Nógrád. 1974. október (30. évfolyam. 229-255. szám)

1974-10-16 / 242. szám

„Rtomsokk" és Nobcl-dij A legújabb jelentések sze­rin Japánban viharos gyor- Raí :i agai dagad az a botrány, tunelv egyszerre kül_ és bel­politikai természetű és ame- Ivet a. megfigyelők otthon is, külföldön is „atomsokkügv”. r. neveznek. Annak megér­téséhez, miről is van szó, egy kicsit vissza kell pergetnünk az események filmjét. Néhány héttel ezelőtt a ja­pan, flotta egyik hajójáról el­terjedt. hogy bonyolult — és a vizek, a környezet tisztasá­gára eleve súlyos veszélyt je­lentő — nukleáris berende­zés van rajta. 01yan felzúdu­lás támadt, hogy ezt a japán liajót a szó fizikai értelmé­ben nem engedték be egyet­len japán kikötőbe sem: ha- lászbárkákkial és kereskedel­mi hajókkal torlaszoltak el m nden bejáratot. De ez csak a kezdet volt. a tulajdonképpeni skandalum k dobbantója. A közvélemény nyomására az ellenzéki pár­tok úgy döntöttek, követelik a parlament rendkívüli ülés­szakának összehívását, ame­lyen — az infláció és. egyéb belső kérdések mellett — a kormányon levő liberális demokrata párt atomooliti- káját vitatnák meg. Ebben, a politikai helyzet­ben valósággal bombaként robbant Larocque nyugalma­zott amerikai tengernagy nyi­latkozata, amely szerint az amerikai hadihajók, minden ellenkező állás ellenére, igen­is atomfegyverekkel felsze­relve futnak, be japán kikö­tőkbe. Erre a bejelentésre akkora vihar tört ki, hogy Tokió azonnal hivatalos cáfolatot kórt — és kapott — az Egye­sült Államok hadügyminisz­tériumától, a Pentagontól. Ez azonban nem hangzott meg­győzően. Annyira nem, hogy az atomsakk nem csökkent, hanem éppenséggel növeke­dett. A közvélemény a cáfo­latot egyszerűen nem hitte el és az ügy legfrissebb fejle­ménye bebizonyította, hogy a jelek szerint- a hitetleneknek van igazira. Az USA legtekintélyesebb lapja, a New York Times ugyanis nagy cikkben leplez­te le, hogy egy régi és 1972- ben megerősített megállapo­dás szerint az amerikai hajók befuthatnak japán kikötők­be atomfegyverekkel a fe­délzetükön, illetve gyomruk­ban. A botrány dagad és Ja­pánban is, másutt is mind több szó esik arról: hogyan kap­hatott Nobel-békedíjat az a Szato miniszterelnök, aki Ta­naka elődjeként az első szá­mú képviselője volt ennek a tudatosan megtévesztő, békés jelzővel nehezen minősíthető politikának... Meghalt Rusznyák István akadémikus Kedden, 85 éves korában elhunyt Rusznyák István akadémikus, a Magyar Tudo­mányos Akadémia egykori elnöke, a Szegedi majd a Bu­dapesti Orvostudomán /i Egyetem belgyógyászati kli­nikájának volt igazgatója, a Kísérleti 'Orvostudományi Ku­tató Intézet nyugalmazott igazgatója. Rusznyák István orvosprofesszort a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti. temet; séről később intézkednek. Maradnak as EDfSZ-eröl* Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár hétfőn felkereste a Biz tonsági Tanácsot, hogy továb­bi hat hónappal hosszabbít­sa meg az egyiptomi és az iz­raeli haderők között a Sínai- félszigeten létesített ütköző övezet fenntartását. Wal­dheim kijelentette, hogy a térségben honoló nyugalom ellenére szükségesnek j tartja az ütköző övezet megőrzését. A Biztonsági Tanács megbí­zatása értelmében a Sinai- félszigeten létesített övezet­ben október 24-ig tartózkod­nak az ENSZ-csapatok. Az ENSZ összesen 4491 személyt állomásoztat az ütköző öve­zetben. Élesen bírálják az amerikai álláspontot Algírban az olajárakat vizsgálták Kissinger amerikai külügy­miniszter befejezte egynapos algériai látogatását és hétfőn délelőtt Algírból Rabatba, kőrútjának következő állomá­sára utazott. „ Az amerikai külügyminiszter hétfő este Uumedien algériai elnökkel három óra hosszat tárgyalt a közel-keleti helyzet időszerű kérdéseiről, az olajárakkal kapcsolatos problémákról és ti két brszág közötti kapcso- k-tokról. A külügyminiszter elismerte., hogy az olajárak tekintetében Bumedien állás­pontja eltért az övétől. de hozzáfűzte, hogy közösen tanulmányozták az álláspon­tok közelítésének lehetőségét. Ezenkívül megvizsgálták az Egyesült Államok és Algéria kapcsolatainak jelenlegi hely­zetét és megállapították, hogy azok az utóbbi hóna­pokban jelentős mértékben fejlődtek. Kissinger Rabatba, majd onnan Washingtonba utazott. ★ A kairói Al-Ahram éles hangú vezércikkben bírálja az úgynevezett szakaszos és foko­zatos rendezés amerikai kon­cepcióját, amelyet Kissinger külügyminiszter képviselt az egyiptomi, a szíriai, a jordá- niai és az izraeli vezetőkkel folytatott legutóbbi tárgya­lásokon. A szakaszos és fo­kozatos rendezés logikája szükségszerűen zsákutcába visz. s Izrael magatartása még hajthatatlanabbá válik. Az átfogó rendezés kínálja az egyetlen lehetőséget egy újabb robbanás elkerülésére, mivel az arabok nem monda­nak le területeikről és joga­ikról. Kissinger közel-keleti kör­útja során lényegében az iz­raeli álláspontot tette magá­évá, amikor kijelentette, hogy a palesztinai problémát az izraeli—jordániai tárgyalások keretében kell megoldani. A genfi békeértekezlet tudatos elodázása nyilvánvalóan arra irányul, hogy a paliesztinai küldöttség megkérdezése nél­kül dönthessenek a paleszti­nai területek sorsáról és ezzel befejezett tények elé állítsák a palesztinai nép törvényes képviselőit Északon a halyzet változatlan Im^r- £■ ­..... .-fi + .... ' I ifiBSBUf ijentsrili f/ C* *■'/. ......'vf i GYSJRi.r f'T ... Európa északi partjai köze­lében végrehajtott legutóbbi 11ATO-hadgyakorlat világosan megmutatta, hogy a nyugati katonai szövetség vezetői a kontinensünkön tapasztalható enyhülési folyamat ellenére is változatlanul fenntartották a Norvég- és Berente-teniger térségével összefüggő egykori stratégiai elképzeléseiket. Az Atlanti-óceán ésizaki részén 1 űződé tengeri megközelítési útvonalak „megóvása” céljá- b >1 befolyásuk megőrzésére törekedtek Grönlandion, a Faeroer-, Shetland- és az Őrien ey-65&ige t eken, továbbá nagy jelentőséget tulajdoní­tottak Norvégia és Dánia föld­rajzi helyzetének. Ezek segít­ségével kezükben tarthatták az Egyesült Államok és Euró­pa között húzódó és a NATO* számára létfontosságú után­pótlási útvonalakat, ugyanak­kor a Szovjetuniótól viszony­lag kis távolságra légi támasz­pontok és radarállom ások egész sorát üzemeltethették. A NATO északi szárnya és a hozzávezető atlanti-óceáni útvonalak ellenőrzése elsősor­ban három országra, Dániára, Norvégiára és Ialandra tá­maszkodik. Dánia uralja a Balti-tenger kijáratát és emellett nagy jelentősége van a dán birtokban levő Grön- landnak is. A szigeten, Thule mellett a második világhábo­rú óta amerikai támaszpont működik, amely tulajdonkép­pen az Egyesült Államok ki­terjedt légibázis- és radarhá­lózatának előretolt állása. A NATO számára Norvégia értékét növeli az a körül- ménj’-, hogy tagállamai közül az egyetlen, amelynek közös határa van a Szovjetunióval. Nem meglepő tehát, »hogy északi területein nagy meny- nyiségű katonai felszerelést halmoztak fel szövetségesei, ezenfelül nehezen hozzáíérhe­NOGRAD — 1974. október 16,, szerda tő fjordjad Is ott szerepelnek a katonai szakemberek tervei­ben. Izlandnak szintén nagy a stratégiai jelentősége: föld­rajzi fekvésénél fogva kulcs­helyzetet foglal el az Atlanti­óceán északi bejáratánál, s így ugródeszka szerepét tölt­heti be a két kontinens kö­zött. Nyugati és déli partjai­nak öblei kiválóan alkalma­sak arra, hogy ott katonai ob­jektumokat létesítsenek, Iz- land NATO-tagsága voltakép­pen kizárólag az Egyesült Ál­lamok érdekeit szolgálja. Az USA Reykjaviktól, az ország fővárosától mintegy 50 kilo­méterre, Keflavikban hatal­mas katonai támaszpontot tart fenn, Hvalf jördhurban pedig atom-tengeralattjáró és haditengerészeti kikötőt léte­sített. Izlandnak sem száraz­földi hadserege, sem légiere­je, sem hadiflottája nincs. A katonai elkötelezettségen túl azonban Dánia és Norvé­gia fejlődésében olyan sajá­tosságokat is találunk, ame­lyek megkülönböztetik a két országot a NATO más tagálla­maitól. Mindketten éveken át vonakodtak elfogadni a had­kötelezettség időtartamára vo- naktozó NATO-ajánlásokat. A katonai] költségvetés növelé­sére irányuló törekvésekért sem nagyon lelkesedtek, az ötvenes években pedig nem engedték meg, hogy területü­kön közepes hatósugarú raké­tákat helyezzenek el. Ellen­tétben a NATO vezető hatal­maival, hosszú időn át eluta­sították az NSZK alakulatai­nak részvételét a területükön rendezett NATO-gyakorlato- kon. Dániának és Norvégiá­it szovjet küüdotis&agi A Nyikolaj Podgornij, a vjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökének vezetésével Finnországban tartózkodó szovjet küldöttség kedden meglátogatta azt az épületet, amelyben 1917 őszén Vlagyi­mir Iljics Lenin élt. Podgor­nij megkoszorúzta a ház fa­lán elhelyezett emléktáblát. A küldöttség tagjai egyper­ces néma tiszteletadással adóztak Lenin emlékének. Később a szovjet küldött­ség koszorút helyezett el Paa- sikivi egykori finn elnök sír­emlékénél a hietaniemi té­rné'óben. Prljikivi a kiemel­kedő finn államférfi jelentős érdemeket szerzett a Szov­jetunió és Finnország baráti kapcsolatainak fejlesztésiben. A koszorúzási ünnepségek­re elkísérte a szovjet dele­gációt Ah ti Karjalainen Jiinn külügyminiszter több hivata­los, személyiség és a Finn— Szovjet / Társaság aktivistái. A Közös Piac és a KGST kapcsolatáról tárgyainak Kedden Luxembourgban egynapos tanácskozásra ültek össze a kö/ös^ piac 9 tagálla­mának külgyminiszterei. A napirenden elsősorban a kö­zös piacon kívülálló országok­kal kialakítandó kapcsolatok szerepeltek, ezen belül az EGK és a KGST kapcsolatai A Közös Piac bizottsága az ülés elé terjesztette azt a ke­rettervet, amelyet kereske­delmi szerződések megköté­sére kíván felajánlani az eu­rópai szocialista országoknak. Az új kerettervezet a többi között javasolja, hogy a szo­cialista országokkal olyan szerződéseket kössenek, mint amilyenek általában a Közös Piac és más országok között állnak fenn. E megállapodá­sok nem preferenciális jelle­gűek, ugyanakkor tartalmaz­nak tarifális megállapodáso­kat, valamint szabályozzák egyes cikkek terén a szállít­ható áruk mennyiségét. A keretszerződés bizonyos elő­nyöket akar biztosítani a Közös Piac tagállamainak, így például garanciákat akar szerezni arra, hogy a kilencen fokozatosan növelhetik a szocialista országokba irá­nyuló exportjukat. Ugyancsak a tanácsülés na-, pirendjén szerepel az EGK brüsszeli bizottsága elnöké­nek, Francois-Xavier Ortoli- nak tervezett " moszkvai uta­zása, amelynek során Nyiko laj Faggyejewel, a KGST titkárával kellene tárgyaláso­kat folytatnia. Ciprusi kérdés az ENSZ előtt Az ENSZ-közgyűlés 29. ülés­szaka október 28-án kezdi meg a ciprusi kérdés megvi­tatását — közölte hétfőn este az ENSZ székhelyén Abdel Aziz Buteflika, az ülésszak elnöke, algériai külügyminisz­ter. Az ülésszakon részt ve­vő ciprusi küldöttséget Ma- kariasz elnök vezeti. A főtitkár incidense Hétfő este rendőri fede­zettel vonult vissza kocsijá­hoz Joseph Luns - NATO-fő- titkár, miután enyhén szólva sikertelen előadást tartott a híres rotterdami Erasmus- egyetemen. A diákok állan­dóan megszakították a szóno­kot, s Hollandia kivonulását követelték a NATO-ból. A végén kisebb ökölharcra is sor került a heveskedők kö­zött, mire Luns jónak látta elhagyni a termet nak azonban leginkább a tá­maszpontok és atomfegyverek kérdésében voltak fenntartá­saik a NATO-val szemben. A multilaterális (sokoldalú) NATO-atomerő tervének ki­dolgozása idején kiderült, hogy az észak-európai NATO- tagországok nem értenek egyet a tervvel. Magatartásu­kat azzal indokolták, hogy fenn kell tartani ’ az „északi egyensúlyt”. Ez az elmélet abból indul ki, hogy Észak- Európa olyan térség, ahol aránylag jelentéktelen a nem­zetek közötti feszültség, s a nagyhatalmak érdekeltek a jelenlegi helyzet fenntartásá­ban. Ebből következik, hogy ha bármelyik észak-európai ország vlátozta-tna katonapoli­tikáján, ez a szomszédos ál­lamokra nézve is következ­ményekkel járna, mindenek­előtt pedig arra késztetné a nagyhatalmakat, hogy az új adottságoknak megfelelően módosítsák az észak-európai államok iránti politikájukat. Az ilyen megfontolások kétségtelenül segítették az enyhülés folyamatának kibon­takozását Európában, de ugyanakkor a jóakaratnak csupán a béke fenntartásához szükséges minimumáról tet­tek bizonyságot. A szocialista országok a nukleáris fegyve­reket illetően sokra értékel­ték a NATO északi tagálla­mainak állásfoglalását, de ugyanakkor azt sem felejthet­tél^ el, hogy milyen szerepet szántak az Észak-atlanti Szö­vetség vezető hatalmai ezek­nek az országoknak. A leg­utóbbi időkben végrehajtott NATO-hadgyakorlatok éppen azt mutatják, hogy Norvégia és Dánia sajátos szerepe el­lenére is könnyen eszköze le­het idegen érdekeknek. A végső megoldást a skandináv államok is csak a kontinens biztonságának megteremtésén keresztül érhetik el. Tolnay László A palesztinok az ENSZ elé léphetnek: A Palesztinai Felszabadítá- si Szervezet két héten belül küldöttséget indít New York­ba. hogy részt vegyen az ENSZ-közgyűlés palesztinai vitájában. A közgyűlés hét­főn este 105 szavazattal 4 el­lenében és 20 tartózkodás­sal, úgy döntött, hogy a Pa­lesztinai Felszabad! tási Szer­vezetet meghívja a paleszti­nai kérdésnek november 4-én kezdődő vitájára. A meghívás ellen csak Iz­rael. az «Egyesült Államok. Dominika es Bolívia szava­zott. Nabel Saath. a Palesztinai Felszabadítási Szervezet New Yorkban tartózkodó képvise­lője üdvözölte a döntést és kijelentette, hogy az a pa- lesztinaiak önrendelkezési jogának elismerése felé mu­tató első. történelmi ielentő- ségű lépés. A palesztinai kül­dött sajtóértekezletén hang­súlyozta, hogy szervezete a közgyűléstől nem vár radiká­lis határozatokat. Kijelentette, hogy a Palesztinai Felszaba­dítási Szervezet hosszú távú célja olyan demokratikus pa­lesztin állam létrehozása, amelyben az arabok és a zsi­dók békében, vallási vagy fa­ji megkülönböztetés nélkül él­hetnének egymás mellett. A rövid távú cél az. hogy vala­melyik felszabadított Palesz­tinái területen, például a Jor- dán-folyó nyugati partvidé­kén, vagy a gázai-övezetben nemzeti hatóságot hozzanak létre. Ugyanakkor rámutatott, hogy hosszú távon elképzelhe­tetlen a három és fél millió Palesztinái arabnak mindössze e két területen történő le­telepítése. A Jordár.-folyó nyugati partvidéke és a gázai- övezet a történelmi Paleszti­na területének mindössze ■ 19 százalékát teszi ki. Saath" jelezte, hogv a köz­gyűlés palesztinai vitájában részt vevő palesztinai küldött­ségben helyet kapnak vala­mennyi jelentősebb paleszti­nai csoportosulás képviselői Hozzáfűzte, nem bizonvos ab­ban, hogv Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítás! Szervezet Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke is részt vesz a vitában. Ez attól függ — mon­dotta —. hogy Jasszer Ara- fatnak ehhez lesz-e elég ide­je. Hangsúlyozta, személy sze­rint szeretné, ha a paleszti­nai küldöttségben képviseltet­nék magukat a palesztinai területen élő zsidók is. Ez azonban kevéssé valószínű, mivel az e területeken élő zsidókra az izraeli hatóságok részéről rendkívül nagv nvo- más nehezedik — mondatta. Ülést tartott az államtanács A pártok működéséi szabályozó törvénytervezetről tárgyalnak Simó Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: Lisszabonban kedden ösz- szeült a portugál államtanács, hogy fontos törvényterveze­tekről döntsön. A tervek szerint ezen a ta­nácskozáson hagyják jóvá a politikai pártok működéséről és a szabad szervezkedésről szóló törvénytervezetet, hogy ezzel legális keretet biztosít­sanak a fasiszta rezsim 48 esztendeje alatt megtiltott szervezetek, politikai pártok megalakításához, illetve mű­ködéséhez. A fasiszta rend­szer megdöntése után a por­tugál társadalmi életben sor­ra megjelentek a politikai pártok, köztük a legerősebb és a legjobban szervezett né­pi bázissal rendelkező kom­munista párt, helyzetüket azonban jogilag eddig még nem rendezték, ennek követ­keztében pedig maguk a pár­tok sem tudták megalkotni űj szervezeti szabályzataikat. A testület mostani ülésén a nemzet megmentése taná­csának és az államtanácsnak azok az új tagjai is megje­lennek, akik a szeptember 28-i reakciós hatalomátvéte­li kísérletben való részvételük miatt lemondásra kényszerült tábornokok, politikusok es egyéb közéleti személyiségek helyébe léptek. Az új junta és az állam- , tanács összetétele még • nem Ismeretes. Costa Gomes tábornok, por­tugál köztársasági elnök tájé­koztatja az államtanács tag­jait szerdán kezdődő New York-i látogatásának ,céljai­ról. Az államfő október 17-én beszédet mond az ENSZ köz­gyűlésének ülésszakán, az új portugál rendszer bel- és kül­politikai elképzeléseit tag­lalva. Gomes 16-án díszva­csorán látja vendégül Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt. A portugál államfő, akit útjára elkísér Mario Soares külügy­miniszter is. 18-án Washing­tonba utazik, hogy Gerald Ford amerikai elnökkel tár­gyaljon a két országot érintő és nemzetközi politikai kérdé­sekről. Lisszabonban valószí­nűnek tartják, hogy a két államférfi tárgyalásának hom­lokterében az * Azori-szigete- ken lévő amerikai támaszpon­tokkal kapcsolatos szerződés sorsa áll tnajd. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents