Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-12 / 213. szám

■*1V Wi-' A varos es vonatása (2.) mnsmsmmsswmmos — munkásművelődés Munkások, gazdasági veze­tők, de olykor-olykor a párt­munkások körében is felvető­dik a kérdés: kell-e a mű­veltség, az iskola a munkás­nak? Aztán akadnak olyanok, is, akik az ellenkező véglet­be esnek és kizárólag bizo­nyítványszerzésben látják az előrejutás, az anyagi jólét le­hetőségeit. Dr. Boros Sándor, a me­gyei pártbizottság titkáaa magyarázta: — Nemcsak gazdasági, de politikai-ideológiai érdekek is kívánatossá és szükségessé teszik a munkásművelődés fejlesztését. Az új, korszerű technika, új termelési eljárá­sok egyre több, sokoldalúan képzett, művelt munkást igé­idéinek... Olyan munkást, aki tudatában van annak, hogy társadalmi lény. az uralkodó osztály tagja, a hatalom birtokosa, s mint ilyen, társadalmi kötelezett­ségekkel rendelkezik. Hogy a munkásság milyen haté­konyan tud megfelelni tár­sadalmi hivatásának, meny­nyire tudjuk bevonni a mun­kásokat a közéletbe, hógyan síélesedik tovább a Szocialis­ta demokrácia, az jqrészt a munkások műveltségén, fel- készültségén múlik... Salgótarjánban a lakosság 70 százaléka fizikai dolgozó. A város nagyüzemeiben dol­gozó munkások egy része nem végezte el az általános iskolát. Tavaly, a 10 legna­gyobb üzemben a munkások 4 százaléka vett részt szak­munkás-továbbképzésben. A munkahelyi vezetők kü­lönösen sokat tehetnek a munkásművelődésért, amely a gyárnak, a munkásnak egy­formán érdeke. Hiszen nem nehéz felismerni az -össze- iüggést a gazdasági egység dinamikus fejlődése és az intenzív fejlesztést megvaló­sító, szakmáját jól értő, mű­velt munkás között. Szálkái József, az Üvegipari Művek salgótarjáni síküveg­gyárának párttitkára így összegezte tapasztalatait: — Meggyőzés, nevelő mun­ka és az anyagi ösztönzés, munkaidő-kedvezmény, sza­badság, előrelépés, fizetés- emelés lehetősége— Így te­remtettük meg a gyáron belül a tanulás, a művelődés. rang­iát, becsületét... A párt-, a gazdasági vezetők mellett je­lentős munkát vállalt magára a szakszervezet és a KISZ is... Meggyőződésem, hogy csak a kommunisták példamutató te­vékenységével. a pártalap- szervezetek még tervszerűbb, még összehangoltabb munká­jával, a gazdasági vezetők, a társadalmi szervek segítségé­vel haladhatunk előbbre a munkásművelődésben. A gyár évente 640 ezer fo­rintot fordít a munkások to­vábbképzésére. Jelentősen megnőtt a szakmunkás-képe­sítéssel. a két-három szakmá­val rendelkező, az érettségi­zett munkások száma. A gyá­ron belül a segédmunkások aránya nem több 20 század lóknál. Évente mintegy 000 embert számolnak a párt- a KISZ-, a szakszervezeti oktatá­sokon. j Egy tavaly végzett, igen érdekes felmérés szerint, a gyár munkásainak jelentős része rendszeresen olvas, te­levíziót néz, rádiót hallgat, színliázba, moziba jár. * Az üzemekben dolgozó szo­cialista brigádok olyan kol­lektívák, amelyek a termelé­si tennivalókon túl, közössé­get is formálnak. S a közös­ségi ember a szocializmus fő törekvése is. Ezért e brigádok a munkásművelődés termé­szetes bázisát jelenthetik mindenütt, ahol kihasználják a mozgalom kínálta lehetősé­geket. > Kassai Dezsőné. a Lampart Zománcipari Művek salgótar­jáni gyáregységének szocia­lista brigádvezetője így val­lott erről: — Jól dolgozni és műve­lődni, kulturáltan élni... Ezt szeretnénk. Nálunk. Ja gyár­ban két és fél ezren dolgoz­nak és 1140 azoknak a száma, akik nem végezték el az ál­talános iskolát... Az én bri­gádomból is tanul két asz- szony. Időnként összejön a közösség... Moziba, olykor ki­állításra, színházba megyünk... A célok megjelölése, á szükséges feltételek biztosítá­sa a munkához és a művelő­déshez, a végzett munka ér­tékelése. Semmiképpen nem túlzott igény ez a mozgalom­mal szemben. Mint ahogy az sem. hogy a verseny értékelé­sénél azonos mértékben es­sék latba valamennyi célkitű­zés teljesítése. Mert arra már volt példa, hogy megvonták a kitüntető címet azoktól a kollektíváktól, amelyek nem teljesítették termelési felada­I taikat. De aligha alkalmazták ezt a módszert a bírálók, amikor a művelődési célok értékelése került sorra. Hasonló következetességgel szükséges eljárni a munkás­utánpótlást jelentő munkás­ifjúság permanens művelődé­se, művelődési igényeinek for­málása ügyében is. A gazda­sági és mozgalmi vezetők egy­formán sokat tehetnek ezért. Varga György, a vvárosi KISZ-bizottság titkára mon­dotta: — A KISZ-nek nagyobb segítséget kell adnia a fiata­loknak a művelődéshez, a tanuláshoz, a szabad idő kul­turált és valóban hasznos el­töltéséhez... Az ifjúsági klub­mozgalom jó formának ígér­kezik ehhez. Kívánatos azon­ban az egységes irányítás megteremtése, a megfelelő klubvezetés kialakítása, vala­mint a differenciált progra­mok szervezése... ★ « * Salgótarján munkásváros. Ebből következik, hogy a városi pártbizottság feladat­terve a munkásművelődést állította a tennivalók hom­lokterébe. 'Tette ezt azzal a szándékkal, hogy a közműve­lődés jí korábbinál hatéko­nyabban szolgálja és segítse a munkássá válás bonyolult folyamatát, erősítse a mun­kásokban az osztálytudatot, az osztályszemlélef-et. Segít­sen abban, hogy a munkás mielőbb felismerje saját ér­dekeit. Rájöjjön arra, hogy értékrendjének „átsorolása” a művelődés, a kulturálódás nagyobb becsülete, mindenek­előtt az ő érdeke. Szabó Aladár, a városi pártbizottság titkára így sum­mázott: — A párt kulturális politi­kájának megismerése és megismertetése, a műveltsé­get lebecsülő, a tanulás, az önművelés jelentőségét két­ségbevonó nézetek tisztázása, a1 gazdasági, a tanácsi, a művelődési intézmények ve­zetőinek ösztönzése a kor­szerű művelődési feltételek megteremtésére, és a munka számonkérése... Ezek jelentik a közművelődés fejlesztéséről hozott párthatározat megvaló­sításának, ennek a hosszú fólyamatnak egy-egy fonto­sabb állomását... A politikai munka, a párt­munka állomásait. Vittcze Istvánné FELICE CHILANTI: Három sássiót Salvatore Giulianónak 9. 4 Am ahányszor ez a maf­fiás megjelent Giuíiano bú­vóhelyén, hogy közölje vele: a csendőrök hamarosan épp arrafelé fognak cirkálni, amerre a banda zöme tar­tózkodik — elképedve hal­lotta. hogy Giuíiano már tud az eseményről, ráadásul töb­bet, mint ők. A bandita mégis szívesen fogadta a maffia híreit, sőt azt mondta, hogy viszonozni fogja a tiszteletre méltó tár­saság szívességét. Hírforrását azonban titkolta. Érzékel­tette viszont, hogy vannak összeköttetései a rendőrség­hez. Emberei különben már elvonulóban vannak a raz- ziázásra kijelölt területről, és ő is készül máshová te­lepülni. Sose mondta, hová. A maffia hiába igyekezett szemmel tartani a lépéseit, kipuhatolni új hadiszállását. Kapcsolatukban sose tudták átvenni a vezető szerepet. Mindig Giuíiano küldött el hozzájuk a hírekért, vagy ha valami közlendője, megtuda- kolnivalója volt. És amikor nehéz pillana­tokban elfogadta valamelyik maffiavezér vendégszeretetét, ott-tartózkodása mindig csak egy éjszakára vagy pár órai alvásra szólt, s a házat ak­kor is mindig őriztette embe­reivel. Giuíiano elfoghatatlansága természetesen legenda lett. Szállások, búvóhelyek, kap­csolatok bonyolult, széles há­lózatát építette ki a maga és emberei számára. Állandóan meghatározott pontokra ván­dorolt. Zseniális furfanggal1 ter- velte ki és rendezte el eze­ket a hadmozdulatokat: em­berei megkapták a parancsot, munkához láttak, és ott, ahol Giuíiano kívánta, vendég­szeretetre találtak: egy bér­lő házában, egy falusi vil­lában, néha kolostorban, vár­kastélyban a hegyek közt, és csak nehéz helyzetben bar­langban vagy erdőben­Giuíiano majdmindig egye­dül volt. Részt vett a legko­molyabb, legveszélyesebb vállalkozásokban is. aztán el­tűnt. Csak egyik csapatkapi­tánya tudta, hol van. De ő se mindig. Giuíiano gyakran alvezérében, Pisciottában se bízott meg, és maga vette fel a kapcsolatot bandájával a legváratlanabb helyen és időben. Ha pedig levelet kellett küldenie valamelyik elrabolt és fogva tartott személy csa­ládjának, akkor éjjel a „dok­torkáért” küldött, egy mon- toleprei egyetemi hallgató­ért, és neki diktálta le, hogy milyen feltételek mellett bo­csátja szabadon foglyát. Eze­ket a leveleket általában kül­dönccel juttatta el, hogy biz­tos legyen benne — mielőtt^ valami helyr-fhozhatatlant tenne —, hogy a levél elju­tott rendeltetési helyére. Csak évekkel később tud­ta meg a maffia a titkot: ho=- gyan lehet az, hogy Giuíiano füléhez előbb jutottak el a hírek a rendőrség és a csend­őrség hadmozdulatairól, mint aZ ő fizetett kémeik­hez? A bandit^ lehallgatóbe­rendezést épített, a Palermo— Trapani • telefonvonalba, most használta fel telefonszerelő- tanoncként szerzett tapaszta­latait. Így tudta kihallgatni a palermói hivatalok és a kisvárosi csendőrparancsnok­ságok közt folyó beszélgeté­seket. Később, amikor a rendőrség rejtjeles kódokat használt, Giuíiano azoknak is birtokába jutott. AZ ELSŐ ZÄSZLÖ: A SZEPARATIZMUS De hát mit akartak, milyen célt kergettek ezek a fiatal mon telep rei banditák? Go­nosztevők voltak, ez kétség­telen: a legkülönbözőbb bű­nöket követték el, loptak, raboltak, öltek. De csak pénzt akartak gyűjteni?-------V-... 1 '—r 4 NÓGRÁD = 1974, szeptember 12., csütörtök j ;',it: . S'iöíá* IJJ&iilN .üÄ'l •ííiíwká>»» Sétálnak a gólyák. A -Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatának elsősei most ismer­kednek a megyeszékhellyel. Schmidt Ágota, Ilosvai Ágnes, Pálfi Margit, Lisztes Er­zsébet, Németh Erzsébet elragadtatással fejezték ki tetszésüket Salgótarjánról. « — kucsár felv. — Miért csak ennyien Tanuló felnőttek a kerámia gyárban Pártmunkások beszélgeté­sén vettem részt a közel­múltban. A résztvevők a köz- művelődés számos aktuális kérdése mellett hosszasan elemezték a politikai oktatás, valamint az általános és szakmai képzettség össze­függéseit. A vita során az a helyes nézet alakult ki, hogy a korszerű műveltséget — amely az ismeretek összessé­ge és gyakorlati megvalósu­lása — a tudásnak e három területe együtt jelenti. E „hármas egység” helyes ará­nyokban . való következetes megvalósítása legyen célja minden gazdasági vezetőnek, gyári, szövetkezeti, intézmé­nyi, politikai és társadalmi szervnek, szervezetnek. És Giuíiano? ő milyen célt tűzött maga elé? Pontos elképzelései biztosan nem voltak. Körülötte a nagyvi­lágban óriási események zaj­lottak. A szövetségesek már Észak-Olaszország felszaba­dításáért harcoltak. A hábo­rú tovább tartott, mint elein­te gondolták, de azért a Szovjetunióból és Észak-Eu- rópából is a náci Németor­szág vereségeiről jöttek hí­rek, A sajtó a partizánháborű- ról beszélt. A Róma felsza­badításáról szóló napihírek részletesen leírták a kiéhe­zett, véresre kínzott-gyötört főváros népének megköny- nyebbülését; szóltak arról is. hogy milyen szenvedéseken menjek át; írtak az ardeai homokbányában történtekről, ahol a németek háromszáz- harmincöt olasz ellenállót végeztek ki. Közben Szicíliá­ban újra megalakultak a pa­rasztszövetségek és a politi­kai pártok, meghirdették har­ci programjukat. És a kényszerszünet után a társadalmi élet is ott foly­tatódott, ahol annak idején a rendőri elnyomással, erő­szakkal megszakadt. És aztán Caccamóban nagy parasztlá- zádás tört ki a kötelező ga­bonabeszolgáltatás miatt, és megkezdődtek az első föld- foglalások is. 1944. május elsején a San Cipxrello-i, a San Giuseppe Jato-i és a Piana dei Greci- beli parasztok — még nem túl nagy számban, de már összegyűltek Portella della Ginestránál, a Rekettyéská- punál, a híres Barbato-kő- nél. (Folytatjuk) A TUDÁS HASZNA Ezt a nemes törekvést ta- *t>asztaUük a Finomkerámia­ipari Művek Romhányi Épí­tési Kerámiagyárában. A po­litikai oktatással nincs kü­lönösebb probléma — fogad­tak bennünket a gyár vezetői, — annál inkább az általános iskolai oktatással. A tapasz­talatok szerint az emberek nagy része nem érzi szüksé­gét a tanulásnak, nem látja az általános műveltséget, és a szakmai-politikai képzett­séget szorosan és szükség­szerűen összekötő szálakat. Pedig: aki tájékozott a fizi* ka, vagy a kémia, a biológia világában, az könnyebben és jobban oldja meg munkahe­lyi és otthoni, a ház körül végzendő feladatait; aki is­meri a történelmet, az iro­dalmat, az jobban megérti a politikát,, a társadalom éle­tének törvényszerűségeit, az emberi cselekedetek mozga­tóit. A tudás a tisztább lá­tást jelenti. — Az elmúlt hetekben — mondja Kollár József igazga­tó, a személyzeti és a munka­ügyi osztállyal közösen fel­mérést végeztünk. Arra vol­tunk kíváncsiak, hány dolgo­zónk nem rendelkezik az ál­talános iskola nyolc osztályá­val. Ez az összlétszám hu­szonöt százalékát teszi ki kö­rülbelül. HUSZONHÁRMÁN JELENTKEZTEK A munkahelyi vezetés' "en­nek alapján döntést hozott: még az idén meg kell szer­vezni a dolgozók' általános iskoláját. Megállapodási nyomtatványt —, amelyen a gyár és a dolgozók vállalásai szerepelnek — stencileztek és eljuttatták ezeket a dolgozók­hoz. A jelentkezőknek csupán a 16 hetes, rövidített tanfo­lyammal járó iskolai elfog­laltságot és a szorgalmas ta­nulást kellett vállalniuk. A gyár ezzel szemben a hallga­tóknak megvásárolta a szük­séges tankönyveket és felsze­relést. még az iskolatáskát is: a műszakidőre eső iskolai ok­tatást átlagbérrel számolja el; a vizsgákra való felké­szüléshez 3 napi tanulmányi - szabadságot biztosít; egy-egy osztály sikeres elvégzéséért 5 nap jutalomszahadságot és ötszáz forint jutalmat ad. Olyan kedvezmények ezek, amelyektől méltán várhat­ták a gyár vezetői a tömeges jelentkezést. Nem így történt. A„ terve­zett . 5—6. osztályt, mivel mindössze négyen jelentkez­tek, nem tudták beindítani. Ezek iránt az osztályok iránt csekély érdeklődés nyilvánult meg a többi üzem dolgozói részéről is. A 7. osztály el­végzését 7-en. a nyolcadikét 14- en vállalták. AZ OKOK NYOMÁBAN — Mi magyarázza e mér­sékelt érdeklődést? A tanu­lásban való érdektelenség talán? — Ezt, noha a munka zö­me olyan, hogy nem kíván különösebb végzettséget, nenv állíthatjuk teljes egyértel­műséggel — mondja ifjú Balázs Sándor művezető. —1 Az égetőknél például aid, szafcmtmkásvizsgát tesz, az magasabb órabért kap, többet keres. Az égetőmesteri tan­folyam elvégzéséhez azon­ban a 8 általánost megköve­teljük. ők tehát érdekeltek a tanulásban, annál is inkább, mert jelenleg az égetők fele nem rendelkezik szakmun­kás-bizonyítvánnyal, s közöt­tük jó néhánynak nincs meg a nyolc általánosa sem. — Akkor az iskolát szer­vezték rosszul talán? — Nem hiszem, hogy erről lenne szó. Hiszen az általános iskola szervezéséről szóbeli tájékoztatókat is tartottak mindhárom üzemrészben, s a szocialista és munkabrigá­dokat, a vezetőket külön össze­jövetelen tájékoztatták az akció fontosságáról. — Mi hát a valóságos ok? — Ezt próbáltuk „tetten érni1*! Potyecz Pál személyzeti ve­zetővel, aki a következőkép­pen vélekedett: — A dolgozók többsága 15— 20 éve itt van már ezek jórészt idősebb, 40—60 év körüli munkások. Nyolc osz­tály nélkül dolgoztak eddig is, úgy gondolják, jó lesz így a későbbiekben is. őket rpár nem is kötelezzük. » A fiata­labbak közül pedig sokan a családra és a gyerekekre hi­vatkoztak; Kicsi a gyerek, vagy építenek, sok otthon a munka. Most elfogadjuk eze­ket az érveket, de a szerve­zést jövőre tovább folytatjuk. — Tovább is kell, nem le­het megállás addig, amíg va­lamennyi szellemileg és fizi­kailag egészséges fiatalember nem rendelkezik az általános műveltség alapfokával, amely társadalmi fejlődésünk egyik fontos feltétele. A hé­ten a kerámiagyár 23 mun­kása kezdi meg a tanulást a Romhányi Általános Iskolában, ahol biztosítottak a hatékony oktatómunka feltételei. Egy­előre tehát csak 23 munkás, jövőre — szeretnénk — a duplája talán. — ok— (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents