Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-16 / 242. szám

Huszonegyen vonna!« Szervezetten jobb — mondják Zagyvarónán Sok fiatal lAkik Zagyvaró­nán. Szórakozásukat a kul- túrhá/ klubja elégíti ki. Volt aiapszervezetük feloszlott, mert a KISZ-titkár megnő­sült. Egy év után azonban ismét megalakultak. A párt- szervezet kérte a fiatalokat, mivel eddig is közösen dol­goztak a klubban, folytassák szeVvezetten a munkát. — Az egyéni feladatválla­lásokra még nem került sor, mivel az indulás is sok mun­kát adott. Társadalmi mun­kára tettünk ígéretet az óvo­dánál. Az egy évre szóló programtervezetben foglal­kozunk a közös munkával, hiszen segíti az összetartást. — Milyen tervük van még? Huszonegyen vannak. A közeljövőben vesznek fel há­rom új KISZ-tagot. A tagok dolgozó fiatalok, zömmel ta­nulok. Aki másutt tagja a KISZ-nek, az is segít a szer­vezetnek. Bár saját bevallá­suk szerint az összhang nem tökéletes, de lassan belelen­dülnek. József a Szekeres titkár. — Igyekszünk tömöríteni a település fiataljait, s lehető­séget teremteni számukra a szórakozásra, művelődésre. — Hogyan sikerül? — A programunkat úgy alakítjuk ki, hogy minél szí­nesebb, sokoldalúbb, vidám­ságra alkalmat adó legyen. A következő a tervünk: a kü­lönböző ünnepekre műsorok­kal készülünk. Klubprogra- mot biztosítunk a nem KISZ- tagoknak is, ezzel serkentse őket belépésre, hasonlóan a középiskolai Kilián-körökhöz. — Mit végeztek a szórako­záson kívül? — Egy érdekes kapcsolat felvételére készülünk. Két NDK-ban dolgozó Ifjú egy ottani klubbal próbál kapcso­latot teremteni. Másik kap­csolatunk a rónabányai ha- tarőrssel van Korábban szer­veztek szellemi vetélkedőt, melyre bennünket is meghív­tak, azóta ők jártak nálunk. Az általános iskola úttörő- KISZ- parlamentjén felvetett kérés nyomán egyik rajt támogat­juk. Ennek megbeszélése a következő vezetőségi ülés té­mája. — Sikerül-e az új tagoknak a beilleszkedés, és mit tesz­nek ezért? — Úgy érzem kí-ki meg-, találja saját területét, ha munkához lát. Mi igyekszünk minél több feladattal megbíz­ni őket, hogy érezzék, szük­ség van rájuk. A megoldás­nál természetesen segítünk, s ellenőrizzük, amit megcsinál­tak. Jó példa erre a fegyve­res erők napja, amikor hár­man készítették az egész programot, kezdve az ünne­pélyes taggyűléstől a politikai oktatás lebonyolításáig. Na­gyon jól végezték a munká­jukat. —• Alig több mint egy hó­napja alakultak meg. Azóta sok mindent tervszerűen vé­geztek. Miként? — Az alapszervezet valóban nemrégen alakult. Viszont jóval régebben dolgozunk együtt. Ami a lényeges,- kü­lönbség akkori és moslani munkánk között, hogy szer­vezetten, több segítséget kap­va oldhatjuk meg a szórako­zást, cserébe mi is töobet nyújtva a községnek. — Kik segítenek a munká­ban, és mivel? — Sok segítséget kaptunk a városi KISZ-bizottságtól. Induláskor egy magnót. No­vember hetedikén adják át az alapszervezet részére a berendezést. De segített a he­lyi pártszervezet is. — Mit várnak az alapszer­vezet jövőjétől? — Reméljük,, nem lesz for­mális a szervezeti életünk. Főként rajtunk múlik. Nem klub lesz, ki-be járkáló em­berekkel, hanem saját ottho­nunk, ahol a munka is job­ban megy. Pár hónap múl­va kiderül, miként sikerült mindezt megvalósítanunk. Ha olyan lesz a további munka, mint az eddigi, ak­kor valószínűleg a tervek valóra válnak. , Bátki Ildikó Surran a vetélő Behal'latszik az étkező­öltöző helyiségbe, ahogy a szövőszékek mozgó réstsei „beszélgetnek” egymással. — A bord »szekrény kopog — mondja Szabó Józsefné, s kell, hogy tudja, mert 22 éve a osövőszékem keresi a ke­nyerét. Szécsémyben a Palóc Htsz. kéziszövőnője, aki azért megjelentek a mflsrzálas anyagok, s lakástextilt készí­tünk. Ezelőtt hat-hét éve még csak lepedőt, konyharuhát, hasonló dolgokat készítettünk. Ezeket a népművészeti motí­vumokat, mintákat különösen szívesen szövöm, akár darab­áruinak, akár végben. Szépek, s úgy érzem, a kor követei­ül most vetem szemben, egy ményeimek is megfelelnek...- S ami még nagyon fontos: átmentik a régi szőttesek minta-, motívum kincsét a mai falusi és városi lakásokba... Etf is egy formája a népmű­vészet továbbélésének, min­dennapi életünk részévé válá­sának. A szövőszék több ezer éves, és ebben a formájában is évszázados eszköz. Bár a nagyipari termelés kiszorítot­ta a kézi szőttest a minden­napi ruházkodás területéről, valahol mégis szükség van rá. Amint elnézem Szabó József­nél. aki már újra a szövő­szék mellett ül, és szinte kot- tázhatóan, ritmusos mozdula­tai nyomán surran a vetélő, zömén a bordasaekrény és milliméterről milliméterre nő a szőtes, hossza, — arra gon­kicsit elhúzódva a zajból, hogy a mesterségéről beszél­jen. — Idevalósi vagyok. Saé- csényi. Édesanyáinak otthon fj’.őttek, láttam, hogy csinál­ják. segítettem is olykor, pél­dául csavargattam a mintá­ikat. mert mintaszalag után dolgoztak, de soha nem gon­doltam. hogy ez lesiz a mun­kám. Tizennégy évesen. Sal­gótarjánba, a tűzhelygyárba ■.szegődtem dolgozni, de nem tetszett a munka a kályha­szereidében. hát hazajöttem. Akkoriban alakult a szövő- szövetkezet, kértem a felvéte­lemet. Először az előkészítő műhelyben alkalmaztak, azután egy fél év múlva kér­tem, hadd menjek ki szőni. Azóta ezt csinálom. Valami­dolok: bármilyen tökéletes legyen á szövőgép, ezt nem tudja utánozni. A kéziszövő, vagy ahogy régen mondták, a takács az életét szövi a vé­gekbe, ., x Országszerte nagy a keletje a fekete, piros, sárga mintás palóc szőtteseknek. A szövetkezet félezer leányt, asszonyt foglalkoztat. Kilenc­ven százalékuk bedolgozó. Mégis baj van. Ha valaki ab­bahagyja a szövést, általában nincs, aki a helyére üljön a szék mellé. Kevés a kézi szö­vőnő, pedig a szövetkeizet gondoskodik a vállalkozók betanításáról, s eszközt is biztosít. Ma még félezren ülnek szövőszék mögött Há­nyán fognak tíz ^év múlva? •Vagy a palóc szőttes i&előbb- utóbb kizárólag múzeumi tárgy lesz? Gáspár Imre A termelés kulcsemberei A toőzépkádarek helyzetét, szerepét, anyagi és erkölcsi megbecsülését és az ezzel kapcsolatos tennivalókat tár­gyalták meg legutóbb a Nóg­rádi Szénbányák szakszerve­zeti bizottsági ülésén, Egy év­vel ezelőtt tartották a bányá­szati Iparágak műszaki közép­kádereinek első országos ta­nácskozását. Itt megszabták már a tennivalókat, feladato­kat A Nógrádi Szénbányák­nál ez év júliusáhan biztosí­tottak fórumot valamennyi munkahelyi vezető számára, hogy elmondhassa vélemé­nyét, javaslatát a köaépkáde- rek helyzetével kapcsolato­san. Igen értékes tanácskozás volt ez. A szénbányászat visszafej­lesztése az elmúlt évek során a vezetőknek ezt a rétegét is nagymértékben érintette. A nyugdíjaztatással párhuza­mosain azonban minőségi javulás is bekövetkezett. Ma már a vállalatnál az alsóbb szintű -vezetők több mint 90 százalé­ka rendelkezik a beosztásá­hoz megfelelő végzettséggel. A többiek viszont a hosszú évek során igen nagy tapasz­talatra, gyakorlatra tettek szert, tehát munkájukat jól ellátják. A vállalat dolgozói közül 126 rendelkezik egyete­mi, főiskolai végzettséggel, 515 pedig technikusi oklevél­lel. Az utóbbiak közül 111 je­lenleg is fizikai állományban dolgozik. A közvetlen termelést irá­nyítók száma mintegy 200. A pártnak 84 százalékuk tagja és 68 százalékuknak van kü­lönböző szintű párt- és moz­galmi iskolai végzettsége. A középkáderek életkori meg­oszlása is figyelemre méltó, hi­szen 60 százalékuk 40 évesnél fiatalabb, 37 százalékuk pedig 40—50 év közötti életkorú. Ez azt jelenti, hogy többségük még hosszú évekig képes munkáját , ellátni. A jövő szempontjából azonban fon­tos az utánpótlásról is gon­doskodni. A statisztikából még egy jellemző dolog tűnik ki. A középkáderek 67 szá­zaléka már 10 évnél régebben van vezetői beosztásban. Húsz százalékuk pedig több mint hat éve. A középkáderek igen jelen­tős szerepet töltenek be a társadalmi életben is. Közü­lük sokan a lakóterületeken végeznek közéleti tevékenysé­get, mint tanácstagok, de ott vannak a munkárőrség sorai­ban is. Derekas munkát végezlek a pártalapszerve- zetben is. Ők azok, akik a mindennapi életben beosztá­sukból fakadóan is állandóan magvarazzák, segítik a párt politikájának megértetését, valóra váltását, A párt- és szakszervezeti propagandisták is nagyrészt soraikból kerültek ki. A beosztottak érdekvédel­mét mint vezetők és sokan mint szakszervezeti választott tisztségviselők képviselik a különböző fórumokat. Igen fontos szerepet tölte­nek be, mint a vezetés lánc­szemei, a vállalat, az üzemi vezetés és a dolgozók között. Egyrészt felülről tovább vi­szik a gazdasági, politikai döntéseket, irányítják azok végrehajtását, ugyanakkor fel­felé reális képet adnak a dol­gozók hangulatáról, a terme­lésről, a gondokról, bajokról. Nagyon sok múlik rajtuk, hogy a rájuk bízott területen miként alakul a termelés. Rajtuk múlik nagyrészt az is, hogy milyen a munkahelyi légkör. Erre nagyon sok jó példát lehetne felhozni Mén- kest'ól, a nagyba ton yi gép­üzemből, de a (többi akna­üzemből is. Gyakorlatilag ket­tős feladatot látnak el a köz­vetlen termelésirányítók. Uta­sítást hajtanak végre, azt se­gítik, ellenőrzik, ugyanakkor feladatuk, hogy gondoskodja­nak beosztottjaikról, azok po­litikai, szakmai neveléséről, hiszen a fejlődés egyre na­gyobb átlagos műveltségű embereket ikíván. A művezetők, aknászok po­litikai, gazdasági tevékenysé­gének'egyik igen fontos része a szocialista brigádmozgalom segítése. A 194 műszaki patro­náló közül 164 brigádnak a közvetlen termelésirányítója látja el ezt a tisztet. Olyanok, akik jóformán együtt élnek ezekkel a közösségekkel. Ma már csaknem valamennyi munkahelyi vezető egy-egy szocialista, vagy ifjúsági bri­gád patronálását vállalja. A szakmai segítségadáson túl az egyéb felajánlások valóra vál­tását is segítik. A szocialista munkaverseny szervezésében, napirenden tartásában, ugyan­csak nagy szerep hárul rájuk. Az üzemi demokrácia ér­vényesítése, erősítése további kezdeményezéseket kíván. Az aknaüzemeknél a főakn ászok a pártalapszervezet titkárá­val, a főbizalmival jó viszonyt alakítottak ki. Nem így vart ez egyes aknászok és szak- szervezeti bizalmiak között. Nem veszik figyelembe a bi­zalmiak véleményét, hiányzik a rendszeres konzultáció még olyan esetekben Is, amikor egy-egy intézkedés valameny- nyi dolgozót érint. A másik hiba, hogy sok kérdésből kirekesztik a ter­melést közvetlen i irányító­kat. A felsőbb vezetés véle­ményük kikérése nélkül dönt a célprémium kitűzésében, ki­tüntetésben, jutalmazásban, munkahelyi telepítésben. Ezen ts változtatni kell a jövőben. A legtöbb gond az erkölcsi és anyagi elismerés területén jelentkezik. A vállalat vezető­sége az utóbbi időben arra tö-' rekedett, hogy elsősorban az alkalmazottak körében, a termelésirányítók bére emel­kedjék nagyobb mértékben. A tennivalókkal kapcsolat­ban a következőkről volt szó. A szocialista építőmumka szín­vonalának növelése érceké­ben fon tos a r középvezetők állandó politikai és szakmai továbbképzése. Hiba, hogy ké­vés a nagyobb iskolai képesí­tést megszerezni igyekvők száma. Több tapasztalatcsere- lehetőséget is kell biztosítani számukra. A közvetlen termelést irá­nyítók munkájával kapcsolat­ban is tapasztalható még több hiányosság. Nem min­den esetben következetesek az utasítások végrehajtásában, ellenőrzésében. A szakszervezeti bizottság végül a még meglévő hiányos­ságok felszámolása érdekében megnatározta az elvégzendő feladatokat is. B. J. Meggondolatlan vadászat A természetben a biológia- egyensúly fenn tartásában az állatok nagy szerepet játsza­nak. A kitűnően úsaó vidra békákkal, csigákkal, de nem utolsósorban beteg halakkal táplálkozik. Az embernek mindig alaposan meg kellene gondolnia, amikor ezt vagy azt az állatot elkezdi irtani. Dél-A Inkában az utóbbi évtizedben a vízilovakat ala­posan megtizedelték. Orvo­sok és biológusok a vízilovak kiirtása után igen súlyos tűkkel, mint természetadta fertőző betegség, a bilhariózis terjedésére lettek az érintett vidékeken figyelmesek. Ez a betegség, amelynek talán Egyiptom a főfészke, de Af­rikában más országokban, is gyakori, . hosszú évekig elhú­zódhat és ha nem kezelik, rendszerint halállal végződik. Az élősködő kórokozókat részben a folyók, az állóvizek, a mocsarak csigái terjesztik. Dél-Afrikában a folyókban szapora vízilovak hatalmas tes­kor. 1960 táján, kijött egy ' bizottság, hogy tegvünk szak­munkásvizsgát. Nem volt (1 . jf; J ■' »-• »* .... n agy dolog, tudtam én akkor , ■ >, ,,, már mindem, fogást régen. No, •feite azóta megvan a szakmunkás* pi bizonyítványom is. Erős asvAoay Szabó József­fé. de kell is az erő a mun- kájáhozi. Nem könnyű a fel­adata. Jobb kézzel, erőteljes rántásokkal a hajónak is ne­vezett vetélőt röpíti át a fel­vetett szálak között, ballal a bordasizekrényt lendíti, hogy a sorok tömören, szorosan következzenek, lábaival pe­dig nyolc „lábítón” dolgozik, ezek pedálok, s a segítségük­kel al altiul ki a minta, ahogy egy-egy bordát kiemelnek a többi fölé. A nyolcórai mun­kából másfél jut csévézésne, hat és fél szövésre. Vajon ez­alatt hányszor kell elismétel­ni a szüksége*! mozdulatsort? Ki tudja!... Végig kellene számlálni egy két méter, hosszú szőtte., srsálait. Ennyit sző meg Szabóné egy műszak alatt. Elképzelhető, mennyire belefárad, mire elkészül. — Szeretem csinálni. Szép munka, ha nehéz is. változa­tos, öröm-szerző. Különösen az utóbbi időben, amióta bulldózerek, állandóan kotor­ták, ezáltal tisztították a folyó­medret. A tisztítást úgy kell érteni, hogy a folyómedret megkoborva élénkítették a folyó sodrását. A vízilovak kiirtása után a folyókban gyakoribbá váltak a pangó, mocsaras szakaszok, ahol el­szaporodhattak a kórokozó­kat közvetítő csigák. Vízilovak pusztulása és a bilhariózis betegség terjedése olyan összefüggés, amelyre évekkel ezelőtt senki sem gondolt. Mai arcok — mai emberek Fiatalasszony Varsányiján VARSÁNYBAN először a termelőszövetkezet irodájá­ban kerestük Adorján Béíá- nét. — Már nem dolgozik, ott­hon van. Kisbabát vár, kiír­ta az orvos... így a Móricz Zsigmond ut­cai szép családi ház az utunk célja. — Éppen most költözköd­tünk, még mindent el sem hoztunk — meséli a fiatal- asszony, aki mellett az ötéves Béluska játszadozik. Decem­berre itt lesz a második gye­rek ... A ködösben a növényter­mesztésben dolgozik a többi asszonnyal együtt. A minden­napi munka mellett Adorján- nénak fontos megbízatásai vannak. Ügy mondják, köz­életi ember. Beválasztották a helyi tanácsba, de tagja a köz- - ségi és h megyei népfrontbi­zottságnak is. — Egy kicsit soknak tűnik, az igaz, de én szívesen fog­lalkozom ' az emberek ügyes­bajos dolgaival. Valamikor még a nőtanácsban kezdtem. Már hiányozna a megbízatás — mondja a fiatalasszony, miközben szaporán forog ke­zében a kötőtű. — Persze, most nehezebben megy min­den. De, ha a gyerek egy kicsit nagyobb lesz, újra foly­tatom. Még több energiával... Azt hiszem, bőven akad ten­nivaló. — Például? — Itt van az óvoda. Csak ahol nincs, ott tudják leg­jobban, mennyire hiányzik a gyerekeknek és a szülőknek egyformán. Egészen másként indul egy gyerek az iskolába, ha előtte óvodába jár. — Varsányban nincs óvodS? — Sajnos .. Nagyon sok­szor felvetődött ez már a ta­nácsülésen. Azzal mindenki egyetért, hogy szükség , van rá. Csak a forint volt kevés eddig. Lenne segítség is. — Mégpedig? — Egyetlen család sem vo­nakodna a társadalmi mun­kától, ebben biztos vagyok. Még olyanok is jönnének, ahol nincsen gyerek. Hasonló pél­da már sok van a megyében, miért ne tudnánk mi is meg­csinálni? Olyan lehetőség ez, amit nem lehet kihagyni. — Emellett gyarapodott a község... — Nagyon sokat. Van két szép üzletünk. Az egyik ve­gyesbolt, a másik élelmiszer. Az edényt, méterárut, textil­féléket jól meg tudjuk venni. Ritka az olyan áru. amiért utazgatni kellene Szécsénybe. Aztán nemrégiben épült a presszó. Csak hát az út­jaink ... — Nagyon rosszak? — Sáros a falunk, ez az igazság. Gyakran megszólí­tanak a választók is. mi lesz már az utakkal? Nézze, a há­zunk előtt ezt a sártengert! Nem is látszik, hogy ez vala­mikor köves út volt... SORT KERÍTÜNK a var­sányiakat leginkább éi.iii'o es érdeklő kérdésekre. Beszél­getünk arról, milyen jó lenre egy húsüzlet. Persze, a falu­ban rengeteg a baromfi. A libáktól csakúgy fehérük az út. — Vennék azért a húst, nem lenne abban hiba ... De, ha jól meggondolom, szeret­nénk mi kultúrházat is. Híres a „Röpülj pávánk” gyakran fellépünk. Egy szép színpadon még jobban menne ... A vegyes kórusban Ador ján­ná is szerepel. — összegyűjtjük a dalokat, leginkább a régieket, a leg­szebbeket szedjük elő. A si­kert aztán megünnepeljük. Amikor Rimócról elhoztuk az oklevelet, meg kétezerötszáz forintot, nagyszerű közös va­csorát csaptunk. Olyan jóked­ve volt mindenkinek, hogy még reggel felé is hallattszott az énekszó ... BÚCSÚZÓUL visszakanya­rodunk a kis jövevényhez. A fiatalasszony egyre azon tű­nődik, mi legyen a neve. Pe: sze, attól is függ, , kislán vagy fiú lesz. Anikó, Tib" Attila...? — es. _ N ÖGRÁD — 1974. október 16.. szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents