Nógrád. 1974. szeptember (30. évfolyam. 204-228. szám)

1974-09-06 / 208. szám

.'""'-I'»" i.wfe - 1 T^'i,-: “ lilSilp1»'“­S5a:SÍ!^í A hegesztő ■ kulcsár felv. — Nőtt az üzemi balesetek száma Beszámoltatják, felelősségre vonják a vétkeseket A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának munka- védelmi bizottsága a közel­múltban tárgyalta a megye munkavédelmi helyzetét. Az ülésen az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igaz­gatója és a BRG salgótarjáni gyáregységének műszaki veze­tője számolt be a termelőegy­ség munkavédelmi tevékeny­ségéről. Erre azért került sor, mert megyénk egyes üzemei­ben aránytalanul és indoko­latlanul visszaesett a munka- védelem. Az Ipolyvidéki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaságnál a há­rom napon túl gyógyuló bal­esetek száma 30 százalékkal, a kiesett munkanapok száma 32 százalékkal növekedett. A BRG salgótarjáni gyáregysé­génél a balesetek száma 275 százalékkal, a kiesett munka­napok száma 230 százalékkal volt magasabb az év első hat hónapjában, mint a* múlt év hasonló időszakában. A két üzem jellege, nagy­sága és lehetőségei eltérőek. A két beszámoló különböző mó­don elemezve, több oldalról megközelítve tárta fel, hogy mi okozta a balesetek növeke­dését. A tájékoztatóból kitűnt, hogy a vállalat vezetői a hi­bákat érzékelik, de a kijaví­tás módját még nem tisztáz­ták. A beszámolókat követő vita után megállapították, hogy a két vállalatnál felvetődött munkavédelmi hiányosságok más gazdasági egységeknél is, kisebb-n^gyobb súllyal előfordulnak. Ezért a munka- védelmi bizottság által meg­határozott tennivalók nemcsak a két vállalatra, hanem min­den olyan termelőegységre vo­natkoznak, ahol növekedtek a balesetek. Hol, s milyen területen kell előbbre lépni? Először: ne a látványos feladatokat foglal­ják a munkavédelmi és egész­ségügyi intézkedési tervek­be, hanem a leggyakrabban előforduló balesetet, illetőleg foglalkozási megbetegedést okozó veszélyforrások, káros környezeti hatások felszámo­lásával kapcsolatos tenniva­lókat. Másodszor: szükség van a biztonsági szemlék hatékony­ságának fokozására. A feltárt hiányosságok megszüntetésé­nek határidejét figyelemmel kell kísérni, a mulasztókat fe­lelősségre kell vonni. Harmadszor: a műszaki megelőzés színvonalát maga­sabbra kell. emelni. Ma már nem lehet utópia, hogy a gép indítása kényszerkapcsolás­ban legyen a védőberendezés­sel, de az sem megvalósítha­tatlan, hogy különböző sajto­ló-, darabológépeknél zárt szerszámot alkalmazzanak, vagy más módon biztosítsák, hogy a dolgozó a veszélyzónán kívül véuezze tevékenységét. Negyedszer: a baleset ki­vizsgálását nem szabad a sé­rült közvetlen felettesére bíz­ni. Bizottságot kell létrehoz­ni, mely elfogulatlanság nél­kül tisztázza az okokat, és ennek birtokában tesz javas­latot a hasonló balesetek meg­előzésére. A salgótarjáni öb lösüveggyárban ez a bizott­ság eredményesen működik. Ötödször: a vállalati mun­kavédelmi szabályzatban na­gyon körültekintően kell meg­határozni a munkavédelmi oktatások rendjét. Az okta­tást végző dolgozók tovább­képzését meg kell szervezni. Hatodszor: beosztástól füg­getlenül megfelelő szankció­kat kell alkalmazni azokkal szemben, akik a munkavédel­mi jogszabályokat megsze­gik, végrehajtását elmulaszt­ják. A Nógrád megyei Álla­mi Építőipari Vállalatnál, a FÜTÖBER-nél, a ZIM-ben évek óta következetesen élnek ezzel a lehetőséggel. Hetedszer: az üzemi bal­esetet szenvedett dolgozók kártérítési igényét az Mt. 62. paragrafus alapján kell elbí­rálni. Nem szabad megenged­ni, hogy a dolgozók felvilá­gosítása, segítése helyett in­dokolatlan jogvitákat folytas­sanak. Nyolcadszor: a munkavé­delmi őrségmozgalomba több dolgozót kell bevonni. Élővé, hatékonyabbá kell tenni, s olyan légkört kell kialakíta­ni, hogy a dolgozók egymás testi épségéért is erezzenek felelősséget. A munkavéde­lemmel való foglalkozás le­gyen közügy a dolgozó kollek­tívákban. A megye munkavédelmi helyzete az év első felében kedvezőtlenül alakult. Az üzemi balesetek; száma nyolc­vanhárommal, a kiesett mun­kanapok száma 1410-zel, a halálos balesetek száma öttel volt több, mint az 1973. év első fél évében. A megye baleseti helyzeté­nek romlását előidéző vállala­tok beszámoltatását, és a fe­lelősségre vonást is tovább kívánja folytatni az SZMT munkavédelmi bizottsága. Amikor a népgazdaság év­ről évre nagyobb összegeket fordít az élet- és munkakö­rülmények javítására, a biz­tonságosabb munkafeltételek megteremtésére, a szociális létesítmények .színvonalának emelésére, nem engedhető meg, hogy egyes vállalatok, szövetkezetek, intézmények ve­zetői né tekintsék központi kérdésnek a munkavédelmi te­vékenységet, és ne tegyenek meg mindent, amit a dolgozók ezen a téren elvárnak tőlük. A dolgozók vezetőiktől ha­tékonyabb munkavédelmi in­tézkedéseket és a biztonság- technikai fegyelem maradék­talan megvalósulását várják. Hegedűs Imre munkavédelmi felügyelő Otthon-bemutató Megkezdték a hálószobák, a lakószobák kialakítását, be­rendezését a Budapesti Nem­zetközi Vásár A/pavilonjában. készül az „Otthon. 75” kiállí­tás. A Belkereskedelmi Minász>- térium és a Könnyűipari Mi­nisztérium kilencedszer ren­dezi meg a népszerű lakbe­rendezési bemutatót. Az idén elsőízben a fogyasztási cik­kek őszi nemzetközi vásárá­nak szerves részeként. A BNV legnagyobb A/pavilon- Jában mintegy 6 ezer —7 ezer négyzetméter területen mutatják be 40—50 hazai ál­lami vállalat és szövetkezet gyártmányait, jugoszláv, len­gyel. olasz, osztrák és szovjet bútoripar termékeit. A lakás- berendezési tárgyak mellett ott lesz együtt mindaz, ami a korszerű, kényelmes otthon megteremtéséhez kell. Az „Otthon”-bemutató a hagyományoknak megfelelően teljes áttekintést ad hazai bútoriparunk kínálatáról, a sorozatba vett terméken kí­vül a jövő évre tervezett új­donságokról, amelyeket ép­pen a vásárlátogatók vélemé­nye. észrevétele, kívánsága’ alapján kezdenek majd gyár­tani, árusítani’. A lakberende­zési kiállításom helyet kapnak az irodaiberandezések, köztük elsősorban a számítástechni­ka alkalmazásához szükséges hasznos bútorok. fiz emberek odafiu^eSnek.« HOGYAN SZÜLETIK a tekintély? Tulaj­donképpen nagyon egyszerű, köznapi módon. A munkások őszintesége, szókimondá&a hoz­za létre műhelyi brigádokban, munkacsopor­tokban, vagy bármilyen kollektívában. Kezdjen csak el valaki egy ilyen munkában kialakult szűJkkörű társaságban dirigálni a többieknek, hogy így fogjátok, meg úgy emeljétek, szinte bizonyosan megkapja: „Ne szájalj, öregem, inkább mutasd meg, hogyan kell csinálni!” És ha nem tudja megmutatni kinevetik, vagy elküldik gyufáért... Ha - az illető odaáll a gerenda nehezebb vége alá, és nem csuklik össze, vagy több és hibátlanabb munkadarabot készít ugyanabból az anyag­ból, akkor mondhatja, hogy „ide figyeljetek emberek!” És az emberek odafigyelnek. Ez az igazi titka legtöbb szocialista bri­gádvezető tekintélyének. A munkások kivá­lasztják maguk közül azt aki példát mutatni képes, az okos és határozott egyéniséget, aki­re azután szívesen rábízzák magukat, s hallgatnak rá minden körülmények között. Ilyen együttesekben szokott előfordulni, hogy amikor a brigádvezető magasabb elismerést, esetleg kormánykitüntetésit kap, akkor azt nemcsak természetesnek tartják, hanem őszintéin örülnek neki, mert a maguk megbe- szülését is látják benne. Nagyon örvendetes, hogy a pártszervezetek is egyre csalhatatla- nabbul fedezik fel a valóságos emberi érté­keket, tehát nem a különböző alkalmaikkor elpuffogtatott frázisaik, hanem a valóságos teljesítményük alapján minősítik az embere­ket, s tesznek mind több javaslatot erkölcsi és anyagi elismerésükre, kitüntetésükre. Erről a napjainkban teljesen természetessé vált folyamatról azért is időszerű beszélgetni, mert akadnak akik megfeledkeznek róla, s miután megkapják a bizalmat, az elismerést, egyszeresük valamilyen furcsa színeváltozá­son esnek át, kezdenek lenézni azokra, akik őket felemelték. Hányszor, de hányszor látni útcsináló, vagy házépítő csoportokat, ame­lyeknek nagyhangú, pöffeszfcedő vezető osz­togatja a parancsot, az emberek azonban mégis, vagy talán éppen ezért, inkább csak piszmognak, illetve kelletlenül kerülgetik a munkát I X Feltűnő, milyen sokan szeretik a munkát — nézni. Ezt a megjegyzést egyik tekintélyes nyugdíjasunktól hallottam, aki szintén a sze­mét legeltette az egyik — elóg lassú — épít­kezésen. Csakhogy neki már joga van hozzá. Mint legtöbb hatvan esztendőn túli idős em­ber, idővel bőven rendelkezik, s mivel úgy­szólván belerokkant abba, amit egész életé­ben csinált,v sok-sok tapasztalattal rögtön 'észreveszi: kínnal vagy örömmel dolgozik-e a mai úgynevezett i aktív korosztály. Nos, szerinte is nagyon sokaknak kijáir az elismerés, az „én sem csinálnám különbül” dicséret. Mint például annak a markológép- kézelőnek, aki a lakótelepi építkezésnél min­den idegszálával, figyelmével munkájában él, s* szemlátomást kedvét leli a rábízott fel­adatban. Másodpercek alatt egész kubikus­csapat teljesítményét produkálja, miközben fönt a gép fülkéiében össze sem sározza ma­gát. Fogantyúkat lökdös előre-hátra, s más­fél-két perc alatt púposra buggyantja földdel a billenős platójú teherkocsikat. Kár, hogy aztán hosszabb ideig kénytelen üresen járat­ni a motort, mivel a szállítók igen-igen ké­nyelmesen fordulnak. Sajnos, á munka veteránjai gyakran bosz- s Bankodnak is. Egyikőjük ironikusan jegyez­te meg, hogy neki nincs szerencséje például az árokásókkal, mert. azok valahogyan min­dig éppen akkor tartanak „pipahuját”, ami­kor ő arrafelé őgyeleg. Már éppen meg akar­ta kérdezni tőlük, hányán dolgoznak annál a cégnél, de attól tartott, nem a közismert vic­ces választ kapta volna, hogy körülbelül a fele, hanem ingerülten azt, hogy „magának, öregem, igazán nincs éhhez semmi köze.” •X Jómagam, is kemény kioktatásban részesül­tem, amikor a munkaidő alatti' hosszadalmas cigarettázásról azt mertem írni, hogy „ej­nye, ejnye”. Sőt az egyik levél konvencioná­lis átokkal kezdődött: „Csiak annyit mondok, verje meg az isten azit, aki egy kis szusszan- tásit is sajnál á szegény melósitól”. Pedig nem erről van szó. Azt hiszem, a félreértés szán­dékosságához kétség sem férhet. Többször megfigyeltem már, a rend és a fegyelem hal­latán még csak véletlenül sem a szocialista brigádtagok omolnak meg, hanem mindig azok kapják föl sértődötten a fejüket, akik nem a vállalkozás gyors és sikeres befejezé­séért izgulnak, hanem csak a műszak végét lesik „sok dohány, kevés meló” szemlélettel. Az is természetes azonban, hogy mind a párttitkárok, mind az újságírók tudják: nem a jó munkással, nem az aktív igenlőik­kel kell megértetni a több és értékesebb munka fontosságát. Naivság lenne azt gon­dolni, hogy ezek az emberek, 1 elvtár­sak azért végzik rendesen a dolgukat, mert a pártiirodából biztatják őket. A tapasz­talat azt mutatja, hogy gyakran éppen fordí­tott a helyzet: a műhelyekből indul el na­gyon sok hasznos kezdeményezés. AZ AGITÁCIÓ, az érvelő, meggyőző tevé­kenység éppen ezért inkább arra irányul mostanában, hogy a még kevésbé közösségi emberek szintén csatlakozzanak, a következő pártkongresszus tiszteletére kibontakozó munkaversenyhez. ' F. Nagy István Intézkedések a könnyűiparban a UH-munkarendszer kibontakoztatására A könnyűiparban felmérték a kibontakozóban levő dolgozz hi­bátlanul munkarendszer széle­sebb körű elterjedésének lehető­ségeit. A tapasztalatokat össze­gezve a minisztérium iparpoliti­kai főosztályán megállapították, hogy ma már a könnyűipari vál­lalatoknak mintegy 20 százaléká­nál alkalmazzák különböző mér­tékben a DH-munkarendszert és ennek több mint kétszeresét te­szik ki azok a vállalatok, ahol megkezdték bevezetésére való fel­készülést. A bútor- és textiliparban kü­lönösen jó elgondolásokat valósí­tanak meg és követendő módsze­reket alkalmaznak. Jelentősen előrehaladtak a Magyar Selyem­ipari Vállalatnál, a Soproni Sző­nyeggyárban, a Pamuttextilmű­veknél, továbbá a Tisza és a Bu­dapesti Bútoripar! Vállalatnál és a Cardo Bútorgyárban. A Magyar Selyemipari Vállalatnál elsőként 1972-ben a soproni szövőgyárban láttak hozzá széles körű előkészí­tő munkához. Hosszú hónapokon át tartott az információgyűjtés, a dolgozók tájékoztatása, ami együttjárt a hiba- és veszteség- források szakszerű felmérésével, elemzésével, majd ennek nyomán a megelőző intézkedések kidolgo­zásával. Az MSV-nél már jóval túljutottak a kísérleti jellegű szakaszon, s ez év júliusában a vállalat további négy gyárában kezdtek hozzá az előkészítő mun­kához. A vizsgálódás során megállapí­tották azt is, hogy a vállalatok többsége szükségesnek tartja a társadalmi szervek közreműkö­dését az előkészületben, de szá­mos helyen elmulasztják a szo­cialista brigádok aktív bevonását. Gondot okoz az is, hogy az elő­készületekkel most foglalkozó 5€ vállalat közül mindössze 13-nál tekintik az előkészítő munkát komplex feladatnak. Van ahol a szakszervezet ügyének tartják csupán, illetve a „versenyfelelős- re” bízták. A szervezettebb irányítás, a« egységes értelmezés, a módszerek továbbfejlesztése és hatékony el- .terjesztése érdekében a miniszté­riumban irányelveket dolgoztak ki és gyakorlati példákat tartal­mazó, módszertani útmutató is készül, különböző szakmákra „le­fordítható” formában. A Könnyű­ipari Szervezési Intézetben ta­nácsadó szolgálat létesül, úgy tervezik, hogy az irányelveket ez év októberében bocsátják a vál­lalatok rendelkezésére. (MTI) V\^V\y\/VaA-/v/VA/V'\AAAX\A"^/VA/V'VV/v/v^\/v/v\^>/>x\Ay\/V'VV'VW\/W Néni lehet nem paradox képpel kezdeni az üzem be­mutatását! Valahogy úgy megfogja az embert — még a nagy ipari üzemeket jól ismerőt is —, ez a látvány, hogy gondolatai rendszerezésekor önkéntele­nül is ide tér vissza.­Benyomásokat szerezni, dolgozóikkal beszélgetni jár­tuk a munkahelyeket, s meg­győződni: olyan-e ez az alig három évvel ezelőtt alakult Szivattyú- és Gépjavító Szö­vetkezet itt Rét&ágom, mint amilyennek elmondták. Kozma Sándor üzemegy­ségvezetővel róttuk utunkat a ■gyártócsarnokban. — Ez itt a legfontosabb műhely a tech­nológiai folyamat kezdőpont­ja, a forgácsoló — nyitott be egy ajtón. És ez a benyomás volt az, ami önkéntelenül is vissza­visszatér a-z emberben. Gé­pek álltak egymás mögött, korszerű félautomata eszter­gák, köszörűk, fúrók és ke­zelőik lányok, asszonyok, fi­atalok. idősebbek. Tizenöt gép mögött — tizenhárom nő és csak kettő a férfi. Sajátságos, hisizen a gépi forgácsoló munka ilyen, arányú elnőiesí- tésével még sehol sem talál­koztunk. Mondtam is az üzemegység vezetőjének. — Tizenöt fős létszámhi­ányunk van, ami bizony egy ötvenhét embert foglalkoztató üzemben már számottevő, és ez leginkább itt. a fot-gácso lóban érezhető. Ha férfiak Gyár a hegytetőn nem jelentkeznek, kénytele­nek vagyunk nőket foglal­koztatni. Ök is elvégzik ugyanúgy a munkát, mintha más állna a gép mögött. Nincsenek is termelési gondjai Papp László műve­zetőnek, aki majdhogynem az egyetlen férfi itt, a két mű­szakban dolgozó huszonhét nő között. — Szorgalmasak, tudnak is dolgozni, csak hát ezt a szakmát nem nekik ta­lálták k<i. Nehéz, fárasztó. Ilyen kényszermegoldásokat produkál a vissza-visszatérő gond, a munkaerőhiány. És — mint Kozma Sándor pana­szolta —. előre láthatóan nincs is kilátás létszámfeltöl- tődésre. A környékről már nagyon nehéz embert keríte­ni, sok az üzem is, messzebb­ről meg ugyan ki járna ide. Rétságra? Kényelmesebbek már az emberek, mint évek­kel ezelőtt. Maradt hát az a néhány háziasszony, aki ed­dig nem helyezkedett el se­hol sem. akinek megfelel férjük fizetése mellé kiegé­szítésnek az ezerhatszáz-ezer- nyolcszáz forintos kereset. Jól jön ez a pénz. Szikora Istvánná is. aki egyenest a sütemények közül csöppent ide az olajos gépek közé: előzőleg Szécsiényben, a ”>krá szüzem ’-en volt raktá­ros. Vagy Katona Pálnénak is, aki neim olyan régen, még Tolmácson dolgozott. — Mi jól érezzük magunkat, megta­láltuk a számításunkat, — 'mondogatják. — A harminc­négy éves Dobin Jámosné a háztartásból jött az üzembe, most fúrós. — Megszerettem a gépet. — törli meg konyák­ig olajos kezét. Tisztelet nekik, hiszen dön­tő részük van abban, hogy az elmúlt évi gyártási tervüket, a negyvenkétmilliót, még kettővel meg is toldották, idei tervüket pedig már negyvenhatmiillióra tornász­ták fel. Meg elismerés illeti az olyan embereket is, mint Rózsa Imre technikus, gépbe- éllító, alti bevonulása előtt itt dolgozott, és leszerelés ntán visszajött a Szivattyú­hoz. — Tolmácsról járok be mkjdennap, nekem megéri. — mondja. — Jók a munka- körülmények, a fizetésemmel is elégedett vagyok: tizen­négy forintos, órabérem van. Az ő példája is mutatja, hogy meg lehet itt ragadni. Mert más középüzemek sorá­ban derekasan megállja a helyét a Szivattyú- és Gépja­vító Szövetkezet. Jó a szoci­ális ellátottság, korszerű für­dő, öltöző van, az ebédet is ide szállítják, meg tartalmas, mozgalmas életet is élnek. Kilencen tanulnak tovább, a® idén hatan végezték el a marxista—leninista középis­kolát, egy közülük egyetemre jár, szakmai tanfolyamot ren­deztek, hogy hozzáértően tudják majd kezelni a későb­biekben termelésbe álló újabb félautomata ^ gépeket, cél eszterga kát. Mert bár fiatal a gyár. fej­lődik. Hamarosan, új típusú szivattyúk gyártását kezdik meg, elindult a meleg víz-ke - ringető nullszériája is, amely keresett cikk, nagy felfutási lehetőségeket és számottevő exportot várnak tőle. Termé­szetesen csak akkor, ha fo­lyamatos lesz az anyagellá­tás, ugyanúgy, mint az első fél évben legyártott ötezer- hatszáz folyadék- és légszi­vattyú esetében. — Ez pedig e. Ferroglóbus függvénye, — mondja Koznia Sándor. — A munkásokon és vezetőkön nem múlik a terv teljesítése, sőt. a kongresszusi munkaverseny során vállalt plusz kétmilliós érték megtermelése sem. Pedig minden az embere­ken múlik. H,a itt ilyen jó az embereknek egymáshoz és a munkához való viszonya, afc üzemvezetőnek nincs miért ráncokba redőizmie homlokát. Nyugodtan tervezgethet to­JNyug vábo... t Karácsony György NÓGRÁD — 1974. sieptembér 6,, péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents