Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)
1974-09-08 / 210. szám
I Mmí m éw0 ssaSs^é Buigä^m tárna a Fekete-tenger mellékének legragyogóbb üdülőhelye, sok nemzet, köztük a magyar turistáinak kedvenc úticélja, p iliennjc. Harminc esztendeje szaba- ' üt fel1 Bulgária. Az objektív külföldi megfigyelők, különösen a közgazdászok, egyönte- < ;en elismerik, hogy Bulgária - a a, a rózsájáról híres egykori balkáni királyságra immár nem lehet ráismerni. A húszas-harmincas évek Bulgáriájában persze nemcsak havasi pásztorok és ró- ísaolaj-termesztők éltek, hárem elszánt forradalmárok is, 1319 óta létezik és dolgozik e Bolgár Kommunista Párt, r mely 1923-ban a vértanúk ezreit adta az eszméért. Az akkori kormány, a fasiszta Cankov pribékjei húszezer embert mészároltak le, A bolgár nép jobb jövőbe vetett hitét azonban nem törhették meg. És most harminc éve, amikor a szovjet hadsereg a bolgár határra ért, ismét fellángolt a lappangó tűz. Amikor a szovjet kormány hadat üzent a Hitlert mindvégig szolgaian kiszolgáló bolgár cárt rendszernek — a forradalom pártja kirobbantotta a második. Immár győztes felkelést. 1944. szeptember 9-én megiSä xM, A lendületesen fejlődő bolgár ipar egyik korszerű reprezentánsa a 880 megawatt teljesítményű „Bobov dől” hőerőmű. született az új Bulgária. A felszabadulás szörnyű elmaradottságban találta a kis országot. Azokban az időkben még a gazdag kelet-ruméliai medence nagy részén is sarlóval arattak. Volt tennivaló bőven, s a kommunisták, akik nem estek kétségbe a fasiszta terror idején, most sem csüggedtek. A világon párját ritkító fejlesztési programba fogtak. Az eredménye: az idén Bulgária nemzeti jövedelme hat és félszer akkora, mint 1939-ben volt. Megváltozott az ország kép«. Az ipari termelés a háború előttinek negyvenkétszeresére ugrott, a gépipari kerelten ötszázszorosára. Az alapok lerakása után a Bolgár Kommunista Párt az emlékezetes 1956. áprilisi plénumán meghirdette az azóta folytatott, elsöprő lendületű iparosítást. Azóta Bulgária a fejlesztés ütemét tekintve a világranglista élvonalában halad. A nemzeti jövedelmet évente B—0,5 százalékkal növelik. Az idei, jubileumi évet kifejezetten a „rohammunka évének" nyilvánították: a nemzeti jövedelem tavalyi, 8,7 százalékos emelkedésével szemben 10,4 százalékot terveznek. Elsőséget ezúttal a vegyiparnak és a gépgyártásnak adnak. A távoli múltba tűnt a „sarló országa” is. Bulgária földjein jelenleg száztízezer traktor szánt, s az eredmény nem marad el. Egy-egy hektárról az utóbbi öt évben átlagosan harminchét mázsa búzát, nggyven mázsa 'kukoricát takarítottak be. A gyors fejlődés gyorsan alakítja át a bolgár nép életét. Tavaly emelték sí reálbéreket; a minimális fizetést 65-ről 80 levára. (Egy leva valamivel több, mint IS fo- ■ rint.) Most azt tervezik, hogy , a közeli jövőben a munkások bérét átlag 4,9 százalékkal, a parasztokét 5,6 százalékkal emelik. Mi, magyarok, meglehetősen jól ismerjük Bulgáriát. Psupán, tavaly hatvanhatezer magyar turista járt Szófiában és a tengerparton, A magyar— bolgár kapcsolatok ennél természetesen jóval mélyebbek. Nemrég olvashattuk az újságokban, hogy Devnyában megnyílt a magyar ' közreműködéssel épült szódagyár. A szó- 1 da rendkívül fontos Ipari alapanyag. Magyarországnak évi kétszázezer tonnára van szüksége belőle. Ennek majdnem a felét Bulgáriából kapjuk. A gazdasági, politikai, kulturális életben rengeteg szál köti össze a Bolgár Nép- köztársaságot és hazánkat. Á testvéri nép nagy ünnepén forró szeretettel köszönt- jük bolgár barátainkat, és további sok sikert kívánunk nekik szocializmust építő munkájukhoz. "Syofc nap a £3xais3cs9t&«m5ö!3»an (Vfft.l Emlékcsokos* a szég* napokról 'Nógrádiak a Kalinyin sugárúton .... _.I.mti I .-J R ohannak a napok. Észre sem vesszük, hogy az Ukrajna Szálló nagytermében már a búcsúvacsorához terítenek. Itt vannak házigazdáink a második kerületből. L. V. Daliinov,. a Bauman kerület pártbizottsága szervezési osztályának vezetője pohárköszöntőt mond. összecsendülnek a poharak, nógrádiak és moszkvaiak emelik magasba a békére, a barátságra. Felejthetetlen napok A fehér asztal mellett már mindenki tudja: búcsúzni kell a hős várostól, Moszkvától. Itt is, ott is a felejthetetlen napok emlékeit idézik. Szinte mindenki tudja, hogy a ma több mint hétmilliós város első írásos említése 1147- ből származik. Arról is sok szó esik, hogy Moszkva a tudomány városa A rengeteg színház- és hangverseny- terem, a kiállítási csarnok, könyvtárak, főiskolák, akadémiák, vagy éppen az Állami Lomonoszov Egyetem — amelyben gyönyörködhettünk is — mind-mind ezt bizonyítja. Megkezdődött a visszaemlékezések sora. Szinte mindenkit más-más ragadott meg. Tengerpart és történelmi emlékek: a Bulgáriában járók kedvenc fotótémát Képünkön: neszebari utcarészlet. (SOFIAPRESS — CENTROPRESS) — Számomra az Állami Kincstár nyújtott felejthetetlen élményt. Meggyőződhettünk arról, hogy nem a cárok örökségét őrzik, hanem az orosz nép történelmét, az orosz nép kincseit. Sok szép dolgot láttam — foglalja össze mondandóját Imre Já- nosné. a Salgótarjáni Kohászati Üzemek csavarmenetvágója. — A két nép barátsága valóban történelmi — folytatja Kaszás Géza, ugyancsak a kohászati üzemek fizikai dolgozója. — Erről a Központi Lenin Múzeumban is megyőződhettünk. Ebben a múzeumban egy világot át-t formáló történelem zajlott le előttem. Kusz Emilné, a ZIM gázszerelője sem fukarkodik a szavakkal: — Felejthetetlen napok. Volt olyan hely, ahol majdnem elsírtam magam. Az ismeretlen katona sírjánál meg is történt. Aztán nagyon tetszett a Borogyinói körkép. Csak csodáltam, amikor mesélték, hogy 115 méter hosz- szú és 15 méter magas a kép. Szinte hihetetlen... Kuhl Antal hegesztő a Kremlben tett látogatást emlegeti. Ahogyan mondotta: az a történelmi varázs ragadta meg,( amit ott látott. — ' De láttam az újat is, a kongresszusi palotát. Az építészet remeke, jól illeszkedik a környezethez... Egy dolgot nagyon sajnálok. Azt. hogy nem láthattam a Vörös Teret, s ott is a Lenin Mauzóleumot. Igaz. erre is lesz még időm, hiszen a fiam itt tanul MoszKVában, orvos lesz belőle. Most éppen az a furcsa, hogy én Moszkvában vagyok, ő meg i/ithon, Salgótarjánban tölti a szabadságát. Az avatásra ismét eljövök Moszkvába, s akkor pótolom amit most nem láthattam.. . — Bennem a fogadtatás és a mostani búcsúztatás hagy emléket. Természetesen emlékezem majd mindazokra, amit itt már elmondottak — mondja Pintér Lászlóné, az írószer Szövetkezet dolgozója. Kérek egy astorit Egy ilyen úton számos sztori születik. A vacsora után ezek is a jegyzetfüzetbe kerülnek. A pezsgősüvegek még durrannak, s eay- egy asztaltársaság nagyot nevet. Vajon min? Busnyicki Jánosné, aki fejőnő Galgagután a tsz-ben, még kissé fanyar történettel kezdi. —- Bokán megnéztek; Moszkvában, mert népviseletbe'öltözve jelentem meg a többi között a Kalinyin sugárúton is. Az Ukrajna Szálló előtt, amikor a buszról akartam leszállni, láttam, hogy többen figyelnek. Nagy lett ennek az ára. Lépésközben — olyan zavarban voltam — kifordult a bokám, eltört Azonnal kórházba szállítottak mentővel. Röntgeneztek, s begipszelték a lábam. Az orvosok akkor lepődtek meg, amikor oroszul köszöntem meg munkájukat. Mert ugye Galgaguta nemzetiségi község, s én meg tudok oroszul. De nem tudták ezt az orvosok... Valaki találós kérdést Is feltesz. — Miért süllyesztették még 17 méterrel a föld alá a kongresszusi palotát — kérdezte az egyik közülünk a látogatás során. — Azért, hogy ne dőljön össze — vágta rá gyorsan a másik. Kérték, ne írjam le a novet. A GUM-ban törjént. Kőt asszony rádiót szeretett vo- na vásárolni. Mellettük volt egy férfi. — Mit szól ehhez a rádióhoz. Szép is, pénzem is van Meg is venném, csak az a baj* hogy oroszul beszél... Karancskeszíbe való az as2- szony. Eltévedt a Sándorkert környékén. Randevúnk fz egykori Lovardánál volt. Kétségbe esésében egy orosz férfit szólít meg: — Tovaris, hol a lovarda. . Tudod, a lovarda, — s magvn- ráz kézzel, lábbal, amiből .» férfi csak a Tovaris szót é’ - ti. Asszonyunk is feltalá. i magát: / — Tovaris, a nyihaha . nyihaha... trapp ... trapp. — s barátunk mindent megé - teitt. Karon kapta asezonyu:’.-. kát, s elkísérte a Lovardah< % a találkozóhelyhez, ahol mos >- lyogva meghajolt, elbúcsúzott tőlünk, nógrádiaktól.... A vonat mintha bánatosabban zakatolna, nagyobb teherrel vissza, mint Moszkva félé. A . kijevi, moszkvai emlékek felidézése melle t az otthonra gondolunk. Az otthonra, ahol már várnak bennünket, a béke és barátság köveit. Somogyvári László I NÓGRÁD — 1974. szeptember 8., vasárnap 5 «
