Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-10 / 211. szám

I A magyar huzalkészítés fellegvára a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. A vállalat dróthú­zó, lágyító, és horganyzó üzemében évente több tízezer köteg huzalt dolgoznak fel, amíg a megfelelő minőségű termék el nem készül. Emelőgépek, daruk nélkül ennyi anyaggal nem lehetne megbirkózni. Képünkön: Praveczki Barnabás és Fodor István egy drótkari­ka emelését készíti elő (Kulcsár felv.) T ények és reflexiók Kozma Sándor, a Szi­vattyú- és Gépjavító Szö­vetkezet rétsági részlegé­nek üzemegység-vezetője: — Rétsági részlegünket 1969-ben kezdték el építeni. A NÖMBER — Nógrád me­gyei Beruházási Vállalat — a kivitelezést a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatra bízta. A munká­latok különböző objektív és szubjektív okok miatt el­húzódtak 1971. IV, negyed­évéig. Ekkor vettük át az üzemet és 1972. áprilisának elején indult meg az üzem­szerű termelés- Ezt követő­en egész sor, a beruházás kivitelezéséből adódó gon­dunk vetődött fel. — Megépült a korszerű, a technológiai folyamatok zavartalanságát biztosító tágas, napfényes, ' gyártó- csarnok. Igazán mutatós, csak éppen beázik — az oldala. Valószínű, nem megfelelő a fal szigetelése. lyet a kivitelező létesített, nem adott elég vizet, to­vább kellett mélyíteni, de most már kielégítően üze­mel. A. kazánházzal kap- cstjlalos felvetéseik saj­nos helytállóak. Tervezési es kivitelezési hiba miatt nem megfelelőre méretez­ték a kémény keresztmet­szetét. A Legfelső Bíróság az első fél évet bezáró idő­pontig kötelezte a. Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatot a ; hiba kijavítá­sára. Módosították a ter­veket és füstelszívó be­rendezést szereltek fel, amelyet szerelési nehézsé­gekre hivatkozva, még nem kötöttek be. — De — a ne­hézségek elhárításával — erre hamarosan sor kerül. — Az 1972-ben lejárt, egyéves garancia megszűn­tével átvizsgáltuk a beru­házást, és a kazánház ki­vételével, a kivitelezővel, valamennyi hibát kijavítat- tunk. A vészcsengő és a hangosító berendezés hibái ezt követőem, vetődtek fel; megszüntetésük a további­akban az üzemeltetőre tartozik- Az építmény tel­jes dokumentációját, mű­szaki átadáskor a Szivattyú- és Gépjavító Szövetkezet megkapta, így a kábel he­lyét pontosan meg tudják határozni. Rózemberszki Sándor, a Nógrád megyei Beruházási Vállalat főmérnöke: — A kivitelezővel közö­sen-, újra meg fogjuk vizs­gálni a beruházás helyze­tét, és a hibák kijavításá­ra megtesszük a szükséges intézkedéseket. íme: érvek és ellenérvek. Kommentár nélkül, egy új beruházás bajai... — karácsony — ESZMECSERE a munkahelyi demokráciáról EGYENES BESZÉD őszinte, nyílt szavak halla­tán mondjuk, ez egyenes be­széd volt. Ha valahol, akkor a munkahelyen nagy szükség van rá. Mert emlője a de­mokratizmusnak, bölcsője a jó légkörnek. Mégis, keveset ér, ha nem tudni, ki a cím­zett. A demokráciának erős, -tisztító a sodra, de éppen azért, mert a folyam - part­jai szilárdak. Ha omladoznak a partfalak, avágy ki sem alakították azokat, gyengül a sodrás, örvények keletkeznek, gázlók bukkannak fel, a fo­lyam vize szétterüli NYITOTT KAPUK Azt, a lei szólni akar. nyi­tott kapuk fogadjak. Fölkí­nálják a lehetőséget a párt-, a * szakszervezeti, a KISZ- taggyűlések, a termelési ta­nácskozások, a brigád-gyűlé­sek. Mód nyílik a vélemény elmondására mumkásgyűiésen —, melyet egyre több helyen honosítanak meg —, törzsgár* da-értekezleten. S még min­dig vannak további fórumok, képletes szószékek. A gond inkább az: kinek, mikor, mi­ről mondja el véleményét a munkás? Gond ez? Az üzemi igya- korlat ismeretében határozott igen a felelet. E következte­tésre jutottak azok is. akik a Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa számára tavaly részle­tes vizsgálati anyagot készí­tettek. Tárgyszerűbben fogal­mazva: a dolgozók tekintélyes része nem ismeri eléggé a munkahelyi demokrácia in­tézményeinek működését * JOG, DE MIRE? Sokan, sok helyen fölteszik ezt a kérdést. Tétováznak. Örömmel hallgatják társuk okos fejtegetését az anyag­továbbítás kiküszöbölhető akadályairól, de feszengenék, amikor a munkásgyűlésen az­zal áll elő valaki, hogy nem kapják meg időben a kéztisz­tító szert. Bosszúság ez utób­bi? Persze. Csak éppen nem a munká&gyűlésre valq eset. Az ésszerűség, az átgondolt­ság húzza meg a választóvo­nalat fórum és fórum, téma és téma között. Mindenről mindenütt beszélni? Ugyan­olyan erőpocsékolás. mint ugyanarról valamennyi fóru­mon szólni. S akkor is baj van, ha az összes kérdés; vé­lemény egyetlen fórumra sű­rűsödik. Létezik tehát — jobb kifejezés híján — ebben is munkamegosztás. Vagy létez­nie kellene, éppen a munka­helyi demokrácia intézmé­nyeinek hatékony működése érdekében. Talán e munka- megosztás ismeretlensége, két­séges volta az oka. hogy egy- egy tanácskozáson összevegyül a lényeges, a lényegtelen, el­fogy a türelem, s a fontosra sem jut/ elég idő, A SZAVAK EREJE A vaktában elröpítebt .nyíl­vessző aligha fúródik a célba. A szavak ereje is a célratö­résben rejlik. Abban, hogy megtalálják a címzettet, azt, aki cselekedni, intézkedni ké­pes és köteles. A brigádon belüli gondokat, személyes ellentéteket tisztázhatja a bri­gád értekezlet, elsi míthat j a -e a kis közösség vezetője. A szer- számellátás, a gépek állapota, az anyagbiztosítás elsősorban a művezető dolga, kötelessé­ge. Ha újra meg újra baj van mindezekkel, akkor érdemes lépni egyet, megkeresni a művezető főnökét. Kimondat­lanul, de „szolgálati utat” su­gallnánk ? Távol áll szándél/aínktól. A munkahelyi demokrácia nem terelhető a hivatalosság szi­gorúan megszabott lépcsőfo­kaira. Mérlegelni azonban kell. Vajon ki intézkedhet gyorsabban, eredményesebben a szerszámok ügyében, a ve­zérigazgató vagy a szerszám­kiadó vezetője? A rossz ra.iz miatt a főmérnök vagy a gyártmányszerkeztési osztály főnöke? Érdemes, szükséges-e pérttaggyűlésen előhozakodni azzal, hogy a fürdőben töröt­tek a lábrácsok, holott a gondnokságnadi még nem je­lentette senki? A vállalat több száz főre rúgó törzsgár­dája előtt azt ecsetelni, hogy a műhelyben rossz a világí­tás? NINCS KÉTFÉLE IGAZSÁG Szándékosan köznapi példá­kat említettünk, apró esete­ket, mert a munkahelyi de­mokrácia ilyen apróságokon is zátonyra juthat. Az igaz­ság fényét mérsékli, ha túl alacsonyan megáll, vagy túl magasra lendül a lámpást tar. tó kéz. Van. amikör a méreg beszél az emberből — nem indokolatlanul —. s akkor még mérlegeljen is? Indula- tokrá szükség van. ha a job­bítás szándéka fűti azokat. _ A vak düh azonban rossz ta­nácsadó. A szónak nem a sebzés, hanem a segítés a cél­ja. Ezért nem szabad, nem le­het „összevissza” beszélni. Mert ennek semmi köze az igazi demokráciához. Bárhonmét nézzék is. nincs kétféle igazság. A tények té­nyék. A közösség akkor bi­zonyítja érettségét, ha nem mende-mondákra, folyosói, öltözői szóbeszédekre ad. ha­nem a tényekre támaszkodik. S mindenkor. Abban az eset­ben is, ha nem a vezetést, hanem a -közösség némely más. beosztott tagját kell bí­rálni. Lógásért, silány mun­káért, gondatlanságból szár­mazó szerSzámtörésént példá­ul. Ez ugyanis nagyon-nagyon ritka ma még a demokrácia munkahelyi fórumain. SZILÁRDABB ÜT Napjainkban mái- formá­lódnak azok az elképzelések és tervek, melyek szilárdabb utat építenek az egyenes be- szédűek talpa alá. Egyebeit mellett világosabbá kell ten­ni, kinek a kötelessége az egy-egy fórumon elhangzot­takra felelni, időben, érdem­ben. Mód nyílhat arra. hogy bizonyos kérdésekben masuk e fórumok döntsenek, azaz ne csak véleményt nyilvánítsa­nak. S előbbre lehet lépni ab­ban is, hogy a személyesen el­járó. panaszttevő dolgozó ne semmitmondó ígérgetést, ha­nem záros határidőn belül kézzelfogható választ kapjon, Kinek, mikor, miről mond­ja el véleményét a munkás — írtuk le a cikk elején. Fon­tos kérdés, de teljes pontos­sággal csak a munkahely kö­rülményeinek ismeretében, dönthető el. a sémák veszé­lyesek. Egy-egy közösségnek kell kimunkálnia, kipróbálnia az utakat, módszereket. Nem könnyű ez. A legfőbb segít­séget hozzá a politikai testü­letek. elsősorban is a párt- szervezetek adhatják. E tes­tületek. tagjaik példája lehet a forrás, melyből mindenki meríthet. Mészáros Ottó Nagy teljesítményű ka­zánházat építettek, három egységgel, de közülüj* csak egyetlenegy működik. Kettőt azóta az összeomlás ve­szélye fenyeget, talán nem megfelelő a kötőanyag. De a legnagyobb baj, hogy a füst nem a kéményen át tá­vozik, hanem az ablakokon, a kazánház ajtaján. Fel­szereltek ugyan egy elszí­vóberendezést, de eddig még nem működött. Pedig nem is olyan, sokára itt a fűtési szezon.. • — Biztonsági okok végett vészcsengő is van az üzem­ben. Mondjam? Nem mű­ködik. Az összekötő kábel két vége jó, de nem tudjuk, hol a közepe; nincs raj­zunk, ami után megkeres­hetnénk, hogy önerőből ki­javíthassuk. — Nincs telefon a gyár­tócsarnok és az irodaépület között, ezért a tájékoztatást hangosbemondó rendszer­rel oldottuk meg. Egy ideig működijtt, azóta szerepét átvette a hivatalsegéd. — Tudom, hibák adód­hatnak és megszüntetésük­re már a Legfelső Bíróság is kötelezte a kivitelezőt. Nem sok történt azóta. . • Ecseri Ferenc, a Nógrád megyei Beruházási Vállalat területi létesítményfelelő­se: — Valóban, a szövetkezet beruházása során és azt kö­vetően is, sok gondunk adódott. Az elején baj volt a vízellátással; a. kút, ame­SZÉLFALŰ MŰHELY Diósjenó felett széles fol­toktól tarkállik az erdő. Ahol sűrű, ritkítják, az öreg fákat kivágják, a fiatal csemetét el­ültetik. Egész éven át csat­tog a fejsze, zúg a fűrész, űzi ősi mesterségét a favágó, ahol máskor a szarvasok, vaddisznók jártak madárfütty alatt. Tészári Károly, a kör­zeti erdészet vezetője ismerő­je az erdei munkának. Ö mondta a minap, amikor nap­szítta arca megkeményedett: — Munka közben tűnik ki, milyen emberek a favágók... Delelőre állt a nap a Bör­zsöny felett. Ebédre készült a brigád. Sűrű, lombos fa szol­gáltatta az árnyékot, selymes fű a széket, öles tőke az asztalt. Középen Sági János, a brigád vezetője. Körülötte munkatársai: Szálai János, Nagy István, Verebes József, Enyőd Sándor. Az erdészet vezetője tekintetével pásztáz­ta az ebédelőket. Szeme kuta­tott, aztán megszólalt. — Valaki hiányzik! Az étkező brigádvezető ke­ze félúton megállt. Arca ko­mor lett. Lenyelt egy falatot és az erdészet vezetőjére né­zett: — Mondani akartam, hogy Viskit hazaküldtem... — Miért...? — Azt mondta, fáradt, nem bír dolgozni Ezért... A brigád vezetője újabb fa­latot tett a szájába, aztán várta a választ. Kész volt a vitára is. Nagy István szólalt .neg. Arca komor volt. — Az ital vette el az erejét. Itt csak józan ember dolgoz­hat... Az erdészet vezetője tekin­tetével a vastag törzsű fák növését követte. Döntésük az emberre veszélyes, ha nem tud vigyázni. A szesztől meg­romlik a reflex. Igazat adott az embereknek, de nem szólt Viski ellen. Ök maguk között jobban elintézik az ügyet. Egymásra vigyáznak. Alig hallhatóan mondta Sági Já­nosnak, a brigádvezetőnek: — Válasszon valakit helyet­te. Nagy István, a brigád leg­idősebb tagja lassan felállt. Befejezte az ebédet. Megra­gadta a fűrészgépet. Az üst­ben fokozatosan börösödött a sűrű gulyás. Nem evett a ke­serű sültkrumpliból sem. A fűrészgép belemart a fa tövé­be. Éket .vágott, ezzel megha­tározva a dűlés irányát. Az­tán a törzs átmetszése követ­kezett. Mindez gyorsan, hoz­záértéssel. Iskolában tanulta a gép kezelését ő és a brigád vezetője. Ügy tűnt. könnyedén mozog, pedig feszültek az iz­mai, a gép remegését j követte teste. Az öreg bükk megadta magát. Megremegett, aztán eldőlt. Halálhörgéshez hasonló volt a robaja. Ekkorra már a többiek is Laipon voltak. Kemény fogású kezükben a balta Verebes indult, nyomában Szalai, az­tán a többiek. Gallyaztak. Vállukon feszült az ing, mez­telen karjukon az izom. Ke­zük összeforrott a balta nye­lével. Egyetlen suhintás, a karvastagnyi gally elvált a törzsétől. A következő' szó Enyődié volt, a vontató veze­tőjéé. Drótkötelet erősített a törzsre. Kezével kaparta a földet, hogy átdughassa alat­ta a kötelet. Átölelte. Arcába tódult a vére az erőlködés­től. Fújtatott, amikor a má­sik oldalon húzta a nehéz drótot. Aztán elindult lassan a több mázsa terhével. A napfény áthatolt a sűrű lom­bokon, forrott az erdő. Min­denkiről csörgött a veríték, mire a fadepóhoz értek. Szalai megtörölte izzadt homlokát, biztatta a többie­ket: — Sosem bánjátok. Még mindig f jobb. mintha az ar­codra fagyna vagy a jeges szél szárítaná az izzadságot. A bükk hiába, hogy kidön- tötték, nem adta meg magát könnyen. Még csak most kö­vetkezett az igazi. Hasábok-, ra fűrészelése. Nagy István vette át a szót újból, darabol­ta a fát. Rázkó­dott a teste a fűrésztől. Egy pillanatra felegyenesedett, hogy megpihenjen. Karját masszírozta: Becsülöm a gépet, de az­ért ez is megköveteli a magá­ét. Kinyújtja az ízületeimet... Üjra nekifogott. Egy rönk elvált a törzstől. Hárman már körülötte. A hasítása kö­vetkezett. Ékelték, az éket pedig bunkóval ütötték, amelynek súlyát lassú fel­emelése az inas baltások erei­nek kiduzzadása, döngő csa­pása jelezte. A fa széthasítá- sát nagyon meg kellet tanul­niuk. Az erek mutatják, mer­re engedelmeskedik a hasáb. Verebes beleköpött a marká­ba. és kezdte a másik hasáb­bal. Gyorsan, keményen dol­goztak. Beszédre már nem volt kedv. Taposták a friss tűrészport. Alakjuk- egybeol­vadt az erdővel. Naponta öt­hat egetverő fát darabolnak így fel. Tészári, az erdészet vezetője megkérdezte brigád- vezetőjét: — Ez hányadik? — A negyedik... — Akkor még kettő? — Ha a havi négyezret neg akarjuk keresni. Munka közben az ingerült­ség ott van az emberek kö­zött. A fáradtsággal jár. A beszélgetésre egyikük odaki­áltotta az erdészet vezetőjé­nek: 4- Nagy ára van annak a űzetésnek. A fiatalok azért kerülik el az erdészetet. — Maguk is máshová adják a gyerekeiket — mondta Té­szári. Nagy István hallgatta a vitát, de nem szólt bele. Tud­ta ő, hogy a fiatalok azért nem tolakodnak erdei mun­kásnak. mert nem is ismerik az erdőt. Nem tudta szó nél­kül megállni: — Ezt a munkát szeretni kell... A vita bezárult. Helyette a fűrész vijjogott, feszültek az izmok, gyűlt a farakás, hogy onnan induljon meleget adni a télben, vagy a gyárba bú­torrá válni. Az érdészet Iro­dájában Tészári Károly egy köteg papírt tanulmányozott. A terveket, a termelést tanul­mányozta. A fél évben nem maradtak el. Csendesen mondta: — Kemény, dolgos emberek a favágók. Nagy István hasonlata ju­tott az eszébe Ű szokta mon­dani, hogy az erdő a műhe­lyük. amelynek felhő a tete­je szét a fala, de nekik mggis ez a legszebb... Dr. Bobál Pál NÖGRÁD — 1974. szeptember 10., kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents