Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-13 / 214. szám

Az erők egyesítése Az ecsegi csirkeíarmon N ógrád megyében a me­zőgazdasági üzemek érvényesülése érdeké­ben nélkülözhetetlen az erők egyesítése. Sok minden indo­kolja ezt: a tsz-ek többsége kedvezőtlen körülmények kö­zött dolgozik, alacsony az anyagi ereje, a legjobb szán­dék mellett is képtelen £ 'termelési eszközöket felújí­tani. Ennek sok káros követ­kezményét szenvedjük el. A körülményeink folytán egy hektár megművelésére fordí­tandó pénzösszeg jóval maga­sabb az országos átlagnál. Ez az összeg annak következmé­nye, hogy a gépparkunk el­avult, hatványozódik. Azok­ban az üzemekben viszont, ahol felújították a technikát, a kis területükre való tekin­tettel nem tudják gazdaságo­san kihasználni. Az összefo­gás szükségességét végtelen sok példával lehetne igazolni. Mezőgazdasági üzemeink nagy nehézségekkel dolgoz­nak. Fokozatosan emelkednek ugyan a termelés egyes mu­tatói, de a fejlődés mértéke — éppen a mostoha viszo­nyaink miatt — elmarad az országos ütemtől. Ennek a tagságra nézve anyagi hát­ránya van, nem is szólva a megyei és népgazdasági érde­kek csorbulásáról, amely szintén összefügg — ha köz­vetetten is — a falu, a város, egyáltalán a dolgozó ember érdekeivel. Ezért nem lehet közömbös, hogy megyénk me­zőgazdasága milyen ütemben, mit produkál, hogyan tudja leküzdeni a kedvezőtlen adottságokból eredő hátrá­nyát. Ez a legfontosabb tö­rekvés, erről item szabad le­mondani. Mezőgazdálkodásunknak az országos átlag alatti színvona­la, sajnos közismert. Az állami szervek több millió forint megsegítést adnak esztendő­ről esztendőre, hogy elkerül­hessük a komolyabb meg­rázkódtatást. Arra azonban nem képes az állam, hogy a lemaradást csupán segítségé­vel behozzuk. Ez el sem -kép­zelhető, mert nélkülöz min­den realitást. Itt egyetlen megoldás lehetséges: az ál­lamtól kapott támogatás mellett, maximálisan a saját erőinkre támaszkodva fokoza­tosan behozni a lemaradá­sunkat. — És akkor —, mint ahogy már éveken keresztül száz­szor, ezerszer — következik a nagy kérdőjel: hogyan? A válasz csak ez lehet: minden eszközzel. Természetesen tisz­ta, becsületes, kifogástalan eszközzel. Divatos nyelven szólva, a rejtett tartalékok felszínre hozásával. A nyáron nagyon figyelem­re méltó jelenség zajlott le a gabonabetakarítást végző üzemekben. Egymás mellett, vagy egymástól távolabb eső tsz-ek szövetséget kötöttek, hogy segíti az egyik a mási­kat, hogy minél előbb végez­zenek a betakarítással. Közis­mert: az évtized legmagasabb termése volt az idei, de min­den eddiginél korábban mag­tárba került a mag.; Salgótar­jánban a tsz-szövetség titká­ra mondta el. hogy 113 kom­bájnt mozgattak egyik üzem­ből a másikba, hogy az ara­tást mielőbb elvégezhessék. Számításokat végeztek a költ­ségek kiderítésére. Meglepően kedvező számadatok jöttek ki a ráfordítást illetően, amely ezen túl megoszlik a kooperá­ló gazdaságok között. Ilyen és ehhez hasonló rejtett tar­talékok feltárására van szük­ség, hogy a gyenge adottságú termelőszövetkezet eredmé­nyesen gazdálkodjék. Egy gazdaság kísérőt, több gazdaság nagy erőt képvisel­het Nógrád megyében is, minden kedvezőtlen körül­ményünk ellenére. Az össze­fogás néni esűpán gépek köl­csönzésére vonatkozik. Nagy jelentősége lehet a szellemi kapacitás kölcsönzésének is. Egyáltalán nem előírás, hogy minden szakember lángész legyen. Ez irreális igény. De az igenis reális, hogy mond­juk az érsekvadkerti tsz fő- agronómusa, aki nagy ta­pasztalatokkal rendelkezik a kukoricatermesztésben, el­menjen a szomszédos tsz-be tapasztalatát átadni. Ö is szívesen elfogadná, ha valami újra, jóra megtanítaná egy másik gazdaság valamelyik szakembere. V agy itt van a sokat em­legetett gépesítés. Egy kicsi, gyenge gazdaság sohasem tud olyan korszerű gépsorokat vásárolni, de méginkább kihasználni, mint amilyet egy gazdagabb, na­gyobb területen gazdálkodó üzem. Nógrád megyében, hogy a gépesítés nem halad az országossal egyenlő arány­ban. annak oka a pénztelen­ségen kívül, hogy a tsz-veze- tőség nem is meri megvásá­rolni a gépsort, mert eleve biztos abban: nem tudják kihasználni. Nálunk az úgy­nevezett nagyobb üzemek sem tudják minden esetben százalékosan hasznosíta­ni a gépeket, nem is szólva a korszerű gépsorokról. Ezen a téren is nagy lehetőség van arra, hogy egy tsz kor­szerű gépsora, ezzel nem rendelkező üzemeket megse­gítsen és a technikát így hasznosítsa. A közgazdászoké, vagy az érintett tsz-vezetőké legyen az a gond. hogyan, miképpen intézzék el a kölcsönös meg­segítésből eredő anyagi kö­vetkezményeket. Mert az természetes, a költséggel, bér­leti díjjal, vagy aminek ne­vezik, számolni kell. A dol­gok lényege, hogy egymást megsegítve fölösleges kiadá­soktól mentesítve kell ne­künk dolgozni, ha azt akar­juk, hogy a gyenge adottsá­gainkat erőnkhöz mérten le­győzzük. i Azzal mindenkinek, aki va­lamilyen szempontból érintett ebben a kérdésben, tisztában kell lennie, hogy nem olyan egyszerű dolog ez, mint aho­gyan elmondja az ember. Ká­ros, a fejlődést fékező szem­léleteket kell lerombolni. Egészségtelen lokálpatriotiz­must megszüntetni. Ez már politikai feladatként jelent­kezik. A termelőszövetkeze­teik erőinek egyesítését egy­más megsegítésére komplex feladatnak kell tekinteni, mert szerteágazó, nagyon ap­rólékos munkát követel. Egy- egy községben annyira él a sajátos hagyományokhoz való ragaszkodás, hogy azt nem szabad nem tudomásul ven­ni. Ez a hagyományokon ala­Alleade-raj szolidaritási gyűlése Egy esztendeje, 1973. szép- Chile” akció jegyében beszé- tember 11-én gyilkolták meg det mondott. Kiemelte, hogy a a chilei nép nagy fiát. Salva- katonai junta Chiléiben meg- dor Allendét. Megfosztották a szüntette a demokrácia min- chilei népet elemi emberi jo- den formáját, vérszomjasán gaitói, véres terrort zúdítot- elfojtotta a demokratikus taik az országra. mozgalmakat. Az Alilende-raj minden tagja — a békeszerető A nagybátonyi 308. sz. Jo- fiatalokhoz és felnőttekhez zsef Attila Üttörőcsapat 5. c. csatlakozva — fokozza szoli- osatályos raja 1973. szeptem- dianitáisát ®s határozottan szót bér 12-én a meggyilkolt chilei ©mel az új terrorhullámimal elnök Salvador Allemde nevét szemben, vette fel. Az egyéves évfordu- . ' tó alkalmából rendkívüli gyű- ,A ra! elhatározta, hogy le- 1 ést tartott az Allende-raj, és bélben keresi fel Hortenzia megemlékeztek a chilei nép Allendét, a mártírhalált halt tragédiájáról, kifejezésre jut*- elnök feleseget. A raj­tatták az együttérzésüket a gyűlésen megírtak azt, hogy a chilei nép harcával. földkerekség haladó gondol­kodású embereinek százmil- Hantos Sándor ifivezető — hóival az Allende-raj is azt a jelentéstétel után — a paj- kiáltja: „Veled vagyunk tágaknak „Veled vagyunk Chile!”. puló, a két falu. két tsz-rivá- lis, meglehetősen káros szem­lélet. A versengés, addig amíg azért folyik, hogy ma­gasabb munkateljesítményre, vagy szebb népművészeti al­kotásra ösztönöz, nagyon he­lyes. De amikor abban csú­csosodik ki, hogy a másik falu ■- szokásait, hagyományait kigúnyolja, lenézi, már káros. Pedig ezzel még ma is szá­molni kell. Nem tréfa csupán, amikor azt mondják: hogyan jöhet­tek ti mihozzánk, szerencsét­len nyomorultak. És ezt még mondja egyik falu a másikra. Szerencsére már nincs az, ami régen volt, hogy Rimoc és Varsány legényei járom­szöggel ptóbálták bizonyítani egymásnak, melyikük a kü­lönb falu. Pár kilométerre levő községek, mint Karancs- lapujtő és Karancskeszi kö­zött rendkívül nagy szociog­ráfiai különbségek vannak. Ezek a különbségek aztán elvezetnek odáig még ma is, hogy kimondják a tsz-tagok: csak nem fogunk közösködni velük. Pedig a gyenge adott­ság leküzdése, a gyarapodás meggyorsítása, a holnap for­málása érdekében, igenis el­kerülhetetlen az úgynevezett közösködés. A mi megyénkben így le­het előre haladni, ezzel lehet kiegészíteni azt a nagymérvű anyagi támogatást, amit a munkásosztály nyújt test­vérének, a parasztságnak. Teljesen értelmetlen bef elő­fordulás egy kicsi mezőgazda- sági üzemnek magányosan erőlködnie. A jelenlegi körül­mények között egymagában egyetlen lépést sem tud már előbbre tenni. Ennek pedig nem sok értelme van, sem a tsz-tagság, sem a népgazdaság számára. A z őszi mezőgazdasági munka ismételten nagy lehetőségét nyújtja az erők összefogásának. A vetáp, a betakarítás közösen, az erők egyesítésével meggyor­sítható. A rendelkezésre álló eszközök jobban kihasználha­tók. Géptől vegyszerig, mű­trágyán keresztül egészen a szellemi kapacitás hasznosí­tásáig. Próbálkozzatok az üzemek, és aztán számolja­nak. A számokkal úgysem le­het vitatkozni. Bobál Gyula Félezernél is több csirkére vigyáz Ecsegen, a Béke. Termelőszövetkezet baromfitelepén Vass Mária és Petre Gyuláné. Az öreghegyi telep — így hívják erre ezt a környéket — jövedelmező gazdasági forrása a közös gazdaságnak. A törzs tenyészet a későbbiek során jó tojóállománnyá fejlődik, így valóságos tojásgyára lesz a szövetkezetnek. A két ba­romfigondozó naponta többször takarítja az ólakat, feltölti az önetetőket, önitatókat — kulcsár felv. — FÖLDMOZGÁS WWV/V^VV/’A/\/VVWWWV''VV/VV'/ Kisebb mértékű földmozgás történt néhány héttel ez­előtt Salgótarján­ban. A Pécskő-dom- bon. az Arany János utcából az Oktatási Igazgatóság felé ve­zető út 50 méteres szakaszán mély ‘ re­pedések keletkeztelf, és megrongálódott a beton támfal is. Az utat másfél évvél ez­előtt építette az AG- ROF1L. Előtte pró­bafúrást végzett a Földmérő és Talaj- vizsgáló Vállalat, amely a talajmechani­kai szakvéleményt ad­ta. A tervet a LAKÓ­TERV készítette, míg a beruházó a Nóg­rád megyei Beruhá­zási Vállalat. Mi okozta' a föld­csuszamlást? Ennek kiderítésére szakér­tőkből bizottság ala­kult. Egyelőre két változatot tartanak a legvalószínűbb­nek. Vagy üregbe­szakadás történt, vagy a talajban olyan csúszólap ala­kult ki, melynek nyo­mán megmozdult a földtömeg, és a mű­tárgyakat is megron­gálta. Végleges vizs­gálati szakvélemény csak október köze­pén várható. Az okok kiderítése után tud­ják megállapítani, hogy a földmozgás megállítása, a ron­gálódások helyreál­lítása mennyibe is kerül. Egyes véle­mények szerint ked­vező esetben egy­millió forintba, vi­szont kedvezőtlen helyzetben négymil­lióba. Azóta a hely­színt biztosították. Szerencsére a kör­nyezd építkezések- to­vább folytatódhat­nak. Kisebb zavar csak az Oktatási Igazgatóság megkö­zelítésében keletke­zett. Ki a felelős a tör­téntekért, — ma még nem idket megálla­pítani. Ám a vizsgá­lat befejeződése után szívesen helyt adunk a szakvéleménynek. — R — Munkásból lett vezető Javításra várnak a villa­mos- és trolibusizanotorok. Bányai villamos berendezé­sek és motorok ugyancsak felújításra vánruaik. A beru­házási műhely, a bányai vil­lamosítás mellett a megyei iparosit/ásban is részt vesz. Évi több mint 50 milliós termelési érték elérése szere­pel a nagybátonyi gép üzem egyes számú villamos részle­gének tervében. Eminek a 150 embert foglalkoztató részleg­nek a vezetője a 37 éves Körtélyesi Géza. Milyen utat tett meg eddig a beosztásig? Erről a következőket mondja: — Annak idején közgazda- sági technikumban érettsé­giztem Pásztóh. Dolgoztam a járási tanácson tsz-revizor- kéint, de jobban érdekelt a szakma. Villanyszerelő tanu­lónak mentem. A gépüzem­hez 1960-ban már villanysze­relőként kerültem. A beru­házási műhelynek igen ko­moly feladatai voltak abban az időben is-. Szinte az összes akkor még üzemelő aknánál folyt a -korszerűsítés, fejlesz­tés. Valamennyi helyen dol­goztam, később mint csoport- vezető és művezető is. — Mikor és hol kezdte a továbbtanulást ? — A Kandó Kálmán Villa­mosipari Főiskola levelező tagozatán, 1963-ban. Nehéz három és fél év volt, illetve a diploma elkészítésével együtt négy év. Egy négyezer fős műszeripari gyár teljes villa­mos berendezését kellett meg­terveznem. Nagyon, sokat kö­szönhetek a tanárainknak. Itthon tanultunk és előkészí­tőre jártunk fel az iskolára. Az összes szabadság ráment a tanulásra. Sok volt a mun­ka az üzemnél is. Túlóráz­tunk, és a szabadnapokat is le kellett dolgozni. — Megérte? — Igen. Sőt. utána még az esti egyetemen a politikai gazdasági szakosítót is ^vé­geztem. Most meg a gazda­ságpolitikai speciális tan­folyamra jelentkeztem. A szakmai továbbképzésről sem mondtam még le, talán ké­sőbb, mert nagyon sok min­den összejött. — Házat is építettünk ma­gánerőből. Még sok minden kell. Talán, teljesen soha nem lehet befejezni. A csa­lád is növekszik. A kislá­nyunk már ötödikes, a fi­únk Ijarmadikos. A feleségem is dolgozik, Pásztón a gim­náziumban. Otthon is van, mit tenni —■ mondja. Az üzemnél is új a munka­terület, ami bizonyára sok gondot okoz. — Kétségtelen, mert jweni- rég kerültem vissza részleg- vezetőnek oda, áhol villany- szerelőként kezdtem. A mun­kától nem félek. Az üzemi munkát már korábban, több lépcsőfokon megismertem. Ezelőtt gyártástechnológus­ként dolgoztam. Akkor is, amit kidolgoztam, igyekeztem végigkísérni a munkapadig, a megvalósulásig. Akkor is 1 megvolt a kapcsolatom a cso­portokkal, és most is techno­lógusnak érzem magam, ami­kor a pontosságról, az előírá­sok maradéktalan betartásá­ról van szó. Emiatt néha ma még művezetői, vagy csbport- vezetői szinten is intézked­nem kell, de azért szót ér­tünk. — Milyen volt a fogadta­tás? — Ügy érzem, jól fogadtak. Igaz, az emberi kapcsolatok ugyanazok közöttünk, amik voltak. Amit kér az ember, azt általában teljesítik a rész­legnél. Kétségtelen, vannak súrlódások is. Ezek elsősor­ban az üzemi gondokból, esetenkénti anyaghiányból, vagy a munka torlódásából fakadnak. Akad egy-két fe- gyelmezetlenkedő is, akikkel sokat kell foglalkoznunk. A régiek közül senkire sem panaszkodhatom. A párt- és szakszervezeti vezetőséggel — úgy érzem, — partnerek vagyunk. Sokat segítenek, és így talán sikerül gazdasági, műszaki’ és politikai téren is, — ahogy mondják — gaz­dájává válni ennek a mun­katerületnek. Egyébként az irodai alapszervezetnél párt­titkár is voltam. Legutóbb, az új beosztás miatt, ettől a munkától mentesítettek. A felelősség kétségtelen meg­növekedett számomra. — Milyen tapasztalatokat szűrt le önmaga számára e viszonylag rövid idő alatt, és milyen tervei vannak. mint részlegvezetőnek 7 — Elsősorban, hogy jó kol­lektíva a miénk. Nem veiét- len például, hogy a fél­éves tervet is' 111 százalékra teljesítette árbevételben, és a nyereség is több a tervezett­nél. A termelés zömét telje­sítménybérbén végzik. Az emberek is megtalálják számításukat, ezért létszám- mozgás alig van. Az igazság­hoz tartozik, hogy kevesiebb létszámmal valósult meg ez az eredmény. Mégis úgy ér­zem, egy kicsit dinamikusab- bap többre vagyunk képe­sek'; — Hogy érti ezt? — Megpróbálom megma­gyarázni. Például az idén igen jelentős fejlesztésre kaptunk lehetőséget, de ez a munka valahogy lassan ha­lad. A betelepítés vontatott. Nem lehet ugyanis mindent teljesítményben elvégezni, mégis meg kell csinálnunk a saját érdekünkben'. A fejlesz­tésnek, kétségtelen, egy sor munkafolyamat-változást, tö­kéletesítést kell eredményez­nie. Ez a célja. Mégis sokszor tapasztalni idegenkedést et­től. Nehéz a régi, megszokott módszerrel szakítaná. Ügy gondolom, ehhez is szemlé­letváltozást kell elérnünk, és akkor gyorsabban haladha­tunk előre. Ezt szeretnénk minél előbb elérni — mondta Körtélyesi Géza, a munkás­ból lett vezető, akinek cél­jai, tervei tulajdonképpen a reá bízott részleg tervei. Bodó János NÓGRÁD — 1974, szeptember 13,, péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents