Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-11 / 212. szám

T:!" '"!y ij |( l(J|I!*"' j'tjv|,!)(' • I ’jj,; 'lilt M* :»• it, mit! 1,11 ..; ■ E cpnzáréslg a betegfelvételen Az égigérő mászóka — és akik. elfoglalták, a salgótarjáni Lovász József úti iskola di­ákjai. — kJ — Szarwasm&rka-tenyésztés — újfeltételekkel Alig öt évvel ezelőtt meg- I ehetŐen, akadozott a tejellá­tás, kevés volt a vaj, a sajt, a túró, és bizony a minőség sem volt megfelelő. Az 1972- <>s kormányprogram óta azon­ban — amikor meghatározták az alapvető termelési célkitű­zéseket — örvendetesen, ja­vult a helyzet és tavaly már jelentős sikerek születtek. A tehénállomány 1972-höz ké­pest 24 ezerrel gyarapodott, a tejtermelés 150 millió li­terrel, a vágómarha-termelés pedig 30 ezerrel növekedett Ennek köszönhető, hogy a vaj importját megszüntették, s minthogy ma már elegendő mennyiségű tej és tejtermék áll rendelkezésre a hazai fo­gyasztásban, lehetővé vált a tejtermék minőségének ja­vítása is. Ezekről az eredményekről is szó esett a Minisztertanács augusztus lö-i ülésén, ami­kor a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter előter­jesztése alapján megtárgyal­ták a szarvasmarha-tenyész­tés' szakosított irányú fej­lesztésének feladatait. Mint a napilapok megírták: a Mi- üisztertainács az intenzív tej­termelő és húsirányú szar váSínarha-állomány ok kialakítása érdekében határo­zatokat hozott a nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés tá­mogatási rendszere egyes elemeinek módosítására. Lé­nyegében a korábban, kiala­kított szabályozó rendszer módosításáról van szó. — A módosítások azt a gazdaságpolitikai célkitűzést kívánják alátámasztani — mondta Kovács István, a Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium közgazda­sági főosztály helyettes veze­tője —_ hogy az országban annyi tejet termeljünk, amennyi * a belső ellátásra szükséges. Ezt a tejmennyisé­get azonban viszonylag ki­sebb létszámú, de egyre ma­gasabb átlagot hozó és adó tehénállománnyal gazdasá­gosan állítsuk elő. Ugyanak­kor az alacsony tejhozamú és ennek következtében a te­jet veszteségesen vagy cse­kély jövedelmezőséggel ter­melő tehénállományt állítsuk át az alacsonyabb eszközigé­nyű, fejés nélküli egyhasznú hústermelésre. Az új^ szabá­lyozó rendszer kétirányú szakosodásra ösztönöz tehát: a fejt tehénállomány és a húshasznú tehénállomány ki­alakítására — Milyen konkrét intéz­kedések történnek a cél meg­valósítása érdekében? — A szakosodási feladatok megvalósítása érdekében 1975. január elsejétől meg­szűnik a mezőgazdasági nagyüzemek által az élver született borjúszaporulat utál? igénybe vehető 3 ezer forint, illetve a mindem értékesített Liter tej után igénybe ve­hető 1,10 Ft.. Helyette a hús- hozamú tehénállománnyal rendelkező üzemek az élve- született borjak után 5 ezer forintot kapnak. Azok az üzemek pedig, amelyek fejik tehénállományukat, — füg­getlenül a tejhazamszinttől — az értékesített tej után literenként kevesebb ártámo­gatást kapnak, mint eddig. 1975—76-ban még 1 forint lesz a literenként járó ár- kiegészítés, 1977—78-ban azonban már 90 fillér, s 1979-től kezdve csak 80 fii-1 lér. — Ezek szerint csökken a mezőgazdasági üzemek be­vétele? — Csak látszólag, mert a minisztertanácsi redelet ép­pen azt célozza, hogy a me­zőgazdasági üzemek szako­sodjanak, s az alacsonyabb tejhozamú tehénállományt állítsák át húshozamra. Ter­mészetesen ennek később jön meg a haszna, hiszen a hizlalás több időt vesz igény­be. Ám a bevételek eltolódá­sa és az átállás fedezetére 2 ezer, forint egyszeri támoga­tást kapnak azok az üzemek, amelyek a fejt állományból húshasznósításra állítják át teheneiket. Vagyis: minden ilyen tehén után. 2 ezer forint jár. Véleményünk szerint ez rendkívül ösztönző. — Van-e arra lehetőség, hogy egy üzemen belül mindkét irányba is lehessen szakosodni? — Igen, s így mindkét támogatási formára igényt tarthatnak ezek az üzemek. Ennek azonban az a feltéte­le, hogy a tehénállománynak meg kell haladnia a 200 da­rabot, továbbá pedig: a hús- és tejhasznosítású tehénállo­mánynak termelési és nyil­vántartási szempontból el kell különülnie egymástól, s a húshasznosítású állományt tilos fejni. — Korábban csak azokat az üzemeket és társulásokat illette meg a borjú, illelíve a tejárkiegészítés, amelyeknél 80 százalékos volt a tehén- férőhely-kihasználás. Mi a helyzet január elsejével? — Megszűnik ez a feltétel, az árkiegészítést azonban vissza kell fizetni, ha a tá­mogatásban részesített te­hénlétszám csökken; ha a te­hénállományt fejték és a te­jet értékesítették. S ugyan­csak vissza kell fizetni a tá­mogatást abban az esetben, ha a kettős támogatás meg­határozott feltételeinek az üzemek nem .tesznek eleget. — Mi lesz a kedvezőtlen adottságú üzemekkel? — Ezekről is gondoskodik a minisztertanácsi rendelet. A húshasznú marhatartásra történő áttérés következté­ben elmaradó tej értékesítés után járó árkiegészítést ezek­nek a téeszeknek és gazdasá­goknak az esetében megdup­lázzuk, pótoljuk. — Milyen beruházási tá­mogatást kapnak azok az üzemek, amelyek áttérnék a húshasznú marhaállomány­tartásra? — Mivel a férőhelyszük­ségletet elsősorban a megle­vő épületek alakításával cél­szerű .kialakítani vagy egé­szen új létesítményekkel, ezert fix összegű beruházási támogatást kapnak az üze­mek, ami 2 vagy 1500 forint lehet egy-egy szarvasmarha esetében. — Nem fenyeget ar, a ve­szély, hogy sokkal kevesebb lesz a tej az eddigieknél? — Szó sincs róla! Elsősor­ban azért nem, mert ezt a tejmennyiséget kisebb lét­számú állománnyal is el le­het érni, persze ehhez a ma­gasabb átlagot adó tehénállo­mány szükséges. Ugyanak­kor nem kell tartani attól, hogy a felvásárlás csökkenne. A háztáji és kisegítő gazda­ságok termelési és értékesí­tési biztonságának fenntartá­sa érdekében továbbra is gondoskodás történik az ál­taluk felkínált tej, valamint a borjak. éh hízóállatok fel­vásárlásáról. * (p. s.) Vajon milyen lesz az este is az éjszaka? Ez ugyan tel­jességgel kiszámíthatatlan, de néhány előrejelzést megkoc­káztatnak az ügyeletesek. — Általában vasárnap és ünnepnap után ugrik meg a forgalom. Ma csütörtök van, lehet, hogy nyugalmunk lesz — így véli Bárkányl János, a salgótarjáni megyei Mad- zsar József Kórház ügyeletes portása. — És nem ügyéi Steiner Anfal doktor sem — teszi hozzá nevetve Fazekas Vilma, az intézetvezető főnővér he­lyettese. — Steiner doktor vonzza a betegeiket Ha ő tart ügyeletet a sebészeten, meg­állása sincs a földszint és a negyedik között Rossz kaba­la. ★ Fél hét. Mentőkocsi áll meg a felvétel kapuja előtt. — Kit hoztak? — Gombást. De lehet, hogy csak epegörcs. A néni a Vizslás melletti Űjlakpusztára való. A belgyó­gyászati osztályok közötti kör- zetfelosztás értelmében az I-es belgyógyászathoz tartozik. Kamarás Józsefmé. Magdi nő­vér veszi a telefont, dr. Bo­dor József ügyeletes orvost hívja. — Mikor ette a néni a gom­bát? — Tegnap este. — Ki evett még belőle? — Mindenki. Az egész csa­lád. Adtunk a 17 hónapos kisunokámak is. — Ki szedte? — Az uram volt kinn az erdőben. Ismeri ő a gombát nagyon! Hatvanon felül van, és gyerekkora óta járja az erdőt. Igazi volt ni,ind. In­kább a füstölt szalonnára gyanítok. — Mikor kezdett rosszul lenni? — Reggel nyolc körül. Hánytam, hasmenésem volit, fáj a tarkóm, még most is. ráz a hideg. Jaj. nagyon rosszul vagyok! — Miért csak most jött be, nénikém? — Dolgoztam az ember mellett egészen az utolsó pontig. Kinn vannak a kőmű­vesek. segédkezni kell. Huszár Gyula ügyeletes mű­tőssegéd siet a tolókocsiért. A sóhajtozó nénit elviszik, kimossák a gyomrát. — Ilyenkor ez alapszabály — mondja dr. Bodor József. — Gombát evett, rosszul van, műhiba lenne a gyomormo­sást elmulasztani. ■Ar Magdi nővérrel az ügyeletes nővéri szobában beszélgetünk. — Amióta bejött a második gombaszezon, megint gyako­riak az ilyen esetek — mond­ja. — A múlt szombaton pél­dául két- teljes családot hoz­tak be. öregekkel, gyerekek­kel. Mérgezett volt mind. Egyedül a 15 hónapos kisba­bának nem lett baja. csodá­val határos módon, pedig megszoptatta őt a már mér­gezett anyja. Azt mondták, volt a gombák között egy-két gyanús, de azért megfőzték, megették. Egyébként mind­egyik gombamérgezett eskü­szik, hogy ő ismeri a gom­bát. ★ Középkorú férfi kopogtat az üvegajtón. Három nappal ez­előtt megkarcolta valamivel a karját, begyúlladt a bőr, kanott a körzeti orvostól ke­nőcsöt rá. Ö azonban úgy lát­ja. nem használ a kenőcs. Ezért jött most. Dr. Juhász István, baleseti sebész jön le hozzá, bőrgyó­gyászt keres, konzíliumot kér. — Hát, nem volt ez olyan sürgős — teszi hozzá később. Ráért volna, holnap reggel jönni vele, a betegfelvételi ügyelet nem ezért van. Fiatal, barna férfi kopog­tat határozottan a nővéri szo­ba ajtaján: — Drága, a Rádiótól jöt­tem, a gépkocsivezetőm van itt, szeretnék beszélni vele — mondja. — Állítólag a IV- iken lófrál a gyerek, balese- tes. Nem engednek fel, ma­gára vagyok utalva. A nővérke kíséretet ad mel­lé. Visszafelé jövet befejezi a történetet a fiatalember: — Szétment a térde sze­gény fiúnak. Hát ezért vár­tuk hiába reggel! Alig tudtuk kinyomozni, hogy itt fekszik. Köszönöm a kedvességét drá­ga, jó éjszakát. ♦ Telnek a tízpercek, csend van. A földszinten csörög a telefon. Juhász doktor ts fur­csállja a nagy nyugalmat: — Nincs semmi, igazán? Hát hogv lehet az? Már azt hittem, hogy rossz a telefo­nom. — Valóban szokatlanul nagv a csend — fűzi hozzá a por­tás bácsi. — Ez viszont viha­ros éjszakát jósol. Falra festi az ördögöt: men­tőkocsi áll meg a kapu előtt. Testes nénit segítenek ki be­lőle. Epés, begörcsölt. A vá­rosból hozták. — Tetszett talán enni va­lamit? — faggatja dr. Páilffy Ágnes, miközben vizsgálja. — Bizony ettem, gombát tojással — vall a néni bűn­tudattal — Jaj. drága néni! régen- bajlódik az epével. Én magyarázzam, hogy mit sza­bad enni és mit nem? — Tudom én azt. doktornő. Nincs is semmi bajom, ha vi­gyázok magamra. Csak most a férjem szedte a gombát, megfeledkeztem magamról! et­tem belőle keveset. — Műtétre nem vállalkoz­na? — Mindent, csak azt nem! Egy rokonomat műtötték, két év múlva meg is halt szegény. Görcsoldó injekciót kap. mehet is haza. Azaz mehet­ne, ha a mentősök visszaviil- nék. Rövid, parázs vita után azonban kiderül, hogy erről szó sem lehet. — Inkább visszamennék üresen? — kérdez hitetlen- kedve a doktornő. — Jaj. kérem, a parancsot nem lehet megtagadni. XA ren­deletét meg nem. mi csinál­juk. h^ost minek nehezítjük egymás munkáját?! Magdi nővér taxiért telefo­nál, egyelőre eredménytele­nül, A görcsök szűnnek, a néni most már nyugodtabban vár. ★ Megérkezett az éjszakai portás, ráfordítják a kulcsot az ajtóra, mostantól fogva reggelig csengetnek az érke­zők. Az ügyeletesek így bú- _csúznak: — Csendes órákat hozott, jó kabala volt. Jöjjön minden este! Szendi Márta. A s söreik? seti ipar újdonságai as őszi BNV-n A hazai ipari szövetkezeteit széléé termékskálával vesznek részt az őszi BNV-n, Az újdonságok között állít­ják ki az Autofém Szövetke­zet új típusú kávéfőző gépét, a Kozmosz ISZ különleges cim­balmát, a Tömszöv Zsiguli olajszűrőjét. Mindhárom cik­ket benevezték a BNV-díjra is. A szövetkezeti ipar termé­kei közül a kempingbútorok, a kerti- és fémbútorok, a lakás-, konyha- és fürdőszoba­felszerelések, az egy- és két­csatornás tv-antennák, a gyer­mekkocsi és kerékpárok is nagy érdeklődésre tartanak számot. A szövetkezeti bútoripar 4800 négyzetméter területen 18 szövetkezet újfajta készít­ményeit mutatja be. Újdon­ság az első újpesti Asztalos ISZ garnitúrája. Alapanyaga fenyőfa, ami meglehetősen szo­katlan hazánkban — s ruszti­kus vonalú bajor paraszt­barokk stílusban készült. A Ruszöv 50 tagszövetkeze­te reprezentálja a vásáron a szövetkezeti textilruházati, bő^-, szőrme- és cipőipart. Női felsőruhákból 90, férfiölitözék- ből 50, cipőből 400, gyermek­ruhákból 40, bőrdíszműáruk­ból pedig 140 modellt láthat­nak az érdeklődők- A szövetkezeti vegyi- és műanyagipar is képviselteti magát a vásárköepont B pavi­lonjában. A többi között játé­kokat, háztartási eszközöket, írószereket és magnetofon­tekercseket állítanak ki, a C— 2-es pavilonban pedig a szö­vetkezeti ipar autóápolási cik­keit sorakoztatják fel. Unom már a SZOT-üdülőt. Minden nyáron állanái üdülő­ben nyaraltam. Reggeli 7- kor, ebéd 1-kor, vacsora fél 8-kor. Engem nem egreszíroz- nak többé. Egy üveg bam­biért, egy tölcsér fagylaltért is sorba kell állni. Minden vá­gyam egy elhagyott házacska a tó partján szőlőlugassal, egy kis kert görögdinnyével beültetve, az udvaron disznó röfög, reggel kakas ébreszt, ez igen. Mari néni majd hoz­za a nagy tál kolbászos to- jásrántottát, utána nekihasa­lok a gémeskút vödörjének, látom magam benne vissza­tükröződve, tízóraira csorba népi agyagbögréböl eszem aludttejet, aztán kicsit meg­mártózom a vízben, s amikor kijövök a napra, megbámulok minden téglarakást, pinc^ gádort, lajtorját és kotyósvac- kor kulipintyót. A július 15-i számban ta­láltam is az újsághirdetések között egy nekem valót: „Nya­ralásra is alkalmas lakás nyáridényre kiadó. Letenye, Pecsenye utca 3.” Két óra múlva a Pecsenye utcában ro­bogott a kocsink. A háziasz- szony az istállóból jött, elő­zékenyen mosolygott: — Tessék, csak tessék besé­tálni! ^Maszek — Hát nem látott még pat­kányt? Nehogy összetévessze a denevérrel. Attól nagyon félnek a kacsák. — A kacsák is itt... — Csak az ágy alatt. A ko­ca helyet szorít nekik. De — Asszonyom, reggel szere- nyugodtan lehet a kocától, tek kofán kelni. már kiöregedett. Karácsony­— Nyugi — mondta az asz- ra úgyis levágjuk, szonyság —, ébresztőóra he- Legyintettem. Megyek az lyett a kakasom már három SZB-titkárhoz, kérek tőle be- órakor kukorékol. / utalót Hajdúszoboszlóra, Ba­, — Remélem, más állat nem latonalmádiba, Velencére, \úgyxs csak este tetszik haza- szerencséltet a lakásban? vagy akár Erdőbényére, de itt jönni a vízből. Es tessék el- — Csak a kecske —mond- egy percig nem maradok, hinni, ez a lakás éjszaka is ta. Jámbor állat. Nem tűri a Mégis, utoljára megeresztet­tehén az istállóban. Éjsza- tem egy kérdést: — Ez a kiadó lakás, asszo­nyom? — Bizigen! — mondta. — Csakis! — Kicsit sötétnek tartom! — Na, ja — mosolygott. sötét. Jó híves-sötét. — De itt nincs villany. Mi- kára hozom be csak. A Bőd vei világítanak? — Gyertyával, kéremszé- pen. Az nem csinál rövidzár­latot. — Éjjel nyitott ablaknál szoktam aludni — jelentettem ki. — Kérem — nyugtatott meg — És mondja, asszonyom, ennyi állat között szamara is van? — Az még nincs! De, ha Figyel és őrködik. Egész éj- ™aga kiveszi • • • ~ Csípőre tette 3 ri szépen megfér vele. — Bodri? Hát az is itt la­kik? — De nem alszik, kérem. az asszony —, lak állandóan jel ugat. — Itt ugat bent a lakás­ban? — Hát hol ugasson, ké­nálunk az ab- rém? Különben is amellett, nyitva van, hogy őrködik az álmai fölött, !uar “ uelucan‘ vonattal Miska azon jár ki-be. még összefogdossa a patká- fel1 “laznom- Most„ kaptam — Miska? Ki az a Miska? — Hát a kandúr. Miska irt­ja az egereket. Az egerek nem izgattak fel, úgy tettem, mintha nem hal­lanám: nyokat is. A múltkor pél­dául ... — A patkányokat? Miféle patkányokat? kezét, és mérgesen mondta. — Kérem, kiveszi a „nyaralómat”, vagy nem? Nincs időm válogatós embe­rekkel foglalkozni. Nekem már a délutáni vonattal el a termelőszövetkezettől SZOT- beutalót a Debrecen nagyerdei tsz-üdülőbe. Dénes Géza NÓGRÁD — 1974. szeptember 11., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents