghatározásában következetesnek bizonyult. A feladattervben megfogalmazottak megvalósítása a közeljövő feladata lesz. Ebben a munkában feladat jut mindenkinek — a közművelődés közös társadalmi ügy, ezért közös -tevékenység is. — o. k. — Szolnoki András Megőszül majd a haj a milyen sötét volt olyan fehér lesz, megöszül a lélek közelit az öregség és te érzed, érzed, hogy kopnak a színek a nyári egekről. Napi e m e n t e Megüatod a szemed hajnalhasadással naplementével, hogy örökké lássad , amitől megválni kevés tán egy élet: a tűnő szivárványt elfutó reményed. Régi naplementék emléke ringat öreg, hajnali fényárban úszó anyafölded távola megközelít, és úgy zsugorodik benned össze a lélek, mint az elfeledt név. Közműveltség és közművelődés A társadalmi megítélés, a szélesebb közvélemény előtt nyilvánvalóvá lett, hogy a kulturális állapot, a műveltségi viszonyok mennyire befolyásolni képesek a gazdasági, politikai fejlődést. A közművelődés reális teendőit, a társadalmi műveltség fejlesztése terén megoldandó feladatokat csak a gyakorlat alapos elemzése és a. társadalomtudományi kutatás során megállapított konkret szükségletrendszer határozhatja és határozza meg. A szakmai közvélemény dicséretére válik, -hogy viszonylag rövid idő alatt vállalkozott szemléletmódjának egészséges felülvizsgálására, avitt fogalmak megtagadására, kiürült, tartalmatlanná lett szokások, törekvések, vagy éppen a csak rutinra hagyatkozó magatartás és cselekvés meghaladására. A kulturális területek, a közműveltségnek tudományos feltárása a tények és törvény- szerűségek egész sorával bizonyítja, hogy az azonos gazdasági, társadalmi. politikai talajon, hasonló adottságok eseten is eltérő műveltségbeli viszonyok, állapotok alakulhatnak ki. A szükségletrendszert tehát differenciáltan kell értelmeznünk ahhoz, hogy mindenkori konkrét teendőinket a valóságos igényekkel összhangban tudjuk hozni. Szocialista társadalmi rendünkön belül is befolyásoló. meghatározó tényezőkként esnek latba: a munkamegosztásban elfoglalt hely, a jövedelmi szint, a települési előnyök és hátrányok, az iskolázottsági színvonal, az urbanizáció, az infrastrukturális ellátottságban való részesedés, a családszerkezet, a művelődési szokások stb. De a megosztottság, az egészen belüli különbözőségek ellenére sem feledkezhetünk meg az egyetemesebb, távlati célokról, a szükségleteknek össztársadalmi szinten jelentkező egységéről, integritásáról. Mert hiszen éppen az a feladatunk, hogy az ellentmondások feloldásával minden réteget, csoportot eljuttassünk a társadalmi érdektől , meghatározott kívánatos szíriére; Más szóval egész társadalmunkat kell képessé tennünk arra, hogy a szocializmus adta lehetőségekkel élni tudjon. Hiszen a közművelődési határozat éppen abból az alapvető ellentmondásból indul ki. a kulturális, művelődési szükségleteket abból az ellentmondásból származtatja, amely a dolgozó, közéletben forgolódó és. a kulturális értékek elsajátításával önmagát humanizáló ember társadalmi illetékessége és műveltségbeli felkészültsége között feszül. A megfelelő társadalmi műveltség kialakításán fáradozó közművelődés számára olyan műveltségszerkezetet, művelt- ségmodellt körvonalaz a határozat, amelynek elfogadása eleve kizárja a részleges, egyoldalú szemléletet, az elfogultságot. Egyértelműen hangsúlyozza a közművelődés illetékességi körét, s besorol a műveltségszerkezetbe olyan műveltségtartományokat Is, amelyek a leszűkített népműveléstől, a parttalannak titulált közművelődéstől távol eshettek. Nem kétséges, hogy a köz- műveltség, a társadalom műveltségének színvonala nem azonos a társadalmat alkotó egyének műveltségének átlagával, hogy fejlettsége sohasem fejezhető ki egy-egv mutatóval (pl. az iskolázott- sági szinttel.) Sokkal bonyolultabb, összetettebb, több rétegből áll. több rétegre bontható. Beletartpznak azok az ismeretek, készségek, amelyek a racionális életvitelhez szükségesek, a mindennapi élet anyagi feltételeinek kezelésében nyilvánulnak meg, a munkakultúrában manifesztálódnak. Más rétege az emberi együttélésben megvalósítandó magatartásban, az együttélés etikai, érzelmi, humán jellegében jelentkezik. S kellő hangsúlyt kapnak azok a műveltségelemek, amelyek a „tudomány, művészet komplexusában tárgyiasulnak, amelyeknek elsajátítása képessé teszi az embereket arra, hogy befogadják a világ dolgait, kifejlesztik bennük az érzékenységet és értelmet ahhoz, hogy érzékelni tudják az emberi létet”. A társadalmi műveltség egysége, ■ integer jellege a meghatározó, jóllehet a művelődés egyes szektorai bizonyos helyzetekben és időpontokban előtérbe kerülnek, mozgásuk felgyorsulhat. A kulturális élet egy-egy vonulata hangsúlyt'kaphat, de ez nem jelenti az egész elhanyagolását, s főképpen nem szívhatja el az erőt. táplálékot (még az anyagiakat sem) más szektorok elől. A célrendszer szervessége védi meg a gyakorlatot a mu - ban tapasztalható csúszásoktól, a célkitűzések „fluktuála- sátől”. A dolgok helyretételével kihúzza a talajt a különféle „centrikusság elleni” viták és harcok alól. Leszámol az iskolás jelleg és a mozga- lomszerüség , formai ellentmondásaival. az érdeklődés értékelésével olvassa le a „hobby láz’,’ görbéit, s leszámol a televízióvita elterelő ingerével. S megvéd attól a szinte egyeduralmat követe í törekvéstől is. amely a szabad idő fetisitálásával keresi a cselekvés színtereit. A társadalom műveltségének színvonalát és egységét olyan szerkezetben (szükséglet és igény formájában) határozza meg, amely „a mindennapokba beépített, tudatosított, vagy szokássá vált, magatartást szabályozó, életmódot irányító műveltségként befolyása alatt tartja a mindennapi gyakorlatot, a műveltséget az életvitelben realizálja.” A társadalmi műveltség említett szintézisében természetesen új kapcsolatba. elrendezésbe kerülnek a hagyományos műveltségszerkezetek (alap-, általános, szak-, humán, reálműveltség). Szerepük tisztázásával módosulnak arányaik, változik tartalmuk is. S erre különösen akkor kell felfigyelnünk, amikor hosszabb távra szóló terveinket alakítjuk, amikor már a jelenben is a jövőre függesztjük „vigyázó szemünket”. F. Fodor József Fazekas dinasztia J avaslat készül a megyei múzeumi szervezet képzőművészeti gyűjteménye, a Salgótarjánban majdan létesülő galéria kialakítására. Időszerű kérdésről van szó. Salgótarjánban a város rekonstrukciója kapcsán, annak keretében űj múzeum épül majd. A leendő létesítményen belül kap helyet egy képzőművészeti gyűjtemény is. Ennek — természetesen — több szempontból is nagy a jelentősége. Egyrészt, a közművelődési tevékenységen belül is, új lehetőséget jelent az esztétikai nevelés színvonalának további emelésére, a jelenkori s helyben születő képzőművészeti alkotások céltudatosabb megismertetésére. Másrészt, az önálló kisgalériában a nógrádi képzőművészéti hagyományok, illetve a jelen eredményeit kiválóan lehet dokumentálni, s a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tenni. Ez a jelen is figyelmet érdemel. Hiszen — hogy csupán néhány példára hívjuk fel ismételten a figyelmet — országos jellegű rendezvény Salgótarjánban a zománc biennale, az északmagyarországi területi szervezetén keresztül az itteni képzőművészetet is „érinti” a miskolci grafikai, illetve az egri akvarellbiennále. Salgótarjánban már kiépült az üzemek és a képzőművészek között a szocialista szerződések rendszere, S terFASAR/V4PI JEGYZET GALÉRIA Salgóturjánhan mészetesen,, még sorolhatnánk a példákat azon állítás igazolására, miszerint e tekintetben Nógrád és Salgótarján nem szegény. Ügy tűnik, a múzeum mostani képzőművészeti anyaga még nem éri el azt a szintet, amely szükséges áhhoz, hogy kiszűrődjenek a jelenlegi véletlenszerűségek, a minőségi szint egészében is emelkedjen, illetve az' eddiginél jobban feleljen meg az előbbiekben csupán részben említett követelményeknek az anyag egésze is. Mint már említettük, a galéria kialakításának koncepciója most készül. Ami máris nyilvánvaló: a közművelődésben való szerepe vitathatatlan. Ezt mondhatjuk a művészettörténeti jelentőségéről is a művészeti nevelésben, illetve az. itteni képzőművészeti csoport életében. Természetesen, a leendő galéria anyagának kialakítása több úton lehetséges. Az utak végleges meghatározása még nem történt meg. Ezúttal nem szolunk azon nehézségekről, amelyen felmerülnének például a XIX. századi, illetve a századbeli Nógrádhoz kao- csolódó képzőművészeti anyag gyűjtésében. A tájegységhez kötődő jelentős mesterek alkotásait tekintve, ma már aligha lehetne például az életművet reprezentáló alkotásokat összegyűjteni Salgótarjánban. Ügy látszik, a kortárs képzőművészeti anyag gyűjtése ennél egyszerűbb lehetne. Részben már van egy gyűjtemény, amely ugyan — mint már említettük — nem hiba nélkül való, de kiegészítése az elkövetkezendőkben talán nem kereszlülvihetetlen feladat lehet. E szempontból is időszerű a gyűjtés koncepciójának mielőbbi meghatározása, hogy a válogató, illetve a gyűjtőmunka megkezdődhessen. 'J'öbb lehetőség felmerült. Ezeket azonban — miután döntés még nem született — most még nem részletezzük. Az mindenképpen bizonyos, hogy >a galéria létrehozásával régi gond oldódik majd meg Salgótarjánban. Az anyag bemutatásának több formájára nyílik ekkor mód, többi között, vándorkiállítások szervezésére, tovább fejlesztve a már megievő gyakorlatot. A publikálás is széles körűbbé, ezáltal a közművelődésben hasznosabbá, hatékonyabbá válhat. . Tóth Elemér Tüskevár egykor a .fazekasok fellegvára volt. Ma már csak három mester űzi ezt a szakmát a faluban. Tóth Gergelyéknél, ahol több mint 250 éve él ez a szakma, az apa után fia is ezt a szakmát választotta. Becsületpsség - he%edűhan&>ra Egy buffalói egyetemistának hallatlan szerencséje volt a szerencsétlenségben. Ismeretlen tettes ellopta a hegedűjét. amely egy XVIII. századbeli neves hegedűkészítő, Bemard Calsanius keze alól került ki. Értékét körülbelül 15 000 dollára becsülik. A tolvaj 10 dallűrért adta t< vább egy ócskásnak. A véle len úgy hozta, hogy az ószer fia a károsult évfolyamtár: volt. Amikor értesült ról hogy kollégáját milyen b érte, elmesélte apjának, a azonnal visszaadta az érték hangszert jogos tulajdonos: nak. D. E. | NOGRAD - 1974, október 2Q* vasárnap 1
